Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-27 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,/T 1965. november-A bratislavai magyar főiskolások József Attila Klubja november 7-én tartotta évadzáró közgyűlését. Németh István elnöki beszámolója után élénk vita indult meg, melynek folyamán több felszólaló foglalkozott a klub tevékenységének hiányosságaival. A vitázók általában nem a vezetésben keresték a hibákat, hanem főként a tagok, a főiskolások és a bratislavai magyar ifjúság passzivitásában látták a fogyatékosságok okát. Engedjék meg, hogy ebben kételkedjünk. Nem hisszük ugyanis, hogy színvonalas és érdekes rendezvények, természetesen a kellő propagandával alátámasztva, nem mozgósították volna a magyar fiatalságot. Hiszen a felszólalásokból is szinte egyhangúan érződött ki, hogy múlhatatlan szükség van a magyar ifjúság tömörülésére. Másrészt az sem kétséges, hogy vannak komoly és igényes feladatok, melyek a magyar fiatalokra várnak Szlovákia fővárosában. A tagság érdektelenségéről sem lehet egyértelműen beszélni, ha az érdeklődés a klubban végzett munka iránt nem is volt a megkívánt méretű. Az elnöki beszámolóból ugyanis kitűnt, hogy a klub rendezvényeit sok fiatal látogatja. Lehetne ez az érdeklődés méf nagyobb is, de véleményünk szerint a szervezés az a munkaszakasz amellyel még hadilábon állnak fiataljaink. Az elnöki beszámolóból az is kitűnt hogy a klub tevékenysége az említet hibák és némi kezdetlegesség ellenére, eredményesnek mondható. Különösen sikeres évadra tekinthet visszi a klub irodalmi színköre, mely. a: elmúlt szezonban több színvonalas előadást rendezett. Kevéshé állítható ez a többi érdekkörökről, az ismeretterjesztő előadásokról, az esztétikai nevelésről stb. De ezen a téren is történt néhány bíztató kísérlet, amelyeknek tapasztalatait felhasználva, ezeken a szakaszokon is több sikerről lehetne majd beszámolni a legközelebbi évzáró gyűlésen. „Művelődni akarunk“ — ezt a dicséretes s főleg igen hasznos célt tűzte ki maga elé a József Attila Klub. Ez a cél és a sokatmondó cégér — a nagy magyar proletárköltő neve — alaposabb, pontosabb munkát érdemel — (dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes). Elsősorban a szervezésben több következetességet. Folytatva a múlt évi tevékenység értékelését, sikerültnek kell mondanunk a filmestéket, amelyeken többek közt Eizenstein Anya című alkottását is bemutatták. Az ismeretterjesztő előadások közül ki kell emelni Tölgyessy docens és Szőcs Ferenc előadásait az izotópokról, illetve a modern anyagkutatás jelentőségéről. Érdekes úti beszámolókat tartottak külföldi tanulmányútjaikról Vavreczky Géza, Tóth Elemér, Kovács Péter egyetemi tanársegéd és Cselényi László. A képzőművészeti nevelést szolgálta Kosik József előadása és egy kiállítás. Zenetörténeti előadásra Vass Lajos kiváló budapesti zeneszerzőt nyerték meg. Hat irodalmi estet rendeztek a múlt évadban, s ünnepi esten emlékeztek meg Madáchról és József Attiláról. A szlovákiai magyar írók közül Duba Gyula és Gyurcsó István találkozott Új évad előtt A JÓZSEF ATTILA KLUB KÖZGYŰLÉSÉHEZ Sagykapos hazánk legkeletibb csucskében fekszik. Ez a helyzeti adottság azonban nem jelenti azt, hogy a város kulturális élete különbözik a központokhoz közel fekvő városokétól. Sőt, több esetben élénkebb és szerteágazóbb az a tevékenység, amely Nagykapos kulturális életét jellemzi. Ez elsősorban a CSEMADOK, a művelő• dési otthon és az iskolák érdeme. Géczi tanító elvtársnál érdeklődtünk, hogy mondana valami közelebbit a város kulturális életéről, s a terveikről.- A CSEMADOK helyi szervezetének közel háromszáz tagja van. Ebből következik, hogy a kulturális tevékenység leginkább ezen a szervezeten belül él. A színjátszó csoport évente legalább egy színmüvet tanul be, s ad elő. Tavaly Csák Gyula egyik színmüvét mutatták be nagy sikerrel.- Ha nem tévedek, volt Nagykaposon tánccsoport is ...- Volt. De most nem működik. —■ £s o zenekar? ■» Most szervezzük újjá.- Szeretném, ha a terveikről is mondana valamit.- Hát tervek, azok volnának. De megvalósításuk sok nehézségbe ütközik. Én, Erdélyi János hagyatékának felkutatásával és feldolgozásával foglalkozom. De sürget az Erdélyi szobor felállításának kérdése is. Erdélyi János Nagykaposon született s közeleg halálának századik évfordulója, A tavalyi ünnepség szép volt, s véleményem szerint Erdélyi János megérdemli Nagykapostól, hogy szobrot állítson tiszteletére. Ez persze nem kizárólag Nagykapos ügye. A szándék és jóakarat nálunk nem hiányzik. Pillanatnyilag azonban még semmi biztosat nem tudunk. Reméljük, hogy halálának századik évfordulójára elkészül az emlékmű ... Erdélyi János munkássága, irodalmi és közéleti tevékenysége az egyetemei magyar irodalom szempontjából vizsgálva is kimagasló. Eilozófiai, kritikai s esztetucai municai korának legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. A nagykaposiak szándéka, hogy Erdélyi Jánosnak emlékművet állítanak a legszebb és legnemesebb célkitűzések közé tartozik. A Nagykaposi Művelődési Otthont 1961-ben adták át rendeltetésének. A művelődési otthon 400 személy számára biztosít kényelmes férőhelyet. A város kulturális életének minden jelentősebb eseménye itt zajlik le azóta. A művelődési otthon vezetőjét Sziszük elvtársnót kértük meg, hogy röviden ismertesse a művelődési otthon munkáját. — Egy kis kitérővel kell kezdenem —- mondja. - S azt hiszem, ez általános érvényű. Az a meggyőződésem ugyanis, hogy az emberek rettenetesen elkényelmesedtek. Ha ennek az okát keressük, nem kell nagyon meszszire menni. Ott a televízió s a rádió. Ebből következik, hogy az aktív kulturális élei! egyre jobban háttérbe szorul. Mert sokkal egyszerűbb bekapcsolni a TV -készüléket, mint mondjuk minden második este egykét óra hosszat színdarabot gyakorolni, vagy énekelni. Ez az egyik része a problémának. A másik oldala sokkal pozitívabb. Az emberek szívesen veszik, ha kész műsort adunk. A MATESZ egy-egy előadása, vagy ha magyar vendégművészeket sikerül ide hozni, tikkor ct terem mindig zsúfolásig megtelik. Ez a- helyzet mostan. Egyébként volt néhány érdekes rendezvényünk is. Jól sikerült Petőfi és József Attila estet rendeztünk. Ezenkívül természetesen nagy érdeklődés mellett rendeztük meg tavaly az Erdélyi ünnepséget. — Melyek a legközelebbi terveik? — Elószöris klubéletet teremtenii Ez az egyik legnagyobb feladat jelenleg. Ezenkívül rendezünk tánctanfolyamot, fényképészeti tanfolyamot és német nyelvtanfolyantot is. C-gs-) Á nagykaposi művelődési otthon Nagykaposi körkép : A szovjet irodalom fél évszázada E gy irodalom életében ötven ] esztendő nem nagy idő: egy : mberöltő éppen csak arra elegendő, j ogy alapítók müve beérjen, s hogy i legjelenjenek az első ifjú generá- i iók, akik már további fejlődés irá- : yát határoznák meg. A szovjet irodalom, mert valójában z orosz, illetve a szovjet népek iroalmában a szocialista eredmények övetkezetes vállalását jelenti — egyiős a szovjet hatalommal. Tehát: két v múlva lesz Ötvenéves. Nem előzmények nélkül való, máris hagyományteremtő szerepe an. Birtokosa ezeresztendős ősi kulúráknak, mondjuk a szovjet-grúz, agy a szovjet-örmény irodalom eseében, közvetlen előzményei a múlt zázad derekától kimutathatók az irosz literatúra radikálisan haladó róinál — és máris klasszikusai vanlak. Élők és holtak; élők, akiknek a :ortársak megbecsülése nyújtja a iáimat — a legszebb példa erre a .enin- és Nobel-díjas Solohové — és loltak, akinek zárt életműve már az ibjektív felmérésre is alkalmat adott, dakszim Gorkij, Vlagyimir Majakovzklj, Iszaak Babel, Szergej Jeszenyin, Llekszej Tolsztoj... — a névsor még okáig folytatható. Az egyéni életművek, az irodalmi let élénk eszmecseréi, múlt és jelen -gyszerre igazolják, hogy korunk irolalmának legizgalmasabb jelenségé — i szovjet irodalom. Barátnak, elleniégnek egyaránt. Izgalmas vizsgálólásokra nyújt alkalmat sikereiben, le kudarcainak okait keresni még a :árörvendök is kényszerítve vannak, iá tisztázni kívánják ennek az irodaomnak szerepét, elhivatottságát a corszerü művészet ezernyi lehetőseié, s már megvalósított vívmányai cözött. I gén, még manapság is legizgal* masabb kérdés: mit jelent ez i fogalom, hogy szovjet irodalom? Zajon egy irodalom politikai elköteezettségét? világnézeti hovatartozását? esetleg néhány írót? nemzeti rodalmat vagy többet ennél? A magyar olvasónak sok lehetősége /an arra, hogy pontosan, többnyire ;gyidejüleg kövesse a szovjet irodalom mai életét, a jelentős klasszikus alkotások szinte mind megtalálhatók negbizható fordításokban magyarul, nemegy szovjet regény, vers lett bestsellerré és szovjet irodalmi szentációk nálunk is szenzációkká lettek, gondoljunk csak a fiatal szovjet poéták, Jevtusenko, Voznyeszenszkij, Vinokurov és társaiknak sikerére. A magyar olvasó azonban szinte egyáltalán nem ismerkedhet meg ennek az irodalomnak a történetével, hiszen az utolsó szovjet irodalomtörténeti kézikönyv, Tyimofejevé, magyarul, s az is csak a szovjet-orosz literatúráról, valamikor az ötvenes évek elején jelent meg telve annak az időszaknak jellegzetes hibáival. Nincs megbízható kalauza sem a mai irodalom életét illetően, s ha valaki netán olyan jelentős egyéniség, mint fiatal olvasóival. Ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg március 15-e jeientőségéről. ) ' Az irodalmi színpad két műsort mutatott be a múlt évadban, Rózevicz lengyel író Adattirát és egy irodalmi összeállítást. A szórakoztató tevékenység terén megemlíthető a „Ki mire képes?“ estek, a Gólyabál és a farsangi mulatság. Sikeres volt az irodalmi színpad fellépése a Komáromi Jókai Napokon is. Ez a felsorolás azt bizonyítja, hogy a kezdet nem is volt olyan sikertelen, sőt értékes eredményeket hozott. Az érem másik oldalát figyelve azonban meg kell látnunk, hogy az eredmények nem a nagy kollektív, hanem néhány fiatal — a vezetőség — munkájának köszönhetők. Nem sikerült bevonni az ifjúság, főként a nem főiskolás fiatalság szélesebb tömegeit, akik csak passzív résztvevői, hallgatói vagy nézői voltak a rendezvényeknek. Feltétlenül megköveteli a tömegek aktív közreműködését a turisztikai, irodalmi tevékenység, az ifjúsági találkozók, amelyek csak a tagság nagy részének bevonásával teljesíthetik hivatásukat. Érdekes és dicséretre méltó a most formálódó matematikai érdekkör, amely a technikai főiskolák elsőéves hallgatóinak nyújt majd értékes segítséget tanulmányaikban. Egyszóval semmi sem indokolja azt a borúlátást, amely a közgyűlés vitafelszólalásaiban megnyilvánult. A kezdeti sikerekből azonban csak úgy nőhet ki rendszeres és szerves tevékenység, ha a dolgok szervezési részére is nagyobb figyelmet fordítanak. A Duray Miklós elnökletével megválasztott új vezetőség bizonyára ezt a tapasztalatot is érvényesíti majd munkájában» P. E. lonsztantyin Pausztovszkij munkásága után érdeklődne — Úgy megleődik majd, mert egyetlen tanul -lányt kivéve, kíváncsiságát ki nem iégítheti. De hát nem jobb a helyet Solohovval sem. A szovjet irodalom: soknemzetiségű irodalom, amelyik egybe:apcsol ja a szovjet népek különböző ústóriájú, s különböző jelenü litera- Úráit. Az orosz irodalom mellett a adzsikokét és a kazahokét, az ukráíok mellett az- észtekét és a litváno:ét, a grúzok mellett az összétekét is az azerbajdzsánokét. A sor sokáig olytatható. Mit jelent ez a közösség ? t szocialista világnézettel egybekap■sott irők szemléletének alkotó módizerének hasonlóságát, tudatosan válalt azonos irányát. Jelenti az azonos ‘Iveken épülő társadalom azaz az ibrázolandó valóság közös fejlődési endenciáit. Jevtusenko rokonsága az irmény fiatal költők vezéregyóniséjével, Pajruj Szevakkal az, hogy riindketten ugyanazt mondják ugyanizokkal a szavakkal? Ellenkezőleg íangvéteiük különböző: Jevtusenkóra vlajakovszkij hatott erősebben, Sze/akra Majakovszkij örmény kortársai. <özös bennük az indulat, a meggyö:ődés — és: az a társadalmi közeg is cözös, mely indulataikat, haragvásai<at és örömeiket kiváltja. Mindebből már világos is, hogy a szovjet irodalom milyen szorosan capcsolódik egy másik közösséghez: i világirodalom szocialista* elkötelezettségét vállaló művészeihez. Maja•covszkij és a francia Aragon, a magyar József Attila, a német Brecht, a cseh Wolker, a bolgár Vapcarov, a horvát Ivan Goran Kovacsics között mély világnézeti rokonság fedezhető fel, s ez a kapcsolat igazában nem ■cylönbözik a szovjet irodalom egységét alkotó nemzeti literatúrák közötti kapcsolattól. Azt jelentené mindez, hogy á szovjet irodalom elveszítette nemzeti jellegét, a szocialista irodalmak esetében kisebb jelentősége lenne a nyelv, a nemzeti hagyományok egyénitő erejének? Semmi esetre sem, A szovjet irodalom az első eset a világirodalom eddigi történetében, hogy nemzeti önállóságukat megőrző literatúrák a közös világnézet, a szocializmus alapján egymást megtermékenyítő, közös vállalkozásokba kezdenek. Majakovszkij hatása az egész szovjet irodalomban lemérhető. A kapcsolatok persze kölcsönösek: például mily termékenyítöen hatott az orosz irodalomra a kaukázussal, a kaukázusi népekkel való bensöségesebt megismerkedés: Nyikolaj Tyihono\ versei és néhány elbeszélése meggyőző példa erre. A szovjet irodalom politikailag elkötelezett művészetet jelent. Solohov egyszer — külföldi laptudósítók kérdésére válaszolva — úgy határőrt* meg a szocialista realizmus lényegét hogy az a mü tekinthető ilyennek amelyik a szovjet hatalmat támogatja. Sematizmus? Egyszínűre festeti művészet? Igaz, ezek a veszélyei megvannak, mi több: á múltban káros hatásuk ugyancsak észlelhető volt A sematizmus, az uniformizálás azonban nemcsak a szocialista irodalmakat fenyegető betegségek, a polgár művész is lehet sematikus, hódolha< egy divatnak, lehet önállőtlan. A szovjet irodalmi vitákat figyelví azonban nemegyszer lehet olyan érzésünk, mintha ez az egység a politikai hovatartozást; az éáznUpi; azonosságot illetően, korántsem lénne egyértelmű. Természetese/!, ha- minden szovjet író’ mindehejfreá* sorában hivatalos politikai deklarációt „keresünk — úgy ez a kétség felmerülhet. A szovjet vitákban azonbah igazán mindenki a saját véleményét mondja, áitaiábán éles formában. Ismeretesek például nálunk is azok az eszmecserék, melyek Szolzsenyicin alkotásai körül zajlottak. Egyesek azt állították, hogy Szolzsenyicin Iván .Gyéniszovicsa az orosz paraszt „örök“ jelképe, s éppen ezért nem is alkalmas arra, hogy a kommunista mozgalom nagy megrázkódtatásait személyének tragédiájában ábrázolják. Mások azonban úgy vélték, hogy Ivan Gyeniszovics egyszerű ember, aki hű hazájához és osztályához. Lehet, hogy nem kommunista, mégis személyes, drámája híven tükrözi mindazt a megpróbáltatást, melyet a szovjet néij> á személyi kultusz esztendeiben átélt. Jelentík-e viszont ezek a nézeteltérések, hogy kétségbe kellene vonnunk Szolzsenyicin „szovjet, Íróságát"? Nyilvánvalóan nem. És nem Szolzsenyicin az egyetlen olyan szovjet író, akinek müvei körül oly élesen összeütköznek különféle álláspontok. Csak emlékeztetünk arra, hogy a harmincas évek elején akadtak, akik támadták Solojiov regényét, a JSsépdes Dont, ezért, mert — szerintük ~fZ a mü nem tükrözte a történelmi, valóságot. Ez a vita azóta eldőlt. /S sszegezni a szovjet irodalom mai életét? Erre néhány sorban senki nem vállalkozhat. Mi is csak egyetlen momentumra utalunk, mely nem annyira -. egyes írókkal, mint az általános irodalmi fejlődéssel függ össze. Az utóbbi években sokat beszélnek nálunk és világszerte az „új hullámról“, a szovjet művészetben. Azt jelenti fez vájjon, hogy a fiatalok gyökeresen szakítottak volna a tegnappal? Az „új hullám“ nem nemzetközi probléma, hanem híven tükrözi a> marxista szemléletnek azt a megújulását, amelyik a XX. kongresszus után következett be. Idősebb és fiatalabb írók egyaránt tevékeny részesei,, hiszen ide kell számítanunk' Hja Ehrenburg nagyhatású emlékiratait, az Emberek, évek, életemet, a fiatal kirgiz író nálunk is jól ismert Csingiz Ajtmanov novelláit, kisregényeit, Solohov. nagyszerű Emberi: sorsát é»ha-hetvenkét esztendős Konsztantyiri'Pausztovszkij emlékiratait ■ is. ~ Az „új-- hullám" a szovjet irodalomban nem őrségváltást jelent a korosabb és a fiatalabb korosztályok között, hanem az alkotó Mellem felfrissülését, .megújulását ü szovjet irodalom egészséges mai légkörét jelzi, azt, hogy le tudta győzni mindazokat a belső bajait, melyek a dogmatizmussal, a személyi kultusz irodalompolitikájának kápos gyekíIratéval függtek össze. A szovjet irodalom bizonyos mértékig példa a szocialista világirodalom egésze száméra. Azért csak 'bizonyos mértékig, mert nem terméketlen utánzásról beszélhetünk, — bár volt egy időszak, amikor — sajnos — ebben látták a követendő célt. "A szóvjet irodalom ma felfrissült Vita-szellemében hat, azokkal é művekkel, melyek az „új hullám“ • szelleirtében teremtődtek. A szocialista írók számára a valóság nyomonkövetésében, a folytonos megújulásra való- készségben lehet eszmény ez az irodalörn. További sikereket és ió munkát n wtMauun Derencsi szervezete a nyitrai járásban elsőként rendezte meg az évzáró taggyűlést. Az elnök megnyitó beszéde vezette be a gyűlést. A tagság megvitatta az elmúlt esztendő munkáját, amely eredményes volt. A szervezeten belül jól működik a színjátszó csoport, valamint a tánccsoport is, A színjátszók a „Bikaviadal" című színmüvet mutatták be a falu lakosságának két ízben. A színjátszók után a tánccsoport munkáját kell pozitiven értékelni. A tánccsoport tagjai négy ízben vettek részt a nyitrai járásban rendezett dal- és táncünnepélyeken. Azonkívül műsorukkal, táncukkal szerepeltek a zsellzi dal- és táncünnepélyen is. Továbbá sikeres CSEMADOK-napot rendeztek Berencsen, melyen felléptek a környékbeli magyar falvak tánccsoportjai is. A gyűlésen megvitatták a tagsággal kapcsolatos problémákat. A tagság minden évben rendezi á tagsági díjakat, azonban a csoport munkájába kevésbé kapcsolódnak be. A CSEMADOK berencsi szervezete elhatározta, hogy kibőviti a tagság létszámát. A színjátszók á téli időszakban Gárdonyi Géza: A bőr című színművét szeretnék bemutatni a falu lakosságának. Azonkívül alakítanak egy esztrédcsoportot, amely vidám jelenetekkel szórakoztatja majd a közönséget. A téli időszakban közösen az AKI igazgatóságával népi akadémiákat szerveznek a tagság és az iskolás gyermekek szülei számára. A népi akadémia témája felölelné az iskola, a család, a gyermekek, s a nevélők problémáit, valamint a kulturális élettel kapcsolatos kérdésekét. A tagsági gyűlés végén a tagság megválasztotta a szervezet vezetőségét. A szervezet elnöke Szmrecsek András lett. Eredményes munkát kívánunk-,4 CSEMADOK berencsi szervezetének!- a jövőben a kultúra és. a népművelés terén. Lőrincz L., BerencS
