Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-04 / 48. szám
Kis súlyú új pulykahibrid A British United Turkeys Ltd. angol cég egy új szélesmellű „csupahús“ hibridet hozott 1965 őszén piacra. A „BÚT 5“ három tenyésztési vonal keresztezéséből létesült, fehér és bronz tollazattal. Az utóbbit a kontinensen kívánják elterjeszten. Közlések szerint a hímek feldolgozás után megkülönböztethetetlenek a tojóktól és a belezés sem jár nagy .súlyveszteséggel. Nagy tojóteljesítményt, termékenyülő és jól keltethető tojásokat, szerény tartási körülmények között jó életképességet, betegségellenállóságot, jó takarmányértékesítést és tizennégytizenhat hetes korban piacra alkalmas vágásérettséget ígér a nemesítővállalat. (Poultry World) Gyöngytyúk tenyésztés A gyöngytyúkot félvad természete miatt mindeddig nemigen tartották intenzív körülmények között. A múlt évben az egyik angol tenyésztő húszezer csibét keltetett, amelyből saját maga nyolcezer darabot nevelt fel. Az állományból 600—700 állatot legelőn, félintenzív viszonyok között tartott és szokásos baromfitakarmánynyal etetett. Legnagyobb problémát az jelentette, hogy az állatok nem a legelőn felállított tojófészkekbe, hanem a földre tojtak. A tojóidény mintegy huszonkét hétig tartott, maximális teljesítmény hatvanöt százalék, az idény végefelé meg csupán harminc százalék volt. A keltetés nagy ügyességet kíván. Tizenkét hetes korig a nevelés a pecsenyecsirkék normái szerint történik, s ebben az időben az elhullás egy százalék alatti volt, ezt követően azonban igen erősen növekedett, ami rész. ben az állatok ebben az időben bekövetkező természetváltozásának is következménye. Héthetes korban 2,7 kg takarmány, tizenkéthetes korban 3,7 kg, tizenhathetes korban 4,7 kg takarmány volt szükséges egy kiló élősúly előállításához. Nyolchetes kort meghaladóan már nem gazdaságos a nagy energiatartalmú takarmányok adagolása. (Fmr. Stk-breed.,) Védjük nyulainkat a megfázástól Az időjárás hidegebbre fordulásával házinyulaink megbetegedése, sőt elhullása is gyakoribbá válhat. Ennek két oka van: a helytelen takarmányozás és a megfázás. Ősszel áttérünk az őszi, nedvdús takarmányok etetésére. (Répafélék, káposzta, kel, karfiollevél stb.) Ha ez az áttérés fokozatosan történik, nincs semmi baj, de ha nincs átmenet, emésztőszervi bántalmak alakulhatnak ki. Még rosszabb a helyzet, ha ezeket a nedvdús takarmányokat hidegen, fagyosan fogyasztják állataink. Ilyen esetben tömeges elhullásra is sor kerülhet, különösen a növendékállatoknál. Az ilyen bajok elkerülése végett a nedvdús takarmányokat legalább konyhamelegen etessük. Mindig anynyit kapjanak egyszerre, amenynyit azonnal, jóízűen elfogyasztanak. A másik megbetegedési tényező a megfázás. Változatai a következők lehetnek: A huzatos ketrecben az állandó légmozgás miatt a kicsi, sőt a növendékállatok is fáznak és összebújnak. Kevesebbet mozognak, így csökken takarmányfogyasztású :, lassúbbá válik fejlődésük. Az üreginyúl szeles időben ki sem jön üregéből. Ha nagyritkán mégis előbújik, kizárólag élelemszerzés miatt teszi. A ketrec huzatosságát megszüntethetjük, ha oldalait kátránypapírral, rétegelt falemezzel, vagy más rendelkezésre álló olcsó, de tartós anyaggal borítjuk. Ideiglenes megoldásnak a nádpadló vagy kukoricaszár is megfelel. Jól tudjuk, hogy nedves levegő esetén nyirkos almon, fenékrácson könnyen megfáznak a nyulak. Éppen ezért az őszi A téli tojástermelés növelése érdekében a háztáji tyúktartás terén is szükséges az új technológiai eljárások minél szélesebbkörü kihasználása. A HÁZTÁJI tyúktartásban a legnagyobb gondot a változatos, összetételben és tartalmában megfelelő, jó minőségű takarmány előállítása okozza. Mert hiába van nagy termelőképességű állományunk, ha változatos összetételű takarmány hiányában a megfelelő hozamot nem tudjuk elérni. Ezért arra kell törekednünk, hogy tyúkállományunk takarmánya minél változatosabb legyen. Ha módunkban áll, úgy télen a következő takarmánykeveréket etessük: 35 °/o kukorica, 20 % árpa, 15 % borsó, 15 % buzakorpa, 12 % szemes napraforgó, 2,3 % takarmánymész, 0,7 % konyhasó. Ez a keverék ugyan csak 9—10 százalék emészthető fehérjét tartalmaz, a tojótáp viszont 16—17 százalékot. Azonban a ház körül szabad kifutón tartott tyúnagytakarítás után különös gondot fordítsunk arra, hogy nyúlólaink szárazak legyenek. A dróthálós vagy farácsosaljú ketrecekből a vizelet gyorsan lefolyik még akkor is, ha almozottak — ami télen különösen kívánatos. A deszka aljú ketrecekben ez a folyamat lassúbb, tehát elegendő idő van arra, hogy a vizelet egy részét az alom magábaszívja. Az alom nedvesedését nemcsak a vizelet, hanem a könynyen felborítható itatóedény is okozhatja. Ezért olyan itatóedényt kell alkalmazni, amit a nyúl nem tud felborítani, ideoda tologatni. Az ' itatóedény olyan anyagból készüljön, hogy azon a víz ne szivároghasson ki. Bevált a cementből készült itató- és etetőedény. Ezeket újabban műanyaggal vonják be, ami nemcsak a könnyebb kezelhetőség miatt jobb, fertőtleníteni is lehet. Előnyük az is, hogy a műanyagok rossz hővezetők, így hidegben a víz később fagy bele, kok a hiányzó fehérjét az öszszeszedett különféle rovarokkal és konyhai hulladékkal pótolják. A zöldeleség és a vitaminok pótlására, sárgarépát, csíráztatott gabonát és ha van, lucernalisztet etessünk. A helyes háztáji tyúktartás másik fontos követelménye a megfelelő ólazás. Sok helyen a tyúktartás körülményei nagyon mostohák. Sokszor félig nyitott fészerben hiányosan összetákolt, hideg ellen nem védő deszka ólakban tartják a háztáji tyúkokat. Pedig kis jóakarattal, kis munkatöbblettel sok falusi istállót (ezek most legtöbb helyen üresen állnak) át lehetne alakítani. Hiszen csak egy nagyobb ablak, vízszintesen elhelyezett ülőléc-sor, néhány tojófészek, esetleg trágyaakna kellene és tojótyúkjaink részére amit egyébként is okvetlenül el kell kerülni. Nedves, huzatos ketrecben náthát (orrhurutot) is könnyen kapnak nyulaink. Ez igen veszedelmes betegség, gyógykezelésé nehéz s gyakran eredménytelen. A szabadban elhelyezett ketrecekben hideg időben a nyúl fülét hátára fektetve, lábát maga alá húzva pihen a ketrec hátsó, de méginkább oldalfalánál. A ketrec közepén sohasem! Ezt azért teszi, mert a fa rossz hővezető, így alulról az alom, oldalról pedig a deszka védi. Az USA-ban és Angliában is pecsenyenyúl-termelő üzemekben a ketrecek fémből készülnek automata etetővel és Hatóval, ahogyan az a tojóüzemeknél van. Sajnos, ezek jól szigetelt épületek és légkondicionálás nélkül nem üzemeltethetők. A téli időszaknak megfelelően takarmányozott nyúl prémje sűrű, tömött, így jó védelmet nyújt a hideg ellen. Akkor teleltethetjük veszteség nélkül nyulainkat, ha ketrecük száraz és huzatmentes, továbbá magas kalóriájú abrakot is etetünk kukorica, árpa, napraforgómag stb.) a szokott zab és szénafélén kívül. BAJŐ SÁNDOR máris jó tartási körülményt biztosítanánk. A mesterséges megvilágítást a háztáji tyúktartásban is alkalmazzuk. Ma már minden községben van villanyvilágítás, ez nem okoz gondot. Most decemberben 5-, januárban 4-, februárban 3-, márciusban 2 órával hosszabbítsuk meg a napi fényórák számát. Lehetőleg reggel világítsunk, így este nem okoz gondot a tyúkok ülőlécre terelése. Elég, ha az ólat egy 25 kW-os égővel világítjuk meg. Csak arra ügyeljünk, hogy a fény az ülőléceken ülő tyúkokat és az etetövályukat is világítsa meg. Ha az új technológia módszereit a háztáji gazdaságok felében alkalmaznák, a téli hónapokban sok millió tojással több kerülhetne eladásra. Péterfalvy László Bécsi kék nyúl Béres Cyula nagykaposi tenyésztőállományából. A mély sötétkék színű nyúl fülszáma a bal fülkagylóján CS 102, a jobb fülkagylóján pedig 9790. Az állat anyját Nagyszombatban vásárolták. (Kucsera Szilárd felvétele) Pa háztáji tojástermelés növelése
