Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
Tessék hozzászólni... Már 55 éve méhészkedem és ezalatt a hosszú idő alatt különféle etetőkkel próbálkoztam. Az etetés csakúem minden esetben a méhek bolygatásával és méhszúrással járt. Elhatároztam, hogy olyan etetési móddal próbálkozom, amely kizárja a bolygatás és méhszúrás veszélyét. Beetetés előtt a fészekből két-három keretet kiveszek, hogy így leszűkítsem a méhek téli etetésére szolgáló teret és a lépek helyére etetőt helyezek. Fából faragtam, de bádoglemezből is elkészíthető. Miután az etetőt a kaptárba helyeztem, becsúsztattam a kémtelőabtakot, amelynek jobb oldalán megfelelő magasságban 11—12 mm átmérőjű nyílás van. Ezt a nyílást egy csavarral rögzített forgatható bádogfedővel zárom. Ezekután egy kb. 10 mm átmérőjű és 20 cm hosz-A méhek a kémia nyelvén beszélnek K méhtársadalmat főként a kémiai közlés tartja össze, vagyis az a „nyelv", amelyet mirigyváladékok útján „beszélitek“ és amelyet tapintás vagy szaglás útján „hallanak". Az átlagméh ilymódon oly kémiai közléseket tud átvenni és átadni, amelyeket csak a legérzékenyeb laboratóriumi berendezés tud felfogni. Erre a kaptárviszonyok kiválóan alkalmasak a szűk téren összezsúfolt nagyszámú egyedre való tekintettel. Kémiai közléssel élnek á méhek, ha valamilyen veszélyre figyelmeztetnek, ha a gyűjtés irányát mutatják stb. Ä közlést közvetítő kémiai anyagok — férőmének — igen bonyolult összetételtű vegyületek. Hány napig él a raj? Em hűvös ládába helyezett rajt harminc napig figyeltek. Súlya az első napon 1650, az Utolsón 885 gramm volt. Kezdetben naponta 12-39 méh hullott el. a huszadik napon ez a szám erősen növekedett. Az elhullott méhek súlya 285 gramm, £ MÉHÉSZ ®1965. október 16. szú fémcsövet meghajlítok és a kémlelőablakon levő nyíláson át a kaptárba helyezett etetőbe tolom. A fémcső kb. 2 mm-rel kisebb átmérőjű legyen, mint a nyílás, hogy azon szabadon átjuthasson. A cső külső végére tölcsért szerelek (cínezek) vagy pedig a esővéget felhevítem és megnyújtom. Etetéskor a nyílást takaró bádoglapot félretolom, s a csövet a nyíláson át az etetőbe totom olyképpen, hogy balkézzel a csövet, jobb kezemmel pedig a cukorszörpöt tartalmazó kannát tartom. Az üveggel fedett kémlelőablakon át az etetőbe Iátok, s így nem kell félnem attól, hogy a tartályt túltöltöm. Ilymódon a méheket este zseblámpa fényénél is etethetem anélkül, hogy azokat megbolygatnám. A tartályban 1 liter cukorszörp fér el. Javasolom méhészbarátaimnak az itt ismertetett etető kipróbálását és örömmel fogadnám. ha az etetővel szerzett jő vagy rossz tapasztalataikat e lap hasábjain közölnék. • Végül szeretném megemlíteni azt is, hogy már néhány éve álarc és kesztyű nélkül dolgozom a méhekkel. Tenyeremre azonban egy kis ecetet öntök, amit a kezemen szétdörzsölök és valamennyit az arcomra is juttatok. Megfigyeltem, hogy az ecet a méhekre csillapítóan hat, mivel a mézet kiszedem és a kereteket is visszahelyezem egyetlen méhszúrás nélkül. Még akkor is csak nagyritkán kerül sor méhszúrásra, ha a keretért a kaptárba nyúlva valamelyik méhet a kezemmel a kaptár oldalához nyomom. FR. CHVOSTA Anyák újrapárzása Az anyák űj-apárzását — amint az osztrák „Bienenvater“ írta — már harminc évvel ezelőtt is észlelték. Egy Kuptze nevű méhész májusban a kaptár röpdeszkáján gyanús élénkségre lett figyelmes. Tíz perc múlva odarepült a család pirossal jelzett kétéves anyja a párzás jól látható jelével. A méhész azonnal átvizsgálta a családot és valóban megtalálta a kétéves pirosjelzésű anyát a párzás még mindig jól látható jelével. Ezután naponta vizsgálta a családot és a harmadik napon észrevette a sejtekben az első petéket. Az anya ezentúl normálisan petézett, holott á családban már pete nem volt és az anyát már kijelölték a selejtezésre. Az újrapárzás különösen kétéves anyánál igazán ritkaság. * * * A család gyakori vizsgálgatása, ha idegen családból származó bölcsőből kelt anyja van, öt hétig nem ajánlatos. Öt hét után az anyát már a saját nemzedéke veszi körül és ezek már nem igen támadják meg. (Ezt én magam is több ízben tapasztaltam.) NAGY JÚLIA (Nagylég) Mi teszi a méheket ingerültekké? A méhek ingerlése lehet családi jelleg: egyes csatádok szelídek, mások támadóbb természetűek. Szerepet játszhatnak környezettényezők: időjárás, a kaptár-kezeléssel járó hosszabb zaklatás. A sor végén álló kaptár családja gyakran ingerlékenyebb, mert esetleg a szél hatásának jobban ki van téve. a harminc napi mézfogyasztás ilymódon 480 gramm volt. A mérések szerint a COj mennyisége és a hőmérséklet a raj közepén nagyobb, a viszonylagos nedvesség ugyanott kisebb volt, mint a széleken. A sötét* hűvös helyen a raj állapota telelőfürtre emlékeztet. Harminc nap után mézes keretekre helyezve a raj résztvett a hordásban. A kísérlet azt mutatja, hogy a méh a mézhólyag tartalmából aránylag sokáig megél. A dolgozó öröklött sajátságai e tekintetben az anya hatása mögött látszólag háttérbe szorulnak. Ha ingerlékeny család anyját szelíd családba helyezik át, a család ingerlékennyé válik. Ez arra mutat, hogy a dolgozók viselkedését legalábbis részben az anya valamilyen feromonja belotyásolja. Emellett szól az is, hogy szelíd család anyjának áthelyezése ingerlékenybe azt szelíddé változtatja. Az értéktörlesztés nagysága (Der Imkerfreund 1964. 11. NSZK) — Stockmann méhészkedésből él a lüneburgi síkságon. Fölszerelésének értéktörlesztését (amortizálását) évi méhészeti kiadásának 10,3 %ára becsüli. (Hát nálunk menynyi ez?) A MÉHCSALÁDOK HERESZAPORULATA Egy családon belül a herék száma változó, sok esetben igen nagy lehet. Ezért vizsgálták a herék és a dolgozók részére biztosított nevelőtér hatásait a dolgozók számának változásaira. Ügy találták, hogy akár korlátozódott a férőhely, akár nem, a herék számának változása nem csökkentette lényegesen a dolgozók számát, így a család erősségét. Ennek megfelelően a családok méztermelése sem változott, szignifikánsan, a kísérletben biztosított helyhatárok között. Feltételezik, hogy korábban a túlságos herekelésnek tulajdonított gyengébb termelőévek okai inkább időjárási tényezőknek, mint az aránytalanul nagy herenépesedésnek tulajdoníthatók. Miért esnek a méhek a vízbe? Zivatarkor a légköri nyomás erősen csökken. Valamennyi rovar, így a méhek is ilyenkor alacsonyan repülnek és a vízben tükröződő föld feletti tárgyak felé igyekezve elvesztik magassági tájékazódőképességüket és a vízbe ütköznek. A MÉHEK REPÜLÉSI SEBESSÉGÉNEK SZABÁLYOZÁSA A nektárforrás távolságának helyes megítéléséhez a méhnek a szélviszonyoktól függetlenül közelítően azonos repülési sebességre van szüksége. Ennek szabályozása egyrészt optikailag történik a méh alatt elmaradó táj megfigyelése alapján, másrészt a csápok segítségével, a második csápízben helyet foglaló Johnston szerv útján. A csápok eltávolításával végzett újabb kísérletek arra mutatnak, hogy az ilyen méhek nem válnak tehetetlenné, hanem majdnem ugyanolyan jól repülnek, mint a többiek. Valószínű, hogy ez az eddig közelebbről nem ismert érzékszerveknek vagy a szemben helyetfoglaló „Corneaszöröknefc" tulajdonítható, amelyeknek pontos működése még ismeretlen. A méhek ellenségei A méhek legádázabb ellenségei a rovarok. Egyesek a kaptárba hatolnák, ahol mézzel táplálkoznak; mások a tépekre petéznek, kikelő lárváik a sejtek fedelét átrágják és a méhálcákat felfalják. A nünüke háromkarmos lárvája a gyüjtöméh testébe hatol és vérét szívja. A méhfarkas a méhet repülés közben fogja el. elkábítja és úgy viszi fészkébe. Ugyancsak sok méhet pusztít a lódarázs. Veszélyes ellensége a déli vidékeken az ájtatos manó. Bár az anyának közvetlenül nem ártanak, petézését erősen csökkentik a tetvek. Hagy kárt okoznak a viaszmolyok. Megemlítendő végül még néhány méhrabló pókfajta.
