Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
Októberi figyelmeztető Amikor e sorokat írom, országszerte alig akad a melleknek gyűjtenivalója. Számosán tértek haza a vándortanyákról, hogy etetéssel végezzék el a beteleltetést. Sokan a vándortanyán kezdték meg a serkentést és élelempótlást, s az utolsó simításokat majd az állandó telephelyükre szállítás után végzik el. következő évben kimagasló teljesítmény. A zártan teleltetésre is előre kell felkészülni. A kiszemelt alkalmas helyiség kitakarítása, ajtók, ablakok, szellőztető és sötétítő berendezések rend behozása ne maradjon a berakodás idejére vagy az utánra. A zárt telelőbe hordást nem kell elsietni. Annak csak a tartósabb hideg beálltával jön el az ideje, rendszerint november végén, vagy december első felében. A telelő helyiségben ne tartsunk rothadó, bűzös anyagot vagy olyasmit, ami gyakran szükséges, mert a gyakori háborgatással veszélyeztetjük a méhek kiteleltetését. Az anyatartalékoló kis családok vagy más gyenge családocskák biztosabban telelnek zárt helyen, mint a szabadban. A telelőfészken kívülmaradt lépkészletet gondosan kell óvni az egér és moly ellen, valamint penészedéstől. Erre a célra legalkalmasabb a jól záródó, kénezhető lépszekrény. Ha rakodókkal dolgozunk, a lépekkel telerakott és egymásra tornyozott mézkamrákból építünk kénezhető fülkéket, ragasztószalagokat alkalmazva az érintkező részek elzárásához. Fekvő képtárakban a fészken kívüli jól kitakarított részben is hagyhatjuk az üres lépeket. Tavaszszal hat-hét milliméteres átjárót biztosítunk a méheknek, keskeny faékkel megemelve a választófal egyik alsó sarkát. A kaptárakon áttelepítés nélkül eszközölhető javításokat addig kell elvégezni, amíg a méhek napközben röpködhetnek. Legfontosabb a tető vízhatlanná tétele (bitumennel) és a kaptár repedéseinek, nyílásainak a tömítése. Mindezeket igyekezzünk zajtalanul, a méhek felizgatása nélkül elvégezni. Később, a hidegebb időben már nem szabad a méheket zaklatni. Október eleje a betelelés végső határideje. Ilyenkor hordás ritkán adódik, a később beadott élelem átdolgozása és beérlelése bizonytalan, az előrehaladott idő miatt. Ebben az időszakban nagy a rablást hajlam. Ezért a feltűnő szorgalommal gyűjtő és késő estig tevékenykedő családot meg kell figyelni. Gyakran megesik, hogy egy-egy nem eléggé védekező tartalékcsalád készletét sürgős közbelépéssel kell megmenteni, ha máris el nem késtünk. Az élelem csurgatásával, a kaptárak bontogatásával legtöbbször magunk idézzük elő a rablást. Csak korán reggel vagy estefelé, a röpködés szünetelésekor tanácsos kaptárt bontani, akkor is legrövidebben keli végezni. Ha az etetést bármily okból be nem fejezhettük, enyhe napokon alapos takarással egy-két kilogrammos adagokkal igyekezzünk a késedelmet a lehetőségig helyrehozni olyan meleg élelemmel, amit a kezünk bír. Jó időben talán sikerül még legalább részben befedniük a méheknek a behordott élelmet, különösen akkor, ha még alkalmuk adódik egy-két kirepülésre is. Aki korán végezte a betelelést, annak ajánlatos október elején kedvező időben ismét megtekinteni a családokat. Ha terjedelmes az azóta kikelt Hasítás helye, keretcserével, vagy egy két kg sűrű szirup behordatásával pótolja a fészek közepén hiányzó készletek; ha a népesség a szokásos őszi veszteséggel nagyon megfogyatkozott, most még szűkíthetjük a fészket, ha a kaptár berendezése megengedi. Az augusztusi népességhez viszonyítva október közepére általában egyharmad résszel kevesebb a dolgozók száma. Ez a hirtelen beálló veszteség nem természetellenes. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a betelelés gondos elvégzése a méhész szakmai tudásának fokmérője. Ezzel a művelettel fektetjük le a következő évi méztermelés alapjait. A szűkösen vágj» rosszul betelelt családtól nagy teljesítményt nem várhatunk, ha át is vészeli a telet, mert az kitörölhetetlen nyomot hagy a család koratavaszi fejlődésében. A jó teleléshez nemcsak a téli élelem mennyisége és raktározási helye fontos, hanem minőségére is nagy súlyt kell helyeznünk. Mert hiábavaló a leggondosabb elrendezés is, ha például nagymennyiségű mézharmat kerül a fészekbe, vagy egyéb silány, gyorsan kristályosodó mézzel teleltetünk. Meg kell állapítanunk és be kell ismernünk, hogy a családok téli pusztulásának oka, túlnyomó többségben, a helytelen teleltetés, az elégtelen vagy meg nem felelő élelem. Nem szabad hitelt adni a felelőtlenül hangoskodó egykét kilóval teleltető méhtartóknak. A teleltetés rövid összefoglalója régen ismert szabályokból áll: csak gondosan és bőségesen betelelt, népes, fiatal anyás családtól várható a A felvásárláshoz is szakértelem kell TUDJUK, HOGY A MI MÉZÜNK külföldi piacon is keresett, és értékes valutát kapunk érte. Ezért minden méhész igyekszik minél több mézet eladni az állami felvásárló szerveknek. Ám nem megy ez mindig zökkenőmentesen. Sok Jednofa vezetője nem ismeri az átvett méz minőségi normáját. Hogyha felelősek is a felvásárlásért, felelőtlenül visszautasítják a mézet, amely, ahogy ők mondják — cukrot tartalmaz, és ezért alacsonyabb értékű. Ilyen esettel találkoztam a mi üzletünkben Cabradská Vrbovkában is, ahol a mézet nem akarták átvenni, holott száz százalékosan tiszta mézről volt szó. Nem félek attól, hogy otthon elromlik, habár nem olyan sűrű, mint amilyet később pergettem. Sok méhész jár így, aki szabad ideje szerint pergeti a mézet s nem vár arra, amíg a keretek megtelnek. Hisz gyakorlatból és elméletből tudjuk, hogy azokban a lépekben, amelyekben a sejtek nincsenek teljesen megkötve mézzel, a sejtek lezárása nélkül is érett lehet a méz, abban az esetben, ha a keret megrántásakor a méz nem folyik ki belőle. Az ilyen mézeslépeket minden félelelem nélkül a pörgetökészülékbe helyezhetjük. Jó lenne, ha ezeket az ismereteket azok is elsajátítanák, akik a méz felvásárlásával foglalkoznak. Mert ha ezekkel az alapismeretekkel nem rendelkeznek, akkor a méhészek és a felvásárlók között kölcsönös bizalmatlanság alakul ki. Továbbá elégedetlenség mutatkozik a méhpempő felvásárlása körül is. A hlohoveci Slovakofarm'a ebben az évben nem akart szerződést kötni a méhpempö felvásárlására, mert a szükséges mennyiséget saját forrásokból biztosította. Nem akarom elhinni, hogy többet nem tudnának feldolgozni. Ezt a problémát fel kell számolnunk, A méhpempőböl készült gyógyszerek száma egyre nő, annak ellenére, hogy ezek előállítása költséges. Nálunk azonban nem szabad, hogy az árak határozzák meg az orvosságok gyártását vagy nem gyártását. Hiszen a méhpempőböl készült gyógyszerek már nehezen gyógyítható betegeknek is visszaadták az egészségét. Tudnunk kell, hogy a gyógyszerek gyártására előirányzott befektetések csökkentik a< munkaképtelenek számát. A méhpempő értékesítése körül felmerülő problémák kiküszöbölésével nemcsak mi méhészek, hanem az egész társadalmunk is jól jár. JÄN PÄLEN1K, Drienovo * A nálunk megjelenő méhészeti szakkönyvek nemcsak a hazai méhészek, hanem a szomszédos Magyarország méhészei között is kedveltek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a magyar méhészek legkiválóbb szakembere, a világviszonylatban is jól ismert Örösi Pál Zoltán professzor elsimerő hangon nyilatkozott Svancer —Gesa jovsky eredetileg szlovák nyelven írt „Gyakorlati méhész“ című munkájáról. Ezt a könyvet a csehszlovákiai magyar ajkú méhészek kívánságára fordították le magyar nyelvre. A könyv ez év januárjában került könyvesboltjainkba, s azóta talán minden méhészünk megszerezte könyvtára rezére. A könyvvel kapcsolatban a „Méhészet“ címen megjelenő magyar méhészeti szaklap augusztusi számában közölték Örösi professzor cikkét, amelyben többek között az alábbiakat olvassuk: „Svancer kiváló, sokat tapasztalt, légi méhész, gyakor- ~ lati szakíró, az irodalmat jól ismeri. Ezzel jellemeztem is könyvét. Azt, amit a maga hosz. szú méhészéletéből, s az új kutatások eredményéből leszűrt, a kiforrott szakíró biztos kezével válogatja, rendezi és alakítja mondatokká, fejezetekké: könyvvé. Nem egészen kezdőkhöz szól. Munkája elején már olyán szakkifejezések, fogalmak bukkanak föl, amelyeket ismernie keil az olvasónak a szöveg teljes megértéséhez. Aki azonban a méhészet általános iskoláját már elvégezte, tudása mélyítésére, s az új vívmányokkal való kiegészítésére nagyon hasznos segítségre talál itt. A könyv nagyobb részét gyakorlati dolgok foglalják el. A szerző nem tétovázik: határozott irányt mutat. A sok módszer közül kiválasztja azt, amelyet jónak tapasztal, s részletesen, végrehajtásra éretten tálalja fel. A külföldi szerzők tüzetes idézése olyan dolgokkal ismerteti az olvasót, amelyek eredetiben rejtve maradtak volna neki. Néhol mégis óvatosság ajánlatos. A kiforrott kutatási eredményt jó elválasztani az alakulótól. Svancer legtöbbször nem elégszik meg tapasztalata végső eredményének közlésével, hanem azokat a részleteket is leírja, melyek következtetéséhez vezették. Az olvasót tehát nem dogmák elfogadására kényszeríti, hanem meg is akarja győzni megállapításának, tanácsának helyességéről.“ Többek közöt így ír Örösi professzor a szlovák eredetiből magyar nyelvre átültetett „Gyakorlati méhész"-ről, amely küldetését minden vonalon teljesíti. Eljut a magyar anyanyelvű méhészek asztalára, hogy segítő kezet nyújtson azoknak minden esetben, amikor arra szükségük lesz. DÖKA LÄSZLÖ mérnök MÉHÉSZ C 1965. október 16. ^
