Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-04 / 48. szám
MAI SZAMUNKBAN: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ SZAKMELLÉKLET * A Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsora Bratislava, 1965. december 4. Ara 80 fillér XV. évfolyam, 48. szám. A vezetők tekintélyéről A vezetők tekintélyétől sok függ a mezőgazdasági üzemekben is. Ezért olyan sokat vitatott kérdés napjainkban a jó és rossz vezetők munkastílusa, illetve tekintélye. Általában kétféle vezető-típust Ismerünk. Vannak olyanok vezető posztokon, akik előtt szent a kollektív vezetői stílus. Rendszeresen meghallgatják munkatársaik j* véleményét. Nem tartják magukat tévedhetetlennek, nem reagálnak pulykavörösen a bírálatra, inkább örülnek az okos észrevételeknek, még ha ellenkeznek is az elgondolásaikkal. A másik típusba tartozók nem szeretik a vitatkozást, s az ellentmondást egyáltalán nem tűrik. Munkatársaik körében mindig csalhatatlan nagyságként szeretnének tündökölni. Legszívesebben minden jelentősebb dologban egyedül döntenek és ha mégis tanácsért fordulnak munkatársaikhoz, azt jelentéktelen dolgokban teszik, s akkor is, azt veszik szívesen, ha bólintanak, helyeselnek nekik. Sokszor hallottuk az utóbbi években dicsérni a hasonló vezető típust is. Ilyen ember kell a szövetkezet élére, aki nem tűri a kotnyeleskedést. A tagok hallgassanak rá. Nem lehet itt másképp boldogulni, csak parancsolgatással. Csak a keménykezű embernek van tekintélye. Alig telik el azonban néhány röpke év, és a nem demokratikus alapokra épített vezetés nem kezd tetszeni a vezetőség, a tagság értelmesebb részének. Egy szép i napon azt halljuk, hogy leváltották a régebben dicsért ' elnököt, vagy a más fontos beosztásban lévőt. De van olyan eset is, hogy hosszú ideig félnek a vezetőtől, meghunyászkodnak előtte, s ezáltal teljesen közömbösek v lesznek a problémák iránt és így a gazdálkodás görbéje . rendszerint lefelé fordul. Ha aztán végül mégis leváltják a vezetőt, többnyire azzal mentik, hogy tulajdonképpen a közvetlen környezetük, a tagság passzivitásának az áldozata, akik véle- r mény nélkül nyüzsögtek körülötte, minden rendelkezését j. elfogadtak, végrehajtottak, s lényegében ezzel elrontották az erélyes vezetőt. d Nincs ez így és ebben az esetben is a vezető a hibás. .. ő volt az, aki elfojtott minden bírálatot, visszautasította 0 az ellenvéleményeket, parancsolgatott, ö tűrte meg a s szolgalelkűséget, várta, hogy minden intézkedését helyesnek lássák, s „megtapsolják“. Ha valaki mégis nemet mert mondani, azt ledorongolta, s nap mint nap éreztette vele hatalmát. 1 Jóllehet az ilyen vezetők ismerik az igazi tekintélyről valló elveket. Nem elég azt azonban csak Ismerni, hanem mindig azok szerint kell dolgozni és észre kell venni, I ha megszegte a vezetés kommunista elvét. Ha nincs ereje beismerni a tévedést, megindul azon az úton, hogy az igazi tekintélyt parancsolgatással helyettesítse és máris ltezdi elveszteni az emberek bizalmát. A vezetői tekintély nélkülözhetetlen a mezőgazdasági üzemeinkben is. De az is tény, hogy az igazi tekintély nem kötődik egy ember személyéhez. Ahol azt helyesen értelmezik, ott az egész vezetőség irányító testületét elismerik. Az ilyen helyen nem érezni, hogy a dolgozók tartanak a vezetőktől, hanem inkább azt, hogy tisztelik őket, elismerik tudásukat, hozzáértésüket. Bármilyen ügyben bizalommal fordulnak hozzájuk, s megmondják észrevételeiket, javaslataikat. Vannak olyan nézetek is, amelyek azt vallják, hogy a demokratizmus és a tekintély egymást kizáró tényezők. Ezt főleg azok mondják, akiknek nem tetszik egy-egy erélyes közbelépés, rendelkezés a vezetők részéről, mely lényegében helyes és demokratikus döntés alapján történt az egész gazdaság érdekében. Ekkor kezdik suttogni, beszélni, hogy a vezetők önkényeskednek, s közben a demokráciáról papolnak. A vezetők tekintélyének az ilyen semmibe vevése, a rendelkezések nem betartásához, a munkafegyelem lazításához vezethet. Ezt a magatartást egyetlen jó vezető sem tűri és nem is riad vissza a határozott fellépéstől. Ebben az esetben az erélyesség csak erősíti a tekintélyt, mert nem merev, öncélú, hatalmaskodásról van szó, hanem józan következtetésről, amely a közösség érdekében történik. A vezetői tekintély mindig fontos tényezője volt és lesz a gyorsütemű fejlődésnek. Azokban a szövetkezetekben, ahol alacsony a gazdálkodás színvonala, a más tényezők mellett a tagság alaposan mérlegelhetné a vezetés tekintélyét is. Legtöbb helyütt minden bizonnyal rájönnek, hogy nincs demokratikus vezetés, és sok esetben nem hozzáértő, parancsolgató vezetők állnak az élen. De jónéhány helyen a hamisan értelmezett demokratizmus is kerékkötője lehet a fejlődésnek, amely „kéz kezet mos“ alapon megtűri a naplopást, a pazarlást, a közös herdálását. A jó gazdálkodás előfeltétele, hogy nem nézik el a hibákat, megkövetelik a tiszteséges munkát, erélyesen harcolnak a visszaélés, hanyagság ellen, vagyis jó a vezetőség, van tekintélye. Természetesen" a vezetői tekintély csakis akkor lesz mindenki előtt elismert, ha olyan emberek lesznek az irányító posztokon, akik nemcsak vallják, hanem a vérükben van a demokratikus, kollektív vezetési stílus. Utolsó hajrá Az elmúlt hét végén a kutyát is kár volt kiverni a házból. Mégis százan és százan szorgoskodtak kinn a határban, hogy sürgessék az ősziek betakarítását. A málasi szövetkezet végeláthatatlan kukoricatábláján a múlt pénteken fejezték be a kukorica törését. A szárat három silókombájn vágta a havas időben. A pótkocsi már megtelt, de megállás nincs. A hóval kevert silószecskát összevissza hordja, forgatja a vijjogó, fagyos szél a földön. Vaj fényi Sándor és Dániel János traktorosok dideregve tápászkodtak le egy szóra a traktor nyergéből. Fagyosan dörzsölték össze meggémberedett kezeiket. Kutyának való munka — vallják mindketten. Igazuk van, s bizony nem irigylésre méltó a sorsuk sem nekik, sem az irányítónak, A közelben lévő nagyölvedi közösben már kényelmesebben élnek a dolgozók, mert régen elfelejtették az ősziek betakarítását. Ök akkor igyekeztek, amikor nem kellett fogvacogva dolgozni a csontig hatoló jeges szélben. Talán ha másutt, többek között Málason is akkor tesznek éjt napallá, akkor ők is „kicsukhatták" volna a váratlan vendéget, s takarmánynak valót nem kellene beszántaniok. EMBEREK A VIHARBAN Elszabadultak az elemek. TM Losonctól egész Párkányig torlaszokba hordja a havat a megvadult szél. Cibálja a tetőket, belopakodik a kabátok és fejkendők alá. Csak úgy egyszerre beugrott a tél. Váratlanul jött és bizony sok szövetkezetben nem örülnek neki. A több mint százötven kilométeres szakaszon majdnem minden harmadik faluban még a kukoricatermést gyűjtik. A hóval borított táblákon a süvítő szál által felfokozott hidegben, bizony nem leányálom a munka. De a termést meg kell menteni. Nem mindenütt a hanyagság az oka a lemaradásnak. Sokhelyen várták, hogy szemre érjen a kukorica és a munkatorlódás miatt nem csoda, ha elkéstek. így jártak a zalabai szövetkezetesek is. A szél nem tágít, szinte majd lesodorja a pótkocsiról a szövetkezeteseket, akik épp befejezték a kukoricatörést, az idei termés utolsó gyümölcsét viszik a raktárba. De ezzel nem lett kevesebb a munka. Még jónéhány hektár föld vár mélyszántásra. Cudar az idő, de dolgozni kell, mert ki tudja holnap nem fagy-e páncéllá a föld. Az út melletti dűlőben a lánctalpas épp a tábla végére ér. Társként szegődöm a fiatal traktoros mellé. — Lehet még szántani — érdeklődöm. — A hó alatt nem fagyos a föld. De lassan megy a szántás, mert a hengerfej pakolása kifúj. így csak lassabban haladhatunk. — Nem unja? — Nem én! Hisz még csak egy hónapja kezdtem. Igaz, katonaság előtt három évig már traktoros voltam. Most kisegítek, a nappali műszakban. Reggel héttől este hétig. Utánam jön a másik. Megyünk, amíg lehet, mert ki tudja meddig bírja a gép. így aggodalmaskodik a nemrég leszerelt Tapló Vilmos traktoros. De Diósy Nándor agronómus is ott kezdi, ahol a traktoros abbahagyta. — Kéthetes várakozás után, november elsején cserélték ki Galántán a lánctalpast, de három nap múlva máris megbetegedett. Dencsö László már többször telefonált az öreg hengerfej ügyében, de a mai napig sem orvosolták a hibát. Küszködünk, ahogy tudunk. Én is szívesebben aludnák, hogyha az utolsó barázda is meghasadt volna már. De mindig akad valami... A mechanizátor is a táblán lót-fut. Aggódva figyeli az ekét. Nem elég, hogy a lánctalpas megbetegedett, de még az ekét is javítani kellett. Többször igényeltek már új ekét, de nem kaptak. Ha eltörik, vagy valami baja akad, saját maguknak kell javítani. Szinte fél már az agronómus szeme elé kerülni, mert az kis túlzással „nyársra húzná“ már a mélyszántás miatt. De azért közösen igyekeznek megoldani a problémát. Alig fejezték be a kukorica begyűjtését, máris indul a Super meg egy Zetor és ketten vontatják az ekét. így gyorsabban szaporodik a barázda. Az agronómus szerint az idei őszön a szeszélyes időjárás miatt csak úgy lopkodták a munkát. A munkatervet mindig felborítjá valami. Sose tudják, mikor érkezik répaszelet vagy más szállítmány. Még 41 vagon répaszeletet kell kapniuk, a cseh országrészekből. Milyen a sors iróniája?! A zalabai szövetkezethez az oroszkai cukorgyár alig három kilométerre van. Mégis többszáz kilométerről kapják a szeletet. Lehet-e ily módon tervszerűen silózni? Az agronómus arca kipirosodik a szélben. De mit bánja ő az időt! Már á jövő évi termésen jár az esze. A cukorrépa alá sikerült letrágyázni és háromszor megszántani a földet. Jó termést akar jövőre is. Idén 460 mázsa volt az átlagos hozam. A búza 30, 40 mázsát termett hektáronként. Volt olyan árpatábla, ahol elérték a 37 mázsát is. Tehát nem gazdálkodnak rosszul a zalabaiak. Mondja is az agronómus, hogy a 21 koronás munkaegységnek meg kell lennie, ha törik, ha szakad. Ez pedig azt jelenti, hogy egy traktoros 70-80 Kés-t is megkeres naponta. Ezért pedig érdemes dolgozni. Gyorsan sötétedik. De a szél még most sem nyugszik. Bele-belekapaszkodik a jól megtermett agronómus kabátjába. A táj téli, hidegbe dermedt minden, de az élet nem állt meg. A földtáblán elől halad két szempár, utána pedig négy tüzes pont, jelzi, hogy a zalabai szövetkezet földtábláján éjjel is dolgoznak. A lelkes emberek helytállnak, küzdenek a viharban, a jövő évi termésért. BÁLLÁ JÖZSEF LAPUNK TARTALMÁBÓL: H VÍGAN A LEJTÖN . 3. old. ■ BÍZNAK AZ ÚJ ELNÖKBEN ... 4. old. ■ HOGYAN KÉSZÜL A PEZSGŐ? . . . 5. old. ' ■ NYÁRI ÖRÖMÖK FALUN .... 6. old. ■ HOGYAN TOVÁBB 7. old. ■ MEZŐGAZDASÁGI ÚJDONSÁGOK . , 8. old. ■ FRANCIAORSZÁG ELNÖKÖT VÁLASZT 9. old. ■ A FIATALOK ÉS A PÉNZ i , * 10. old ■ SPORT. KERESZTREJTVÉNY. a i 15. old. ■ HUMOR .... 16. old. ■ Teljesítik vállalásaikat ★ A FELSÖLÄNCI SZÖVETKEZET már október elsején teljesítette egészévi tejeladási tervét. A párt XIII. kongresszusa tiszteletére 30 ezer liter tejet ad el terven felül. A vállalás több mint felét már teljesítette és ezért a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságtól a fejőnők és más dolgozók 10 ezer korona jutalmat kapnak. A szövetkezet búza vetési tervét 20 hektárral túlteljesítette. (Kapás Ferenc, Kassa) A LÉVAI JÁRÁS állami gazdaságai és szövetkezetei is sok kötelezettséget vállalnak a kongresszus tiszteletére. A vállalások teljesítésével jól haladnak. A Löki Állami Gazdaságban például már 139 egyéni és húsz kollektív kötelezettséget teljesítettek. Több mint 900 ezer korona értékű terméket tett ki a kötelezettség vállalások teljesítésének értéke. Az év végéig még 200 mázsa sertéshúst, 40 mázsa juhhúst és nyolc mázsa gyapjút adnak el. Az állami gazdaság dolgozói egyre több munkaszakaszon tesznek újabb kö elezettségvállalásokat. (Belányi János, Egeg) ★ A HOSTOVÄI SZÖVETKEZETESEK (nyitrai járás) Ján Belana szövetkezeti elnök kezdeményezésére a XIII. kongresszus tiszteletére önsegélyes alapon 600 m hosszú utat készítettek. A munkában Molnár Mária vezetésével tizenöt tagú brigádcsoport dolgozott. (M. T., Nyitra) A szocialista mezőgazdaságért A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA
