Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-25 / 51. szám
Adlak valamit terven (elül a nemzetgazdaságnak? Az állattenyésztés igen, a növénytermesztés nem Ha a hontfüzesgyarmati szövetkeketről érdeklődsz, kézlegyintéssel adják tudtodra, hogy ez a nagykiterjedésű mezőgazdasági (izem a lévai járás gyenge EFSZ-ei közé tartozik. A kézlegyintés mellé az újságíró ütravalőul még ezt is megkapja: — Ugyan mit írna azokról? No majd meglátjuk — gondoltam —, s továbbra is makacsul ragaszkodtam Hontfüzesgyarmathoz. A falu már régi ismerősöm, de a szövetkezet irodájában néhány új vezető emberrel találkoztam. Eleinte kissé vontatottan folyt a beszélgetés, majd később belemelegedtek az emberek. Bebizonyosodott, hogy bár a növénytermesztésben akad tennivaló bőven, az állattenyésztéssel mégsem kell szégyenkezniük. Ezen a téren megbecsülendő eredményeket értek el. Batai Pista bácsi a közös gazdálkodás zootechnikusa, aki ért a dolgokhoz, elmondta, hogy a múlt esztendőhöz arányitva 26 darabbal növelték a szarvasmarha-állományt, ebből tíz volt a tehén. Továbbá jelentősen szaporították a tyúkállományt, de ugyanakkor csökkentették a sertések számát. Ilyenformán a szövetkezet szarvasmarha, valamint tojófajta baromfi tartására rendezkedik be. Szarvasmarháikkal már oly messzire jutottak, hogy a tehenek negyven százalékánál — a múlt esztendőben — meakezdhették a hasznossántudjuk, a környék mezőgazdasági üzemeiben felütötte fejét a száj és körömfájás, s ennek következtében a laktációt csak 26 tehénnél zárhatták le eredményesen. A többinél újra kellett kezdeni. Első lépés ez a törzskönyvezés felé. Látszik, hogy ezekben az emberekben van törekvés, akarat a jobb eredmények elérésére, s a jövedelmező termelési ágak fejlesztésére. Kiváncsi voltam, hogy most, télen mit adhatnak teheneiknek. A zootechnikus kissé szomorúan jelezte, hogy 5 kg gyönge minőségű kölesszénát, 4 kg takarmányszalmát, 12 kg tarlóherével kevert kukoricaszilázst, s ezenkívül 1,30 kg abrakkeveréket. Az utóbbit azonban hasznosság szerint kapják az állatok. Tény, hogy a széna minősége nem megfelelő, s ez semmi esetre sem válik a növénytermesztők dicséretére. Különösen idén nem, amikor majdnem minden mezőgazdasági üzemben elegendő és jó minőségű takarmányszénát készíthettek. Valaki közben meg is jegyezte, hogy a növénytermesztés a szövetkezet fennállása óta egy évben sem teljesítette takarmánytermesztési feladatát, s ennek következtében az állattenyésztés sem lehetett a kívánt színvonalon. Nyáron persze a helyzet jobb volt, mert a legelő — főleg elegendő csapadék esetén, — bőséges eleséget nyújtott az állatoknak. Nézetem szerint erről az oldalról kellene kezdem a renateremtest. Olyan növénytermesztésre lenne szükségük, amely bőségesen ellátná a szarvasmarha-állományt magas fehérje, valamint szénhidrátos tápértékű terimés takarmányokkal, szénafélékkel, szilázzsal, kapástakarmányokkal stb. Nagyobb területen kellene hereféléket termelniük, mint valaha, s emellett a legelők is ápolásra szorulnának. Mint ismeretes, a herefélék az utánuk következő kalászosokra jő hatással vannak. A tyúktartással legutóbb a B Newhempshir fajta tenyészetre rendezkedtek be, s 'ehhez egyik C tenyészetből Pümut kakasokat hoztak. Ezeket alkalmazzák a tojások megtermékenyítésére. Idén ez a részleg is jő eredménnyel gazdálkodott. A tervezett 156 ezer helyébe 255 Ó00 tojást értékesítettek. A tyúkoknál két öreg — férj és feleség — dolgozik, ketten ezer tyúkonként hat munkaegységet kapnak. Ezenkívül minden darab terven felüli tojásért 2,5 fillér jár nekik prémiumként. A teheneknél úgy szervezték a termelést, hogy minden 24 állathoz két gondozót osztottak be, akik gondozzák, takarmányozzák és fejik a teheneket. Ezek száz literenként három munkaegység javadalmazást kapnak. A terv teljesítését a szövetkezet negyedévenként értékeli, amikor minden többletliterért negyven fillér prémiumot számolnak el a gondozók SZAKOSÍTJÁK, központosítják a francia mezőgazdasagot A legutóbbi tíz esztendőben 1180000-rel csökkent a kisgazdaságok száma 1 i Az 1965-ös év nyarán fiatal szakemberekből álló csoport egyik tag] ' jaként bejártam Franciaország mezőgazdasági szempontból legjeientő( i sebb vidékeit, Neklink ez az út két oknál fogva volt fontos, még- i i pedig: 1. Saját szemünkkel láthattuk a gazdálkodás kapitalista szervezését, I i hatékonyságának módszerét stb. ti 2. összehasonlítást végezhettünk, fölmérhettük a valós helyzetet, j | láthattuk, hogy a szocialista gazdálkodásnak milyen előnyei vannak a I i kapitalistáéval szemben. Ezenkívül a szerzett tapasztalatok bővítették • i látókörünket, hogy hazatérve föltárhassuk a rejtett tartalékokat, s a j I termelés fokozására, valamint a munkatermelékenység növelésére be-i t fnl tró r-aal latinccíínl/ A francia mezőgazdaság jelenlegi helyzete szágban 2 millió 280 ezer mezőgazdasági települést számláltak, tíz évvel később, azaz ma már csak 1 millió 100 ezret tartanak számon. Az idők folyamán a többi gazdaság asszimilálódott — megszűnt. Érdekes, hogy azokban a körzetekben, ahol főleg a kisgazdaságok vannak túlsúlyban, nem igen engedik a nagyüzemek betörését. A kisfarmerek makacsul ellenállnak és védekeznek. Más a helyzet azonban a szakosított üzemekkel rendelkező tájakon. Itt a kisgazdák nem képesek lépést tartani a korszerűen gépesített nagyüzemekkel, ezért ellenállóképességük egyre fogy. Ezek a szakosított nagyüzemek a korszerű gépeken kívül már a legjobb vetőmag fajtákat alkalmazzák, a műtrágyákat (NPK) folyékony állapotban juttatják a talajba, minek következtében az utóbbi években nagyban növelték az egy hektárra eső hozamot és a munkatermelékenységet. Kevés a szakember és a fiatal munkaerő A kisüzemek a kedvezőtlen pénzügyi és más adottságok következtében nem versenyezhetnek a nagyokkal. A szó szoros értelemben függnek a nagyüzemektől, különösen a gépek kölcsönzése révén, s részben azért is, mert termelésüket nem szakosíthatják kellőképpen. Hektárátlagaik nem fedik a ráfordított költségeket, s így termelésük néni gazdaságos, hanem ráfizetéses. A kisgazdák aztán — az említett tények következtében — elhagyják földjeiket, s más foglalkozás után néznek. Gazdaságukat vagy eladják, vagy pedig bérbe adják a nagyfarmereknek. Ezzel a nagyobb, ötven hektáros gazdaságok gyorsan szaporodnak, amelyeken a lehető legjobban, rendszerint három növényfajtára szakosítják a termelést. A mezőgazdaság központosítása és szakosítása előidézi a vidéki lakosságnak városokba, illetve ipari központokba történő átvándorlását, s a francia falvakon a munkaerő-tartalék nap mint nap kevesebb. A mezőgazdaságban csupán az ötven éven felüliek maradnak. Nem vitás, nehéz helyzet vár a francia mezőgazdaságra. Meg kell oldania a fiatalítást, a munkaerők kedvező összetételét. Részben és ideiglenesen ezt a kérdést Olaszországból és Spanyolországból behozott munkaerőkkel oldják meg. Annak ellenére, hogy a francia mezőgazdaság, mint a nemzetgazdaság'jelentős része európai szempontból is tekintélyes helyet foglal el magas színvonalával, szakemberhiánynyal küzd. A mezőgazdaságban dolgozóknak kereken 99 százaléka csupán alapfokú képzettséggel rendelkezik. A fő- és középiskolákon tanulóknak csupán öt százaléka származik a mezőgazdaságban dolgozó családokból. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés iparosítása sikeresen folyik. Korszerűsítik a termelést Ebben az évben például a traktorok száma elérte az egymilliót, míg 1938- ban csak 31 ezer traktoruk volt. Ugyanakkor a hagyományos gépeket (cséplőgép) 260 ezerről 57 ezerre csökkentették. Franciaország mezőgazdaságában az ipari trágyák használata természetes és magától értetődő. A szükségletet nagyrészt hazai forrásokból fedezik, de külföldről, főleg Belgiumból is jelentős mennyiségű műtrágyát vásárolnak. Az 1938-as évtől számítva mostanáig 826 ezerről 2 millió 226 ezer tonnára növekedett az évi ipari trágya fogyasztás. Legutóbb az ország vegyipara kellemesen meglepte a mezőgazdászokat, korlátlan menynyiségű folyékony (NPK) műtrágyákat bocsátott rendelkezésükre. Ezzel hozzásegítette a mezőgazdasági üzemeket a munkatermelékenység sokszoros növeléséhez. A szakosítás és a termelékeny gépek alkalmazása lehetővé teszi egyes munkafolyamatok komplex gépesítését, s ezzel párhuzamosan a munkatermelékenység növelését. Mód nyílik az élőmunka ráfordítás, tehát a munkaerők csökkentésére. Persze a nagyfokú gépesítés képzett kezelőszemélyzetet igényel. Míg 1856-ban az összes dolgozók 50 százaléka volt a mezőgazdaságban foglalkoztatva, jelenleg csupán tiz százalékuk nyer ott elhelyezést. (Folytatás következik) JÄN STRELNlK, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója MÚhapság a francia mezőgazdaságot legjobban a belső célszerűség jellemzi, s ez évről évre jobban kifejezésre jut. A termelés hatékonyságának növelése közvetlenül vagy közvetve az állami intézmények, a bankok, a külkereskedelem és más szervekkel öszszefüggésben történik. A hatékonysági folyamatot erősen követi, illetve vele párhuzamosan lépést tart a termelés szakosítása és központosítása. A fejlődés azonban tájegységenként különböző. A hatékonyság, a szakosítás és a központosítás terén legmesszebbre jutottak Közép-Franciaországban, s ezt követőleg az északi fekvésű körzetekben, valamint délnyugaton. Ezeken a tájakon á termelés szakosítása és központosítása sok esztendős tapasztalatra tekint vissza, de a francia mezőgazdaságnak fő jellemzője mégis a felaprózottság. A földeknek oroszlánrésze ugyanis a kis farmerek tulajdonában van. Ezek a gazdaságok mintegy húsz hektár közt mozognak. A leglényegesebb mégis csak az, hogy a legutóbbi tíz esztendőben a központosítás érezhető változást okozott az ország mezőgazdaságának összetételében. Míg ugyanis 1955-ben Franciaorjavára. Ez évben tehát 70 ezer liter a tejtöbblet, ennyiért külön prémium jár. Lám, a sok nehézséggel küzdő szövetkezet Is képes arra, hogy túlteljesítse a sertéshús eladási tervét. Ebből 17 mázsával adtak piacra terven felül. Viszont a marhaállománynyal takarékoskodni kellett, így a húseladást ezen a szakaszon nem teljesíthették száz százalékra. Jövőre majd többet adnak, akkor már lesz miből. Bár amikor feltettem a kérdést, hogy van-e remény a veszteségnélküli átteleltetésre, Pista bácsi, a zootechnikus eléggé bizonytalanul válaszolt, mert hát nem bővelkednek takarmányban. Mostanában több helyen arról beszélnek, hogy ki mennyit ajándékoz terven felül nemzetgazdaságunknak. Persze nem ingyen. Nos, amint láthatjuk, a hontfüzesgyarmati szövetkezet lehető~s','''%ez mérten adott: húst, tejet, tojást. Jő érzés, hogy ebben a szövetkezetben is terveket szőnek, távlatokban gondolkodnak. Érzik, tudják, hogy övék a szövetkezet. Az emberek azon fáradoznak, hogy a következő esztendő eredményesebb legyen. Batai Pista bácsi, a zootechnikus, Varga Lajos, a könyvelő és a többiek joggal bizakodnak, mert hiszen van is miért. Idén az állattenyésztés — a múlt évhez viszonyítva — 402 ezer koronával túlszárnyalta pénzügyi feladatát. Egy gyenge eredménnyel gazdálkodó üzemnél ez nem kis teljesítmény. örülök, hogy utam mégsem volt hiábavaló. Az ott tapasztaltakból arra következtetetek, hogy a jövőben szorosabb együttműködésre lenne szükség a növénytermesztés és az állattenyésztés közt, de ez leginkább a növénytermesztésre vonatkozik. Bizonyos vagyok benne, hogy ha a növénytermesztők is úgy teljesítik majd feladatukat, mint az állattenyésztők, akkor jövőre az összüzemi bevételi terv még kedvezőbb képet mutat, s a szövetkezet fölsorakozhat a jó, közepes gazdaságok mögé. Hoksza István ] Brucellózis ] Franciaországban * A Francia Mezőgazdasági Mi= nisztérium jelentése alapján a 3 szarvasmarha-tenyésztő gazdasá" gok 25—30 százalékában növeke- 2 dett a brucellózis (az 1960-as S- 15 százalékkal szemben). Ezt a folyamatot Franciaországban azonban normálisnak tekintik. Megjegyzendő, hogy hazánk a földkerekség azon hét állama közé =4 tartozik, amelyekben már teljesen 3 felszámolták ezt a veszélyes J szarvasmarha-betegséget. —z— Problémák a lótenyésztés körül A belga Clayson cég által gyártott Armada típusú gabonakombájn jól bevált a jrancia nagyüzemekben a kalászosok betakarításánál. (A szerző felvétele) n. loiumuveio emDernea mar az őskortól kezdve a legkitartóbb segítőtársa a ló volt. A mai technika korában a lótenyésztés jelentősége ugyan csökkent, de helytelen lenne ezt az esetet csupán technikai szempontból értékelni és a csikónevelést csupán a tenyészáliomásokra bízni, a szocialista nagyüzemek kikapcsolása nélkül. A nagyüzemek főleg a nehezen járható, sáros, csúszós, meredek terepen alkalmazzák a lovat. Gazdaságosság szempontjából nézve pedig minden mezőgazdasági üzem kitenyésztheti saját ló utánpótlását, esetleg még hozzájárulhat az ezirányú kivitelhez is. Igenám, mondhatnák felettes hatóságaink, hisz ez nemcsak hogy meg van engedve a mezőgazdasági üzemeknek, hanem a napokban megjelent rendelet ezt kötelességükké is teszi. Itt van a bökkenő. Mezőgazdasági szakembereink, akik a nagyüzemeket irányítják, tapasztalatból tudják, legalábbis a mi hegyes-völgyes vidékünkön —, hogy a magasabb helyeken székelő szakemberek szerint kiválasztott tájfaita ló nem felel meg a követelményeknek. A méntenyésztő központokból ugyanis csak könnyű Lipicai vagy különböző félvér versenyló keresztezésű méneket adnak szaporításra. És itt kerülnek egymással szembe a fentről jövő utasítások és a gyakorlati érdekek. Mivel a gyakorlatban a lovat ott alkalmazzuk, ahol a gépeket nélkülöznünk kell, és az azelőtt használatos szekerek helyett nyolc-tíz mázsás gumiabroncsú pótkocsikat alkalmazunk, így a könnyű három, négv, esetleg öt mázsás Lipicai lovacskák nem képesek a megszabott norma teljesítésére. A gyakorlati szakemberek közt sokszor szó esik arról, hogy a lótenyésztés irányítói úgy látszik vissza akarnak térni az ösvilági Eohippus kecske nagyságú lófajtához?! Miért nem engedik meg legalábbis az erősebb csontozatű, azelőtt hagyományosan tenyésztett Nonius vagy a Gidran fajtákat, esetleg ezek keresztezettjeit, hidegvérű fajtával, mivel a nehéz terepen nagyobb teherbírású lóra van a mezőgazdaságnak szüksége, amelylyel rövidebb időn belül nagyobb teljesítményt tudnak elérni. Ha ezeket a szempontokat Is figyelembe veszik a lótenyésztés vezető dolgozói, akkor nagyobb megértésre találnak a mezőgazdasági üzemekben és ismét szépen fejlett, erős csontozatű lóállományunk lesz, amire büszke lehet nemcsak a lóápoló, hanem a mezőgazdaság más ágazataiban, de az iparban dolgozó ember is. Kovács János, a szalatnyaj EFSZ elnöke Mik is azok a szimulátorok? A SZIMULÁLÁS szó utánzást, tettetést jelent. A technikában gyakran van szükség rá. Utánozni kell, mesterségesen kell megteremteni bizonyos körülményeket, melyek között egy gépi berendezés, vagy annak kezelője dolgozni jog. Azt a berendezést, melyben más, bonyolultabb és drágább berendezések működését veszélytelenül lehet tanulmányozni, kezelésüket és vezetésüket megtanulni, szimulátornak nevezik. A szimulátorban tanulják ma már a pilóták a nagy sebességű repülőgépek vezetését, a leszállást ködben és sötétben, az úgynevezett „vakleszállást“. Benne kísérletezik ki aránylag olcsón a különféle rakétamotorokat, segítségével állapítják meg egyes tervezett iparművek leggazdaságosabb méretezéseit is. Az űrhajósjelöltek sokszor napokon, sőt heteken át a világtól teljesen elzárva, űrszimulátorokban készülnek elő századunk legnagyobb vállalkozására, a holdutazásra. Izgalmas mérkőzés No, nem kell úgy megijedni, nem történt itt semmi különös, csupán az, hogy összedült egy 230 ezer korona beruházással épített háromezer köbméter befogadóképességű szénapajta. Ennyi az egész. Ugyebár, nem tarthat örökké?! Miért kell hát ebből nagy ügyet csinálni? Hogyan? Még nem volt benne széna? Hát ez már baj! Legalább pár esztendőt kitarthatott volna, aztán... Persze, persze az esetet rossznéven vette a murányi szövetkezet, mert az építmény, no meg a benne elhelyezett gépek összetörtek. No tessék! Üjabb félszázezer koronára rúgó kár keletkezett. M-i-i, hogy a biztosító nem fizet? No de... hogy még ilyetl... Ismeretlen a bűnös? Ez mégiscsak abszurdum! Ismeretlen? Hát ami azt illeti, a pajtát a Rozsnyói Építövállaiat ... de ők, á, dehogyI Nem hibásak, ők csak építették. Vagy talán a SpiSská Nová Ves-i Járási IpariVál lalat levocai üzeme? Jó, jó, ez csupán amolyan, hogy is mondjam, no? - föltevésecske ugyebár, mert hát onnan szállították a tetőszerkezetet. Tudják kérem, én nem szeretem a pletykát, de azt beszélik, hogy ... Megígérik, hogy nem szólnak senkinek? Akkor jó. Mondom, azt beszélik, hogy a Murányiban járó bizottság azt találta megállapítani, hogy — és most fogódzónak meg jól — rossz volt a vasszerkezet hegesztése. Ez okozta a... No tudják, miről van szó?! Még azt is megtudtam, hogy most folyik a labdázás. Ezt persze nem vehetjük rossz néven, mert hát régi sportnemzet vagyunk, és „ép testben ép lélek" jelszavával jól fel kell készülni az elkövetkező spartakiádra. A Rozsnyói Építőválialat „játékosai" hatalmas bombákat lőnek a Sipsská Nová Ves-i ipari vállalat kapujára. Azok keményen állják a sarat, védekeznek, s nyomban a murányi szövetkezet felé továbbítják, de ezek is jól védenek. Ügy visszavágják, hogy no! Mint az efféle sportok szenvedélyes szemlélője, arra lettem figyelmes, hogy a Kerületi Döntőbizottság bírája az összecsapásoknál keletkezett nagy porfelhőtől nem veszi észre a játék közben elkövetett szabálytalanságokat, rendellene szegeket. Egyelőre 0:0 az eredmény, de nagyon érdekelne, hogy ki lesz a vesztes. Csak nem a murányi szövetkezet ?!
