Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-23 / 42. szám

Gondok és lehetőségek

Mit nevezünk jelenleg falusi kulturális életnek? Melyek azok az összetevők, amelyek annak egészét adják?

Az ember próbál választ keresni a kérdésekre s miközben a válaszokat keresi, új kérdések kerülnek elő, és olyan az egész, mint valami vég nélküli lánc; csak morzsoljuk, szemeztük, de sehogyse sikerül a végére érni. Minden összefolyik, minden egymáshoz tapad, elszakíthatatlanul. Az egyik ágazat feltételezi a másikat is, a ahol valami egyszer megreked, ott lassan minden leáll. Jöhet azután gazdasági fellendülés, a falu lakói anyagilag kedvezőbb körülmények között élhetnek, nincs előrehaladás. S ez az állapot néha évekig is eltarthat.

Kamocsán furcsa módon az elmúlt év végén s az idén jelentkeztek a hanyatlás imént vázolt jelei. Szerencsére azonban Kamocsán mindez pillanatnyi megingás volt, amelyet nem várt körülmények okoztak, s amelyek áthidalása rövid idő kérdése.

S z a 1 a y Béla, a CSEMADOK elnöke szerint ez az állapot elsősorban a fiatalok passzív magatartásából ered.

— A fiatalokkal nem sikerült megvalósítani elképzeléseinket az elmúlt idényben. Most megpróbáljuk összehozni a régi gárdát...

A CSEMADOK kamocsal szervezete általában évente egy-két színdarabot adott elő a múltban, pedig akkor sokkal kedvezőtlenebb körülmények között dolgoztak, mint ma. A mostani helyzetet a száj- és körömfájással és az árvízveszéllyel magyarázzák. Ez a két tényező egy csapásra mindent megold és megmagyaráz. De csak akkor, ha megelégszünk vele, ha a felszínen maradunk.

Már az is érdekes eredményt hozna, ha megvizsgálnánk miért kell kettéválasztani a fiatalokat, az idősebbektől és szembe állítani őket egymással. Van erre természetes magyarázat is, amely az örökös generációs problémákon alapszik; hogy a fiataloknak és az idősebbeknek különbözőek az érdeklődési körei. Ezt azonban például egy színdarab tanulásakor könnyen fel lehetne oldani, hisz kevés kivétellel minden színműben egyaránt szerepelhetnek fiatalok és idősebbek is.

★

— Kovács Jánosnét, az iskola Igazgatónőjét keresem.

— Tessék, én vagyok.

A válasz határozott, de érezni á

meglepetés árnyalatát is benne.

— Szeretném, ha elmondana valamit a falu kulturális életéről, terveikről és a lehetőségekről.

— Erről nagyon nehéz beszélni.

— Miért?

— A fiatalokat nem lehet összefogni. Tavaly a Bukfenc cfmű színdarabot szerettük volna színre vinni, de nem sikerült.

Üjra az előbbi „miért“ bukkan eló. Ezek a „miértek" egyre gyakoribbak.

— Pedig megpróbáltam mindent. De

igazán. Elvittem a kávéfőzőmet, kávét főztem, csakhogy jöjjenek a próbákra ... Hiába.

— Mit gondol, mi az oka ennek?

— Többféle lehet. Még nem gondolkodtam rajta. Egy azonban bizonyos: nem csupán a fiatalokban keli keresni a hibát. Egy színdarab betanulása nálunk sokszor attól függ, hogy menynyi szereplő kell hozzá, s főleg milyen a férfi és női szerepek aránya.

★

E rövid párbeszéd látszólag nem derített fényt a kamocsal kulturális élet egyik legismertebb és leggyakrabban művelt ágára, a színjátszás jelenlegi problémáira. De felszínre hozott valamit, amivel érdemes foglalkozni. A kérdést így fogalmazhatnánk meg: miért okoz gondot egy színdarab betanulásakor a férfi szereplők hiánya, miért van elég női szereplő? Véleményem szerint az okot elsősorban a fiatalok foglalkozásában kell keresni; hogy ki hol dolgozik. Az adott esetben a lányok nagyobb része otthon a faluban, míg a fiúk túlnyomó többsége a falun kívül talált magának munkát. Már maga a mindennapi utazás is bizonyos fokon olyan megterhelést jelent, amely a fiatalok érdeklődésének intenzitását csökkenti. Tovább menve az utazó fiatalok majdnem mindegyike különböző munkahelyen dolgozik, aszerint, hogy milyen a szakmája. Ha munka után ezek a fiatalok hazakerülnek, még ha találkoznak Is — mert nem mindig van erre lehetőség — nincs meg az a közösségi erő, amely érdeklődési területeiket összefogná. Idővel ez az elszigeteltség egyre fokozódik és elhatárolja egymástól a fiatalokat. Es ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a közösségi élet, főleg a kulturális élet megreked, még akkor is, ha a körülmények kedvezőre fordulnak.

Kamocsán négy évvel ezelőtt kezdték építeni a művelődési otthont, melyet tavaly fejeztek be. Az egymillió négyszázezer koronás költséggel épült korszerű, minden igényt kielégítő művelődési otthonban helyet kapott minden tömegszervezet és a könyvtár is. Falusi viszonylatban ez a tényező döntő befolyással van a kulturális életre. De Kamocsán még nem találták meg azt a módot, amellyel ezt a nagyszerű létesítményt az eredeti célokra, teljes egészében felhasználhatnák. Csodát nem várhatunk, — ez természetes, — azonban csakis akkor változhatnak meg a viszonyok, csakis akkor érhetnek el eredményeket, ha rendszeres és következetes munkát végeznek.

★

A helyi nemzeti bizottság elnöke Öuran Karol tisztában van azzal, hogy többet kell tenni azért, hogy a falu kulturális élete fellendüljön. A tervekről beszél.

— A művelődési otthont négy évig építettük, még most sincs teljesen befejezve. Be kell rendeznünk a színpadot. E célra van hatvanezer koronánk, sajnos, a martini színpadtechnikai vállalat a megrendelt berendezéseket ez idáig nem küldte el. Ettől függetlenül már vendégül láttuk a MATESZT-t és az újvári színjátszócsoportot is. Hihetetlennek tűnik, —

!; Botrány j; az operában

1 Az elmúlt hónapokban az olasz-1 { és a világsajtó sűrűn foglalkozta-1

I tott a maffia itáliai üzelmeivel. A

' Vie Nuove legújabb száma új és' 'I váratlan vonatkozásban leplezi le '.a maffia terroruralmát és mesterkedéseit. Egy ismert fiatal bariton, Giuseppe Zeehillo feljelentése alap-II jón a milánói bíróság vizsgálatot 1 indított annak tisztázására, hogy

ijuthat valaki Olaszországban operai \fellépéshez, illetve szerződéshez. A

I ( bejelentés bombaként hatott a belőrántó világában, mert hamarosan 1, kitűnt, hogy a Scala, a világ leghíresebb operaházának közvetlen

II közelében évek óta szégyenteljes 11 kiuzsorázó üzelmeket folytat egy i * bűnszövetkezet.

i> Néhány színházi ügynökség telqjesen ellenőrzése alá vette ezt a |i művészeti területet. Különösen a i1 külföldi énekesek szerződtetésének i> körülményeiről derültek ki botrái1 nyos részletek. Egy külföldinek i1 ugyanis nagy reklám, ha valame^lyik nevesebb itáliai operaházban, • vagy éppen a Scalában léphet fel. i Ezzel éltek vivsza a milánói hangikufárok. Egy amerikai énekesnő i* például 20 ezer dollárt fizetett elődre egy milánói színházi ügynökséginek, hogy olaszországi operai szereződéshez jusson. De nem jártak 1 'sokkal jobban a Hazai énekesek: sem.

1 Így például Vianello, a velencei ope- 1 eaház volt ■ első tenorja, aki több 1' száz alkalommal lépett fel már az olasz operaszínpadokon, köztük a Scalában is, alig negyvenéves korában és képességei teljében, a kó- 1' rusban kötött ki, mivel nem volt ' hajlandó alávetni magát az ügynS- 1 kök diktátumának: keresetének 80 1'százalékát kellett volna leadnia a ' „közvetítőknek".

■

Az új művelődési otthon

Egy iglói festőről

OLGYAI VIKTOR nincs már az élők sorában, de müvei ma is őrzik nevét és tehetségét. Most, születésének 85. évfordulója alkalmából emlékezzünk rá.

1870. november 1-én született Iglón. Kezdetben papi pályára készült, de csakhamar átlátta e pálya társadalmi meddőségét és hátat fordítván a bölcsészetre iratkozott be. Nem lett belőle azonban tanár sem. Már „iglói diák“ korában kiütközött belőle grafikus tehetsége és végül is ehhez maradt hű. 1891-ben beiratkozott a Bécsi Akadémiára, ahol Lichtenfels éá Unger voltak a mesterei. 1892-ben készítette el első rézkarcát Csendes éj címen, 1897-ben pedig már országos feltűnést keltett a Téli albummal, mely tíz rézkarcból állt. Ebben az évben azonban már kiállította első olajfestményét. Február cím alatt, ezzel elnyerte a képzőművészeti társulat ezerkoronás díját. Szívesen festett tájképeket, 1902-ben nagy sikere volt a Patak mentén című képének.

1906-ban pedig a Felvidéki háznak .melyet honi környezetből merített és ezzel a szlovákiai vonatkozású képpel elnyerte az Eszterházy-díjat. Szlányi Lajossal és a tallósi származású Mihalik Dániellel megalapította az ún. tájfestő triászt. Sokat tartózkodott a Szepességben, végül is azonban Budapestre költözött, ahol a Képzőművészeti főiskola tanára lett. Budapesten halt meg 1929-ben. M. L.

Siqueiros

A legnagyobb élő mexikói festő, meggyőződéséért a közelmúltig bebörtönzött DAVID ALFARO SIQUEIROS élete fömüvéhez készülődik. Négyezer négyzetméteren az emberiség egész történelmét festi meg. Mint a klasszikus mesterek, 0 is hét segítővel dolgozik, azok a részleteken dolgoznak majd. A kép homlokzati freskó lesz.

Vita a művelődési alapról

Milyen célokra használjuk a művelődési alapot

MIHAIL SOLOHOV KAPTA AZ IRODALMI NOBEL-DlJAT

Volt egyszer egy öregember..

mégis valóság —, hogy nem tudunk székeket szerezni. Rendeltünk, van rá pénz is, de hiába. Székek nincsenek, így ha előadás van, akkor minden irodát ki kell ürítenünk, hogy a közönséget leültethessük. Mozielőadást hetente kétszer rendezünk, sajnos, nagyon gyér közönség előtt. Ez nem is furcsa, hiszen a faluban 178 tv-készülék működik. A későbbiek során, talán ha sikerül, már tavaszra büfét vagy cukrászdát rendezünk be a művelődési otthonban és vasárnaponként teadélutánokat szervezünk.

★

Kamocsán ezerötszáz ember él. A szövetkezet 1600 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, s munkaegységenként tizenkilenc koronát fizet. A szövetkezet a művelődési alapra évente 90 ezer koronát ad, amelyet a tagság iskoláztatására, különböző tanfolyamokra, kulturális rendezvényekre, kirándulások költségeinek fedezésére fordítanak.

Ezek a tények, komoly alapot és lehetőséget biztosítanak a kulturális élet fellendítésére. S nem csupán a színjátszásról van sző, hisz volt Kamocsán tánccsoport és énekkar is. Miért ne lehetne újra?

Amikor Kovács Jánosnéval beszélgettem a színjátszócsoport munkájáról Rostislav Blazek: Viharos szenteste című művét mutatta. Ezzel foglalkozik jelenleg. Adottságok vannak. Rendszeres munka és akarás kell csupán, s a jelenlegi átmeneti nehézségeket rövid időn belül könnyűszerrel áthidalhatják. GÁL SÁNDOR

A Nobel-dijat odaitélő bizottság október 15-én Mihail Solohov szovjet írót tüntette ki az 1965. évi irodalmi Nobel-díjjal. A hatvan éves Solohov a mai szovjet próza legjelentősebb egyénisége. Negyvenéves irodalmi munkássága alatt munkál 678-szor jelentek meg több mint 42 millió példányban 73 nyelven. Alkotásainak legnagyobb részét megfilmesítették, és sokat belőlük megzenésítettek. Mihail Solohov életéről, munkásságáról részletesebben a jövő szombati számunkban írunk.

elnökei számára indítson tanfolyamot. Az albizottságnak nagyobb és kiterjedtebb jogot és kötelességeket szabjon meg, mind eddig volt. Fontos, hogy a művelődési bizottság rendszeresen ülésezzen és ülésein foglalkozzon a szövetkezeti dolgozók minden ilyen irányú problémájával. Fontos, hogy minden szövetkezetben foglalkozzunk a munkakörnyezettel, a higiéniával, valamint hasonló „mellékes“ apróságokkal is, mivelhogy ezek rendbentartása nagy méretben befolyásolja dolgozóink munkakedvét és teljesítőképességét.

a azímői EFSZ üzemgazdásza

HORVÁTH LAJOS,

Az EFSZ-ek VI. országos kongreszszusa határozata alapján adták ki az EFSZ-ek munka és ügyviteli rendjének új mintáját. Eszerint minden szövetkezet kidolgozta a saját házirendjét. A mintaaiapszabályzat 22. oldalán olvashatjuk ezt a mondatot; „A művelődési albizottság, a szövetkezet vezetősége és a taggyűlés legalább negyedévenként egyszer értékelik a művelődési alap pénzeszközei költségvetésének a teljesítését.“

Erről a költségvetésről és annak tervezéséről, valamint a teljesítéséről szeretnék néhány sort írni. A folyó évben hasonló formában került a művelődési alap költségvetése a termelési és pénzügyi tervbe mint más éveken. A különbség csak abban van, hogy az egyes költségvetési elemeket pontosan felosztottuk az albizottság tagjaival. A pénzügyi tervben ezeket a tervezett tételeket találjuk:

1. Irodalom és sajtó 20 000 Kös

2. ösztöndíjak 45 000 Kés

3. Szövetkezeti iskola 10 000 Kés

4. Pionírtábor 5 000 Kés

5. Üdülések 50 000 Kés

6. Egyéb kiadások 15 000 Kés

összesen: 145 000 Kés

Mi ezt a tervet márciusban dolgoztuk ki. igyekeztünk a fent említett egyes összegeket elosztani és ezek szerint meríteni a kiadásokat. Nézzük meg most kilenc hónap távlatából, hogy az elmúlt háromnegyed évben mire is merítettük ki a művelődési alap költségvetését?

A folyóiratokra és irodalomra kimerítettük a tervezett összeget, pontosan 19 050 Kcs-t. Ebből 17 600 Kés a Szabad Földműves (235 darab), Rofnícke noviny (35 darab) és a járási újságra merült ki. Ezer korona jutott a szaklapokra és napilapokra és abból sajnos csak 400 Kés szakirodalomra, igaz, meg kell jegyeznünk, hogy nagyon kevés a magyar nyelven megjelenő szakirodalom.

Az ösztöndíjak kimerítését befolyásolja a diákok száma. Az első félévben négy diákunk volt. Jelenleg ketten tanulnak tovább. Ide sorolhatnám még a tanoncokat. Igaz, hogy itt a költségvetés attól Is függ, hogy a tanuló milyen szakiskolába jár. Nyolc tanoncunk tanul különböző mezőgazdasági szakiskolákon. Mind a nyolnak a szülei szövetkezeti tagok. A háromnegyedévi kiadás ösztöndíjakra 21972,— Kcs, ami az öv végéig még emelkedik

kb. tízezer koronával. Ezek szerint á tervezett összeget valószínűleg nem merítjük ki.

Szövetkezeti iskolázásokra minden résztvevő szövetkezeti tagunknak óránként öt koronát fizetünk. A tervezett összegnek csak 25 %-» merült ki. A szövetkezeti Iskolát nagyon kevesen tartják szükségesnek és habár fizetünk is, kevesen látogatják. Keresni kell valami űj formát, amely vonzóbbá teszi ezeket az előadásokat;

Pionírtéborba ez évben két jövőbeli tanoncunkat küldtük. A tervezett öszszeg és létszám, valamint annak helyes elosztása nemcsak a szövetkezet tagságán múlik, ebbe beleszölnak járási szerveink is.

Üdülésre és kirándulásokra terveztük a legnagyobb összeget. A költségvetésnek több mind egyharmadát teszi ki, amelynek konkrét kidolgozása véleményem szerint szintén fontos. Az idén voltunk Balatonnál, továbbá megtekintettük a brnói nemzetközi nagyvásárt és voltunk a Csehszlovákia — Portugália labdarúgó-mérkőzésen.

Ezenkívül havonta 30—40 dolgozónk bérletet kap a Magyar Területi Színház előadásaira Érsekújvárba. Ide is autóbusszal szállítjuk tagjainkat.

Továbbá három személy Szovjetunió szépségeit tekinti meg, hét személy pedig tanulmányútra a szomszédos Ausztriába látogat el. Kiadások: 30 000 korona.

Utolsó fejezet az „Egyéb kiadások“. Itt már több mint tízezer koronával léptük túl a tervezett keretet. Az egyéb kiadásokhoz tartozik a faluban működő tömegszervezetek támogatása. Ez ideig 19 000 K£s-t utaltunk át részükre, 10 492 Kős-t a szövetkezeti ünnepségek (mint pl. aratőünnepély, évzáró közgyűlés) kiadásai teszik. Eddig tehát 99 450 Kös-t merítettünk ki a művelődési alapból. Ha ezt százalék-arányban mutatom ki, akkor a legmagasabb százalék az egyéb kiadásoknál mutatkozik, a legalacsonyabb pedig a szövetkezeti munkaiskolánál

ÜjltásI és propagációs kiadás alig mutatkozik. Miért van ez így? Nincs érdeklődés, a fiatalság a szövetkezetünkben eléggé passzív a tanulás iránt. De őszintén tegyük fel a kérdést, vajon a szövetkezet vezetősége és tagsága támogatja-e ezeket a fájó ágazatokat?

Javasolnám a termelési igazgatóságnak, hogy a téli hónapokban a szövetkezetek kulturális bizottságéinak

Csuhraj filmjének híre jóval előbb dik, a Ballada a katonáról és a Tiszta érkezett el hozzánk. A Negyvenegyeégbolt alkotójának készülő munkája nagy várakozást keltett, hiszen ez Csuhraj első filmje, amely nem a bizonyos fokig már leszúrt, értékelt események árnyékában és sugárzásában Idézi fel hőseit, hanem napjaink hétköznapi emberének világát kutatja, barátságon, szerelmen, családi összetartáson mérve le a kor, és a szovjet társadalom egyes vonalait, jellemalkotó tendenciáit.

A nagy várakozáshoz képest a film némi csalódást hozott. A Volt egyszer egy öregember értékes és újat felfedező részletei mellett, más részeiben vontatott, szürke. Ezekből a részletekből hiányzik az az érzelmi erő, az a magas hőfok, amely Csuhraj művészetét általában jellemzi.

A történet egy öreg házaspárról, közelebbről az öregember és az öregasszony egymáshoz, a családhoz, az emberekhez és a világhoz fűződd kapcsolatáról szói. Nyilvánvaló, hogy a téma „ürügyén“ a művész sokkal általánosabb megfigyeléseket kíván közölni napjaink sokszínű, fejlődő társadalmáról.

Az öreg házaspár háza leég. Ogy döntenek: elhagyják a falut. Egyik gyermekükhöz költöznek. De melyikhez? Három gyermekük van ugyanis, két fiú, mindkettő élete rendezett, nyugodt. A harmadik, leány, élete rossz vágányra futott, szüleinek régen nem ír, s úgy hírlik, házassága sem sikerült. Az öregek hozzá mennek.

Mindig oda, ahol segítségre ven

szükség: — fez az egyik fontos Jellemvonás, amelyet Csuhraj felfedez és megmutat a megindítőan kedves, öreg házaspár sorsán keresztül a szocialista ember „magánéletéből".

A kötelesség és a vágy, a „kellene" és a „szeretném" között nem tűnt el ugyan a konfliktus, de nem olyan éles, nem olyan feloldhatatlan, mint a kapitalista társadalom körülményei között. Csuhraj hősei sokkal inkább szeretik azt tenni, ami társadalmi kötelességük. és ha nem Is az első pillanatban, ha nem Is mindig, de lényegében a társadalomban érvényesülő tendenciák szerint cselekszenek.

Megérkezik az öreg házaspár új otthonába. A vő, éjnek Idején kizárja őket a lakásból, azután behívja. Lányuk, elhagyta családját, de később visszajön. Az öreg kidobat a klubból egy szombatista fiút, azután munkát szerez neki. Az állatorvos kiutasítja az öreget rendelőjéből, aztán meglátogatja. A hibázás és a jóvátevés, a sértés és az engesztelés követi egymást, kissé mesebeli módon, hol bensőségesen, meggyőzően, hol tompább csengéssel, fakóbban, vontatottan.

A hibák ellenére a Volt egyszer egy öregember mégiscsak Csuhraj filmje, tehát rangos, gondolatébresztő, lírával átszőtt, mindenképpen figyelemre méltó mű. Néhány kitűnő színészi alakítással is megörvendeztet, különösen az öregasszony szerepében Vera Kuznyecova eszköztelen játékáról szólhatunk elragadtatással.

SZABAD FÖLDMŰVES

1005. október 23.