Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-06 / 44. szám
Lesz-e gazdasági-jogi csoport Losoncon? Ki más tudna erre kielégítő választ adni, mint V y 1 e t e 1 gazdasági mérnök, a járási termelési igazgatóság vezetője. Ezért kerestem fel őt, mondhatom nem hiába, mert megtudtam tőle, hogy a gazdasági-jogi csoportot jövő év január elsejétől az ismert módon megszervezik. Nem hamarkodják el a dolgot. Először megfelelő embereket keresnek, s aztán már megy minden a maga módján. Szükség van a csoportra a losonci járásban is? De még mennyire! Az üzemek közti kapcsolatok gyakorlása közben itt is akadnak vitás kérdések, mert legtöbbször a mezőgazdasági üzemek károsodnak. Az eddigi tapasztalatok szerint azokban a járásokban, amelyekben már serénykednek a csoport tagjai, számos esetben megvédték a szövetkezetek érdekeit, jogait, a szállítókkal vagy az áru átvevőivel szemben. Éppen ez ösztönzi a losonci járás vezetőit a csoport megszervezésére. Aztán ki-ki a maga szakaszán, nyitott szemmel járhat és megkövetelheti a rendet, az előírások betartását. Segítheti a mezőgazdasági üzemeket jogi ügyekben, az állami normák ismeretének átadása, s nem utolsósorban a károk megelőzése tekintetében. K o h ú t i k elvtárs, aki a termelési Igazgatóságon jelenleg a szervezési és részben a jogi ügyekkel foglalkozik, egymaga nem képes minden vitás kérdés rendezésére, ezért úgy döntöttek, hogy amíg meg nem alakul a gazdasági-jogi csoport, minden egyes részlegen maguk intézik a fölmerülő hiányosságokat. Persze, ez a jövőre nézve már nem lenne megoldás, mert például az agronómusoknak és a zootechnikusoknak, elsősorban a termelést kell irányítaniuk, s ha azt jól kézben akarják tartani, akkor bizony akad munkájuk bőven. Szerintem csak a laikusok, vagy pedig a mezőgazdasági termeléshez csupán félig-meddig konyító egyének állíthatják azt, hogy ahogyan jelenleg van, úgy a jó. Ez az elmélet káros, és a hibák takargatására egyeseknek nagyonis megfelelő. O c k a j elvtárs, a termelési igazgatóság főagronómusa megjegyezte, hogy ők a részlegen a legégetőbb, a termelést akadályozható kérdéseknél közbelépnek és intézkednek. Ilyen eset a közelmúltban is előfordult, amikor a lukanyényei, az alsósztregovái és az "őbeckovi szövetkezetek a terményfelvásárló és ellátó üzemtől nem az állami szabványnormának megfelelő vetőmagot kapták. Ekkor lépett közbe a főagronómus és utasítást adott kifogástalan minőségű vetőmag kiadásira. Lényegében ez a munkatartalmával együtt jár. Nagyon helyesen járt el, de az is bizonyos, hogy ha a losonci járásban már lett volna gazdasági-jogi csoport, annak agronómusa jóelőre még a vetés megkezdése előtt ellenőrizhette volna a felvásárló üzemben, hogy a vetőmagvak megfelelnek-e az előírt szabványoknak. Ebből az következik, hogy a jogi csoport munkatartalma nem csupán a jelzett megkárosítás megállapítása, hanem leginkább az állandó ellenőrzés, anélkül hogy valaki károsítást jelentene, s ezáltal természetesen a károsodás bekövetkezésére is kevesebb esély lenne. Vitás ügyeket keresel? Annyi akad belőlük, hogy bármerre tekintesz, akaratlanul is beleakadsz. Magam is így jártam. MELYIK FÉLNEK VAN IGAZA? A termelési igazgatóságon Borstein Oszkár gazdasági mérnökkel, az ipolynyéki szövetkezet gépesítőjével találkoztam. Elmondta, hogy szövetkezetük az utóbbi években sokat fejlődött. Különösen az állattenyésztés és a növénytermesztés szakosítása terén biztatók az eredmények. A múlt években például huszonkét hektár nemesszőlőt telepítettek egy tagban, hektáronkénti 100 ezer koronás befektetéssel, amelyet már be is kerítettek. Amint látjuk, tekintélyes öszszeget fordítottak az ültetvényre. Öröm sugárzott az arcokról amikor készen lettek, mert bizony jó érzés annak a tudatában élni, hogy a szövetkezet fokról fokra fejlődik, izmosodik, teljesíti pártunk irányelveiből ráháruló feladatát, örültek és nem jogtalanul. Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert jöttek a Plynovodtól, és az új telepítésű szőlő körül méregettek, s végül úgy döntöttek, hogy éppen a közepén, de nem a sorokkal párhuzamosan, hanem az egész telepítésen keresztbe ássák a gázvezeték lerakásához szükséges árkot. Az embernek, aki azzal a képességgel lett megáldva, hogy ésszerűen gondolkozzék, ez nagy csalódást okoz. Vajon kinek jó az, ha egy újabb létesítményért — ez esetben a gázvezetékért — fölbányásznak egy teljesen kész kordonrendszer-vezetésű szőlőtelepet, amikor százötven méterrel arrébb hasznavehetetlen, parlagterület van. A Plynovod kiküldöttjei azzal érveltek, hogy a gázvezeték építése állami érdek. Valóban így igaz, de tudni kell azt is, hogy az új szőlőtelepítések létesítése is államérdek, s ha már akadnak úttörők, akik fejlesztik ezt a mezőgazdasági ágazatot, miért kell tüstént tönkretenni? Ez is tehát egy eset, amely megoldásra vár. Vitás kérdés egy mezőgazdasági és egy ipari üzem közt. Mindkettő a saját igazát védi, s kinek van igaza? Szerintem a szövetkezetnek. Vagy talán annak aki szebb frázisokat tud fröccsenteni és nagyobb, gyorsabb ütemben könyökölni? Nem hiszem, hogy így lenne, mert ebbe a szőlőtelepbe államunk több mint kétmillió koronát befektetett. Mi lenne mégis a megoldás? A válasz egyszerű. A gázvezetéknek édesmindegy, hogy százötven méterrel arréb rakják le, ahol a világon senkinek sem tesznek kárt vele. S végül még annyit: államunk érdeke, hogy mindent a lehető legalacsonyabb befektetéssel, ésszerűen végezzünk és ez vonatkozik a szőlőtelepítésre, de a gázvezeték elkészítésére is. Végtére a múltban elkövetett hibákból már eleget tanulhattunk. Ügy látszik, hogy egyesek újra ismételni kívánják. Államunk célja, hogy erős gazdasági rendszert építsen, s hogy ez sikerüljön, gátat kell vetnünk minden olyan esetnek, amely a cél elérését késlelteti. Az elmondottakból kitűnik, hogy a losonci járásban valóban nagy szükség van a gazdasági-jogi csoportra. Amint e tapasztalat is mutatja, vitás eset akad bőven. Keményen és tudatosan harcolni kell a társadalom létesítményei, valamint a csoporttulajdon károsítói ellen. HOKSZA ISTVÁN MÁS JÁRÁSBAN IS TANULSÁGOS LEHET Mire jó a vándor agrolaboratórium péseket tegyenek az alant felsorolt kérdések megoldására is. 0 A szövetkezetekben kevés a gabonatisztító berendezés s ezáltal a gabona minősége nem lehetett teljesen megfelelő. Tavaly a Bratislavai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság gazdasági-jogi csoportja az aratás befejezése után értékelte a gabonafelvásárlás helyzetét. A csoport tagjai ez alkalommal arra a következtetésre jutottak, hogy a terményfelvásárlók az átvételnél több esetben helytelenül állapították meg a gabonafélék állami szabványnormáját. A 13,5 százalékos optimális nedvességen aluli gabona átvételénél (megengedett nedvességtartalom kenyérgabona-féléknél 15,5 százalék — szerk. megj.) nem számoltak a termelőknek súlykülönbség pótlékot, amint azt a norma előírja. Ennek következtében az általunk ellenőrzött három gabonaraktárban nem kevesebb mint 140 ezer koronával károsították meg az állami gazdaságokat és a szövetkezeteket. A fönti tapasztalat szerint a gazdasági-jogi csoport a helyzet orvoslására megtette a szükséges lépéseket. Módot keresett arra, hogy a fölvásárlók a termelőknek jogtalanul ne hánytorgassák föl az átadott gabonafélék állítólagos minőségi kifogásait és ne számlázzanak olyan szolgáltatásokért (gabonaszárítás), amelyek nem történtek meg, s fölöslegesen drágítanák a termék előállítási költségét. A termelők biztonságának, illetve Szénszállítás vízzel Egy lengyelországi szénbányából a tőle több mint hat kilométer távolságban épült hőerőtelepre merőben szokatlan, Európában egyedülálló módon szállítják a szenet. A lehi bánya mélyén kombinált gépi berendezés továbbítja a szenet a föld alatti gyűjtötelepre, ahol a szenet diónyi darabokra zúzzák. A felaprózott szén vízzel telt tartályokba kerül, amelyekből a keveréket különleges szivattyúk hajtják át a hatkilométeres csővezetéken egészen a hőerőműig. Itt lecsurgatják a szénről a vizet. A szénnel a hőerőmű gőzkazánjait fűtik, a lecsurgó vizet pedig csatornán át vezetik el. A csatornában sebesen áramló vizet felhasználják a tüzelőtérből kikerülő nagy mennyiségű salak elszállítására. igazuk valóságának bizonyítására vándor-agrolaboratóriumot létesítettünk, s ezután a gabonaféléket nem hordták a terményfelvásárló üzem laboratóriumába kivizsgálásra, hanem a helyszínen bizonyságot nyerhettek a minőségről és a nedvességtartalomról. Ezzel egyidejűleg ellenőrizhettük a felvásárlók által vett minták értékelésének helyességét is. A vándor-agrolaboratórium létesítésénél igénybevettük a terményfelvásárló és ellátó üzem segítségét, ahonnan kölcsönvettük mindazokat a kellékeket, amelyek a gépállomás laboratóriumi felszereléséből hiányoztak. Aratáskor hatvanhat mezőgazdasági üzemben 196 minta ellenőrzését végeztük el. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság gazdasági-jogi csoportjának és a terményfelvásárlő és ellátó üzem illetékes dolgozóinak együttműködése következtében elértük, hogy az egész időszakban csupán egyetlen vitás eset fordult elő. Búzáról volt szó, amelyet a felvásárlók a 3/III-as minőségi osztályba soroltak, de a vizsgálat után közbenjárásunkra a búza elnyerte a 3/II-es árcsoportot, s az illető szövetkezet utólagosan 918 korona térítést kapott. Tény, hogy idén a termelési igazgatóság, valamint a felvásárló üzem közti nézeteltérésekre már nem került sor, egy évnek előtte azonban ilyen eset több volt a soknál. Hogyan tovább ? A vándor agrolaboratőriumma! való tapasztalat idén azt bizonyította, hogy jövő aratáskor további intézkedések megtételére lesz szükség. Elsősorban is a gépállomás agrolaboratóriumának teljes fölszerelésére lenne szükség. Be kellene szerezni; a hiányzó darabokat, továbbá képzett laboratóriumi személyzet nevelésére is haladéktalanul törekedni kellene. Későbben a gabonafelvásárló helyeket is el kellene látni agrolaboratóriumokkal, hogy a termelőknek ne kelljen minden alkalommal a központba futkosni, vagy pedig egy vándor agrolaboratóriummal a járás egyik részéről a másikra átugrani. A felvásárló helyeken létesített agrolaboratóriumok segítségével azokat a hiányosságokat is ki lehetne küszöbölni, amelyek idén még felütötték fejüket. Kívánatos lenne, hogy az illetékesek lé• Hibák mutatkoztak a sörárpa szárításánál, ami abból eredt, hogy a terményfelvásárló üzem szárító személyzetének nem volt erre megfelelő gyakorlata és szakmai ismerete. 0 A gabonaraktárakban kevés volt a falapát, s így az átlapátolást fémlapátokkal végezték, miáltal növekedett a megsértett szemek száma. 0 A terményfelvásárló és ellátó üzem begyűjtőhelyei nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű hídmérleggel, s ezért a mezőgazdasági üzemek kényszerítve vannak a zsákok egalizálására. A szövetkezetekben ezáltal nagy munkacsúcs alakul ki, s nagyban megdrágul az egy termékenység előállítási költsége. 0 Aratás előtt egyes szövetkezetek rosszul készítették elő a szabadban létesített gabonatisztító helyeket, és így jelentős kár származott ebből. 0 Mindeddig nem oldották meg a sörárpa vetőmag szárításának technológiáját. Állítólag a terményfelvásárlók attól tartanak, hogy szárítás esetén esetleg a vetőmag veszít csíraképességéből. Hire lenne szükség ? A felsorolt néhány adat az idei aratásról és felvásárlásról bizonyítéka annak, hogy továbbra is figyelemmel kell kísérnünk az adás-vételi kapcsolatok alakulását. A mezőgazdasági termelési igazgatóság kötelessége, hpgy figyelje a mezőgazdasági üzemek termelési hatékonyságának növekedését. Ezt a feladatot lényegében a gazdasági-jogi csoport közreműködésével teljesíti. Nem véletlen tehát, hogy a szövetkezetek ezt az intézményt sajátjuknak tekintik, mert gyógyítják azokat a fájós sebeket, amelyeket a felvásárló szervek egyes alkalmazottai vagy más üzemek dolgozói ejtenek rajtuk. Szükséges, hogy ezek az intézmények, (gazdasági-jogi csoportok) melyeket a körülmények hívták életre az ország területén mindenütt legalizálva legyenek s a meglévő és eredményesen működő csoportok tapasztalatai közkinccsé váljanak. MICHAL ÖURDIAK, a Bratislavai MTI gazdasági-jogi csoportjának vezetője A HYDROSTAV dolgozói a közelmúltban hozzáfogták a Vágsellyei Vegyikombinát III, részlegének építéséhez. Ehhez tartoznak elsősorban a mérnöki hálózat épületei, a raktárépületek, valamint az energetikai és vízgazdálkodási épülettömbök. Műszaki szempontból a legérdekesebb épületek közé tartozik az ammónia-raktár és a cirkulációs vízmű. A mü alaplerakása nafyon bonyodalmas, mert lent a földben a talajvíz szintje alatt folyik a munka. Szivattyúk segítségével távolítják el a vizet, hogy az alap lerakása megtörténhessen. Képünkön az ammóniák-raktár építése látható. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta I Üzemek közti kapcsolatok I külföldön g Ha mezőgazdaságunk lépést kíg ván tartani a legfejlettebb mezőír gazdasági termeléssel rendelkező g országokkal, szükséges, hogy fill gyelemmel kísérje és a gyakorlatig ban alkalmazza a külföldi tapaszg falatokat. Erre megvannak a lehe= tőségeink, csak ki kell használni g ezeket. Már többször fölvetődött a kérg dés, hogy mezőgazdasági termeiéig sünk kemizálásával egyidőben H szükségessé válik a külső szolgálg tatások nagyobb arányú igénybeli vétele, mint azt az egyik legfejlet!Ü tebb tengerentúli államban, az g USA-ban megoldották. Hosszúéves g tapasztalataik ugyanis kisebb-nag gyobb változtatásokkal nálunk is g hasznosíthatók lennének, mert isg merjük be őszintén, hogy mezőg gazdasági üzemeinknek nyújtott g szolgáltatások jelenleg még csak g a fejlődés kezdetén vannak, s megg felelő tapasztalatok híján csupán g kísérletezéseknek tekinthetők, g Az Egyesült Államok mezögazdag ságában egyik legfontosabb tényeg zőnek tekintik a munkatermelég kenység állandó növekedését. Heg lyes és érthető, hogy a magasfokú = szakosításnál nem csupán a korg' szerű gépesítést, hanem mindenekg előtt a mezőgazdasági termelést g irányító szervek dolgozóinak a leg hető legtökéletesebb szakmai felg készültségét tartják fontosnak és g a leghasznosabbnak. Követelmég nyék ezek mind a korszerű nög vénytermesztésnél, mind pedig a g magas hasznosságú állattenyészg tésnél. A belüzemi szakosításnál g másik fontos tényezőnek tekintik, g hogy így a növénytermesztésben g (megfelelő szakértelem mellett) = nem állhat fenn munkatorlódás, g ami a munkaműveletek elvégzéség nek minőségénél kedvezőtlenül = hatna. g Az USA-ban a növénytermesztés g szakosítása szorosan összefügg a g vegyipar fejlődésével, a kombinált, g a folyékony és egyéb ipari trágyák g gyártásával, a rovar, a gombaölő, g valamint a gyomirtószerek előállíg fásával. g A termelés szakosításának észg szerű alkalmazása mellett növelg ték a munkatermelékenységet, és g egyben leegyszerűsítették a mung kafolyamatokat. A mezőgazdasági g üzemek és a velük együttműködő g vállalatok közt egészséges kapcsog lat (versengés) jött létre. Minden g esetre a vegyipari szakmában vig lágviszonylatban is helyüket megg álló egyének teljesítenek szolgála■ tot. g Külföldön általában nagyon elg terjedt a folyékony műtrágyák g gyakorlati használata, a servizg szolgálat segítségével, mely módg szer már nálunk is nagyon aktuális- lenne.- Minden olyan ország, amelyik g kifejlesztette a folyékony ipari g trágyaszerek gyártási technológiág ját, valamint gyakorlati használag tát, ezzel egyidőben megteremtette g azt a szervet is, amely a vegyszert g elszállítja és bedolgozza a talajba, g Ez a szerv annál nagyobb hasznosg Sággal dolgozik, minél egyetemeg sebben alkalmazza az egyes vegyszereket a növénytermesztésben. Ide sorolták a növényvédő és serkentő anyagokat, a vitahum ipari trágyát és más ehhez hasonlókat, amelyek korszerűen felszerelt raktárhelyiségeket, nagy teljesítőképességű gépeket és kiterjedt szolgáltatási hálózatot igényelnek. Külföldön (USA, Kanada, Mexikó, Dánia, Franciaország) a kereskedelemmel egybekötött szolgáltatás nagyobb méretet ölt, mint az üzemek által történő egyenes műtrágya-vásárlás és talajba való bedolgozás. Ez elsősorban a kitűnően megszervezett és órapontossággal működő szolgáltatást nyújtó hálózat érdeme. A szolgáltatásoknál az alanti alapkövetelményeket tartják szem előtt. A szolgáltatást nyújtó szervezet megfelelő eszközökkel rendelkezik, hogy tökéletes munkát végezhessen. A szakmailag kifogástalanul fölkészített személyzet a termelők számára sokoldalú támogatást nyújt, s nemcsak az ammónia használatáról, hanem a növénytermesztéssel kapcsolatos más dolgokról is tájékoztatást nyújt a helyi viszonyoknak megfelelően. A szolgáltatást nyújtó szervek vagy saját szállítóeszközökkel rendelkeznek, vagy pedig bérelik azokat a kémiai eszközök előállítóitól. Rendszerint két vagy több nagy befogadóképességű raktárral rendelkeznek. Olyan esetek is előfordulnak, hogy minden eszközzel maga a termelő rendelkezik, amelyek saját nagyüzemi céljaira szükségesek. Azonban előfordulnak a kettő közti változatok is. Gyakoriak az olyan esetek, hogy a termelő az ammónia szállításáért és a talajba történő bedolgozásáért súly vagy terület szerint fizeti szolgáltatásáért a szállítót. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek saját eszközökkel rendelkeznek, több esetben kisegítik szomszédaikat a fönt említett módon megfelelő fizetség ellenében. De a berendezésekkel nem rendelkező üzemek az ammónia bedolgozására alkalmas kellékeket kölcsön is vehetik az erre célra fenntartott szervektől. Bizonyos, hogy nem lehet kifizetődő, ha egy-egy gazdaság saját rezsiben üzemelteti az ammóniázó felszereléseket, de ha már más munkafolyamattal társítja a trágyázást, úgy ez a művelet már gazdaságosabb. Mivel az ammóniázás csupán idényjelleggel bír, a szolgáltatást nyújtó szervezetek a szabad időben más jellegű szolgáltatásokat is nyújtanak a termelőknek. Ez a módszer a leggazdaságosabb, mert a dolgozókat és a tulajdonukban lévő eszközöket egész esztendőn át jól kihasználják. Az elmondottakon nálunk is érdemes lenne elgondolkozni és megfelelő módosításokkal mezőgazdaságunkban a gyakorlatba átültetni. -ZAVUSZABAD FÖLDMŰVES 1965. november 6. 5