Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-27 / 47. szám

A Zenicai Kohómüvek Jugoszlávia legnagyobb kohóüzeme. Évente 100 000 tonna acélt termel. Kiszélesítése és korszerűsítése után, mely szovjet szakemberek irányításával most van folyamatban, kapacitása 1 millió ton­nára emelkedik. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. november 27* IA rendkívül széleskörben kibontakozott nemzetközi diplomáciai te­vékenységből magasan kiemelkedik a szocialista országok kormá­nyainak békés törekvése, szemben az amerikai imperializmus hideg- és melegháborús tevékenységével, amely a vietnami háború tokozásától egészen az atom-töltésű fegyverek nyugat-európai szövetségeseinek birtokába juttatásáig vezet. Ezt a megállapítást az elmúlt na­pok külpolitikai eseményei több íz­ben is bebizonyították. Az ENSZ köz­gyűlésén beterjesztett számos békét célzó javaslat, a szovjet vezetők ta­lálkozása amerikai szenátorokkal, lengyel, román és bolgár állami- és pártküldöttségek látogatásai Jugo­szláviában, Ausztriában, illetve az Egyesült Arab Köztársaságban or­szág-világ előtt bizonyítják, hogy a szocialista országok változatlanul kezükben tartják a kezdeményezést. SZAMOS ENSZ HATÁROZAT 'T'-. Legutóbbi számunk már elhagyta a nyomdát, amikor New Yorkból megérkezett a végleges hir: a világ­­szervezet közgyűlése egyelőre nem szavazta meg a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogginak helyreállításáról szó­ló határozatot. Érdemes azonban megemlíteni, hogy újból szaporodott a Kína mellett szavazó tagállamok száma. Pontosan 47 volt a javaslat n^ellett és ugyanannyi ellene. A 20 tartózkodó lényegében a múltban sem foglalt állást, 3 ország ^^képvi­selője pedig nem volt jelen a* sza­vazáson. Minthogy a fontosnak nyilvánított kérdések eldöntéséhez — egy 1961- ben ugyancsak amerikai kezdemé­nyezésre hozott közgyűlési határozat értelmében — kétharmados többség­re v«i szükség, a 12 afrikai és ázsiai ország határozati javaslata nem emel­kedhet határozat erejére. Mind­amellett még a UPI amerikai hír­ügynökség hírmagyarázója - is rámu­tat: a Kína ENSZ-képviseletét szor­galmazó országok „lélektani és poli­tikai győzelmet arattak, mivel most •lső ízben sikerült elérni, hogy az Egyeeült Államok nem tudott több­séget felsorakoztatni a Csang Kaj­­sek-klikk mögött". Igen jelentős az a legutóbb ho­zott ENSZ-határozat is, hogy 1967-ig leszerelési világértekezletet hívnak össze, amelyre meghívnák a világ Nem bántam meg, hogy Szkopjéból a dél-jugoszláviai városba, Bitóiéba személyvonattal utaztam, innen pedig autóbusszal folytattam utamat Ohrid­­ba, ebbe a csodálatosan szép tóparti városba. Az Ohridi-tő az albán határ közelében terül el, mélysége néhol eléri az 1800—1900 métert. Áttet­szőén kék vizében pisztrángok lubic­kolnak és olyan friss a hegyi tó fölött a levegő és úgy süt a nap, hogy az szinte csoda. Az éghajlat igen alkal­mas nyaralásra. Én mindössze két napot töltöttem e ragyogó fürdővá­rosban, ahol még szeptemberben is tízezrek üdültek. Az Ohridi kirán­dulás után autóbusszal mentem visz­­sza a 170 kilométerre lévő Szkopjéba. Délután két órakor indult velünk az autóbusz és este kilenc őrára érke­zett meg a macedón fővárosba. Hétórai utazás egyhuzamban — huszonöt kilométeres átlagsebesség­gel. Talán egy kicsit unalmas? Ér azonban egyáltalán nem találtam an­nak. Már órák óta futott velünk a: autóbusz, de nem láttam mást, mint égbenyúló hegyóriásokat. A kopár sziklák különös és különleges alako­kat formáltak. Az egyiket elefánthoz, a másikat kétpupú tevéhez, vagy va­lamilyen madárhoz lehetett hasonlí­tani, ahogyan a távolból előtűntek minden országát, beleértve a Kínai Népköztársaságot is. Ez a határozat lényegében folyta­tása egy korábbi, szintén nagyon fontos közgyűlési határozatnak, amely a genfi leszerelési értekezlet részt­vevőitől megállapodást sürget az atomfegyverek terjedésének megaka­dályozására. Mondanunk sem kell, hogy egy ilyen határozat fontos té­nyező lehet a feszültség enyhítésé­nek folyamatában, különös tekintettel a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetre. Lényegében ezeket a gon­dolatokat emelte ki U Thant főtitkár is a szavazás után elmondott beszé­dében, amikor kedvező előjelként minősítette, hogy sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem sza­vazott a határozati javaslat ellen. Végül, de nem utolsósorban kell megemlíteni a Biztonsági Tanács ha­tározatát Rhodesia ügyében. A hosz­­szú viták és véleménycserék után hozott határozati javaslat lényege, hogy teljes körű kereskedelmi szankciókkal sújtják Rhodesiát — beleértve az olajembargót is. A ha­tározati javaslat felhívja az ENSZ tagállamait, szakítsák meg minden gazdasági kapcsolatukat a Smith-re­­zsimmei. FOKOZÓDNAK A BÉKE ERŐI ÉS KILÁTÁSAI Mielőtt a jelenlegi, különösen a szocialista országok részéről meg­nyilvánuló békés tevékenység szer­teágazó harcáról szólnánk, szükséges megemlékeznük egy évfordulóról. Tizenöt évvel ezelőtt, 1950 novembe­rében hívták életre a Béke-Világta­­nácsot, amelynek befolyása az elmúlt tizenöt év világpolitikájára elvitatha­tatlan. A Béke-Világtanács már alakulá­sakor helyesen és egészen napjain­kig hathatós érvénnyel ragadta meg a békéért folyó küzdelem leglénye­­nesehh tennivalóit. De a béke biztosításának előfelté­tele nemcsak azon múlik, hogy he­lyes jelszavakat és célokat tűzzünk magunk elé, hanem — különösen napjainkban — egyesíteni kell a nemzetközi munkásmozgalom erőfe­szítéseit. Többek között ezt szögezi le a Belgrádban kiadott közös ju­goszláv—lengyel közlemény is, majd hangsúlyozza: az európai biztonság növelése, a veszélyektől terhes vilá­gunkban egy háborús katasztrófa megakadályozása, az agresszív im­perialista erők megfékezése, a békés egymás mellett élés alkalmazása és a tartós béke biztosítása a nemzeti közi munkásmozgalom, valamint az összes békeszerető erők fő történel­mi feladata. Az Egyesült Arab Köztársaságban járt Zsivkov bolgár, és Ochab len­gyel államfő beható eszmecseréje Nasszer elnökkel azt a meggyőződé­süket bizonyítja, hogy az egységes imperialista-ellenes harc fokozása a leszerelés mellett elsőszámú feladat. A román kormányküldöttség auszt­riai látogatásán és a Mansfield ame­rikai szenátor vezette öttagú kül­döttség moszkvai és bukaresti meg­beszélésein számos olyan kérdés ke­rült napirendre, ameiyek megoldása közelebb hozná a világot a fennálló problémák megoldásához. A SOKOLDALÚ ATOMERÖ MÁR VALÓSÁG Egy vezető amerikai lap bonni tu­dósítójának cikkére reagáló washing­toni bejelentés szinte drámai módon rázta meg a világ haladó közvélemé­nyét: a Johnson-kormány hivatalosan beismerte, hogy a NATO sokoldalú atomerő-terve már valóság. Nyugat­európai szövetségeseink, főleg a Né­met Szövetségi Köztársaságnak már régebben rendelkezésre bocsátott atomtöltetű fegyvereket, amelyeknek bevetéséhez az amerikai elnök enge­délye szükséges. Ez az önmagában Is igen veszélyes tény a maga súlyos következményei mellett politikai lég­gömb is lehet Erhardt kancellár de­cember elejei amerikai látogatása előtt, akinek legfőbb célja, hogy az atomfegyverek bevetésének jogát is kicsikarja Johnsontól. A minden bizonnyal időzített wa­shingtoni bejelentés lényegében a franciáknak címzett legújabb ameri­kai fenyegetés is, amit a NATO had­ügyminiszterek párizsi ülése kapcsán valahogy igy fogalmazhattak meg a Fehér Házban: „Ha felborítjátok a NATO-szervezetet, nagyon könnyen egy atomizált Nyugat-Németország Néhány égett ronydarab egy dobozban - New Yorkban. Még baleseti képnek is unalmas. S évtizedek múltán mégis tragikus dokumentumként nézheÁk kései utódok, akik — remélhetőleg — nehezen értik már meg: miért kelleti az önkéntes tűzhalált választani családapáknak, hogy kifejezzék tilt okozásu­kat kormányuk igazságtalan háborúja ellen. E maradványok a washingtoni önkéntes tüzmártirium ielei. szomszédságában találhatjátok ma­gatokat!" De, sajnos, nemcsak Franciaor­szág! A Vietnami háború fokozása kö­vetkeztében külföldön és odahaza egyaránt erősödő Amerika-ellenes tiltakozás elhallgatása mellett John­­sonék a leggyászosabb karácsonyi ajándékot adnák a világ népeinek, ha engednének a bonni militaristák atomfegyver-birtoklása utáni farkas­étvágyuknak. Egy ilyen esetleges amerikai döntés után, de attól teljes függetlenül is, a világ népeinek első­rendű feladata, hogy fokozza béke­­törekvéseit, és időben lefogja azok kezét, akik a népek féltve őrzött szabadsága és békéje ellen törnek. (Ha) Kozmikus együttműködés Moszkvában közös közleményt ad« tak ki a szocialista országók kozmi» kus együttműködéséről tartott érte­kezletéről. A november 15 — 20-a kö­zött lefolyt tanácskozáson a tagálla* mok megvitatták a kozmikus térség békés célokat szolgáló tudományos kutatásában és felhasználásában való együttműködés lehetőségeit. A részt­vevők véleménycserét folytattak a világűr-kutatás és a világűr békés felhasználása terén való együttmű­ködés legcélszerűbb formáiról és le­hetőségeiről, figyelembevéve a kit* „lönböző szocialista országok tudomá* nyos-műszaki lehetőségeit és erőfor­rásait. A résztvevők annak a meggyőződé­süknek adtak kifejezést, hogy a koz­mikus térség békés célokat szolgáló tudományos kutatására és felhaszná­lására tett közös szocialista erőfe­szítések elősegítik majd ezen a te­rületen a nemzetközi együttműködést és nagy mértékben hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez az egész em­­hprispn iavára. • A Béke-Világtanács felhívásai. A Béke-Világtanács elnöksége szófiai ülésén felhívást fogadott el, amely megállapítja, hogy az amerikaiak ag­resszív háborújának kiterjesztése következtében tovább romlott a viet­nami helyzet és követeli, hogy szűn­jék meg az amerikai agresszió Viet­namban. Az elnökség határozatot fogadott el a rhodesiai helyzetről is. Leszögezi, hogy a rhodesiai esemé­nyek veszélyeztetik a békét Afriká­ban és az egész világon. • Szukarno egységre szólítja fel Indonézia népeit. Lapjelentések ar­ról számolnak be, hogy az indonéz jobboldal tovább fokozza megtorlá­sait a kommunisták és más baloldali erők ellen. Szukarno elnök nemrég egy drámai hangú beszédet mondott az ország fővárosában, amelyben fel­szólította Indonézia népeit, hogy szüntessék be a testvérharcot, töre­kedjenek az egységre, az imperia­lista-ellenes harc összefogására. Más jelentések arról számolnak be, hogy índonézia-szerte fokozódik a kom­munista párt betiltását követelő kampány. 9 Sztrájkok Rhodesiában. Rhode­sia egyik legnagyobb városában, Bu­­lawayoban az afrikaiak sztrájkja szinte teljesen megbénította az éle­tet. A gyárakban a munkások fele nem jelent meg munkahelyén. Az afrikai negyedben a színesbőrű la­koság kőzáporral támadt az autóbu­szokra, amelyeken akaratuk ellenére szándékoztak a hatóságok munkába állítani őket. • Sikertelen puccskísérlet Domi­nikában. A Dominikai Köztársaság második legnagyobb városa, Santiagó közelében mintegy 15 tagú fegyveres csoport sikertelen puccskísérletet hajtott végre. PILLANATKÉP JUGOSZLÁVIÁBÓL' A Macedón hegyek között A szocialista Jugoszlávia megalakülásánák 20. évfordulója alkalmából az alábbi írással kívánunk megemlékezni Jugo­szlávia népének nagy ünnepéről. Ragyogóan tiszta volt az égbolt, amely felé két-háromezer méteres hegy­csúcsok tomyosodtak. Az ember azt gondolta, hogy errefelé már nincs is élet, fent a sziklák között nem lak­nak emberek. S akkor egyszercsak az egyik hegyoldalon feltűnt egy falucs­ka. A piroscserepes házak látványa messzire kísért bennünket, amíg ko­csink el nem tűnt egy másik hegy kanyarulatában. Az embernek hirtelen az jutott az eszébe, vajon miből élhetnek itt az emberek? Fa nincs sehol, apró bok­rok, cserjék, tüskék és gyér fű a sziklákon. S ahogy gyönyörködtem a tájban, egyszercsak a hegyoldalon birkákat legeltető pásztort pillantot­tam meg. A juh, a kecske és a sza­már, a hegyiember mindene. Ezekből él. Valamikor ezeken a hegyeken gaz­dag erdők terültek el. A torok meg­szállók azonban kivágták a fákat, s visszavonulásukkor felégették az erdőket. Az eső, a száraz, aszályos napok aztán kikezdték a hegyoldala­kat, pusztított és még ma is pusztít errefelé az erózió. Nemcsak a hegyek szegények, ha­nem a völgyekben is megszorul a le­vegő és a tűző nap sokszor okoz pusztító aszályt: nehéz még a völgy­ben is a megélhetés. Az itt lakő emberek azért megélnek, alkalmaz­kodnak az éghajlathoz. A férfiak szi­kárak, magasak, mint a fenyő és szí­vósak, mint a hegyi galagonyák: még a sziklában is megkapaszkodnak. A hegyi ember rengeteget dolgozik, hogy előteremtse a mindennapi be­tevő falatját, hogy valamit kicsikar­jon a kavicsos földből. De ma már errefelé is javult az élet, hiszen utakat építenek, bányá­kat nyitnak és nagyon sokan a kör­nyező városokban találnak munkára. Az autóbusz nagyon nehezen ka­paszkodott fel a hegyre, majd siklott le a völgybe. Hajmeresztő látvány volt. A sofőr minden elismerést megérdemel. A behemót kocsi néha majdnem függőlegesen lebegett — s a hegyszélen olyan keskeny volt a makadám út, mint kalapon a szegély. Talán jó ha volt három méter szé­les — egy másik autó már nem fért volna el kocsink mellett. Mégis men­tünk előre, hegyre fel, hegyről le. Ilyen borzalmas rossz útat én még nem láttam. Otitársaim azzal vigasz­taltak, hogy a hegyszélen már épül az új betonút, amely Szkopjéból ve­zet majd Ohridba, az európai turis­tákat is vonzó üdülőhelyre. Először épül itt a hegyek között modern be­tonút. Láttam ahogyan dolgoztak a gépek, krampácsoltalc az emberek. Hősi munkát végeztek. Hiszen itt a mostoha körülmények embert és gé­pet egyaránt nagyon megviselnek. A nehéz körülmények ellenére elég jól halad a munka. Talán már csak hatvan kilométer hiányzik az új út­ból, a többi elkészült. Ez a hatvan kilométer azonban a legnehezebb szakasz. Függővasutbn kell felszálll­­:ani a betont, alagútakat kell fúrni, támfalakat építeni. Az útépítők azon­sán birkóznak a körülményekkel, éj­jel-nappal dolgoznak. Mint megannyi sásztortüz világítottak a dömperek Is a daruk villanyfényei a szürkülő tájban. Autóbuszunk pedig ugyancsak terülgette az építőket, ezért halad­tunk olyan nagyon nehezen célunk !elé. Vajon hogyan érintkezhettek ezen s tájon régebben az emberek? Nem tudni. Valószínűleg gyalog, vagy sza­­nárháton. Ki tudja? Annyi bizonyos, logy egyik hegyláncról eljutottak a násikra, ezt bizonyltja a két város — 3itola és Ohrid —, amely mindegyik >0 ezer lakosú ipari város, illetve ürdőhely, a macedóniai hegyek közt üő emberek ipari és kulturális köz­­>ontja. Ohridban van például a macedón :ultúra legrégibb emléke: a Szamui­­osz vára, láttunk itt csodálatos iko­­íokat, régi templomokat és a hegyi ipítkezés maradványait. Lassan magunk mögött hagytuk a legyeket, kiértünk a síkságra — rito-Velez felé robogott gépkocsink, íz utasok fellélegeztek. Most már 'elszabadultabban csevegtek, elmúlt íz a szorongás, amelyet az ember a íyaktörő utazás alatt érzett. Miért írtam én meg mindezt? Ízért, hogy olvasóim is átérezzék, íogy milyen körülmények között épül i baráti Jugoszláviában a szocializ­­nus. A Balkán-hegység végtelenében íz embereknek sokkal nagyobb ne­­íézségeket kell legyűrniük, mint náshol. Nagyobb volt ezen a tájon az ilmaradottság, amelyet most számol­lak fel, mint mondjuk, Jugoszlávia :engerparti és északi részén, Szlavó­néban, vagy akár Horvátországban. A völgyben a zadrugák (szövetke­ztek) földjein traktorok világítottak íz éjszakában, szántottak. Kevés erre i művelhető föld, de ami van, azt lágyon megbecsülik. Ha már két izikla között akad tíz ölnyi megmun­­cálhatő terület, arra a macedón em­­ier szőlőt telepít, szilvafát, vagy do­­íányt ültet. Egy-egy hegyoldalon ;zernyi pici terasz, földdarabka terül ü, amelyeknek termése ezen a vidé­­cen aranyat ér. Már rég megérkeztünk Szkopjéba, le én még mindig az új út fehér ;ávját láttam magam előtt, amely ott üt a hegyek között — hirdetve az :mberi munka, akarat nagyszerűsé­­jét, a szocializmust építő hős jugo­szláv nép erejét. GÁLI SÁNDOR (Budapest)

Next

/
Thumbnails
Contents