Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-23 / 42. szám

Vágfarkasdi vadászgondok

Üresnek, kihaltnak tűnik a Pál porta. Benyitsz. Kutya csahol rád. Vadászat híján a házőrzői tisztet tölti be, hűségéhez híven. Ám ez csak sejtteti, hogy a házigazda szabad idejében a nimródélet szenvedő alanya. De ha átléped az előszoba küszöbét, repes a szíved az eléd táruló látványtól. Nem fényűző a berendezés: egyszerű, s mégis művészi. Olyan érzésed támad hirtelenében, hogy vadászati múzeum kisebb csarnokába cseppentél volna be. Az igazán szép trófea-gyűjtemény e helyiség éke, dísze. A fogast is őzagancsokból képezték ki. Micsoda harmonikus összhang: őzagancson vadászkalap, meg a vadat elejtő puska. A belső szoba ajtóragasztján mindkét oldalt a ravaszság megtestesítőinek — a róka-komáknak — bundája lóg. A szobapadlón meg vadkan, szarvas és őz gereznája. Láttára PÁL Géza vadászgazdában fölföl sejlenek a hajdani vadászélmények.

Alighogy véget szakítunk a trófeákban való gyönyörködésnek, betoppan a ház gazdája. Ebédre ugrott haza. A szövetkezet gépjavító műhelyéből.

Ki is ez a határtalan szorgalmáról faluszerte híres ember? A szövetkezet műhelyvezetője. De gyakran megmarkolja a kalapácsnyelet, s ha úgy kívánja a helyzet, még a legrúgósabb lovakat is megpatkolja. Az itteni munkája tölti ki hétköznapjait. Csak szabad idejében hódol a vadászatnak, intézi a vadászegyesület ügyes-bajos dolgait. Ez nem csekély feladatot ró rá. A négyezer hektáros vadászterületen mindig akad tennivaló, hol ez, hol amaz. Főleg a vadnevelés! Azt tartja: csak úgy várhatnak eredményt, ha elsőrendű feladatuknak a vadszaporítást és gondozást tekintik.

Huszonnyolc tagú a farkasát vadászegyesület. Járási méretben is jó hírnévnek örvend. Revirjükön évente átlag 60 — 70 ezer korona bevételre tesznek szert. Tavaly például a járás vadászegyesületei között folyó versenyből győztesen kerültek ki. Jutalmul 600 koronát kaptak, s külön 200 koronát a vadászhónap alatti trófea-kiállításért, amelyet helyben rendeztek meg. Nem világot rengető nagy öszszeg ez: annál többre becsülik az ezzel járó erkölcsi elismerést.

A napokban társadalmi munka keretében megjavították az őz-, fácán- és fogolyetetőket, s a meglévő etetők számát újakkal gyarapították. Ebből a munkából valamennyi vadász készségesen kivette a részét. Idejében, még a nyár folyamán gondoskodtak elegendő vadeleségröl. A szövetkezet raktárában 50 mázsányit tartalékoltak gabonahulladékból s másegyébböl. A vadetetést már egy hónappal ezelőtt megkezdték. Nagyon elkél a korábbi gondoskodás, mert idén a területük vadállománya erősen megcsappant. Nemcsak a határ egynegyedét borító talajvíz, hanem a tavaszi, nyáreleji záporok, a mostoha időjárás is hozzájárult a fészekaljak java-Két osztrák vendég avató szertartása

részének elpusztításához, a nyúlfiak megtizedeléséhez.

Nem csoda tehát, hogy az anyafoglyok kettesével járnak. A másodkelésű fácánok meg alig tudnak repülni, 7 — 8 jár egy anyával. Jóformán szóba sem jöhet a körvadászat, csupán élővadbefogásra szorítkozhatnak. Nagy szükség van erre az óvintézkedésre! Egyrészt az élővadkivitelünk így kívánja, másrészt az árvíz súlytotta Csallóköz kipusztult vadállományának újratelepítésével is számolni kell! A farkasdiák a keszegfalusiak vadt elépítéséhez kívánnak hozzájárulni. (Ezen kívül négy család részére két lakóházat építenek; naponta 16-18 ember veszi ki részét az építómunkából, hogy a kárvallottak még a tél beállta előtt új otthonra leljenek. Lám, az emberek összefogása csodákat művelhet?...) No meg a farkasdi vadászok a holnapra is gondolnak: nagyon szeretnék,

ha jövőre ismét vadban bővelkedne a határuk, mint évekkel ezelőtt.

(Kovács)

A vadlibák védelme és lövése

Az őszi vadlibavadászat mindenkor nagy élményt nyújthat vadászainknak. A gágogó vándorok a Duna mentén időnként ínég szép számmal láthatók. Eredeti téli szállásuk a sztyeppe s a tengermelléki lapály, de hú’6 csapataik zöme Közép- és Dél- Európában telel, ahol napközben az őszi vetéseken és nagyobb legelőkön időz.

Fő lételemük az iszapos medrü, sekély víz, a csendes és zakülföldi vadászoknak csak a CEDOK útján adhatnak engedélyt a trófeáik miatt értékes vadak lövésére. A vadászszövetségek és a külföldi vadászok közötti közvetlen trófea-eladás megengedhetetlen. Idegen állampolgárt közvetlenül egy vadászszövetség sem hívhat vadászatra.

MEKKORA A VADÁSZKUTYAÁLLOMÁNYUNK?

Az év elején Szlovákiában összesen 2507 vadászkutyát tartottak számon. Ebből 1242 a vizsla, 54 a kajtató, 463 a kotorék, 320 a véreb és 428 a hajtóeb. Tavaly egyébként a vadászkutyák száma 399-el gyarapodott. A Csehszlovák Vadászszövetség szervezetei tavaly összesen 54 kinólógiai tanfolyamot rendeztek. F. R.

ORSZÁGOS LÖVÉSZVERSENY

A Csehszlovák Vadászszövetség idei országos lövészversenyét a következők nyerték: távlövészetben a sumperki Jíri Kuba (42/60), a skeatban a prágai Josef Hrach (58/75), agyaggalamblövésben a prágai Antonin Jungmann (81/100), céllövészetben — egy golyóval — a Banská Bystrica-i Miroslav Sivcák mérnök (599/600), az utánpótlásban a losonci Varga Gyula (521/600) és tíztusában a bmoi L. Lenikus (773/1000) nyert bajnokságot. A szlovákiai versenyzők közösen a golyóslövészetben szerepeltek jól, mig a sörétesben gyengébb eredményt értek el.

ÜJ KINOLÖGIAI FOLYÓIRAT

Augusztusban jelent meg a nemzetközi kinólógiai szövetség új lapjának — az Internationále Hunde Revue-nek — első száma. A krétapapíron nyomott 40 oldalas folyóirat, gazdag olvasmánnyal szolgál, és sok feketefehér és színes fényképet is közöl. Kezdetben az új folyóirat német nyelven, és francia melléklettel jelenik majd meg. A főbb cikkeket azonban (mellékletként) csehül is közük majd. A lap évente hatszor jelenik meg. Előjegyezni a Vydavatefstvo casopisov MNO, Praha I., Vladislavova 26. címen lehet.

vartalan hely. óvatos természetűek. Hamar a levegőbe emelkednek, nagyobb távolságra sem várva be az embert. Ezért hazánkban is főleg ott tartózkodnak, ahol a nyílt vízfelület nem hiányzik, s a lakott területek távol esnek. A Dunamente mindezen feltételeket nyújtja. E folyam vize zimankós tél idején is ritkán fagy be, és a szomszédos földterületeket ritkán borítja összefüggő hólepel. A szomszédos Dél-Morvaországban a vad libák ezrei csoportosulnak a Pohorelice és Lednice határában fekvő halastavak környékén. Helyenként Csehországban is tartózkodnak vadlibák, de itt a természeti körülmények már kevésbé kedvezőek a számukra. Madártaniig érdekes terület Szlovákia keleti része: itt tavaszkor a

vadlibák ezrei tanyáznak, őszszel viszont e területnek csak ritka vendégei. Főleg a tavaszi nagy áradások idején tartózkodnak seregesen Szénné határában, mielőtt a Kárpátok hegykoszorúját átrepülnék.

Az említett helyeken már augusztus vége felé találhatunk vadlibát, de a legkiadósabb húzás október végén és november elején zajlik le. A tél folyamán csak ritkán tartózkodnak nálunk. Rendszeresen a Magyar Népköztársaság déli megyéiben és egyáltalán Dél-Európában telelnek. A ludak tavaszi visszatérése már februárban megkezdődik, márciusban éri el tetőfokát és áprilisban végződik.

A vadlibák alkonyaikor húznak vissza a mezőkről, ahol napközben legelésztek, szokott éjjeli szállásaikra — a vízre.

A vízfelületre csak akkor ereszkednek le, ha az első repülő csapat már kikémlelte, nincs-e veszély.

A vadlibák száma Európában az utolsó hetven év alatt erősen csökkent. Ez a jelenség szorosan összefügg a technika j'elenlegi fejlődésével, a tájak, vidékek természeti változásaival, s nemkülönben a vadászok számának gyarapodásával.

A csökkenés oly nagymérvű, hogy a vadlibák védelme immár fontos nemzetközi intézkedéseket igényel. A vadlibák törvényszabta védelme érdekében, a vadászat eredményes űzésére nézve fontos, hogy vadászaink megtudják különböztetni az egyes vadlúdfajtákat:

a Nyári lúd hazánk területén előforduló legnagyobb fajta, de Szlovákiában előfordulása ritkább;

a Nagy lilik ismertetöjele a fehér homlok, mely nem terjed a lúd szemén túl (a Vetési lúd csapatai közt tartózkodik). Nálunk novemberben és decemberben látható;

a Kis lilik ismertetőjele úgyszintén a fehér homlok, de itt a szemeken túl is húzódik — területünkön az igen ritka fajták közé tartozik;

a Vetési lúd feketecsőrű, — leggyakoribb a hazánkban előforduló vadludak között, mintegy 90 százalék;

a Rövidcsőrű lúd kisebb termetű, külsőre hasonlít az előbb (Folytatás a 4. oldalon)

3