Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-16 / 41. szám

A földkerekség méztermése 1963-ban Dadant M. G. hivatalos for­rásokból 42 ország méztermé­­sét közli. Megvallja; hogy 75- bó) nincsenek adatai. Jegyzéké­ben megtaláljuk a Szovjetuniót és Jugoszláviát, különben azon­ban nem szerepelnek a szocia­lista országok. Dadant számai ezer fontokat jelentenek. Egy font 452 g, egyszerű átszámí­táshoz kb. fél kiló. Legtöbb mézet az Amerikai Egyesült Államokban (295 000) és a Szovjetunióban termeltek (279 ezer 840). Nyomukban a legna­gyobb méztermelők rendre a következők: Ausztrália (71800), Mexikó (66 000), Argentína (47 300), Kanada (42 327), Fran­ciaország (26 400), Tanganyika (25 000), Spanyolország (24 944), a Német Szövetségi Köztársaság (20 844), Görögország (19 340), Brazília (17 000), Guatemala (15 201), Olaszország (14 500), Üj-Zéland (15 100), India (12 ezer 490), Csila (12 542), Japán, Kuba, Ausztria és Jugoszlávia 8100—9900-zal szerepel, a többi mind kevesebbel. Érdekes a kö­vetkező három kis állam össze­hasonlítása: Dánia (5500), Iz­rael (1980), Svájc (286). A jegy­zékben legutolsók a Philippi­­nek (12). (American Bee Journal 1964. 8. USA) Méhtetves anya (Der Imkerfreund - NSZK) — Greiner egy anyától 86 méh­­tetvet szédített le dohányfüst­tel. Másnap újra 32 volt rajta, harmadnap 12, a negyediken csak 4. A méhpempó biológiai- és gyógyhatása A pempő egyrészt az egész szervezetre, másrészt szelektív módon egyes szervekre és rend­szerekre fejt ki hatást. Serkenti az egészen fiatal szervezet nö­vekedési folyamatait. Mihelyt azonban a kezelés megszűnik, a kontrolihoz viszonyított különb­ségek kiegyenlítődnek. A csir­kék ivarérését nem gyorsítja. Pempővel kezelt öreg embere­ken nem volt megfigyelhető a hemoglobin és a vörös vérsejtek gyarapodása, viszont a vérnyo­más normalizálását elősegítette. A kísérletek alapján a pempő, feltéve, hogy helyesen alkalmaz­zák, aktív gyógyszernek tekint­hető. DÍJTALAN HIRDETÉSEKKEL KÖZREMŰKÖDÜNK a méhé s z e k adás-vételi ügyeiben Köztudomású, hogy a méz emberemlékezet óta fontos táp­szerét képezi az emberi szer­vezetnek. Gyermekek nyalánk­sága, felnőttek ínyencsége, be­tegek és aggok istápolója. Azt is tudjuk, hogy a cukor feltalá­lásig a méz volt az emberiség egyetlen édesítőszere. Kevesen tudják viszont, milyen bonyolult úton-módon kerül a méz a mé­hész vagy az EFSZ kaptárjából a fogyasztóig. 1957 októberében indult meg a rendszeres mézfelvásárlás a Medos nevű szövetkezetben Gá­lámén. Azóta szakadatlanul ér­keznek a mézzel telt kannák a szövetkezetbe, amely 1961-ben „Vcela“-ra változtatta meg ne­vét. Ekkor már kétszer annyi mézet csomagoltak edényekbe, üveg- és müanyagpoharakba szállítás céljából, mint ameny­­nyit a szövetkezetnek Medos nevű elődje bocsátott áruba. Je­lenleg ötvennégyen dolgoznak a Vcelában, s ezeknek 70 száza­léka női alkalmazott. A Jednotától érkező mézet el­sősorban lemázsálják. Utána kö­vetkezik az áru osztályozása, mivel nem minden méz egyfor­ma színű és minőségű. Más az értéke a világos színű hárs- és akácméznek, mint a sötét szín­­árnyalatú, hegyvdiéki legelőkről származó méznek. A beérkezett mézeskannákat 18 — 20 fok hő­mérsékletű légtérrel rendelkező helyiségben raktározzák, hogy a méz feloldódjék, csurgóssá vál­jék, majd hatalmas kádakba vándorol. Ezután meghatároz­zák, melyik fajta indul külföldre és melyik hivatott a hazai pia­cot kielégíteni. Az exportra szánt mézet üvegcsövezetéken csurgatják 30 kilogrammos edé­nyekbe, csupán Ausztriába szál­lítunk 29 kilós, négyszögletes tartályokban közös megegyezés szerint. Az edényeket vagy tar­tályokat védőburkolatba zárják és leplombálják. Ekképpen indul a méz távoli útjára Németor­szágba, Ausztriába, Belgiumba, Svájcba. Újabban már Svédor­szág is kérte a csehszlovákiai mézmintákat. A hazai piacra szánt méz ön­működő töltókészüléken kérész­ül kerül negyed- és félkilós üve­gekbe. A Vcela ezen részlegén serényen dolgoznak Urbanco­­ková, Simková, Bijacovská, Hi­­píková, Modrocká, valamint Ke­­recsényiné, Vörösné és Oszté­­nyiné elvtársnők. Egyetlen mű­szak alatt tizenkétezer félkilós, vagy 12 800 negyedkilós üveg méz hagyja el az üzemet mun­kájuk nyomán. Ugyanebben a csarnokban találjuk üvegfülké­jében Moravcík elvtársat, a termelés vezetőjét. A mellette lévő polcon katonás rendben sorakoznak a különböző alakú és nagyságú edények, üvegek és poharak más-más rpézminták-Konyhasós cukron rossz a telelés (Pcselovodsztvo, Szovjetunió) — Piszkojov, Sibitko és Bori­­szov megállapítja, hogy a konyhasós téli eleség ártalmas. Egy állami méhészetben ősszel szemetes cukorral etettek. Decem­ber 17-én és 18-án fölmelegedett az idő. A méhek kirepültek és feltűnően keresték a vizet. Januárban néhány családot meg­néztek. A keretek össze voltak piszkítva és nagyon sok hulla volt. Betegeket nem találtak, de konyhasót mutattak ki ben­nük. A családok fedett élelemmel teleltek, ez nem hígult meg, nem ikrásodott, azonban a vegyelemzés 0,35—1,16 ®/o konyha­sót állapított meg abban, az etető cukor maradványában pedig 0,08—1,4 %-ot. A tél végére 60 család elpusztult, a többi pe­dig elvesztette népességének 70 */o-át. A méhek elhagyták a telelő csomót, nagyon keresték a vizet. A só káros hatását kísérlet is bizonyította. A méhek élettartama a különböző mennyiségű sót tartalmazó táplálékon a következő volt: 1 V» só 4 nap, 0,5 % só 11 nap, 0,25 % só 15 nap, 0,12 ®/o só 17 nap. A tiszta cukorsziruppal etetett méhek 25 napig éltek. Az 1 ®/o sót tartalmazó cukorsziruppal vagy mézzel etetett méheknél már 30 -40 óra múlva hasmenés jelentkezett. A méhek pán­célja megfeketedett, csillogóvá vált. Potrohúk megduzzadt, megrövidült. Ezek egyeznek az édesharmatos mérgezés tüne­teivel. kai. Vannak köztük olyanok is, amelyeken már ott díszük a né­met nyelvű felirat: „Tschecho­slowakischer Honig", vagyis csehszlovákiai méz. Ott találjuk továbbá az úgynevezett kávé­házi csomagolást műanyagbur­kolatban, amely maholnap a boltokban is megjelenik. Moravcík elvtárs leltárában azonban kevésbé örvendetes mintákra is bukkanunk. Ott van például a losonci Jednotától be­küldött mézminta, amelyben porcukrot mutattak ki. A rima­­szombati Jednota kristálycukor­ral „tetézte“ a mézet. Végül pe­dig olyan mézeskannák is akad­nak, amelyeknek fenekére súlyo­kat vagy köveket süllyesztettek. Ezeknek a beküldőknek „érde­meit“ egyelőre nem akarjuk kü­lön kiemelni. Van a Vcelának olyan részle­ge is, ahol az év kilenc hónapjá­ban méztésztát állítanak elő. Ez a méhek serkentésére szolgáló melléktermék a prágai és brnői nagyüzemekbe vándorok A galántai Vcela az egyetlen üzem a maga nemében egész Szlovákiában. Rajta kívül csu­pán a Prága melletti Predbojban létezik hasonló vállalat. A ga­­lántaiak egész Szlovákiában és F.szak-Morvaországban felvásá­rolják a mézkészleteket és ugyanoda szállítják a csomagolt árut. Évi felvásárlási kapacitá­suk 1600 és 1800 tonna között mozog. A tavalyi, felette kedve­ző év folyamán 322 vagont tett ki a felvásárolt méz. A galántai mézet javarészt külföldre szál­lítjuk, amelyért értékes devi­zákat kapunk. Idén 180 vagonra terveztük a mézfelvásriást, a rendkívüli mostoha időjárás azonban ke­resztülhúzta számításainkat. A Vcela dolgozói ezért hálásak lennének a méhészeknek a to­vábbi mézbeszolgáltatásokért a tervteljesítés érdekében. Mind­nyájunk érdeke, hogy elegendő mennyiséget exportálhassunk és ugyancsak elegendő méz jusson a hazai piacra, dolgozóink és gyermekeink számára. Ä piacra szánt méz vándorútja || MÉHÉSZ 1965. október 16.

Next

/
Thumbnails
Contents