Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
A STATISZTIKAI ADATOK azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk ellátása ipari trágyákkal az első félévben egészen megnyugtató volt. Ezt azonban nem írhatjuk vegyiparunk javára, hanem elsősorban a szokottnál nagyobb és rugalmasabb külföldi behozatal érdeme ez. A nitrogén tartalmú műtrágyáknál 9,5 százalékkal szárnyaltuk túl az ellátási tervet, ami a múlt évhez viszonyítva kerek 28 százalékos nitrogén többlet. Jóllehet, hogy emellett a Vegyipari Minisztérium üzemei gyártási tervüket nem teljesítették. Ennek az a legfőbb oka, hogy a sellyei Dusloban gyártási zavarok voltak, valamint a Most melletti Záluzí község folyékony ammóniát előállító üzemének gyártmányai iránt a kedvezőtlen időjárás folytán nem volt olyan érdeklődés, mint íráskor. A külkereskedelem eszerint nem csupán a szükségletet fedezte, hanem bizonyos mennyiséget tartalékolt is. Persze, ez a tartalékolás nem mondható éppen olcsónak, mert a nitrogént tartalmazó műtrágyák világpiaci értéke állandóan növekszik. A Vegyipari Minisztérium dolgozóinak megjegyzése szerint várható, hogy az ez évi mútrágyaellátást túlszárnyaljuk. Emellett azonban a hazai termelés körülbelül ötezer tonna gyorsan ható folyékony ammóniával, valamint kétezer tonna szilárd halmazállapotú nitrogén műtrágyával marad adós. Vegyiparunk 1966-ban tíz százalékkal kívánja növelni termelését, a többlet azonban nem mutatkozik majd meg, mert az említett százalékarányban csökkentik a külföldi behozatalt. Az itt megtakarított és felszabadított pénzeszközöket más, fontos kellékek beszerzésére fordítják. A következő évben kilátás van továbbá arra is, hogy a sellyei Duslo hugyanyelőállító részlegének gyártási skáláját bővítik. Problémák a Thomas-salak körül A fosáfór tartalmú műtrágyák ellátása tekintetében nálunk már évek óta kedvező a helyzet. Az első félévben a foszfort gyártó üzemek négyezer tonna többletet tartalékoltak, s a termelők húszezer tonnával kaptak több foszformütrágyát, mint tavaly. Problémák csupán a választék körül mutatkoznak. Szuperfoszfátból (P2O5) tekintélyes a fölösleg, tehát kivitellel is számolhatunk. Jövőre a mezőgazdaság ellátása csak alig észlelhetően növekszik majd, s körülbelül az előzőleg Igényelt mennyiségnek megfelelő lesz. Továbbra is rendezésre szorul a Thomas-salakkal történő ellátás. Az Ipari- és Bányaügyi Minisztérium üzemei még mindig nem nyújtanak ebből a fontos műtrágyaféléből elegendőt és megfelelő minőségűt. Ugyanis egyes külföldről behozott ásványokból (ércekből) csak savanyú vegyhatású földekre alkalmas Thomas-salakot gyárthatnak. Jelenleg még nem áll módunkban megváltoztatni a gyártási technológiát és a műtrágya összetételét olyan mértékben, mint ahogy az szükséges lenne, összetett műtrágyák tekintetében sem lesz jövőre kedvezőbb a helyzet, mert nálunk csak 1967-ben kezdik ezek előállítását. Kálitrágyákból van elegendő Az utóbbi időben javult a helyzet továbbá a kálitrágyával való ellátás terén is, amelyet ugyancsak a behozatalból kell fedeznünk. Az első félévben körülbelül huszonötezer tonnát, vagyis huszonegy százalékkal többet hoztunk be külföldről, mint tavaly. Jövőre a Szovjetunióból és a Német Demokratikus Köztársaságból körülbelül olyan mennyiségeket vásárolunk kálitrágyákból, mint idén. A választék körül itt is javulásra kell törekednünk, mert nincs elegendő mennyiség kénsavas káliból. Mit jelent az időbeli leszállítás Mezőgazdasági üzemeink a következő évben csaknem 870 ezer tonna műtrágyát kapnak, s ez a mennyiség hektáronként körülbelül 118 kg tiszta NPK hatóanyagnak felel meg. Ez természetesen nem felel meg az eredetileg tervezettnek, mert mint ismeretes, jövőre 125 kg hatóanyaggal számoltunk. Eszerint a mütrágyafélékke továbbra is nagyon gazdaságosan kel bánnunk. Legfőbb követelmény, hogj a mezőgazdasági üzemek necsak 1 tervezett mennyiséget és fajtáka kapják, hanem az is fontos, hogy meg felelő időben. Ha ez nem így történnék, feltétlenül káros lenne a termények jövő évi hektárátlagára. Megnyugtató, hogy egyes mezőgazdaság üzemek a múlt évben szükségletei felül vásároltak bizonyos műtrágya féléket, de főleg nitrogént és mos ezt felhasználják. A szakszerű csomagolás még várat magára Termelőink már régóta kérik, hog; a műtrágyaféléket polyetylén zsákok ban hozzák forgalomba. Az említet műanyagzsákok gyártását idén kezdil meg, azonban sok esztendő telik e még addig, amíg elegendő lesz belő lük. Szerintünk ez olyan probléma amelyet föltétlenül operatívan kellene megoldani. Itt — a műtrágyáknál — a polyetylén csomagolásnak nem esztétikai jelentősége van, hanem azért lenne fontos, hogy a műtrágyák hatóanyagét, minőségét megőrizhessük, a szállítás rugalmasabb lehessen és az elraktározás is könnyebb legyen. Mi újság a vegyszeres növényvédelem körül? A mütrágyafélék hasznossága további tényezőktől is függ, mégpedig TELJESÍTI-E FELADATAT A VEGYIPAR? t Moírrnnifitíitfl a hßlv7ßf ^ ^ trágya-ellátás térén' msyuy uy uhu a uuiy^ci iiiiiiim I talajaink és növénykultúráink elgyomosodásának fokától, valamint különböző betegségek és kártevő rovarok elszaporodásától. Nem vitás, hogy a vegyipar termékei ezen a téren is nagy segítséget nyújtanak és komoly jelentőségűek. Megnyugtató, hogy ilyen anyagok bőven állnak rendelkezésünkre, kivétel csupán néhány fajta, amelyből kevesebb van a kelleténél. örvendetes, hogy kísérletezőink hozzáfogtak a legfontosabb, eddig külföldről behozott vegyszerek előállításához. így például a következő években gyártásra kerül nálunk a Burex elnevezésű gyomirtószer, unelyet a cukorrépa termelésénél alkalmazunk majd. A gyártáshoz szükséges beruházások építését már jövőre megkezdjük, s három évre rá a gyár kapacitásának fednie kell 150 ezer hektár cukorrépa Burex-szal való ápolását. Ez a jelenleg alkalmazott húsz százalék helyett a jövőben a répatermesztő terület hatvan százalékának megfelelő mennyiség. A Burex alkalmazásával mezőgazdasági üzemeinkben csökkenthetik az élőmunka ráfordítást, mert a gyomirtószerek alkalmazása több tízmillió koróna megtakarítással jár a termelők javára és ez nem csekélység. (zn) gozlk s a jobb oldalon az első magyar Tengeri Hajózási Rt. hajójának a „Corvin“-nak klc.sinyített mását. De mellettük már ott látjuk a Georghlu Dej Hajógyár korszerű gyártmányainak a 2300 tonnás „Cslaturt" és a „Marovsze" lengyel tengeri szállítóhajóknak modelljeit. Egy szépen munkált dunai hajó-kormánykerék teszi teljessé a kiállítást. A tablókon új hajók képei. A terem érdekessége a „Vaskapu 1896. szeptember hó 27." felírású pajzs s egy láncszem maradvány. Ez a pajzs tartotta azt a papírból készült láncot, melyet amikor az Alduna szabályozás befelezó munkát után a víziutat ünnepélyesen átadták a forgalomnak, a Vaskapun elsőnek áthala-. dó hajó átszakított. A harmadik „Balaton" terem, a balatont hajózás fejlődését szemlélteit. A kiállítás egyik legérdekesebb darabja az Itt eredeti alakjában kiállított batatoni „bödönhajó", melyet először Hermann Lipót irt le. Ez a hajótípus, melyet még az őskor embere használt, ötven évvel ezelőtt nem volt ritka a magyar vizeken. Az egyetlen fatörzsbői faragott hajóból ma már alig van néhány példány, melyek a múzeumok féltett kincset. Hermann Ottó érdekes tanulmnáyában említi a bödönhajót használó régi balatoni halászokat. A Keszthely közelében fekvő Vörs község mesterei készítették az egykori híres balatoni bödönhajókat. A kiállítás tablói a sok látnivaló mellett számos érdekes adattal gazdagítják a látogató ismereteit. Az adatokból kiderül, hogy a Balaton víztükrének területe 595 km2, hossza a Zala torkolatától a kemesei partig 79 km, átlagos szélessége 7 km., a legnagyobb mélysége 11 m., a legkeskenyebb Tihany és Zamárdi között, 1,3 km. Vizének átlagos évi párolgása 870 mm. Más felírások bemutatják azokat a nagyszerű terveket, amelyeket Magyarországon az öntözéses gazdálkodás területén megvalósítanak. Kiderül, hogy amíg 1944-ben az öntözött terület 20 000 kh volt, addig 1980-ban már 2 000 000 kh-t öntöztek. Sok érdekes látnivalót találnak a múzeumban a horgászok Is. Megtalálható a kiállítás anyagában a régi dobóháló mellett a mat, korszerű, kerítőháló, a régi halász-szerszámok mellett az új, modern eszközök. Mire a látogatás végére érsz, már elcsendesedik a vihar és sok kellemes, hasznos élménnyel vetheted magad újra a Balaton hűsítő vizébe. D.r SÜTŐ KÁLMÁN, Budapest Múzeumlátogatáson a Balatonnál A balatoni üdülési szezon befejeződött. Bár az idei nyár nem túlzottan fogadta kegyeibe az üdülni vágyókat, ez évben is sok-sokezer ember töltötte szabadságát a „magyar tenger“ partján. A legtöbben, mint minden évben, ezen a nyáron Is a nyárt örömök kedves, vtdám fővárosát, Siófokot keresték fel, mely vendégeinek változatos programot nyújt: Ki ne emlékeznék szívesen a reggeli parti sétákra, a parkok vlráglllatos útjaira, a strand finom homokjára, a bársonyos, üdítő vízre, az esténként fényárban úszó szórakozó helyekre, avagy a mólón üldögélő horgászokra, az érkező, Induló hajókra. De hozzátartoznak a Siófoki üdülés hez a kirándulások Is a túlsó partra a „testes, borszagú hegyek". Csopak Badacsony vidékéhez, Füred gyógyítt kútjához, a Tihanyi félsziget tündérvilágába, a tapolcai medence bazalt vulkánjainak érdekes birodalmába. A kiránduló azután útra visszatér hogy a Balaton lágy hullámaiban fel üdüljön. Aztán egyszerre csak a rlasz tóágyú hangja dörren, vihar közele dtk. A szelíd, simogató vízfodrok he lyét vad, haragos hullámok váltják fel, a partokat tajtékozö, habzó vízhegyek nyaldossák. Hosszan elgyönyörködhetsz a termé szét e tobzódó mérgelődésében, é: ha megúnod, akkor sem kell progran nélkül maradnod. Kellemes, haszna, szórakozást nyújt Itt Siófokon a: . 1952-ben alapított Beszédes József Víz gazdálkodási Múzeum. A SIÓ balpartján, a hídtól délre hú : zódó első házban rendezték be a mú 1 zeumot. Az épület bejáratánál emlék táblát helyeztek el, melyen ez áll ..Beszédes József 1786—1852. Mérnök országos vízügyi igazgató emlékére. A Sió-szabályozás és a balatoni berek-vtdék lecsapolásának úttörő munkása, a Magyar Műszaki Irodalom megteremtője. Készíttette a Balatoni Intéző Bizottság, 1957." Ha belépsz az épületbe, rögtön megkap a kiállítás ízléses, színes, szemléltető elrendezése. Mindhárom szobában szép modellek, kitűnő tájékoztató táblázatok. Az első teremben a magyarországi vízgazdálkodás történetével ismerkedhettk meg a látogató. A feliratokból kiderül, hogy a vízgazdálkodás emlékei még a római korba nyúlnak vissza. Később elhanyagolták a vízgazdálkodást és a szervezett folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapólást munkálatok csak a XIX. században Szécsényt István kezdeményezésére Indultak meg. Széchenyi kiváló, szakértő munkatársa a reformkor legkiválóbb vízimérnöke, Vásárhelyi Pál volt. A Vaskapu szabályozás tervezésének és kivitelezésének megindítása mellett, az ő nevéhez fűződik a Tisza első szabályozást tervének elkészítése is. Méltó kortársa volt Vásárhelyinek a múzeum névadója, Beszédes József, akt a vizek rendezése mellett a vizek hasznosításának Is lelkes propagálója és tevékeny munkása volt. Több mint 1000 km csatornát épített és ezzel közel félmillió hold mocsaras-árvizes területet tett termővé. A Sárvíz — Sió — Kapos szabályozásával rendezte Balaton és környékének vízrendszerét. Úttörő harcosa volt a Duna és a Tisza szabályozásának. A második terem a magyar gőzhajózás fejlődésének fontosabb állomásait Ismerteti meg. A legérdekesebb talán az 1853-ban épült „Johann Baptist" nevű gőzös, az úgynevezett „himpás hajó, melynek dugattyúja még kívül volt elhelyezve. Egy halólámpa és egy múlt századvégi dunai hajó sebességmérője milyen sokat árul el az akkori Idők hajózásának nehézségeiről. A vitrinekben múlt századbeli gőzösök modelljei, s a falon az egyik tablón annak az 1790-ben készült első magyar gőzhajónak képe, amely már vízfolyás ellenében ts tárt. Látjuk Széchenyi 1833-ban épült első gőzhajójának képét, az ezt követő dunai hajókat, a „Pest", az „Árpád", a „Petőfi", a „Kossuth“ gőzösöket, s az óbudai és az újpesti hajógyárakat. Érdekes ttt a fejlődés lemérése. A terem közepén az 1870-ben készült „Ortent“ személyszállító modelljét látjuk, mely Romániában még ma Is dől-. Miért lennének szükségesek az ellenőrző csoportok a Közéo-Szlovákiai Kerületben is? A Közép-Szlovákiai Kerületi Mezőazdasági Termelési Igazgatóságon r. Frlickától, az ökonómiai részleg ezetőjétől érdeklődöm, vajon melyik órásban szervezték meg az ellenőrző soportot. A válaszból megtudom, ogy ebben a kerületben még egyetsn járásban sem működik ilyen inézmény, majd beszélgetés közben rra is fény derül, hogy a vitás kérésekben az Állami Döntőbizottság erületi kirendeltsége jár el. Felkeestem tehát Linhart Eugen elvtárat, a bizottság vezetőjét, hogy beteintést nyerjek munkájukba. Megudtam, hogy az Állami Döntöbizottág három embere — akik a mezöazdasági és más üzemek kapcsolásinak következtében előforduló vitás érdésekkel foglalkoznak — havonta átogatja a kijelölt járásokat. Ilyen:or rendszerint előadásokat tartanak, alamint jogi tanácsokkal szolgálnak 1 mezőgazdasági és a velük együttnüködő üzemek vezetőinek. Ezek az döadással egybekötött tanácsadói na- 10k nagyon tanulságosak az üzemek cépviselői számára. Jelenlétükben tárlyalják a vitás kérdéseket, s ugyanikkor születnek a döntések is. A döntőbizottság tagjai az említeti lapokon szinte emberfeletti munkál 'égeznek. Úgyszólván maguk bonyoítják le az egész jogügyletet, 3 bi:ony nemegyszer megesik, hogy £ nezőgazdasági üzeHfek által hozzájuk jenyújtott keresletek jogilag szinte negoldhatatlanok, mert a panaszo; :udatlanságból, vagy hanyagságbó ,-alahol mulasztást követett el, s az 1 nálánál ügyesebb partner kihasználja. Meg kell jegyeznünk, hogy Nyugat Szlovákiában, azokban a járásokban amelyekben már megszervezték a: ellenőrző csoportot, azoknak tagja szorosan együttműködnek a döntő bizottságokkal. Mind szakmailag, va lamint mind jogilag kifogástalan é komplett anyagot adnak kezükbe hogy a döntőbírák e fontos“ adató ismeretében tehessék meg a szükséges intézkedéseket s ítéletet hozhassanak. Ebből is látható, hogy ha az ellenőrző csoportok a helyzet magaslatán állnak, akkor szinte fölbecsülhetetlen segítséget nyújtanak egyrészt a mezőgazdasági üzemeknek, mert szakszerű ellenőrzésükkel megelőzhetik a károk bekövetkezését, másrészt pedig nagyban könnyítik a döntőbizottságok munkáját. Linhart elvtárs megjegyezte, hogy az első félévben a kerületben többféle megkárosítás történt. Így például az építővállalatok több mint 700 ezet koronával lépték túl minden indoklás nélkül a beruházási építkezések irányköltségeit (túlfaktúrázás) s ennek csaknem ötven százalékában £ szövetkezetek károsodtak. Sok gondot okoztak a kerület me, zögazdasági üzemeiben a négysoros : istállók. Például a losonci járás íe■ lovudza községében már rég be kel: lett volna fejezni a négysoros tehén■ istálló rekonstruálását, de a Pozemní ; Stavby nemzeti vállalat halogatja a; • épület befejezését. Ügy okoskodnak ■ ha a födémszerkezetet télen nen terheli, csak harminc centimétere; ; hóréteg, úgy az nem szakad be. Emell lett nem gondolnak arra, hogy milyei ■ károk származhatnának' abból, hí ■ történetesen egyik napon negyvei 1 centiméteres hó esne, és a fődén c leszakadna. Érthető tehát, hogy a; ! állami döntőbíró a vállalatot kötele 5 zettségeinek elmulasztásáért húsz 1 ezer koronára bírságolta. t A Povazská Bystrica-i járásban elő- fordultak olyan esetek is, hogy az ön segéllyel épített hatvanezer koroná- túl nem haladó beruházási építkezé , seknél (trágyalétárolók stb.) az építő z vállalat tiz százalékos vállalati hasz 1 not számítót föl jogtalanul, s ezze- mintegy 90 ezer koronával megkáro- sította a szövetkezeteket. A döntőbi s zottság itt is közbelépett. ;, Persze, az esetek jelentős részébe k maijuk a mezőgazdasági üzemek mu lasztást követnek el. Ilyen természetű hiányosságok, leginkább a gépek javításával kapcsolatban mutatkoztak, amikor a mezőgazdasági üzemek erőgépeiket a traktorállomás javítóműhelyeibe viszik generál- vagy mástermészetű javításra. Mi a követelmény a gépek átadásánál? Az, hogy az erőgép saját kerekein és saját motorjával eljusson a javítóműhelybe. Ott a mezőgazdasági üzem írásban benyújtja javítási igényeit, s megállapodik a traktorállomással a javítás fajtájára, összegére és határidejére vonatkozólag. Sajnos, a járműveket sok esetben nem a saját kerekeiken viszik a műhelybe. A mezőgazdasági üzemek gépesítő! nem adják át az előírásoknak megfelelően, s igényeiket nem nyújtják be írásban, hanem a gépeket legtöbbször a traktorossal küldik a műhelybe, aki az udvaron hagyja, vagy esetleg szól valamelyik szerelőnek a gép hovatartozásáról. Később persze nem feledkeznek meg a lázas sürgetésről — főleg a csúcsidényekben — amikor pedig kijavítva visszakaphatják a gépet, nem ismerik el a javítás költségét. Jogi szempontból hibát követtek el, s ezt nem nehéz bebizonyítani. A példát csak azért hoztam föl, hogy a mezőgazdasági üzemek okulhassanak belőle, s többé ne ismételjék a mulasztást. Tény, hogy üdvös lenne, ha a Közép-Szlovákiai kerület túlnyomóan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó járásaiban is megszerveznék az ellenőrző csoportokat, mert nagy előny lenne, ha a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködés (adás-vételi kapcsolatok) módjáról kioktatnák legalább a vezető dolgozókat. Nem vitás, hogy a szövetkezetek vezetőinek az adás-vételi kapcsolatok gyakorlása közben nagy szükségük lenne legalább az ezzel kapcsolatos alapismeretekre. HOKSZA ISTVÁN Hetven millió liter her Hetven millió liter bor nem kevés. Hát még olyan borból, amelyet a Jalta melletti Masandra üzemben készítenek. Ezek a fehér és sötétvörös nehéz, édes desszertbor fajták Szovjetunió-szerte híresek, kedveltek. A krí mi borok legjobbjai sorába tartoznak. De most nem is a bor, hanem a főborász a fontos. Az a főborász, aki élete során eddig legalább hetven millió liter bort készített. Igaz, kilencvenegy évének legnagyobb részét a szőlő, a bor titkainak kutatására fordította. S így Alekszander Alekszandrovics Jegorov kilencvenegyedlk születésnapjának köszöntése a Masandra kombinátban egyben az orosz borászati iskolák egyik megalapítójának és fejlesztőjének ünnepe is volt. Mi mással lehetett volna a nagy napot ünnepnappá avatni, mint egy munkaértekezlettel. Mert munkaértekezletet tartottak a kóstolóteremben. Abban a teremben, amelyben minden berendezés hordó,ból készült. A hatalmas asztal, amelyet a gyár és a hozzátartozó szőlészetek vezetőt körülültek éppúgy, mint a széles, kényelmes székek, a hordók különböző elemeiből készültek. S a hordóasztalra egymás után kerültek a vizsgára hozott borfélék. Egy 1937-es Madeira, aztán 1932-es Portwein mindegyik íz, illat, aróma szerint, s így tovább az áttetszőség, szín és a többi fontos ismérv alapján. Néhány korty után pedig pontozásos értékelés — ahogy az ilyen munkaértekezleteken szokták máskor is. A különbség csak annyi, hogy 1948- as Heres is az asztalra került és azt megkóstolva mondják el köszöntőiket a fiatalok és emlékeznek vissza a múltra, amikor az ünnepelt borászkodni kezdett és beszélgettek a krimi borok jövőjéről is. Arról a jövőről, ami már a fiatal borásznemzedék dolga. Az ünnepelt, aki harminc esztendőt töltött ebben a gyárban, harminc évet Grúzia és tíz évet a Szovjetunió borvidékein, amikor a jövőre emeli kóstoló-poharát, tokaji bort kér bele. Tokajit, amelynek első vesszőit maga hozta Magyarországról a Fekete-tenger mellé. Tokajit, amelyből az első szüretet maga vezette, a fejtést, érlelést maga végezte. S még a századforduló előtt palackba töltötte. Ebből a palackból nyitottak fel egyet az azóta töltött hetven milliónál is több és a következő sok milliónyi üveg bor készítőjének hét évtizedes munkája tiszteletére. F. I. SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. október 16.
