Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-23 / 42. szám
Az ázsiai féltekén egy veszélyes gócpont — az indiai—pakisztáni konfliktus már úgy ahogy megszűnt. De annál inkább aggasztóbb hírek érkeznek továbbra is Indonéziából és Vietnamból. Az utóbbival kapcsolatban amerikai vonatkozású események is komoly figyelmet érdemelnek. Diplomáciai téren gazdag esemény-sorozat van mögöttünk. Közülük Saragat olasz államelnök lengyelországi és Amer marsall egyiptomi alelnök franciaországi látogatása emelkedik ki. Kommunista-üldözés Indonéziában Most már egyre világosabb, hogy Szukarno elnök egységtörekvései ellenére sem sikerül megállítani a kommunista-üldözést Indonéziában, amely egyre nagyobb méreteket ölt. Jelentések szerint eddig közel 1500 haladó elemet, főleg kommunistát fogtak el, illetve tartóztattak le az országban. Számos európai állam televíziója is közölt képeket arról, hogy a felbőszült nacionalista fiatalok hogyan támadták meg a vezető indonéz kommunisták házait. Köztük Aiditnak, az Indonéz Kommunista Párt elnökének házát is, aki Jáva szigetére menekült az üldöztetés elől. A féktelen baloldali üldözés közepette Szukarno elnök több vezető tisztséget töltött be új emberekkel kormányában. Elsősorban a hadügyminiszteri tárca érdemel említést, amelynek élére Suharto tábornok került. Nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy a negyvennégy éves Suharto kommunistaellenes, jobboldali beállítottságú katona, aki előléptetését, ezt a kulcsfontosságú tisztséget annak köszönheti, hogy elsőként fordult szembe a „Szeptember 30-a“ akcióval. És azután is e mozgalom leverésének élére állt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni Szukarno elnök beszédét, amelyet Suharto beiktatása alkalmából mondott. Többek között azt mondotta, hogy a „Szeptember 30-a“ mozgalom beletartozik az egész indonéz forradalom képébe, incidens volt csupán, de semmi több annál. Egyáltalán nem gyöngíti meg Indonéziát, sőt erősebbé, egységesebbé teszi. Szukarno ismét felszólította Indonézia népét és vezetőit, mindent tegyenek meg az egység fokozásáért, az új és régi gyarmatosítás elleni harcért. így távolról szemlélve bizony nehéz áttekintést szerezni az egymásnak sokszor ellentmondó indonéziai fejleményekről. Az azonban bizonyos, hogy a baloldali erők ellen folytatott hadjárat nagyon meggyengíti Indonézia haladó tömegeinek egységbetömörülését, nem beszélve az imperializmus és neokolonializmus részéről mutatkozó veszélyről. A haladó világ joggal bízik abban, hogy az indonéz nép győztesként kerül ki ebből a súlyos megpróbáltatásból és még nagyobb léptekkel halad majd előre az ország felvirágoztatása és teljes függetlensége biztosítása felé. Egyre súlyosabb a vietnami kölönc Dél-Vietnam elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor válságba került a Johnson—McNamara-terv, s ezzel együtt tulajdonképpen az amerikaiak egész háborúja. Ez a terv lényegében a következőket tűzte ki célul: a) az egész ország elfoglalása helyett mindenek előtt a kulcsfontosságú helyeket kell biztosítani, b> Saigon és a tengerpart kézbentartása mellett az ezekhez legközelebb eső tartományok megszilárdítása, c) a harcok fő terhét a saigoni hadseregnek kell viselnie, de adott esetben be kell vetni amerikai csapatokat is. Washington azonban e taktikájával egyre bonyolultabb helyzetet teremtett. Nem beszélve arról, hogy Diem bukása óta nem kevesebb mint tizenhárom államcsíny, illetve puccskísérlet zajlott Je az országban. Annak ellenére, hogy mindenféle politikai célkitűzésekkel próbálkozik, de csupán egy területen ér el bizonyos sikereket: a katonai technika színvonalát illetően. A sajátos körülmények azonban olyanok, hogy ezt a fölényt nem lehet megfelelően kihasználni. A harci kezdeményezés általában a partizánok kezében van. Az amerikaiak számára tehát marad a partizán-övezetek tömeges szőnyegbombázása, vegyi anyagokkal való elárasztása stb. Ha nem változik az események menete, Dél-Vietnam hosszú és súlyos háború előtt áll. Az USA nem tudja legyőzni a dél-vietnami hazafiakat, de még arról sem tudja „meggyőzni“ őket, hogy nem győzhetnek. Pártmegtagadás és máglya Vietnam miatt Első pillanatra azt gondolná az ember, hogy a buddhista papoknak a múltban oly gyakran megismétlődő önkéntes tűzhaláláról van szó. Távolról sem. Arról a hatalmas tüntetőhullámról van szó, amely az elmúlt napokban politikai viharként söprött végig az Egyesült Államokban. A mintegy száz városra, köztük Washingtonra, New York-ra és Chicagora is kiterjedő tüntetések célja az volt, hogy kikényszerítsék a vietnami konfliktus békés rendezését. Jelentések szerint a Fehér Házban megdöbbenéssel és aggodalommal vettek tudomást ezekről az óriási tüntetésekről és a betegségéből a vártnál lassabban lábadozó Johnson elnök utasította, a titkos szolgálat ügynökeit: nézzenek utána, nincs-e kommunista szervezkedés e tömegtüntetések mögött. Régi és levitézlett taktika ez. Mihelyt a haladó erők tömegesen fejezik ki véleményüket, illetve nemtetszésüket, Nyugaton mindjárt „kommunista-veszélyről“ beszélnek. De lehet-e határozottan választ adni mindenre, mint amit a 22-éves amerikai David Miller adott, aki egy tömegfelvonuláson nyilvánosan égette el ka-Az amerikai kormány szennyes délvietnami háborúja egyre nagyobb felháborodást vált ki az Egyesült Álla•nokban is. Önmagában az a tény, hogy az elmúlt napokban több mint százezer amerikai vett részt a vietnami háború elleni tüntetéssorozatban, bizonyítja, mennyire elegük van ebből a felesleges vérontásból. Felvételünkön a New York-i tüntetők láthatók, akiket ellentüntetők támadtak meg „Győzelem Vietnamban“ c. felirattal. (Telefoto: ÖTK) tonai behívóját, mert mint mondotta: „a békés vietnami falvak bombázása és kiégetése nem egyeztethető össze keresztény hitével“. Vagy vegyünk egy másik példát? Az angol munkáspárti ifjúság gyűlésén felszólalt a 93 éves Bertrand Russel, a világhírű angol filozófus és békeharcos, aki szintén nyilvánosság előtt tépte szét ötvenegyéves munkáspárti igazolványát, tiltakozásul az ellen, hogy a Wilson-kormány támogatja az amerikaiak vietnami politikáját. Fontos nemzetközi megbeszélések Az ENSZ székhelyén a világszervezet közgyűlésének ülésével egyidöben változatlanul fontos diplomáciai eszmecserékre, illetve két- és többoldalú megbeszélésekre került sor. Az egyes tagállamok ENSZ-küldöttségei, a napirend tárgyalásain kívül beható eszmecserét folytatnak az egymást kölcsönösen érdeklő kérdésekről is. Emellett azonban a legjelentősebbek az ENSZ-közgyűlés elsőszámú politikai bizottságának ülései, amelyeken a magyar Csatorday Károly elnököl. Jóváhagyott napirendi pontjai között elsősorban az atomfegyverek további terjedésének megakadályozása, leszerelési világértekezlet összehívása, Afrika atommentes övezetté nyilvánítása, az atom- és nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltása és sok más fontos kérdés szerepel. Az államközi tárgyalások sorában elsősorban Saragat, olasz köztársasági elnök a hét elején befejezett Lengyelországi látogatása érdemel figyelmet. Ő az első NATÖ-országbeli államfő, aki hivatalos látogatást tett Lengyelországban. A kiadott közlemény hangsúlyozza a két ország vezetői közt lefolyt tárgyalások szívélyes légkörét és szellemét, valamint a megvitatott kérdések fontosságát, a két országot érintő kapcsolatok, valamint a nemzetközi helyzetet illetően egyaránt. Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság alelnökének hivatalos franciaországi útjának az kölcsönöz külön jelentőséget, hogy az emlékezetes 1956-os szuezi válság óta először tett látogatást ilyen magasrangú egyiptomi politikus Párizsban, ahol annak idején — jóllehet személyesen nem, de Gaulle — fenntartás nélkül támogatták az angol intervenciót. De Gaulle és Amer marsall több ízben is folytatott tárgyalásokat az Elysé-palotában, amelynek fő tárgya a francia—egyiptomi kapcsolatok, az általános nemzetközi problémák és a középkeleti helyzet volt. Mint látható, a választási hadjárat teljes ütemében de Gaulle egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy önálló függetlenségi politikájának széles sakktábláján újabb lépéseket tegyen. Az ún. harmadik világban fontos szerepet játszó EAK-val való kapcsolatainak rendezésével újabb borsot tört Washington és London, de nem utolsó sorban Bonn orra alá is. A koalíció igen, de a politika is marad? Hosszú huzavona után végre rendeződött a bonni kormányalakítási viszály. Marad a kereszténydemokrata és a szabaddemokrata koalíció, s marad a régi összeállítás is. Erhard lett a kancellár, Schröder külügyminiszter, és Mende a szabaddemokraták vezére, alkancellár és össznémetügyi miniszter egy személyben. Washingtonban titkolt öröm és Párizsban nyílt csalódás. így lehetne a bonni kormányalakítási maraton nyugati visszhangját összefoglalni. A szocialista országok, köztük hazánk szempontjából az a lényeges, hogy a nehéz politikai vajúdás közepette megalakult „új" nyugatnémet kormány mennyire hajlik majd a realitásokra, a nemzetközi helyzet rendezése, elsősorban az európai béke biztosítása és a második világháború maradványainak felszámolása felé. Mert ha továbbra is a régi vonalat követi, úgy nem előmozdítója, hanem gátlója lesz a már régóta rendezésre megérett európai problémáknak. A mi részünkről nyitva állnak a megegyezés, a kölcsönös együttműködés és a jó szomszédi kapcsolatok megteremtése lehetőségének kapui. Most már a bonni vezetőkön a sor, hogy élnek-e az adott alkalommal. (-tg-) _ NÉGY MUTATÖT KAPNAK egyelőre a vállalatok az irányító szervektől. Ezek: a munkatermelékenység, a létszámkeret, az átlagbér és a béralap. Ezek közül a jövőben egyedül a béralap marad meg, mert a Központi Bizottság véleménye szerint korai lenne lemondani a béralaptervezésről. Egyelőre biztosítani kell a pontos összhangot a termelt közszükségleti cikkek mennyisége és a lakosság vásárlóereje között. Később, ha megfelelő készletek halmozódnak fel a legfontosabb fogyasztási cikkekből, le lehet mondani a béralap meghatározásáról is. Az új rendszerben mindössze az értékesítés volumenét, a termelési cikklistát, nagy vonásokban a béralapot, a vállalati nyereség összegét és a jövedelmezőség színvonalát, továbbá’ az állami költségvetési befizetések összegét írják elő a vállalatok számára. Beruházások és forgóeszközök Jelenleg a beruházásokat központi terv alapján osztják szét és a vállalatok ezekért ellenértéket nem fizetnek. így nem biztosított a beruházások gazdaságos felhasználása. A probléma egyik megoldása az lesz, hogy a beruházási építkezések esetében áttérnek a hosszúlejáratú hitelnyújtásra, a vállalat tehát érdekelt lesz abban, hogy az új beruházást azonnal üzembe helyezze. Ugyancsak megszűntetik a vállalati forgóeszközök térítésmentes pótlását is, mert a vállalatok lényegében semmiféle gazdasági felelősséget nem viselnek a számukra kiutalt forgóeszközök felhasználásáért. A vállalati állóalapok és forgóeszközök után a jövőben használati díjat fognak fizetni. A gazdasági irányítás áj rendszere a Szovjetunióban (II.j Ha a jövőben a vállalat eredményesen növeli a nyereséget és jövedelmezőségét, dolgozói jövedelmét is hathatósan növelheti. A munkások és alkalmazottak bértételeit és illetményeit továbbra is központilag állapítják meg, illetve emelik, de a vállalatok a béralap mellett saját forrásukkal is rendelkeznek, majd, amelyet jutalmazásra fordíthatnak. Ennek forrása a nyereség lesz. A nyereségből nemcsak prémiumokat fizetnek az év folyamán, hanem év végén minden dolgozónak egyszeri jutalmat is oszthatnak, figyelembe véve a teljesítményt, és a szolgálati időt. Az így létesített ösztönzési alap attól függ, hogy mennyi lesz az új termékek értékesítéséből és a minőségemelési felárakból a vállalat pótlólagos jövedelme. Minden vállalatnak szociális-kulturális és lakásépítési alapot is kell létesítenie. A jól dolgozó gazdasági szervezetek tehát a jövőben nemcsak a dolgozók keresetét növelhetik, hanem munkásaik és alkalmazottaik lakás- és életkörülményeit javíthatják és kulturális, valamint egészségügyi téren is előnyökhöz jutnak. Az állami tervbizottság 1966. január 1-ig kidolgozza az ipari termékek nagykereskedelmi árai kialakításának főbb irányvonalait annak érdekében, hogy az árak a lehető legjobban megközelítsék a társadalmilag szükséges munkaráfordítások szintjét. Az új árrendszer kimunkálásához, az új árjegyzékek elkészítéséhez hosszabb időre van szükség. Az új árakat előreláthatólag 1967—68-ban lehet majd bevezetni. A Szovjetunióban az elmúlt években a gazdasági élet igazgatásában nagy átszervezés történt. 1957-től az iparigazgatást a népgazdasági tanácsokon keresztül gyakorolták, az ipari minisztériumokat pedig megszüntették. Az intézkedésnek volt néhány pozitív vonása, elsősorban a rokonvállalatok egyesítése révén, később azonban ennek az irányítási rendszernek nagy fogyatékosságai mutatkoztak. Műszaki szempontból az azonos iparágak felső irányítása felaprózódott és zavarossá vált. Ezért — mint Koszigin kifejtette — lényegében nincs egyetlen olyan szerv, amely az ipari ágazatok fejlesztési kérdéseit a maguk sokrétűségében komplex módon vizsgálná és oldaná meg. Ez hátráltatta a műszaki haladást és a különböző gazdasági körzetekben levő azonos vállalatok között ésszerű termelési kapcsolatok kialakulását. , Ágazati elv az irányításban Emiatt most szükségessé vált az iparigazgatás szervezetének lényeges javítása. Ágazati elv szerint felépített irányító szerveket hoznak létre: ipari minisztériumokat, amelyeket felruháznak az iparágak irányításával kapcsolatos összes jogokkal, s amelyek teljes felelősséget viselnek vállalataik fejlesztéséért. Az ágazati tudományos kutatóintézetek is ezeknek a minisztériumoknak lesznek alárendelve. A minisztériumok lesznek felelősek azért, hogy vállalataik a népgazdaság és a lakosság szükségleteit kielégítsék. Kezdeményezniük kell új termékfajták gyártását és biztosítaniuk kell az előállításhoz szükséges előfeltételeket. A minisztériumok megalakítása nem növelheti az irányító apparátus létszámát, sőt csökkenteni fogja. Változások történnek a szovjet legfelső irányításának szervezetében is, így a Szovjetunió Állami Tervbizottságát közvetlenül a Minisztertanácsnak rendelik alá. A szovjet gazdaság új irányítási elvei és módszerei természetesen élénk érdeklődést keltettek világszerte. A kapitalista sajtó egy része, mint ilyenkor szokásos, igyekszik a változásokba olyan tendenciát belemagyarázni, amely megfelel a kapitalista észjárásnak. Valójában ők is tudják — legalábbis a kapitalista világ értelmesebb közgazdászai — hogy sző sincs semmiféle „kapitalista jellegű átalakulásról“, hanem éppen az ellenkezőjéről van szó, arról, hogy meg kell erősíteni a szocialista gazdálkodás alapjait, amelyek változatlanok és megfelelnek a kommunizmus építése követelményeinek és eszméinek. p. J. 9 Csehszlovák felszólalás az ENSZ* ben. Az ENSZ-közgyűlés pénzügyi bizottságának ülésén felszólalt Jiri Hájek, az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakán résztvevő csehszlovák küldöttség vezetője. Megállapította, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet értékelésében a legfontosabb a fejlődő és a fejlett országok gazdasági színvonala közti különbség megállapítása. O India nem gyárt atombombát. Sasztri indiai miniszterelnök október 19-én egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy India nem foglalkozik az atombomba-gyártás gondolatával. Sasztrinak ez a kijelentése válasz a szélsőséges indiai köröknek, melyek az indiai—pakisztáni válság napjaiban India atomfegyverkezését sürgették. 9 A Varsói Szerződés négy tagállamának közös hadgyakorlata. A napokban „Októberi zivatar“ néven közös hadgyakorlatot tartott az NDK, Csehszlovákia, a Szovjetunió és Lengyelország egyesített hadserege. A hadgyakorlatokat az említett államok honvédelmi miniszterei is megtekintették. 9 Államcsíny-kísérlet Burundiban. A Leopoldville-i Kongóval szomszédos Burundi-királyságban keddre virradó éjjel államcsínykísérletet hajtottak végre IV. Mvdambusta király megdöntésére. Jelentések szerint a lázadást sikerült leverni és a hazájából elmenekült király ismét visszatért az országba. • Az új kormány letette az esküt. Kongóban új kormány alakul, amelynek élére Kimba miniszterelnök kerül az eltávolított Csőmbe helyére. 9 Peronista tüntetések Argentínában. Argentin jelentések szerint á rendőrség majdnem ezer embert tartóztatott le, akik részt vettek Peron, volt argentin elnök melletti tüntetésen. • Koreai magyar megbeszélések. A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívására magyar pártküldöttség járt Phenjanban, ahol megbeszélést folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről. Előzőleg a Fock Jenő vezette magyar pártküldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt. 9 Eredményes volt á dán miniszterelnök szovjetunióbeli látogatása. Moszkvában közleményt adtak ki Otto Krag dán miniszterelnök tíznapos szovjetunióbeli látogatásáról. A nemzektözi helyzettel kapcsolatban a tárgyaló felek aggodalmuknak adtak hangot a veszélyes ázsiai konfliktusok, és azoknak a nemzetközi helyzetre gyakorolt súlyos hatása miatt. A közlemény hangsúlyozza, hogy a két országot érintő gazdasági és kereskedelmi tárgyalások igen kedvező eredményt hoztak. 9 Tanácskozott a KGST valuta- és pénzügyi állandó bizottsága. A bizottság ajánlásokat fogadott el, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank alaptőkéje egy részének aranyban és szabad devizában való képzése és felhasználása kérdésében, valamint megvizsgálta egyes ráfordítások KGST-országok közötti elszámolási rendjének tökéletesítését. 9 Bővül a szocialista országok geofizikai programja. Budapesten tartotta ülését a szocialista akadémiák koordinációs bizottsága, amelynek feladata a mesterséges holdak megfigyelésével kapcsolatos közös kutatások irányítása. A szocialista országokban működő megfigyelő állomásokat új szovjet, csehszlovák és német műszerekkel szerelik fel. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1965. október 23.
