Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-31 / 30. szám

Az étkezési szárazbab termesztése

Való igaz, hogy a bab különleges — de nem teljesíthetetlen igényű — növény. Termesztésének fejlesztését az is akadályozta, hogy sokan lekicsinyl ük, korábbi termesztési módját — a köztesvetést — korszerűtlennek tartják. Mivel azonban a réginél magasabb termésátlagokat az ajánlott tiszta vetés esetén csak kivételes esetekben sikerült elérni, az a helyzet állt elő, hogy a régi — köztes — vetésmód korszerűtlen, a korszerűnek, gazdaságosnak tekintett tiszta vetés pedig nem váltja be a reményeket. így aztán a gazdaságok nemigen foglalkoznak kellő mértékben a bab termesztésével.

Szép termést hozott a Törökbátinti Állami Gazdaságban köztesként vetett bab.

Én az annyira szükséges bab meg“ termelésének lehetőségét a köztesve“ tésben látom.

1961—1962-ben értékelhetően kilenc Pest, Fejér és Tolna megyei gazda“ Ságban végeztem megfigyeléseket a bab fő és köztes növényként való térmesztését illetően. A körülmények, az időjárási viszonyok különbözőek voltak, egyet azonban teljes biztonsággal meg lehetett állapítani: a bab főnövényként termesztése egyik gaz-' daságban sem vált be. A legnagyobb termést a magyarkeszi Petőfi Tsz-ben érték el, 6,4 mázsát hektáronként, a többi gazdaságban ennél kevesebbet. Pedig virágzásig szépek voltak a vetések, az abonyi Kossuth Tsz-ben talán a legszebb, s mégis az árnyékolatlan“ ság és a nyári forróság következtében

4,2 mázsa szárazbab termett csupán.

A vizsgált gazdaságok nagyobb csőportja főnövényként és köztesként is termesztetté a babot. Egyes helyekén — a besenyői Sallai, az albertirsai Dimitrov, a nagyszokolyi Petőfi TSzben és a Törökbálinti Állami Gazdaság érdi üzemegységében a tiszta vetések termésátlagát elérő, vagy megközelítő 4,2—7 mázsás babíermést takarítottak be a kukorica teljesértékű termésén kívül. Gabonaegységben kifejezve a tisztán vetett bab hektárhozama 4,5— 6 q között ^ingadozott, a köztesnövényként termesztetté és a főnövény kukorica együttes termése szintén gabonaegységben 16,3—49,3 között volt.

Megfigyeléseim során a következő fontosabb tapasztalatokat szűrtem le:

1. A köztesként vetett bab nem okoz kárt a kukoricában, nem csökkenti a főnövény terméshozamát, — vannak akik ezt vitatják — a kukorica viszont páradús környezetet, védelmet ad a babnak.

2. A bab vetésére többféle módszert alkalmaztak — sikerrel — a gazdaságok. A legegyszerűbbnek, gyorsabbnak az iregszemcsei kombinált vetőgéppel vetés bizonyult. Más gazdaságokban sávosan vetették a babot: néhány sor babot’ ugyanannyi vagy kevesebb sor kukorica követeti. Ahol a kukorica“ földeket családi művelésbe adták, a főnövény kelése után kapával vetették. Ab említett' gazdaságokban ápri-' lis végétől május 20-ig terjedő időszakban vetették a babot. A kelésre, a terméshozamra elsősorban a talaj és az időjárási viszonyok voltak ha“ fással, a vetés időpontja kevésbé.

3. Ha a talaj tápanyagban gazdag, jól elmunkált, indokolatlan, hogy a kukoricának csak minden második, hrmadik sorába vessenek babot. A 70 X 70-es kötésű kukoricának, s még a 70X50-esnek is minden sorába, minden tő közé lehet babot vetni, ezt sem a kukorica, sem a bab nem sínyli meg. A bab terméshozama ez esetben a legmagasabb.

4. A bab kétségtelenül nehézkes betakarításának könnyítésére többféle módszerrel próbálkoztak a gazdaságok s ezek közül bevált a sávos vetés, amikor egy gépalja babot, egy gépalja kukoricát váltakozva vetettek. Jónak bizonyult a nagyszokolyi Tsz módszere: a tábla alakjától, nagyságától függően 50—100 m-enként vagy csak kukoricát, vagy csak babot vetettek egy-egy vetőgépszélességben. Ezeket a földcsíkokat őszi betakarításkor szabaddá tették s ide hordták ki a babcsomókat, hogy ne a távoli dülőuíakra kelljen cipelni.

5. A bab cséplését igen gondosan kell előkészíteni. A kombájn, valamint a gabonacséplőgép csak gondos átalakítással alkalmas. A legkevesebb szemtörés a favillával való osépléssel volt elérhető.

6. A köztesnövényként termesztett bab étkezési és vetőmagértéke teljesen azonos a főnövényként _termesztettel, sőt' a szernek t'eltsége, fejlett“ sége folytán vetőmagnak még alkalmasabb, mint a főnövényként termesztett, amit megvisel a csapadékhiány, az aszály.

Mivel a tsz-ek' kukoricavéíésének csak egy részén irtják a gyomot vegyszerrel, — amely a bab termesztését akadályozza — valamint a háztáji területek nagy részén kukoricát termesztenek a szövetkezet gazdái, lehetőség van arra, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb területen termesszék a babot a kukorica közteseként. A bab termesztési költsége ilymódon csupán a figyelmesebb növényápolás, a kétségtelenül plusz munkát jelentő betakarítás költsége, illetve munkaerőszükséglete, ezt viszont a bab plusz termése feltétlenül fedezi.

Gonda Irén, mérnök

Á besenyői „Satlai" termelőszövetkezet* ben minden sor kukorica között két sor bab van.

(A szerző felvételed)

Ubopha mapvezetéhen

Már 1962-beri átfértem az uborka magasvezetékes termesztésére. Az ilymódon szerzett tapasztalataimat ismertetem az alábbiakban. Elöljáróban még el kell mondanom: amíg a régi módon termesztettem az uborkát, minden évben — amikor a legjobb termést vártam —. felütötte fejét az uborka mozaikbetegsége, a baktériu“ mos hervadás, valamint az uborkahullás. Ezért választottam a magasvezetékes termesztési módszert.

Kiástam 40 cm mély és 40 cm szélés gödröt'. Többféle hulladékanyagot szórtam bele, _majd föléje 15 cm jó érett komposztöt tettem s letakartam 10 cm vastag földréteggel. Az így elkészített gödrök égymásközti távolsága 10 m, viszont a sorköz égy méter széles. Ezen gödrök mindkét oldalába

2—2 m magas szőlőkarót, majd a két gödör közé (5 m-enként) újabb 2 karót ütöttem le. Az ötméterenként' ütött karók közé (2—2,5 m) az előb“ bitől jóval vékonyabb karókat vertem be a földbe. Az így létesült karósorra 20 cm-enként erősebb zsineget kötöttem. Minden karó mellé a komp'oszfgödör két oldalába uborkapalántáf (éltevési uborka) ültettem, s azt jól megöntöztem. A palánták elkezdtek fejlődni, formáltam, visszacsíptem, majd hozzákötöttem a haragoszöld kúszónövényeket a karókból és zsinegből képezett magasvézefékhez. Tizennégy naponként Novozír N-nel r(5 %-os)' permeteztem. Egészen szeptember végéig zöld volt az uborka“ ültetvény. Termésé sokkal' nagyobb volt, mint a földön termesztetté, kevesebb volt az elformátlanodott' uborka, s ami fő: égészségés, sötétzöld színű volt a termés.

E termesztési módszer nagy előnyé: földterület megtakarítás, védi és árnyékolja a talajt, ami által a talajnedvesség nem párolog el, könnyebb a permetezés, valamint a termés begyűtése is. Az uborka sorközei felhasználhatok saláta, sárgarépa, karalábé, zeller, hagyma stb. termesztésére.

Lmagyobb előnyét ennek a módszernek az uborka öntözése megkönynyülésében látom, mert az- öntözővizet a komposztgödrökbe kell csak jutatni, s a levélzet szárazon marad. Tudjuk jól, hogy a nedves levelek melegágyai a gombabetegségeknek. Ajánlom a kertészeknek, hogy írják meg ezzel kapcsolatos véleményüket, esetleg az efféle tapasztalataikat a szerkesztőségnek. J. R.

Borsószüret

Szinte idegölő esős idő járja. Nem is eeoda, ha itt-ott beteggé tesz egy-egy vezetőt. Mert nyakunkon az aratás. Vagy tán ne fájjon a rögszerető embernek, ha tátja — míg az alföldi bő termést az áradat tette tönkre —, hogy a dombosabb vidék jó gabonatermését meg az esős időjárás apasztja ? . . Alighogy indul a rendrakó, szakad az eső. Hol lábon, hol renden ázik a gabona.

Ez a helyzet a perbetei szövetkezetben is! A lucerna második kaszálatát csak megfeszített igyekezettel sikerült kazalba rakni. Most meg a borsó begyűjtése sürget. A telt hüvelyek, s az eső földre rogyasztotta a borsót. Gépi erővel lehetetlen a begyűjtése. így hát nincs más hátra, sarlót, kaszát kell ragadni, hogy a szemveszteség a legkisebbre csökkenjen.

Szól, zeng a hangszóró: Reggel

négykor indulunk a 30 hektáros borsótáblára. Mennek a tagok pótkocsiháton. Ám alig kezdenek a munkához,

^ SZABAD FÖLDMŰVES

1965. július 31.

nyakukba zúdul az eső... Pedig este mily tiszta volt az égbolt. Órákon át ömlik a dologhátráltató csapadék. .

Déltájt újra munkára szólít a hangszóró. Benyó Máté, a HNB elnöke szól a szívekhez: ,Mindenkit hívunk, tagokat és nemtagokat. Mentsük meg a borsót, hiszen saját érdekünk ...

Fiatalok, öregek gyülekeznek. Tizenhárom évtől hetvenhárom évig. Az imént munkába szólító elnök is kaszát ragad és vágja a borsót rendre, már amennyire antjak dőlt állapota engedi. De ott szorgoskodik Csachó elvtárs, a titkár és Vidovencová elvtársnő és a többiek. Sarlózzák a borsót. Nagy a nyüzsgés a táblán. Közben Lengyel Péter telepvezető szorgalmasan küldi a frissítő italokat.

Alkonyattájt Benyó Máté táskájából zamatos hegyleve is előkerül, hogy a lankadó erőket felfrissítse. így szól: „Egy kis tea, citrom is van benne".

— Citrom aligha — vetem ellen —, nótamag annál inkább.

Jó volt a pohár borocska, mert jókedvre derítette a szorgoskodókat. Nótára gyújtottak: „ ... én is kaptam belőle, jókedvem is lett tőle."

Pálinkás István, Perbefé

A gutái és ifjúság - falvi gyerekek a nyugat - csehországi kerület nyaralótelepein várnak ott< hónuk újjáépítésére

Hogyan szervezik az újjáépítést

A csehszlovák építőipart a Dél-Szlóvákiában pusztító árvíz rendkívüli feladatok elé állította. A vízzel elárasztott körzetekben fel kell újítani az életet, ami annyit jelent, hogy az évi terven felül kb. 5000 családi házat kell újonnan felépíteni és sokszáz részben megrongálódott családi ház szorul felújításra. A Szlovák Nemzeti Tanács Építésügyi Megbízotti Hivatala ezért kidolgozta az árvízsújtotta körzetek épületeinek újjáépítési tervét. Erre a tervre azért volt szükség, hogy számbavegyék az újjáépítéshez szükséges kivitelező vállalatok kapacitását, megfelelő mennyiségű gépet biztosítsanak és elegendő műszaki dolgozót, kőművest és építőanyagot irányítsanak az építkezések helyére.

Elsőrendű feladatként az Építésügyi Megbízotti Hivatal fokozta az Érsek“ újváron, Dunaszerdahelyen és Komáromban folyamatban lévő állami beru“ házási építkezés keretén belül felépítendő lakásegységek számát, hogy Dél-Szlovákia lakás nélkül maradt polgárait gyorsan tartós lakásba költöz“ tethessék. Ezen kívül a lehető legrövidebb időn belül hozzákezdenek kb. 300 lakásegység terven felüli felépítéséhez. Ami a községek és falvak újjáépítését illeti, ezt a lakásépítés és a polgári építkezés szakaszán a Brati“ slavai Lakásépítő Vállalatra bízták, amely Komáromban, Nyitrán és Duna“ szerdahelyen speciális igazgatóságokat rendezett be. A megrongált utak és gátak kijavítását a mélyépítkezési vállalat és az ipari építkezési vállalat végzi és ezekre bízták az elárasztott területek vizének átszivattyúzását, lecsapolását is. Azokat a lakásokat, amelyeket még meg lehet menteni, az egyes járási építkezési vállalatok javítják meg. A járási építkezési vállalatok segítséget nyújtanak nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületből, hanem az ország többi kerületeinek járásaiból is. A kisebb meliorációs létesítmények újjáépítését a Bratislava! Kerületi Mezőgazdasági Meliorációs Vállalat kapta feladatul. Ezen kívül a zilinai és gottwaldovi lakásépítő vállalatok egy-egy árvízsújtotta község újjáépítését vállalták.

Ezek a tervek konkrét intézkedéseket követeltek. Mindenekelőtt' szakszerűen fel kellett mérni, milyen mértékű javítást igényelnek az egyes épületek. Ebből a célból a járási nemzeti bizottságok mellett technikusok“ bői álló csoportokat alakítanak, akik megítélik, hogy az épület alkalmas-e a továbblakásra, vagy pedig le kell bontani, valamint azt is, hogy milyen mértékű javításra van szükség. Alaposan átgondolták, hogyan biztosítsanak elegendő építőanyagot. Már nagyjából kidolgozták az anyagszükséglet tervét, amely világosan megmutatja, milyen hatalmas feladatok várnak az építőanyagokat termelő üzemekre, az építőanyag elosztásával, a tartalékok mozgósításával és az anyagellátás folyamatosságának biztosításával megbízott dolgozókra. Az építőanyagok elosztásának folyamatossága érdekében központi raktárakat létesítenek (cement, tégla, kavics, fedőanyag stb.). Gyorsított ütemben, néhány salakbeton épületelemet gyártó üzemet alapítanak körülbelül egymillió téglaegység kapacitással és 1966-ra évi ötmillió, 1967-ben pedig 14 millió tégla előállítására bővítik ki. Hozzávetőleges becslés szerint az árvízsújtotta körzetek épületeinek újjáépítése körülbelül 90 000 tonna cementet, 60 miliő téglát, 400 ezer m2 tetőfedő anyagot (cserepet és azbesztcement fedőanyagot), 15 ezer tonna meszet, 25 ezer ablakot, 20 ezer ajtót stb. kíván. Ezen kívül nagymennyiségű betongyűrűre lesz szükség a kutak és a csatornák építéséhez.

Hogyan lehetséges fedezni ezt a hatalmas építőanyag szükségletet? Részben felszabadított tartalékokból, részben pedig a magánépítkezésre szánt szabadon árusított építőanyag mennyiség csökkentésével (országos méretben kb. 8—9 %-kal), végül pedig az építőanyagot gyártó üzemek dolgozóinak a termelés fokozására vonatkozó értékes munkafelajánlásaival. Az építőipar mészkőbányái nem tudják teljes mértékben fedezni a mészszükségietet, ezért a vegyipari és kohászati üzemekből diszponálnak át megfelelő mennyiséget. A szükséges ablakokat és ajtókat úgy szerzik meg, hogy Dél-Szlovákiában félig kész állapotban szállítják, vagyis üvegezés és mázolás nélkül. Az összes építőanyagokat a Jednota árusító telepein keresztül és a járási nemzeti bizottság illetékes szakosztályának határozata alapján adják ki az egyénileg építkezőknek, Az elárasztott körzetekben helyet keresnek az építőanyag raktárak ideiglenes létesítésére, lehetőleg minél közelebb a vasúthoz, hogy elejét vegyék az építőanyagok nagy távolságokra való fölösleges szállításának.

Okos megoldást jelent az újjáépítésénél a kiegészítő szervizszolgálat létesítése, amelybe az újjáépítést végző építőmunkások tömeges elszállásolása, étkeztetése és a szociális berendezések biztosítása tartozik. Erre a célra olyan épületeket létesítenek, amelyek az újjáépítés befejezése után az egyes községek szociális és kulturális létesítményeként szolgálhatnak.

Ami pedig a megfelelő számú dolgozó biztosítását illeti, az elárasztott vidék újjáépítésében az állandó építőmunkásokon kívül 1965 szeptember végéig segítséget nyújtanak a brigádmunkásokként dolgozó főiskolai hallgatók is. JAROSLAV ROCÄK

Minden házat fel kell becsülni, hátha meg lehet menteni valamit belőle