Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
KÉRDÉS: Vándortnéhész vagyok és méheimet a járás keretén belül minden évben a megtermékenyítésre váró mezőgazdasági növényekhez szállítom. Ez évben a méhészek gyűlésén megtudtam, hogy minden méhész, aki méheit a mezőgazdasági növényekhez költözteti, méhcsaládonként két kilogramm kedvezményes áru cukorra kap utalványt. Most az a kérdés, hogy ez a juttatás évente csak egyszer jár, vagypedig minden egyes költöztetésért. Ez évben ugyanis méheimet először a repcéhez költöztettem, majd a baltacímhez, utána az őszi bükkönyhöz, és végül a lucernához. Véleményem szerint minden egyes költöztetésért családonként két kilogramm cukorra szóló utalványt kellene kapnom. VÁLASZ: Igaza van. A Földművelésügyi Minisztérium és a méhész-szövetség között létrejött egyezmény alapján a méhészek és a szocialista üzemek minden egyes költöztetésért méhcsaládonként két kilogramm kedvezményes árú cukorra szóló utalványra tarthatnak igényt. Ez annyit jelent, hogy az említett esetben minden átköltöztetett méhcsaládra 8 kg cukrot kellene kapnia. Ezenkívül — mivel szervezett méhész,— beteleltetés címén 7 kg cukorra tarthat igényt, tehát összesen 15 kg kedvezményes áru cukrot kaphat. Minden egyes költöztetésről igazolást kell benyújtani a Csehszlovák Méhészszövetség A sejtek csúcsának iránya Ledent fényképekkel bizonyítja, hogy a szabadban talált, tehát műlép nélkül építő rajok nem ragaszkodnak a sejt csúcsának meghatározott irányához, ahogy sokszor állítják. Nemcsak csúcsukkal, hanem lapjukkal felfelé s a két irány közt is építik sejtjeiket. (Ba Belgique Apicole) Több mint száz kiló méz egy hársfában A moszkvai körzetben fekvő Verej nevű városka határában a földművesek nemrégiben odvas százéves hársfára bukkantak. Amikor a hársfát kidöntötték, meglepődve látták, hogy a fa hatalmas odúja ötméteres magasságig illatos mézzel van tele. Több mint 100 kg mézet szedtek ki belőle. A szorgalmas méheket a földművesek a faoduból a kolhoz méhesébe költöztették. illetékes alapszervezetéhez. A bizonylatot a mezőgazdasági termény tulajdonosa, vagyis a mezőgazdasági üzem állítja ki. Azok a méhészek, akik a mezőgazdasági termények közelében méhészkednek, tehát nem válik szükségessé a méhcsaládok költöztetése, a cukorjuttatásra nem tarthatnak igényt. Abban az esetben, ha egyetlen költöztetéssel két fajta mezőgazdasági termény közelébe telepítjük méheinket, csupán 2 kg kedvezményes áru cukorra szóló utalványra tarthatunk igényt. KÉRDÉS: Olvastam, hogy a kén olvadásfoka kb. a kemény cukorlepény kiöntésekor kedvező forráspontnak felel meg. Félek azonban, hogy a kénporos dobozfedél kifordul, a kén a cukorszörpbe ömlik és megmérgezi a méheket. VÁLASZ: A kén sem a szörpben. sem a méhek bélnedvében nem oldódik. Az egészen finoman elosztott (koloidális) ként valamikor gyomorvész ellen ajánlották. Nyugodtan használhatja a kénport a cukorlepény öntési idejének meghatározására. KÉRDÉS: A külföldi lapokban azt olvasom, hogy az anyák mesterséges megtermékenyítéséhez megfelelő eszközök a méhészek rendelkezésére állnak. Kérem, szíveskedjenek erről írni. Milyen maga a művelet és miért nem beszélünk erről mi is, még akkor is, ha nem tartanok megfelelőnek? VÁLASZ: Mikroszkóppal és drága felszereléssel kell dolgozni. Intézeteknek vagy olyan nagy vállalatoknak való, melyek hozzáértőt tudnak alkalmazni. KÉRDÉS: Egy megrajzott családom új anyja június 25-re két lépet gyönyörűen bepetézett. Az anya hatalmas, szép. Július 15-án azonban megint csupán petét találtam, bár bőségesen. Álca vagy födött fiasítás nem volt. A népesség megcsappant. Más családtól elvett három fiasításos léppel s a rajtuk ülő méhekkel segítettem. Három nap múlva megdöbbenve tapasztaltam, hogy a méhek a petéket mind kiszórták, csupán a más családtól való fiasítást nevelték tovább. Lehetséges-e az anyának olyan betegsége, melytől záp petét rak? Érdemes-e vele még türelmesnek lennem? Meg kell még említenem, hogy szomszédom az almafáit permetezve véletlenül vagy szándékosan, de a kaptárt is alaposan bepermetezte. Nem tudom, hogy mivel. Lehetséges-e, hogy az anya mérgezéstől rak ilyen életképtelen petéket? VÁLASZ: A méhészeti irodalom szinte száz év óta ismeri a záp petét tojó anyát. A fejlődés sokszor meg sem indul, máskor ellenben az álca kikelése előtt megakad. A méhek kiszórhatják vagy fölfalhatják az életképes petéket is. Tapasztalhatjuk például ezt nyár végén, a szaporodási láz megszűnésekor. A méhek korlátozzák ezzel a fiaSV tást. Vannak azonban életképtelen petét tojó anyák is. Petéik akkor sem kelnek ki, hä lépestől más családba helyezik. A záp petét rakó anya családja az idegen petéket jól fölneveli, a kikelt álcákat eteti, gondozza. Azt bizonyítja ez, hogy ennek a rendellenességnek az oka nem a dajkában rejlik, hanem az anyában. De erről az „okról“ igen keveset tudunk. Az anyák boncolása semmit sem szokott elárulnL Igen sok anya magtarisznyáját mozgó, élő ondószálak töltik meg, az anya tehát párzott. A petefészek is rendes. Olyan kórokozót sem találtak eddig, mely petezápulást okozna. Érdekes kérdés, hogy a kaptár permetezése okozhatott-é ilyen bajt. A kérdező nem tudja, mivel permeteztek. Lehetetlen éppen ez sem volna. Egyik másik méreg egészen különös hatású az anyára. A kaliforniai vadgesztenye (Aesculus California) virágpora és nektárja nemcsak a Hasításnak és á munkásoknak árt, hanem sok anya hirtelen herepetéző lesz tőle. Mihelyt az anyák más táplálékon élő családba kerülnek, a herepetézés megszűnik. Azt, hogy a mérgezés a peték kikelésére is hat, nemrég Hammer kísérlettel bizonyította. A peték zápon maradtak, ha a család eleségébe 2,4—D ( = diklorfenoxiecetsav) tartalmú gyomirtót kevert. Ez például a nálunk használt „Dikonirt" nevű hormonhatású gyomirtónak a hatóanyaga. Ha a mérgezőit abbahagyta, a peték újra rendesen' kifejlődtek. Herék rajzása „Shromazdice trubcu" - ez alatt a cím alatt közölték 1963- ban az „Odborné vcelárske preklady" 4. számának harmadik oldalán Pierre Jean-Prost nevű francia méhész észlelését 1958- ból az anyák nászrepüléséről herék kíséretében. Ennek az észrevételnek annak idején nagy volt a visszhangja. A cikk írója szerint hihetetlen, hogy a herék ilyen rajzása csak Franciaországban létezik, s ezért kérte a hazai méhészeket, írják meg hasonló észrevételeiket. Ez indít most az alábbiak megírására. Bár ezt még annak idején megírtam Örösi Pálnak. Persze az én hibám, hogy ebből semmi sem lett, mert az írást máig sem küldtem él, s azóta valahogy már el is kallódott. Most újból leírom. Biztosan már nem emlékszem, de azt hiszem 1960-ban vagy 1962-ben láttam először. Gyönyörű nyári nap volt, délelőtt tizenegy óra. Június közepe, meleg párás idő, szélcsend, jó hordás. Ideális idő a rajzásra. Figyeltem is erősen, mert igen 'fontos volt számomra az is, hogy a raj honnan jön ki. Hirtelen egyre erősbödö, mélyhangú zúgás ütötte meg a fülemet. Ez nem a megszokott rajzással járó méhzúgás! Rengeteg here szerenádja, Hirtelen sok kis rajcsomó képződét a levegőben. Lehetett vagy harminc kis raj. Magasan, alacsonyabban, némelyik egészen a földhöz közel, közvetlenül a fejem fölött is, olyanjnyira, hagy félre kellett ugranom, ha nem akartam közéjük keveredni Rajok zúgtak, amenynyire a szem elláthatott, olyan távoli magasságban is. Föl-le cikáztak a levegőben, majd mint a harmonika, hol széjjelből pedig összehúzódtak. Mivel teljes közelségembe kerültek, határozottan meg tudtam állapítani, hogy herék raja volt. Meg voltam győződve arról, hogy a herék a fiatal anyákat kísérik és párzási folyamat megy végbe Elbűvölten álltam. Közben azon csodálkoztam, hogy az én méhesemben honnan került elő ennyi megpárzandó anya. Tartalékcsaládjaimban a fiatal anyák porzaja esedékes volt ugyan, de ezek száma nem lehetett ilyen nagy. Persze az is feltehető volt, hogy termelő családjaink csendes váltással nevelt fiatal anyái is kinn voltak, no meg néhány rajzásra készülő család is adhatott hozzá miamit, de ennyi fiatal anya, amennyi herecsapat játszott a levegőben, talán mégsem lehetett nálam. Hirtelen újabb zúgás ütötte meg gyakorlott fülemet. A kijövő raj ismerős hangja. Figyeltem a hang irányába és láttam a kaptárból kijövő rajt. Amikor kis tétovázás után a raj kezdett a levegőben összekeverődni, a herék és anyák násza hirtelen megszűnt. Ügy eltűntek, mintha sohasem lettek volna ott. De hova? Nem vettem észre, hogy a kijövő rajhoz csatlakoztak volna. Nem is lehetett, mert a raj előraj lévén egy anyával jött ki és a rajban távolról sem volt annyi here, mint a nászrajok heréi. Lehet, hogy a raj közbejötté tiszta véletlen volt, de az minden esetre igen furcsa, hogy a raj kijövetele és a herék eltűi nése egyazon pülanatban jótszódott le. Ilyen herékből összeverődött rajt már azóta is észleltem (például 1963-ban és 1964-benj, azzal a különbséggel, hogy a kis hererajok száma nem volt akkora és nem játszott közbe a normális raj sem. A hererajok cikázása a levegőben, azok ősz-. sze- és széthúzódása, hirtelen megjelenése és eltűnése ugyanolyan volt, mint az első észleléskor. Meggyőződésem, hogy ehhez a jelenethez a legideálisabb idő és hordás szükséges. Ez az esztendő ilyen ritka szép élményre nem adott alkali mat. NAGY JÚLIA (Nagylég) MÉHÉSZ *T 1965. október 16. "
