Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-03 / 26. szám
; Äz események most már azt bizonyítják, hogy egy héttel = ezelőtt helytálló volt a kérdés: merre tart Algéria? A fejlemé! nyék ugyanis arra vallanak, hogy e sokat szenvedett ország életében az újabb megpróbáltatások időszaka kezdődött el. Ezenkívül többek között azért is érdemel komolyabb figyelmet az algériai helyzet, mert Algéria a közeljövőben két igen " jelentős nemzetközi esemény színhelyévé vált volna, s most mindkettő elhalasztására sor kerül.-------■■■ ' ...............—■■ ■ 1 - - 1 ‘ A nemzetközi helyzet másik igen válságos pontja továbbra is Indokína, ahol az amerikaiak fokozódó támadására válaszolva a hazafias erők még nagyobb támadásokat indítanak. Merre tart Algéria? Bár külön cikkben próbálunk rámutatni az algériai államcsíny okaira és várható következményeire, egy pillanatra sem kétséges, hogy az ország politikai élete cseppfolyós állapotba került, s egyelőre nehéz lenne eldönteni, mikor kristályosodik ki ebből a vegyületből az a szilárd elem, amely a nemzeti felszabadító harc fő jelszava volt; szabadság, függetlenség, demokrácia. Tény, hogy a tömegek által egyre nagyobb mértékben bojkotált ún. forradalmi tanács nem nevezheti magát teljes mértékben a helyzet urának, sőt a belső ellenálláshoz mindjobban külső, persze nem beavatkozás szerű ellenállás is párosul. Az első ilyen említésre méltó tényező, hogy az Algériában lejátszódó események miatt novemberre halasztották az afro-ázsiai csúcsértekezlet megtartásának időpontját. Kétségtelen, hogy a halasztás távolról sem a hatalomra került Bunjedien-kormány helyzetét erősíti, amely az államcsíny végrehajtása óta váltig azt hangoztatja, hogy biztosítani tudja a konferencia megtartását. A Világifjűsági Találkozó elhalasztásáról érkezett hír is az előzőket igazolja, sőt, a találkozó előkészítő bizottsága a VIT elhalasztásáról szóló megindokolásában nyíltan leszögezi, hogy nem nézheti közömbösen az algériai eseményeket. A közlemény megállapítja: a VIT előkészítő bizottsága nem kapott megfelelő biztosítékot a jelenlegi algériai kormánytól, hogy Ben Bellának és azoknak az algériai funkcionáriusoknak, akikkel a barátság, a szolidaritás és a kölcsönös bizalom szellemében működött együtt a világ fiataljainak e szerve, nem esik semmi bántódásuk. Az algériai eseményekkel foglalkozott egyik legutóbbi beszédében Fidél Castro kubai miniszterelnök is, aki a leghatározottabban elítélte azt a katonai puccsot, amely megdöntötte Ben Bella kormányát, majd hangoztatta, hogy mindezt nem lehet forradalmi folyamatnak nevezni. S hogy ez valóban így van, ezt bizonyítja az is, hogy Washingtonban a legnagyobb megelégedéssel szemlélik az algériai fejleményeket. Diplomáciai téren is újabb elszigetelődés érezhető Algériával szemben. Számos külföldi állam- és kormányfő vonta vissza látogatását Algériába, — többek között Arii iraki és Nasszer egyiptomi elnök. Külön említést érdemelnek a szomszédos arab országokban lejátszódó tüntetések, amelyeken különösen a fiatalok követelik Ben Bella és társainak szabadon bocsátását. Forrponton a dél-vietnami helyzet A hosszú idő óta fennálló indokínai válság két szempontból is jelentős fordulóponthoz érkezett. Az egyik kevésbé meglepő, hiszen régóta köztudott dolog, hogy Washington „szövetségesei“ egyre jobban hátat fordítanak az USA mind veszélyesebbé váló dél-vietnami politikájának. Ezt bizonyítja a Brit Nemzetközösség legutóbb bi kormányfői értekezlete is. Az USA ahelyett, hogy az áliandóan növekvő külső és belső ellenállásból okulna, tovább fokozza megtorlásait a vietnami hazafias erők ellen, s a legfrissebb jelentések szerint' a partizánok ellem narcokőan mar közvetlen amerikai katonák is részt vesznek, tehát nemcsak repülőgépekkel, hanem különböző katonai alakulatok bevetésével is harcolnak a szabadságszerető vietnami nép ellen. Washington újabb erősítéseket küld ' Vietnamba: nem kevesebb mint 75 ezer amerikai katona érkezik a közeljövőben a saigoni rezsim támogatására. Ez a fokozódó imperialista támadás természetesen megfelelő ellenitézkedéseket vált ki a harcoló vietnami hazafias erők részéről is, amelyek szintén fokozzák ellentámadásaikat, s az utóbbi napok során jelentős sikereket értek el. Az amerikai kormány helyzetét súlyosbítja az a tény, hogy a saigoni kormányban ismét komoly nézeteltérésekre került sor, s fennáll egy újabb válság veszélye. Mindent összegezve: A Johnsonkormány hivatalba lépése óta állandóan lefelé halad a lejtőn indokínai politikájában, s mindeddig nem okult a történtekből, sőt fokozza támadásait ahelyett, hogy végre helyet adna az országban és külföldön egyaránt erősödő követelésnek: szűntesse be a háborút Vietnamban és vonuljon ki a szabadságáért és függetlenségéért harcoló országból. Sajnos, egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a Fehér Ház belátná ezt a számára elkerülhetetlen utat s mindinkább úgy látszik, hogy a Pentagon tábornokai végleg kicsavarták Johnson kezéből az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájának rúdját. Vajon nem lesz-e majd egyszer késő e veszélyes lejtőn megállni?, —tg— Idestova három esztendeje rögzíEí Horst Faas kamerájával a délvietnami háború kegyetlen képét, az Associated Press és egyúttal a világsajtó számára. Netnrégiben az „Overseas Press Club“ New Yorkban neki adta az indokínai háborúban elesett, halált megvető bátorságú fotoriporter, Robert Capa emlékére alapított érmet, most pedig a Columbia egyetem Pulitzer-díj kurátora az 1965. évi dijat adományozta neki vietnami képtudósításáért. Az adományozási okmányban dicsérőleg említik a 32 éves riporter sok esetben életveszélyek közepette készült képéit. Fényképei döbbenetes erővel mutatják be, milyen eszközökét használ az Egyesült Államok hatalmas anyagi és emberi támogatásával a dél-vietnami .terrorista rendszer a szabadságáért harcoló népi erők ellen. _ __ ___ A képen egy kormányellenes tüntetés két résztvevőjét a kormánycsapatok ejtőernyősei elhurcolják. (Foto: Horst Faas) „ÍME AZ EMBER, aki összeesküvést sző ellenem" — néhány héttel ezelőtt Ben Bella így mutatta be Bumedien ezredest egy egyiptomi újságírónak. Majd ezután az ezredeshez fordult: „Hogy halad az összeesküvés?“ „Nagyon jól, köszönöm“ — válaszolta Bumedien és elpirult'. Senki előtt sem volt titok, hogy három évivel ezelőtt a két ember megegyezést kötött. E kompromisszumra épült az új Algéria egész politikai, gazdasági és társadalmi szerkezeté. Éppen eltérő tulajdonságaik miatt a két ember között nem fejlődhettek ki a személyi rokonszenv szálai. A szikár, állandóan dohányzó, hallgatag ezredes, aki tábori egyenruhájáról még a rangjelzést is eltávolította, s az afrikai forróságban is állandóan hosszú esőköppenyben járt, nem tudott emberileg felmelegedni a világfias eleganciájú, a közszereplést kedvelő, bőbeszédű és szellemes politikus iránt. A tárgyaló asztalnál helyzetét mindig hátrányosnak érezte, Ben Bella számára viszont növekvő mértékben vált kényelmetlenné a rideg katona, aki ugyanakkor kiváló szervező képességével meglepően rövid idő alatt fegyelmezett hadsereget kovácsolt a gerilla-harcosok sokszínű csoportjából. Ideológiai ellentétek voltaképpen csak két síkon jelentkeztek: a hadsereg szerepéről, valamint a vallás és a szocializmus viszonyáról alkotott felfogásuk volt eltérő. Az algériai fordulat harmadik kulcsembere Buteflika külügyminiszter 1963. szeptemberében Khemisti meggyilkolása után az ifjúsági minisztériumot hagyta ott a külügyminiszterség kedvéért. Jóllehet, ő is Oran megyei, akárcsak Ben Bella, mint a felszabadító hadsereg őrnagya Bumedien szilárd hívének számított már kinevezésekor is. Bár az események előterébe személyi ellentétek kerültek, a váratlan fordulat möaött természetesen mélyrehajtó politikai és társadalmi okok húzódnak meg. A hétéves szabadságharc gyözelm* 'ek lázasan örömteljes napjait szükségszerűen követték a józanító szürke hétköznapok s egyre • Változások a magyar kormány3, ban. Az MSZMP Központi Bizottsága3 nak legutóbbi ülésén javasolták a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének és az Elnöki Tanácsnak, hogy Kádár János elvtársat mentsék fel a Minisztertanács elnökének tisztsége alól, hogy teljes idejét a MSZMP Központi Bizottsága első titkári funkciójával járó feladatainak szentelhesse. A Minisztertanács új elnökévé Kállai Gyula elvtársat választották. Ezenkívül több más változásra is sor került a magyar kormányban. 0 Földosztás Zanzibárban. Zanzíbárban megkezdődött a földosztás, amelynek során 900 földműves fejen-Iként három acre (kb. 3 hold) földet kapott. Az államelnök bejelentetté, hogy minden hónapban 2000 földműves kap földet. 9 Sztrájkhullám Urüqüaiban. Az állandóan forrongó dél-amerikai országban több mint tízezer állami alkalmazott háromnapos általános sztrájkba lépett. A sztrájkolók olyan törvény jóváhagyását követelik, amely számukra fokozatos fizetésemelést biztosítana. A Fontos tanácskozások Kairóban. Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában Khan pakisztáni, Szukarno indonéziai, Nasszer egyiptomi elnök, valamint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének résztvételével jelentős tanácskozásokra került sor, amelynek során az államfők az ázsiai és afrikai országok kormányfői konferenciájának elhalasztásáról és az algériai helyzetről tárgyaltak. • Folytatódnak a diáktüntetések Dél-Kóreában. Dél-Kórea több városában további tüntetések voltak a délkörei rendszer és Japán közeledésé ellen. Szöulban több mint 4000 tűntető diák ütközött össze a rendőrséggel. Számos diák megsebesült s közülük sokat őrizetbe vették. # Algírban letartóztatták a l’Humanité tudósítóját. A francia kommunista újságírót szállodájában fogta él az algériai rendőrség. nagyobb számban jelentkeztek a problémák, amelyek a harc idején nem léteztek vagy teljesen háttérbe szorultak. A harcosok társadalmát a békés szocialista építés társadalmává kellett átformálni. Ben Bellának és híveinek felfogása szerint az algériai sajátos viszonyoknak megfelelően az új társadalom vezető ereje az ipari munkásság és a szövetkezetekbe tömörült parasztság. Az élcsapat pedig a harcosokból és harcos politikusokból álló s immár politikai párttá szerveződő Nemzeti Felszabadító Front (FLN)., Bumedien és a körülötte levő tiszti csoport viszont úgy vélte, hogy az országban az egyetlen komolyan szervezett erő a hadsereg, ezért az új társadalmi rend felépítését erre az erőre kell alapozni. Az állam jellegéről alkotott eltérő felfogásukat több tényező még bonyolultabbá tette. Az első a politikai-és adminisztratív káderek kiválasztása volt. A szabadságharc fő erejét, 70—80 százalékban írni-olvasni nem tudó parasztok és városi nincstelenek alkották. Az ország másfél millió halottat vesztett a hét év alatt, s ez a veszteség nagyrészt az előbb említett réteget sújtotta. A háború végével olyan helyzet állt alő, hogy akik kiharcolták a szabadságot, de analfabéták voltak, az adminisztratív állások elosztásánál háttéroe szorultak a francia iskolát jártakkal, elsősorban a fiatal értelmiséggel szemben, azon parancsoló szükség következtében, hogy közigazgatni nem [ehet analfabétákkal. További nehézséget jelentett a szükségszerű központosítási törekvés ;gy decentralizált államszervezetben. A területi és törzsi különbségek már a háború előtt is megnehezítették az egységes irányítást, a háborúban még inkább fokozódott az egyes területek kényszerű autonói ’éja. A francia hadsereg lehetőleg igyekezett elválasztani a vilajákat, s így ezek a FLN és a hadsereg központi vezetésétől szinte teljesen függetlenül vezették a magük területén a szabadságharcot. A hadsereggel fennálló nézeteltérések miatt igyekezett, Bén Bella az utóbbi hetekben a kabiíok megbékítésével megszilárdítani a rendszer tömegbázisát. Nemcsak Ahmed ezredes, a kabiliai lázadó szabadon bocsátásáról beszéltek, hanem arról is, hogy a múlt héten az FLN megállapodást írt alá a rebellis FFS-el, amelynek erői ,1962 óta megszakítás nélkül gerillaharcot folytatnak a hegyekben. Ez a megállapodás semmiképpen sem tetszhetett a hadseregnek. A további okok az algériai társadalmi szerkezet sajátosságában rejlenek. A már előbb említett szeparatizmust növelté a törzsek kiterjedt-szövetsége. Egyes területek és megyék vezetői néhány egymással szövetségben levő család tagjaiból kerültek ki és itt a családok a szerte ágazó rokoni kötelékek miatt nem egyszer 7—800 /tagot számlálnak. A vallási és történelmi hagyományok nem egyszer öszszeütközésbe kerültek a szocialista építés ideológiájával és gyakorlati lépéseivel. Általános az a nézet, pl. hogy a női egyenjogúság programjánek hirdetése, valamint Ben Bellának és környezetének vallási közömbössége jelentős tömegeket fordított el a volt elnöktől. Mindezen túl számításba kell venni a gazdasági nehézségeket és a munkanélküliség megoldatlanságát, amit ugyancsak Ben Bella számlájára írtak. Nehéz ma még az ok és okozat sorrendiségét megállapítani az államcsíny időzítésénél. Az is lehet, hogy Bumedien Ben Bella tekintélyének jelentős növekedésétől tartott az afroázsiai államfői értekezlet megrendezése és de Gaulle francia elnök meghívása következtében. Ezért határozhatott úgy, hogy Ben Bellát még az értekezlet előtt eltávolítja. Másrészt az is lehetséges, hogy a FLN politikai bizottságának június 19-re kitűzött ülésén Ben Bella nemcsak Buteflika külügyminiszter, hanem Bumedien hadügyminiszter leváltását is keresztül akarta vinni. Számítási hiba történt a jelek szerint valószínűleg mindkét részről Ben Bella túlbecsülte a politikailag szervezett haladó erők társadalmi súlyát és lebecsülte a hadsereg egységében rejlő erőt’. Másrészt, az államcsíny óta eltelt napok azt bizonyítják, hogy Bumedien túlbecsülte a hadsereg társadalmi presztízsét és helytelenül értékelte az FLN mögött álló ‘ tömegek valóságos politikai erejét. A fordulat óta a forradalmi tanács nem tudott még magának tömegtámogatást biztosítani, ellenkezőleg a hadsereg hatalomátvételével szemben most kezd csak szerveződni az ellenállás. Algériában a politikai és katonai érők szövetsége jelentette a rendszer szilárd alapját. Ez a szövetség felborult s ennek következményei kiszámíthatatlanok. Jóllehet, a forradalmi tanács nyilatkozata továbbra is a szocialista forradalom mellett foglal állást, az események könyörtelen logikája szerint a forradalmi tanács vezetői szükségszerűen jobbra, Ben Bella hívei pedig balra tolódnak. Az ilyen helyzet megkönnyítheti az imperialista erők beavatkozását az algériai ügyekbe. A sókat szenvedett Algéria újabb megpróbáltatások előtt áll, Algéria őszinte barátai csak azt kívánhatják, hogy a súlyos megrázkódtatásból minél előbb a nép minden rétegére támaszkodó forradalmi és demokratikus hatalom jöjjön létre. P. T. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. július 3, Az algériai fordulat okai és következményei
