Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-30 / 43. szám

Sókszelőcén a testnevelési szervezet hem kevesebb, mint 350 tagot szám­iéi. Ez nagyon szép lenne, ha legalább a tagok jórésze tevékenykedne is va­lamelyik sportágban. Sajnos, ez nincs így és a több mint négyezer lakosú faluban csak a labdarúgással dicse­kedhetnek. Pedig néhány évvel ezelőtt a szélöcei kézilabdázó lányok a leg­jobbak közé tartoztak a járásban és a férficsapat is megállta a helyét. Az asztaliteniszben is erős ellenfélnek is­merték a kaucsuklabda kedvelőit. A visszaesés okát keressük P á 1 Lászlóval, a szervezet mindenesével. — Engem legjobban bánt a kézi­labda szakosztály megszűnése — vall­ja a titkár. — Jómagam is ennek a sportágnak voltam és vagyok a híve. A feleségem szintén erőssége volt a női csapatnak. Ezek a szakosztályok máról holnapra megszűntek. Hogy miért? Azt hiszem, két főoka van. Egyik talán, hogy kevés azoknak a száma, akik tesznek valamit a szer­vező-irányító munkában. A legaktí­vabbak ereje kimerül a labdarúgás irányításában. A másik ok abban ke­reshető. hogy nincs végzett testneve­lési tanár az iskolában. Amíg volt, addig tevékenykedtek a különböző szakosztályok. — S a labdarúgás? — Az más. Hagyományos sportág, amelyet nem szakemberek is kézben tudnak tartani. — Melyik osztályban szerepelnek? — Már második éve a kerületi baj­nokság I. B osztályában. — Hogyan állják a sarat? — Egészen a hatodik fordulóig él­lovasok voltunk. Aztán két kisiklás következett. Amíg az első hat mérkő­zésen mindössze öt gól zörgette a há­lónkat, a kettőn nyolccal terhelték azt meg. Igaz, hogy csapatunk erősségé­nek, a kapusunknak eltört az ujja, s a tartaléknak gyengébben ment. — Az utánpótlással mi a helyzet? — Nem dicsekedhetünk, Ugyanis, amikor felkerültünk a magasabb osz­tályba, az „ifi“ csapatunk nem jutott tovább. Végül sem a járási sem a ke­rületi bajnokságban nem volt helyünk egy évig. Csak ebben az évadban új­ból kezdtek a fiataljaink. — Edzésre járnak a fiúk? — Eléggé rendszeresen. Kedden és csütörtökön találkoznak a játékosok a helyi edző irányításával. — Hol dolgoznak a labdarúgók? — Főleg a szövetkezetben, amely­nek a nevét is viselik. — S a közös irányitól is magukénak tartják ,a csapatot? — Természetesen, Rájuk mindig számíthatunk. Legutóbb öltözőt és zuhanyozót építettek. De felszerelést is vásárolnak minden évben. S ami szintén nem mellékes, fizetik a fiúk­nak az edzésen eltöltött időt. — Különben nem járnának? — Minden bizonnyal így nagyobb a részvétel. Különben a játékosok egy­két kivétellel mind nősek, s így nem jelentéktelen, hogy megkapják-e a munkából kiesett időért a koronákat. — S a menyecskék nem akasztatják szögre a futballcipőket? — Meglepő, de nem. Régebben, ha valaki megnősült, azt jelentette, hogy búcsút mond a sportnak. Ma egész más a helyzet és a családapák még sokáig erősségei a csapatnak. Szerin­tem ez is egyik jelentős tényezője a labdarúgás fellendülésének. Lényegé­ben a huszonnégy-huszonhat éves fiúk vannak a legjobb formában. Nem­csak a szivük, hanem az eszük is ott A szelöcei szövetkezet állandó kapcsolatát tart jenn a Budapest közelében lévő tárnoki TSZ-szel. De nemcsak gazdasági véleménycsere, tapasztalat­átadás alakult ki köztük, hanem sportkapcsolat is. Ebben az évben a két jó képességű csapát kétszer mérte össze erejét. Az első Szelőcén döntetlenül végződött (2:2), a másikat a tárnokiak nyerték S:2-re. A jövőben örvendetes lenne, ha a két község fiataljai nemcsak a labdarúgásban, hanem nagysza­bású sportnapon más sportágakban is vetélkednének. A képen a két község labdarúgói láthatók a fasorral köriüövezett korszerű szelöcei „stadionban“. Bizonytalanság Londonban e Budapesten 5 bíróság háromévi börtönre ítélte Viarticsik Ferenc Í9 esztendős visz­­izaeső bűnözőt, akinek tyúklopás ^olt a specialitása. \ tyúkok elé rum­ja mártott kenyér­­iarabkákat hintett, 3 az aprójószág et­től a csemegétől -endszerint elká­­juit és elaludt. Utolsó kísérlete azonban csődöt mondott. Áldozatai ezúttal nyílván nagy korhelyek vol­tak, mert elalvás helyett, talán örö­mükben őrüit kotkodácsolásba kezd­tek és az egész környéket felzavar­ták. # Lucienne Duvál, 19 éves gépírónő munkát keresett és egy párizskör­­nyéki nagy autógyárban jelentkezett, ahol a személyzeti főnök egy kérdő­ívet nyújtott át neki, hogy azt ki­töltse. Lucienne kisasszony lelkiisme­retesen ki is töltötte a rovatokat. A „TapasztaIatok“-rovatba rövid gon­dolkodás után beírta: „De még meny­nyire!“ Ml az, hogy!“ • A brazíliai Minas Gerais államban óriási gyémántot találtak. A 732 ka­rátos kő értékét 5 millió dollára be­csülik, 0 Vérbosszú fe­nyegeti még min­dig a Stijlitano­­családot a dél­olaszországi Drose községben, bár a rendőrség a bosz­­szúáHó Domenico elfogatására 3 mil­lió lírát irt ki. Ez a Maisano öt évvel ezelőtt békés pa­rasztember volt. Volt egy kedvenc unokaöccse, aki ré­szére félretette minden megtakarított garasát, de 1060-ban valamelyik hó­nap 22-én unokaöccsét, Martino Se­­va-t Antonio Stillitano verekedés köz­ben oly súlyosan megsebesítette a hátgerincén, hogy azóta teljesen nyo­morék. A nagybácsi, Domenico Maisa­no megesküdött akkor, hogy kiirtja az egész Sillitano-családot. Ötöt közülük már meg is ölt, mind 22-#n halt meg. Nem' csoda, ha a még élő Stillitano-k minden hónap 22-én rettegnek. Mai­sano a közeli Aspremonte-hegyekben bujkál. • Életével kellett fizetnie egy sze­relmes vadkannak, melyet egy szelíd házi kocához fűztek gyengéd szálak. A két szerelmes disznó viszonya az NDK Lucknow-i állami gazdaság bir­tokán szövődött. A gazdaság vadászai négy ízben is megkísérelték puska­végre kapni a fekete „Rómeót“, amíg végre az egyiknek kint a szántóföldön sikerült elejtenie. 9 New Yorkban irodalmi pályázatot hirdettek a legrövidebb és legíalálóbb elbeszélésre. Az első díjat a következő elbeszélésért kapta szerzője: „Teg­nap az autóbuszban egy fiatalember felajánlotta a helyét egy idősebb asz­­szonypak. Az asszony erre elájult. Amikor újra magához tért, köszöne­tét mondott a fiatalembernek. Amire az ájult el.“ 9 Három jugo­szláv vadász, köz­tük a karlováci körzet vadásztár­saságának elnöke a közeli hegyekben cserkészett. Várat­lanul hatalmas medve támadta meg őket és közü­lük az egyiket meg is sebesítette. Két társa azonban gyor­san észhez kapott és négy lövéssel Íeterítették a felbő# szült vadállatot, amely két és félmé# teres magasságával, csaknem 4 má- 2sás súlyával, Európa eddig legna­gyobb elejtett medvéjének bizonyult. Az egész ügy csattanója azonban, hogy a három vadásznak most a bí­róság előtt kell igazolnia, hogy a ha­talmas állatot önvédelemből ölték meg. Amennyiben ugyanis a bíróság nem fogadja el érvelésüket, 16 000 dollárnak megfelelő bírságot kell lefi­zetniük. Ennyi a medve óriás elejté­sének díja. • A glasgowi bíróság minden kü­lönösebb ellenvetés nélkül helyt adott Betty MacDonald kérelmének és a házasságot felbontotta. A férje, Iph­­raim Mac Donald ugyanis az asszony egész rokonságát állatnevekkel illette. Az apósát „marabúnak“, az anyósát „fülesbagoly"-nak, kissé gömbölyű sógornőjét ,marcipán-malac"-nak ke­resztelte el, saját feleségéről pedig mindig csak mint „a poloskáról“ em­lékezett meg. Egészen az apjára üt., *• Nemzetközi birkózó-verseny Naszvadon Á komáromi Spartak birkózó gár­dája október 50. és 31-én látja vendfgül a budapesti Ferencváros együttesét. A komáromiak vezető­­ség? a kerületi birkózó szövetség­gel együtt ügy határoztak, hogy a* ?lsö mérkőzés október 30-án a já­rás egyik legnagyobb községében, Naszvadon kerül majd lebonyolí­tásra. A naszvadi fiatalság tehát még a községben még soha nem lá­tott sporteseménynek lehet tanú­ja. A visszavágóra másnap dél­előtt 11 órakor Komáromban kerül sor a 12-éves szlovák tannyelvű középiskolában. A jövő évben Londonban megrende­zendő futball-vllágbajnokságnak vala­hogy nehezen alakul ki a tizenhatos mezőnye. Minél inkább halad az idő, annál több fejtörést okoznak szak­körökben a selejtező mérkőzések eredményei. A már elparentáit cseh­szlovák válogatott 6:0-ra veri a hazai pályán mindig erős törököket, Skócia ugyancsak otthon szenved vereséget a legjobbak közt nem nagyon emlege­tett lengyelektől, a múlt héten pedig a 100 °/«-os világbajnoki sikerre szá­mító angol közönség volt kénytelen végigszenvedni milliókat érő kedven­ceinek vergődését a csoportjából már kiesett osztrákokkal szemben. Az ilyen válogatott mérkőzések előtt a helyi sajtó mindenütt ismer­tetni igyekszik az olvasótáborra) a vendégcsapat tagjait. Nos az angolok ez esetben semmit sem olvastak az osztrák játékosokról, mert a brit sportsajtot egyszerűen nem is érde­kelte, kiket hoz magával Wembleybe Edi Frühwirth, az osztrák szövetségi kapitány. Legfeljebb annyit olvashat­tak a mérkőzéssel kapcsolatban Ang­liában, vajon 3 vagy 6 góllal győznek-e Charltonék. Ez az érdektelenség a kül­földi játékosokkal szemben talán ért­hető is volt Angliában, különösen az osztrákok esetében. Hiszen kikaptak a magyaroktól, a nyugat-németektől, és odahaza esak döntetlent tudtak el­érni az NDK ellen. Az osztrák kapitányt tehát ezúttal nem Is terhelte különösebb felelősség, hiszen csak barátságos országok-közti meccsről volt sző és így kísérletezé­seket is megengedhetett magának. Négy fiatal, otthon is alig befutott Játékost öltöztetett a válogatott mez­­ie. És ezek a fiatalok meg is tették a magukét. A mérkőzés úgy is indult, ahogy azt az angol szakírók elképzel­ték: már a harmadik percben Fraydl hálójában táncolt Bobby Charlton lab­dája és az angolok még jó húsz pereig úgy játszottak, hogy öröm volt nézni. De csak a tizenhatosig. Az angol fö­lény mindinkább alábbhagyott, — az osztrákok kiegyenlítettek. Erre az an­gol csapat a közönség nagy buzdítá­sára újra rákapcsolt és rövidesen újra megszerezte a vezetést. Frühwirth fiai azonban nem csüggedtek. Lassan át­vették a játék irányítását és egyszerű, de villámgyors támadásokkal egyre inkább zavarba hozták az angol védel­met. A közönség tárgyilagos magatar­tása mellett nemcsak hogy újra ki­egyenlítettek, de mintegy 10 perccel a befejezés előtt egyik újoncuk — a gyors Fritsch jobbszélsö — váratlan távoli bombájával a győzelmet is ki­vívták maguknak. Alt Ramsey angol szövetségi kapi­tány szerint a vereségben nem szabad katasztrófát látni, mert „ennél rosz­­szabban ez az angol csapat többé so­hasem játszhat“. Az angol válogatók legnagyobb hibája még ma is, hogy a nemzeti válogatottjukat elsősorban csakis a játékosok egyéni képességei­re építik, s elhanyagolják a csapat egységességét, annak ellenére, hogy az 1933-évi „magyar csapás“ óta már nem minden angol ligacsapat játszik a megszokott angol felfogásban. Bár ebben a csapatban tényleg nagyszerű játékosokat ismerhetünk meg — hi­szen két olyan összekötő-csatár, mint az idősebbik Chariton (Manchester United) vagy a heti 100 fontat keresd Greaves (Tottenham), alig található egy csapatban. Amennyiben azonban az angol futballrajongók, sőt számos ismert szakíró is az angolokban látja az 1966. évi világbajnokság győztesét, ez csak akkor válhat valósággá, ha Ramsey teljesen átformálja csa­pata hátsó formációját, mert bár ezek a hátvédek és fedezetek is egész ki­tűnően képzett futballisták, taktikai­lag és szellemesség dolgában azonban semmi esetre sem vehetik fel a ver­senyt a brazil, vagy magyar, portugál, esetleg olasz csatárokkal szemben. Mert hiába jók a csátárok, ha hátul lyukas a védelemi SM Szabóéknál kis baba van. Egy lá­togató úgy véli, hogy „egészen az apjára üt". Erre jegyzi meg a fiatal mama: ...(lásd a vízszintes 1. és a függőleges 56. sor­ban. VÍZSZINTES: 1. A megfejtés első része. 10. Nincs ideje. 11. Nagy ma­gyar zeneköltő. 12. Ismeretlen adako­zó. 14. Kérdöszó. 16. Fere ikerszava. 18. Akadály. 20. Ló­here — németül. 22. Növény. 23. Vas­ércből készül. 24. Egyesült Nemzetek Szövetsége röv. 27. Azonos mással­hangzók. 28. Na­gyon szeret. 30. És -OS — latinul. 33. Folyam a Szovjet­unióban. 35. Visz­­sza: kedvelt ifj, regényíró, 17, Lágy fém. 39. Az elne­vezés. 41. Nagyon sovány ló. 42. Pi­ros — idegen nyelven. 44. Korunk hatalmas energiaforrása. 46. Vasból van. 47. Egybehangzó varssqrvégző­­dés (névelővel). 49. Férfinév. 51. Rag. 52. Pozitív töltésű elektród. 54. Nyo­más — szlovákul. 57. Szájvfzmárka. 59. Fordítva: nagyobb lakásokban ta­lálható helyiség. 61. Ök. 63. Vízisportot Űz. 64. Finom műszerész. 66. Dölyf. 68. Erna Anna. 69. Mutatészö. 70. Fedd. 71. Azonos betűk. FÜGGŐLEGES. 1, Erika. 2. Ékezettel kötőszó. 3. Lom ikerszava. 4. Vissza: ukrajnai város. 5. Attila. 6. Zene fele. 7, Pusztít, 8. Azonos mássalhangzók. 9. Női név. 13. Becézett Ignác, 15. Mu­zsika. 17. Latin és. 19. A beszéd tár­gya. 21. Napszak. 24. Tibeti pap. 26. Hangzik. 29. Európai folyam. 31. La­tin három (fon.) 32, Magyar író. 34. Hiányos réteg. 36. Ékezettel figyel­mes. 38. Ibsen drámája. 40. Az elekt­romos feszültség gyakorlati egysége. 43. Fiatal ökör. 45. Testrész. 48. Divat több idegen nyelven. 50. Tengeri rab­ló. 53. Kikötőváros Angliában. 55. Vég­tag. 56. A megfejtés második része. 58. A leadó ... 60. Fa. 02. Azonos be­tűk. 65. Nemzetközi segélykérő jelzés. 67. Gábor Nándor. 69. idegen kötőszó. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 56. számú sor megfejtése. A 41. számban megjelent kereszt­­rejtvény helyes megfejtése: „Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hi­bázni!“ Könyvjutalomban, részesülnek: Bányász Istvánná, Lice Kemény Eszter, Bajka Magyar Ilona, Fülek Schmidt Lenke, Madar Szőke Mihály, Nagycétény SZABAD FÖLDMŰVES 15 1965. október 30. a- Mi a véleménye á játékoscseré­ről? — Nagyon okos dolog lenne, ha az tényleg megvalósulna. De jelenleg nem is tudom, mi a helyzet. Az egyik vasárnap engedélyezték a kapuson kí­vüli játékoscserét is, s a következő fordulóban már nem. Szerény vélemé­nyem szerint a játékos-csere színvo­nalasabbá tehetné a mérkőzést, mivel a rossz formában lévőt vagy a sérültet felcserélhetnénk. De azért is jó len­ne, hogy a tartalékok többször szóhoz jussanak. — Vannak valamilyen elképzelések a különböző szakosztályok létesítésé­re? — Csak lenne m$r testnevelési ta­nárunk — sóhajt a*titkár. — Azt hi­szem, addig is újjászervezhetnénk az asztalitenisz szakosztályt, amely tél­időben kiegészítő sportág lehetne a labdarúgóknak is. Tavasszal pedig jő lenne nekilátni a kézilabda sport fel­élesztésének is. A kerületi B-csoport állása a tizedik forduló után: 1. Szered B 10 6 3 1 25:7 15 2. Sládkoviíovo 10 7 1 2 24:12 15 3. Teäedikovo 10 6 2 2 30:13 14 4. CH B 10 6 1 3 24:15 13 5. Selice 10 6 1 3 21:15 13 6. Dun. Streda B 10 5 2 3 18:17 12 7. Horné Potöft 10 6 0 4 19:22 12 8. Matador 9 3 2 4 15:16 8 9. Füsté Ufany 9 4 0 5 15:20 8 10. Vinohrady 10 2 3 5 11:13 7 11. Orech. Potőn 10 2 3 5 14:19 7 12. Textil 9 1 3 5 8:14 5 13. Slovan C 10 0 3 5 9:23 5 14. Michal n. O. 0 0 2 7 6:34 2 (-td-) Helytállnak van a pályán. így van ez Lajos? — kérdi a nemrég betoppant jó szál fia­tal férfitől. — Van valami igazság benne — mondta a sérült kapus. — Máskülönben az asszonyok is örülnek, hogy kirán­dulhatnak velünk. Jónéhányszor me­gyünk Bratlslavába, s mivel a csopor­tunkban onnan hat csapat szerepel. — Vidéki vagy fővárosi csapattal szeretnek jobban játszani? — Annak ellenére, hogy a bratisla­­vai mérkőzéseken nagyon gyér a lá­togatottság, mégis szívesebben ját­szunk ott. Az ottani fiúk technikásán, kulturáltan játszanak, s így öröm ve­lük vetélkedni. Az egyes vidéki csa­patok, főleg a mihályfaiak annyira belemenősen játszanak, hogy az állan­dó veszélyt jelent a testi épségre. Sajnos, a szurkolók is a legrosszab­­bakra bíztatják a Játékosokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents