Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-18 / 50. szám
Az idei év vége nemcsak a termelésben jelez magasfokú aktivitást, hanem a nemzetközi életben is. A szocialista országok diplomáciai és politikai életének egyaránt egyik legjelentősebb mozzanata, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának már korábban befejeződött ülése, amelynek külpolitikai vonatkozású része a nemzetközi élet egyik kiemelkedő eseményének számít. Az ülésen Gromiko külügyminiszter igen részletesen és reálisan kifejtette a mai európai helyzet és biztonság időszerű kérdéseit. Az ingerült nyugatnémet válasz csak igazolja: Gromiko beszéde nagyonis találóan jellemezte az európai politikai helyzetet. Az atlanti tábor országainak két ződött a nemzetközi helyzet, legfontosabb politikai eseménye lé- Ismeretes, hogy a Szovjetunió az nyegében egy korábbi elhalasztásból, ENSZ közgyűlésének mostani ülésén Illetve ismétlésből adódik: Erhard két fontos határozati javaslatot nyújnyugatnémet kancellár washingtoni tott be az atomfegyverek elterjedéütja és de Gaulle újabb erőpróbája, sének megakadályozásáról, illetve a aki a december 5-i választások ered- más államok belügyeibe való be nem ménye miatt kénytelen ismét átélni avatkozásról. Gromiko rámutatott, a bizonytalanság izgalmát. hogy a két javaslat nyomban az érdeklődés előterébe került. A szovjet Az európai biztonság külügyminiszter igen jelentősnek tarnépeink szent ügye tóttá, hogy az ENSZ közgyűlés ülésszakán felvetődött számos kérdésben így év végén szinte valamennyi or- azonos, vagy hasonló álláspontot fogszág törvényhozó testületé számot iaitak el a szocialista országok és az vet az elmúlt esztendő eredményeivel ej nem kötelezett államok képviselői, és kitűzi azokat a feladatokat, ame- Gromiko külügyminiszter beszédélyek az elkövetkező időszakban állnak nek második felében a nyugatnémet a társadalom előtt. E tárgyalások kö- kormány politikájáról beszélt. Erhard zepette természetesen akarva nem kancellár programnyilatkozatáról megakarva helyet kap a nemzetközi hely- állapította: „Lényegesen messzebb zet értékelése is, hiszen ma már egy ment annál, amit Adenauer engedett állam sem szigetelődhet el a világ- meg magának, és a kormánynyilatfejlődés két nagy irányától, a szocia- kozat tulajdonképpen a militarista és lista, illetve kapitalista társadalom revansista eszmék olyan összesűrítéépítésének időszerű, vagy távlati vo- sét jelenti, amivel ilyen féktelen fornalától. _ mában nem gyakran találkozhatunk. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa \ hivatalos Bonn szinte kijelenti: „A'z legutóbbi ülésének lefolyása méltó NSZK már elég erős ahhoz, hogy ne helyet kapott a világsajtóban is, hí- kérjen, hanem követeljen.“ szén néhány fontos személyi változó- Gromiko hangsúlyozta: A szovjet son kívül (Mikojan elvtársat saját „ép jói tudja, hogy Nyugat-Németkérésére felmentették a Legfelsőbb országban nem kizárólag hétpróbás Tanács Elnöksége elnökének tisztsége militaristák és revansista elemek élalól és helyette Podgornij elvtársat nek. Vannak ott olyan emberek is, és választották) fontos gazdasági intéz- nem is kevesen, akik nem hajtottak kedéseket tárgyalt meg, míg Gromiko fejet a fasizmus előtt, s akik bátran külügyminiszter felszólalása a jelen- harcolnak a szabadságért, s akikre légi európai helyzet nagyon reális és nyugodtan számíthatunk az európai előremutató elemzése volt, különös népek függetlensége és békéje megtekintettél a bonni militaristák foko- teremtéséért folytatott harcunkban, íódó atométvágyára. A szovjet külügyminiszter felszóla- Duhrohamok Bonnban lásában több fontos külpolitikai kér- A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsádést érintett, így értékelte az ENSZ nak üléséről vezető helyen számolt 20. ülésszakának eddigi munkáját és be a világsajtó is és igen nagy teret az ott előterjesztett szovjet javasla- szenteltek különösen Gromiko költők fogadtatását, kiemelte a január- ügyminiszter beszédének. Bonnban ban összeülő havannai szolidaritási szinte dührohamok kíséretében hangértekezlet jelentőségét, részletesen zottak el kijelentések és igen hevesen foglalkozott a nyugatnémet kormány reagáltak Gromiko külügyminiszter provokációival, és végül elítélte az beszédére. A kormány éleshangú nyi}$.fi8yesült Államok vietnami agresszió- latkozatban válaszolt és úgy igyekeját, amelynek következtében, különö- zett feltüntetni a szovjet külügymlsen az utóbbi időben, nagyon kiéle-niszter beszédét, hogy az a „német nép ellen Irányul". A nyilatkozat a továbbiakban azt hangoztatta, hogy az NSZK kormánya „lemondott politikájában az erőszak alkalmazásáról" és „idegen tőle a revans szelleme". A francia visszhang meglehetősen eltérő a bonni kormánynyilatkozattól. Például a kormányhoz közelálló Combat azt írja, hogy a Szovjetunió határozott állásfoglalása a vietnami kérdésben nem maradhat hatástalan az Egyesült Államok közvéleményére és azokra az amerikai körökre, amelyek az atomfegyverek elterjedését kizáró egyezmény létrehozását a vietnami probléma elé helyezik. Az amerikai sajtó és hivatalos körök meglehetősen eltérő módon reagáltak a szovjet külügyminiszter beszédére. Bár a vezető lapok eléggé nagy terjedelemben közölték Gromiko beszédét, a kommentárok igyekeztek csökkenteni az európai helyzet értékelését nagyon is reálisan tárgyaló beszéd jelentőségét. Az atlanti tábor dilemmái Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok legjelentősebb politikai eseménye Erhard nyugatnémet kancellár washingtoni látogatása, amellyel részletesen külön cikkben foglalkozunk. A helyzetképhez azonban még hozzátartozik, hogy a mostani Erhard- Iátogatásra olyan időszakban kerül sor, amikor az Egyesült Államok külpolitikája következtében egyre élesebbé válik a nemzetközi helyzet. Bár a Johnson-kormány igyekszik bizonyos látványos külpolitikai kezdeményezésekre, különösen a kasmíri és rhodesiai válság ügyében, de saját problémájával, a vietnami kérdéssel nem tud megbirkózni. Ajub-Kan pakisztáni és Wilson angol miniszterelnök Erhard látogatását megelőző washingtoni tárgyalásai azonban aligha hozzák közelebb a kérdés megoldását. Nem könnyű a helyzete Washingtonnak Párizsban sem, ahol az Atlanti Szövetség (NATO) tagállamainak kül-, hadügy- és gazdasági miniszterei szokásos év végi gyűlésüket tartják. A legfontosabb kérdés Nyugat-Német" ország részvétele az atlanti atomfegyverkezésben, amely ellen a tagállamok többsége igen élesen tiltakozik. Franciaországnak szinte jól jön az elnökválasztás második menete, s így hivatkozhat a „bizonytalan politikai légkörre“. Az elmondottakból szinte önként adódik a következtetés: a vietnami háború szennyében egyre mélyebbre süllyedő amerikai kormány szívesebben támogatja a nemzetközi helyzet kiéleződését előmozdító eseményeket, mintsem hogy a sokat hangoztatott békeszólamoknak végre komoly tartalmat is adna. (tg) AZ AMERIKAI imperializmus legszégyenteljesebb cselekménye napjainkban a szabadságát szerető vietnami nép ellen folytatott háborúja. Bár az amerikai és világközvélemény egyaránt élesen tiltakozik e felesleges vérontás ellen, az amerikai kormány változatlanul az agresszió fokozására törekszik. A hatalmas túlerővel szemben harcold dél-vietnami szabadságharcosok nap mint nap óriási csapásokat mérnek az ellenségre, noha sok esetben igen kezdetleges harci eszközöket használnak. Felvételünkön: vietnami fiatalok a fegyverfogást tanulják, hogy aztán ők is szembeszállhassanak a gyűlölt ellenséggel. Megemlékezés és állásfoglalás A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960-as tanácskozása ötödik évfordulója alkalmából a moszkvai Pravda vasárnap „Irányvonal, amelyet az élet igazolt“ címmel szerkesztőségi cikket közölt. A cikk megállapítja, hogy a napjainkban a társadalmi fejlődés fő ereje a szocialista világrendszer, a nemzeti felszabadító és a munkásmozgalom hatalmának és nemzetközi befolyásának növekedése. A tanácskozások óta eltelt évek során folytatódott a szocialista világrendszer erejének és hatalmának növekedése. A Szovjetunió* és a-többi szocialista ország lényegesen előrejutott a szocialista illetve kommunista társadalom anyagi és műszaki bázisának megteremtésében. A szocialista országok nemzetközi kötelezettségüknek tartják, hogy sokoldalúan segítsék és támogassák a nemzeti felszabadító és munkásmozgalmat más országokban. A cikk leszögezi, hogy a tökésországok munkásosztálya a monopolellenes szövetségek szervezője, s a népek fő ellensége az amerikai imperializmus. A nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkozva a cikk leszögezi: „Nélkülözhetetlen valamennyi marxista-leninista párt szolidaritása! Ebből az következik, hogy tűrhetetlen ha ez vagy az a párt egyoldalúan felülvizsgálja az egész kommunista mozgalom általános irányvo■ylint ismeretes, á bonni kancellár ■ ■ december elejére tervezett amerikai látogatását majdnem három héttel későbbre, december 19-re halasztották el. A hivatalos megindokolás a kancellár egészségi állapota volt. De amikor már lábadozni kezdett, politikai körökben még mindig nem remélték, hogy Erhard hamarabb repül át az óceán másik felére. Valószínűleg a Neue Züricher Zeitung rendszerint jól értesült tudósítójának volt igaza, aki azt táviratozta lapjának, hogy Erhard influenzáját lelki depresszió súlyosbítja, mert a kancellárt rendkívül megviselte a kormányalakítás körüli huzavona, s rádöbbent arra, hogy politikai hatalmának korlátái vannak. rA belgyógyász politikai érzéke A kancellár környezetében légből kapott koholmánynak minősítették a „lelki depresszióról“ terjesztett híreket, s azt bizonygatták, hogy az amerikai út elhalasztására csak azért volt szükség, mert a háromhónapos parlamenti vita után túlságosan nagy megterhelést róna a lábadozó kancellárra az amerikai utazás. De megcáfolták az ellenkező állításokat is, tudniillik azt, hogy tulajdonképpen csak politikai betegségről van szó, amely ürügyül szolgál az amerikai út elhalasztására. Azok, akik néhány nappal később szemtanúi voltak a Bundestagban Erhard felszóla-Erhard Amerikában lásának, megállapíthatták, hogy a kancelláron valóban meglátszanak a betegség nyomai. Mégis joggal gyanítható, hogy az amerikai út elhalasztásában politikai megfontolások is közre játszottak. Az egyik kormánypárti lap azt Irta, hogy Erhard háziorvosa kitűnő politikai érzékről is tanúságot tett, amikor a kancellárt eltanácsolta a december elejére tett amerikai látogatástól. Erhard megbetegedése ugyan felborította az atom-kérdéssel kapcsolatban eredetileg kidolgozott bonni menetrendet, mégis jól tájékozott kormánypárti körökben megkönnyebbüléssel fogadták az út elhalasztását. Mi az oka ennek a látszólagos ellentmondásnak? Október végén és november elején Bonnban még vérmes reményeket tápláltak a régóta hangoztatott atomigény gyors megvalósítását illetőleg. Olyan hírek jártak, hogy az Immár két esztendeje bolygó hollandiként kísértő atomflotta (MLF) végre a megvalósulás kikötője felé halad. A nukleáris dilemma November második felében azonban, csaknem ugyanakkor, amikor váratlan fagyhullám köszöntött Bonnra, az atom-remények termométerében is lejjebb szállt a bizakodás higanyszála. Kiderült, hogy — a várakozással ellentétben — még mindig nem érett meg a helyzet az atomkérdés végleges rendezésére. Johnson elnök ugyanis még mindig habozik a különböző nézeteket hangoztató tanácsadói csoportok véleményei között, s London sem akarja teljesen becsapni az ajtót az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása ügyében folytatandó további kelet—nyugati tárgyalások előtt. így a „nukleáris dilemmát“ — ezzel a szemérmes fedőnévvel emlegetik Bonnban a nyugatnémet atomköveteléseket — nem lehet egy csapásra megoldani. Sőt, a nyugatnémet fővárosban az a gyanú támadt, hogy az amerikaiak csak azért sürgették Erhard utazását, mert ezzel taktikailag előnyösebb tárgyalási pozíciót akartak biztosítani maguknak. Washington ugyanis azt kérte, hogy Erhard amerikai látogatásakor terjesszen elő konkrét tervet: hogyan képzeli el az NSZK atomigényeinek kielégítését. Vagyis a kancellár „terítse ki kártyáit az asztalra“. Bonn viszont azt sürgette, hogy az Egyesült Államok lépjen fel kezdeményezően és Johnson mondja meg világosan, hogy Washington hogyan képzeli a NATO-n belüli „nukleáris harmónia“ megvalósítását. A nagyfontosságú Johnson—Erhard találkozó nincs megfelelően előkészítve — panaszkodtak nemrég a bonni kormánypárti körökben —, Erhard is, Johnson is, a másiktól várja a konkrét tervek előkészítését, — s így fennáll az a veszély, hogy a kancellárnak a felcsigázott várakozások után többé-kevésbé üres kézzel kellene hazatérnie Bonnba. E körök véleménye szerint az utazás elhalasztása azért Is célszerűnek látszott, mert időközben két NATO- tanácskozás is lezajlott, s azokon — mint Bonnban várják — le lehet majd mérni, hogy Washington milyen mértékben hajlandó „elébe menni“ a bonni kívánságoknak, s Erhard nyugodtabban ülhet majd le az asztalhoz Johnsonnal a Fehér Házban. Űj rövidítés: INWS Bonnban változatlanul bizonytalanság uralkodik a NATO atomproblémájával kapcsolatban, s kétféle „megoldást“ jósolnak. Az eredeti MLF-terv (vagyis az atomflotta) megvalósítása egyre inkább valószínűtlenebbnek tűnik, de Schröder londoni látogatása után Bonnban azt mondogatják, hogy kilátás lehet az MLF-terv és az ANF- terv elemeiből egy új atomfegyverrendszer kialakítására. E rövidítések után most újabb betűcsoport bukkant fel a színen: a INWS rövidítés, amely alatt a következő új formula értendő: Integriertes Nukleares Waffen System. Magyarul: Integrált nukleáris fegyverrendszer. E formula tartalmát — hangoztatják Bonnban — különböző módon lehet majd kitölteni, a lényeg csak az, hogy „kemény magva“ legyen: necsak tanácskozási jog, hanem atomfegyver. * Ugyanakkor NATO-körökben olyan kompromisszumos megoldási lehetőségeket is emlegetnek, hogy ne egy csapásra, hanem valamilyen lépcsőzetes terv keretében elégítsék ki Nyugat-Németország atomvágyát. Bonni kormánykörökben sem alakult ki még egységes vélemény, hogy Erhard a washingtoni tárgyalóféllel meddig menjen el a követelésben. A kormány koalíció óvatosságot tanácsol Erhardnak. Egy másik csoport véleménye szerint egyelőre el kell fogadnia a tanácskozási jogot, de fenn | kell tartani az INWS-re, vagyis a közelebbről még nem körvonalazott, de minden esetre „kemény maggal“ rendelkező fegyverrendszerre vonatkozó igényt is. „A kormány úgy viselkedik, mint egy olyan gépkocsivezető, aki teljesen lenyomott gázpedállal rohan egy útkereszteződés felé, anélkül, hogy pontosan tudná, hogy az onnan elágazó számos út közül végül is melyiket fogja választani“ — írta a Kölner Stadtangeiger, s felszólította Erhardot, hogy az amerikai utazásig hátralevő időt használja ki józan megfontolásra, hogy a mostani világpolitikai útelágazásnál ne a kockázatos kalandok, hanem a reális lehetőségek út. ját válassza, mert „a gázpedál le: nyomása egymagában nem elegendő". D. J. nalát.“ — A jelenlegi súlyos nehézségek ellenére is mélységes meggyőződése pártunknak, hogy közös erőfeszítésekkel, a moszkvai nyilatkozatok általános irányvonalának alapján harcolni kell a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért, valamennyi imperialista-ellenes erő egybeforrasztásáért — hangsúlyozza a cikk. szerződést írtak alá Moszkvában Csehszlovákia és a Szovjetunió képviselői . A szerződés értelmében a Szovjetunió a jövő évben 1300 000 tonna gabonát — túlnyomórészt búzát — szállít Csehszlovákiának. Az utóbbi napokban aláírt szovjet-csehszlovák kereskedelmi egyezmény értéke meghaladja a kétmilliárd koronát. # Bumedien algériai elnök látogatása Moszkvában. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének és a szov jet kormány meghívására többnapos hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban Huari Bumedien ezredes, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke, aki egy személyben Algéria miniszterelnöke és honvédelmi minisztere is. Az algériai politikus a két országot érintő kölcsönös politikai és gazdasági kérdésekről tárgyal a Szovjetunió vezetőivel. # Bulgáriában emelkedik az életszínvonal. Jelentések szerint Bulgáriában 1966-ban és 1967-ben lépcsőzetesen emelik a dolgozók fizetését, a szociális juttatásokat, a huzamosabb ideig egyazon vállalatnál dolgozók számára pedig hűségjutalmat vezetnek be. # Simúnek elvtárs látogatása Ausztriában. Pittermann osztrák alkanceliár meghívására többnapos hivatalos látogatást tett Ausztriában Otakar Simúnek miniszterelnök helyettes, aki a két országot kölcsönösen érdeklő politikai, gazdasági, kereskedelmi és tudományos kérdésekről tárgyalt az osztrák kormány vezetőivel. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. december 18. '5* c '3 a C A *+*■» CD ^ O Ö5 S- l^ »O £
