Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-18 / 50. szám

Hozzáértéssel. »Jggü szakszerű szervezésével gyarapodik a mellétéi szövetkezet Ez a kelet - szlovákiai szövetkezet abban különbözik többi, nagyüzemi módszerrel gazdálkodó társaitól, hogy erősen lejtős területein nem leány­álom a gazdálkodás. Bőséges csapadék esetén a dombhátak tövében, de a magasabb fekvésű szántókon és legelőkön is buzgárokban jelentkezik a talajvíz. A nehéz, kötött vörösagyag feltalaj sekély vízelnyelő képes­ségének a termelési gyakorlatban több hátránya van. Nagyon igénybe veszi a művelöeszközöket. Egyik átka az is, hogy száraz esztendőben zsu­gorodásánál fogva úgyszólván megmunkálhatatlan. Ha tehát annyira csa­padékos az esztendő, mint idén, akkor a gépek tengelyig süppednek a sárba, ha pedig száraz a talaj, felszínén repedések keletkeznek, növeke­dik a hajszálcsövesség, s elpárolog a nedvesség. Ilyen határa van á mellétéi szövet- : kezetnek. Igénybeveszi az embert, de i mivel a gépesítés korszakában élünk, i leginkább a gépet. Ez utóbbit aztán 1 nagyon. < El sem hinné az ember, hogy ebben 1 az 543 hektáros mezőgazdasági terű- ! létén (280 ha szántó) gazdálkodó sző- i vetkezetben az adott természeti s más külső és belső kedvezőtlen ökonó- 1 miai tényezőknek fittyet hányva, egy i maroknyi vállalkozó szellemű ember 1 aránylag jó eredménnyel gazdálkodik. ' Nem túlzás, ha azt állítom, hogy több ] esetben példát vehetnének tőlük a sík- i vidékiek. > Volt egy időszak, amikor nehézsé- ] gekkel küzdött a szövetkezet. Am : azért van a közösnek vezetősége, hogy ] gondoskodjon a hogyan tovább-ról. : így rátértek a gabona-vetőmag tér- ; mesztésére. Idén például a Diana bú- : zafajta hektárja 34, a Kasticei pedig i 29 mázsás átlagterméssel jutalmazta a gondoskodást. Elek Berta István agronómus megjegyezte, hogy ha be­takarításkor kissé csapadékmentesebb lett volna az idő, úgy 30 százalékkal magasabb lehetett volna a termés­­eredmény. Ugyanis ilyen károsodást ismert el az Állami Biztosító. Ez is azt bizonyltja, hogy a melléteiek még a mostoha körülmények között is ké­pesek a jó eredmény elérésére. Gyarapítják a szántóterületet t Amint a fönti adatokból is láthat­juk, a szövetkezet szántóföldi terme­lése meglehetősen korlátozott. Igyek­­keznek tehát meliorációs és rekulti­vációs beavatkozással növelni a hosz­­szú évek óta kihasználatlanul heverő területek hasznosságát. Most fejezik be (570 ezer koronás beruházással) egy 80 hektáros terület dréncsövezé­­sét. Ehhez a munkához az államtól 70 százalékos támogatást kaptak, és ezt nem kell visszatéríteni, ötéves tervükben azonban további meliorá­ciós munkákkal is számolnak, ami a növénytermesztés belterjesítésére irá­nyul. Jó jel, hogy a korlátozott lehetősé- : gek mellett sem feledkeznek meg a herefélék termesztéséről. Ezekből 40 : hektáron szénának szárítva 60 mázsás hektárátlagot értek el. Ezenkívül 10 hektáron termesztettek silókukoricát, i négy hektáron pedig csalamádét. Az állattenyésztés szolgálatában Komoly jelentőséget tulajdonítanak ' a takarmányfélék termesztésének. Arra törekednek, hogy ezeket a lehe- ; tő legjobb minőségben tárolják. Szán- ! dékosan kései kukoricát vetettek, hogy tejes érése egybeessen a cukor­répa betakarításával. így helyezték a verembe a felaprított silókukorica kö­zé keverve az 500 mázsa répakoronát. Most több mint 300 köbméter értékes, , lédús szilázst tartalékolnak télre. Igaz, hogy a 189 egyedet számláló szarvasmarha-állománynak (78 tehén) több szilázsra lenne szüksége, de a kevés, szakszerűen tartósított, jő ta­karmány több tápanyagot nyújt az állatoknak, mint a nagyobb mennyi­ségű rossz eleség. A készletből ítélve egy-egy számos­állatra nyolc mázsa szénafélét és 8 mázsa takarmányszalmát tartalékoltak a kétszáz napos téli időszakra. Ugyan­akkor az áliatok naponta megkapják az öt kilogramm takarmány cukorré­pát, az 1,5 kg abrakot és a tíz kg szilázst. Nem véletlen tehát, hogy már több esztendeje XBC-mentes szarvasmarha­állománnyal dicsekedhetnek. Előfelté­tele ez a törzskönyvezés megkezdésé­nek. Jövőre persze hozzá is látnak. Jelenleg 29 szarvasmarha teljesíti a törzskönyvezés feltételeit. Kezdetnek ez valóban nagyon kedvező. A tehe­nek közül több megadja az évi 2000 literes tejátlagot, de nem ritka a 2400 literes tehén sem. Ennek következté­ben november végéig közel 9000 liter­rel túlteljesítették a tejeladási tervü­ket. Saját nevelésből Az állományreprodukció a legtöbb gazdaságban rendszerint gondot okoz. De nem így van a mellétéi szövetke­zetben, mert ott azt a műveletet tu­datosan végzik. Elválasztás után a jő termelékenységű egyedek leszárma­zottait sűrű fűállományű, magas táp­értékét nyújtó legelőn tartják egész­séges környezetben. Ennek következ­tében évente 16—17 üszőt sorolnak tehénsorba, s 9—10 kiöregedett tehe­net kiselejteznek. Mondhatom, kevés szövetkezetben találkozik az újságíró ilyen tudatos tenyésztői munkával. Tudatos itt a szarvasmarha-tenyész­tés azért is, mert 1970-ig száz darab­ra kívánják szaporítani az állományt, hiszen a szarvasmarha-tenyésztést egyik fő Uzemágnak szánták. Ennek persze több oka is van. Jelenleg ugyanis évente csupán 40 hektárra adhatnak szerves trágyát, 300 mázsás hektáronkénti adagolásban. A trágyá­­zási forgó négy esztendőt vesz igény­be. Ennek a kötött, vörösanyag talaj­nak persze magasabb szervestrágya adagra lenne szüksége, hogy szerke­zetét följavítsák, humuszban gazda­gabbá, s végül tevékenyebbé varázsol­ják. Több trágyát persze csak na­gyobb állománnyal érhetnek majd el, s bőségesebb termelést csakis a szak­szerű talajmüvelés a szervesanyaggal bőven ellátott szántó biztosít. Szakszerűbb legelőgazdálkodást A szarvasmarha-állománynak a nyári legeltetési időszakban szükségszerűen olyan legelőre lenne szüksége, amely szakaszokra osztása után villanypász­­toros legeltetéssel az eddigitől bősé­gesebb eleséget, s nagyobb részét kaszálóvá alakítva, szénát is nyújtana télre. Nézzük csak van-e erre mód Mellé­tén. Több mint száz hektár kitisztí­tott legelő áll rendelkezésükre. Ezt a területet a lehetőségek mellett ipari trágyával javítják. Véleményem szerint helyes lenné, ha a legelő jelentős részén tráayalés vagy hígtrágyás gazdálkodást- njfytat­­nának. Ezzel nagyban növelhetnék a fűállomány hozamát, tápanyagkészle­tét, növekedési erélyét, s lehetővé válna tekintélyes mennyiségű széna­féle betakarítása is. Ezzel szemben csökkenthetnék a szántóföldön ter­mesztett szénafélék területét, s he­lyette szemes abrakot termeszthetné­nek, amelyből (a kimutatásban lát­tam) 1970-ben 30 százalékos hiány lesz. Szakszerű legelőgazdálkodást kellene folytatni, ahol a növendék­marhákat elkülönítve tartanák a te­henektől. Németh Géza könyvelő, de áz agrő­­nómus is kifogásolta, hogv rétjeik és legelőik talajának javítására évente csupán 170 mázsa Thomas-lisztet kap­nak, holott 400 mázsára lenne szüksé­gük. Kívánságukat ugyan már több­ször bejelentették a termelési igazga­tóságon, de ezzel nem növekedett a Thomasz-liszt kiutalás. Ismeretes, hogy az említett műtrá­­gyaféie a legalkalmasabb a rétek és legelők tápanyagszükségletének visz­­szapótlására. Ezért ellátogattam a ter­melési igazgatóságra, ahol Nagy Dezső főökonőmus arról tájékoztatott, hogy amennyiben a rozsnyói járás mező­­gazdasági területének 60 százaléka le­gelő, s a járás a 3400 tonna Thomas­­liszt helyében (ennyi lenne az évi szükséglet) csupán 1752 tonnát kap, miszerint egyelőre lehetetlen a hiány megoldása. Mit lehetne még itt tenni? Sajnos, az a helyzet, hogy ebből az értékes műtrágyaféléből kohóüzemeink kor­szerűsítése következtében, hovatovább egyre kevesebb lesz. Ezért módot kell keresni a rétek és a legelők táp­anyagszükségletének más úton törté­nő ellátására. Azt ajánljuk, hogy a mellétéi szövetkezet vezetői, de főleg Elek Berta István agronómus a Tho­­mas-liszt helyében alkalmazza az őrölt nyersfoszfátot, s egészítse ki meszezéssel. Ezzel az eljárással meg­közelítőleg hasonló eredményt érhet el, akárcsak a Thomas-liszttel. Bár a nyersfoszfát csupán néhány nö­vényfajta számára felvehető, (a pil­langósok), mégis ajánlatos az alkal­mazása. S mivel rétjeik, valamint le­gelőik fűállományában a fehérhere is jelen van, ez a póttrágyázás nagyban elősegíthetné a herefélék állományá­nak ez úton történő szaporítását. Miért nem tartanak juhokat? Kezdetben a szövetkezet merinot is tartott, s nem is oly rossz eredmény­nyel, mégis lemondtak erről a biztos i jövedelmet nyújtó termelési ágról. ■ Részint a nagy kiterjedésű melioráció riasztotta vissza a vezetőséget, más­részt férőhelyhiány esetén bajos az állattartás. Egy akol építésére be is nyújtották igényeiket, de a járás nem támogatta őket törekvésükben. A régi telepen persze még akkor sem lenne ajánlatos a juhtartás, ha ott alkalmas férőhely állna rendelkezésre, mert az ivóvíz csírafertőzött, s ez a juhállo­mány legnagyobb ellensége. Mégis azt kell mondanunk, hogy vajon hol tart­sanak juhokat, ha nem Mellétén, ahol legeltetés szempontjából erre minden előfeltétel adva van. Az ésszerű előrelátás és a jó szervezés eredményezte, hogy a szövetkezet állattenyésztése a múlthoz viszonyítva jelentősen fejlő­dött. Ennek eredményeképpen az 1960-as évhez arányítva sokszorta megnövekedett a termelékenység. Rá­jöttek ugyanis arra, hogy a növény­­termesztést az állattenyésztés ellátá­sára kell beállítani. Enélkül nem lehet eredményező az állattenyésztés. Közrejátszott itt a szakszerű takar­mányozás, s nem utolsó sorban a gon­dozók hasznosság szerinti jövedelme­­zése és a terv túlteljesítéséért járó külön prémium is. Például 1960-ban a hízósertéseknél 24—25 dkg-os napi darabonkénti súlygyarapodást értek el, s a hízómarháknál 60—65 dkg volt a napi gyarapodás, idén a sertéseknél 42—47, a hízómarháknál pedig 97 dkg-os napi darabonkénti átlag súly­­gyarapodást értek el. Ez évben nagyon kedvező a terme­lési egységmutatók önköltsége is. Szeptember végéig például a sertés­hús kilóját 8,49, a marhahúsét 7,95, a tej literét pedig 1,84 koronáért ál­lították elő. Ugyanakkor az eladott hízómarhák kilójáért 13—14 koronát kapott a szövetkezet. Hogyan lehet­séges ez? Ügy, hogy a hízómarha darabját 450—470 kg-os átlagsúlyban adták vágóhídra, de az is nagyban hozzájárult az osztályba sorolás he­lyes meghatározásához, hogy a mellé­téi EFSZ a hízóállatokat próbavágás­sal értékesítette. A próbavágásoknál jelen volt a szövetkezet zootechnikusa és kívüle több esetben a könyvelő is, ami azt eredményezte, hogy a levonás csupán hat százalékig terjedt, míg próbavágás nélkül mindig nyolc szá­zalékot vontak le az állat súlyából. Ez a módszer a szövetkezetnek ese­tenként (ha 480 kg-os volt a hízó­marha) közel 9,5 kg hús, illetve 133 korona többlettel járt. Ez más szövet­kezetek vezetői számára is tanulságos és elgondolkoztató lehetne. Végkövetkeztetések Amint föntebb is elmondtam, ä szö­vetkezet jó úton halad. Sajnos, a ked­vezőtlen időjárás miatt mégsem tud­ják teljesíteni a pénzügyi tervet. Jól­lehet, hogy a szövetkezetek fejlődé­sének mérlegelésénél nem mindig az adott év pénzügyi hozama a döntő, bár az ökonómiai mutatók megköve­telik, hogy ezt figyelembe vegyük, mégis azt kell mondanom, hogy a ko­ronáktól fontosabbak a termelési ala­pok, az egyes ágazatok, amelyek az elkövetkező sok esztendőben kiindu­lóul szolgálnak az eredményesebb gazdálkodásra. Az egységmutatók az állattenyész­tés fejlődésére utalnak. Idén ezen a szakaszon kereken 100 ezer koronával termelt többet (terven felül) a szö­vetkezet. ötéves tervükben persze már gondoltak arra, hogy az összüze­­mi bevételek nagy részét az állat­­tenyésztésből biztosítsák, s a növény­­termesztés majd nyersanyagot szol­gáltat ennek a feladatnak mind na­gyobb arányú teljesítéséhez, s ez a helyes. Kevés a munkaerő Az agronómus és a könyvelő meg­jegyezték, hogy a szövetkezet mind­össze 24 állandó dolgozó taggal ren­delkezik. Pedig az emberek itt sem keresnek kevesebbet (a pénzügyi ja­vadalmazással, s természetbenivel és a háztájival együtt), mint a horkai gyárban, mégis otthagyják a falut, tarisznyáznak. A növénytermesztésben csupán egy-két állandó férfi-munka­erővel lehet számolni még a csúcs­munkák idején is. Szerencse, hogy az asszonyok a legbonyolultabb felada­tokból is kiveszik részüket, s a horkai gyár is támogatást nyújt szükség ese­tén. A szövetkezet vezetősége az utóbbi években új munkaerők szerzésére többirányú intézkedést vezetett be. Azoknak a tagoknak, akik öt évnél hosszabb ideje dolgoznak a közösben három, az öt évnél kevesebb időt el­töltött tagoknak pedig kétheti fize­tett szabadságot biztosít. Ez talán majd a szövetkezet felé fordítja a kívülállók érdeklődését. Hoksza István Hudec Béla zootechnikus Velebny Lőrinctől átveszi az egyik tenyészkost. (Bállá felv.) Telelnek n tenyészkosok A busái szövetkezetbe két fázós ember érkezik. — Ez a hideg is várhatott volna még — elégedetlenkedik Velebny Lő­­rincz, a kelenyei EFSZ tagja, aki Bo­gár Jánossal együtt tizenegy tenyész­kost hozott traktorral. Nem csoda, hogy megfáztak, hisz az út jó ötven kilométer hosszú idáig. Ilyen időben bizony nem gyerekjáték traktoron megtenni ennyi utat. De mivel a ko­sok ideje lejárt,^ Syrájlít^pi kell őket. — Mért éppen ide hozták? — ér­deklődünk. — A törzskos-állomány itt szokott telelni — válaszolják. Kint a gazdasági telepen Hudec Béla zootechnikus elmondja, hogy évente száz tenyészkost teleltetnek. Az állam elég jól segíti őket, mert minden darab után két mázsa abra­kot kapnak. A szövetkezeteknek vagy állami gazdaságoknak szeptember ele­jén adják át a tenyészkosokat és no­vember végén újra visszakapják. A busái szövetkezetben általában kellő támogatásnak örvend a juhállo­mány. Száztíz törzskönyvezett anya­juhot tartanak. Újabban teljesen rá­tértek a törzstenyésztésre. A juhászat jó jövedelmet hoz. Támogatják a ház­táji juhtenyésztést is. A tagok dara­bonként 3 kg juhsajtot adnak a kö­zösbe, ezért egész idény alatt a kö­zös juhnyájban tarthatják állományu­kat. Jól jár a szövetkezet is, a tagok is, meg végeredményben a népgazda­ság is, mert egyre több gyapjút adnak el. Idén 15,68 mázsa juhsajtot és 12,61 mázsa gyapjút adtak el az államnak. A gyapjúért 128 ezer koronát, a juh­sajtért pedig 28 ezer koronát kaptak. Amint a zootechnikustól megtudtuk, a juhállományból származó bevétel a jövőben még gyorsabb ütemben fo­kozódik, mert fiatal tenyészkosokat is adnak el a mezőgazdasági üzemek­nek. Jövőre már 25 fiatal tenyészkos kerül a vásárra, amiért darabonként 3500—4000 koronát számítanak. A zootechnikus figyelmesen ellen­őrzi a visszahozott törzsállatokat, — minden számot pontosan bejegyez a füzetbe, nehogy esetleg valamelyik szövetkezet vagy állami gazdaság más állatot juttasson vissza. A busái te­leltető központból jó karban kerülnek ki a kosok. De a zootechnikus pár perc alatt megállapítja, hogy néhány helyen mostohán bántak a kosokkal, mert legyengülve tértek vissza. A központnak nagy jelentősége van, mert a losonci járásban is elhanya­golták egy időben a juhtenyésztést, pedig nagyon sok erre alkalmas lege­lőjük van. Most a tenyészközponttal Is Igyekszenek behozni a lemaradást, hogy a dombos-hegyes legelőkön végre jól jövedelmező, sok gyapjút termelő juhállományok, számtalan nyája gazdagítsa a környék népét. —b— xnxxx%itxx*u*Munxnxntmmm DRUTECHNA nérleg szerinti értékben a következő alapeszközöket árusítja ki: Kcs Fogós heggesztőgép 13 053,52 Fényezőgép .... 1393,78 KP 25 típusú fogós heggesztőgép . 13 053,52 Fémbevonatolő pisztoly 1 415,34 Metszésfelületek kalkulátora .... 1079,35 Hornyoló marógép . 1847,58 Horizontális marógép 8 980,08 Vízelpároltató készülék (2 darab) .... 7443,78 Fémnyomatos esztergapad .... 7169,14 Felajánlja továbbá szolgálatait MINDEN FAJTA TÖMÍTÉS ÉS HŰTÉS JAVlTÄSÄRA BRATISLAVA, Karadziéova ul. 17 (tel. 527-94 alatt) AUTÖ- ÉS MOTO­­AKKUMULÄTOROK JAVÍTÁSÁRA BRATISLAVA, Feriencíkova 7 (tel. 512-62 alatt) Drutechna — Autoservice BRATISLAVA, Mlynské Nivy, tel. 627-03 BALESET-SZOLGÁLAT: JAVlTÖMÜHELY: BRATISLAVA, DUNASZERDAHELY, Prievozská 24, tel. 614-55 Fürdő u. 6, tel. 24-28

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents