Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-13 / 45. szám
A gépállomások szerepe a komposztkészítésben ■ Rejtett szervesanyag tartalékok a városok határában ■ Ha állandóan s a célnak megfelelően gyarapítani kívánjuk talajaink tápanyagkészletét, akkor minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadnunk a termelési ciklusok alatt elhasználódott szervesanyagok visszapótlására. Ez vonatkozik az istállótrágyára, valamint más szerves részecskék mind nagyobb méretű alkalmazására. Miért van erre tulajdonképpen szükség? Azért, mert kultúrtalajaink szerves tápanyagkészlete az elégtelen visszapótlás következtében egyre jobban fogy, azaz ma országos méretben csupán 1,7—2,5 százalék között mozog, mert a szántóterületnek csupán 72 százalékára jut szervestrágya. Mezőgazdasági üzemeinkben az istállótrágya szakszerűtlen tárolása és kezelése következtében több mint 20 millió tonna szervesanyag vész kárba, amely 650 ezer hektár szántóterület megtrágyázására lenne elegendő, ha a termelő üzemekben jobb szervezéssel módot keresnének e veszteség kiküszöbölésére. Ez tehát nem kevesebb mint 300 millió koronára rúgó veszteség! Illetékes helyeken látva a veszélyt, illetve az ezzel járó következményeket, érdemben foglalkoztak a szervestápanyagok megőrzésének és föltárásának a lehetőségeivel. Mint ismeretes, a múlt esztendő áprilisában megtartott hatodik szövetkezeti kongresszuson Jifí Burian mérnök, mező-, erdő- és vízgazdálkodási miniszter beszámolójában érdemben foglalkozott a talaj tápanyagellátásának lehetőségeivel. Többek között azt is ecsetelte, hogy a talajtermelékenység növelésére indított mozgalom keretében a legutóbbi négy esztendőben közel 50 millió köbméter komposztot készítettek az erre a célra kiválasztott üzemekben, amelyhez mintegy 15 millió tonna mezőgazdasági és ipari hulladékot használtak fel. Igaz, hogy az állami normák szerint meghatározott minőségnek még nem feleltek meg ezek a komposztok, de már az is eredmény, hogy gyártották. : ■ t ! vJÍ9i ■ + A hírek szerint újra felütötte • a fejét a száj- és körömfájás. Ez ; a tény fokozott elővigyázatosságra S int, nehogy a tavalyihoz mérten • elterjedjen ez a ragályos betegség. ; Az előírásoknak megfelelően te■ gyük meg a szükséges védőintéz] kedéseket, főleg az istállók, gazdaj sági udvarok és utak fertőtlenítése ■terén. Ügyeljünk arra, hogy a ki[ jelölt helyeken a klórmész felújí: tása mindannyiszor megtörténjen, • ahányszor azt a helyzet megköve[ teli. ; Az Istállókba, gazdasági udva- Jrokba az állatgondozókon kívül ne : engedjünk idegen személyt. Sőt az ; állatgondozók se járjanak egyik ■ istállóból a másikba. Tanácsos: a ! mezőgazdasági üzem saját fogatáéval szállítsa a tejet a gazdasági • udvar kapujához, s hogy a tej! begyűjtők szállító kocsija se men- Ijen közvetlen az istállókhoz. Ha az állattenyésztők észreveszik a betegség jeleit, azonnal tegyenek jelentést az állategészségügyi központnak. ^ Lassan véget ér a kapásnövények betakarítása s utána sor kerülhet a rét és legelő ápolására. Ez a munka idén fokozott figyelmet követel, mert a síkvidéken elterülő rétek, legelők javarészét a tavasz és nyár folyamán víz borította. Míg egyik-másik folyó vize némi iszapot hagyott maga után, addig a talajvíz kilúgozta mélyebb rétegekbe mosta a meglévő tápanyagot. A kilúgozott savanyú területeket meszezéssel semlegesíthetjük. A cukorgyári mésziszapon és őrölt mészen kívül nagyon alkalmas e célból a Thomas-liszt, mely körülbelül 40—50 százalékban meszet tartalmaz, míg 22 százaléknyi foszfortartalma tápanyagként szolgál. A káli műtrágyák közül a kainit a rétek és legelők trágyája. Mindkét ipari trágya lassan bomlik. — ezért alkalmazásuk ősszel tanácsos. Idősebb telepítésű rétek, legelők esetén fontos a talajfelület lazítása, levegőztetése réthasogatóval vagy élesfogú nehéz boronákkal. Ugyancsak borona vagy simító segítségével egyenlíthető a talajfelület, s a bokrokat lehetőleg gyökerestől távolítsuk el a területről. —s— Az utóbbi időben a városok környékén tevékenykedő komposztkészítő vállalatok és gépállomások újabb tartalékok után kutatva figyelmüket a szeméttelepek felé irányították. Rövid időn belül megállapították, hogy az ország városainak határában több mint 10 millió tonna szervesanyag hever kihasználatlanul. A halastavak és más lelőhelyek környékén pedig néhány százmillió tonnára tehető az igénybevehető szervesanyag. Országunk területén jelenleg húsznál több komposzt feldolgozó üzem tevékenykedik s számukat 1970-ig 35- re növelik. Ezek segítségével a termelést az elkövetkező öt esztendőben a jelenlegi helyzethez arányítva hatszorosára bővítik. Tavaly Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben a gépállomások összesen 45 ezer köbméter komposztot készítettek, amelyből 26 ezer köbmétert a Nyugatszlovákiai Kerület gépállomásai készítettek. Ez a tény figyelmeztesse a közép- és kelet-szlovákiai kerületek felelős tényezőit, valamint gépállomásainak igazgatóit, hogy a talaj táperejének visszapótlására szóló irányelvek rájuk is vonatkoznak. Föntebb fölvetődött a városok körzetében lévő szeméttelepek kérdése. Éveken keresztül nagy mennyiségű szervesanyag gyűlt össze ezeken a telepeken, amelyet megfelelő ipari eljárással átdolgozás és vegyelemzés után tápanyagként, vagy dúsított komposzt előállítására alkalmas nyersanyagként felhasználhatnak. De vajon melyik üzem vegye kezébe a föltárás műveletét? A kérdésre nem nehéz megadni a választ, mert eddig a számtalan példa igazolta, hogy a gépállomások — egyik eredményesebben, a másik kevesebb eredménnyel — hasznos szolgálatot tettek e tekintetben nemzetgazdaságunknak. Hanem azok a feldolgozási eljárások — a jelenlegi fölszerelések gépi és módszertani eszközök — amelyek ma gépállomásaink rendelkezésére állanak, egyáltalán nem felelnek meg a gazdaságosság követelményeinek. Az ökonómusok előrejelzései alapján egy-egy ilyen gépállomási komposzttelep korszerű gépekkel és épületekkel történő felszerelése 4,5—6 millió koronát venne igénybe. Elgondolkoztató és mérlegelni kellene, hogy érdemes-e a nagy befektetés. Kell, hogy az illetékesek a jó gazda szemével vizsgálják a dolgot. Figyelembe kell venni a nyersanyag lelőhely terjedelmét, annak készletét, hogy hány esztendőre található ott felhasználható nyersanyag. Talán afelett is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a gépállomásoknak feltétlenül szükségük-e van épített komposzttelepekre s nem volna-e gazdaságosabb a mozgatható nagy teljesítőképességű rosták és más eszközök üzemeltetése. így a lelőhely teljes föltárása után' az eszközöket máshová szállíthatnák és ezáltal a lehető legmagasabb gazdaságosságot érhetnék el. A Losonci Gépállomás jó példája Szlovákiában a gépállomások komposztfeltáró csoportjai közül talán legeredményesebben a losonci tevékenykedik. A szeméttelepen felállított rosta és végtelenített gumiszalag üzemelésével október közepén megkezdték a föltárási munkálatokat. Erre a szeméttelepre sok éven keresztül mindenfélét kihordtak, köztük konzervdobozokat, betondarabokat, konyhai és más szerves hulladékokat. A különböző helyekről vett szondák vegyelemzése és más eljárásokkal történő vizsgálata útján megállapították, hogy a losonci szeméttelep 17,7 százalékos szervesanyagot tartalmaz, továbbá megfelelő a foszfor (P2O5) és káli (K2O) készlete s megtalálták benne a nitrogén, továbbá a nyomelemek legfőbb csoportjait is. Azt kell mondanunk, hogy ez az eredmény nagyszerű. Annál inkább is, mert az állami szabvány normától csupán 0,3 százalékos a szervesanyag eltérés, és itt nem dúsítás, hanem csupán feltárás történt. Ügy számolnak, hogy egy műszak alatt 40 köbmétert tesznek használhatóvá 14 koronás köbméterenkénti átlagáron, s ugyanennyiért adják át az állami gazdaságnak. Tény, hogy ebben a komposztban a fellelhető elemek javarésze az idők folyamán nagy részt minerálizálódott, de ha az elszállított anyagot istállótrágya és trágyalé vagy esetleg fekáltrágya hozzáadásával dúsítják, Illetve alapanyagként használják fel, úgy egyetlen esztendő alatt nagyon dúsított zsíros komposztot nyernének, amely a talajba juttatás után azonnal hatással lehetne a növények fejlődésére s nemcsak elemekben, hanem tápláló, azaz tartós humuszban is dúsítaná a talajt, javítaná annak szerkezetét. A Losonci Gépállomás kezdeményezése, amint a helyszínen is láthattuk még eléggé kezdetleges, mégis azt kell mondanunk, hogy a módszert tovább kell fejleszteni. Korszerűsíteni kell a föltárást. Ugyanakkor a többi gépállomásoknak is lehetőséget kell keresniük a körzetükben lelhető szerves és más talajjavító anyagok föltárására és azoknak a termelésben történő alkalmazására. Az utóbbi időben egyre jobban bővül a gépállomások szolgáltatásainak skálája. Éppen ezért kívánatos lenne, ha az illetékes szervek éppen a gépállomásokat bíznák meg a talajerő fokozással. S még valamit. Nem ártana, ha áz ipari trágyákat is a gépállomások kapnák és utalnák ki a mezőgazdasági üzemeknek, mert tudvalevő, hogy a közeljövőben éppen ők fogják szállítani, széjjelszórni és több helyen a talajba is bedolgozni a műtrágyát. Mindenesetre helyesebb lenne ennek az elgondolásnak a gyakorlatba való átültetése, mert így a felvásárló üzemeket felszabadíthatnánk a műtrágyák kezelésétől és a mezőgazdasági üzemekbe történő szállításától. Ennek következtében figyelmüket az árutermelésre, illetve fölvásárlásra és az állami szabványnormák pontos betartására összpontosíthatnák, ami a mezőgazdasági üzemek részére nagyon előnyös lehetne. Hoksza István Két arcvonalon Kétfrontos csata folyik a kamocsai határban. Mindkét ellenfél makacs és kiszámíthatatlan, a víz alulról támad, elönti az alacsonyabban fekvő táblákat - és ebből van Kamocsán elég. Nem mehet rá sem ember, sem gép. S amikor már visszavonul, nehéz földet hagy maga után, amit csak üggyel-bajjal bír felvágni az ekevas. A szántásnál elkerülhetetlen az előhántós eke. £s ami nagyobb baj, majdnem a fele határ ilyen. Vagy még áll a talajvíz, vagy már elkotródott, de akkor is keservesen nehéz örökséget hagy a traktorosra. A másik ellenség az idő, mely láthatólag nem csinál semmit, csak megy, halad, rohan. És aki végezni akar az őszi munkákkal, annak vele kell rohannia. Olyan ez az idei munka, mint valami országos maratoni futás, melyben százezrek vesznek részt. Elő emberek és a motorokban lüktető lóerők müliói. Az embernek és a motornak azon. ban mindenáron győznie kell, de főleg az embernek, mert ő a felelős az ország kenyeréért, nem a gép. A gép is csal: úgy tud segíteni, ha az ember esze, akarata és találékonysága rákényszeríti. Ebben nincs is hiba Kamocsán. Kiszedik a gépből, ami benne van. Nem szavalnak ugyan szép szavakat a szervezésről, hanem józan fővel meghányják-vetik, hogyan is kellene ezt a két alattomos ellenfelet leteperni. A dolog azonban nem ott kezdődik, mikor már megvan a baj, hanem jóval előbb. Ezért van készenlétben a négy DT-hez nyolc emberük, hogy ha szükség van rá, két nehéz 12-órás műszakban vegyék fel a harcot Más szövetkezetek is így gondolkozhatnának az újvári járásban. Sajnos, a két műszak az összes gépekkel ritka mint a fehér holló. Megy is a munka a kamocsai földeken. Két héttel ezelőtt jártam ott, csak akkor kezdték a szántást. A talajvíz nem engedte hamarabb a gépet a földre. Most az a helyzet, hogy ha az időjárás el nem kutyul, november 20-ig be is fejezik. Ezt állítja Beke Dezső, a géppark felelős vezetője. És még valamit_ Arra is gondoltak, hogy a gép meghibásodhat, különösen ezen a nehéz talajon. Szerelőik éjjel is készenlétben állanak a gyors beavatkozásra. A cukorrépa szedését már azóta el is felejtették. Ottlétemkor már csak a takarmányozási célokra termesztett cukorrépa volt a földben. Az átlagtermés ilyen körülmények között természetesen messze elmarad a rekordtól. A veszteséget az mutatja leginkább, hogy ott, ahová a víz nem bírt felkúszni, 400 mázsa termett hektáronként. Amikor ottjártam, akkor kezdték törni a kukoricát, részben kézzel, 140 hektárt azonban géppel. S nem is akárhogyan. Némi fejtörés, és megszületett a kitűnő ötlet. Egy ügyes kis újítással megduplázták a teljesítményt. A KB — 2-es kombájnra egy külön rudat szereltek, futókerékkel ellátva. Ehhez kapcsolták a második pótkocsit. Ilyen módon megszüntették a várási időt, mert a pótkocsik egymás után térhetnek. Embert, üzemanyagot és gépet spórolnak meg. No persze - amint már mondtuk - a gép csak akkor segít, ha az ember rákényszeríti. Végül mégiscsak az ember döntő. Ezt nálunknál is jobban tudják a kamocsai szövetkezeti vezetők. A négy DT egy 24 óra alatt 30 hektárt csak úgy tud felszántani, ilyen talajon, ha az embert, aki a botkormányt fogja, megbecsülik, Éspedig nemcsak szóval (ez is kell!), de hiába a megbecsülés pénzben kifejezett formája mégis csak hatásosabb. Szép kereset a 4 — 5 munkaegység műszakonként. Ez maga is 80 —100 korona, ehhez még prémium is járul, mert az 50 hektáros szántási normát a traktorosok előreláthatólag jóval túlteljesítik. Egyszóval eredményesen folyik a kétfrontos háború a kamocsai mezőkön. A károkat, amelyeket az alulról feltörő elem okozott, nem lehet teljesen pótolni. Kevesebb lett a cukorrépa, a burgonyáról nem is beszélve. A kiváló minőségű kamocsai rózsakrumpli, amelyet minden háztájiban termeltek, még annyit sem hozott, amennyi az ültetésre kellene. A kárt nem lehet teljesen pótolni, de ami megmaradt, azt meg lehet és meg is kell menteni. Az igazi gazda harcol minden kalászért és minden szemért, mégha nem is attól függ a téli kenyere. Nem bírja látni a felesleges kárt, amit a felületesség okoz. Így gondolkoznak ebben a szép tiszta Vág menti faluban és így is tesznek. Ezért bizton remélhetik, hogy minden baj és veszteség ellenére kifizethetik az év végén a tervezett munkaegységet. Jó kilátásokkal indulnak a jövő évbe is, hiszen már a múlt hó 22-ig 260 hektáron vetették el az őszi búzát. Velük együtt mi is reméljük, hogy a jövő évben nem kell majd két fronton csatázniuk. Perl Elemér Paprika-gondok A paprika akárcsak a burgonya, paradicsom és a dohány Amerika tropikus vidékéről, az Artilla szigetekről származik. Onnan terjedt el világszerte és alkalmazkodásának köszönhető, hogy a szőlőtermő vidékeken mindenütt termelhető. Szlovákiában 1931—1932-ben néhány éves kísérlet után láttak hozzá nagybani termesztéséhez. Miért nem termelünk elegendő gesztenyét? A szelídgesztenye a virágporkutatók meggyőző tanúsága szerint hazánkban — főleg Dél-Szlovákia területén — őshonos növény. A bükfával való rokonságát már Linné felismerte 1753- ban, amikor a Fagus Castanea elnevezéssel jelölte meg. Minthogy a gesztenyefa gyümölcse az ősembernek különösebb fáradozás nélkül ízletes táplálékot nyújtott, az enyhébb éghajlatú dombos vidékek jellegzetes fája lett. A gyűjtögető gazdálkodás ősi korszakában, a történelem előtti időben helyenként valósággal megszabta a település irányát. Gyümölcse miatt kímélték, és nem építkeztek, nem tüzeltek vele. így régesrég kialakultak az erre alkalmas vidékeken bizonyos természetes erdei gesztenyések. Ilyen erdei gesztenyések maradványai léteznek még ma is: Jelenes, Horné Lefantovce, Radosiná, Modry Kamen vidékén. Az efféle gesztenyeerdők életében az első emberi beavatkozás a fák ritkítása volt. Az ebből visszamaradt „hagyásfák“ még ma is díszlenek Nitra, Bratislava szőlőhegyein. Sajnos, ezek is már a halódó fák közé tartoznak. Éppen ezért valósággal mezőgazdasági műemlékként kell őket ápolni és védeni. Ki hinné, hogy még a múlt században is sok száz mázsa gesztenyét adtunk a piacnak. Gesztenyéseink összezsugorodása főleg azzal magyarázható, hogy az elmúlt 80—100 esztendőben a régi gesztenyések felújítására és újabbak telepítésére a gazdáknak nem volt sem anyagi lehetőségük, sem kedvük. A gesztenye ugyanis viszonylag lassan fordul termőre. Olaszországban — Európa egyik legfejlettebb kertkultúrájú országban — a gyümölcsök közül a termés menynyisége tekintetében a szőlő, az olajbogyó és a citrusfélék után a gesztenye következik. Franciaországban — a szőlő és az alma után — a harmadik, Spanyolországban a hatodik, Jugoszláviában pedig az ötödik helyet foglalja el. Értékére jellemző B világpiaci ár aránya: a narancsé 5—7, a téli almáé 14—16, a dióbélé 24—25, a gesztenyéé pedig 14—15 dollárcent kilónként. Drága devizáért kell vásárolnunk gesztenyét, mert nem termelünk elegendő mennyiséget fogyasztásra. Ennek oka, hogy nálunk máig sincs szervezve a szaporító anyag üzemi előállítása. Az állami erdészet is az utóbbi években csupán néhány hektáron végzett szaporítást, de azt is magvetéssel. A szelídgesztenye — különleges alanyok használatával — ma már olyan talajokon is terem, amelyeken a régi hazai szemlélet és tapasztalat szerint eddig nem termett. Ennek alapján az utóbbi félévszázad során valamennyi gesztenyetermesztésre alkalmas országban növelték arányát az erdőállományokon belül. Sőt, számos ország: Szovjetunió, Románia, Bulgária, Görögország, Albánia — éppen az utóbbi években kezdték meg nemesítését és tömeges telepítését. Ahol erre alkalmas a talaj és a helyi éghajlat, érdemes minél több gesztenyést telepítenünk. A gesztenye telepítésének és termelésének módja tanulmányozható a most megjelent kézikönyvben, melynek szerzője: Inz. Frantisek Bencaí, C. Se., Arborétum Mlynany SAV vo Vieske nad Zitavou.-Stis Az utóbbi években Dél-Szlovákiában 1500—1600 hektárnyi területen termeljük sikerrel a paprikát. Nagyon intenzív növény, miután mind a termelése, mind pedig a feldolgozása igényes munkát követel. Elsősorban az élelmiszeriparban, konzervgyárakban, majd a gyógyszeriparban kerül feldolgozásra. Felhasználása sokoldalúan történhet: leggyakrabban őrölt formában mint fűszer, továbbá a tartós ételek ízesítésére és színesítésére szolgál. Például a házikolbász el sem képzelhető őrölt paprika nélkül. A paprika fogyasztása állandóan növekszik, mert ez az egyetlen fűszer, mely nem árt az egészségnek. Továbbá közismert C vitamin tartalma, amely különösen a téli időszakban bír jelentőséggel. Kitűnő íze és színe miatt nagy keletje van a külföldi piacokon. Sajnos az idei kedvezőtlen időjárási viszonyok a talaj és árvizek jelentős kárt okoztak a fűszerpaprika ültetvényekben. A nyugat-szlovákiai konzerv és szeszgyárak agrotechnikai szolgálata felbecsülte az idei fűszerpaprika termését. Megállapításuk szerint körülbelül mintegy 51,7 százalékra tudják a tervezett paprika felvásárlását végrehajtani. A felvásárló szervek felkészültek a paprika átvételére, most a termelőkön múlik, hogy a leszedett és felfűzött pirospaprikát a tervezett időben átadják a feldolgozó üzemeknek. A galántai járásban ismert a patai paprika malom, amely idén új szárítógépekkel rendelkezik. Ezeket a gépeket Bulgáriából kaptuk s reméljük beváltják a hozzáfűzött reményeket. A patai üzem naponta 800 kilogramm paprikát darál és csomagol, melynek javarésze külföldre kerül. Krajqspvios Eerdinán.d, Galántai 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1905. november 15.
