Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-18 / 50. szám

9 Évzáró gyűlések előkészítése A vadászszövetség alapszabályai értelmében az év első hő­­hapjában megtartott közgyűlés a vadászegyesületek évzáró közgyűlése. Ezen a gyűlésen az egyesület vezetősége a tag­ságnak jelentést tesz az egyesület évi munkájáról. Nagyon fontos, hogy e beszámoló jelentést ne egy ember — rend­szerint a vadászgazda vagy az elnök — állítsa össze, hanem a vezetők együttesen. A beszámoló részletesen ismertesse a tagsággal az egyesület egész évi tevékenységét, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Bxrálólag mutasson rá a tagság, valamint vezetőség hibáira. Szó legyen a jelentésben az egyesület pénzügyi helyzetéről, a vadállományról, vadvé­delemről, a lelövési terv és a beszolgáltatás teljesítéséről. A beszámoló további része foglalkozzon a jövő évi vadgazdál­kodási tervvel és a költségvetéssel. Szükséges, hogy a tagság pontosan ismerje, milyenfajta vadból mennyit kell lelőni, mennyit élve befogni és hogy az évi költségvetés mennyi be­vételt és kiadást mutat. Az évzáró gyűlésen választja meg a tagság az egyesület vezetőségét a következő évre. Ezért szükséges, hogy a veze­tőség a legjobb tagokat jelölje az új vezetőségbe. Természe­tesen ez nem azt jelenti, hogy a tagságnak nincs joga ellen­jelölteket állítani, ha megvannak győződve arról, hogy azok új vezetőségi tagoknak jobban megfelelnek. A jelöltek meg­választása szótöbbség alapján történik. Nagyon fontos, hogy a vezetőségbe önzetlen, igazságos és áldozatkész egyének kerüljenek, mert az egyesület politikai, gazdasági és erkölcsi színvonala túlnyomóan tőlük függ. Pásztor L. TISZTELET ÉS BECSÜLET azoknak a vadásztársainknak, akik valóban vadászhoz méltóan zárják az elmúlt idényt. Ám olyanok is akadnak, akik de­cember 31-én este hazajövet kijelentik: „Most már szögre akaszthatjuk a flintát!“ Akik megfeledkeznek kötelességük­ről, úgy is tesznek. A puska va­lahol a sarokba, vagy jobbik esetben a szögön porosodik. Tulajdonosa azután szerfölött csodálkozik májusban vagy jú­niusban — amikor újra le­akasztja a szögről —, hogy fegyvere berozsdásodott. De nem annyira a puskák karbantartásáról akarok szólni, mint inkább a vadászerkölcs betartásáról az év utolsó nap­jáig. Sok éves tapasztalat bizo­nyltja, hogy éppen idényzárás előtt lazul a vadászerkölcs, hanyatlik a fegyelem. A leg­több kihágás is ilyenkor fordul elő, sőt a balesetek legtöbbje is. Azok a vadászok, akik év­közben csak „bakot" lőttek, egyszerre akarják pótolni a mulasztottakat, derűre-borúra I A Csehszlovák I Vadászszővetségl 0 Dél-Szlovákia árvíz súj­totta vadászkörzeteiben a vad­telepítést 1966 első hónapjaiban hajtják végre. E célra jórészt a köztársaság vadászai által díjmentesen felajánlott élővad szolgál. Az újratelepítés meg­indítása előtt a komáromi, du­­naszerdahelyi és az érsekújvári járásban tájékoztató előadáso­kat tartanak. « # A kinológia sikere. A Né­met Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság összehasonlító ver­senyén O. Bánás érsekújvári lakos „Cello“ nevű rövidszőrü vizslája győztesként szerepelt. Ez a siker egyedülálló a szlo­vákiai kinológia történetében. # Lövésztevékenység —1965. Országos viszonylatban 38 417 vadász vett részt lövészeti ver­senyeken és vetélkedőkön — ebből 8618 vadász Szlovákiából. # Vadászkutya-kiállításokat az idén Szlovákia valamennyi kerületében rendeztek. A 354 elővezetett kutya közül 23-at kirekesztettek a vetélkedőből, mint nem megfelelőt. A kiállí­tások színvonala magasabb volt a múlt évinél, ami a kutyate­nyésztőink gondosabb munká­ját bizonyítja. (fr) Oofc huza-vona, beszélgetés ** előzte meg, míg a poharak összekoccantak az erdészlakban. Mert az erdészet sehogy sem akart beleegyezni, hogy szarvas­vadászat idején avatatlanok za­varják az erdőt. Márpedig Sajó Péter, a szövetkezet elnöke haj­tóvadászat ügyében fordult az erdészet vezetőségéhez. Először hallani sem akartk róla, de ké­sőbb, a béke kedvéért, kéz kezet mos alapon, kötélnek álltak. Racskó Flórián, az erdészet tiszteletben álló vezetője enge­délyt adott a hajtóvadászatra. Nem babra megy a játék, ezt százszor elmondották a szövet­kezet vezetői. Még a tavaszon kivált a legelő csordából egy bika, elcsatangolt, eltévedt az erdőben. Azóta többször látták a szarvasok közt tovairamodni. A megvadult állatot nem lehet élve kézrekeríteni, ezért hatá­rozták, lelövik a csavargót. Az engedély fejében máris felkerült a hegyre egy demizson borocs­ka. Az egyre emelkedő hangu­latban Hájas Peti, az erdészet vadőre viszi a szót. Immár ti­zedszer meséli, hogyan bukkant az állat nyomára. A szövetkezet képviselői hálásan néznek Peti vizenyős szemébe, és Barna And­rás gépesítő homlokon is csó­kolja, mikor díjtalanul felkínálja segítségét. Peti beváltja ígéretét. Más­nap hajnalban elsőként jelenik meg a gyülekezőhelyen. Elég a gondja-baja, annyi embert kell útbaigazítania. Eljött a faluap­­raja-nagyja. Hájas három cso­portba osztja puskásokat, hajtó­kát. Amikor az indulást jelző kürt felharsan, három pontról indul a menet keríteni a kisze­melt erdőrészt. Az embereket percek alatt elnyeli a sűrűség. Bújócskát játszanak bokrok rej­­tekében. Hangtalanul hatolnak beljebb, beljebb. Szaporán szedi lábát öreg, fiatal, nem törődve kidőlt fával, tüskés bokorral. Nemsokára az erdő mélyéből kiáltás foszlányait hozza a szél: VigyázatI jA hajtok lépte lassul. A pus­­** kasok készenlétbe helyezik fegyverüket. Szükül a kör, a lár­ma növekszik. — Itt a bika, ott a bika... Az ordítás a halódó erdőt is felveri. Bal felől menekülő állat zöreje közeledik. Épp az erdész felé tart. Tétovázásra nincs idő. A bokor nyiladékán hatalmas test látható, de egy szemvillanás alatt eltűnik. Jobbról lövés hallatszik. Az erdész fejéhez kap. Mire lövöl­döznek ezek az emberek? Kár volt minden cécóért. A bika el­menekült, az erdő vadjai felzak­latták, Jöhetnek a franciák, nem lesz szerencséjük. De merre is vágtatott az ál­lat? Szemével a környéket ku­tatja. Nem messze, bükkfák köz­ti tisztáson, nagy darab vörös folton akad meg tekintete. Messzelátóvai rövidíti a lát­határt. Kétségtelen, hogy élő­lény. Nincs messzebb száz mé­ternél. A lötáv eszményi, de nem szabad fegyvert emelni, míg nem tudni kicsoda, micsoda a halálraítélt. Kürtszó jelzi, a hajtást le­A vadászidény méltó befejezése lövöldöznek mindenre, ami mo­zog. A karácsony- és újévváró légkörben „megbicsaklik“ a fe­gyelem. Inkább hallgassunk a józan észre, az előírásokra, s ne menjünk lépre mindenféle csá­bításnak, amely idény végén meg-meg ismétlődik. Tartsuk továbbra is tiszteletben a tör­vényes rendelkezéseket, s ne nyúljunk a törzsállományhoz, ne garázdálkodjunk a vadász­területen. A példás vadászgaz­da már decemberben az elkö­vetkező tavaszra gondol, a vad­állomány fejlesztésére, mert minden könnyelműség jövőre többszörösen megbosszulja ma­gát. MÉG NÉHÁNY SZŐT a társa­dalmi rendezvényekről. Szép szokás dívik Dél-Szlovákiában; hagyományosan zárják az idényt: bő lakoma, tüzes bor s hozzá talpalávaló járja. Épp ideje lenne már a déli járások­ban új hagyományt meghono­sítani. Helyesebb, ha az utolsó vadászat után ünnepélyes szám­adást tartanak a vadgazdálko­dást illetően, s beszámolnak az elejtett vadról a HNB, az EESZ vezetőinek, valamint a társa­dalmi szervezetek tisztségvise­lőinek jelenlétében. A vadász­gazda előterjeszti jelentését, amit vita követ, s csak ezután kerül sor a dínom-dánomra. Gondolkodjunk el rajta, vajon nem ez a helyesebb! Számos községben már ez a divat járja! <dj) fújták. Szabad a mozgás, tilos a lövöldözés. Az erdész elhagyja leshelyét, s óvatosan közelíti a vélt zsákmányt. Bokrok takarás sában lopakodik egész a tisztás széléig. Amit sejt, bekövetkezik. Teljes nagyságban előtte a szö­vetkeze piros-tarka bikája. Mi-> vei sem törődve, békésen lege­lész. Még akkor sem üti fel az orrát, mikor csattan a závárzat. Ez megbénítja kezét. Ki látott már szelíd állatot terítéken? LJáromszor egymás után síp--. ■* jóba fúj. Kisvártatva gyors léptekkel Hájas Peti közeledik. Jobbról Raimond Zsiga, a zoo­­technikus érkezik. Az erdész mutatóujjával csendet int, majd a tisztás felé bök. A nagy hely­zetben a vadőr találja fel magát elsőként. Egy pillanat alatt tü­zet nyit. A jámbor állat felbő­dül. Peti elhamarkodta a lövést, puha részbe hatolt a golyó. A zootechnikus sem rest, ö is lő. Az állat megmozdul, menekülni akar. A vadőr dupláz. Három golyóval testében hely­ben marad az áldozat. A nagy zajra az elnök is meg­érkezik. Kérdezés nélkül tudja, kinek köszönhető a vadászzsák­mány. Gratulál Péternek, miköz­ben fülébe súgja: „A combjából kapsz, barátom!“ SÁNDOR GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents