Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-17 / 28. szám

A szocialista mezőgazdaságért! Bratislava, 1965. július 17. Ara 80 fillér XV. évfolyam, 28. szám. Készül az ötéves terv Irta: PAVOL MOLNÁR, az SZNT földművelésügyi megbízottjának helyettese Ezekben a napokban a mezőgazda­­sági termelési igazgatóságokon szak­emberekből álló bizottságok dolgoz­nak azon, hogy a mezőgazdasági ter­melés 1970-ig terjedő fejlesztési terv­feladatait felosszák az egyes mező­­gazdasági üzemek között. Az előirány­zott keretfeladatok elsősorban a CSKP XII. kongresszusa által meghatározott társadalmi szükségletekből indulnak ki, figyelembe veszik a termelőerők és a termelőalap fejlődésének előfel­tételeiben bekövetkezett változásokat és a mezőgazdaság jelenlegi irányítási rendszerét. A mezőgazdasági termelés 1970-ig terjedő fejlesztési tervfeladatai fel­tételezik, hogy a mezőgazdasági ter­melés 1970-ig általában 18,8 %-kal fokozódik az 1965-ös évre előirányzot­tal szemben (tehát évente átlagban 3,5 %-kal), s az árutermelés 29,1%­­kal lesz nagyobb, mint ebben az évben. Az irányelvek továbbá azt is feltéte­lezik, hogy a népgazdaság szempont­jából fontos mezőgazdasági termékek közül búzából 5,4 %-kal, cukorrépából 14,8 %-kal, húsból 27 %-kal, tejből (beleértve a gomolyasajtot is) 51,1 %­­kai, tojásból pedig 46,8 %-kal többet vásárolunk fel az idei év térvfelada­­tainál. Az a termékmennyiség, amely­­lyel fokozzuk -a felvásárlási tervfel­adatokat, hivatott fedezni a lakosság­szaporulat okozta nagyobb fogyasztási szükségletet, a fokozódott hús, tej, és tejtermék fogyasztást, s ezen kívül lehetővé teszi a mezőgazdasági ter­mékek, főként a gabona behozatalának korlátozását is. • A mezőgazdaság fejlesztésére irá­nyuló feladatok teljesítését a növény­­termesztésben elsősorban a termés­hozamok fokozásával, az állattenyész­tésben pedig — a takarmányalap bő­vítésén kívül — főként a gazdasági állatok termelékenységének fokozá­sával kívánjuk elérni. A tervfeladatok szerint 1970-ben búzából és árpából 20 %-kal, kuko­ricából 19,4 % -kai, cukorrépából 11,11 %-kal, burgonyából pedig 25 %-kal termelünk többet, mint amennyit az 1965-ös termelési terv előirányoz. A terméshozamok ilyen nagyarányú fokozását az agrotechnika tökéletesí­tésén kívül elsősorban az egy hektár mezőgazdasági területre eső ipari trágya mennyiségének lényeges növe­lésével akarjuk elérni. Amíg ebben az évben egy hektár mezőgazdasági te­rületre tiszta tápanyagokban 101 kg műtrágya jut, addig 1970-ben a mű­trágyamennyiség hektáronként 185,1 kg-ra fokozódik. Az állattenyésztésben a gazdasági állatok termelékenységének fokozódá-. sát mindenekelőtt a saját takarmány­alap bővítésével és az eredményesebb tenyészmunkával akarjuk elősegíteni. Továbbá feltételezzük, hogy a vetés­területek struktúrájának az évelő ta­karmányok és a takarmányhüvelyesek javára való átszervezésével és a ta­karmánykeverékek termesztésének fokozásával javítjuk a takarmány­adagok tápanyag-összetételét. Az irányelvek szerint az évi átlagos teje­­lékenység 1970-ig 24,1 %-kal emelke­dik, azaz 2190 literre fokozódik, a tojáshozam pedig 37,3 %-kal növeke­dik, azaz évi 140 darabra. A keretfel­adatok továbbá előirányozzák a ta­karmányszükséglet teljes mértékű fedezését, valamint a sertéshús és a tojás termelésének teljes mértékű biztosítását jó minőségű takarmány­­keverékekkel. Az állatállomány terén a legnagyobb problémát a tehénállomány biztosí­tása jelenti. Ugyanis a tehénállomány évről évre csökken. Az előirányzott feladatok szerint 1970-ig 60 ezer te« hénnél kell növelnünk á jelenlegi tehénállomány számát. Az előirányzott termelési tervfel­adatok teljesítését és a termelés hatékonyságának lényeges fokozását továbbá okszerű összpontosítással és szakosítással is elősegíthetjük. Ezért a termelési igazgatóságok dolgozóinak legfelelősségteljesebb feladata, hogy a mezőgazdasági termelési feladatokat helyesen osszák el a mezőgazdasági üzemek között, és így minden mező­­gazdasági üzemben feltételeket te­remtsenek a mezőgazdasági termelés olyan irányú fejlesztésére, amely op­timális feltételeket nyújt az adott mezőgazdasági üzem természetadta és gazdasági feltételeinek leghatéko­nyabb kihasználására. A tervek szerint 1966—1970-ben mezőgazdaságunk 11 milliárd Kcs-t fordít beruházásokra. Ezt az összeget a lehető leghatékonyabban kell befek­tetni elsősorban a talaj termőerejé­nek fokozására, (melioráció), a takar­­mánykészitő ipar fejlesztésére, vala­mint a termelékenység hatékonyságát elősegítő gazdasági épületek építésére és a gépesítés jelenlegi színvonalának a gépsorok kiegészítésével történő emelésére. Ezekre a célokra 4,7 mil­liárd Kcs-t fordítunk. A beruházásra előirányzott összeg hatékony kihasz­nálása az előirányzott fejlesztési terv­feladatok teljesítésének egyik döntő előfeltétele. A mezőgazdasági munkálatok' gépe­sítésének fokozása — az anyagi érde­keltség szakaszán foganatosított intéz­kedésekkel együtt — elősegíti a me­zőgazdasági dolgozók állandósítását. Az előirányzott tervfeladatok feltéte­lezik, hogy az egy mezőgazdasági dol­gozóra eső munkatermelékenység 1570-ig kb. 37 %-kal nagyobb iesz, mint 1965-ben. Az 1970-ig terjedő időszakban a mezőgazdasági dolgozók — főként az állami gazdaságokban — többezer lakásegységet kapnak. Tehát ebben az időszakban elsősor­ban igyekeznünk kell minél több szakembert bekapcsolni az előirány­zott tervfeladatok kidolgozásába és a mezőgazdasági üzemek között való elosztásába, s a mezőgazdasági üze­mekben is gondoskodni kell arról, bogy minél több szakember vegye ki részét az ötéves terv kidolgozásából. Keressünk utakat nemcsak az elő­irányzott tervfeladatok teljesítésére, hanem azok túlszárnyalására is (mi­vel számtalan mezőgazdasági üzem már a jelenlegi időszakban is túl­szárnyalja az előirányzott tervfelada­tokat). Előfeltételeket kell teremteni mezőgazdaságunkban a termelőerők további fejlődésére és hazánk minden polgára életszínvonalának fokozására. A mezőgazdasági termelés terv­feladatainak szétírására nagy figyel­met kell fordítani, mivel ezzel a mun­kával rakjuk le az alapjait minden egyes mezőgazdasági üzem termelé­sének sikeres fejlesztésére az elkö­vetkező öt esztendőben. Ezzel egyidejűleg minden mezőgaz­dasági üzemben és az irányítás összes fokozatain hatékony intézkedéseket kell keresnünk annak érdekében, hogy az ötéves terv feladatait a mezőgaz­dasági termelésben valóban teljesít­sük és a beruházási eszközöket a le­hető leghatékonyabban kihasználjuk. Az elmúlt években elegendő tapasz­talatot szereztünk arra, hogy becsü- 1 etjei helytjUJjunk. A Aratási híradó A # A Nagytárkányi Allan\i Gazdaság 90 hektár őszi árpát gyűjtött be 25 mázsás hektárhozammal. # A kelenyei szövetkezetesek a rep­ce begyűjtése után kezdik a búza aratását. 0 A dunaszerdahelyi járásban több mint 300 hektárról csépelték el az őszi repcét és raktárba került az őszi árpa is. # A kassai járásban a somodi szö­vetkezetesek kezdték elsőnek az ara­tást. A munkában segítettek a szak­tanintézet növendékei is. £ A michalovcei járásban már 213 mázsa repcét és 215 vagon szénát vásároltak fel. Az árvíz sújtotta me­zőgazdasági üzemeknek 300 vagon ta­karmányt küldenek. 9 A Bratislava-Vidéki járásban is teljes ütemben aratnak. Az oroszvári szövetkezetesek 20 hektárról két és fél nap alatt gyűjtötték be az őszi árpát, gyorsan felszántották a tarlót és máris bevetették keverékkel. Az őszi árpa 27 mázsa szemet fizetett hektáronként. Morva József, nagymegyeri szövetkezet agronómusa magóhoz öleli a megmaradt búzakalászokat. Hazatérnek Csallóköz gazdái Micsoda végiét?... A Csallóköz felső részén, a dunaszerdahelyi járás­ban már rég begyűjtötték a repcét, aratják a gabonát, de lent a nemrég megvadult, most bűntudatosan meg­húzódó Dunánál csak itt-ott dolgoz­nak a határ dombosabb részeiben. A termés nagy részét felfalta a vén Iszter feneketlen gyomra. Am a csa­pás és a pusztulás nem törte meg a csallóközi parasztok akaraterejét. A tomboló ár után újra nekifogtak az A zavartalan ivóvízellátás nagyon fon­tos feladat az árvízsújtotta és talaj­vizes területeken, hogy a járványos megbetegedéseket elkerülhessük. (Foto: nki) építőmunkának. Az átvirrasztott éj­szakák, az árral vívott harc után kez­dődik az élet, a teremtő munka. Szin­te csodálatraméltó az emberek lelke­sedése, akarása. A dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Termelési Igaz­gatóságon Zsoldos József elvtársnak a többszörösen kitüntetett izsapi szö­vetkezet elnökének érces hangját halljuk. — Frigyes, a legrövidebb időn bélül otthon akarom látni a sertésállo­mányt! Az istállót kimeszeltük, dol­gozni akarunk! Mert nem szövetkezet az, ahol nincs jószág ... — Ne légy türelmetlen. Amint lehet, intézkedünk — nyugtatja Ozsvald elv­társ, a járási termelési igazgatóság igazgatója. — Az Ígéret ne maradjon szép szó... Mert holnap újra jövök — válaszolja az elnök. A kiváló szövetkezeti elnöknek sok a gondja, mert Nagymegyeren is ő az elnök. Mind a két szövetkezet határát tönkretette az árvíz. Izsapon a falut is, Nagymegyer megmenekült, de a termőterület 95 %-áí elöntötte a víz. Nagymegyeren Komárom irányából Ekecs felől és délről még csillogó víztengert látunk. De Morva József agronómus már a védőgátnál irányítja Barna Mihály és Nagy Miklós trakto­rost. Alig húzódott le a víz, máris szántanak és vétik a kukoricát csa= lámádénak. Vagy 100 hektárról akar­nak így takarmányt nyerni. Kedvetlen az agronómus. — Néha úgy érzem, talán fölösleges is most az agronómus. Hisz alig 100 hektár maradt szárazon. A 315 hektár búzából 50, a 235 hektár árpából 18, a 320 hektár kukoricából 15, a 75 hek­tár cukorrépából pedig 4 hektár ma­radt. Hej, pedig bő termést" vár­tam!... De mit tehetünk?! Újra kell kezdeni, ahol abbahagytuk... A nap forrón tűz, de a víz még mindig ott csillog a búza között. Az agronómus szeretettel öleli magához a megmaradt kalászokat. Felderül az arca: ebből még lesz új kenyér ... A Duna közelében, ahol nem volt túl magas az ár, már derékig érő kukoricában dolgoznak a szövetkeze­tesek. De Balony előtt az egyik falu­ban még mindig sok a katonai teher­autó, kétéltű. Balra fekete füst gom­­bolyog az égnek, a levegőben állati hullák égésének édeskés szaga ter­jed. Fertőtlenítik Csallóközt, Balony előtt fiatal egyenruhás közbiztonsági dolgozó igazoltat. Pár perc múlva a fölszaggatott úton megérkezünk a faluba. Nyolc napi szünet után Vass József postás kézbesíti az újságokat. Egy hete kezdte újra a munkát; a sajtó újra bekopogtat' a házakba, de nem minden otthonba. 33 lakóház teljesen lakhatatlan, az összerogy­­gyant falak maguk alá temették az értékeket, bútorokat. A zömök, ala­csony termetű Mikolai Ernő agronó­­mussal járjuk a falut. Ő a legkritiku­sabb időben is a bátrakkal itthon ma­radt, Védte az ősi falut, a szövetke­zetét. Sikerült megmenteniük az állat­­állományt. Most már nyugodtabb, mert hazatért a felesége, négy fia pedig Myjava mellett üdül, pionír­táborban. Már meg is látogatta őket". Most jobb kedvvel fog az építőmun­kához. De arca egyszerre SlszomSro­dik... v Íme, a Kulacs testvérek házal. Imre az egyik legjobb traktoros volt, felesége meg baromfigondozó. Itt ma­radt mindenük... A romok alól babakocsi, törött üvé­gű szekrény, befőttes üvegek és meg­szegett kenyér kandikál ki. Ez tehát a tébolyodott Duna pusztító vizének eredménye. Várt bőség helyett pusz­tulás. Az agronómus szemébe könny szökik. — Búzából 30—32 mázsás hektár­hozamot vártunk. Mi maradt belő­le? ... Tizenöt hektár!'... A falu felső vége felől az egyik traktoros pótkocsiján szövetkezeti tagokat szállít. Bár a falu határának nagy részét még fogva tartja a víz, . máris dolgoznak. Berreg a traktor, csörög a vetőgép, hull a földbe a mag. Megérkezett az első téglaszállíímány is. Hamarosan hozzákezdenek a meg­rongálódott házak újjáépítéséhez. Él, nyüzsög az egész Csallóköz. Az emberek építő türelmetlenséggel igyekeznek vissza otthonukba. Nagy­­megyernél vagy 30 tanyit szállít át az árvízen a lánctalpas szovjet kétéltű. Elsőnek a férfinép tér haza, hogy rendbetegye a szövetkezetét, indul­­hasson a munka. A nagy küzdelem után sok dolog vár még a csallókö­ziekre. Hisz csak a dunaszerdahelyi járásból 10 600 polgárt, 8200 szarvas­­marhát, 28 000 sertést és közel 45 000 baromfit evakuáltak. A kár még így is jelentős, csak a mezőgazdaságot közel 200 millió korona kár érte. A családi házakban megközelítőleg 40 millió korona a kár. De az embe­rek hazatérése után szállítják az ál­latállományt is. Kezdődik a munka. Emberek törnek a visszavonuló víz nyomába és vetik újra a gazdagon termő csallóközi rónát. BÁLLÁ JÓZSEF Ez maradt a két Kulacs testvér házából. jA szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents