Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-30 / 43. szám

Folytassuk a betakarítási munkákat. A A fejeskáposzta szedé­sénél éles késsel vágjuk ki a fejeket; a gyökereket és a felesleges borítóleveleket külön munkamenetben gyűjt­sük össze, illetve hordjuk le a tábláról. A fejeskáposzta nagy része nem kerül azon­nal felhasználásra. Egyrészét tároljuk vagy savanyítjuk. Hagyjunk néhány borítóleve­let a fejeken, hogy az védje a zúzódástól. A levágott torzsarész egy cm-nél hosz­­szabb ne legyen, s a fejeket, úgy rakjuk a szállítóeszkö­zökre, hogy a torzsa része lefelé legyen. Hasonlókép­pen szedjük a kései káposz­tát is. A karfiolt a kifejlett rózsa alatt, néhány levél meghagyásával vágjuk ki, s ha nem szállítjuk nagyobb távolságra, a borítóleveleket vágjuk vissza, hogy a rózsa látható legyen. Ha a karfiol rózsái még nem fejlődtek ki, szedjük fel gyökerestől a töveket és mélyített ágyba, sűrűn egymás mellé helyez­ve vermeljük el. Ha meleg­­ágyi ablakkal vagy szalmával letakarjuk, a fagytól meg­­védjük, a rózsák továbbfej­lődnek. A fagyok beállta előtt szedjük fel a sárgarépát és a petrezselymet is. A hibás gyökereket válogassuk ki, rakjuk külön és használjuk fel. Téli eltartásra a sárga­répát és petrezselymet pin­cében vagy veremben rak­juk prizmákba. Az eredmé­nyes eltartás előfeltétele, hogy ép, egészséges gyöke­reket rakjunk el. Az elra­­káshoz szervesanyagtól men­tes homokot használjunk és ügyeljünk, hogy a tároló helyiség hőmérséklete 6—8 C fok fölé ne emelkedjék. A A fagyok előtt fel kell szedni a céklát is. Majd megtisztítva leveleitől osz­tályozzuk. Téli tárolása a gyökérfélékkel azonos. A A feketegyökér szedé­sét különös gonddal végez­zük, mert könnyen megpat­tan és ezáltal sokat veszít minőségének értéke. A leve­leket éles késsel gyökér­nyakban vágjuk le. A A gumószeller szedésé­vel nem kell sietnünk, mi­vel egy-két fok hideget könnyen elvisel. Tisztításnál ügyeljünk, hogy a gumón néhány ép sziklevél megma­radjon. Tisztítás után a gu­mókat hagyjuk néhány napig kinn a szabadban és azután rakjuk prizmákba vagy pin­cébe. A A sütőtök az első fa­gyok után már szedhető. Ha a dér megcsípi, húsa ízlete­sebb. Télire fagymentes, tiszta helyen tároljuk. A A póréhagyma egyes fajtái jól elviselik a téli hi­deget, de jobb, ha felszed­jük és elvermeljük, mert télen így könnyebben érté­kesíthető. A vermelés mé­lyített ágyba vagy árkokba történhet. Szükség esetén takarjuk. A A torma felszedésével ne siessünk, mert jól elvi­seli a fagyot. Fontos, hogy a szedésnél a talpgyökereket is szedjük fel, mert a visz­­szamaradó gyökerek a kö­vetkező évben kihajtanak, gyomosítják a talajt. A fel­szedett tormagyökereket megtisztítva pincében vagy szabadföldi prizmában, ho­mok között rétegezve tárol­juk az értékesítésig. A Sóska hajtatásához a kijelölt területet még a fa­gyok körül lássuk el meleg­­ágyi kerettel és rakjunk rá ablakot. A A fokhagymát dugas­­suk el. Őszi duggatással a fokhagyma nagyobb termést ad és így csökkentjük a ta­vaszi munkatorlódást is. A Hagyma magtermeszté­séhez az anyahagymákat ül­tessük ki. Őszi ültetéssel el­marad a téli tárolási gond és csökken a termelési kö'tség. Gondoskodjunk a szüksé­gessé válható növényvédő­szerekről és fertőtlenítők­ről. Szaporítóban a téli hajta­tásra kerülő zöldségfélék magját vessük el. A KÁPOSZTA SAVANYÍTÁSÁNAK ** technológiája eléggé ismert. A beérett téli fejeskáposztát szennye­zett leveleitől megtisztítják, felsze­letelik, majd 2,5—3,5 százalék só rétegenkénti hozzáadásával hordóba vagy cementtartályba, döngöléssel vagy taposással helyezik el. másrészt 5 hordós áru szállítása ha­zai viszonylatban is nehézkes, nem higiénikus, értékesítése, exportálása nehéz. Megoldandó tehát a savanyú­káposzta hosszabb idejű eltartása. A külföldi irodalom szerint a kész savanyított káposztát saját levében 80 C°-ra kell felmelegíteni, majd for­célravezető technológiai eljárás, ha a kész, kierjedt savanyított káposztát — amelynek savtartalma 1,0—1,2 száza­lék — 85 C°-ra keveréssel felmelegít­jük. Erre az egyéb feldolgozáshoz is használatos rozsdamentes üst telje­sen alkalmas. A felmelegített káposz­tát üvegbe rakjuk, lenyomkodva, így A savanyított káposzta eltartásának új lehetősége A sóval egyidöben rétegenként hin­tik a káposztaszeletek közé a szoká­sos fűszereket: fekete borsot, babér­levelet, fűszerpaprikát, köményma­got, mustármagot, birsszeleteket, ka­porlevelet és egyéb tetszés szerinti ízesítő anyagokat. Alkalmazható lenne hazánkban is az erjesztésnél a KONDRATENKO által ismertetett szovjet módszer, silózásra is használható cement-gödörben er­jesztették a káposztát. Ehhez 0,1— 0,2 mm vastagságú polietilén fóliával bélelték a tartályt, ezáltal a készter­mék kifogástalan ízű és színű lett. A fólia-bélelés a lé esetleges elfolyá­­sát is megakadályozta. A savanyított káposzta a tavaszi hónapokban, különösen a hőmérsék­let + 20 fölé emelkedése után nem tartható el, és a nyári, koraőszi hó­napokban hiányzó konzervtermék, rón üvegbe tölteni. Tejsav tartalma 1,2 százalék körül legyen. A csírátla­nítás 95 C°-on történhet. A melegen dobozba töltöttének (1/1 kg doboz esetében) 25, a hidegen töltöttének 35 perc a csírátlanítási ideje. Az amerikai adatok alapján, ha a savanyított káposzta savtartalma el­érte az 1 százalékot, hidegen töltés esetében sem tanácsos a csírátlanítás hőmérsékletét 106 C° fölé emelni, mert erős bámulás következhet be. Hazai lehetőségeink folytán nem dobozban, hanem üvegbe töltve kell a savanyított káposztát elkészítenünk. Erre olyan helyszíni feldolgozó üzem alkalmas, amelyben melegítési, tehát hőkezelési (sterilezési) lehetőség van, olyan tehát, amelyben üveges ecetes árut, például ecetes, vagy csemege­­uborkát készítenek. Kísérleteink eredménye szerint a saját leve éppen elfedi. Az üveg zá­rása után az 5/4 kg-os üveget 35 per­cig, az 5/8 kg-os üveget pedig 25 percig csírátlanítjuk (sterilezzük) 95 C° hőmérsékletű fürdőben. A csí­rátlanítás hőmérsékletét a vízfürdő középső részén nyitva elhelyezett, szintén káposztával töltött üvegben hőmérővel ellenőrizzük. A sterilezési idő eltelte után az üvegeket azonnal lehűtjük. Az így tartósított savanyított ká­poszta egy év után is kifogástalan, jó állapotú. Az érzékszervi bírálatok alapján a savanyított káposzta ízében, színében és állományában lényeges változás nem következik be. Az ilyen hőkeze­léssel tartósított savanyított káposzta egész éven át értékesíthető. Dr. DOBRAY ENDRÉNÉ Segítenek egymásnak U A Csehszlovák Gyümölcstermesztők és Kertészkedők Szö- Q vétségé csatai alapszervezetének ötvenkilenc tagja van. □ A község lakosságához viszonyítva ez nem sok — ahhoz ^ azonban elég, hogy egy jól működő szervezet váljék belőle. C Négy év alatt, vagyis a szövetség megalakulása óta lénye­­f gesen megváltoztak a csatai gyümölcsöskertek. Azelőtt ki­rn ültették a jókat, ősszel leszedték róla a termést, s aztán □ a következő őszig jelé sem néztek. Ma már minden kertben he­lyesen gondozott gyümölcsfák­kal találkozunk. A szövetség által rendezett előadásokon a termesztőket igyekeztek meg­tanítani a fák helyes gondozá­sára, trágyázására, a fajta ki­választására stb. Felhívják a figyelmüket egy-egy új szak­könyv megjelenésére, amelyből aztán elsajátíthatják azt, ami éppen a legjobban érdekli őket. A szövetség PERMETEZŐGÉPET VÁSÁROLT, amely jó szolgálatot tesz a tagoknak. Látva a gép hasznos­ságát, azóta már kilencen vásá­roltak maguknak permetező­­gépet. Az amerikai szövőlepke és a kaliforniai pajzstetű ko­moly betegséggé vált ezen a vidéken, ami ellen bizony jó 4 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG szolgálatot tesz á permetező­­gép. Valamikor a kertekben egye­bet sem lehetett látni, csak paradicsomot. Ez jól jövedel­mezett, mert a közelben lévő oroszkai konzervgyár jó pén­zért vásárolta fel. Évek hosszú során az emberek hozzászoktak ehhez a jól jövedelmező para­dicsomtermesztéshez, s ma, amikor a felvásárlás korláto­zott, szerződés alapján történik — nehéz más növények ter­mesztésére szoktatni őket. Tóth Sándor, a szövetség tit­kára nézete szerint, nagyon jól díszlenének a paradicsom he­lyett A BOGYÓS GYÜMÖLCSÜEK, így a vörös ribiszke, málna stb. Jó gondozás és megfelelő fajta­kiválasztás mellett ez is meg­hozná azt a bevételt, amit a paradicsom. VÁLTOZÁS ÁLLT BE a gyümölcsfák termesztésében is. Valamikor a körtefa volt a gyümölcskertek királya. Pár évvel ezelőtt azonban rátértek az almafa telepítésére. Az al­mafák közül leginkább a Jo­nathan nyerte el a tetszésüket. Meg kell említeni Gáspár István tanítót — a szövetség egyik legaktívabb tagját — akinek a Jonathán almafáit csodálva né­zik meg az arrajárók. Ö így beszél róla: — Ezerkilencszázötvenhárom­­ban ültettem el mind a négy darabot. Akkor még csak itt-ott akadt a környéken egy Jonathán almafa. Rendszeresen és időben permeteztem, trágyáztam. A szabolcsi metszést alkalmaztam. Ez abból áll, hogy az egyéves hajtás egyik ágát (az egyéves hajtás kétágú) levágtam, a má­sikat négyötödére visszamet­szettem. Állandóan figyelemmel kísérem, nem mutatkozik-e raj­ta valamilyen betegség. Főleg a törzset megtámadó betegsé­gekre ügyelek. Ha észreveszek egy rovart, mely a törzsbe befúródott, dróttal azonnal utá­nanyúlok, s addig babrálom, míg ki nem húzom. A gyümölcs­fák nem maradnak adósak a gondos ápolásért. Az idei ked­vezőtlen év ellenére is a négy Jonathán almafáról HÁROM MÁZSA TERMÉST szedtem le. Természetesen Gáspár István nem őrzi tudását és tapaszta­latát lakat alatt. Naponta jár­nak hozzá az emberek taná­csért. Különösen a Jonathán almafa iránt nagy az érdek­lődés. Sokan szeretnének olyan termést elérni, mint Gáspár István. Még egy „titkot“ árulok el, mely a három mázsás termést elősegítette. Gáspár István tíz méhcsaládot helyezett el kert­jében. A rossz időjárás miatt a méhek teljesen a kert fáira szo­rultak. Ha a napocska egy pár órára kisütött, ellepték a kert­ben lévő fákat. Termékenyítő munkájukhoz nem fér kétség. Katona Árpádnak is van egy érdekes megfigyelése. A Garam partján, agyagos, nedves talaj­ban áll egy almafa Smirické vzácné — amelyhez hasonló nemcsak a faluban, de még a környéken sem található. A fel­vásárló szerv dolgozói sem is­merték ezt az almafajtát. Bő termést, egészséges gyümölcsöt ad. Nyugodtan lehetne szapo­rítani az egész Garam partján, mert ezen a részen a nedves földben nagyon jól díszük. Csatán most térnek át A SZŐLŐTERMESZTÉSRE. Fehér Endre, a szövetség el­nöke, s egyben a szövetkezet brigádvezetője javaslatára a szövetkezetben az idén két hektárt telepítenek be szőlővel. Főleg a Weltíni piros, a Csaba gyöngye, a Müller-Thurgau faj­ták nyerték el a tagok tetszé­sét. Mihályka Józsefet, — aki egyébként nagy szőlész — már elküldték a Karvai Szőlészeti Iskolába, hogy gyakorlati isme­reteit ott elméleti tudással bő­vítse, mert a szövetkezet sző­lőjének gondozása ezt megkö­veteli. A szövetség vezetősége nem­csak azokat támogatja, akik a gyümölcs, zöldség, szőlő iránt érdeklődnek. A VIRÄGKEDVELŐK kérésének is eleget tesznek. Nemrég Sabó-szegfűket és ró­zsafákat rendeltek Csehország­ból. Molnár Rezső nemcsak ta­náccsal látja el az érdeklődő­ket, hanem szívesen meg is metszi és beszemzi a tagok rózsafáit. Amint látjuk, a Csehszlovák Gyümölcstermesztők és Ker­­tészkedők Szövetsége csatai alapszervezetének tagjai sokat segítenek egymásnak. Átadják tapasztalataikat, tanáccsal szol­gálnak — mindent megtesznek annak érdekében, hogy a község területén jóminőségű és bőven­­termő gyümölcsösök létesülje­nek. H. S. Szőlőtelepítésre megjelelnek az itteni viszonyok MAGYARORSZÁG Oj meggy-hibrideket állítottak elő Magyarországon a Ker­tészeti Kutatóintézetben. Dr. Maliga Pál tudományos főmun­katárs irányításával hosszú évek óta folyik az a munka, amely­nek célja: a terméketlenné vált Pándy meggy helyett új, bőventermő, nagy-gyümölcsű, korán érő fajták előállítása. Több éven át ötezer mesterséges hibridből válogatták ki a különböző időben érő értékes egyedeket. A legkorábbi hibri­dek június elején már beérnek. Egyik legértékesebb hibrid az 53—1 törzskönyvi számú meggy-hibrid: korán beérik, bő­termő, gyümölcse jól szállítható, s ami a legfontosabb, önter­mékenyítő. A hibridek nagy része — az idei hűvös tavaszi időjárás ellenére is — június első napjaira beérik. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Egyesült Államokban főként a nyugati, aszályos vidéke­ken az almáskertekben az utóbbi néhány évben újra fellépett és pusztít a rozettás betegség, másnéven: törpe-szártaguság, vagy ecsetáguság. A betegséget az egyik nyomelem, a cink hiánya okozza. Igen sokáig váratott magára ennek az almafa­­betegségnek a gyógyítása. Világviszonylatban a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején a magyar származású Húsz Béla dolgozta ki először a védekezés legjobb módját és idejét. A fa megmentését szolgáló cinkoldatot ugyanis nem a talajba, sem pedig a fatörzsbe fúrt lyukon át kell a fába juttatni, ha­nem Húsz Béla módszere szerint: a kilombosodás után az 1—3 százalékos töménységű mésszel közömbösített cinkszulfát ol­datos permetlé a legcélravezetőbb a lombozatra permetezve. Az USA-ban már tavaly és az idén is ezzel a módszerrel véde­keztek eredményesen a törpe-szártagűság ellen. NAGYBRITANNIA A ribiszke szedése nehéz, fáradságos munka. Ezt a művele­tet gépesíteni, ugyancsak nehéz feladatot vállalt magára az angol feltaláló. Amint a Londonban megjelenő Commercial Grower írja, a kísérleti gépet egy kerekes alvázra szerelt motor működteti: a hajlítható bowden kábelen keresztül a mo­tor két vagy négy excentrikus vibrátort hajt. A vibrátor rövid, rezgő fémkarját a ribiszke ága mentén alulról fölfelé végig­húzzák s ezzel a művelettel a ribiszke a szedőedénybe rázódik. Igaz, hogy a leszedett termésben így több a levél, de kevesebb a szár, mint a kézzel szedettben. A géppel egyszerre négy ember dolgozhat, így egy ember négy kéziszedő munkáját vég­zi el. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köztársaságban tavaly két új zöld­hüvelyű, zöldszedésű bokorbab fajta került elismerésre s ezzel köztermesztésbe. A két fajta iránt Európa-szerte nagy az érdeklődés. A két fajta: Declivis Romulus és Declivis Remus. Mint a nevük is mutatja, a két fajta, akár az ikrek, úgy hasonlítanak egymásra. Jellemző tulajdonságuk — és ebben eltérnek az eddig ismert fajtáktól — hogy hüvelyeiket a lom­bozat fölött fürtökben hozzák. A D. Romulus inkább friss fogyasztásra, míg ikertestvére Remus, inkább konzervipari célokra alkalmas. A két fajtának egyformán előnye, hogy meg­könnyíti a kézi szedést, mégpedig mintegy harminc-negyven' százalékkal, továbbá a hüvelyek egyszerre érnek és később öregednek el, mint más fajták. Nemesítőjük: Fridrich Fabig, Quedlinburg. LENGYELORSZÁG Szamócából mintegy nyolcvanezer tonnát termelnek Len­gyelországban, de néhány éven belül el akarják érni a két­százezer tonna termelést. A gyümölcsfák száma 1960-ban 76 millió fa volt, évente 4 millió gyümölcsfát telepítenek, de 1970-re csak 85 millió fájuk lesz a nagy pusztulás miatt. A szüreti munkatorlódásokat úgy kívánják Lengyelországban csökkenteni a jövőre nézve, hogy nem telepítenek egy tagban 2.5^—3 ezer tonnánál többet termő gyümölcsösöket, továbbá az érési időt igyekeznek széthúzni a különböző fajták csoporto­sításával. AUSZTRIA Ausztriában az öászes szőlők egyharmadát magasművelésűre állították át az 1955. és az 1963. évek közötti időben. Az új szőlőket már kizárólag magasművelésűre telepítik. A szakem­berek azzal számolnak, hogy az osztrák szőlők korszerűsítése körülbelül húsz, legfeljebb huszonöt év alatt befejeződik.

Next

/
Thumbnails
Contents