Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-23 / 42. szám

Haltelepítés a víztárolókban Az elmúlt évek szeszélyes Időjárása mindinkább arra kész­tetett bennünket, hogy tervsze­rű meliorációs intézkedéseket foganatosítsunk víztárolók léte­sítésére. Jóllehet ezek a víztá­rolók elsősorban mezőgazdasá­gunk vízgazdálkodási céljait szolgálják, kevés jóakarattal és kezdeményező készséggel egy­úttal haltenyésztésre is hasz­nálhatók. Mindamellett halászati kihasználásuk eddig nem üti meg a kívánt mértéket, sőt sok esetben egyáltalán nem kerül sor haltelepítésre, vagy ellen­kezőleg: túltelepítésnek va­gyunk szemtanúi. Mindkét vég­let károsan befolyásolja halgaz­daságunk termelékenységét. Túltelepítés esetén ugyanis „versengés“ indul meg a halak birodalmában a koncért, aminek következménye a súlygyarapo­dás csökkenése, az erőnlét ha­nyatlása, betegségek és élősdiek elszaporodása. Ha viszont a kel­leténél kevesebb halat telepí­tünk a halastóba, a halak jól fejlődnek ugyan a tápláléktöbb­lettől, de az aránylag csekély hozam miatt nem használják ki gazdaságosan a halastavat. Hasonlítsuk össze a halasta­vat egy búzafölddel. Mit szól­nánk, ha a földműves egy hek­tárra 150—180 helyett 700—800 kg vetőmagot pazarolna? — Arányban állna-e a szántóföld hozama az elherdált vetőmag mennyiségével? Ugyanez vonat­kozik a hal telepítésére. Vázol­juk tehát a haltelepítés alap­vető követelményeit, hogy meg­teremtsük a halastavak leggaz­daságosabb kiaknázását éppúgy, mint a halak beütemezett súly­­gyarapodását. Ebben a viszony­latban több szempontot kell fi­gyelembe vennünk. Mindenekelőtt ismernünk kell a halastó természetes ho­zamát, illetve a halszaporulat mennyiségét a tenyészidőszak tartama alatt. Lényegében te­hát meg kell állapítanunk a ta­vasszal kitelepített és az ősszel kifogott halállomány közti súly­­különbözetet. Halastavaink ho­zama eltérő, éghajlati viszo­nyaink mellett általában száz és háromszáz kg között válta­kozik egy hektár vízterületre átszámítva. Első pillanatra bi­zonyára alacsonynak tűnik ez a hozam. Figyelembe kell vennünk azonban azt a körülményt, hogy főleg savanyú talajú, átnedve­sedett réteken létesítünk halas­tavakat, amelyek azelőtt még kevesebb hasznot hajtottak, vagy mezőgazdaságilag haszna­vehetetlenek voltak. Általában tehát az az elv érvényesül, hogy mmél jobb mennyiségű talajon fekszik a halastó, annál nagyobb a hoza-na. Kétségtelen, hogy to­vábbi ténvezök is befolyásolhat­ják a halbőséget. Ilyenek a víz hőmérséklete, a vízbe kerülő hulladék termelékenysége, a te­­nyészidő tartama stb. Újonnan A Csehszlovák Horgászszövetség III. szlovákiai konferenciája (Folytatás az 5. oldalról.) jelölte az irányelveket az elkö­vetkezendő hat évre. A határo­zat értelmében 1966-tól kezdve bevezeti a horgászok részére a kötelező iskolázást a helyi szer­vezet keretén belül és ezt az iskoláztatást vizsgával fejezik be. Továbbra is folytatja a fia­talság közötti nevelőmunkát. A tagság kulturális és szak­tudásának növelése céljából el­határozta, hogy a szlovákajkú tagok részére kötelezővé teszi a szakfolyóirat előfizetését. A magyarajkú tagok részére ezt addig elhalasztja, míg kellő színvonalú magyar szakfolyó­irattal nem rendelkezünk. A ha­lászat népszerűsítése érdekében megismertetjük a lakosság szé­les rétegeivel a szövetség mun­káját, célkitűzéseit, és ehhez felhasználjuk a rádiót, televí­ziót, sajtót és ismeretterjesztő előadásokat. A szövetség gon­doskodik arról, hogy az üzletek­ben kellő mennyiségű horgász­­felszerelés legyen kapható. A konferencia a gazdasági ténykedés terén elhatározta, hogy minden erőnket az új öt­éves tervre összpontosítjuk, a halászat minden mutatóját tel­jesítjük, és a szövetséget to­vább erősítjük. Bővítjük a tó-7 VADASZ “ O .Maii gazdaságokat, és kihasználunk minden lehető vízterületet úgy, hogy 1970-ig a halivadék te­nyésztése terén önellátók le­hessünk. Nagyon fontos feladat­nak állapította meg a konferen­cia vizeink bonitásának megha­tározását. Ezt azért tartjuk fontos tényezőnek, mert külö­nösen folyóvizeinkben sok vál­tozás állott be: túlzott mérték­ben elszaporodott a fehérhal és ez eleségkonkurrencia a nemes­halak részére, míg folyóvizeink nagymértékű szennyezése alap­jában megváltoztatja a halállo­mány összetételét. A jövő évtől kezdve három­fajta horgászjegy lesz érvényes, mégpedig egész Szlovákia terü­letére. valamint kerületi jegy (az eddigi kibővítve), és a he­lyi szervezet saját vizeire szóló területi jegy, nyugdíjas, kisebb jövedelmű tagok részére. Ezzel az utóbbi intézkedéssel a tag­létszámot különösen a falun akarjuk emelni, nyugdíjas EFSZ tagok részére kedvezményes területi jegyet adunk. A szlovákiai konferenciát kö­vetően egy hónap múlva, 1965. november 20—21-én Prágában ülésezik majd a Csehszlovák Horgászszövetség III. országos közgyűlése, ahol a szlovákiai kerületek harmincöt delegátusa tolmácsolja a szlovákiai bizott­­sá gelért eredményeit, s célki­tűzéseit. (cző) telepített halastavak hozamát csupán hozzávetőleg becsüljük fel, régieknél pedig évente fel­jegyzéseket készítünk. A halmennyiség megállapítá­sakor ugyancsak meg kell hatá­rozni a szaporulatot. A ponty­telepítés egyes évfolyamainál darabszámra a következő sza­porulatot várhatjuk a tavasztól őszig tartó tenyészidő tartama alatt: 50—100 grammos ivadék telepítésénél 400—600 grammot, kétéves telepítésnél 1300—1500 grammot. Az EFSZ-ek kezelé­sében álló halastavakban leg­jobban beválik a kétéves tele­pítés ötszáz gramm körül, mely esetben ősszel 1,3—1,5 kilós pontyokat foghatunk fogyasztá­si célokra. Vannak halastavak, amelyekbe fiatalabb pontyiva­dékot is telepíthetünk. Ilyenkor azonban nehézségek támadnak a halak kifogása és piaci érté­kesítése körül. Ennek csak ak­kor van értelme, ha a halállo­mányt csupán minden második vagy harmadik esztendőben fogjuk ki. A halászgazdák ellen­ben rendszerint a halastavak őszi vízkibocsátását javasolják, hogy azután felgyülemlődjön bennük a tavaszi esőzésekből származó vízmennyiség. Fontos tényező a telepített halak veszteségaránya. Ebben az esetben főleg a halak korá­tól függ a veszteség foka. Több­éves tapasztalataink alapján a pontyveszteség a telepítésnél a következőképpen alakul az egyes évfolyamokban: ivadéknál ötven—hatvan százalékot, egy­nyaras telepítésnél nyolc—ti­zenkét százalékot, és kétnyaras­­nál három—öt százalékot. A telepítés szükséges mennyi­ségét gyakorlati példákkal szá­míthatjuk ki a legjobban. Ve­gyünk tehát egy tizenkét hektár kiterjedésű halastavat, amely­nek természetes termelékeny­sége az elmúlt években 220 kg körül mozgott hektáronként. Kétnyaras pontyivadékot szán­­dékszunk telepíteni 0,4 kg súly­ban darabonként, őszre egy és fél kilós pontyok kifogását ter­veztük fogyasztási célokra. Ez azt jelenti, hogy minden egyes pontynál 1.1 kilós súlygyarapo­dást kell elérnünk. Felállítjuk a következő képletet: O = P X H + p. V Az „O" a telepített halmennyi­séget jelenti darabokban, a „P“ a halastó kiterjedését hektá­rokban, a „H“ a halastó termé­szetes termelékenységét kilo­grammokban és a „p“ a terve­zett darabveszteséget százalék­ban. A képlet a jelen esetben azután így alakul: O = 12 X 220 + 5 % 1.1 egyenlő 2520 darab. Szóval: a tervezett halastóba tavasszal 2520 darab pontyivadékot tele­pítünk és megvan a biztosíték arra, hogy ősszel öt százalékos veszteség mellett a tenyészidő alatt 2400 darab pontyot fog­hatunk egyenként 1,5 kg súly­ban. Van egy másik példa: kisebb, sekélyebb halastó áll rendelke­zésünkre 2,5 ha kiterjedésben ivadéktenyésztésre, amelybe egynyaras, egyenként 0,1 kg súlyú ivadékot telepítünk. A halastó termelékenysége 330 kg hektáronként. Az ősszel kifo­gott halak súlyának 0,5 kg^ot kell elérnie a terv szerint da­rabonként, a veszteség tizenkét százalékra tehető. A képlet a következőképpen alakul: O = 2.5 X 330 + 12 százalék 0,4 = 2310 darab. Ebbe a halastóba tehát 2310 darab egynyaras halivadékot te­lepítettünk és ősszel a veszte­ség leszámítása után 2060 darab kétnyaras pontyot foghatunk 0,5 kg súlyban darabonként. Mindkét példát a gyakorlati életből merítettük. Mindkét pél­da egyszerű és eligazodhatunk szerintük minden konkrét eset­ben. JÄN SEDLÄR mérnök, Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Komáromi pionír-horgászok a Vág-Duna hídjánál (Kovács felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents