Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-17 / 28. szám

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK AGRESSZIÓJA a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen változatlan hevességgel és kí­méletlenséggel tovább folyik. A re­pülő támadások célpontja veszélyesen közeledik a köztársaság fővárosához és egy esetben már Kína déli határát is megsértették a támadó repülő­gépek. Az agresszorok mind kevésbé válogatnak a célpontokban és július 10-én egy tüdőszanatóriumot vettek célba Xhan-Hoa város körzetében, ahol 40 beteg és több orvos vesztette életét. Habár ez nem az első eset, amikor kórházak és szanatóriumok estek a barbár bombázás áldozatául, most azonban az ország egyik legna­gyobb tüdöszanatóriuma volt a cél­pont, amely hatalmas vöröskereszttel volt megjelölve. A repülők tehát a legnagyobb magasságból is világosan láthatták, hogy egészségügyi intéz­ményről van szó. A támadás fokozó­dása arra mutat, hogy a támadók nem találnak más ellenszert a dél-vietnami partizánok katonai sikereire, mint az oktalan bosszúállást a szocialista Észak-Vietnam békés lakossága ellen. A HAZAFIAS ERŐK napról-napra kiszélesítik az ellenőr­zésük alatt álló területet. Újabban már az amerikai hivatalos körök is elismerték, hogy a saigoni kormány­csapatok három járási székhelyet ürítettek ki, amelyek most a partizá­nok ellenőrzése alatt állnak. Az elmúlt héten is a katonai műveletek egész sorát hajtották végre a partizánok katonai szállítmányok és csapategy­ségek ellen. A rajtaütések a saigoni kormány zsoldosainak és az amerikai intervenciósoknak érzékeny vesztesé­get okoztak. A vietnami nép ellen viselt háború kilátástalansága napról-napra nyilván­valóbb. Ezen a héten az amerikai ka­tonai parancsnokság már nemcsak tengerész gyalogságot, hanem 3000 főnyi szárazföldi gyalogsági zászló­aljat is küldött a dél-vietnami haza­fiak elleni bevetésre. Mind inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az amerikai militaristák érvelése nem állja meg a maga helyét. Ugyan­is az az indok, hogy Észak-Vietnam visel háborút Dél-Vietnam ellen és a VDK kormánya fegyverrel látja el a hazafias erőket, egyre tarthatatlanabb. Még egyetlen egy Észak-Vietnamból származó fegyvert sem sikerült sze­rezni ennek az érvnek a bizonyítására. Ellenben az már világosan bebizonyí­tott tény, hogy a partizánok zsákmá­nyolt amerikai fegyverekkel folytatják a felszabadító harcot. A háború jogellenes voltát a haladó amerikaiak tudósok, művészek és más tekintélyes egyének százai ítélték el. Legutóbb az amerikai egyházak kima­gasló képviselői intéztek felhívást az elnökhöz, hogy hívjon össze értekez­letet a vietnami kérdés megoldására. Bosley az amerikai metodista egyház vezetője az egyházi képviselők cső-* portjának nevében kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak jóakarata bizonyítékául be kell szűntetnie a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Bosley javasolta, hogy ezen az értekezleten a VDK kormá­nyának, a saigoni rendszernek, vala­mint a Nemzeti Felszabadítási Front képviselőjének is részt kell vennie. Javaslata éppen azért érdekes, mert a tárgyalások legfőbb akadálya ame­rikai részről az, hogy az USA eddig nem volt hajlandó elfogadni a Fel­szabadítási Frontot tárgyaló félként. A háború már kezdettől fogva ki­látástalan volt, ezt a nemzetközi sajtó megfigyelői mindinkább belátják. És azt hisszük, hogy jól tapogatnak, ami­kor azt írják, hogy Johnson elnök már maga is szeretne kikerülni abból a konfliktusból, amelybe militarista tanácsadói belelovalták. De most már napról-napra nehezebb olyan formát találni, mellyel az Egyesült Államok legalább látszólag megőrizheti presz­tízsét. A HELSINKIBEN TANÁCSKOZÓ béke-világkongresszusnak is egyik fő tárgya a vietnami háború' kérdése. A résztvevők annak ellenére, hogy különféle világnézetet és politikai nézeteket képviselnek, megegyeznek abban, hogy az amerikai beavatkozás egy független állam ügyeibe kihívja a háború kiterjedésének veszélyét. Bernal professzor elnöki megnyitójá­ban a békemozgalom legfontosabb feladatául jelölte meg a vietnami há­ború megszűntetését. A VILÁGKONGRESSZUSON felszólalt Alékszandér Körnéjcsük, a kiváló szovjet író is, aki elsősorban a békemozgalom egységé, megszilár­dításának szükségességét hangsúlyoz­ta. A szovjet nép nevében üdvözölte a hazája szabadságáért és független­­séggért harcoló vietnami népet és biztosította a Szovjetunió teljes támo­gatásáról. DOMINIKÁBAN a harcok elcsendesülése után a kibon­takozás halvány jelei mutatkoznak. A hírek szerint mind az Imbert tá-Napról-napra északabbra húzódik Szovjetunióban az aratás frontja. Július 5-ig már 13 433 000 hektáron aratták le a gabonát és a hüvelyeseket. Képünkön a gazyri, kubánvidéki szovhoz mezóin dolgoznak a kombájnok. bornok vezetése alatt álló katonai junta, mint pedig Caamano alkotmá­nyos kormánya beleegyezését adta, hogy Carcia Godoy, demokrata poli­tikust, Bosch haladó kormányának volt külügyminiszterét nevezzék ki az ideiglenes kormány elnökéül. A Népi Szocialista Párt nyilatkozatában hang­súlyozza, hogy a dominikai nép egy­séges harca okozta az Egyesült Álla­mok kudarcát. A nyilatkozat továbbá kijelenti, hogy az amerikai beavatko­zók nem mondtak le tervükről, de a nép továbbra is szilárdan küzd füg­getlenségéért és harcolni fog az 1963-évl alkotmány felújításáért és azért, hogy az amerikai csapatokat vonják ki az ország területéről. AZ ALGÉRIAI POLITIKAI ÉLET legújabb eseménye az új kormány megalakulása. Az új kormányban nem kapott helyet Ben Bella eltávolított­kormányának kilenc volt minisztere. Bumedien, az új miniszterelnök a katonai akadémián tartott beszédében cáfolta az olyan külföldi kommentá­rokat, amelyek szerint Algériában nyugat-barát vagy kelet-barát állam­­fordulat történt. Az államfordulat tisztára az algériai nép belső Ugye. A szocializmus nem ölthet testet egy személyben — mondotta Bumedien Ben Bellára célozva. Végül kijelen­tette, hogy „tovább haladunk, nagy céljaink felé a szocialista társadalmi rend építésében, amelyben ar igazsá­gosság és az egyenlőség fog majd uralkodni.“ Ennek ellenére azonban a világ há= ladó közvéleménye óvatosan fogadja Bumedien kijelentéseit. A fordulat politikai céljait majd csak a tettek fogják bizonyítani. ♦ Változások az amerikai kor­mányban. Johnson elnök elfogadta a kormány két tagjának: Eugene M. Zuckertnek a légierő miniszterének és a tájékoztatási hivatal igazgatójá­nak, Carl Rowannak lemondását. Az új légierő miniszter dr. Harold Brown lett, aki eddig a hadügyminisztérium kutatási osztályának volt az igazga­tója. ♦ Lemondatták a görög hadügy­minisztert. A görögországi kormány­válság, amelyet a katonatisztek egy csoportjának mozgalma váltott' ki, még mindig tart. Az egyesült Centrum párt úgy döntött, hogy Garufalias hadügyminisztert kizárják a pártból. Miután a hadügyminiszter visszauta­sította Papandreu miniszterelnök fel­szólítását, hogy adja be lemondását, a király támogatásával kormányren­delet alapján mondatták le. ♦ A NATO-államok tárgyalása Pá­rizsban. A NATO-hatalmak párizsi tárgyalásán az USA külügyminiszter­helyettese, George Ball részletesén ismertette az USA politikáját Viet­namban és a Dominikai Köztársaság­ban. Hangoztatta mindenekelőtt, hogy az Egyesült Államok kormánya kitart jelenlegi politikájának folytatása mel­lett. Megjegyezte azonban, hogy ez a nyár nagyon nehéznek ígérkezik az amerikai politika számára. ♦ A chilei köztársasági elnök Európában. Kedden, július 13-án az angol udvajd szertartásnak megfele­lően fogadta Erzsébet királynő Eduar­do Frei, chilei köztársasági elnököt Londonban. A dél-amerikai vendég az elmúlt napokban Olaszországban és Franciaországban is időzött s angliai látogatása után Nyugat-Némeíország­­ba repül. ♦ Sjtrájkmozgalöm Olaszországban. A gépipari munkások Olaszországban 24 órás sztrájkot tartottak. Egyedül Milánóban mintegy százezer ember maradt távol munkahelyétől. A sztráj­kot egységesén szervezték a baloldali, a katolikus és a szociáldemokrata szakszervezetek. A gépipari munkások A lengyel mezőgazdaságra á má­sodik világháború nagy csapást mért azzal, hogy a német fasiszták a férfi lakosság nagy részét kiirtották. Emiatt a mezőgazdaság csak lassan, az 1949—53 években érte el a második világháborút megelőző színvonalat. Ezután a lengyel mezőgazdaság nagy fejlődésnek indult. Vetésterülete jelenleg 90 000 négy­zetkilométerrel kisebb a háború előt­tinél. Ennek ellenére többét termel, de még mindig két nagy fogyatékos­sága van. A gabona és takarmány­hiány, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztése kö­zötti aránytalanság. Az 1960—63 közti kenyérgabona- és takarmányimport együttvéve kb. 10 millió tonna, amiért mintegy 2,5 milliárd deviza zlotyt kel­lett kifizetniök. A kormány gazdaságpolitikájának' egyik legfőbb célja a gabonabehozatal csökkentése, majd teljes megszünte­tése. Lengyelországban a természetes szaporulat nagyon magas, az élelmi­szerfogyasztás más közszükségleti cikkekhez képest nagyobb mint a gaz­daságilag fejlettebb országokban. A mezőgazdasági termelés növelése ma Lengyelországban az életszínvonal emelésének legfőbb feltétele. A párt és kormány felhívta a parasztokat, hogy a legközelebbi években évi 18— 20 millió tonna gabonát, vagyis a je­lenleginél 3—5 millió tonnával többet termeljenek. A lengyel közgazdászok’ megvizsgál­ták az ország adottságait és megálla­pították, hogy a lengyel ipar nem tud elég termelési eszközt szállítani a me­zőgazdaság műszaki felszereléséhez, a növénytermesztés teljes gépesítése még éveket igényel, az állattenyésztés technikai forradalmasítása pedig még ennél is később következhet be. A mezőgazdasági termelés struktúrájá­ban az állattenyésztés a növényterme­lésnél aránytalanul nagyobb helyet foglal, a parasztgazdaságok jövedel­mének mintegy kétharmadát az állat­­tenyésztés biztosítja. A lengyel mező­­gazdaság struktúrája ma középparaszt jellegű. A rétegeződés a földreform, valamint a nyugati területek vissza­csatolása következtében mindig igen egyenletes volt. Az iparosítás követ­keztében a szegényparasztok túlnyomó többsége kétlakivá (munkás-paraszt) lett. A mezőgazdaság átszervezésének léktív jellegű, ami a közös gazdáikon dásban, a körök által átvett föld kö­zös megművelésében nyilvánul meg. Erősödik ez a jelleg a szolgáltatások terén is. A mezőgazdasági körök a tagok földjének megmunkálásán kívül gépi szolgáltatást is nyújtanak az egyéni gazdáknak. Gazdálkodásra át­vesznek területeket az állami föld­alapból, agronómusokat alkalmaznak, vetőmagról vagy vetőburgonyáról gondoskodnak, megszervezik a nö­vényvédelmet, a mezőgazdasági okta­tást és a továbbképzést. Ä lengyel mezőgazdaság helyzete időtartamát a technikai átalakulás fo­lyamata szabja meg. A szocialista átalakítás egyik legfontosabb területe a meglevő földmúvesszövetkezetek erősítése és fejlesztése. E célból nö­velik a szövetkezetek gépparkját és gondot fordítanak a fokozott állami támogatás célszerű kihasználására. A falu szocialista átalakításának legfőbb formáját ez idő szerint a me­zőgazdasági körök alkotják. Ezek olyan tömegszervezetek, amelyeknek tevékenysége minden egyéni gazdára kiterjedhet. Több mint egy millió gaz­dát tömörítenék. A tagok által vásá­rolt' gépek már szocialista tulajdont alkotnak, amely állandóan növekszik. Az állam a bank révén visszatéríti a parasztoknak a terményeik beszolgál­­tatási és magasabb szabadpiaci ára közötti különbséget, amit a Mezőgaz­dasági Alapba fizetnek be. Ezt az ala­pot a körök gépek vásárlására hasz­nálják fel. A körök tevékenysége kol-Ezékbén a mezőgazdasági körökben megvgn az egyéni gazdaságok kollek­tív gazdasággá válásának mechaniz­musa. A gazdák ma már kedvelik eze­ket a köröket. Vannak ugyan olyan gazdák, akik nem lépnek be a kö.rbe, de élnek a számukra biztosított szol­gáltatásokkal. A körök tehát a mező­­gazdaság szocialista átalakításának legfontosabb láncszemét alkotják. A második fontos tényező az állami gazdaságok sokoldalú fejlesztése. Je­lenleg az ország mezőgazdasági terü­letének tizenkét százalékán kb. 4300 állami gazdaság működik. Ezek szál­lítják a nemesíteíc gabonafélék vető­magjainak a 95 százalékát. Jövedel­mük ma már magasabb a költségek­nél. Az állami gazdaságok termelési se­gítséget nyújtanak az egyéni gazdál­kodóknak. A lengyel agrárpolitika so­kat fordít a mezőgazdasági beruházá­sokra. Célja, hogy 1967-ig a gabona vetésterülete 600 000 hektárral növe­kedjék, a keveréktakarmány ipari elő­állítása tetemesen emelkedjék, az ipar sok ezer gabonakombájnt gyártson és a mezőgazdaság nagyobb intenzitású legyen, s korszerű technikai bázissal rendelkezzék. A legutóbbi 1960—63 években a te­rületegységre számítva, a lengyel me­zőgazdaság 65 százalékkal termelt többet, mint 1934—38-ban. A fő gabo­­naneműek átlaghozama hektáronként számítva 1934—38 között 11,4 mázsa, 1959—63-ban pedig 17,2 mázsa volt. A burgonya hektáronkénti hozama 1964-ben 169 mázsára, a cukorrépáé 287 mázsára emelkedett. Nagyobb volt a fejlődés az állatte­nyésztésben. Az egy tehénre jutó tej­hozam a háború előtt 1400 literről 1963-ban 2006 literre emelkedett, a száz hektárra jutó sertéshústermelés ugyanezen időben csaknem két és fél­szeresére növekedett. A felszabadulás óta Lengyelország­ban az egy főre jutó fogyasztás az értékes élelmiszerekből többszörösére emelkedett. így például 1933—37-ben az egy főre jutó hús- és zsírfogyasz­tás 19,9 kilogramm, a cukorfogyasztás 9,6 kilogramm volt, ezzel szemben 1963-ban egy fő 52 kilogramm húst és zsírt és 32,3 kilogramm cukrot fo­gyasztott, a tejfogyasztás pedig 262 literről 352 literre emelkedett. A növénytermesztés növekedése így elmaradt a hústermelés takarmány­igényének ugrásszerű emelkedésétől. Emiatt a lengyel népgazdaság az utób­bi időben évente 200—250 ezer vagon gabonát kénytelen importálná. E helyzet megváltoztatása sok, me­rész próbálkozást követel. A párt- és a kormány mindent megtesz a felada­tok teljesítése érdekében, hogy köze­lebb vigyék az országot a magasabb termelékenységű szocialista mezőgaz­daság megteremtéséhez. Gr. sztrájkját a sörgyári alkalmazottak sztrájkja követi. + Súlyos politikai válság Ecuador­ban. Quito főváros és Quayaqil fő út­vonalat a katonaság és a rendőrség kormányellenes megmozdulások miatt lezárta. Jelentések szerint a hatósá­gok bezáratták a bankokat, az állami hivatalokat és az üzleteket is. Az or­szág fontosabb városaiban teljesen leállt a forgalom. A kormányellenes tüntetéseket az ellenzéki csoporto­sulásokat egyesítő Hazafias Nemzeti Junta kezdeményezte. Hírügynökségi jelentések szerint a katonai diktatúra vezetői egyszerűen meg akarnak sza­badulni politikai ellenfeleiktől és a Hazafias Nemzeti Junta korábban le­tartóztatott tagjait külföldre akarják száműzni. James Thurberi A NYULAK FELELŐSEK Hol volt, hol nem volt - még a legkisebb gyerekek is emlékeznek rá - egy nyúlcsalád, mely egy farkascsorda közelében lakozott. A farkasok minduntalan hangoztat­ták, mennyire nem tetszik nekik e nyulak életmódja. Saját életfor­májuktól persze el voltak ragad­tatva, hiszen az a legtökéletesebb is volt. Egy éjjel több farkas váratlan földrengés áldozatául esett és a gyászoló farkasok a szomorú eset miatt a nyulakat okolták, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy a nyulak hátsó lábuk állandó topogá­­sával földrengéseket idéznek elő. Aztán egyszer egy éjszakai vihar folyamán a mennykő csapott bele egy farkasba, s ennek is a nyulak voltak okozói, mivel — mint tud­juk - salátát zabáinak, s ezáltal villámlást okoznak. A farkasok fenyegetőztek, hogy majd civilizálják a haszontalan nyulakat, ha nem viselkednek tisz­tességesen, amire a nyulak elhatá­rozták, hogy egy lakatlan szigetre menekülnek. A többi állat azonban, amelyek távolabb laktak a farkasoktól, lel­kűkre beszélt a nyulaknak. „Be kell bizonyítanotok, hogy bátrak vagytok, nem féltek és maradtok. Ebből a világból nem lehet meg­szökni. Ha pedig a farkasok mégis rátok támadnának — mi majd se­gítségetekre jövünk - minden bi­zonnyal. így aztán a nyulak mégis ott maradtak a farkasok közelében. Aztán egyszer borzasztó árvíz ke­letkezett és több farkas a vízbe falt. Erről is a nyulak tehettek, hiszen - mint mindenki tudja — ők hosszúfülü répazabálók és ez­által árvizeket okoznak. A farkasok kivonultak a nyulak lakóhelyére - természetesen azért, hogy segítse­nek rajtuk - és egy sötét bar­langba terelték őket, hogy védelmet nyújtsanak nekik. Hetekig semmit sem hallottunk a nyulakról, amíg aztán az állatok érdeklődni kezdtek a farkasoknál, mi van a szomszédjaikkal. A válasz az volt, hogy felfalták őket és ez teljesen az ö személyes ügyük. Az állatok azonban fenyegetőztek, hogy ez mégse járja és esetleg majd szövetkeznek mind a farkasok ellen, amennyiben nem indokolják meg alaposan a nyulak elpusztítá­sát. Erre a farkasok alapos indo­kolással szolgáltak. „Meg akartak szökni innen — magyarázták - és amint tudjátok, a mi világunkból nem lehet megfu­tamodni." És a tanulság: Ne higgy a far­kasnak. (ford.: —sm-) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. július 17.

Next

/
Thumbnails
Contents