Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-23 / 42. szám

A veszteségek pótlása önfeláldozó munkát követel Élővad befogás és vadászat Vadászatunkra a népgazdaság szerkezetében, főleg a hús- és tolltermelés szempontjából há­rul fontos szerep. Bár nem ki­sebb a jelentősége a mezőgazda­­sági kártevők — bogarak, gyom stb. — elleni harcban sem. A vadászatból származó évi hús­termelés meghaladja az 5000 tonnát, ami pénzben kifejezve több mint 50 millió korona. Ha ehhez hozzászámítjuk a nyers­anyag — bőr, szőr, zsiradék stb. — értékét is, akkor a vadászat 40 millió koronával gyarapítja a népgazdaság bevételeit. Szép összeg ez, ám nem fe­ledkezhetünk meg a vadászat további fontos ágáról, az élő­­vad-befogásról, mely mind az export, mind a hazai telepítés szempontjából jelentős. Az élő­vad (főleg a nyúl, fácán és fo­goly) iránti kereslet jelentősen megnövekedett. Különösen a kapitalista országok mutatnak mind nagyobb érdeklődést. Tény, hogy élővad-befogásunk mintegy 90 százaléka exportra megy s az így szerzett valuta népgazdaságunkra nézve jelen­tős. Az élővad-befogás a vadász­egyesületek részére is kifize­tődő. De beszéljenek inkább a számok. A nyúl belföldi fogyasz­tói ára 21 korona körül mozog. Ami azt illeti, nem sok, ám „füleseink“ valódi értéke mel­lett mi sem szól bizonyítóbban, mint az, hogy egy nyúlért 33 kiló marha- vagy 21 kiló ser­téshúst, esetleg 19 kiló vajat, egy mázsa rizst, 80 kiló na­rancsot, 20 kiló kávét stb. hoz­hatunk be. A fogoly esetében is hasonló a helyzet, bár az utóbbi években, sajnos, egyre Előnyúl ládázása külföldre (Foto: Kucsera Sz.) nagyobb méreteket ölt az állo­mány csökkenése, annak elle­nére is, hogy megakadályozásá­ra vadászaink nem kis igyeke­zetei fejtenek ki. Fáradozásuk­ból azonban, sajnos, nem veszi ki részét — vagy csak nagyon kis mértékben — a mezőgazda­ság, illetve dolgozói, ami bizony érthetetlen, hiszen épp a fogoly November, mint tudjuk, a va­dászidény kicsúcsosodása. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ebben a hónapban akárcsak egy percre is megfeledkezhetünk a vadállomány védelméről. Sőt, ellenkezőleg! Fokoznunk kell a róluk való gondoskodást, védel­met. Az utóbbit főleg azáltal, hogy minden elképzelhető mó­don irtjuk a kóborló kutyákat és csavargó macskákat. A fácá­nok és foglyok védelmét azzal segítjük elő leginkább, ha ete­tőik ellátását eleséggel már eb­ben a hónapban megkezdjük. A nyulak és foglyok számára megfelelő helyeken búvóhelye­ket és etetőket állítunk fel. Mindemellett persze igen fon­tos az állomány egészségének figyelemmel kísérése, s a netán fejét felütő kór, betegség ter­jedésének meggátolása. A Földművelésügyi Miniszté-4 rium 22/1965 Zb. számú rende­leté alapján novemberben Szlo­vákia területén a kővetkező va­dak ejthetők el: szarvas, dám­­suta, muflon, őz, vaddisznó, far­kas, hiúz, borz, róka, vadmacs­ka, nyest, hódpatkány, görény, nyúl, fácánkakas, menyét, vad­kacsa, vadliba, keltike, szárcsa, gerlice, fekete holló, karvaly, héja, varjú, szarka, szajkó, csó­ka és kormorán. önálló fácános­ban engedélyezett továbbá a nyest, a sündisznó és a közön­séges bagoly puskavégre kapá­sa is. Tenyészhalastavakban gémre is vadászhatunk. Nyúlra, fácánkakasra és vad­kacsára csak hajtóvadászat ese­tén lőhetünk s ezt is csak ak­kor, ha háromnál több vadász vesz részt rajta. A nyúlra egy adott területen évente csak egyszer emelhetünk fegyvert és kivétel ez alól csak a 200 hek­tárnál nagyobb terjedelmű er­dős terep, amelyen két vadá­szatot tarthatunk. Azokban a körzetekben, melyek élőnyulak fogását szolgálják, tilos a füle­sek lövése. Fácánra egy terü­leten háromszor vadászhatunk. A nagyvadászatok számának te­hát arányban kell lennie a va­dászterülettel, a rajta élő vad mennyiségével és a tervezett példány elejtésével. Ez az arány a kártevők legnagyobb pusztí­tója. Egyébként nem árt tudni, hogy egy pár fogolyért 60 kiló narancsot, vagy 70 kiló rizst, 25 kiló marhahúst stb. vásárolha­tunk külföldön. Az élővadbefogást illetően va­dászaink hosszúéves értékes tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezért nem is csoda, hogy évről évre több az élővadat befogó vadászegyesület száma. Tulaj­donképpen ennek köszönhető, hogy míg Szlovákiából 1955-ben 4100 élőnyulat, addig tavaly már 23 ezernél is többet szállítot­tunk külföldre. Az élőfogoly­kivitel 800 darabról 4700-ra emelkedett. Az élővad-kivite­lünkben az idén azonban min­den bizonnyal változás áll be, hisz a Csallóközt ért súlyos ár­vízkatasztrófa nagyon érezhető károkat okozott. A 'legnagyobb kárt a törzsállomány szenvedte, mely nagyobbrészt a komáromi járásban összpontosul. Kárt szenvedett ezenkívül — főleg a dunaszerdahelyi és az érsek­újvári járásban — a feltétele­zett szaporulat is. A vadállomá­nyunkban bekövetkezett, nagyon is érezhető veszteség pótlása önfeláldozó munkát követel majd vadászainktól, de a mező­­gazdaság dolgozóitól is. A felet­tes szervek, valamint a Cseh­szlovák Vadászszövetség által a vadállományunk védelmében már készülő intézkedések, me­lyek betartása nemcsak a vadá­szok, hanem a mezőgazdaság dolgozóinak szívügyévé is kell válnia, feljogosítanak bennün­ket arra a reményre, hogy a vadban nemrég még oly gazdag földjeinken újra feltöltődik a vadállomány. Dr. STEFAN TÉRÉN, a CSV szlovákiai vezetősége vadászbizottságának elnöke A vadlibák védelme és lövése (Folytatás a 3. oldalról.) említetthez, nálunk rendkívül ritka. Más fajta- vadludak tarka tollazatuk által különböznek az^ eddig felsoroltaktól. A vadludak vadászata reggeli és esti húzáskor eredményes; lesbe állva várjuk húzásukat á vízpartokon, halastavaknál és nagyobb területű vizeknél. Si­kert leginkább ködös időben várhatunk, amikor a ludak mé­lyen szállva 'érintik a vizet. Te­kintettel a ludak félénk és óva­tos természetére, a portyázö vadászat nem sok kilátással ke­csegtet. Vadászatunk más mód­ja: a hajtás, nádas halastavak­ban. Káros a vadlibák gyakori zak­latása téli pihenőhelyükön. Ren­des vadász nem zavarja éjjeli szállásukon a ludakat. E rövid ismertető tanulsága; a vadludak kipusztulása elke­rülése végett nem mellőzhető megfelelő rendszabály: pótélet­­környezet teremtése a folyamok és állóvizek olyan rendezése, mely legalább a minimális élet­­fenntartást nyújthatják. Tehát a víztárolók gátjain és partokon a növényzet állandósítása, csen­des szigetek és szállások léte­sítése, holtágak felújítása, ha­lastavak építése. Ilyen létesít­mények nagyjából a vízifauna »és víziflóra újjáélesztésével ä vadászható vízivad szaporodását eredményezhetik. Randik Aladár mérnök a hajtok és vadászok esetében sem sérthető meg. A vadászott területnek legalább egyötödét minden körülmények között meg kell hagyni menekülési te­repnek s az egyre szoruló gyű­rűből ezen az úton menekülő vadra tilos fegyvert fogni. Kör­vadászat csak szombaton és munkaszüneti napokon engedé­lyezett. Kivételt csak az illeté­kes járási nemzeti bizottság en­gedélyezhet. A vadászgazda minden nyúl, fácánkakas és vadkacsa vadá­szás előtt öt nappal köteles értesíteni az illetékes JNB-t és járási vadászszövetséget a va­dászatra kiszemelt határrész nagyságát, a vadászok számát, valamint azt, hogy hány és mi­lyen vadat akarnak puskavégre kapni. Köteles továbbá ellen­őrizni — közvetlenül a hajtás megkezdése előtt — a vadászok engedélyét s azt, hogy egye­zik-e a náluk levő fegyver az engedélyben beírt puska szá­mával. Ha az engedély vagy a fegyver körül rendellenességet állapít meg, az illető „vadászt“ fel kell szólítania a terep elha­gyására és az esetet jelentenie kell a közbiztonsági szerveknek. Ezenkívül fel kell hívnia a va­dászok figyelmét a biztonsági előírások betartására, mi mel­fiatalabb egyének, mint lövők, lett ügyelniök kell arra, hogy ne vehessenek részt 18 évnél a vadászaton. A hajtők korára is ügyelnie kell, mivel ezek 15 évnél fiatalabbak nem.lehetnek. Az első három vadász mellett, majd az utánuk következő min­den öt mellett vadászkutyának kell lennie. Minden egyes haj­tást az elejtett vad pontos számbavételével és elrendezé­sével kell befejezni. Másnap pe­dig vadászkutya segítségével feltétlenül át kell fésülni a te­repet. Ez alkalomból fegyvert csak a vadászfelelős és segédje használhat. A vadászterületek tulajdono­sai kötelesek a vadfelvásárló üzemmel a vadászás előtt öt nappal tudatni a nagyvadászat pontos idejét és helyét csak­úgy, mint az elejtésre szánt vad nemét és várható mennyi­ségét. (Részletes útmutatásul a 122/1964 Zb. számú rendelete szolgál). Szarvasra, dámsutára, muflon­ra és őzre csak a JNB illetékes osztályának beleegyezésével va­dászhatunk. Vadkacsára húzás idején is lőhetünk, egy órával a napkelte és egy órával a nap­nyugta után. Pézsmapocokra lőni nem szabad, csak élve fog­ható el. F. RalbovskJ

Next

/
Thumbnails
Contents