Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-06 / 44. szám
Korszerű művelődési ház , NAGYCSALOMIJAN A nagycsalorriijai művelődési otthon a falu dísze. A múlt hónapban aratási ünnepéllyel egybekötve avatták fel. Nem csoda, hogy Korcsok Györgynek, a helyi nemzeti bizottság elnökének örömtől ragyog az arca, amikor a szebbnél szebb termeket nézegetjük. Korszerű bútorok, süllyesztő a zenekarnak, hangfogó lemezek, mellékhelyiségek, könyvtárszoba, esketőhelyiség. Megtalálunk itt mindent, amire egy falu kulturális és társadalmi életéhez szükséges. Nem kevesebb mint 856 ezer koronába került az épület, a falu lakói 45 ezer brigádórát dolgoztak le 432 000 korona értékben. Cibula László, Kovács Ferenc és Skerlec László segédkezett legtöbbet az építkezésben. A falu lakóinak összefogása szép művet teremtett. Most az a kérdés, kihasználják-e a célra a művelődési otthont. A kérdés után a helyi nemzeti bizottság elnöke nem jön zavarba. — Épp ma este rendezünk teaestet, amelyen az ifjúsággal a XIII. kongresszus rájuk vonatkozó részéről beszélgetünk. Hasonló esteket a jövőber havonta kétszer-háromszor tervezünk Az esteken gramofonlemezekkel szórakoztatjuk az ifjúságot, hogy akinél« kedve tartja, táncolhasson. A további beszélgetésből megtudjuk hogy a művelődési otthont az új kulturális-politika szellemében használják ki. Béres Ilona óvónő már eddig i: szép sikert ért el a tánccsoporttal A jövőben még gyakrabban akarna! szerepelni és a téli időszakban előadnak egy színmüvet is. Daubner Jánas megalakítja a Zenekedvelők Klubját. Ebben a kis ipolymenti faluban is pezsegni kezd a kulturális élet. De nem megy minden zökkenőmentesen. Általában elég sokat olvasnak a nagycsalomiaiak, különösen Vanda László, de Cséri Béla, a könyvtár vezetője panaszkodik, hogy a járási könyvtártól sok szlovák könyvet kapnak, pedig a faluban alig néhány szlovák család él, tehát nincs rá elég olvasóközönség. Szeptemberben például a '399 szlovák könyvből csak kettőt kölcsönöztek ki, ezzel szemben 431 magyar könyv közül huszonhatot. Könyvújdonságként főleg csak szlovák könyveket kapnak. Ugyanakkor a könyvtárban nem találunk regényeket, verses köteteket a Csehszlovákiában élő magyar íróktól és költőktől. Pedig amint a könyvtáros is mondja, szívesen olvasnák itt is a csehszlovákiai magyar irodalmat. A jövőben tehát a járási könyvtárnak arra kell törekedni, hogy a magyarlakta vidékekre olyan könyvek kerüljenek, amelyeket a lakosok el tudnak olvasni. Cséri Béla kifogásolja azt is, hogy a három koronás állami normá: hoz képest egy lakosra csak 75 fillért kapnak könyvvásárlás céljára. Nem tudjuk megérteni, miért éppen e vi! dék lakossága szenved könyvhiányban. A kulturális élet fellendülésével ; együtt szépítik is a falut. Portalanít. ják az utakat, de a helyi nemzeti bi- i zottság elnöke jogosan kifogásolja, A KIS POSTAS rúság és nélkülözés a gyermekek tanítója. Ozsvald Árpád vállalkozása, hogy könyvében a 8—10 éves gyerekeknek mondja el a háború utolsó napjainak élményét, több lett a szándéknál. Az irodalomban számtalan példát találni arra, hogy egy-egy író felnőtteknék ' szánt regényéből az ifjúság legkedvesebb olvasmánya lett és megfordítva. A kis postást olvasva gondoltam erre. Talán sok szerepe van ebben annak a ténynek, hogy kortársaimmal együtt valamilyen módon átéltük mindazt, aimről Ozsvald Árpád ír. A kis postás a mai harminc évesek gyermekkoráról hozott néhány hírt, néhány lapot. Olyan üzeneteket, amelyeket érdemes elolvasni. _gS__ SZABAD FÖLDMŰVES f 1965. november 6. OZSVALD ÁRPÁD: Izgalmas írói feladat gyermekkorunkról írni a mai gyerekeknek. Különösen annak, aki gyermekéveit a második világháború alatt élte. Az egész harmincas korosztály számára azok az évek voltak az eszmélkedés évei, s azokkal az élményekkel indultak a férfikorba, amelyeket a háború hagyott bennük. Ozsvald Árpád gyermekkorának élményanyaga is innen való. A kis postás, aki mezítláb hordja a harctérről jövő tábori lapokat, élő, eleven alak. Gyerek, de olyan gyerek, aki — mint a már említett harmincas korosztály legtöbbje — koraérett, s akinek gondja a játéknál, a csínytevésnél tovább ér — családfenntartó, s ha kell komoly és megfontolt felnőtt. Péter alakja ezért és így hiteles. Azonban túl az író meaformálta alakon, olvasás közben úgy érzi az ember, mintha az a valóság, amelyben a gyermekek élnek, csak látszólagos lenne, mintha egy megadott szerepet játszanának végig, amelynek értelmét nem értik meg. Mindez egy kor, s a benne uralkodó állapotok eredménye. Nincs játék és nincs önfeledt öröm. Nincsenek gondtalan napok. Péter élménye egy horgászáskor nem a halfogás, hanem egy sortűz, amely emberek életét oltja ki. S az ilyen helyzetek az események folyamán csak szaporodnak. A múló napok távoli ágyúdörejt hoznak, repülőgépek félelmetes morajlását, tankok és autók végnélküli áradatát, s végül a kilakoltatást. Megindul a falu ökrösszekereken az ismeretlen felé a dermesztő hidegben. Az úton ezernyi szekér, s ezernyi sors. Szomo-Hang szerek a XVIU. századból: (Jeniről le) fuvola, oboa, fagott, klarinét, barokk trombita, vadászkürt, duda. rinét, fagott és rokonaik) és a rézfúvók (kürt, trombita, harsona és rokonaik) csoportja. S ez már az úgynevezett klasszikus zenekar: Mozart, Haydn és Beethoven zenekara. (A harsonát csak Beethoven, a klarinétot meg Mozart avatta az együttes egyenrangú tagjává.) Azzal egyidejűleg, hogy a zene kinőtt a főúri paloták gedűs játékában szólal meg, s ennek' megfelelően nőtt a többi vonóshangszer száma is. Csak a fúvósok számaránya maradt változatlan. A mammutzenekar a XIX. században jelenik meg, s a romantika vívmánya. A romantikus művész az erős érzelmek és szenvedélyek kifejezését keresi. Már Beethoven is „embermilliókat*' akart átölelni IX. szimfóniájában, á XIX. század művészete meg szinte nem ismer lehetetlent. Tragédiája is ebben a mindent akarásban rejlik, hiszen rá kell döbbennie, hogy erői végesek. A romantikus művész egyúttal — ahogyan Liszt megfogalmazta — I „művészet papja" is: felrázza, lázba hozza a tömegeket. S ezt kifejezésmódjának hallatlan intenzitásával éri el. Berlioz zenekarában több száz muzsikus játszott. Egyik szimfóniáját I párizsi utcán adták elő — a mű méretei már nem bírták el a zárt hangversenytermet. Igaz, hatalmas együttes már korábban is szerepelt. Például 1740-ben Rómában olyan zenés felr vonulást tartottak, amelyen kétszáz hangszerjátékos vett részt. De ezek még ritka kivételek: a zenekar létszáma korábban főként csak a nyilvános operaházakban volt nagyobb. Így a berlini Opera 1787-ben 61 hangszerjátékost foglalkoztatott. A XX. század elejére már egészen rendkívüli méretű és skálájú együttes áll az alkotók rendelkezésére. Példaként érdemes Richard Strauss Alpesi szimfóniájának együttesét számbavennünk: a fafúvók családjából két nagy és két kis fuvola, két oboa, angolkürt, négy klarinét, négy fagott, a rézfűvók együtteséből négy kürt, négy harsona, négy trombita, két tuba s ehhez még orgona, harangjáték, szélgép, víhargép, cseleszta és az ütő hangsze; rek egész sora társul a vonósokhoz, ' s még 12 kürt, két trombita és két harsona is szól a színfalak mögött! Érthető, hogy századunkban nem maradt el a visszahatás: a moderrf zene mesterei újra a kamarajellegű, kis együttesek iránt kezdenek érdeklődni. Ennek gazdasági, gyakorlati háttere is van: a túlméretezettség ‘ legtöbbször akadályozza a mű elter- L> jedését. Egy Bruckner- vagy Mahler* szimfóniának vagy Richard Strauss némelyik szimfonikus költeményének- a megszólaltatása sokszor nagyon is- nagy nehézségekbe ütközik. Kisebb'- városokban szinte lehetetlen előadni őket. A mai élettempó egyébként sem- kedvez sem az időbeli, sem az appat rátusbeli tűlméretezettségnek. Mind- amellett a nagyzenekar hangverseny- I, életünk, zenehallgatásunk legfontolt sabb szereplője napjainkban is. A zenekar „Mikor nem néztünk odaJ A virág elfáradt már szagosodul Unta, hogy mifenének tettük asztalunkra. S igyekezett árnyékot vetni, nagyobbat, mint a kertben, s elfáradt, mikor nem néztünk oda. De észrevettem. ... íme, egy vers, tiszta, akár a kristály. A címe: KULTÚRA. József Attila írta. Egy vers, amelyet, ha olvasol, egy pillanatra érzed a végtelent minden titkával egyetemben. Azt is amit látsz, és mégis úgy mész el mellette, hogy észre se veszed. Csupa rohanás az életünk, vonatok, állomások, elsuhanó városok és falvak követik egymást, amelyekről azt hisszük, hogy már rég ismerjük, s amelyek semmit de semmit nem jelentenek, mert mindaz, ami érdekes volt már korábban feljegyeztük és elmondtuk. Az idő azonban hihetetlenül sok változást hoz magával s az, ami tudatunkban úgy rögződött egyszer már, hogy nem érdemes vele foglalkozni, most hirtelen kiemelkedik a szürkeségből és mikor észrevesszük, rácsodálkozunk, mint a kisgyerekek. Mi volt nekem Csata? Átszállóállomás, ahonnan a vonat tovább vitt Zselízre, Lévára, vag> Ipolyságra. Ennyi és semmi több. S most? Hát hogy is mondjam? Hirtelen nagyon fontos lett. Az iskolt miatt, amely a falu közepén léví négyszögletes tér egyik oldalán áll Azonban mielőtt elmondanám, hogj miért is lett hirtelen ilyen fontos mindez, néhány általános érvényt gondolatot kell lejegyezném. A falusi kulturális élet így vágj úgy, de minden esetben összefügg valamilyen módon az iskolával. Ez régóta így van már és még nagyon soki így is marad. Most már csak az a kérdés, hogy a kultúra milyen fokon é: erővel terjed onnan szét a faluba S ez már a tanítóktól függ. A fiatalok, akik még az iskolábi járnak, minden nap kapnak valami belőle. De azok, akik már kikerültei ebből a közösségből, sok esetben el szélednek, s idejüket haszontalanu vesztegetik el, még akkor is, ha sze retnének valamit tenni. A lehetősé gek hiányára hivatkozni már nem elég Egy ifjúsági klub léte vagy nem lét« nem a művelődési otthon épületén ál vagy bukik. Egy korszerű művelődés otthon csak jobb és nagyobb lehető sédeket jelent. Még így is sok eset ben azonban minden úgy marad, ahog azelőtt volt. Csatán nics művelődési otthon. D van olyan kulturális élet a fiatalok kö zött, amellyel nagyon ritkán találkoz hatunk. Pedig Csata nem valami ki vételes helység. Nincsenek kiváltsága Egyszerű, közepes nagyságú falu, - olyan, amilyen százával található Dél Szlovákiában. Az ifjúsági klub tavaly alakult me az iskola mellett. Azóta a fiatalo minden második pénteken összejön nek. Előadások, irodalmi viták, zen és tánc szerepel a klubesték műsorál Az irodalmi színpad rendszeres műi kája is beletartozik ebbe. A klubna huszonnégy állandó tagja van, de égj egy klubestén ennél többen is össze jönnek a fiatalok. Az irodalmi színpa Arany Janos toiaijat neszül Bemutatni. A feldolgozást Magyarországról kapták, s már folynak a próbák. A bemutatót januárra tervezik. De a cél: Komárom. (Egy zárójel erejéig hadd figyelmeztessem a Jókai napok szervezőbizottságát erre a diákegyüttesre. Szép folytatás lenne a Toldi bemutatója a rozsnyóiak Csongor és Tündéje után Komáromban.) Sok iskolában jártam már, sok helyen szép és értékes kezdeményezést is láttam, de ezek a kezdeményezések nagyobbára megmaradtak, vagy alig jutottak túl a jó közepes átlagon. Valami igazán eredetit azonban itt találtam először. Csatán. S ez a zenei osztály. Az egyetlen, amely eddig működik az országban. Az illetékes szervek ugyan nem adták a beleegyezésüket, de ellene sem szóltak, így hát van. És jó hogy van. Újvári László igazgató szerint nagyszerű eredményeket érnek el az oktatásban. A tanterem berendezése, melyet saját erejükből hoztak létre, csak elősegíti ezt, (A zenei tanterem egyben az ifjúsági klub helyisége is, így kettős célt szolgál.) A dobogó pillanatok alatt átszerelhető emelvénnyé az énekkai számára, vagy színpaddá, amelyen ai irodalmi színpad próbál. A táblákai ilyenkor függöny takarja el. A berendezéshez tartozik még a gramorádió a magnetofón, egy diavetítő és minden tanuló számára a hangszerek. A tanításhoz felhasználják a technik; minden adottságát; a táblára krétává igen ritkán írnak. A hangjegyekei csak fel kell rakni; valamennyit mágnes erősíti a táblához. Ha az osztály például népdalt tanul, annak szövegét és kottáját a diavetítő a vászonra vetíti. így a tanítási időt a lehető leghatásosabb módon hasznosítják. Persze mindez így leírva még korántsem adja azt a teljességet, amit ennek az osztálynak a látványa nyújt. Most már csak az kellene, hogy az illetékes szervek is végre észrevegyék ezt a szép kezdeményezést, és ha egyelőre nem is támogatják, legalább ismerjék el. Ez ideig nagyobbára csak az iskolával foglalkoztam. Ez azért van így, mert a falu kulturális élete főleg ide összpontosul. A teljesség kedvéért figyelembe kell venni a szövetkezet segítségét is, amely a falu lakosságának kulturális színvonalát kívánja fellendíteni. Az ezer hektáron gazdálkodó csatai EFSZ a kulturális alapra évente több mint 60 ezer koronát fordít, amelynek egy részét a szakmai továbbképzésre adja, valamint a tömegszervezetek, s a különböző kulturális rendezvények, újságok, folyóiratok és könyvek költségeinek fedezésére. A jövőévi terveik között szerepel égj negyven személyes szociális helyiség építése is, amely 100 ezer ko.ronás beruházással épül. A falu örömére a jövő évben megkezdik egy kis szálloda építését is amely bizonyára hozzájárul a lakosság kulturális igényének kielégítéséhez. ★ „Mikor nem néztünk oda...“ Mióti nem figyeltünk egy falura, íme íg; ; kivirágzott. És növekszik napról napr: magának, mindannyiunknak. Csend : ben, szerényen. ‘GAL SÁNDOl A zenekari egyuttjatszas művészetében, vagyis a zenekari előadóművészetben, kivételes hely illeti Lullynek, a naplfirály, XIV. Lajos udvar muzsikusának együttesét. Lully vo nószenekarának hosszú ideig a csodá jára jártak, egyebek között azért amit mi magától értetődőnek tartunk tudtak egyszerre is kezdeni! Lull; szigorú rendet tartott muzsikusai kö zött, s az a vívmánya, „újítása“, hog; vonósai — amikor kellett — egyszerr kezdték meg a darabot, már a kar mester Lully érdeme! .Mert a zenekar ral együtt módosult a karmester fo galma is, gyarapodott a karmeste feladata. Kezdetben *> immpet» esa fegyelmezője volt, — később művészi irányítója, lelke lett az együttesnek. A XVIII. század első felében a cseh származású S t a - m i t z mannheimi renekara hallat magáról Európa-szerte. Igazában ez voll az első olyan zenekar, amely a hangerőt árnyatlan, lassan és fokozatosar növelte vagy csökkentette — s nen mint addig: hirtelenül változtatta vfég Händel és Bad zenekari műveit ii inkább a hangerőnek, a dinamikának, a kontrasztja, a pianók és a forténak, azaz a halknak és a hangosnak a szembe- és egymás mellé állítása jellemzi. Persze, Beethoven müveiben már az „új irány“ uralkodik. Gondoljunk csak V. szimfóniájára, amelyben a fojtott, halk átvezető résztől roppant erejű, felszültséggel teli dinamikai fokozással jutunk el a zárótétel diadalmas zenéjéhez! De milyen az az apparátus, amely hangerőben és hanghatásban ily finom különbségek kifejezésére képes? Bach és Händel a ma használatos vonóskvintettet alkalmazta zenekarában: olyan vonóskart, amely első és második hegedűk, brácsák, gordonkák és nagybőgők csoportjára tagolódik. A fúvós hangszerek körében fokozatosan alakult ki a mai zenekar két fúvóscsaládja: a fafúvók <fuvola, oboa, klakereteiből s fokozatosan tért hódított a hangversenytermekben, megfelelően módosult a zenekar ‘ összetétele és hangereje is. A klasszikus ízlés azonban értetlenül állt a harsány hatások előtt; Goethe is épp ezektől idegenkedett Beethoven müveiben. Pedig még a Beethoven-korabeli zenekar is de messze van a mai zenekartól1, Főként a vonósok és a fúvósok számaránya volt más abban az időben. Csak egy jellemző adat: Beethoven a maga szimfóniáit gyakran olyan zenekarral mutatta be, amelyben mindössze négy első hegedűs játszott. Furtwängler vagy Toscanini Beethoven-estjein nnitnn«'f o CT-i ryl f A VI1 Q ÍR--9.0 pIrÓ llP-í Kulturális élet Szécsénkénj 4 Szocialista társadalmunk építésének jelenlegi szakaszában nagy jelen- 4 4 tősége van a népnevelő munkának. Ennek hatékony elmélyítése érdeké- I i1 ben a nagyfalu-szécsénkei HNB nagy gondot fordít a tömegszervezetek < <* tevékenységének felélénkítésére, valamint a lakosság kulturális igé- 1 (' nyeinek kielégítésére. 1 *1 Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Deák Ferenc elvtárssal, a nagyfalu- ' \ szécsénkei HNB elnökével. p — Elsőszámú feladatunk a Szécsénke melletti elhanyagolt grófi park ( rendbehozása. Kulturális központtá szeretnénk tenni — kezdi a tájé- ( A koztatást. — Az átalakítási munkálatok még a múlt év folyamán meg- ( (I kezdődtek s a SZNF huszadik évfordulójának tiszteletére egy 80 m2-es ( betonozott táncterületet, s a gyermekjátszóteret készítettük el. Az idén | egy fedett tekepálya építését kezdtük meg. Hátra van még az elhanya- | |l golt tó kitisztítása s a sétányok rendbehozása. ( 4 — A HNB elégedett a tömegszervezetek munkájával? ( * — Sajnos, községeinkben hadilábon állunk a tömegszervezetekkel.’ A lakosság passzivitása következtében egyetlen tömegszervezetünk sem * * működik rendszeresen. Reménykedve tekintettünk a CSEMADOK tévé- j \ kenysége elé. A vezetőség azonban nem váltotta be az évzáró gyűlés \ határozatait. Eredményként könyvelhetjük el azonban a CSEMADOK klub és a helyi , népkönyvtár tevékenységét. A losonci járás egyetlen faluja Szécsénke, , p ahol CSEMADOK-klub van. A biliárdasztal s más társasjátékok vonzzák községünk apraját-nagyját. A helyi népkönyvtár évek óta küldetése p magaslatán áll. Lelkes vezetője Koncz István, aki mindent megtesz p annak érdekében, hogy polgártársaink szeressék és becsüljék a könyp veket. i — Hogyan használják ki a kultúrházat? p — A HNB tanácstermét használjuk erre I célra. Színelőadásokat, és 4 táncmulatságokat rendezünk itt. 4 Az eredmények ellenére azonban még sok a hiányosság is. Hisszük, hogy a nehézségek leküzdésével a népnevelő tevékenység küldetése magaslatán lesz Szécsénke is. Budai Ernő • .1 hogy miért épp íz állami út elhanylgolt, poros. A jövőben a tervek szerint rohamosan fejlődik a falu. Felépül a szolgáltatások háza, sportstadion, tűzoltószertár. A falu tehát nagy jövő előtt áll. örvendetes, hogy a társadalmi élet jó irányban halad. Előtérbe kerül főleg az ifjúság kulturális és politikai nevelése. A helyi nemzeti bizottság azt akarja, hogy a fiatalok, ahányszor kedvük tartja, a művelődési otthonban szórakozzanak. Amikor arról érdeklődtünk Korcsok György elvtárstól, hogy jár-e az Ifjúság a kocsmába, nevetve válaszolt: — Nincs kocsmánk. De nem is szorgalmazzuk a létesítését. Azt akarjuk, hogy az ifjúság otthona a kultúrház legyen. Bállá József
