Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
Ne hagyjuk elpusztulni a méheket — A méhészetben ilyen katasztrofális évet, mint az idei még nem éltünk meg — mondogatják csüggedten az üres kaptárak előtt álló méhészek. Valóban, ez az év a legtöbb méhésznél méhészkedése leggyengébb évét jelentette. Mert nemcsak, hogy nem kaptak egy csepp mézet sem, de az egész évi etetés annyira kimerítette a meglévő pénzkészletüket, hogy a téli etetéshez szükséges cukor bevásárlására már kevés maradt belőle. így fest nagyjából azon méhészek idei jövedelme, akik nem vándoroltattak. A vándorméhészeknél valamivel jobb a helyzet azért, mert az egyik helyről a másikra vitt méhcsaládoknak kedvezőbb alkalmuk nyílt a hordásra. Hogyha három-négy napra is, de megjavult az időjárás, a méhek már gyűjthettek valamennyi mézet. Aki közvetlen a hordás után nem vette el a mézet és nem adott a méheknek száraz kristálycukrot — a méhek az összegyűjtött mézet a két-három napig tartó kedvezőtlen időjárás alatt elfogyasztották. Ez az állapot állandóan ismétlődött az egész hordási idény alatt. Még ha a vandorméhészek dicsekedhetnek is valamilyen mézkészlettel, a vándoroltatás és a méhekhez való mindennapi bejárás költségei nekik is jócskán csökkentették a bevételüket. Ezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy idén a vándorméhészek jövedelme sem lépte túl a többi méhészét. Ennek ellenére azonban egyeseknek sikerült egy bizonyos mennyiségű mézre szert tenni, természetesen nagy munka árán és költségesen. Ez főleg Közép- és Észak- Szlovákia egyes részein fordult elő, ahol a rét virágzásakor pár napon keresztül jó idő volt. Azoknak a méhészeknek, akik a hordás alatt erős méhcsaláddal rendelkeztek — megtelt a mézkamra. Azért mondom, hogy erős méhcsaláddal, mert ebben az évben valóban kevés erős méhcsalád készült fel a hordásra, főleg az akácvirágzásra. Az idei kedvezőtlen hideg és esős tavasz fékezte a méhek fejlődését ugyannyira, hogy a méhek átlagon alul használták ki az akácvirágzás adta lehetőségeket. Azt a _pár napig tartó jó időt, ami az akácvirágzáskor volt — csupán az erős méhcsaládok tudták kihasználni. Ismerek méhészeket, akik. három-négy akácosban is voltak méheikkel. Ám hogyha a méhek gyengék voltak, — a mézkamra nem telt meg mézzel. Idén az akácvirágzás egy jó hónapig tartott. Viszont az akácméz termelés Szlovákiában 20 százalékkal volt kisebb, mint azokban az években, amikor az akácvirágzás 14 napig tartott. Az idősebb méhészek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy sokkal jobb a méhészek számára, ha az akácfa rövidebb ideig virágzik, mintha a virágzás tovább tart. A jó időjárás következtében az akácvirágzás rövidebb ideig tart, de kiadósán mézel, így a méhek megtölthetik a mézkamrát. Az akácfa elvirágzása után a mézharmathoz fűztünk reményeket, mely Közép- és Észak- Szlovákia némely részén jó hordással kecsegtetett. Nos, nem sokáig. Az 5—6 kg-os növekedés után beállt az esőzés. A méhek nagyobb része újból a meglevő készlet fogyasztására szorult. Csak azoknak a méhészeknek telt meg egy-két üvegjük mézzel, akik ez idő alatt elvették az összegyűjtött mézet és cukrot adtak a méheknek. Aki azonban azt várta, hogy a mézkamra megteljék, annak egy hónap múlva csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy a méhek elfogyasztották az összegyűjtött mézet. Mert a fárasztó hordástól a méhek kimerültek — nőtt a napi szükségletük, s így bizony a mézkamra hamar kiürült. Júaz a hír érkezett, hogy a méheket etetni kell. A vándorméhészek, akik melleiket erdei hordásra vitték Közép- és Észak-Szlovákiába, azt remélték, hogy a tisztesfű és az erdei aranyvessző megjavítja a hordás nélküli időszak helyzetét. Ezért még július vézelésük nekik sem teljesült. A tarlónövények és a többi növények virágzása is, idén majdnem egy hónappal megkésett. A hideg és az eső következtében a tisztesfű és herefélék sem mézeltek. Néhány helyen a költésrakás javult, de nagyobbrészt a méheket etetni kellett, hogy ezzel az anyát rákényszerítsék a petézésre. Ilyen volt nagyjából az ezévi hordás. Hogy a jövő évi hordáshoz jó indulást biztosítsunk, jól és helyesen kell a méheket átteleltetnünlí Olyan hangokat is hallani, hogy nincsen minden család kellőképpen beteleltetve, mivel nincsen szükséges pénzeszköz a téli készlet feltöltéséhez. Ez igaz. Sok méhész az egész évi etetés alatt annyira kifogyott a pénzből, hogy a további etetéshez szükséges cukorra már nem futja. Sokan áron alul 200—300 koronáért kaptárral együtt eladják a méhcsaládjukat. Többen az eladással sem próbálkoznak, azt mondják, hogy ha a méhek tavaszig nem tartanak ki, akkor felhagynak a méhészkedéssel. Az ilyen számítások helytelenek. Mindenáron, végső esetben kölcsönből is meg kell menteni a méheket és úgy átteleltetni őket, hogy a gyümölcsfák virágzásáig kitartsanak. gén áthelyezték méhcsaládjaikat- a tisztesfű és a herefélék tenyészterületére. Nos, az elkép-Ilyen esetekben a Csehszlovák Méhészszövetség alapszervezeteinek vezetői győzzék meg á szervezet tágjait a kölcsön és a méhcsaládok megfelelő beteleltetésének szükségességéről. Tudatosítsuk, hogy a katasztrofális évek után kedvező évek következnek, ezért a méheket meg kell menteni. Ne felejtsük el, hogy Dél-Szlovákiában az árvíz következtében több mint 5000 méhcsalád elpusztult. Az Állami Biztosító a kárt megtéríti, így a méhészek újból vásárolhatnak méhcsaládokat. A jövő évben előreláthatólag nagy lesz I méhek iránti érdeklődés. Ezért még mindig nincs késő. Habár a méhek beteleltetésének ideje már elmúlt, még néhány méhcsaládot megmenthetünk. Jobb később feltölteni a készletet, mint hagyni a méheket éhenpusztulni. Októberben általában jó idő van. Ilyenkor, ha a méhész nem biztos abban, hogy á méhek készlete tavaszig kitart, mégegyszer ellenőrizheti a készletet, s szükség esetén fel is töltheti azt. Borúra derű következik — mondja a közmondás. Eső után kisüt a meleget adó napocska. Nekünk, méhészeknek is van reményünk, hogy a mostani katasztrofális év után egy bőséges esztendő következik, mely pótolja az eddigi kiadásokat. Ehhez azonban szükségünk van méhcsaládokra, mégpedig erős méhcsaládokra. Ezért szükséges, hogy amíg a napos időjárás tart, végezzünk el minden tennivalót a méhek jó teleltetésének biztosítása érdekében. A jövő év és az utána következő évek ezt a munkát biztosan megtérítik. PAVEL SILNÍ Kollektív méhészkert i Agadirtól, Dél-Marokkó fővárosától északra fekszik a leg- ( nagyobb kollektív méhészkert. Mintegy száztíz évvel ezelőtt < 2600—3000 méhcsaláddal alakult. A tulajdonosok, a község < lakói, akik néha harminc kilométer távolságra is laknak, ' 100—200 méter hosszú falkerítést építettek. A falkerítés j több részén 1,5 méter hosszú és 40 cm méter széles polcok ^ vannak. Minden ilyen polcon cilinderszerű, szalmából font < méhkasokat helyeztek el. Az ottani parasztok szamarakon ( vagy tevéken hordják ide ezeket a méhkasokat. Leggazda- 1 gabb a méhek hordása júliusban. A méhekkel való gazdái- J kodással külön megbízott személyek foglalkoznak. Hordás ^ után a méheket mézzel együtt a tulajdonos udvarára szál- < lítják. Az, aki a méhekről gondoskodott, a méz tizedrészét , kapja. Az innen származó aromás méz nagyon keresett. ^ A méhészkedés kezdetleges és a méznyerés formája előre- * gedett. Ezért a jövedelmük évről évre kevesebb. (Der Öesterreichische Imker) 1 «1 MÉHÉSZ “ 1965. október 16. lius végén az esős napokat hideg éjjelek követték. Nemsokára Szlovákia minden részéről
