Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-27 / 47. szám

Ä nagypapák nevében... Kötött csipkeharisnyák AZ ŐSZ £S A TÉL divatos, prakti­kus és csinos viselete lesz a színes, kötött csipkeharisnya. Készí­téséhez kb. 25 — 30 dkg zefír jónál kettős szála szükséges, A munká­hoz 5 db acél-kötőtűt veszünk, melynek vas­tagsága kb. a 2 és Vi-es alumínium tű vastagságának felel meg. A harisnyát a lábszárbőség szerint 96—100 — 110 szemmel kezdjük és négy tűvel jeörben haladva kötjük. Egy sima és egy fordítón váltakozá­sával kb. 10-12 cm-t készítünk, aztán a mintás kötéssel folytatjuk. A mintás kötést a mellékelt leszámolható rajz szerint készítjük. A raj­zokon csak a páratlan sorok vannak feltüntetve, a páros sort mindig végig simán kötjük, tehát 1 mintás és 1 sima sor váltakozásával dolgo­zunk. A rajzokon lévő jelekből a pont sima szemet jelent, a kör ráhaj­­tást, a jobbfelé dűlő háromszög két szem sima összekötését, a balfelé dűlő háromszög ugyancsak két szem sima összekötését jelenti, oly mó­don, hogy a szemeknek a hátsó szálába öltünk, tehát az összekötés bal­felé dűl. A háromszög három szem összekötését jelenti úgy, hogy egy szemet leemelünk, kettőt összekötünk, és a leemelt szemet áthúzzuk. Bármelyik mintát választjuk, arra ügyeljünk, hogy a szemeket úgy asszuk el. hogy a minta körben egyformán fusson. Egyenesen kötünk kb. a vádli közepéig. Innen kezdve minden 6. sorban az első tű utolsó két, és második tű első két szemét fogyasztjuk addig, míg a boka vastagsá­gának megfelelő bőséget nyerjük. Ez kb. 64-68 szem. Ezzel a bőséggel dolgozunk a sarok kezdéséig. A sarok szemeit sima kötéssel készítjük. Itt csak két tűn folytatjuk a munkát, oda-vissza haladó sorokkal. A munka színén sima, visszáján fordított sorokat kötünk, A sima sorok második, harmadik és utolsó előtti két szemét fordítottan kötjük, így egy szép vonalat kaputik a sarok fogyasztásánál. Összesen 26 sort kötünk így, azután csak a középső 12 szem utolsó szeméhez kötünk. Mikor az utolsó szélső szem is elfogyott is csak a középső 12 szem maradt, föl­szedjük a sima kötéses rész oldalszemeit. így tünkön 38 sima szem lesz. Innen kezdve körben folytatjuk a munkát, a mintás kötéses szemek fö­lött mintás kötéssel, a sima szemek fölött sima kötéssel. A sima szemek két-két többletét minden harmadik sorban elfogyasztjuk, így ismét 68 szemes bőségünk lesz. Ezzel a bőséggel kötünk a lábfej hosszának meg­felelően a kisujjig. Innen kezdve minden tü fölött sima kötéssel foly­tatjuk a munkát és a lábfej két oldalán minden második sorban az egyik tü végén és a következő tü elején két-két szemet fordítottan összekö­tünk. Mikor a tűn csak 5-6 szem marad, azt kettesével befejezzük. KATONÁNE Nap mint nap olvassuk, halljuk, milyen fontos szerepük van a nagy­mamáknak a családi életben. Ahol azonban már nagymama nincs, ott gyakran a nagyapa vállalja a mai nagymama szerepét. De erről alig, sőt egyáltalában semmit sem hallunk vagy olvasunk. Engedtessék meg tehát nekem, hogy megemlékezzem arról a jó néhány ezer nagypapáról, akik koruknál fog­va vagy betegség miatt már nincse­nek alkalmazásban és vállalják a házimunka egy részét — az unokák részbeni nevelését. Nem állítom azt, hogy minden nagyapa intenzíven se­gít otthon, de mégis örvendetesen nagy a száma azoknak, akikre otthon bátran lehet számítani. Szerintem ők a „nagymamásított nagyapák". Városokban, de már faluhelyen is gyakran találkozhatunk bevásárláso­kat végző nagypapákkal. Ugyanúgy sorbaállnak a pult előtt és minden zokszó nélkül cipelik haza a teli tás­kákat, imnt a nagymamák. Vagy ki nem látott volna már gyerekkocsit toló, unokát sétáltató nagyapát? Van egy 66 éves ismerősöm, hosz­­szú évekig vezető állást töltött be, de betegsége következtében nyugdí­jazták. Felesége régen meghalt, két lánya férjhez ment — egyedül ma­radt. Hiába volt a szép lakás, jó nyugdíj, az illető zárkózott, mogorva emberré változott. De aztán két évvel ezelőtt egyik vejét visszahelyezték és a lakás újra benépesült. A fiatalok mindketten dolgoznak, így a nagypa­pára maradt a másfél éves unoka el­látása és a házimunka tetemes része. Boldogan vállalta a megterhelést, megtanult sütni-főzni és jobban vi­gyázott a kicsire mint sok anya. Most boldog, megelégedett a sorsával. Erre sokan talán azt vélik, hogy ez az ismerősöm esete ritka, mint a fe­hér holló. Pedig nincs igazuk, mert száz meg száz hasonló nagyapát ta­lálhatnánk az országban. így pl. isme­rek egy másik nagyapát, aki ugyan nem lakik együtt a fiatalokkal, de minden reggel pontosan fél hétkor megjelenik lánya lakásán és egyéves unokáját szinte „meleg pelenkavál­tásban“ veszi át. Míg a fiatalok mun­kában vannak, a nagypapa eteti és tisztába rakja unokáját. A múlt héten egy gyermekfogászati rendelő várószobájában tanúja vol­tam, amint egy nagyapa 4—5 éves unokáját hozta be foghúzásra. Az apró hölgy valószínűleg nem is tudta, mit forralnak ellene, mert egyáltalá­ban nem félt. Annál izgatottabb volt a nagyapja, akinek arcszíne percen­ként változott; hol piros volt mint a paprika, hol meg sápadozott. A műtét után mind a ketten ríttak. A kislány­ka hangosan, fájdalmasan, nagyapja pedig szégyenlősen törülgette szemét, orrát. Persze van sok olyan nagyapa is, aki bár jó egészségnek örvend, mégis kiszolgáltatja magát, esetleg ha mégis segít a háztartásban, abban sok kö­szönet nincs! Mert hát tudjuk azt is, hogy nem minden nagyapa angyal. Dehát a nagymamák se mind azok, ugyebár?! Akadnak köztünk, férfiak között is, akik örülnek, ha valami módon borsot törhetnek menyük vagy vejük orra alá. Éppen ezért a „nagymamásított nagypapák" minden szempontból meg­érdemlik családjuk és környezetük szeretetét, tiszteletét, hiszen tevé­kenységükkel nagymértékben meg­könnyítik különösen a foglalkozásban levő anyák „második műszakát". Higgyék el a család férfitagjai, hogy a tiszta lakásban, a harmónikus csa­ládi közösségben nagyon sok az‘asz­­szony teendője és ezért tartsuk mi férfiak is kötelességünknek, hogy se­gítségére legyünk. P. L., nagypapa A legszebb ékességünk Azt tartják, hogy a nő legszebb ékessége a haja. Ez így is van. En­nek ellenére az utóbbi időben mégis igen sok gondozatlan frizurát lehet látni. Ennek elsősorban az az oka, hogy ma a sima hajviselet kezd di­vatba jönni, amely köztudomásúan sokkal több ápolást, gondozást igé­nyel, mint a göndör, hullámos frizura. 1. Elsősorban gyakrabban mossuk meg hajunkat, mert a sima haj gyor­sabban zsírosodik, mint a tartós hul­lámmal göndörített, szárazabb haj. 2. Érzékeny fejbörüek kamillás haj­­mosóvizet használjanak. Ne használ­janak szódát és lúgos szappant, mert a lúg a hajszálakat felduzzasztja, s száradás után fénytelenné, száraz­zá válik tőle a haj. 3. Mosás után sohase felejtsük el fejbőrünket alaposan megmasszíroz-, ni, mert ez elősegíti a fejbőr jó vér­ellátását. Jó hatású a különféle vita­­minős készítményekkel vagy citrom­mal történő masszázs. 4. Ha azt akarjuk, hogy a hajunk ne hulljon, egészséges és szép fényes legyen, mípden este puha kefével keféljük ki belőle a port, s ujjunkkal jól dörzsöljük meg fejbőrünket. 5. Hogyha száraz a hajunk, időn­ként csináltassunk krémpakolást. A zsíros hajat alkoholos készítmények­kel kezeljük. 6. A tupírozás nagyon árt a hajnak. Különben is, a tupirozott hajviselet már nem divatos. 7. Bizonyos mértékig a gyakori fes­tés is árt a hajnak, szárazzá és töré­kennyé teszi. Ha már festjük a ha­junkat, ne végezzük házilag, hanem bízzuk szakemberre. 8. Mindig csak a saját fésűnket és hajkefénket használjuk, s gyakran tisztítsuk és mossuk azokat. 9. A fejbőrön jelentkező különféle kiütésekkel és viszketegséggel min­den esetben forduljunk orvoshoz. 10. S végül ne felejtsük el, hogy az ápolt külső egyik legfontosabb fel­tétele a gondozott, szép hajviselet. —P— Mongol népmese A kis pletykázók. (Stubnya felv.) TÖTH ELEMÉR: Nyelvelő vers Elemér, Elemér, benned van a kutyavér. vetjt háluska, 2suzska, puska szaladj mint a szél. Mert ide fut Elemér, akiben a kutyavér, kutya, kutya vér. ^ Qszabad földműves 1983. november Élt valamikor egy földhözragadt, szegény paraszt a Nagy Hegyek alján. Egyetlen vagyona, egy girhes kanca, egy szép napon elunta magát és el­csatangolt. Nagy volt ezért a búsla­­kodás a jurtában, a nyomorúságos mongol nemezsátorban. A csapásnak híre járt a vidéken, a környékbeli jurták lakói siettek felkeresni a ká­rosultat, hogy részvétüket nyilvánít­sák a veszteség fölött. A szegény pa­raszt azonban másképpen vélekedett: — Köszönöm, jó emberek, hogy együtt éreztek velem! — szólt meg­hatódva. — De nem is olyan biztos még, vajon valóban veszteség ért-e? És tényleg, harmadnapra befutott a kanca, nyomában három vad cső­­dörrel. Apa és fiú tüstént pányvát vetettek a váratlan jövevények nya­kára és megbáklyózták őket. Másnap újbői megérkeztek a szomszédok és szerencsekívánatukat fejezték ki a busás szaporulat fölött. De az okos paraszt megint csak „fenntartással" örült kis ménesének, mint ahogyan a kanca elcsatangolását sem vette túlságosan szívére: — Nem tudni, vajon nem látszóla­gos-e a szerencse! — jegyezte meg óvatosan. — Majd elválik. Igaza volt, mert amikor lia más­nap betörte a vadlovakat, lebukott az egyik izgága csödörről és lábát szeg­te. A meglepett szomszédok, alig hogy tudomást szereztek a balesetről, az apa vigasztalására siettek. De az elő­relátó gazda harmadszor is tiltako­zott földjeinek sopánkodása ellen: — Lassan a testtel meg a véle­ménynyilvánítással! — intette szom­szédjait. — Ki tudja, mire lesz még jő ez a lábtörés! Néhány nap múlva megérkeztek a császár emberei, hogy katonákat ver­buváljanak egy fellázadt szojott törzs leigázására. Az elkövetkező ütközet­ben pedig egy szálig odaveszett a környék fiatalsága, csupán a szegény paraszt fia maradt életben magate­hetetlensége miatt. A kanca szökése tehát először vesz­teségnek látszott, de azt csakhamar kipótolta a lóállomány-szaporulat. Ha nem csavarog el a kanca, nem ered nyomába a három ménló. Ha pedig nem jön közbe a lábtörés, a paraszt fia már alulról szagolná az ibolyát. A látszólagos szerencse éppúgy, bajt okozhat, mint ahogyan a balsors jóra fordulhat. K. E. ÁLLATRÓL EMBERRE TERJEDŐ BETEGSÉGEK Azon vitáznak, hogy áz emberre is veszélyes állati betegségek terjesz­tésében a szarvasmarha vagy a ser­tés jár-e elől? A válasz: egyik sem; azaz helye­sebben holt verseny áll fenn a két állat között. A tuberkulózist, a lép­­fenét, a száj- és körömfájást, a bru­cellózist, a bélférgességet mindkét állat egyaránt terjeszti, átviheti az emberre. De ezeken kívül a szarvas­­marha a bőrgombának, a sertés pedig a sertés-orbáncnak is a terjesztője. BESZÉDHIBÁK A hangokat a nyelv', a kágyszájpad, az arcizomzat mozgásai módosítják beszédhangokká. A beszédzavarok a hangadás izmait vezérlő idegek rend­ellenességeinek következményei. A kisgyerek beszédtanulás közjóén be­idegzés! gyakorlatokat véget és ér­zékszerveivel — főleg fülével ellen­őrzi, menetközben javítja beszédét. A legfontosabb beszédhibák: a) A pöszeség. Rendszerint a moz­gásfejlődésben visszamaradt gyen­gébb felépítésű elkényeztetett vagy rosszul nevelt gyermekeknél gyakori. A pösze gyerek egyes hangokat ki­hagy vagy más hanggal helyettesit. b) A beszédfolyamat legsúlyosabb zavara a dadogás. Gyerekeknél, fel­nőtteknél egyaránt előfordul. Tartó­san gátolhatja és zavarhatja a gyer­mek általános fejlődését, a felnőttek tárgyalóképességét és társadalmi te­vékenységét. Legfontosabb tünetei: a beszéd megkezdésekor fellépő görcs bármely hangképző vagy be­szélőszervben, mely vagy azt ered­ményezi, hogy a beszédfolyamat' né­hány másodpercre megakad, esetleg szótagismétléshez vezet. Ilyenkor nem is annyira dadog, mint inkább hebeg az illető. (Hebegés.) c) A hadarás a beszédfolyamat fel­­gyorsulása, melynek következtében a beszéd hangképzése js módosul, hi­bássá válik és a beszéd nehezen lesz érthető. Méltán mondhatjuk: a dado­gás a betegnek, a hadarás a környe­zetének kellemetlen. d) A központi idegrendszer beszéd­centrumai gyakran károsodnak, Szü­lési sérülés, agytrombózis vagy agy­vérzés következtében. Ilyen esetekben fejlődhet ki az afázia vagy beszéd­képtelenség. Ezek a betegek nem tudnak beszélni annak ellenére, hogy gondolatban hibátlanul „elmondják" amit akarnak. Az egyéb idegrendszeri eredetű zavarok kívül esnek a logo­pédia — a beszédtanítás — tárgykö­rén, mert már rendszerint súlyos mozgási, táplálkozási vagy elmezava­rok kisérő tünetei lehetnek. Mi a tennivaló? A beszélni kezdő kisgyermek előtt selypíteni, gyereke­sen beszélni nem szabad! Mindig nyugodtan, tagoltan, értelmesen szól­junk hozzá, nehogy a helytelen be­szédet sajátítsa el. Ha a kisgyerek beszédében zavar mutatkozik, for­duljunk hivatásos beszédtanító tanár­hoz (logopédushoz), mert a beszéd­hibák javíthatók. Dr. B. Mit főzzünk? OSZLOPREJTVÉNY Vízszintes: 1. Ausztria fővárosa. 2. Ez évi. 3. Indulatszó — vagy Zola regényének a cime. 4. Nem tud be­szélni. 5. Battéria. 6 .Növendékállat. 7. Zsiradék. 8...........Bator, Mongolia fővárosa. Helyes megfejtés esetén a függő­leges a) sorban May Károly ismert regényhősét kapjuk. Beküldendő a regény címe. Megfejtések — nyertesek A 45. számunkban a „Ki találja el“ rovatban közölt rejtvény helyes meg­fejtése: BABITS MIHÁLY. Könyvjutalomban részesülnek: Greman Zsuzsanna, Léva ifj. Németh Andor, Kolozsnéma. Vasárnap: Csirkeragú-leves, rántott csirke, burgonya és karfiol körítés­sel, uborkasaláta, gesztenye rolád és gyümölcs. Hétfő: Csontleves, paradicsomos párolt marhafő, párolt rizs, alma (gyümölcs). Kedd: Gulyásleves, lekváros bukta, körte vagy alma. Szerda: Zöldségleves, tejfeles sült­gomba, burgonyapüré, alma. Csütörtök: Halleves, rácponty körí­téssel, gyümölcs. Péntek: Paradicsomleves, gombás rakotthús, sültgesztenye vagy gyü­mölcs. Szombat: Tarhonyaleves, kelfőzelék, vagdalt hús, alma. RECEPTEK: Gombás rakott hús. Sovány sertés­comb szeleteket vékonyra kiverve paprikás zsíron megpárolunk. 6 darab 10 dekás szelethez 20 deka rizst szá­mítva, a rizst zsíron megpirítjuk, majd vizet aláöntve, fedő alatt puhára pá­roljuk. 25 deka felszeletelt gombát is megpárolunk. Az anyagokat zsírral kikent, tűzálló edénybe rétegezzük. Alsó sor: hús, erre rizst, majd gom­bát rakunk, tetejére héjától megtisz­tított, felszeletelt paradicsomot, majd ismét húst stb. A legfelső sor rizs és gomba legyen. Leöntjük 1 deci tej­fellel, tetejére reszelt sajtot szőrünk és a sütőben kb. 15—20 percig sütjük. Gombapaprikás. Vargánya vagy sampion gombából készítjük. A gom­bát megtisztítva, megmosva felszele­teljük, majd hagymás zsírban megpi­rítjuk. Piros paprikával meghintve sózzuk, kevés vízzel feleresztjük, fedő alatt tovább pároljuk, míg meg­puhul. Tejfeles liszttel behabarjuk és mégegyszer felforraljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents