Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-31 / 30. szám
Kezdőknek Júliusban, augusztusban mindén munkát úgy kell végezni, hogy a telelés előkészítését segítse. A jő teleléshez fiatal méhekből állő népes méhcsalád és kifogástalan, bőséges élelem szükséges. A következő tavaszi jő fejlődéshez pedig még ezeken kívül nélkülözhetetlen a jő anya és a megfelelő lépek. Júliusban—augusztusban még lehet hordás, olyankor kevesebb a gond. Ha szükséges, még építtethetünk méheinkkel. De egyszerre csak egy műlépet adjunk, s azt is a fészek mellé. Ilyenkor ugyanis különösen az idősebb anyák már nem szívesen petéznek műlépre épült lépbe. Ha a hordás gyenge, vagy megszűnik, akkor már a fiatal anyák sem igen terjesztik a fészket ilyen lépre. Gyakori, hogy a méhek a begyűlő mézet a kelő Hasítás helyére raktározzák. Ha a lépkészlet nagyon kevés és nélkülözhetetlen a nagyobb arányú építkezés, rajállapotba helyezéssel érhetjük el a legjobb eredményt. A családot műlépes keretekre kell söpörni a lépjeiről. Az elvett lépeket adjuk be két másik méhcsaládnak. Az építő családot kb. 10—15 napig napi 1—1,5 liter 1—1 arányú szörppel etessük. Ha távol vannak a méhek a lakásunktól, elegendő kétnaponként is etetni szörppel, de kétszeres adagot: 2—3 liter szörpöt kapjon a család. Aki csak hetenként egyszer látogathatja méheit, puha cukorlepényt adhat az építő családnak. A gyúrt lepényhez cukorpor szükséges. Az arány 4 kg cukor+ 1 kg méz. Cukorlepényből az építő családnak lesöpréskor öt kg-ot és egy hét múlva újabb öt kg-ot adjunk. Gyakori, — különösén aszályos években —, hogy nincs hordás ebben az időszakban. Pedig a szaporítás miatt meggyöngült családoknak, rajoknak a népesedésére szüksége van. Az anya petézését serkentő etetéssel segíthetjük. A legalább 6 léputcás méhcsalád adagja napi fél liter szörp. Etethetjük kétnaponként Is, de akkor egy liter szörpöt adjunk. A keverési arány 1 kg cukor+ 1 liter víz. A gyengébb méhcsaládok népességüknek megfelelően kevesebbet kapjanak. Ne sajnáljuk a fáradságot és költséget a serkentésre. A rendszeres és bőséges serkentéstől a valamire való családok, rajok fiasítása még számottevően szaporodik. Az ilyen mérvű etetéssel az elraktározott élelemkészlet is gyarapodik lassanként. A túlzott etetéstől vagy a sűrűbb szörptől a fiasítás összeszorulhat. A kisebb adag vagy hígabb eleség a meglevő élelemkészlef fogyásához vezet, és a serkentés eredményessége, vagyis az anya petézésének mértéke is csökkenhet. Hordástalan időben az etetés rablást okozhat. Szűkítsük tehát a kijárókat. Családonként annyi négyzetcentiméter nyílást hagyjunk, ahány léputcát takarnak a méhek. Nagy melegben rostszövettel szűkítsünk, hogy a család elég levegőhöz jusson. Rablást idézhet elő az elcsurgatott élelem is, a gyengébb méhcsaládoknak adott fiasításos lép mézkoszorúja, a pörgetés után visszaadott üres lépek, a kaptár hosszas nyitvatartása kezeléskor, a huzamosan kaptárhoz támasztott mézes lép. A méheket csak naplemente után etessük és a szörpöt ne csurgassuk el. Ha valahová véletlenül kiömlik az eleség, földdel takarjuk be, a kaptárról lehetőleg mossuk le. Pörgetés után a lépekéí csak estefelé, naplemente táján adjuk vissza. A rablást könynyebb megelőzni mint meggátolni. Amint észrevesszük a jeleit, azonnal hagyjuk abba a munkát. Egy kis szünettel, némi védekezéssel rendszerint teljesen elcsöndesednek a méhek 10—20 perc alatt. Utána már csak a sürgős munkákat végezzük el a leggyorsabban. Ha mégis kitör a rablás, locsolással, füstöléssel, a kijáróknak egy méhjáratnyira való szűkítésével, vagy ideiglenesen legalább a megtámadott családok teljes lezárásával, leveles gallynak a kijárók elé támasztásával védekezhetünk. Locsolni a kijárők környékét kell, nem pedig magát a nyílást. Jő ha a víz sós. Füstölni főleg a megtámadott kaptárak környékén kell. Jól riaszt a füst, ha a füstölő parazsára 5—10 percenként 4—5 ernes kénszalagot dobunk. A méhcsaládok kezelésekor figyeljük az anyákat. Életkoruk ellenőrzésére jól bevált a festés. A nemzetközi szín 1964-ben zöld, 1965-ben kék, 1966-ban fehér, 1967-ben sárga, 1968-ban pedig piros. Újra zöld lesz a szín 1959- ben. Az acetonos dukkózó festék használható. Jó festék készíthető házilag is. Kell hozzá aceton, asztalitenisz-labda vagy celluloid játék, és megfelelő színű festékpor háztartási boltból. Fontos, hogy elég híg legyen. A sűrű festék leválik az anyáról. A tort fessük be. Érdemes gyakorolni a festést heréken. Akinek durva a keze, az könnyen megnyomja az anyát. Az ilyenek használjanak valamilyen anyaszoritót. A festés nemcsak a kor megállapítása, hanem az anya megtalálása szempontjából is előnyös. A hároméves anya öreg. Teleléskor könnyen elpusztulhat. Hacsak lehet, fiatallal kell kicserélni. Néha a kortól függetlenül alkalmatlan az anya és szükséges leváltani. Pl. hiányzik vagy csonka a lába, csápja. A szárny erős foszlottságából öregségre vagy az elfogadtatás hibájára lehet következtetni. Az ilyet Is jó fiatallal kicserélni. Néha sem a fiasítás, sem a külső jelek nem mutatják, hogy az anya hibás, de a méhek mégis leváltásra készülnek, bölcsőket húznak. Rendszerint’ a méheknek van igazuk, engedni kell nekik. Feltétlenül váltsuk lé az anyát, ha keveset petézik, herével vegyes a munkássejtes Hasítása, vagy már ilyenkor abbahagyja a petézést. Júliusban—augusztusban már nehéz jó anyát venni. Anyásításkor tehát legyünk nagyon óvatosak. Csak zárkózva anyásítsunk. Legjobb a zárkát először szoktatásra beadni és a dugóját csak akkor fordítani kirágósra, ha már a méhek viselkedéséből látszik, hogy elfogadták az anyát, s megfelelő a hangulatuk. Anyásításkor jó hatású az etetés. Mesterséges rajt ilyenkor már ne készítsünk. Természetes rajok még lehetnek, de teljes értékű család már azokból sem fejlődik. A szaporítás helyett arra törekedjünk, hogy nagyjából egyenlő erősségűek legyenek méhcsaládjaink. Jó, ha ilyenkor legalább 4— 6 keretben van kiterjedt fiasítás, de nem nagyon sok a 7—9 keretes fészek sem. Örüljünk, ha népesek méhcsaládjaink, és né essünk a mindenáron való szaporítás hibájába. Suhayda Jenő A kukoricás somkóró méhészeti értéke (Apicultura, Románia) — Cirnuvirágonként, a vegyesen vetettben Írja, hogy a bukaresti Központi 0,0275—0,725 mg, tehát több. Egy Méhészeti Állomás kísérlete sze- hektárba 25 kg kukorica és 5 kg rint a mézelő takarmánynövény somkóró mag kell. A sortávolság keverékek közül legjobb a silóku- 80 cm, hogy kapálni lehessen. A koricával vetett egyéves somkóró. kétféle magot géppel egyszerre ve- Ez 1961-ben hektáronként 49 850 tik. A nyárvégi méhlegelő javítákg zöldet adott. 20,4 %-kal túl- sára 1961-ben július 1-én tarlóba szárnyalta a tiszta silókukoricát, vetett somkóró 10-én kikelt és s még az aszályos 1962 évben is szeptember 8-án virágzani kezdett. 32 683 kg zöldje 11 %-kal volt több A virá gzás október közepéig tarminta tiszta zoldkukoricaé, A me- , ... ..... . , , hek a keverékbe vetett somkórót tott- a mehek J°> Syujthetek nekegész nap erősen látogatták. A tisz- tárt es virágport. Ekkor aztan a ta somkóró vetésben a nektár cu- somkórót leszántották zoldtrágyákortartalma 0,0237—0,0362 mg volt nak. Baromfihús- és tojásgyárban — Az Itatás hogyan történikT — Az alapvető követelmények egyike, hogy az állandóan rendelkezésre álló ivóvíz friss és teremhőmérsékletű legyen. Nálunk ezt úgy oldottuk meg, hogy a beérkező víz az Istálló valamely részén (rendszerint a homlokfalon) elhelyezett benzines hordó nagyságú tartályokba érkezik, ott felveszi a teremhőmérsékletet és onnan folyik szét az itatóedényekbe. — Mikor kerülnek a növendékállmtok a tojóházba? — Az utőnevelőből 18 hetes korban telepítjük át a növendékeket a tojőházba. Ezt az időpontot be kell tartani, különben az utőnevelőben kezdik meg a tojásrakást a mélyalomra. Miután az első tojást oda tojta a jérce, már nehezen szokja meg a tojófészket. így az egész tojőidény alatf azután a tojóház különböző helyeiről, főként a sötétebb sarkokból kell a tojást összeszedni. A szétszórt tojások kotlásra esetleg tojásevésre ösztönzik a jércéket. A felnevelt állományt 140 napos korban helyezzük a tojóházba, s a tojásrakást 155 napos korban kezdik meg. A kanadai hibrid állomány ugyanolyan körülmények között több mint kétszeresét adja a hazai Hampshire, Leghorn és ezek keresztezésével létrehozott állomány teljesítményének. Eddigi tapasztalatok szerint az egyik legfőbb tanulság, hogy tojás- és hústermelést nem állíthatjuk egyformán követelményként minden tyúk* kai szemben. A kettős hasznosítás tarthatatlansága talán éppen a baromfitenyésztésben jelentkezik a leg-Evtizedeken keresztül Bábolna a magyar lótenyésztés egyik fellegvára volt. Rövid ideje azonban más nevezetessége is akad e helységnek: a „baromfigyár“. Maradjunk azonban még egy pillanatig a Bábolnai Állami Gazdaság ménesénél. A gondos nemesítéssel kialakított lóállomány még ma is 1400 db-ot számlál. Ebből 340 db angol telivér kanca, 80 db pedig arab kanca. A gazdaság egyik feladata ellátni a budapesti galopp pályát futókkal. Kiüföldre is innen kerülnek a versenylovak, pl. a hírneves „Nagy Pardubicei“ nemzetközi gátugró lóversenyre évente 10—15 lovat készítenek elő szigorú dresszúrával. Az utóbbi években a lótenyésztés csökkentésével csaknem ezer lő istállója vált szabaddá, ahová nagyüzemi baromfietető és nevelő berendezést szereltek, s megkzdték az ország legnagyobb gépesített baromfitenyésztését. A nyugatnémet Lohmann cég kiváló fajtájú tojó és pecsenyecsibéket küldött, amelyek mind tojástermelésben, mind hízékonyságban felülmúlják a hazaiakat. Burgert Róbert az állami gazdaság igazgatója a gyárszerű baromfitenyésztés kezdetére így emlékezik vissza: — Gazdaságunkban 1961-ben kezdtük meg az ipari termeléshez hasonló szereltek, s megkezdték az ország legkorszerűbb külföldi üzemek tapasztalatai, illetőleg szakmai tanácsai alapján. Annak érdekében, hogy olcsón és biztonságosan termelő baromfiüzemet alakítsunk ki, szükségessé vált a baromfitenyésztést a gazdaság fő üzemágává tennünk, vagyis szakosítanunk. Csak így tudtuk biztosítani a 18 000 kát. hold mezőgazdasági területű, 10 000 hold szántóval rendelkező gazdaságon belül megtermelt takarmánybázist. Megkaptuk a tojás- és hústermelésre kialakított árutermelő állatokat és ezeket előállító szülőpárokat. Ezeknek kellett bebizonyítaniok, hogy a mi körülményeink között egyáltalán elérhető-e a hízócsirkék 8 hetes korukban átlagosan egy kilón felüli, vagy 10 hetes korukban 1,30 kg-os súlya, miközben a takarmányfogyasztás az 1 kg élősúly eléréséhez ne haladja meg a 3 kg abrakkeveréket, s az elhullás 2 % alatt maradjon. Minden négyzetméteren tízhetenként 15 kg élősúlyt szükséges termelnünk. El kell azt is érni, hogy a tojó állatok évi 240 db tojást adjanak átlagosan, s 1 kg tojás előállításához 3 kg-on aluli abrakkeveréknél több ne fogyjon el. A felnevelési veszteség tojásrakásig 4,6 %, az egész tojó időszak vesztesége pedig 12,5 % alatt maradjon. — Vajon sikerült-e ezt a megkövetelt magas színvonalat elérniök? — Az említett számok eleinte —' akár kanadai, akár nyugatnémet szakemberektől hallottuk — szinte hihetetlennek tűntek számunkra. Az első eredmények alapján azonban meggyőződtünk arról, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztést csak ezen a színvonalon lehet gazdaságosan megoldani. Eredmények a hústermelésben Szaktanácsok alapján a naposcsibéket a nevelőházakba, a hazai gyakorlattól eltérően,* telepítettük, 1 m2-re 12 db-ot, így egy műanya alá 300-nál több nem került. A terem hőmérséklete az első napokban 20—22 C°, később 18 C° volt. így a csirke saját szükséglete szerint, természetes mós dón választhatta az alacsonyabb teremhőmérsékletet, vagy a műanya alatti 30—40 fokot. Az állomány heti súlyfelvételét és-abrakfogyasztásátr is figyelemmel kísértük. Az 1 kg élősúlyra fordított takarmánymennyiség 9 hetes korban 3,04 kg, 10 hetes korban pedig 3,29 kg volt. A csirkék a 43 grammos átlagos indulósúlyt az első héten megkétszerezték, sőt még a második héten is ilyen nagy teljesítményt értek el. Nyilvánvaló, hogy ehhez, az életük során viszonylag legnagyobb teljesítményhez kel! a legnagyobb segítséget adnunk, amit a háromnapos korban történt A-vitamin itatással és a 2 hetes korig etetett ún. ,,Starter“ (indító) takarmánnyal értünk el. A „Starter“ takarmány etetését ajánló szakértők abból indulnak ki, hogy az a korábbi állítás, mely szerint a sziktömlőkbén nagy menynyiségű, főként fehérjékben dús tápanyag tárolódik, valótlan, s éppen ezért az első napokban történő kukoricadara etetés, viszonylagos éheztetést jelent, éppen abban az időszakban, amikor a fiatal állatok a legtápdúsabb takarmányra szorulnak. Az állatok kaparóláncos automata etetőből fogyasztották az eleséget, melynek alkalmazása során minimális a takarmánypazarlás, s nagy a munkatermelékenység. A tizedik héten ugrásszerűen nőtt a takarmányfogyasztás, amit főként annak tulajdonítunk, hogy az optimálisnál később vágtuk a csirkét és így már vedlésbe estek. Azóta a felnevelést úgy tervezzük, hogy optimális időben, vagyis 63 napos korban vágjuk a csibéket'. A tojástermelés növelésének lehetőségei — Milyen baromfifajta biztosít nagy tojáshozamot? — A hazai fajták tojáshozama évi 130—140 db volt. Tojás- és hústermelésre egyaránt használtuk őket és így az 1 kg élőhús előállításához nagyjából ugyanannyi takarmányt használtunk fel, mint a sertéshús előállításához. Az importált tojóállatokat (kanadai Starcross vonal) a szaktanácsadás alapján neveltük fel. Az első 8 hét felnevelési gyakorlaté nagyrészt megegyezik a pecsenyecsirkék (broilerek) nevelésével, a takarmányozás kivételével. Ezt követően a növendékállományt utónevelőbe helyeztük és ott 18 hetes korukig neveltük. Itt fűtőberendezések nincsenek, csak szellőzőberendezések. Fontos, hogy az utőnevelőben 1 m2-re 7 db növendékállatnál több ne kerüljön. A kaparóláncos automata etetóvályúk mellett, függesztett, kúpos ónitat ók szolgáltatják a friss vizet a pecsenye csirkéknek. (A szerző felv.) élisébberi. Míg a húsra tenyésztett állatok a mi gyakorlatunk alapján 9 hetes korukban elérik az 1,40 kg-os átlagsúlyt és 3 kg alat marad az 1 kg élősúlyra felhasznált takarmány, addig a tojástermelésre kitenyésztetf állatok 9 hetes korukban mindössze 80 dkg-os súlyt 4—4,5 kg takarmányfogyasztással érnek el. * * * A bábolnaiak célja 300 000 tojótyúk tartása és évi 600 000 db pecsenyecsirke előállítása. Ezt nemcsak istállók, raktárak átalakításával, de még a padlásterek kihasználásával is igyekeznek elérni a 36 volt majorban. A gépesítés egyszerű. Az eleséget' kaparólánc viszi körbe, az itatást függesztett kúpos itatóból végzik, a fűtés légcsatornák segítségével történik, a csibéket parabolatükrös elektromos műanyák alatt nevelik s így egy munkaerő 10 000 állatot gondozhat. Ebben a korszerű iparosított baromfihús és tojástermelő üzemben megtanultak a tizedfilléres eredményekért is dolgozni, s kihasználni a szakosítás minden előnyét KUCSERA SZILÁRD A tojóházban (A szerző felv.Jj — Hogyan történik az etetés? — A növendékállomány etetése az Istálló közepén elhelyezett trágyaakna felett történik és így az elszórt takarmány az aknába hullik, amihez az állatok később nem fémek hozzá, miáltal a romlott hulladéktakarmányból eredeő fertőzések elkerülhetők. A mélyalomra csupán szemes (kettétört kukorica és egyéb gabona) takarmányt szórunk naponta, ami azonban csupán a szükséglet 1—1,5 %-a. Ez azért fontos, hogy rászoktassuk az állatokat a mélyalomban való kaparásra (szem-keresésre). Ha így foglalkoztatjuk őket, nem vesznek fel káros szokásokat, mint pl. a toli-evés, kannibalizmus, tojásevés stb. — Milyen alomanyagot használnak? — A mélyalom 8 hetes korukig 20— 25 cm vastag, tiszta, száraz forgács, vagy száraz, 2—3 om-re szecskázott búzaszalma. Ez utóbbinál igen fontos, hogy penész- és pormentes legyen. Az utónevelőben lehet az alom száraz kukoricacsutka. — A világítást hogyan oldják meg? — A tojőállatok esetében már az első hetes kortól kezdődően igen fontos egy tudományosan is kidolgozott’ világítási program betartása. Ezt elsősorban a zárt istállókra készítették, de tapasztalatok szerint az ablakokkal rendelkező nevelő és tojóházakban is szükséges alkalmazása a következők miatt. A tojóidőszakot 2—4 héttel növeli, nagyobb tojástermelést biztosít' (különösen az első kilenc hónapban), s tojás súlya a tojóidőszak 7—8 hónapjáig kb. 2 grammal nagyobb, a toiőperiódus 11—12 hónapjában pedig 1 grammal, a 12 hónapban a különbség eltűnik. További előny, hogy a tojások között kevesebb a vérfoltos, a :estsűly a 18 héten valamivel nagyobb, 5 a tojóidé izakban kisebb a kiesés. \ program olyan világítóberendezést' ’eltételez, amely az istálló minden részére 2 W fényt sugároz. Az év minien hetében kikelt csirke más-más ’ényigénnyel indul és érkezik a 22- netes életkorba. Onnan a heti 20 perces növekedéssel különböző időben jrkezik a napi 20 órás világításhoz, ímelynek csak következetes betartása hoz eredményt.
