Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-27 / 47. szám
A Zenicai Kohómüvek Jugoszlávia legnagyobb kohóüzeme. Évente 100 000 tonna acélt termel. Kiszélesítése és korszerűsítése után, mely szovjet szakemberek irányításával most van folyamatban, kapacitása 1 millió tonnára emelkedik. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. november 27* IA rendkívül széleskörben kibontakozott nemzetközi diplomáciai tevékenységből magasan kiemelkedik a szocialista országok kormányainak békés törekvése, szemben az amerikai imperializmus hideg- és melegháborús tevékenységével, amely a vietnami háború tokozásától egészen az atom-töltésű fegyverek nyugat-európai szövetségeseinek birtokába juttatásáig vezet. Ezt a megállapítást az elmúlt napok külpolitikai eseményei több ízben is bebizonyították. Az ENSZ közgyűlésén beterjesztett számos békét célzó javaslat, a szovjet vezetők találkozása amerikai szenátorokkal, lengyel, román és bolgár állami- és pártküldöttségek látogatásai Jugoszláviában, Ausztriában, illetve az Egyesült Arab Köztársaságban ország-világ előtt bizonyítják, hogy a szocialista országok változatlanul kezükben tartják a kezdeményezést. SZAMOS ENSZ HATÁROZAT 'T'-. Legutóbbi számunk már elhagyta a nyomdát, amikor New Yorkból megérkezett a végleges hir: a világszervezet közgyűlése egyelőre nem szavazta meg a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogginak helyreállításáról szóló határozatot. Érdemes azonban megemlíteni, hogy újból szaporodott a Kína mellett szavazó tagállamok száma. Pontosan 47 volt a javaslat n^ellett és ugyanannyi ellene. A 20 tartózkodó lényegében a múltban sem foglalt állást, 3 ország ^^képviselője pedig nem volt jelen a* szavazáson. Minthogy a fontosnak nyilvánított kérdések eldöntéséhez — egy 1961- ben ugyancsak amerikai kezdeményezésre hozott közgyűlési határozat értelmében — kétharmados többségre v«i szükség, a 12 afrikai és ázsiai ország határozati javaslata nem emelkedhet határozat erejére. Mindamellett még a UPI amerikai hírügynökség hírmagyarázója - is rámutat: a Kína ENSZ-képviseletét szorgalmazó országok „lélektani és politikai győzelmet arattak, mivel most •lső ízben sikerült elérni, hogy az Egyeeült Államok nem tudott többséget felsorakoztatni a Csang Kajsek-klikk mögött". Igen jelentős az a legutóbb hozott ENSZ-határozat is, hogy 1967-ig leszerelési világértekezletet hívnak össze, amelyre meghívnák a világ Nem bántam meg, hogy Szkopjéból a dél-jugoszláviai városba, Bitóiéba személyvonattal utaztam, innen pedig autóbusszal folytattam utamat Ohridba, ebbe a csodálatosan szép tóparti városba. Az Ohridi-tő az albán határ közelében terül el, mélysége néhol eléri az 1800—1900 métert. Áttetszőén kék vizében pisztrángok lubickolnak és olyan friss a hegyi tó fölött a levegő és úgy süt a nap, hogy az szinte csoda. Az éghajlat igen alkalmas nyaralásra. Én mindössze két napot töltöttem e ragyogó fürdővárosban, ahol még szeptemberben is tízezrek üdültek. Az Ohridi kirándulás után autóbusszal mentem viszsza a 170 kilométerre lévő Szkopjéba. Délután két órakor indult velünk az autóbusz és este kilenc őrára érkezett meg a macedón fővárosba. Hétórai utazás egyhuzamban — huszonöt kilométeres átlagsebességgel. Talán egy kicsit unalmas? Ér azonban egyáltalán nem találtam annak. Már órák óta futott velünk a: autóbusz, de nem láttam mást, mint égbenyúló hegyóriásokat. A kopár sziklák különös és különleges alakokat formáltak. Az egyiket elefánthoz, a másikat kétpupú tevéhez, vagy valamilyen madárhoz lehetett hasonlítani, ahogyan a távolból előtűntek minden országát, beleértve a Kínai Népköztársaságot is. Ez a határozat lényegében folytatása egy korábbi, szintén nagyon fontos közgyűlési határozatnak, amely a genfi leszerelési értekezlet résztvevőitől megállapodást sürget az atomfegyverek terjedésének megakadályozására. Mondanunk sem kell, hogy egy ilyen határozat fontos tényező lehet a feszültség enyhítésének folyamatában, különös tekintettel a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetre. Lényegében ezeket a gondolatokat emelte ki U Thant főtitkár is a szavazás után elmondott beszédében, amikor kedvező előjelként minősítette, hogy sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem szavazott a határozati javaslat ellen. Végül, de nem utolsósorban kell megemlíteni a Biztonsági Tanács határozatát Rhodesia ügyében. A hoszszú viták és véleménycserék után hozott határozati javaslat lényege, hogy teljes körű kereskedelmi szankciókkal sújtják Rhodesiát — beleértve az olajembargót is. A határozati javaslat felhívja az ENSZ tagállamait, szakítsák meg minden gazdasági kapcsolatukat a Smith-rezsimmei. FOKOZÓDNAK A BÉKE ERŐI ÉS KILÁTÁSAI Mielőtt a jelenlegi, különösen a szocialista országok részéről megnyilvánuló békés tevékenység szerteágazó harcáról szólnánk, szükséges megemlékeznük egy évfordulóról. Tizenöt évvel ezelőtt, 1950 novemberében hívták életre a Béke-Világtanácsot, amelynek befolyása az elmúlt tizenöt év világpolitikájára elvitathatatlan. A Béke-Világtanács már alakulásakor helyesen és egészen napjainkig hathatós érvénnyel ragadta meg a békéért folyó küzdelem leglényenesehh tennivalóit. De a béke biztosításának előfeltétele nemcsak azon múlik, hogy helyes jelszavakat és célokat tűzzünk magunk elé, hanem — különösen napjainkban — egyesíteni kell a nemzetközi munkásmozgalom erőfeszítéseit. Többek között ezt szögezi le a Belgrádban kiadott közös jugoszláv—lengyel közlemény is, majd hangsúlyozza: az európai biztonság növelése, a veszélyektől terhes világunkban egy háborús katasztrófa megakadályozása, az agresszív imperialista erők megfékezése, a békés egymás mellett élés alkalmazása és a tartós béke biztosítása a nemzeti közi munkásmozgalom, valamint az összes békeszerető erők fő történelmi feladata. Az Egyesült Arab Köztársaságban járt Zsivkov bolgár, és Ochab lengyel államfő beható eszmecseréje Nasszer elnökkel azt a meggyőződésüket bizonyítja, hogy az egységes imperialista-ellenes harc fokozása a leszerelés mellett elsőszámú feladat. A román kormányküldöttség ausztriai látogatásán és a Mansfield amerikai szenátor vezette öttagú küldöttség moszkvai és bukaresti megbeszélésein számos olyan kérdés került napirendre, ameiyek megoldása közelebb hozná a világot a fennálló problémák megoldásához. A SOKOLDALÚ ATOMERÖ MÁR VALÓSÁG Egy vezető amerikai lap bonni tudósítójának cikkére reagáló washingtoni bejelentés szinte drámai módon rázta meg a világ haladó közvéleményét: a Johnson-kormány hivatalosan beismerte, hogy a NATO sokoldalú atomerő-terve már valóság. Nyugateurópai szövetségeseink, főleg a Német Szövetségi Köztársaságnak már régebben rendelkezésre bocsátott atomtöltetű fegyvereket, amelyeknek bevetéséhez az amerikai elnök engedélye szükséges. Ez az önmagában Is igen veszélyes tény a maga súlyos következményei mellett politikai léggömb is lehet Erhardt kancellár december elejei amerikai látogatása előtt, akinek legfőbb célja, hogy az atomfegyverek bevetésének jogát is kicsikarja Johnsontól. A minden bizonnyal időzített washingtoni bejelentés lényegében a franciáknak címzett legújabb amerikai fenyegetés is, amit a NATO hadügyminiszterek párizsi ülése kapcsán valahogy igy fogalmazhattak meg a Fehér Házban: „Ha felborítjátok a NATO-szervezetet, nagyon könnyen egy atomizált Nyugat-Németország Néhány égett ronydarab egy dobozban - New Yorkban. Még baleseti képnek is unalmas. S évtizedek múltán mégis tragikus dokumentumként nézheÁk kései utódok, akik — remélhetőleg — nehezen értik már meg: miért kelleti az önkéntes tűzhalált választani családapáknak, hogy kifejezzék tilt okozásukat kormányuk igazságtalan háborúja ellen. E maradványok a washingtoni önkéntes tüzmártirium ielei. szomszédságában találhatjátok magatokat!" De, sajnos, nemcsak Franciaország! A Vietnami háború fokozása következtében külföldön és odahaza egyaránt erősödő Amerika-ellenes tiltakozás elhallgatása mellett Johnsonék a leggyászosabb karácsonyi ajándékot adnák a világ népeinek, ha engednének a bonni militaristák atomfegyver-birtoklása utáni farkasétvágyuknak. Egy ilyen esetleges amerikai döntés után, de attól teljes függetlenül is, a világ népeinek elsőrendű feladata, hogy fokozza béketörekvéseit, és időben lefogja azok kezét, akik a népek féltve őrzött szabadsága és békéje ellen törnek. (Ha) Kozmikus együttműködés Moszkvában közös közleményt ad« tak ki a szocialista országók kozmi» kus együttműködéséről tartott értekezletéről. A november 15 — 20-a között lefolyt tanácskozáson a tagálla* mok megvitatták a kozmikus térség békés célokat szolgáló tudományos kutatásában és felhasználásában való együttműködés lehetőségeit. A résztvevők véleménycserét folytattak a világűr-kutatás és a világűr békés felhasználása terén való együttműködés legcélszerűbb formáiról és lehetőségeiről, figyelembevéve a kit* „lönböző szocialista országok tudomá* nyos-műszaki lehetőségeit és erőforrásait. A résztvevők annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a kozmikus térség békés célokat szolgáló tudományos kutatására és felhasználására tett közös szocialista erőfeszítések elősegítik majd ezen a területen a nemzetközi együttműködést és nagy mértékben hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez az egész emhprispn iavára. • A Béke-Világtanács felhívásai. A Béke-Világtanács elnöksége szófiai ülésén felhívást fogadott el, amely megállapítja, hogy az amerikaiak agresszív háborújának kiterjesztése következtében tovább romlott a vietnami helyzet és követeli, hogy szűnjék meg az amerikai agresszió Vietnamban. Az elnökség határozatot fogadott el a rhodesiai helyzetről is. Leszögezi, hogy a rhodesiai események veszélyeztetik a békét Afrikában és az egész világon. • Szukarno egységre szólítja fel Indonézia népeit. Lapjelentések arról számolnak be, hogy az indonéz jobboldal tovább fokozza megtorlásait a kommunisták és más baloldali erők ellen. Szukarno elnök nemrég egy drámai hangú beszédet mondott az ország fővárosában, amelyben felszólította Indonézia népeit, hogy szüntessék be a testvérharcot, törekedjenek az egységre, az imperialista-ellenes harc összefogására. Más jelentések arról számolnak be, hogy índonézia-szerte fokozódik a kommunista párt betiltását követelő kampány. 9 Sztrájkok Rhodesiában. Rhodesia egyik legnagyobb városában, Bulawayoban az afrikaiak sztrájkja szinte teljesen megbénította az életet. A gyárakban a munkások fele nem jelent meg munkahelyén. Az afrikai negyedben a színesbőrű lakoság kőzáporral támadt az autóbuszokra, amelyeken akaratuk ellenére szándékoztak a hatóságok munkába állítani őket. • Sikertelen puccskísérlet Dominikában. A Dominikai Köztársaság második legnagyobb városa, Santiagó közelében mintegy 15 tagú fegyveres csoport sikertelen puccskísérletet hajtott végre. PILLANATKÉP JUGOSZLÁVIÁBÓL' A Macedón hegyek között A szocialista Jugoszlávia megalakülásánák 20. évfordulója alkalmából az alábbi írással kívánunk megemlékezni Jugoszlávia népének nagy ünnepéről. Ragyogóan tiszta volt az égbolt, amely felé két-háromezer méteres hegycsúcsok tomyosodtak. Az ember azt gondolta, hogy errefelé már nincs is élet, fent a sziklák között nem laknak emberek. S akkor egyszercsak az egyik hegyoldalon feltűnt egy falucska. A piroscserepes házak látványa messzire kísért bennünket, amíg kocsink el nem tűnt egy másik hegy kanyarulatában. Az embernek hirtelen az jutott az eszébe, vajon miből élhetnek itt az emberek? Fa nincs sehol, apró bokrok, cserjék, tüskék és gyér fű a sziklákon. S ahogy gyönyörködtem a tájban, egyszercsak a hegyoldalon birkákat legeltető pásztort pillantottam meg. A juh, a kecske és a szamár, a hegyiember mindene. Ezekből él. Valamikor ezeken a hegyeken gazdag erdők terültek el. A torok megszállók azonban kivágták a fákat, s visszavonulásukkor felégették az erdőket. Az eső, a száraz, aszályos napok aztán kikezdték a hegyoldalakat, pusztított és még ma is pusztít errefelé az erózió. Nemcsak a hegyek szegények, hanem a völgyekben is megszorul a levegő és a tűző nap sokszor okoz pusztító aszályt: nehéz még a völgyben is a megélhetés. Az itt lakő emberek azért megélnek, alkalmazkodnak az éghajlathoz. A férfiak szikárak, magasak, mint a fenyő és szívósak, mint a hegyi galagonyák: még a sziklában is megkapaszkodnak. A hegyi ember rengeteget dolgozik, hogy előteremtse a mindennapi betevő falatját, hogy valamit kicsikarjon a kavicsos földből. De ma már errefelé is javult az élet, hiszen utakat építenek, bányákat nyitnak és nagyon sokan a környező városokban találnak munkára. Az autóbusz nagyon nehezen kapaszkodott fel a hegyre, majd siklott le a völgybe. Hajmeresztő látvány volt. A sofőr minden elismerést megérdemel. A behemót kocsi néha majdnem függőlegesen lebegett — s a hegyszélen olyan keskeny volt a makadám út, mint kalapon a szegély. Talán jó ha volt három méter széles — egy másik autó már nem fért volna el kocsink mellett. Mégis mentünk előre, hegyre fel, hegyről le. Ilyen borzalmas rossz útat én még nem láttam. Otitársaim azzal vigasztaltak, hogy a hegyszélen már épül az új betonút, amely Szkopjéból vezet majd Ohridba, az európai turistákat is vonzó üdülőhelyre. Először épül itt a hegyek között modern betonút. Láttam ahogyan dolgoztak a gépek, krampácsoltalc az emberek. Hősi munkát végeztek. Hiszen itt a mostoha körülmények embert és gépet egyaránt nagyon megviselnek. A nehéz körülmények ellenére elég jól halad a munka. Talán már csak hatvan kilométer hiányzik az új útból, a többi elkészült. Ez a hatvan kilométer azonban a legnehezebb szakasz. Függővasutbn kell felszálll:ani a betont, alagútakat kell fúrni, támfalakat építeni. Az útépítők azonsán birkóznak a körülményekkel, éjjel-nappal dolgoznak. Mint megannyi sásztortüz világítottak a dömperek Is a daruk villanyfényei a szürkülő tájban. Autóbuszunk pedig ugyancsak terülgette az építőket, ezért haladtunk olyan nagyon nehezen célunk !elé. Vajon hogyan érintkezhettek ezen s tájon régebben az emberek? Nem tudni. Valószínűleg gyalog, vagy szanárháton. Ki tudja? Annyi bizonyos, logy egyik hegyláncról eljutottak a násikra, ezt bizonyltja a két város — 3itola és Ohrid —, amely mindegyik >0 ezer lakosú ipari város, illetve ürdőhely, a macedóniai hegyek közt üő emberek ipari és kulturális köz>ontja. Ohridban van például a macedón :ultúra legrégibb emléke: a Szamuiosz vára, láttunk itt csodálatos ikoíokat, régi templomokat és a hegyi ipítkezés maradványait. Lassan magunk mögött hagytuk a legyeket, kiértünk a síkságra — rito-Velez felé robogott gépkocsink, íz utasok fellélegeztek. Most már 'elszabadultabban csevegtek, elmúlt íz a szorongás, amelyet az ember a íyaktörő utazás alatt érzett. Miért írtam én meg mindezt? Ízért, hogy olvasóim is átérezzék, íogy milyen körülmények között épül i baráti Jugoszláviában a szocializnus. A Balkán-hegység végtelenében íz embereknek sokkal nagyobb neíézségeket kell legyűrniük, mint náshol. Nagyobb volt ezen a tájon az ilmaradottság, amelyet most számollak fel, mint mondjuk, Jugoszlávia :engerparti és északi részén, Szlavónéban, vagy akár Horvátországban. A völgyben a zadrugák (szövetkeztek) földjein traktorok világítottak íz éjszakában, szántottak. Kevés erre i művelhető föld, de ami van, azt lágyon megbecsülik. Ha már két izikla között akad tíz ölnyi megmuncálhatő terület, arra a macedón emier szőlőt telepít, szilvafát, vagy doíányt ültet. Egy-egy hegyoldalon ;zernyi pici terasz, földdarabka terül ü, amelyeknek termése ezen a vidécen aranyat ér. Már rég megérkeztünk Szkopjéba, le én még mindig az új út fehér ;ávját láttam magam előtt, amely ott üt a hegyek között — hirdetve az :mberi munka, akarat nagyszerűséjét, a szocializmust építő hős jugoszláv nép erejét. GÁLI SÁNDOR (Budapest)
