Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
Olyan eseménydús napokban élünk, hogy szinte- lehetetlen átfogó összefoglalót nyújtani a sokrétű világpolitikai eseményekről. Ázsia után egy másik földrész, Afrika is mozgásba lendült, nem beszélve az ENSZ székhelyén és az azon kívül zajló diplomáciai megbeszélésekről, gazdaságpolitikai tárgyalásokról, valamint a folyamatban levő és készülő államközi tárgyalásokról. A KÉRDŐJEL FELKIÁLTÓJELLÉ VÁLT Múltheti számunkban az indonéziai események kapcsán ugyanezen a helyen kérdőjellel láttuk el az alcímet. Jobbratolődás Indonéziában? tettük lel a kérdést s egyben válaszolni is próbáltunk rá; a közeljövő mutatja meg, hogy a gyarmati rendszerrel és az imperializmussal szemben elfoglalt reális indonéz külpolitika nem egyeztethető össze a legutóbbi belpolitikai eseményekkel, különös tekintettel a baloldali erők ellen fellángolt sorozatos megtorlásokra. Délkelet-Ázsia legnagyobb országa, a Malaj-földtől az ausztráliai partokig húzódó ezernyi szigetből áiló százmilliós Indonézia napjainkban nemcsak az ázsiai földrész, hanem általában a világpolitika egyik legsúlyosabb válságpontjávú változott. Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a jobboldali kommunistaellenes hisztéria-kampány Indonéziában mind nagyabb méreteket ölt. A muzulmánok és a nacionalisták nem hallgatnak Szukarno elnök egységfelhívására és tovább fokozzák megtorlásaikat az ország haladó erői, elsősorban a kommunisták ellen. A hadsereg közreműködésével szinte hajtóvadászatot indítottak a kom munisták ellen, akik közül több százat már elhurcoltak és olyan hírek is érkeztek, hogy közülük többet már kivégeztek. Djakartában a sportstadionban mintegy félmilliós tömeggyűlést hívtak össze, amelyben a felszólalók követelték a kommunista mi niszterek leváltását, az Indonéz Kommunista Párt feloszlatását. Ezt követően több ezer felizgatott nacionalista fiatal megrohanta és felgyújtotta az Indonéz Kommunista Párt székházát. E fékevesztett jobboldali támadás közepette jelentős esemény volt az indonéz kormány múltheti ülése, amelyen a szeptember 30-i puccskísérlet óta először Szukarno elnök elnökölt. Az ülésen Szukarno nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a belviszály csak Indonézia kárára van, mert az egység megbomlása esetén a neokolonialista, kolonialista és imperialista erők megrohannák az országot. Szukarno elnök lényegében elutasította azoknak a követelését, akik az Indonéz Kommunista Párt felosztását szorgalmazzák és magáévá tette e pártnak nyilatkozatát, amely szerint az Indonéz Kommunista Pártnak nem volt része a szeptember harmincadiki eseményekben. Az említett nyilatkozat hangoztatja, hogy a „Szeptember 30-a Mozgalmat“ a hadsereg belügyének kell tekinteni, amihez a pártnak semmi köze. Nem kétséges, hogy a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Indonézia leküzdi mind gazdasági, mind politikai nehézségeit és további sikereket ér el a gyarmaturalom és az imperializmus elleni harcában. Ezt a szilárd meggyőződésüket fejtették ki a Szovjetunió vezetői is, akik az utóbbi napokban szerencsekívénataikat küldték Szukarno elnöknek, s amelyhez hazánk dolgozói is örömmel csatlakoznak. JUBILEUMI SZAKSZERVEZETI VILÁGKONGRESSZUS Varsóban, a lengyel parlament épületében került sor a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő Szakszervezeti Világszövetség VI. kongresszusára. A több mint 120 millió tagot számláló szövetség ülése tehát nemcsak a napirenden szereplő kérdéseket vitatta meg hanem behatóan foglalkozott a jelenlegi nemzetközi helyzettel is, s ezen kívül áttekintette a Szakszervezeti Világszövetség két évtizedes tevékenységét. Húsz év távlatából még jobban kidomborodott, milyen nagy jelentőségű volt a munkástömegek szempontjából annak idején az egységes szakszervezeti világközpont megalakulása. Lehetővé tette többek között, hogy a dolgozók a szövetség keretei között, osztályérdekeik alapján és a proletárösszefogás jegyében hidalják át a soraikat megbontó vallási, faji és nacionalista ellentéteket és előtérbe helyezzék mindazt, ami a világ dolgozóinak érdekében áll: harc a társadalmi haladásért, a békéért, a dolgozók milliói élet- és munkakörülményeinek megjavításáért. A VI. szakszervezeti világkongreszszus is a dolgozók nemzetközi összefogásának erősítését és a gyarmatosítás elleni harc sokrétű támagotását tűzte zászlajára. Kétségtelen, hogy a mai világhelyzetben ezek a törekvések nagyon fontosak és időszerűek. Az agresszív imperializmussal szemben ugyanis ott áll a mai társadalom leghaladóbb osztálya, a dolgozó ember igazi eszményeinek kifejezője és harcosa, a nemzetközi munkásosztály, amely képes arra, hogy a történelmi fejlődést a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekeinek megfelelően befolyásolja. Ebben az irányban mérföldkőnek tekinthetjük a varsói VI. szakszervezeti világkongresszust. A RHODESIÁI DILEMMA A nemzetközi élet eseményeinek sok és váratlan fordulata között egy újabb válságpont keletkezett Afrikában, amely tulajdonképpen az angol gyarmatpolitika dzsungelvilágának egyik legsötétebb pontjára vezeti el az érdeklődőt. A mintegy négy millió afrikai és mindössze 200 ezer európai fehér telepest számláló Rhodésia miniszterelnöke, Smith eredménytelen tárgyalások után tért haza Londonból, ahol a függetlenség kikiáltásának mielőbbi kitűzéséről tárgyalt Wilson brit miniszterelnökkel. Ez a lépés azonban állandósítaná a fehér kisebbség uralmát az afrikai többség felett és Londonban is jól tudják, hogy egy ilyen hozzájárulás súlyos következményekkel járna Nagybritannia külpolitikáját illetően. Ahhoz sem fér kétség, hogy a Brit. Nemzetközösség tagállamai sem néznék tétlenül a rhadésiai helyzet ilyen irányú rendezését. A helyzet elmérgesedésére utal Smith, rhodésiai miniszterelnök kijelentése, aki hazájába történt visszaérkezése után a függetlenség egyoldalú kikiáltásával fenyegetődzik; jóllehet az ENSZ közgyűlése a gyámságügyi bizottság előterjesztése alapján abszolút többséggel fogadta el azt a javaslatot, amely megtiltja a kérdés egyoldalú rendezését. A szavazásnál Anglia képviselője nem volt jelen. London magatartása feltűnő, mert Wilson miniszterelnök Smithel folytatott megbeszélései során nem helyezett kilátásba semmiféle gazdasági, kereskedelmi vagy pénzügyi megtorlást, holott az angol lapok többsége még ennél tovább is ment: azt követelte, tartóztassák le a rhodésiai miniszterelnököt. Ügy látszik, a Rhodésiában beruházott és mintegy kétszáz millió fontra becsült magántőke és az óriási, mintegy évi négy millió font értékű rhodésiai dohányimport pillanatnyilag előbbre való Londonban, mint bátor kiállás a gyarmaturalom e szégyenfoltja ellen. ERHARD NEM ENGED A HUSZONEGYBŐL? Politikai paradoxonnak tűnik, hogy egy hónappal a nyugatnémet parlamenti választások óta mindeddig nincs végleges gazdája a bonni kormány több jelentős miniszteri bársonyszékének. Erhard kancellár valóságos párharcot vív letűnt elődjével és híveivel szemben, akik hideghábo- i .rús elképzeléseiket és revansista követeléseiket most akarják újból beplántálni a nemzetközi helyzet megjavítása iránt amúgy sem igen rajon- i gó Erhard-kormány politikájába. Érthető, hogy a biztos kancellári poszt ' után a külügyminiszteri tárca a leg, fontosabb, amelyre ismét Schrődernek í van a legnagyobb esélye, noha Ade- i nauer és Strauss éppen ő ellene intézték leghevesebb kirohanásaikat. Olyannyira mentek, hogy nyílt zsarolással fenyegették a kereszténydemokratákat, olyképpen, hogy a keresztény szocialisták nem fognak úgynevezett frakció szövetséget alkotnia bonni parlamentben, ha Erhard kitart Schröder mellett. Erhard azonban véglegesen bejelentette, hogy továbbra is Schőder lesz a külügyminiszter, akit Washingtonban is szívesen látnak ...(?) REÁLIS ANGOL FELFOGÁS. Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésével párhuzamosan fontos diplomáciai tanácskozásokra került sor a világszervezet székhelyén és Washingtonban. Rusk, amerikai külügyminiszter többek között fogadta Václav David csehszlovák és Péter, János magyar külügyminisztert is, továbbá Gromiko szovjet külügyminiszter angol kollégájával folytatott beható eszmecserét. E megbeszéléseken az égymást kölcsönösen érdeklő kérdéseken kívül különösen a vietnami helyzet és az india-pakisztáni konfliktus került szóba. Nem mondható, hogy Johnson elnök epeműtéte következetében lényeges szünet állt volna be az amerikai diplomáciában. Erre utal a Japánba indult Stewart angol külügyminiszter tárgyalássorozata amerikai kollegájával, amely az általánosan hangoztatott nézetazonosság mellett felszínre hozta a NATO közös atomütőereje megteremtése körüli amerikai és angol nézeteltéréseket. London ugyanis változatlanul e kérdés módosításában vagy teljes elvetésében látja a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok lényeges megjavításának egyik lehetőségét. S tegyük hozzá, joggal! (tg) A AZ ELMOLT HETEK egyik nagy^ jelentőségű világpolitikai eseménye volt VI. Pál pápa New York-i látogatása, amelynek során beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésén és megbeszélést folytatott Johnson elnökkel. A katolikus egyházfő felszólalását világszerte úgy tekintették, mint az egyház és a világi hatalmak közti jobb kapcsolatok megteremtésének lehetőségét, valamint a katolikus egyház aggodalmát a világhelyzet rosszabbodása felett, a békéért folytatott harc és a fö* megpusztító fegyverek betiltásáért harcoló erők támogatását. Felvételünkön: VI. Pál pápa Gro? miko szovjet külügyminiszterrel találkozik New Yorkban. Moszkvában nemrég fejeződött be az SZKP Központi Bizottságának plénuma, amely az iparigazgatás javításának, a tervezés tökéletesítésének és a fokozottabb gazdasági ösztönzésnek a problémáit tárgyalta, Az ülés bevezető aktusa volt annak a jelentős gazdasági átalakulásnak, amelyet most fognak végrehajtani a Szovjetunióban. A gazdasági irányítás áj rendszere a Szovjetunióban (I.) Mint ismeretes, a Szovjetunióban az elmúlt években igen termékeny viták folytak és eredményes kísérletek történtek abban az irányban, hogy a gazdasági élet mechanizmusát a szovjet társadalom fejlődésének jelenlegi szintjéhez igazítsák. Mint az Ekonomicseszkaja Gazetában a Szovjetunió tervhivatalának egyik vezető munkatársa jellemezte: megérett az idő a „nagy gazdasági hadmozdulathoz“. Az utóbbi tíz esztendőben a Szovjetunió ugrásszerűen emelte a lakosság életszínvonalát. Óriási méretű lakásépítkezés indult és a tartós fogyasztási cikkek egész sora jelent meg az üzletekben. Rendszeres az ellátás televízió-készülékben, háztartási gépekben, személygépkocsikban. tranzisztoros rádiókban, tömeggyártás indult az óraiparban és az optikai cikkek termelésében. Az áruellátásnak ezt a színvonalát azonban nem taftják kielégítőnek és az új intézkedések alapján a könnyűipar és az élelmiszeripar különféle ágait anyagi Tiedvezményekben részesítik, hogy a jelenleginél sokkal több és jobb minőségű áru kerüljön a belföldi piacokra. A gazdasági ösztönzés új formái, a vállalatok és dolgozóik növekvő anyagi érdekeltsége a termelésben és ennek révén a reáljövedelmek általános emelkedése biztosítják a fogyasztás színvonalának általános emelését. A NAGY HADMOZDULAT Mint a Liberman professzor által felvetett és helyesléssel fogadott javaslatok sikeres gyakorlati kísérletei után várható volt, a „nagy hadmozdulat“ egyik legfőbb jellemzője, hogy nagy mértékben növelik a termelővállalatok önállóságát, anyagi érdekeltségüket és tevékenységük, munkájuk minőségének legfőbb mércéje az elért nyereség lesz. Elméleti viták folytak a legutóbbi időben a szovjet gazdaság arányairól és a fejlesztés üteméről is. A szocialista iparosítás időszakában érthetően előnyben részesítették a nehézipar és a gépipar fejlesztését minden egyéb iparággal szemben. Ez a gazdaságpolitika biztosította a hatalmas ipari bázis felépülését. A jelenlegi időszakban azonban a szakemberek véleménye szerint a termelőeszközök termelésének fejlesztését lassítani lehet a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak termelésének meggyorsítása érdekében. Emellett a külső piacokon is több közszükségleti cikket szándékozik vásárolni a Szovjetunió. A mezőgazdaság termelésének fokozása érdekében az utóbbi időbén hozott intézkedések kihatásaképpen a belső piac a legfontosabb bázisát: az élelmiszeri fermelést a szovjet mezőgazdaság Kielégítő színvonalon biztosítani fogja. A most elhatározott intézkedéseket — a gazdasági irányítás és a tervezés új elvei alapján — az irányításban érvényesülő gazdasági módszerek jellemzik. Az átszervezésre vonatkozó javaslatokat Alekszej Koszigin, a Szovjetunió miniszterelnöke terjesztette a Központi Bizottság plénuma elé. „Jól tudjuk — mondotta Koszigin —, a közelmúltban szép számmal akadtak hibák a termelésben, bonyolult gazdasági problémák megoldásához meggondolatlanul, voluntarista módszerrel fogtak hozzá. Ez ahhoz vezetett, hogy megsértettük a különböző gazdasági ágak között szükséges arányokat. Hosszú idő óta nincs meg a szükséges arányosság a mezőgazdaság és az ipari fejlődés között. A mezőgazdaság lemaradása abban is megmutatkozott, hogy lassúbbodott az ipari fejlődés üteme, különösen a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokban.“ Ezeket az aránytalanságokat az új intézkedések korrigálják, illetve megszüntetik. A műszaki fejlesztés kérdéseiről szólva Koszigin kifejtette, hogy az ipar napjainkban világviszonylatban olyan szakaszába lépett a fejlődésnek, amikor a további növekedés ütemét mind nagyobb mértékben a műszaki haladás, a tudományos eredmények azonnali alkalmazása határozza meg. Az eddig érvényes iparigazgatási, tervezési és anyagi ösztönzési formák már nem felélnek meg a műszaki haladás és a gazdaságpolitikai feltételeknek, nem állnak összhangban a termelőerők fejlődésének szintjével. A KÖZPONTI TERVEZÉS MEGMARAD A plénum elé került javaslatok kiindulópontja: a központosított tervirányítás vezető szerepét játszik a gazdaság fejlesztésében. Mint a szovjet miniszterelnök mondotta, ha letérnének erről az elvről, ez elkerülhetetlenül ahhoz vezetne, hogy elvesztenék a szocialista tervgazdálkodásból fakadó előnyöket. A Központi Bizottság számos intézkedést javasolt az állami tervezés tudományos színvonalának emelésére. A jelenlegi tudományos-technikai forradalom szükségessé teszi, hogy a központi tervek előirányozzák a legújabb tudományos és technikai vívmányok gyors ipari alkalmazását. Ezzel összefüggésben emelni kell a távlati tervezés szerepét. A VÁLLALATOK GAZDASÁGI ÖNÁLLÓSÁGA Ezzel egyidejűleg azonban nagymértékben kiterjesztik a vállalatok gazdasági önállóságát, teret engednek a vállalati kollektívák kezdeményezéseinek. Ennek érdekében hatályon kívül helyezik a vállalatok gazdasági tevékenységének felesleges szabályozását. A vállalati tevékenység ellenőrzésére szolgáló, felülről jóváhagyott mutatószámokat csökkentik, amelyeket meghagynak, azok a rentábilis termelés jelzésére vonatkoznak. Lényeges változás, hogy a bruttó termelési érték mutatója helyett a vállalat által értékesített termékeket veszik figyelembe az anyagi ösztönzés szempontjából. Ez egyrészt azt célozza, hogy az a vállalat, amely rossz minőségű, nem értékesíthető cikkeket állít elő, anyagilag hátrányos helyzetbe kerül, viszont a kifogástalan termékeket gyártóit az egész termelő kollektíva jövedelmét sokkal nagyobb • mértékben emelhetik mint eddig. A vállalatok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében a jövőben jelentős szerepe lesz a szerződések rendszerének. A fogyasztási cikkek egész sorát megrendelésre termelhetik, az állami tervben előírt cikklistát lényegesen leszűkítik. Ezzel elérik, hogy a fogyasztási cikkek gyártása a szükségletekhez igazodjék. (Folytatjuk) 0 Már 650 repülőgépet vesztett az amerikai légierő Vietnamban. Saigoni hivatalos jelentések beszámolnak arról, hogy a- délvietnamí hazafiak újabb sikereket érnek el az amerikai betolakodók ellen. Legutóbb a hatszázötvenedik amerikai repülőgépet lőtték le a Vietnami Demokratikus Köztársaság felett. # Letartóztatták Untung alezredest, az indonéziai puccskísérlet vezéralakját. Az alezredes Szukarno személyes testőrségének volt parancsnoka, a Szeptember 30-i mozgalomnak fő irányítójaként szerepelt. 9 Pakisztán nem mond le Kasmírról. Kasmír pakisztáni részének elnöke külföldi újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy Kasmír indiai részében a győzelem végéig folytatják harcukat. — • Csehszlovák-magyar tudományos együttműködés. Budapesten aláírták a két ország tudományos akadémiái között az 1966—68-as évekre szóló együttműködési szerződést, amelynek’ alapján növekszik a társadalom-tudományi kutatások hatékonysága és az együttműködési tervben számos olyan téma van, melyeknek feldolgozása rendkívül hasznos mindkét fél javára. • Viharos tömegtüntetések Japánban. Több mint 350 ezer ember tiltakozott a vietnami amerikai agreszszló és a Japán-délkoreai szerződés ratifikálása ellen. A tiltakozó akciókat a Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt, valamint a Szakszervezetek Szövetsége vezette. • Letartóztatások Algériában. Az elmúlt napokban az algériai rendőrség letartóztatta az Alger Republicain haladó napilap tizenegy szerkesztőjét. • Ismét földrengések voltak Jugoszláviában. Skopljeból október 11- én délelőtt két földlökést jeleztek. A lakosság rémülten futott ki a házakból, károk azonban nem keletkeztek. • Választások voltak az NDK-ban. Vasárnap, október 10-én választásokat tartottak a Német Demokratikus Köztársaságban, amelynek során a Nemzeti Front Jelöltjeire a választók 99,86 %-a, ellenük pedig 0,14 %-a szavazott. • Nem Kolombusz fedezte fel Amerikát? A yalei egyetem (USA) könyvtárosai e napokban Észak-Amerika 1440-ben készített térképre bukkantak, mely szerintük vitathatatlanul bizonyítja, hogy az új világ felfedezése nem Kolombusz Kristóf érdeme, hanem a vikingeké. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. október 16.
