Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-18 / 50. szám
Érdekes „váltógazdálkodás“ A SZARVASI ÖNTÖZÉSI KUTATÓINTÉZETBEN nagyon érdekes kísérletet fejeztek be Szalay Mihály kutató és munkatársai. Az erősen kötött, szikes területeket halastóként hasznosítják, utána feltörik és növényeket termesztenek rajta. Ez így. persze csak egy nagyon egyszerű magyarázatot nem adó séma. Az ok, amely a „váltógazdálkodás" kidolgozására serkentette a kutatókat az, hogy keresni akarták a halastavak intenzívebb hasznosításának módját. A tavakon nevelt halakról köztudott, hogy húsuk zsíros, fehérjében szegény s élelmük nagy részét zsákból kell biztosítani. Az is tény, hogy a tó állat- és növényvilágának csak egy részét hasznosítja a hal, a ponty. A nagy víztömeg állati takarmányozásra alkalmas ponttyal hasznosítható szervesanyagai csak kis része az egésznek. Arra törekedtek hát a kutatók, hogy gazdaságosabbá tegyék a haltenyésztést, jobbminöségűvé a halhúst, ezért kezdtek kacsákat nevelni a halastavon. A kacsák trágyájukkal táplálják a vízben lévő állati és növényi szervezeteket, amelyek jó táplálékuk a halaknak, így azoknak keve* sebb takarmányt kell zsákból adni. A halastó feltétlenül gazdagodik azzal, hogy kacsákat is nevelnek rajta, nem is beszélve arról, hogy az ilyen tóban nevelt ponty húsa ízletesebb, fehérjében gazdagabb, tehát jobb minőségű. Ugyancsak az itteni kutatók dolgozták ki a tavi kacsatáp receptjét is. Ezt más szóval fehérjetakarós kacsatápnak is nevezik. Etetésének lényege: kezdetben fehérjében gazdag s az országosan használt kacsatápot etetik, utána rátérnek a fehérjénél takarékosabb tavi táp etetésére. Az országosan használt kacsatáp etetése esetén egy kiló súlygyarapodásra 645 gramm fehérjére volt szükség, a szarvasi tavi táp etetésével 438, illetve 396 gramm. Ennél is jelentősebb az állati fehérjemegtakarítás: a hivatalos kacsatápban 114 grammot számítanak egy kiló súlygyarapodásra, a tavi táp esetén (nevelőben) 52 (hizlalóban) 34 grammot. A kacsatartás is gazdaságosabb a halastavon. Az itt nevelt kacsák azonos nevelési idő alatt nagyobb súlyt — 2,6—2,6 kg-ot érnek el szárazon nevelt társaik 2,2—2,3 kilós súlyával szemben. Ráadásul húsuk ízletesebb, tollúk értékesebb, mert tiszta. A tavak kihasználását fokozzák azzal is, hogy társítják a halakat. A szarvasi halastavakba különböző táplálőigényú halakat — köztük növényevőket is — telepítettek, így megoldódott a halastavak növényi és állati a takarmányának alkalmas élőállomány csaknem teljes kihasználása. Szarvason a kísérleti területen hároméves halastavi hasznosítás után kiszárítják és feltörik a földet. Megvizsgálták, milyen hatású a tavi gazdálkodás a talaj termőerejére. Mint várható volt, a különböző növények különbözően reagáltak a kacsaneveléssel kombinált halastavi gazdálkodás utóhatására. A lucerna csupán 3 százalékos terméstöbbletet adott, a napraforgó már nagyobbat, a kukorica pedig plusz 6 mázsás hektáronkénti termésssel adott többet, mint a halastavi hasznosítással nem javított terület. Az intézet kutatói 3X3 éves forgókkal dolgoznak, esetenként 3X2 évesekkel. Ezzel a „váltógazdálkodással“ szinte megduplázták a halastavak halhozamát, olcsóbbá tették a kacsatartást, alkalmasabbá a területet a növénytermesztésre. E kombinált rendszerrel elérték, hogy a különböző halfajták és a kacsa tartásával biológiailag jobban kihasználják a halastavat, s a hal, kacsa visszamaradó trágyája a növénytermesztés számára teszi alkalmassá a földet. Ez természetesen a dolognak csak a „csontváza", a módszer bevezetése körültekintést igényel, óvatosságot és szakmai tudást. Tapasztalatokkal állapították meg ugyanis — s ezt be is kell tartani —, mi az optimális kacsa-, illetve halmenynyiség, amit bizonyos területen a biológiai egyensúly megbomlása nélkül el lehet helyezni. Ez egyben a forgó hosszúságát is megszabja. A kacsatartás esetén védeni kell a tópartot, mert a kacsák tönkreteszik. A kacsák számára létesített tavi etetőszigetek, a fűtött előnevelő nagysága, elhelyezése sem lehet tehát tetszőleges. S az sem, mennyi ideig hasznosítják a területet tavi gazdálkodással, illetve növények termesztésével. A szarvasihoz hasonló adottságú magyarországi gazdaságok már érdeklődnek ezen módszer iránt, még többen vannak olyanok, amelyek csak egyik, másik részét kívánják alkalmazni. Biztosnak látszik, hogy a szarvasi hús- és növénytermesztési váltógazdálkodás sok követőre talál itthon és külföldön egyaránt. Dr GONDA IRÉN A húszkilós kecsege története A Szabad Földműves 2. számú Vadász és Halász“ mellékletében, a komáromi halászati kiállításról szóló írásban Annus József, mint a szerencsés horgászok egyike a 20 kilós kecsege trófeája révén nyert említést. A cikk megjelenése után felkeresett, s két képet húzott elő beszélgetés közben. Gondoltam, ha már eljött hoz. zám, legalább megkérem, mondja el a ritka horgász-zsákmánya történetét. Kitűnt, hogy a Nagy- Duna nagykeszi szakaszán, ahol mély és sebes a folyam vize, kapta be kecsegéje a trágyahernyóba rejtett horgot. — Milyen kapást csinált a nagy hal? — Ha nem lennék éber horgász, mint sokan vannak ilyenek, akkor a kapást észre sem vettem volna. Oly kicsi volt. A bot nem vágódott, csak egészen gyengén megrázkódott. Erre bevágtam. Nekem az a régi jó VADÁSZ KALASZ szokásom, hogy minden kis botmozdulatra rendesen bevágok, mert sose lehet tudni, mekkora a hal, amely a horog végén torkoskodik. — Mekkora volt a horog, és mily erős a zsinór? — A damilom 0,40 mm-es volt, hazai gyártmányú, s kibírta. A horog is aprócska volt. Félóra küzdelmes fárasztás után sikerült megfognom. — Milyen fogadtatásban részesült otthon? — Semmiképp sem tudtam úgy elhelyezni a zsákmányt a motorkerékpáron, hogy legalább a fele ne látszott volna. A járókelők hazafelé menet nem győzték bámulni. Még az öreg komáromi horgásztársak is megjegyezték: „Régen halászok, sokféle halat láttam már, de ilyen nagy kecsegét még nem! Szerencsés ember vagyI" Az asszonyom majd kiugrott a bőréből, oly nagy örömet szereztem nefci. — S mi lett a nagy hal sorsa? — Szépen megtisztítottuk,... vigyázva arra, hogy feje meg A gumicsizmás, szerencsés horgász — és ritka szép zsákmánya ne sérüljön (ezt a trófeát láthatták a kiállításon), majd a finom, jó ízű halat baráti körben, jó étvággyal elfogyasztottuk. — Mi az egészhez a véleménye? — Az, hogy szeretném az új évadban megfogni a halacskám bátyját, s kívánom, horgásztársaim legalább akkorát fogjanak, mint ez a húszküós volt. De vigyázzanak, ha ilyen nagy halat akarnak fogni, nem szabad a horgászbot mellett elbóbiskolniuk, mert akkor bizony észre nem veszik a nagy hal egészen kis kapását. Azt sem ajánlom, hogy a horgászbotot árván hagyva, elcsavarogjanak, mert távollétiikben egy ilyen halacska elkapja, akkor végérvényesen búcsút mondhatnak a horgászbotnak, orsónak, bármily sokba került is az... Holczer László, Komárom 6
