Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-13 / 45. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES napi postájából C s á k y Károly kelenyei levelezőnk neve tűnik szemem elé. Ezúttal a levél panaszt tartalmaz. Azzal kezdi, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. íme néhány sor a levélből: ; „A Leszenyei Állami Gazdaság kelenyei részlegének vezetősége a termés gyors begyűjtésére aratás és cséplés idején brigádosokat toborzott. : Örömmel mentem segíteni. Szorgalmasan dolgoztam. Egyik napon a gazdaság vezetője meg is dicsért, biztatott, hogy majd meglátom az eredményt fizetéskor. Egyik barátommal szeptember közepén jókedvűen mentem az augusztusi fizetésért. De amint odaértem, lehűlt a lelkesedésem, mert egy fillért sem kaptam kézhez. Csinger László, bérelszámoló azzal bocsátott el, hogy a pénzemet megkapom a jövő hónapban. De októberben szintén eredmény "nélkül tértem vissza az irodából. A bérelszá\ móló mentegetőzve ígérte, hogy elfelejtette kiutalni a brigádmunkáért járó pénzt. Nem tudom megérteni, miért kell ennyit könyörögni a pénzemért!?..." A levél áttanulmányozása után elhatároztam, hogy körülnézek az említett ügyben. Ipolyságról reggel fél nyolc után indult az autóbusz, — de Ipolynagyfalun nem érte el a Kelenyébe induló buszt. Várakozás közben rámmosolygott a szerencse. A mázsaház előtt Deák Ferenc, a szécsénkei HNB elnöke fékezett le személyautójával. A parolázás után vígán újságolta, hogy épp ő is Kelenyébe készül. — Talán csak nem az állami gazdaságba?. .. — Eltaláltad — válaszolta. — Oda igyekszem, mert valami baj van a kereseti igazolások körül. A losonci JNB pénzügyi szakosztálya azzal fenyegetőzik, hogy ha nem teszek hamarosan rendet a szécsénkei iskola konyhája körül, ellenőrzést hajt végre. A bérelszámolóval kell beszélni. — Akkor egy helyre megyünk. Kisvártatva máris robogunk Kelenye felé. Űtközben elmondja, hogy sok gondot okoz az üzemi konyha. Elég nagy a ráfizetés, mert kevés a bevétel. A Kelenyei Állami Gazdaság irodájának ablakán borús kedvű, kerek képű fiatalember tekint ki. Amint később megtudjuk, sok a munkája, mert épp a fizetéseket készíti elő. Kissé baljósán kérdezi, — Mi jót hoztak? — Ki tudja, jót-e vagy rosszat — válaszoljuk. Kezébe adom a levelet, tanulmányozza át saját maga. Nincs benne titok, hiszen a levél írója kérte, hogy tegyük közzé a lapban. Lassan, figyelmesen, homlokát ráncolgatva olvassa, majd így nyilatkozik: — Ilyen panaszt nem valami nehéz megírni. Miért kell mindjárt mindenféle aprósággal a sajtóhoz fordulni? Tessék, nézzék, a naptárba feljegyeztem, Csáky Károly november kilencedikén megkapja az összeget. — Nem gondolja, hogy elég késön? — Ketten voltunk, nem győztük a munkát — mentegetőzik. — Nem csoda, ha feledékeny az ember ... — De többször is sürgették, tudja, hogy az emberek szeretik a friss pénzt! Főleg a diákok örülnek egy kis gyorsan keresett pénzecskének. Mivel több választ nem kapunk, a HNB elnöke teregeti az asztalra a havi keresetekről szóló igazolásokat. —Legyen szíves, vegye elő a bérlistát — bíztatja a bérelszámolót. — Egyeztessük össze! A mi emberünk, bár kelletlenül, mégis elénk teszi a kért kimutatást. Rövid tanulmányozás után mindketten meglepődünk. Ilyen felelőtlenségre nem számítottunk. Az első percekben meggyőződtünk róla, hogy az itt dolgozó szülők nem a tényleges havi jövedelem szerint fizetik a kosztpénzt a szécsénkei iskola konyhájába. Egymás után derültek ki a turpisságok. Annus Zoltán igazolási papírján 845 koronás havikereset állt, de amint a bérelszámoló előttünk kiszámolta, az átlagkeresete 1323 Kcs-ra rúg. A legalacsonyabb havi fizetése is 1065 korona. Klaco Imre igazolási papírján eredetileg 850 koronás havi kereset áll, de 1438 koronára kellett kijavítani. Még nagyobb az eltérés Vajda Józsefnél, ahol az átlagkereset 2213 korona, és csak 859 korona volt kimutatva. Az első percekben nem tudjuk megérteni, hogy honnan vette a bérelszámoló a bátorságot ehhez a csaláshoz. — Minek alapján készült a kimutatás? — érdeklődünk. — Hát... hát... az úgy volt... — Mutassa az előlegek kimutatását, lehet, hogy csak azt vallották be!? — Tessék, itt van — teszi elénk rákvörösen. Nézegetjük, tanulmányozzuk, de az adatok sehogy sem egyeznek. Felháborodott hangon oktatjuk: — Miért készített ilyen kimutatást? Nem gondolja, hogy visszaélés történt? Ha nevén akarjuk nevezni a gyereket, okirat-hamisítás. Tudja, hogy a helytelen kimutatás miatt jónéhány ezer koronával megkárosították az államot? — Hát kikerekítettük, ahogy lehetett — védekezik. — De beszélhetnek amit akarnak, a mezőgazdaság el van nyomva. — Mi köze ehhez a maga könyvelőségének?... — Azért mégsem kellett volna újságírót hozni — mondja szemrehányóan a nemzeti bizottság elnökének. Az ügyet tovább bogozzuk a szécsénkei kilencéves iskolában. A tanulók épp szünetre jönnek ki. Köztük találjuk a barnaképű, nyurga Csáky Károlyt is. — Nem bírtam már tovább... — mondja elkeseredve. — Mindig elutasították. — A többiek megkapták a pénzt, csak én voltam mostoha. Meg a kereset között is volt különbség. Pedig mindenki megtette a magáét. A tanáriban épp a tanítók készülődnek a következő órára. Amikor szóba kerül az ügy, az egyik fiatal tanítónő helyesen megjegyzi: — Diákjaink valósággal ingyen ebédelnek. Hisz mi az óvodában is többet fizetünk a gyermek napi kosztjáért. Kiss Sándor igazgatóval benézünk a konyhába. Fiatal lány, épp jóillatú pörköltet készít ebédre. — Mennyibe kerül egy tízórai és ebéd? — érdeklődünk az igazgatótól. — Az attól függ, hogy a szülőknek mennyi a tiszta jövedelme — világosít fel. — Két korona negyven fillértől három korona húsz fillérig. A tiszta jövedelemhez szabott táblázattal máris egyeztetjük, hogy helyesen fizettek-e a kelenyei diákok szülei. Az ellenőrzés után kimutatott jövedelem szerint Annus Zoltán szüleinek 2,40 korona helyett 3,20-at, Klacso Jmre szüleinek szintén 2,40 helyett 3,20-at kellett volna fizetnie. A legtöbb esetben hasonló a helyzet. Általában naponta egy-egy diák után 80 fillérrel kevesebb került az iskola konyhájának pénztárába, ami azt jelenti, hogy ha kivonjuk a vasárnapokat és ünnepnapokat, havonta 19,20 koronával kevesebbet fizettek azok a szülők, amelyek jövedelmi adatait a Leszenyei Állami Gazdasághoz tartozó kelenyei részlegén felülvizsgáltuk. De lehet, hogy hasonló helytelen kimutatást készítettek más szülők havi jövedelméről is. Végezetül le kell szögeznünk, hogy a Kelenyei Állami Gazdaság bérelszámolójának a jövőben lelkiismeretesebben kell végezni munkáját. Akárhogy is védekezik, tudatosan vagy tudattalanul, megkárosította az államot. Az iskola konyhájára úgy is nagy a tervezett ráfizetés. De tűrhetetlen, hogy újabb húszezer korona veszteség mutatkozzon egyrészt a helytelen nyilvántartás miatt. A diákok, amint említettük, az állami segítség felhasználásával 3,20 koronáért kapják a napi tízórait és ebédet. Ez a felső határ. A jövedelem csökkenésével és a gyerekek számának növekedésével ez a díj egész 2,40 koronáig csökken. Tehát láthatjuk, hogy az állam messzemenően támogatja a szülőket és a diákokat. Nem beszélve arról, hogy a napi meleg étel egészségi szempontból milyen nagy jelentőségű. Meg kell tehát becsülni az állam nyújtotta segítséget és a szülők ne sajnálják a 80 filléres különbözeiét. Csáky Károly rövid levelében kis ügyről írt szerkesztőségünkbe, de az eset azt mutatja, hogy érdemes volt utánanézni, mert rájöttünk egy nagyobb dologra is, meggyőződtünk róla, hogy a bérelszámoló más vonalon is felelőtlen munkát végzett. Egyelőre nem tudjuk a további ellenőrzés eredményét, de a Losonci Járási Nemzeti Bizottság pénzügyi osztályának dolgozói alaposabban szétnézhetnének a konyha körül, mert a HNB elnökének is az a véleménye, hogy talán a kelenyei szövetkezetesek sem mutatják ki pontosan a szülők havi jövedelmét. Esetenként nem nagy összegről van szó, de a sok kicsi sokra megy. Bállá József Gyakorlati oktatás a tangazdaságokban A SZOCIALISTA ISKOLA egyik alapelve, hogy nem csupán elméleti tudással vértezi fel a tanuló ifjúságot, hanem gyakorlati szempontból is előkészíti a tanulókat az életre. A pártdokumentációk és egyéb, idevonatkozó határozatok egyre többet hangoztatják az elmélet összekapcsolásának fontosságát a gyakorlattal, az iskola kapcsolatát az élettel. Nagy jelentősége van ennek az általános műveltséget nyújtó iskolákban is de még jelentősebb különösen a mezőgazdasági technikumokban. Sokszor hangzik el ugyanis az a megállapítás, — elég gyakran jogosan —, hogy a mezőgazdasági technikum végzett tanulói ugyan elméletben elsajátítják a tudnivalókat, de a gyakorlatból vajmi keveset tudnak. Pedig ha valahol nagy szükség van a gyakorlati tudásra, az éppen a mezőgazdaság. Ma már a mezőgazdasági technikumok legtöbbje rendelkezik tangazdasággal. A jól felszerelt tangazdaság bő lehetőségeket biztosít arra, hogy a tanuló az elméletben elsajátítottakat a gyakorlatban is tanulmányozhassa. Persze, ahhoz elengedhetetlen követelmény, hogy a tangazdaság jobb termelési eredményeket érjen el, mint az átlagos szövetkezetek vagy állami gazdaságok. Köztudomású, hogy a tanulók alapvető munkahelye a tangazdaság, ahol hány helyen 9 ha is jut egy tagra, tudnivalókat, tapasztalatokat szerezhetnek a szervezésben és áttekintést nyerhetnek a mezőgazdasági termelés vezetéséről. A mélyebb tudás elsősorban attól függ, hogy milyen színvonalon gazdálkodik az illető iskola tangazdasága. Annak ellenére, hogy egyes tangazdaságokban még vannak hiányosságok, mégis megfelelő feltételeket lehet biztosítani a gyakorlatra. Ehhez azoban fontos, hogy a gyakorlatot vezető tanító jól készüljön fel a gyakorlati órára, biztosítsa be a gyakorlathoz szükséges megfelelő munkahelyet és feltételeket. Nagyon előnyös, ba a gazdaságban ún. gyakorló parcellákat létesítenek, melyek mindig a tanulók rendelkezésére állnak. Persze, az ideális az lenne, ha a tanulók a gyakorlati órákon korlátlanul rendelkeznének a legkorszerűbb mezőgazdasági gépekkel. Helytelen az a felfogás vagy állítás, hogy a tanulónak a gyakorlati oktatás keretén belül csupán fizikai munkát kell végeznie. Ez pár évvel ezelőtt volt így. amikor még a tanulók brigádmunkájára volt szükség, hogy az egyes szövetkezetek és állami gazdaságok béhozhassák a lemaradást a csúcsforgalom idején. Ma az a helyzet, hogy a tangazdaságokban összállami méretben kb. 5 hektár földterület megművelése jut egy dolgozóra, amíg pl. a szövetkezetekben néhány helyen 9 ha is jut egy tagra. Helyes munkaszervezéssel és a rendelkezésre álló gépek célszerű kihasználásával ma már a minimumra lehet csökkenteni a kézi munkát. Különösen érvényes ez a tangazdaságokra, melyek aránylag elég jól fel vannak szerelve mezőgazdasági gépekkel. Ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyakorlati oktatás igazi küldetését tölthesse be. Mind e mellett vannak bizonyos munkák, melyek kézi erőt igényelnek, de az ilyen jellegű munkákat ne a gyakorlati oktatás keretén belül végeztessük el a tanulókkal, hanem társadalmi munkával, amire lehetőséget ad az egész évi tanlerv is. Ahhoz, hogy a tangazdaság a gyakorlati oktatás támasztotta követelményeknek eleget tehessen, a szaktanítóknak is hozzá kell járulniuk. Nem engedhető meg ugyanis, hogy a szaktanítók tanácsadói tevékenysége a tangazdaságban csupán formális legyen. Az iskola igazgatósága, valamint a tangazdaság vezetősége között állandó szoros kapcsolatnak kell lenni. A tangazdaság vezetőjét, valamint dolgozóit teljes mértékben bele kell vonni a gyakorlati oktatásba, különösen a felsőbb osztályos tanulók individuális gyakorlatának irányításába. A tanulók gyakorlati oktatását azonban nemcsak a tangazdaságban lehet biztosítani. Vannak olyan témák is, amelyeknek a gyakorlati kivitelezésére nincsenek meg a kellő feltételek az iskola gazdaságában. Ilyen esetekben jó együttműködni más üzemekkel, pl. a nemesítő állomásokkal, tejfeldolgozó üzemmel, állatorvosi központtal stb. A gyakorlati oktatás megköveteli, hogy a tanuló négyéves tanulmánya idején megismerkedjen a mezőgazdasági termelés valamennyi ágával. De még ez sem teljesen elegendő. Fontos az is, hogy a tanuló ismerje a különböző termelési és éghajlati viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üze-Máríonvásáron A hangszóró állandóan bömböl. „Találtak egy pár gyerekcipőt, tulajdonosa átveheti a hangszórót irányító központban! — Elveszett egy női pápaszem. Kérjük a becsületes megtalálót, juttassa vissza!“ Egy lemez után újabb közlemény. „A cipöárusító sátrak alatt nagy választékban kapni lábbelit! — Használják ki az alkalmat!", — aztán újabb lemez és egy magánjellegű hír: „Találtunk egy Márta névre hallgató kislányt. Szüleik azonnal átvehetik!“ A lévai vásáron ilyen hangok ütik meg a számtalan sátor között sétálók, vásárlók fülét. Érdemes meglesni, hogyan indul a vásár. Csípős, nyirkos a szombati reggel. Fel kell tehát melegedni. Ezt pedig elsősorban a nemcsani, podluzsani, fegyverneki és más szövetkezetek sátrai biztosítják. A jó gazdapálinka után kigyiílnak az arcok. De közben fogy a jóféle kolbász, hurka, cigánypecsenye, birkapörkölt. A pénztárosok alig győzik a blokkok kiállítását. Szúnyog Imre és Szabó Gizella elárulja, hogy egy nap alatt 1200 adag is elfogy és a bevétel meghaladja a 10 ezer koronát. Ami azt jelenti, hogy tetszik a fegyvernekiek főztje és „burcsákja". A kellő bátorság után aztán nekivág a vevő, hogy leapassza a telt bugyellárist. Különösen nagy a tolongás a Banská Bystrica-i helyi gazdálkodási üzem sátra előtt. A falusi nénikék csak úgy kapkodják a fehérpettyes és kék kötényeket. Egy nap alatt több mint ezer darab kelt el belőle. Bizony ebből az áruból elfogyott volna háromszor annyi is. A falusiak még mindig szeretik a hagyományos festett kartont. A cipőt áruló sátrak alatt főleg nagy a keletje a kisebb-nagyobb számú bakancsoknak, meleg téli lábbelinek. De egy jelentéktelennek látszd kis sátor előtt feltűnően nagy az érdeklődés. Jónéhány vásárlónak már karján lóg a csizma.- Látja kérem — magyarázza Mikulás Anton Partizánskéről -, raktáron hever több mint ezer pár kisszámú mek problémáit is. Legalábbis főbb vonalakban. Ezt a követelményt hivatottak biztosítani a tanulmányi kirándulások, tapasztalatcserék. A gyakorlati oktatás színvonala, valamint a tanulóknak az életre való felkészítése elsősorban a pedagógusok lelkiismeretes munkájától függ. Az iskola igazgatója felelőssége tudatában válassza meg azt a tanítót, aki az egész iskola gyakorlati oktatását vezeti, irányítja. Tekintetbe kell vennie, hogy a gyakorlati oktatás szervezése és irányítása felelősségteljes, igényes munka és egész embert követel meg. Alapvető követelmény, hogy a gyakorlati oktatás vezetésével külön tanító legyen megbízva, aki a tanításon kívül szervezi és irányítja a tanulók gyakorlati képzését. Ennek a tanítónak állandóan szoros kapcsolatban kell lennie a tanoazdasági és más mezőgazdasági üzemÄ vezetőivel, és részt kell vennie azok termelési értekezletein. Összhangba kell hoznia a tanmenet által előírt gyakorlati oktatás anyagát a termeléssel. A gyakorlati képzés új szervezése segítséget nyújt a tanulóknak abban, hogy tanulmányaik folyamán minél több gyakorlati ismeretet gyűjthessenek kint a termelésben. Ha azt akarjuk, hogy tanulóink ne csupán elméleti tudással rendelkezzenek, hanem gyakorlati ismeretekkel, tapasztalatokkal is, akkor ki kei! használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a tangazdaság, mint az iskola élő laboratóriuma, biztosít. Ez majd nagyban hozzájárul ahhoz, hogy végzett tanulóink szaktudásáról a jövőben csupán jót és egyre kevesebb elmarasztalót mondhassunk. SCHICK KÁROLY Dunaszerdahely katonai csizma. Az üzletek nem akarják átvenni, azzal érvelnek, hogy úgysem vásárolják meg. Pedig már eddig több mint kétszáz párat adtunk el. Erősek és aránylag elég puhák, a hideg, lucskos időben nagyszerűen védik a dolgozó asszonyok lábát. Lám a Mártonvásár is felvetett egy megoldatlan problémát. A dolgozó aszszonyok számára bőrcsizmát kellene gyártani, jó .erőset a napi munkába. Az érsekújvári sportüzlet 21708 számú üzletéből Szombath János árulja a portékát. Alig győzi csomagolni a melegítőiket.- Mehetne itt az üzlet még jobban is, de még mindig nem tudjuk kielégíteni a vásárlók igényeit. Szinte minden öt percben megkérdezik, van-e kulcsos kocsolya, de sajnos, nem tu-, dunk vele szolgálni. Mindenféle csomaggal megrakott embereket látni a vásáron. Fogy a pénz, gyarapodik a vásárfia. Vajon mi a legkapósabb? Amint láttam, főleg munkaruhákat, munkacipőket, csizmákat vesznek. Meg is kérdezem az egyik nagybajuszú bácsit, hogy van megelégedve a vásárral?- Megvettünk mindent, ami kellett — válaszolja Címer bácsi Váradról —, az asszonynak kötényt, meg. mindenféle apróságot, nekem meg munkaruhát, s ki tudja, mi minden kerül még a batyuba. A vásár hangulatát és a kisebb-nagyobb titkokat természetesen a Jednota és a szövetkezetek sátrainál lesheti el a riporter. Eldicsekszenek itt az emberek a vásárfia minőségével és szóba kerül az ősz, a lakodalmak, - minden, ami az élettel összefügg. A jóféle hurkák fogyasztása után gyakran öblítik le a garatot. Akadtak olyanok is, akik a Mártonávsárra jellemző libafertály miatt jöttek ide.- Micsoda libamájat vettem - dicsekszik borízű hangon Tornai Barnabás, a komáromi hajógyár dolgozója.- Mégpedig kettőt. Olyan gyenge mint' a harmat, micsoda pompás emberek ezek a lévaiak, nem is gondoltam volna. — Közben jót húz a fegyverneki szövetkezet zamatos borából. - De meg kell mondanom - folytatja —, hogy a komáromi András vásár „se kutya". Meghívok mindenkit... Jöjjenek! Ott is akad ám valami... -b-Gazdag a termés Az ipolyszalkai Oj Élet szövetkezetben az idén idejében hozzáláttak a cukorrépa betakarításához. Mivel a munka megfelelő ütemben folyt, az időjárás nem zavarta a tagokat, sikerült a betakarítást október közepéig befejezni. Az oroszkai cukorgyár átvevőhelyére jó pár vagonnal terven felül is szállítottak, mivel a szövetkezet az idén rekordtermést ért el — a hektárhozam 560 mázsa volt. Semmivel sem rosszabbak az eredmények a takarmányrépa termelése terén. Az egyik parcellán több mint ezer mázsás volt a hektárhozam. Bár a többi tábla termése gyengébb, minden remény megvan arra, hogy a cukorrépához hasonlóan ebből is rekordtermést érnek el. A szép eredményt a kedvező időjárás mellett elsősorban a tagság szorgalmas munkájának köszönhetik. Minden munkát jő minőségben és az agrotechnikai határidőn belül végeztek el. Peskó László, Ipolyszalka SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. november 13. Egy levél nyomában Becsüljük meg az állam segítségét
