Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
A földkerekség méztermése 1963-ban Dadant M. G. hivatalos forrásokból 42 ország méztermését közli. Megvallja; hogy 75- bó) nincsenek adatai. Jegyzékében megtaláljuk a Szovjetuniót és Jugoszláviát, különben azonban nem szerepelnek a szocialista országok. Dadant számai ezer fontokat jelentenek. Egy font 452 g, egyszerű átszámításhoz kb. fél kiló. Legtöbb mézet az Amerikai Egyesült Államokban (295 000) és a Szovjetunióban termeltek (279 ezer 840). Nyomukban a legnagyobb méztermelők rendre a következők: Ausztrália (71800), Mexikó (66 000), Argentína (47 300), Kanada (42 327), Franciaország (26 400), Tanganyika (25 000), Spanyolország (24 944), a Német Szövetségi Köztársaság (20 844), Görögország (19 340), Brazília (17 000), Guatemala (15 201), Olaszország (14 500), Üj-Zéland (15 100), India (12 ezer 490), Csila (12 542), Japán, Kuba, Ausztria és Jugoszlávia 8100—9900-zal szerepel, a többi mind kevesebbel. Érdekes a következő három kis állam összehasonlítása: Dánia (5500), Izrael (1980), Svájc (286). A jegyzékben legutolsók a Philippinek (12). (American Bee Journal 1964. 8. USA) Méhtetves anya (Der Imkerfreund - NSZK) — Greiner egy anyától 86 méhtetvet szédített le dohányfüsttel. Másnap újra 32 volt rajta, harmadnap 12, a negyediken csak 4. A méhpempó biológiai- és gyógyhatása A pempő egyrészt az egész szervezetre, másrészt szelektív módon egyes szervekre és rendszerekre fejt ki hatást. Serkenti az egészen fiatal szervezet növekedési folyamatait. Mihelyt azonban a kezelés megszűnik, a kontrolihoz viszonyított különbségek kiegyenlítődnek. A csirkék ivarérését nem gyorsítja. Pempővel kezelt öreg embereken nem volt megfigyelhető a hemoglobin és a vörös vérsejtek gyarapodása, viszont a vérnyomás normalizálását elősegítette. A kísérletek alapján a pempő, feltéve, hogy helyesen alkalmazzák, aktív gyógyszernek tekinthető. DÍJTALAN HIRDETÉSEKKEL KÖZREMŰKÖDÜNK a méhé s z e k adás-vételi ügyeiben Köztudomású, hogy a méz emberemlékezet óta fontos tápszerét képezi az emberi szervezetnek. Gyermekek nyalánksága, felnőttek ínyencsége, betegek és aggok istápolója. Azt is tudjuk, hogy a cukor feltalálásig a méz volt az emberiség egyetlen édesítőszere. Kevesen tudják viszont, milyen bonyolult úton-módon kerül a méz a méhész vagy az EFSZ kaptárjából a fogyasztóig. 1957 októberében indult meg a rendszeres mézfelvásárlás a Medos nevű szövetkezetben Gálámén. Azóta szakadatlanul érkeznek a mézzel telt kannák a szövetkezetbe, amely 1961-ben „Vcela“-ra változtatta meg nevét. Ekkor már kétszer annyi mézet csomagoltak edényekbe, üveg- és müanyagpoharakba szállítás céljából, mint amenynyit a szövetkezetnek Medos nevű elődje bocsátott áruba. Jelenleg ötvennégyen dolgoznak a Vcelában, s ezeknek 70 százaléka női alkalmazott. A Jednotától érkező mézet elsősorban lemázsálják. Utána következik az áru osztályozása, mivel nem minden méz egyforma színű és minőségű. Más az értéke a világos színű hárs- és akácméznek, mint a sötét színárnyalatú, hegyvdiéki legelőkről származó méznek. A beérkezett mézeskannákat 18 — 20 fok hőmérsékletű légtérrel rendelkező helyiségben raktározzák, hogy a méz feloldódjék, csurgóssá váljék, majd hatalmas kádakba vándorol. Ezután meghatározzák, melyik fajta indul külföldre és melyik hivatott a hazai piacot kielégíteni. Az exportra szánt mézet üvegcsövezetéken csurgatják 30 kilogrammos edényekbe, csupán Ausztriába szállítunk 29 kilós, négyszögletes tartályokban közös megegyezés szerint. Az edényeket vagy tartályokat védőburkolatba zárják és leplombálják. Ekképpen indul a méz távoli útjára Németországba, Ausztriába, Belgiumba, Svájcba. Újabban már Svédország is kérte a csehszlovákiai mézmintákat. A hazai piacra szánt méz önműködő töltókészüléken kérészül kerül negyed- és félkilós üvegekbe. A Vcela ezen részlegén serényen dolgoznak Urbancoková, Simková, Bijacovská, Hipíková, Modrocká, valamint Kerecsényiné, Vörösné és Osztényiné elvtársnők. Egyetlen műszak alatt tizenkétezer félkilós, vagy 12 800 negyedkilós üveg méz hagyja el az üzemet munkájuk nyomán. Ugyanebben a csarnokban találjuk üvegfülkéjében Moravcík elvtársat, a termelés vezetőjét. A mellette lévő polcon katonás rendben sorakoznak a különböző alakú és nagyságú edények, üvegek és poharak más-más rpézminták-Konyhasós cukron rossz a telelés (Pcselovodsztvo, Szovjetunió) — Piszkojov, Sibitko és Boriszov megállapítja, hogy a konyhasós téli eleség ártalmas. Egy állami méhészetben ősszel szemetes cukorral etettek. December 17-én és 18-án fölmelegedett az idő. A méhek kirepültek és feltűnően keresték a vizet. Januárban néhány családot megnéztek. A keretek össze voltak piszkítva és nagyon sok hulla volt. Betegeket nem találtak, de konyhasót mutattak ki bennük. A családok fedett élelemmel teleltek, ez nem hígult meg, nem ikrásodott, azonban a vegyelemzés 0,35—1,16 ®/o konyhasót állapított meg abban, az etető cukor maradványában pedig 0,08—1,4 %-ot. A tél végére 60 család elpusztult, a többi pedig elvesztette népességének 70 */o-át. A méhek elhagyták a telelő csomót, nagyon keresték a vizet. A só káros hatását kísérlet is bizonyította. A méhek élettartama a különböző mennyiségű sót tartalmazó táplálékon a következő volt: 1 V» só 4 nap, 0,5 % só 11 nap, 0,25 % só 15 nap, 0,12 ®/o só 17 nap. A tiszta cukorsziruppal etetett méhek 25 napig éltek. Az 1 ®/o sót tartalmazó cukorsziruppal vagy mézzel etetett méheknél már 30 -40 óra múlva hasmenés jelentkezett. A méhek páncélja megfeketedett, csillogóvá vált. Potrohúk megduzzadt, megrövidült. Ezek egyeznek az édesharmatos mérgezés tüneteivel. kai. Vannak köztük olyanok is, amelyeken már ott díszük a német nyelvű felirat: „Tschechoslowakischer Honig", vagyis csehszlovákiai méz. Ott találjuk továbbá az úgynevezett kávéházi csomagolást műanyagburkolatban, amely maholnap a boltokban is megjelenik. Moravcík elvtárs leltárában azonban kevésbé örvendetes mintákra is bukkanunk. Ott van például a losonci Jednotától beküldött mézminta, amelyben porcukrot mutattak ki. A rimaszombati Jednota kristálycukorral „tetézte“ a mézet. Végül pedig olyan mézeskannák is akadnak, amelyeknek fenekére súlyokat vagy köveket süllyesztettek. Ezeknek a beküldőknek „érdemeit“ egyelőre nem akarjuk külön kiemelni. Van a Vcelának olyan részlege is, ahol az év kilenc hónapjában méztésztát állítanak elő. Ez a méhek serkentésére szolgáló melléktermék a prágai és brnői nagyüzemekbe vándorok A galántai Vcela az egyetlen üzem a maga nemében egész Szlovákiában. Rajta kívül csupán a Prága melletti Predbojban létezik hasonló vállalat. A galántaiak egész Szlovákiában és F.szak-Morvaországban felvásárolják a mézkészleteket és ugyanoda szállítják a csomagolt árut. Évi felvásárlási kapacitásuk 1600 és 1800 tonna között mozog. A tavalyi, felette kedvező év folyamán 322 vagont tett ki a felvásárolt méz. A galántai mézet javarészt külföldre szállítjuk, amelyért értékes devizákat kapunk. Idén 180 vagonra terveztük a mézfelvásriást, a rendkívüli mostoha időjárás azonban keresztülhúzta számításainkat. A Vcela dolgozói ezért hálásak lennének a méhészeknek a további mézbeszolgáltatásokért a tervteljesítés érdekében. Mindnyájunk érdeke, hogy elegendő mennyiséget exportálhassunk és ugyancsak elegendő méz jusson a hazai piacra, dolgozóink és gyermekeink számára. Ä piacra szánt méz vándorútja || MÉHÉSZ 1965. október 16.
