Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-06 / 44. szám
• Az afro-ázsiai országok második csúcsértekezletének elhalasztása • Wilson brit miniszterelnök sikertelen rhodéziai tárgyalásai • A szovjet—francia kapcsolatok fejlődése • A délvietnami helyzet legújabb fejleményei ® A „második Bandung“ elhalasztása Várható és mégis meglepő hírt közöltek kedden világgá az Algír elővárosában fekvő Nemzetek Palotájából: a november 5-re kitűzött második afro-ázsiai csúcsértekezletet meghatározatlan időre ugyan, de ismét elhalasztották. Az első időpont ez év június 15-ike volt, de a váratlan algériai események miatt nem került sor az értekezletre. Mint ismeretes, 1955-ben Bandungban tartották meg először az afroázsiai országok csúcsértekezletét, amely azóta is a „bandungi szellem“ néven került be a nemzetközi politika szótárába. A részvevők nemcsak politikai, hanem gazdasági és kereskedelmi kérdéseket is megvitattak s ettől az időtől kezdve lényegesen javult e két földrész országainak sokoldalú kapcsolata. Az idei csúcstalálkozókra eredetileg 65 országot hívtak meg, de időközben több állam, köztük a Kínai Népköztársaság kormánya is az értekezlet elhalasztása mellett szállt síkra. Kínai részről olyan követelés is elhangzott, hogy — ellentétben az első csúcstalálkozóval — a Szovjetunió ne vehessen rajta részt. Ez az érthetetlen kínai követelés annál is inkább nélkülöz minden reális alapot, mert a Szovjetunió területének nagyobb része Ázsiában fekszik, tehát nemcsak európai nagyhatalom, ahogy azt a kínai kormány állítja. A „második Bandungnak“ nevezett afro-ázsiai értekezlet előkészítésén 47 ország külügyminisztere fáradozott, hogy elsimítsa az utolsó akadályokat is és a kitűzött időben tárgyaló asztalhoz ülhessenek e két hatalmas földrész számos kis- és nagyhatalmát képviselő országok állam-, illetve kormányfői, a politikai, társadalmi és kereskedelmi kérdések ezernyi problémájának tisztázására. Az elhalasztás, akármennyi időre is történjék, nincs hasznára a megvitatásra váró kérdéseknek. Már az előkészítő külügyminiszteri értekezlet is sejtetni engedte, menynyi minden megoldatlan kérdés várja a legilletékesebb tárgyalófeleket. Buteflika algériai külügyminiszter például kemény szavakkal ostorozta az Egyesült Államok vietnami agreszszióját, amely egyúttal veszélyezteti valamennyi afrikai és ázsiai nép biztonságát is. Ezenkívül síkra szállt a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának helyreállítása mellett, s egy ilyen határozatnak komoly eredménye lett volna a világszervezet közgyűlésének tárgyalásain is. A második afro-ázsiai csúcsértekezlet elhalasztása nem jelenti azt, hogy az említett országok közt lényeges nézeteltérés áll fenn, a jelenlegi nemzetközi helyzetet illetően. Bizonyára rövidesen eljön az idő, amikor ismét megtalálják a tárgyalóasztalhoz vezető közös utat. Már a királynő is politizál? Páratlan jellegű eseményre került sor az angol korona történetében. Az alkotmány értelmében csupán jelképes uralkodást élvező király vagy királynő nem avatkozhat bele a mindennapi politika irányításába. Hogv erre a konzervativizmus őshazáiában mégis csak sor került, nem a királyság liberalizálását bizonyítja, hanem a rhodéziai fejlemények miatt rendkívül nehéz helyzetbe került brit politika válságára vall. Az történt unvanis, hogy II. Erzsébet angol királynő a munkáspárti Wilson miniszterelnök rhodéziai látogatásával egyidőben levelet küldött Schmidt miniszterelnökhöz, amelyben az angol kormány álláspontjának elfogadására kérte fel. A rhodéziai miniszterelnök mint ismeretes, változatlanul a függetlenség egyoldalú kikiáltásával fenyegetőzik, ami országában a faiüldözés fokozódásához vezetne, Angliát pedig súlyosan érintené a Brit Nemzetközösség Országainak esetleges megtorlása. Rhodésiában Wilson semmiféle érdemleges eredményt nem ért el. Elutazása előtt tartott sajtóértekezletén közölte: nem lehet szó arról, hogy Anglia fegyverrel akadályozza meg a fehéruralom meghosszabbítását jelentő függetlenségi deklarációt (bár a múltban „színes" gyarmatok esetében erővel is fellépett). Homályos utalásokban csak azokra a következményekre intette a rhodéziai kormányt, „amelyeket nem szabad alábecsülni“, ezzel mindössze gazdasági szankciókra, ENSZ-akciókra vagy A Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi határkő nemcsak az orosz nép történetében, hanem az egész világ haladó millióinak életében. Október fénye azóta is fáklyaként világítja be azt az utat, amelyen a szabadságért és függetlenségért harcoló tömegeknek haladniuk kell. A Szovjetunióban végbement óriási fejlődés egyik bizonyítéka a fenti képünk is, amely a Szaratov-melletti vegyikombinátot ábrázolja. A Volgamenti kolhozok és szovhozok innen kapják az értékes tápanyagot. (TD’ egyéb megtorlásokra célzott. Kérdés, vajon milyen komolyan. Nem csupán az egyre nyugtalanabb angol- és világközvélemény megnyugtatására gondolt? A Kelet és Nyugat találna közös utat... Couve de Murville, francia külügyminiszter a hét elején befejezétt hivatalos szovjetunióbeli látogatása messze túlhaladja a szokásos diplomáciai eszmecserék jelentőségének határát. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy a nemzetközi politikai körök és a nemzetközi sajtó is feszült érdeklődéssel kísérte a szovjet— francia tárgyalásokat. Az angol hírmagyarázók alig leplezett féltékenységgel állapították meg, hogy a nyugati hatalmak közül Franciaország veszi át a kezdeményezést a keletnyugati „hídépítésben“, miközben a brit diplomáciát változatlanul bénítja az amerikaiak vietnami háborújának fenntartás nélküli támogatása, illetve kétértelmű magatartása a nyugatnémet atomambíciókkal kapcsolatban. Ugyancsak az angol sajtót érdemes idézni, azzal kapcsolatban, hogyan reagálták Bonnban a szovjet—francia megbeszélésekre. „A nyugatnémet vezető köröket valósággal a hideg rázza és attól tartanak, hogy a francia külügyminiszter moszkvai látogatása alapjaiban ingatja meg a NAXO-t. A szovjet és francia lapok is kiemelkedő helyen számoltak be a közös megbeszélésekről és külön hangsúlyozták a tárgyalások kedvező, szívélyes légkörét. A Paris Journal szerint mind a szovjet, mind a francia kormány aktív, reális politikára törekszik, mindkét részről türelemmel és komolysággal igyekeztek megközelíteni a problémákat, amelyek között Európa és Németorszáa problémáia áll első helyen. A Pravda többek között annak a meggvőződésének adott kifejezést, hogv a lezajlott szovjet— francia tárgyalások is bizonyítják: nincs olyan kérdés, amelvben a Kelet és Nyugat ne találna közös utat. A francia külügyminiszter moszkvai látogatása után kiadott közös közlemény főbb pontiai a következők: 1. a vietnami kérdés megoldását mindkét ország az 1954-es genfi egyezményhez való visszatérésben látja; 2. a Szovjetunió és Franciaország egyet ért abban, hogy a Biztonsági Tanácsnak nagyobb szerepet kell kapnia a világbéke biztosításában; 3. Moszkva és Párizs egyaránt ellenzi az USA-javasolta multilaterális atlanti atomerőt. Ez az utóbbi annál is inkább figyelemre méltó, mert az újonnan hivatalba lépett nyugat-német kormány változatlanul a NATO-n belül szeretné megkaparintani az atomfegyverek birtoklásának jogát. Ez a veszélyes bonni törekvés bizonyára elsőszámú kérdés lesz Erhard közelgő washingtoni látogatása alkalmából Johnsonnal folytatott megbeszélésekor. A legmagasabbrendü internacionalista kötelesség A moszkvai „Pravda“ szerkesztőségi cikket közölt a szocializmus országainak legmagasabbrendü internacionalista kötelességéről, amelyben vázolta azokat a feladatokat, irányelveket, és célkitűzéseket, amelyek a jelenlegi nemzetközi helyzetben, valamint a szocializmus és a kommunizmus építésében az említett országokra hárulnak. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a cikket, különös tekintettel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulójára. „Minden forradalmi szervezet legmagasabbrendü internacionalista kötelessége, hogy a maga területén a legjobban oldja meg azokat a feladatokat, amelyek reá hárulnak az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért és a kommunizmusért vivott közös harcban, s egyidejűleg minden eszközzel segítse a többieket. A szocialista országok nem folytathatnak olyan politikát, amely nem veszi tekintetbe, hogy a politika segíti-e vagy éppen ellfenkezőleg, kárt okoz-e azoknak, akik a szocialista világ határain kívül küzdenek az imperializmus ellen. Ugyanakkor a szocialista országok a forradalmi feladatok megoldásánál nem helyettesíthetik a felszabadító harc más erőit. Ez azt jelentené, hogy erőszakkal rákényszerítik akaratukat más népekre, ami idegen a marxizmus-leninizmus természetétől. Hozzá kell fűzni ehhez, hogy az ilyen akciók termonukleáris világháború kirobbantásához vezethetnek, annak minden népre nézve súlyos következményével együtt. Ez nem azt jelentené, hogy a szocialista országok teljesítik a világ dolgozói iránti internacionalista kötelességüket, hanem azt, hogy helyrehozhatatlan kárt okoznak a más országokban élő népek társadalmi és nemzeti felszabadulása ügyének, az egész világforradalmi folyamatnak. Az imperialista államok — folytatja a cikk — elvesztették politikai uralmukat a gyarmatok többsége felett, de a volt gyarmatok gazdasági elmaradottsága következtében továbbra is kizsákmányolják őket. Az imperialista államoknak katonai erejük is van s ez a katonai erő elsősorban a szocialista országok és a népek nemzeti felszabadító harca ellen irányul. Végül pedig az imperializmus ideológiai rabságban tartja a kapitalista országok képeinek jelentős tömegeit. Mindezek alapján világos, hogy csupán átkozódással nem lehet megfélemlíteni a kapitalizmust, csupán frázisokkal — még ha azok a legforradalmibb frázisok is —, a szocializmus nem tudja a maga oldalára állítani a tömegeket, nem tudja megteremteni a tőke ellen küzdő aktív harcosok seregét. A szocialista országok szempontjából rendkívüli jelentőségű gazdaságuk maximálisan gyors fejlesztése, hogy a társadalmi élet döntő területén, az anyagi termelésben maguk mögött hagyják a kapitalista országokat. Ez biztosítja a reális lehetőséget ahhoz, hogy egyrészt megszilárdítsák maguknak a szocialista országoknak a védelmi képességét, másrészt bilincsbe verjék az imperializmus erőit, és megakadályozzák az ellenforradalom exportját. Régebben a világforradalmi mozgalom központja egyik országból a másikba tevődött át. Most ez a központ magában foglalja a különböző kontinensek, a különböző nemzetek és fajták szocializmust és kommunizmust építő népeit. Amikor mi azt állítjuk, hogy a szocialista országok alkotják a forradalmi mozgalom központját, hogy korunk legfőbb ellentmondása az imperialista világ és a szocialista országok közötti ellentmondás, ezzel egyáltalán nem becsüljük le a nemzeti felszabadító mozgalom és a kapitalista országokban élő dolgozók harcának gigászi jelentőségét korunk forradalmi folyamatában. A Szovjetunió ellenségeinek rágalmai ellenére, az imperializmus ellen harcoló népek jól ismerik hazánk világos és egyértelmű antiimperialista álláspontját“ — mutat rá a Pravda, s hangsúlyozza, hogy a felszabadult országoknak csak a szocialista államok nyújthatnak és nyújtanak valóban önzetlen, testvéri segítséget. A fejlődő országokat nem a feleslegekből segítik, hanem olyan eszközöket és anyagokat bocsátanak rendelkezésükre, amelyekre szükségük lenne maguknak a szocialista országoknak is. Ez az igazi internacionalizmus megnyilvánulása! A cikk így folytatódik: „A szocialista közösségen belül, valamint a szocialista államok és a gyarmati iga alól felszabadult országok között az egyetlen helyes és gyümölcsöző viszony nem valamilyen nemzetközi egyenlősdi megteremtése, amely lejáratná a szocializmust, de nem hozna alapvető javulást más országok helyzetében sem, hanem minden ország állandó fejlődése, az, hogy a fejlett szocialista országok segítsék az elmaradottabbakat. Öriási forradalmasító jelentőségük van a szocialista országok kommunista pártjai olyan irányú intézkedéseinek, amelyeknek célja a hatékony gazdaság megteremtése, a dolgozók jólétének és kulturális színvonalának emelése, a szocialista demokrácia fejlesztése. Viszont minden hiányosságot, különösen pedig minden torzítást e területeken alaposan kihasznál a burzsoá propaganda. Öriási nemzetközi jelentőségű ügy a szocialista országok együttműködésének megszilárdítása. A burzsoá propaganda, felhasználva a szocialista országok között fennálló bizonyos ellentéteket, támadja a marxizmus egyik alapvető tételét, amely kimondja, hogy amilyen mértékben megszűnik az osztályantagonizmus a nemzeteken belül, úgy szűhnek meg a nemzetek közötti ellenségeskedések. A reakció ideológusai igyekeznek bebizonyítani, hogy a szocializmus nem küszöböli ki a népek közötti ellenségeskedéseket. Az eleven valóság azonban szétzúzza ezt a koholmányt. A soknemzetiségű Szovjetunió a népek barátságának élő megtestesülése. A szocialista országok népei között is sziíárd barátság jött létre. A keletkezett nézeteltérések leküzdésének, amelyek korántsem a szocializmus természetéből erednek, a szocialista társadalmi viszonyok fölénye újabb szemléletes megnyilvánulásának kell lennie. Az imperialisták arra számítanak, hogy a haladó erők kimerülnek majd az egymás közötti harcban. Az igazi forradalmároknak az a kötelességük, hogy meghiúsítsák ezeket a vágyálmokat, ne játsszanak a reakció kezére, és még ha vannak is nézeteltéréseik, ne engedjék eltéríteni magukat a legfontosabbtól, az imperializmus elleni harctól. Az agresszív cselekedeteket elkövető imperializmus ellen vívott harc a jelenlegi viszonyok között az a próbakő, amelyen megméretik minden forradalmár szándékának őszintesége — hangsúlyozza a Pravda, majd leszögezi, hogy az SZKP a leghatározottabb erőfeszítéseket teszi az egység megszilárdítása végett. — Pártunk szilárdan tartja magát a kommunista és munkáspártok 1965 márciusi konzultatív találkozójának felhívásához, hogy szűnjék meg a nyílt vita a kommunista világmozgalomban. Az SZKP azt javasolja, hogy a különböző álláspontok igazsága és helyessége kérdésének eldöntését bízzuk az időre. Csak az fél az idő próbájának alávetni elgondolásait, aki nem bízik azok helyességében. Az imperializmus ellen, a szocializmusért, a kommunizmusért vívott közös harc pedig objektíve elő kell, hogy segítse az ellentétek megszűnését, a közös álláspont kidolgozását.“ (MP) A fekély eltávolításra vár Távolról sem csökkenti a helyzet komolyságát, ha egy a Ludas Matyiban megjelent karikatúra Ismertetésével próbáljuk szemléltetni a jelenlegi nemzetközi helyzet egyik legválságosabb pontját. Két kórházi ágy van egymás mellett, az egyikben epeműtét után pihenő Johnson, a másikban földgolyóbis helyettesíti a „beteg“ arcát. A felírás: — Gratulálok elnök úr, ön már túl van a veszélyen, én sajnos, még nem ... S e veszély egyik leghidralikusabb pontja, mint már oly rég óta, a vietnami helyzet. Az amerikaiak esztelen vietnami háborúja ugyanis távolról sem igazolja azt a washingtoni felfogást, hogy a helyi háború fokozatos kiterjedésével felszámolják a szabadságharcosok erejét. Sőt, az ellenkezője történik. A Iegfrisebb jelentések ismét a szabadságharcosok sikereiről számolnak be. Az elmúlt napokban is több sikeres támadást intéztek például az amerikai tengerész-gyalogosok állásai ellen a Da Nang-i támaszpont közelében, ahol számos repülőgépet, helikoptért és egyéb hadi anyagot semmisítettek meg, illetve zsákmányoltak. A katasztrofális amerikai veszteségek okának kivizsgálása riyomán az amerikai tisztek hangsúlyozzák, hogy szinte lehetetlen garantálni a támaszpontok védelmét „a biztos halál vállalására is kész gerilla-csoportok váratlan támadásaival szemben. Visszatérve a képletes jelzőre,. Johnson már úgy ahogy túl van az epemútét utáni veszélyen, de az általa oly lényegesen befolyásolt nemzetközi helyzetnek még- sok olyan fekélye van — köztük elsősorban a vietnami — amelynek eltávolítása nélkül a másik „beteg“, a Föld még nem pihenhet nyugodtan! (-tg-) 0 Indonéziában fokozódik a kommunista-ellenes hajsza. Lapjelentések szerint Indonéziában a hadsereg egyre nagyobb méretű támadásokat vezet a kommunisták és a haladószellemű polgárok ellen. A honvédelmi miniszter szigorú parancsot adott az összes alakulatoknak, hogy azonnal zárják ki soraikból a kommunista párt tagjait, valamint azokat a személyeket, akik valamilyen módon is kaocsolatba kerültek a szeptember 30-i eseményekkel. 0 Felhívás az ENSZ-tagállamaihoz. Az ENSZ-közgyűlés egyhangúlag határozatot fogadott el a ffcji megkülönböztetés tényleges kiküszöbölése érdekében. A határozat felhív valamennyi országot, ahol még faji megkülönböztetés érvényesül, tegyenek hatékony intézkedéseket az ENSZ- közgyűlés 1963. évi határozatának teljesítésére. 0 A Szovjetunióban is készülnek a barátság hónapjára. A Vecsernaja Moszkva című lap részletesen beszámol arról, hogyan készül a Szovjetunió népe a hagyományos barátsági hónapra. Az ünnepi esteken és gyűléseken kívül elindul a szovjet fővárosból a békestaféta is, hogy november 27-én a csehszlovák—szovjet határon átadhassa a csehszlovák stafétának a szovjet nép szívélyes, testvéri üdvözletét. 0 Az amerikai fajgyűlölők gaztettei. Suffolk amerikai városban ismeretlen fajüldözők megtámadták Artist és Brownt, a polgárjogi mozgalom két vezetőjét. SZABAD FÖLDMŰVES y 1965. november 6.
