Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-23 / 42. szám
Forrásban a zöldségügy OKTÓBER ELSŐ NAPJAIBAN véletlenül találkoztam Bosák Sándorral, a Galántal Zöldségfelvásárló Üzem agronómusával. „Mi újság?“ kérdeztem s tüstént elmondta, ml szivén feküdt. „Nyom bennünket a karfiol. Nem tudjuk átvenni a felkínált mennyiséget.“ — Talán nincs piaca az idei szép karfiolnak? Vállat von és elmondja, hogy Pre- Sovba küldtek két autó első osztályú karfiolt, de nem vették át. Visszaküldték. Két héttel ezelőtt a komáromi járás szövetkezeteiből érkezett panasz. „Nem vásárolják fel a görögdinnyét.“ A búcsiak hozzáláttak silózásához, míg a marcellháziak örömmel újságolták, sikerült néhány vagonnal eladniok. Nyár óta állandó téma a fokhagyma. A termelő mielőbb szabadulni szeretne az árutól, viszont nincs aki felvásárolja, a kész termést megvegye. A helyzetből eredően elkerülhetetlen a súrlódás termelő és felvásárló között. Amíg az eladók káromkodnak, a vevők nagyon érzékenyen reagálnak a bírálatra. Az utóbbi két esztendőben tagadhatatlanul javult a viszony termelő és felvásárló között. A megtermelt áru a helyére került, különösen ha eladását szerződéssel biztosították. Nagyban csökkent a visszaélések száma, ritkán fordult elő, hogy a zöldség a termelő nyakán maradt. Egy szóval; kezdett egyenes kerékvágásba zökkenni a zöldséggel dolgozók szekere. Am, mint említettük, az utóbbi hetekben újabb beteges gócpontok keletkeztek, melyek cseppet sem szolgálják az eddig kialakult együttműködés elmélyítését. A termelők hetek óta húzzák a vészharangot, míg a felvásárló szervek jobb híján magyarázkodnak. A közelmúltban a takarmánykeverő ipar I. országos konferenciáján, Léván az egyik felvásárló üzem megbízottja vitafelszólalásában ekképpen méltatlankodott: „Ne üssük ész nélkül mindig a felvásárlókat. Végeznek ők jó munkát is, nemcsak rosszat. Minden esetben felül kell vizsgálni a körülményeket, majd reálisan mérlegelni a fennálló helyzetet. Látjuk tehát, tiltakoznak a vevők, tiltakoznak a felvásárlók. Hogy kinek van igaza, nagyon nehéz eldönteni, mégis próbáljunk párhuzamot vonni, a felszólaló szerint reálisan mérlegelni az említett három zöldségfajta felvásárlása körül kialakult helyzetet. Ml történt a karfiollal? A hét elején kíváncsiságból bekukkantottam a galántai zöldségfelvásárlókhoz, vajon mi történt a karfiollal? Flaskár Ferenc elvtárs a raktár vezetője megnyugtató választ adott. „Végre találtunk számára piacot és felvásároltuk a kínált mennyiséget. Zsolnára s más városokba szállítottuk." Tehát megoldást nyert a pár nappal ezelőtt még kilátástalannak látszó karfiolügy. Igaz szépséghibával, mert néhányezer tönkrement belőle. Hogy mi okból nem tudta az üzem néhány napon belül felvásárolni az eladásra szánt mennyiséget, az sem titok. Elsősorban tudnunk kell, hogy a termelő és eladó közötti megállapodás szerint a zöldség egy bizonyos időn belül dekádonként kerül eladásra. Például az őszi karfiol eladásának körülbelül négy-hat hét alatt kellett volna lezajlania. Igenám, de az őszelőn beköszöntött nyári meleg a föld bő vízkészletével párosulva „megugrasztotta" a karfiolt. A rózsák gyors ütemben kifejlődtek, rövid idő alatt egyszerre beértek. Ezek után természetes, hogy a kertész azonnal szüretelni akart, méghozzá az egész terméstől a legrövidebb időn belül szeretett volna szabadulni. Így történt, hogy felhalmozódott a felkínált áru, hiszen nemcsak Péter, János, de Pál is szállítani akarta a karfiolt. A felvásárló üzemnek viszont másként szólt a terve. Nem számolt a termés tömeges érésével, s a piacra történő szállítás tervét is az előbbi évek átlagához szabták. Hiszen érthető, a piacnak nemcsak szeptember 20-tól október 10-ig van karfiolra Szüksége, de novemberben, sőt decemberben is. Az időjárást nem lehet hibáztatni a történtekért. Az embereken múlik, hogyan oldják meg az adott kérdést, melyre előre nem számítottak. Jelen esetben a felvásárló üzem megtette a magáét, hiszen nekik sem közömbös, mi történik az általuk leszerződött kész áruval. A legnehezebb kérdés Köztudomású, hogy amióta a fokhagyma árát rendezték, évről évre nagyobb területen termesztik. A nyugat-szlovákiai kerület néhány járásában fokhagymaláz uralja a kerttulajdonosokat, sőt többen a háztáji fél hektárt is beültették fokhagymával. Ez természetes jelenség, hiszen mindenkinek kell a pénz valamire, egyik építkezik, a másik bútort, televíziót vásárol a fokhagyma árából. Jól fizették, kinek esze van hozzá, miért ne használná ki a kínálkozó lehetőséget?! Ezt nem rótta fel nekik senki, de azt igen, hogy a fokhagyma termesztésére a felvásárló üzemmel nem kötöttek szerződést. Márpedig szerződés nélkül, ki tudja megmondani, menynyien, hány hektáron termelnek fokhagymát. S ebbe a betegségbe már számos nagyüzem is beleesett. Itt van például a bajtai EFSZ. ősszel egy hektár, vagyis 25 mázsa fokhagyma termesztésére kötött szerződést a felvásárló üzemmel, azonban két hektáron ültették a növényt, amely 45 mázsájával fizetett hektáronként. Ezekután a szövetkezet nem 25, de 90 mázsa fokhagymát kínált megvételre a felvásárló üzemnek. A nagyüzemek mellett nagyon sok kistermelőt érint a fokhagyma értékesítésének ügye. Az egyszerű ember 5 maga négy-öt mázsa fokhagymáján keresztül szűk körben ítéli meg a helyzetet, mert arra álmában sem gondol, hogy országos méretben hány vágonnyit tesz ki az a mennyiség, amelyre nem kötöttek szerződést és most felvásárló szerveinknek piacot kell keresni. Mert ahogy minden jóból megárt a sok, ez jelen esetben a fokhagymára vonatkozik. Az utóbbi évek bő terméséből készleteink néhány évre elegendők. További felhalmozása nem kívánatos, miután felvetődik a kérdés, hova tegyük azt a fölösleget, amiről nem beszélt a szerződés. Az idei termés tárolásának az a veszélye is fenyeget, hogy az esős időjárás, valamint a talajvizek következtében a fokhagymán különböző gombabetegségek észlelhetők, mely a rothadást vonhatja maga után. Mindamellett a fokhagyma felvásárlásának az ügye nemcsak a termelőé, de a felvásárló szerveké is. Mindanynyiunk érdeke, ne hagyjuk kárbaveszni, ami már egyszer megtermett. „Szegény“ dinnye Dühös az ember, ha rágondol; évről évre hiánycikk az ízletes görögdinynye, a vitamindús cukordinnye, s idén, amikor van belőle, nyakán marad a termelőnek. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, rájövünk az okára. Főképpen a dinnyetermesztők tudják, a nyáron nagyon rossz idő járt a dinnyére. Hiányzott az éltető napfény, s nélküle nem lehet édes, zamatos a gyümölcs. Köztudomású, a görögdinnye érése szokatlanul kihúzódott szeptember végére, október első felére. Ilyenkor a nappalok rövidebbek, az éjszakák hűvösek, mely szintén nem kedvez a dinnye érésének. Ezekután nem csoda, hogy a bratislavai piacon az elárusító egyik dinnyét a másik után vágta fel, hogy a vevő érett, ízes gyümölcshöz jusson. Bár jóllehet a bűcsi és a marcellházi szövetkezet homokos, könynyebb földjein termelt dinnye nagyobbik hányada elérte a szükséges érési állapotot, de számos termelő áruja sok kívánnivalót hagyott maga után. Természetes, a városi ember is megnézi, mire adja ki pénzét. Az elmondottakat összegezve, arra a megállapításra jutunk, ha az érem mindkét oldalát egyazon szemmel nézegetjük, a zöldségfélék felvásárlása körül észlelt fogyatékosságokért nem okolhatjuk egyoldalúan a felvásárlószerveket. Az eladó és a felvásárló, illetve az időjárás hibájából keletkezett hiányosság nem vezethet összetűzéshez, s nem szabad, hogy fékezője legyen a termelő és felvásárló jól induló együttműködésének. A vitás kérdések megoldása a terven felül kitermelt áru mielőbbi elhelyezése csakis együttes erővel valósítható meg eredményesen. SÁNDOR GÄBOR Ki téríti meg a károkat? Alig egy esztendeje hagyták jóvá az illetékesek a tipizált panelsilógödrök építését, hogy mezőgazdasági üzemeink kis befektetéssel s rövid időn belül silótérhez jussanak. Most, egy év távlatából visszatekintve el kell ismernünk, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentős részében hasznavehetetlenek ezek a silógödrök, vagy ha használni akarnák, újjá kellene épiteniök. Mért fordulhatott elő ez az áldatlan állapot? Szépítgetés nélkül meg kell mondanunk, hogy a paneisilógödröket építő vállalatok (leginkább a járási építővállalatok) a munkák végzésénél, a panelek elhelyezésénél, nem jártak el szakszerűen. A legtöbb vitás eset előfordulását a felületes építőmunka eredményezte. Kis körültekintéssel minden bizonnyal megelőzhették volna a károk bekövetkezését. Az eddig előfordult hiányosságokat a következőkben foglaltuk össze: # Az épltővállalat sok esetben nem rögzítette eléggé a paneleket megfelelő töltéssel, s ezáltal egyes panelrészek vagy az egész fal meglazult. # Nem jártak el figyelmesen a gödrök helyének megválasztásánál, s ezáltal a talajvíz behatolt a gödörbe. Érthető, hogy ennek a víznek az elvezetése szinte lehetetlen volt, s hamarosan bekövetkezett a falak „megrokkanása". Föltétlenül szükséges, a panelsilók építésénél, hogy az építő tudatában legyen a talajvízszint állásával, s csak azután kezdje el a munkát. (Ugyanis a talajvíznek a gödör aljától legalább 50 cm-nyire kell lennie.) # Több esetben nem megfelelő helyet választottak, s túlságosan közel építették a silőgödröt az istállókhoz (pl. a rudlövi EFSZ-ben — Michalovcei járás). Nem véletlen tehát, hogy a trágyalé befolyt a gödörbe és értéktelenné tette a silótakarmányt. # Nem egy esetben jelentést kaptunk arról, hogy a panelek összetartására szolgáló betonkoszorú nem felelt meg a célnak, gyenge volt. # Nem hallgathatjuk el persze azt sem, hogy több panelsilógödör sorsát megpecsételték a silány minőségű panelek (habbetonszerű képződmények, elégtelen vastagság a beemelő karikánál stb.), s számtalan panel már az elhelyezésnél hibás volt. A felsoroltak (az utolsó eseten kívül) az építővállalatok hibájából adódtak, amelyeknek felelős vezetői vajmi keveset törődtek az építés közbeni ellenőrzéssel. Egyes járásokban, mint például a kassaiban, michalovceiben, poprádiban és a rozsnyőíban ezek a panelbeton silógödrök igen rossz állapotban vannak. Javarészüket az említett hibáknál fogva nem alkalmazhatják a célnak megfelelően. Olyan a helyzet, hogy van silógödör és még sincs. Akik ezekbe mégis kénytelenek voltak zöldtakarmányt elhelyezni, mondanunk sem kell, hogy kárt szenvedtek, mert sflótakarmányuknak nagy része elrothadt. Egyedül a michalovcei járásban 140 ezer koronára tehető a tönkrement takarmányok értéke. Jogosan tesszük fel a kérdést: ki téríti meg a mezőgazdasági üzemekben bekövetkezett károkat? Véleményünk szerint semmi esetre sem szabad megengedni, hogy az épltővállalat rossz és felelőtlen munkája következtében beállt helyzet terhét a mezőgazdasági üzemek viseljék. Bár az átadásnál maguk is láthatták volna a munka minőségét. —pk— Á gépállomás fölkínálja szolgálatait — Halló ... halló! Itt Fekete beszél az „Aranykalász" szövetkezetből. — Itt meg Janec a gépállomásról. Mit parancsol? — Csütörtökön hozzanak egy rakomány őrölt meszet, s kérjük, hogy szórják széjjel a megadott területen. Megteszik? — Azonnal utánanézek és megadom a választ... Igen, úgy tizenegy óra körül lehet róla szó. — Rendben van. Ezenkívül kérem szóljon a karbantartóknak, hogy az új tehénistállóban nem működik a hűtőberendezés. — Nagyon szívesen. Természetesen. Holnap kiugranak a fiúk ... Nem, ez nem a jövő beszélgetésének rögzítése. Az az elképzelés, hogy a szövetkezeti gépesítő, ha felveszi a telefonkagylót és hamarosan megegyezik a gépállomással, rövidesen bekövetkezik. S az lesz majd a leglényegesebb, hogy a szolgáltatások jó minőségűek lesznek, de emellett olcsón és időre befejezést nyernek. Nem hiszik? Kérem, ismerkedjenek meg közelebbről a gépállomások új, feladataival. A gépek gazdaságos széthelyezése Idén a gépállomások a szövetkezetek mezei munkálataiban ötven százalékkal többet segítenek, mint 1963- ban. Ezt a tényt örvendetesnek tarthatjuk, s úgy látjuk, hogy a jövő esztendőben gépállomásaink tovább növelhetik a munkamennyiségét. A gyors fejlődés szorosan összhangban van azzal az irányzattal, amely úgy hangzik, hogy meg kell szilárdítani a gépállomások helyzetét korszerű gépekkel és ötezer traktorossal. Ennek következtében fokozatosan előfeltételt teremtenek majd arra, hogy a szövetkezetek bármelyike a gépállomáshoz fordulhasson segítségért bizonyos munkafeladatok elvégzésére. Itt elsősorban arról van szó, hogy mi előnyösebb a szövetkezeteknek: a gépállomás-nyújtotta segítség, vagy a saját eszközök alkalmazása. Nincs tehát szükség arra, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemet ellássunk a komplex gépesítés összes eszközével, vagy pedig megtagadjuk ellátásukat ilyen gépekkel, hanem elsősorban arról van sző, hogy lehetőség nyíljék a szövetkezetek és a gépállomások eszközeinek legtökéletesebb kihasználására. Egy példa. Sok olyan szövetkezetünk akad, melyben ötven hektáron termel cukorrépát. Ez esetben egy saját répabetakarítő kombájnnal rendelkező mezőgazdasági üzemről van szó, s ezzel a géppel harminc hektárról maguk képesek betakarítani a termést. Mérlegelik a lehetőségeket, hogy mit tegyenek. További betakarító eszközt vásároljanak, vagy a hátralevő húsz hektárt a gépállomásra bízzák? Nem lényeges, hogy melyiket választják, de nagyon is lényeges, hogy a szövetkezetnek módjában áll, hogy válasszon két lehetőség között. Emellett van egy harmadik lehetőség is. Ugyan miért ne kölcsönözhetne a szövetkezet a gépállomástól egy répabetakarító kombájnt? Persze, azzal a feltétellel, hogy az EFSZ képzett kezelőszemélyzettel rendelkezik. Hasonló az elképzelés az egy célnak megfelelő gépekkel is — gabonakombájn, burgonyapároló, lenbetakarító kombájn stb. Kialakulóban az egészséges versengés Feltételezhető, hogy a gyenge eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek örömmel a gépállomásra bízzák a szántás, a vetés, valamint a mezőgazdasági főmunkák számottevő részét, — másutt viszont a rekultiválásnál vagy a silózásnál veszik igénybe segítségüket.- Itt szó lesz például az őrölt mészkő elszállításáról és kiszórásáról. Egyes gépállomások erre a célra a fekálkocsikat alakították át adaptérral fölszerelve, de a felvásárló üzemek több helyen ugyancsak felkészültek erre a műveletre. Semmi kifogásunk ellene. Minden esetre a mezőgazdasági üzemeknek nagyon előnyös, ha a szolgáltatások nem képezik egyes üzemek monopóliumát, hanem pénzükért szabadon és tetszés szerint választhatnak a partnerok közt. Még pár szót a gépállomások különleges szolgáltatásairól. Ez főként a növényorvosi gondoskodásra, a meliorációs munkák végzésére, a folyékony ammóniának a talajba való juttatására, valamint a rétek és a legelők gondozására vonatkozik. Az említetteken kívül a gépállomásokat ellátják majd autóbágerekkel is, istálló-, valamint komposzttrágyát szóró eszközökkel, továbbá más fölszerelésekkel. Számolhatunk azzal, hogy a jövőben (több helyen) a gépállomások fogják végezni a trágyafélék fölrakását, széjjelhordását, kiszórását, valamint beszántását. Gyorsan és olcsón Ojszerü és merész terveket szőnek gépállomásaink a mezőgazdasági üzemek technikai berendezéseinek javítása terén is. Itt abból indulnak ki, hogy a mezőgazdasági üzemek javító műhelyeinek csupán 23 százalékában képesek jó minőségű javításokat végezni. Emellett több mint 379 koronára tehető a gépek javításának egy hektár , mezőgazdasági területre eső átlagköltsége, ami az összes anyagköltségeknek nem kevesebb, mint 16,4 százaléka. Ez bizony nagy megterhelés. Azért helyes lesz, ha a gépállomások kiszélesítik és a mezőgazdasági üzemeknek felkínálják javítói szolgálatukat, és lényegesen olcsóbban dolgoznak, mint maguk a mezőgazdasági üzemek. A jövőben a mezőgazdasági üzemek itt is két lehetőség közt válogathatnak. Vagy saját műhelyeikben javítják ki gépeiket, vagy a gépállomásra bízzák ezt a munkát. Ezért sokhelyütt az eddigitől jobban kiszélesítik a javítóhálózatot, s közelebb viszik a nagyobb gazdaságokhoz. Bővíteni fogják továbbá a specializált javítóműhelyek hálózatát, különböző aggregátok és speciális gépek azonnali javítására. Ingyenes ellenőrzés garanciával örvendetes tény, hogy idén a gépállomások három—öt százalékkal csökkentik a fő javítások költségét, de elvárható, hogy ez nem az utolsó lépés. Különleges eszközöket hoztunk be az NDK-ból, amelyek segítségével könnyebbé válik majd a generálj,- vitás és á költségek Is tovább csökkenhetnek. Ezzel egyidejűleg ki kell emelni azt a szolgáltatást, amelyre világviszonylatban alig van példa. Ugyanis itt a főjavítást követő két ingyenes ellenőrzésről van sző. Az első ellenőrzést két hónappal a javítás után, a másodikat pedig öt hónap elteltével végzik, attól függetlenül, hogy előzőleg volt-e géphiba. Más országokban hasonló ellenőrzést csak üzemzavar jelzése esetén végeznek. Karbantarás előre meghatározott áron A gépállomások az istállók mechanikai berendezésének gondozását is vállalják. Már a szövetkezeteknek 63 százaléka rájuk bízta az említett eszközök karbantartását, azonban a jövőben ezt a szolgáltatást is szélesítik, tökéletesítik, olcsóbbá teszik. Hogyan? Ügy, hogy a mezőgazdasági üzemeknek fölkínálják azt a lehetőséget, hogy előre meghatározott öszszegért gondozni fogják az istállókban és a gazdasági épületekben található összes teclyiikai eszközöket. Ez esetben a gépállomás feladata, hogy havonta szakszerűen ellenőrizze a fejőautomatákat, villanymotorokat, s ez alkalommal a kiküldött szerelő kicseréli az elkopott vagy más úton tönkrement alkatrészeket. Ezenkívül negyedévenként megvizsgálja a trágya kiszállítására szolgáló műszaki berendezéseket is. Ha időközben üzemzavar áll be, akkor a gépállomás huszonnégy órán belül köteles szerelőt küldeni a mezőgazdasági üzembe és a hibát orvosolni. Feladata továbbá az is, hogy az istállók gépeinek kezelésére a mezőgazdasági üzemek részére szakembereket neveljen. A műszaki berendezések zavarmentes üzemelése esetén mind a gépállomás karbantartói, mind pedig a szövetkezet gépkezelői jutalomban részesülnek, mert ugyanis a karbantartás és a javítások költsége csökkenése esetén a gépállomások a meghatározott összegből a megtakarított összeg felét visszatérítik a szövetkezetnek, hogy a gépkezelőket premizálhassák. Egyelőre ez az újdonság még kísérlet, megfigyelés alatt van. Ez év végén ellenőrzik mennyiben vált be. Ha mindkét félnek kedvezőek lesznek az árak, úgy a közeljövőben széleskörűen alkalmazni fogják ezt a módszert. Elvárható, hogy a szolgáltatások fokozatos kiszélesítése mezőgazdaságunkban hozzájárul a munkaerőhiány megszüntetéséhez, s ezzel egyidejűleg egyes munkák olcsóbbá tételéhez. Dr. IMRICH RUBlK Bu rgonya-el látás a komáromi járásban Napjaink egyik fő kérdése a burgonya-ellátás különösen az árvíz sújtotta területeken. A háziasszonyok kételyeit eloszlató beszélgetésünk a Zelenina komáromi járási üzemének igazgatójával, Zelenák Michai elvtárssal kapóra jött, megnyugtató híreket hallottunk tőle. Zelenák elvtárs elmondotta, hogy a helyzet nem ad okot borúlátásra, mert több mint 1050 vagon burgonyát szállítanak bel- és külföldről a járás lakosainak ellátására. A morva- és cseh kerületekből, Lengyelországból, Szovjetunióból, valamint Magyarországról Is érkezik burgonya. A burgonya kiosztását a Jednotával közösen folyamatosan végzik. Komáromban az e célból felállított ponyvával fedett sátrakban osztják szét a Május 1-téren, az I.—II. lakótelep közti téren, a Pionír utcában pedig a zöldségüzlet udvarában. Egy szó mint száz, az idén kétszer annyi burgonya kerül eladásra mint a tavalyi évben. A vásárlók az üzletekben bőven válogathatnak déli gyümölcsökben, ugyanakkor alma, szőlő s egyéb zöldségféle is bőségesen áll rendelkezésre. Szénássy János SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. október 23.
