Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-18 / 50. szám

Az idei év vége nemcsak a termelésben jelez magasfokú aktivitást, hanem a nemzetközi életben is. A szocialista országok diplomáciai és politikai életének egyaránt egyik legjelentősebb mozzanata, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának már korábban befejeződött ülése, amelynek külpolitikai vonatkozású része a nemzetközi élet egyik kiemelkedő eseményének számít. Az ülésen Gromiko külügyminiszter igen részle­tesen és reálisan kifejtette a mai európai helyzet és biztonság idősze­rű kérdéseit. Az ingerült nyugatnémet válasz csak igazolja: Gromiko beszéde nagyonis találóan jellemezte az európai politikai helyzetet. Az atlanti tábor országainak két ződött a nemzetközi helyzet, legfontosabb politikai eseménye lé- Ismeretes, hogy a Szovjetunió az nyegében egy korábbi elhalasztásból, ENSZ közgyűlésének mostani ülésén Illetve ismétlésből adódik: Erhard két fontos határozati javaslatot nyúj­­nyugatnémet kancellár washingtoni tott be az atomfegyverek elterjedé­­ütja és de Gaulle újabb erőpróbája, sének megakadályozásáról, illetve a aki a december 5-i választások ered- más államok belügyeibe való be nem ménye miatt kénytelen ismét átélni avatkozásról. Gromiko rámutatott, a bizonytalanság izgalmát. hogy a két javaslat nyomban az ér­deklődés előterébe került. A szovjet Az európai biztonság külügyminiszter igen jelentősnek tar­népeink szent ügye tóttá, hogy az ENSZ közgyűlés ülés­szakán felvetődött számos kérdésben így év végén szinte valamennyi or- azonos, vagy hasonló álláspontot fog­­szág törvényhozó testületé számot iaitak el a szocialista országok és az vet az elmúlt esztendő eredményeivel ej nem kötelezett államok képviselői, és kitűzi azokat a feladatokat, ame- Gromiko külügyminiszter beszédé­­lyek az elkövetkező időszakban állnak nek második felében a nyugatnémet a társadalom előtt. E tárgyalások kö- kormány politikájáról beszélt. Erhard zepette természetesen akarva nem kancellár programnyilatkozatáról meg­akarva helyet kap a nemzetközi hely- állapította: „Lényegesen messzebb zet értékelése is, hiszen ma már egy ment annál, amit Adenauer engedett állam sem szigetelődhet el a világ- meg magának, és a kormánynyilat­­fejlődés két nagy irányától, a szocia- kozat tulajdonképpen a militarista és lista, illetve kapitalista társadalom revansista eszmék olyan összesűríté­­építésének időszerű, vagy távlati vo- sét jelenti, amivel ilyen féktelen for­­nalától. _ mában nem gyakran találkozhatunk. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa \ hivatalos Bonn szinte kijelenti: „A'z legutóbbi ülésének lefolyása méltó NSZK már elég erős ahhoz, hogy ne helyet kapott a világsajtóban is, hí- kérjen, hanem követeljen.“ szén néhány fontos személyi változó- Gromiko hangsúlyozta: A szovjet son kívül (Mikojan elvtársat saját „ép jói tudja, hogy Nyugat-Német­­kérésére felmentették a Legfelsőbb országban nem kizárólag hétpróbás Tanács Elnöksége elnökének tisztsége militaristák és revansista elemek él­­alól és helyette Podgornij elvtársat nek. Vannak ott olyan emberek is, és választották) fontos gazdasági intéz- nem is kevesen, akik nem hajtottak kedéseket tárgyalt meg, míg Gromiko fejet a fasizmus előtt, s akik bátran külügyminiszter felszólalása a jelen- harcolnak a szabadságért, s akikre légi európai helyzet nagyon reális és nyugodtan számíthatunk az európai előremutató elemzése volt, különös népek függetlensége és békéje meg­tekintettél a bonni militaristák foko- teremtéséért folytatott harcunkban, íódó atométvágyára. A szovjet külügyminiszter felszóla- Duhrohamok Bonnban lásában több fontos külpolitikai kér- A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­­dést érintett, így értékelte az ENSZ nak üléséről vezető helyen számolt 20. ülésszakának eddigi munkáját és be a világsajtó is és igen nagy teret az ott előterjesztett szovjet javasla- szenteltek különösen Gromiko köl­tők fogadtatását, kiemelte a január- ügyminiszter beszédének. Bonnban ban összeülő havannai szolidaritási szinte dührohamok kíséretében hang­értekezlet jelentőségét, részletesen zottak el kijelentések és igen hevesen foglalkozott a nyugatnémet kormány reagáltak Gromiko külügyminiszter provokációival, és végül elítélte az beszédére. A kormány éleshangú nyi­­}$.fi8yesült Államok vietnami agresszió- latkozatban válaszolt és úgy igyeke­­ját, amelynek következtében, különö- zett feltüntetni a szovjet külügyml­­sen az utóbbi időben, nagyon kiéle-niszter beszédét, hogy az a „német nép ellen Irányul". A nyilatkozat a továbbiakban azt hangoztatta, hogy az NSZK kormánya „lemondott poli­tikájában az erőszak alkalmazásáról" és „idegen tőle a revans szelleme". A francia visszhang meglehetősen eltérő a bonni kormánynyilatkozattól. Például a kormányhoz közelálló Com­bat azt írja, hogy a Szovjetunió ha­tározott állásfoglalása a vietnami kérdésben nem maradhat hatástalan az Egyesült Államok közvéleményére és azokra az amerikai körökre, ame­lyek az atomfegyverek elterjedését kizáró egyezmény létrehozását a vietnami probléma elé helyezik. Az amerikai sajtó és hivatalos kö­rök meglehetősen eltérő módon rea­gáltak a szovjet külügyminiszter be­szédére. Bár a vezető lapok eléggé nagy terjedelemben közölték Gromiko beszédét, a kommentárok igyekeztek csökkenteni az európai helyzet érté­kelését nagyon is reálisan tárgyaló beszéd jelentőségét. Az atlanti tábor dilemmái Kétségtelen, hogy az Egyesült Ál­lamok legjelentősebb politikai esemé­nye Erhard nyugatnémet kancellár washingtoni látogatása, amellyel rész­letesen külön cikkben foglalkozunk. A helyzetképhez azonban még hozzá­tartozik, hogy a mostani Erhard- Iátogatásra olyan időszakban kerül sor, amikor az Egyesült Államok kül­politikája következtében egyre éle­sebbé válik a nemzetközi helyzet. Bár a Johnson-kormány igyekszik bizonyos látványos külpolitikai kezde­ményezésekre, különösen a kasmíri és rhodesiai válság ügyében, de saját problémájával, a vietnami kérdéssel nem tud megbirkózni. Ajub-Kan pakisztáni és Wilson angol miniszterelnök Erhard látoga­tását megelőző washingtoni tárgyalá­sai azonban aligha hozzák közelebb a kérdés megoldását. Nem könnyű a helyzete Washing­tonnak Párizsban sem, ahol az Atlanti Szövetség (NATO) tagállamainak kül-, hadügy- és gazdasági miniszterei szokásos év végi gyűlésüket tartják. A legfontosabb kérdés Nyugat-Német" ország részvétele az atlanti atom­fegyverkezésben, amely ellen a tag­államok többsége igen élesen tilta­kozik. Franciaországnak szinte jól jön az elnökválasztás második menete, s így hivatkozhat a „bizonytalan po­litikai légkörre“. Az elmondottakból szinte önként adódik a következtetés: a vietnami háború szennyében egyre mélyebbre süllyedő amerikai kormány szíveseb­ben támogatja a nemzetközi helyzet kiéleződését előmozdító eseményeket, mintsem hogy a sokat hangoztatott békeszólamoknak végre komoly tar­talmat is adna. (tg) AZ AMERIKAI imperializmus leg­­szégyenteljesebb cselekménye nap­jainkban a szabad­ságát szerető viet­nami nép ellen folytatott háborúja. Bár az amerikai és világközvélemény egyaránt élesen tiltakozik e feles­leges vérontás el­len, az amerikai kormány változat­lanul az agresszió fokozására törek­szik. A hatalmas túl­erővel szemben harcold dél-vietna­mi szabadságharco­sok nap mint nap óriási csapásokat mérnek az ellen­ségre, noha sok esetben igen kez­detleges harci esz­közöket használnak. Felvételünkön: vietnami fiatalok a fegyverfogást ta­nulják, hogy aztán ők is szembeszáll­hassanak a gyűlölt ellenséggel. Megemlékezés és állásfoglalás A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960-as tanácskozása ötödik évfordulója alkalmából a moszkvai Pravda vasárnap „Irányvo­nal, amelyet az élet igazolt“ címmel szerkesztőségi cikket közölt. A cikk megállapítja, hogy a nap­jainkban a társadalmi fejlődés fő ereje a szocialista világrendszer, a nemzeti felszabadító és a munkás­­mozgalom hatalmának és nemzetközi befolyásának növekedése. A tanácskozások óta eltelt évek során folytatódott a szocialista vi­lágrendszer erejének és hatalmának növekedése. A Szovjetunió* és a-többi szocialista ország lényegesen előre­jutott a szocialista illetve kommu­nista társadalom anyagi és műszaki bázisának megteremtésében. A szocialista országok nemzetközi kötelezettségüknek tartják, hogy sok­oldalúan segítsék és támogassák a nemzeti felszabadító és munkásmoz­galmat más országokban. A cikk leszögezi, hogy a tökésor­­szágok munkásosztálya a monopol­­ellenes szövetségek szervezője, s a népek fő ellensége az amerikai im­perializmus. A nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozva a cikk leszögezi: „Nélkülözhetetlen va­lamennyi marxista-leninista párt szo­lidaritása! Ebből az következik, hogy tűrhetetlen ha ez vagy az a párt egy­oldalúan felülvizsgálja az egész kom­munista mozgalom általános irányvo­■ylint ismeretes, á bonni kancellár ■ ■ december elejére tervezett amerikai látogatását majdnem három héttel későbbre, december 19-re ha­lasztották el. A hivatalos megindoko­lás a kancellár egészségi állapota volt. De amikor már lábadozni kez­dett, politikai körökben még mindig nem remélték, hogy Erhard hamarabb repül át az óceán másik felére. Való­színűleg a Neue Züricher Zeitung rendszerint jól értesült tudósítójának volt igaza, aki azt táviratozta lapjá­nak, hogy Erhard influenzáját lelki depresszió súlyosbítja, mert a kan­cellárt rendkívül megviselte a kor­mányalakítás körüli huzavona, s rá­döbbent arra, hogy politikai hatalmá­nak korlátái vannak. rA belgyógyász politikai érzéke A kancellár környezetében légből kapott koholmánynak minősítették a „lelki depresszióról“ terjesztett híre­ket, s azt bizonygatták, hogy az ame­rikai út elhalasztására csak azért volt szükség, mert a háromhónapos parlamenti vita után túlságosan nagy megterhelést róna a lábadozó kancel­lárra az amerikai utazás. De megcáfolták az ellenkező állí­tásokat is, tudniillik azt, hogy tulaj­donképpen csak politikai betegségről van szó, amely ürügyül szolgál az amerikai út elhalasztására. Azok, akik néhány nappal később szemtanúi vol­tak a Bundestagban Erhard felszóla-Erhard Amerikában lásának, megállapíthatták, hogy a kancelláron valóban meglátszanak a betegség nyomai. Mégis joggal gya­nítható, hogy az amerikai út elhalasz­tásában politikai megfontolások is közre játszottak. Az egyik kormány­­párti lap azt Irta, hogy Erhard házi­orvosa kitűnő politikai érzékről is tanúságot tett, amikor a kancellárt eltanácsolta a december elejére tett amerikai látogatástól. Erhard megbetegedése ugyan fel­borította az atom-kérdéssel kapcso­latban eredetileg kidolgozott bonni menetrendet, mégis jól tájékozott kormánypárti körökben megkönnyeb­büléssel fogadták az út elhalasztását. Mi az oka ennek a látszólagos ellent­mondásnak? Október végén és november elején Bonnban még vérmes reményeket tápláltak a régóta hangoztatott atom­igény gyors megvalósítását illetőleg. Olyan hírek jártak, hogy az Immár két esztendeje bolygó hollandiként kísértő atomflotta (MLF) végre a megvalósulás kikötője felé halad. A nukleáris dilemma November második felében azon­ban, csaknem ugyanakkor, amikor vá­ratlan fagyhullám köszöntött Bonnra, az atom-remények termométerében is lejjebb szállt a bizakodás higanyszála. Kiderült, hogy — a várakozással el­lentétben — még mindig nem érett meg a helyzet az atomkérdés végle­ges rendezésére. Johnson elnök ugyan­is még mindig habozik a különböző nézeteket hangoztató tanácsadói cso­portok véleményei között, s London sem akarja teljesen becsapni az ajtót az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása ügyében folytatandó további kelet—nyugati tárgyalások előtt. így a „nukleáris dilemmát“ — ezzel a szemérmes fedőnévvel emle­getik Bonnban a nyugatnémet atom­követeléseket — nem lehet egy csa­pásra megoldani. Sőt, a nyugatnémet fővárosban az a gyanú támadt, hogy az amerikaiak csak azért sürgették Erhard utazá­sát, mert ezzel taktikailag előnyösebb tárgyalási pozíciót akartak biztosítani maguknak. Washington ugyanis azt kérte, hogy Erhard amerikai látoga­tásakor terjesszen elő konkrét tervet: hogyan képzeli el az NSZK atomigé­nyeinek kielégítését. Vagyis a kancel­lár „terítse ki kártyáit az asztalra“. Bonn viszont azt sürgette, hogy az Egyesült Államok lépjen fel kezdemé­­nyezően és Johnson mondja meg vi­lágosan, hogy Washington hogyan képzeli a NATO-n belüli „nukleáris harmónia“ megvalósítását. A nagyfontosságú Johnson—Erhard találkozó nincs megfelelően előké­szítve — panaszkodtak nemrég a bon­ni kormánypárti körökben —, Erhard is, Johnson is, a másiktól várja a konkrét tervek előkészítését, — s így fennáll az a veszély, hogy a kancel­lárnak a felcsigázott várakozások után többé-kevésbé üres kézzel kellene ha­zatérnie Bonnba. E körök véleménye szerint az uta­zás elhalasztása azért Is célszerűnek látszott, mert időközben két NATO- tanácskozás is lezajlott, s azokon — mint Bonnban várják — le lehet majd mérni, hogy Washington milyen mér­tékben hajlandó „elébe menni“ a bon­ni kívánságoknak, s Erhard nyugod­­tabban ülhet majd le az asztalhoz Johnsonnal a Fehér Házban. Űj rövidítés: INWS Bonnban változatlanul bizonytalan­ság uralkodik a NATO atomproblémá­jával kapcsolatban, s kétféle „meg­oldást“ jósolnak. Az eredeti MLF-terv (vagyis az atomflotta) megvalósítása egyre inkább valószínűtlenebbnek tű­nik, de Schröder londoni látogatása után Bonnban azt mondogatják, hogy kilátás lehet az MLF-terv és az ANF- terv elemeiből egy új atomfegyver­rendszer kialakítására. E rövidítések után most újabb betűcsoport bukkant fel a színen: a INWS rövidítés, amely alatt a következő új formula érten­dő: Integriertes Nukleares Waffen System. Magyarul: Integrált nukleáris fegyverrendszer. E formula tartalmát — hangoztatják Bonnban — különbö­ző módon lehet majd kitölteni, a lé­nyeg csak az, hogy „kemény magva“ legyen: necsak tanácskozási jog, ha­nem atomfegyver. * Ugyanakkor NATO-körökben olyan kompromisszumos megoldási lehető­ségeket is emlegetnek, hogy ne egy csapásra, hanem valamilyen lépcső­zetes terv keretében elégítsék ki Nyugat-Németország atomvágyát. Bonni kormánykörökben sem ala­kult ki még egységes vélemény, hogy Erhard a washingtoni tárgyalóféllel meddig menjen el a követelésben. A kormány koalíció óvatosságot taná­csol Erhardnak. Egy másik csoport véleménye szerint egyelőre el kell fogadnia a tanácskozási jogot, de fenn | kell tartani az INWS-re, vagyis a közelebbről még nem körvonalazott, de minden esetre „kemény maggal“ rendelkező fegyverrendszerre vonat­kozó igényt is. „A kormány úgy viselkedik, mint egy olyan gépkocsivezető, aki telje­sen lenyomott gázpedállal rohan egy útkereszteződés felé, anélkül, hogy pontosan tudná, hogy az onnan elága­zó számos út közül végül is melyiket fogja választani“ — írta a Kölner Stadtangeiger, s felszólította Erhar­­dot, hogy az amerikai utazásig hátra­levő időt használja ki józan megfon­tolásra, hogy a mostani világpolitikai útelágazásnál ne a kockázatos kalan­dok, hanem a reális lehetőségek út­­. ját válassza, mert „a gázpedál le­­: nyomása egymagában nem elegendő". D. J. nalát.“ — A jelenlegi súlyos nehézségek ellenére is mélységes meggyőződése pártunknak, hogy közös erőfeszíté­sekkel, a moszkvai nyilatkozatok ál­talános irányvonalának alapján har­colni kell a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítá­sáért, valamennyi imperialista-ellenes erő egybeforrasztásáért — hangsú­lyozza a cikk. szerződést írtak alá Moszkvában Csehszlovákia és a Szovjetunió kép­viselői . A szerződés értelmében a Szovjetunió a jövő évben 1300 000 tonna gabonát — túlnyomórészt bú­zát — szállít Csehszlovákiának. Az utóbbi napokban aláírt szovjet-cseh­szlovák kereskedelmi egyezmény ér­téke meghaladja a kétmilliárd koro­nát. # Bumedien algériai elnök látoga­tása Moszkvában. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének és a szov jet kormány meghívására többnapos hivatalos látogatást tett a Szovjet­unióban Huari Bumedien ezredes, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke, aki egy személyben Algéria minisz­terelnöke és honvédelmi minisztere is. Az algériai politikus a két orszá­got érintő kölcsönös politikai és gaz­dasági kérdésekről tárgyal a Szov­jetunió vezetőivel. # Bulgáriában emelkedik az élet­­színvonal. Jelentések szerint Bulgá­riában 1966-ban és 1967-ben lépcső­zetesen emelik a dolgozók fizetését, a szociális juttatásokat, a huzamo­sabb ideig egyazon vállalatnál dolgo­zók számára pedig hűségjutalmat ve­zetnek be. # Simúnek elvtárs látogatása Ausztriában. Pittermann osztrák al­­kanceliár meghívására többnapos hi­vatalos látogatást tett Ausztriában Otakar Simúnek miniszterelnök he­lyettes, aki a két országot kölcsönö­sen érdeklő politikai, gazdasági, kereskedelmi és tudományos kérdé­sekről tárgyalt az osztrák kormány vezetőivel. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. december 18. '5* c '3 a C A *+*■» CD ^ O Ö5 S- l­^ »O £

Next

/
Thumbnails
Contents