Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-16 / 41. szám
A talajtérképek jelentősége és szükségessége Országos és szfikebb méretben már |ánéhányszor megállapítottuk, hogy feltétlenül szükséges az állatállomány, de főleg a szarvasmarhák létszámának növelése. Lehetséges ez? Igen, lehetséges, mégpedig a növénytermesztés állandó és okszerű fejlesztésével. Persze ennek is megvan a maga módja — nevezzük Így — szabálya. ís&ztcU íhí&zkedé&ek Mezőgazdaságunk legfontosabb termelőeszköze a föld. Termelőképességét állandóan növelnünk, gyarapítanunk kell, hogy elérjük célunkat — elegendő és a szükségletnek megfelelő termékeket állítsunk elő közellátásunk, valamint állatállományunk számára. A közelmúltban az Ivánkái Baromfitenyésztő Gazdaságba látogattam, ahol már régebben kísérleteznek a talaj termőképességének javítása érdekében. Ebben a gazdaságban Kmoskó László agrármérnök közreműködésével a talajkutatók mintavételei, valamint más erre vonatkozó források alapján elkészítették a talajtérképeket. Ez azt a célt szolgálja, hogy ismeretet szerezzenek a gazdaság talajaira és azok NPK készletére, illetve szükségletére vonatkozóan. Nem szándékozom most azzal foglalkozni, hogy hetáronként hány és milyen mély talajszondát kell készíteni, hogy megbízható adatokat nyerjünk a talaj összetevőinek megismerésére. Varga János gazdaságvezető szerint elegendő mennyiségű és mélységű szondát készítettek, amelyek kiindulópontul szolgáltak a talajtérképek elkészítésénél. Mire szolgálnak á talajtérképek? Arra, hogy a gazdaságban megbízható módon trágyázhassanak. Vagyis azokra a talajokra Juttassák a szerves, illetve az ipari trágyákat, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, meg gztán az egyes növényféléket a fejlődésükre leginkább kedvező talajokba helyezhessék. Ezek persze már ökonómiai tényezők, amelyeket nem Az Ipolyszalkal, a lelédi és a ktskeszei szövetkezet az év elelén egyesült és az „Ül ELET? elnevezést kaptat Az egyesítésnél elősorban a termelés maximális összpontosításét, szakosítását tartották szem előtt. A szakosítás tervét a helyi természeti viszonyok, valamint a külső és belső ökonómiai feltételek figyelembevételével a termelési igazgatóság szakemberei dolgozták ki. A gazdaság jelenlegi formája lehetővé tette a termelés üzemen belüli elosztását is. így például az állattenyésztést a következőképp osztották meg. A teheneket és hízósertéseket a szálkái, a növendékszarvasniarhát és az anyasertéseket a kiskeszi, míg a hízómarhákat és a baromfikat a lelédi gazdaságba csoportosították. Ezt az elosztást azonban a férőhelyek elaprózottsága miatt nem lehet teljes mértékben megoldani. Az istállók átalakítása, korszerűsítése közel kétmillió korona befektetést igényel, s előreláthatólag csak az év végére fejezik be. A növénytermesztés terén az Idén még nem lehet szakosításról« szó. Ezt elsősorban a vetésforgó akadályozza, továbbá, az, hogy a növénytermesztés egy részét a szakosítás keretén belül az állattenyésztéshez kell lndomítani. A szövetkezet fő célja az árutermelés növelése. A távlati terv 1980-lg, 1964-hez viszonyítva, 162 százalékos növekedését irányoz elő. E nagyarányú terv sikeres teljesítése többek közt megköveteli a megfelelő és célszerű beruházást is. Ide sorolható a kilencszáz hektáros öntözőberendezés építésén kívül egy ötven hektáros diófaliget és egy harminc hektáros sárgabarackos telepítés is. Nagy szerepet játszik a termelés növelése terén a gépek és más műszaki berendezések maximális kihasználása. A szövetkezet ezen a téren jelentős tartalékokkal rendelkezik. Ezért az egyesítés után összpontosították a gépeket egy központi gépesített csoportba. Az összpontosítás előnye a gépek rugalmas elosztásában, de elsősorban a speciális gépek kihasználásának növelésében rejlik. Bár a szakosítás előnyei már eddig is megmutatkoztak, a szélsőséges időjárás lerontotta az eredményeket. A szakemberek megállapítása szerint az elemi csapások okozta kár meghaladja az 1 millió 700 ezer koronát. 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. október 16, téveszthetünk szeműnk elől, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mibe kerül egyik-másik termény előállítása. Amint maga a gazdaságvezető jelezte, náluk nincs pontos vetésforgó — legalábbis idén nem volt — mert a talajok kétharmadán meliorációs munkákat végeztek. Leginkább ebből ismerik földjeik mélyebb rétegének összetételét. Az alsó réteg ét nem eresztő, szikes talaj, ezért volt szükség a lecsapolásra. A gazdaság területén úgyszólván minden lehető talajtípus megtalálható, s többek közt a könnyű, erősen homokos is, amely mintegy 337 hektár. Tudomást szereztem továbbá arról, hogy a baromfitenyésztő gazdaság földjeinek humuszkészlete legföljebb csak egy százalék. Ml ennek az oka? Az, hogy kevés a szervesanyag. Csak a kapások alá adnak istállótrágyát. Ezt a hibát persze már felismerte a gazdaság vehetője, s mivel a lecsapolt területtel gyarapodott a szántó, háromszáz hektáron lucernát vetettek a talajszerkezet, valamint a humuszkészlet javítására és a bőséges takarmány ellátásra. Így az előző évektől eltérően nagyobb szálastakarmány készletük lesz, ami előfeltétele a szarvasmarha-állomány növelésének és nem utolsósorban a szántóföldek jövőbeni nagyobb arányú trágyázásának, Érdemes még megemlíteni, hogy a gazdaságban célul tűzték, hogy évente száz hektáron vetnek lucernát, s ugyanakkor száz hektárt leszántanak. így állandósítják a fönt megjelölt évelőtakar-Äz Ipoly tavaszi áradása nyolcvan hektáron teljesen tönkretette a termést. A víz martaléka lett a lelédi részleg tizenkét és fél hektáros kertészete, valamint több száz hektár rét és legelő. Sok kárt okozott az esőzések után felgyülemlett víz és a Jégeső is. Az említett tényezők a terményeknek nemcsak a mennyiségére, de a minőségére is igen káros hatással voltak. Az állattenyésztés terén elsősorban arra törekedtek, hogy az átszervezéssel járó nehézségek az állatok ter'Akt keres, az talál. Ez történt Szmloka Jánossal, az lpolyszakálasi szövetkezet gépesítőjével. Mert hogy a kertészek hat vagonnyi dughagymát termeltek s annak tisztítása, átválogatása-rengeteg időbe, még több pénzbe kerül, ki kellett sütni valami okosat. De hát az ember feje arra való, hogy gondolkozzék. S ha már egyszer valaki nagyon akar valamit, azt előbb-utóbb eléri, megteszi. Ilyen gondolatok közt vette kezébe a vándorbotot Szmolka elvtárs és utazott Makóra, a híres vöröshagyma termesztők közé. Ott meg is lelte, amit keresett. Pontos tervrajzot készített arról a szerkezetről, amely a hagyma osztályozását hivatott megoldani. Ezekután otthon, a szövetkezet szakemberei hozzáláttak és elkészítették a makói hagymaosztályozó hasonmását. A szerkezet létrehozása nem okozott nagy fejtörést. Előállítása nagyon egyszerű, s elkészítése sem kerül hosszú időbe. A kivitelezése már némi technikát igényel, de a hozzáértő szakember, ha egyszer megnézi, annak rendje és módja szerint el is készíti. Az osztályozó egyszerű falécekből hosszanti irányban összeállított rostaszerűség, mely a cséplőgép hagyományos rostált helyettesíti. A Keretbe rögzített lécek négy szakaszon másmás nyílásnagységban sorakoznak egymás mellett a következő beosztásban: 3 cm; 2,5; 1,5 és 0,75 cm. Ezek szerint a rosta négyféle nagyságú hagyma osztályozására alkalmas. A dughagy.ma tisztítására vonatkomány területet a gazdaság különböző pontjain. Amint elnézem, a baromfitenyésztő gazdaság tavalyi terménykártyáit, azt olvasom ki belőlük, hogy a beiktatott növényekből aránylag jó átlagot értek el annak ellenére, hogy a talaj humuszkészlete nem kielégítő. Például gabonafélékből 31,19; cukorrépából 348, kukoricából pedig 31,30 mázsát. Miként lehetséges ez? Ügy, hogy ebben a gazdaságban aránylag magas ipari trágyaadagokkal dolgoznak s a cukorrépa alá nem kevesebb, mint tíz mázsát, adtak. A tápanyagokat az egyes növények igényeinek a talaj fajtájának, valamint telítettségének megfelelően adagolják. Tehát nem az egyenlősdi alapján. Ezt a célt szolgálja a talajtérkép. Tudják, hogy növényenként egyes talajokon milyen adagot nyújtsanak. A gazdaság másik részlegén Zábojnyík’ gépesítő, aki azelőtt az Ivánkái gazdaságban dolgozott, elmondta, hogy az időtől kezdődően trágyáznak helyes módon, amióta a tantérképekből tüzetesen ismerik a földek összetételét. Megjegyezte továbbá, hogy ezeknek az ismereteknek a hiányában azelőtt többször másféle műtrágyákat szórtak egyes dűlőkre, mint amilyenekre • növényeknek szükségük lett volna, s ez persze károsan hatott fejlődésükre. Lényegében a találomra való termelés az átka annak, hogy sok helyen nem képesek az Ideális termelési átlag elérésére. A jelenlegi körülmények mellett a talajok összetételének tápanyag- és humuszkészletének, valamint fajtájának ismerete nélkül nem is várhatunk ebben a tekintetben javulást. Szükség lenne tehát minden egyes mezőgazdasági üzemben a taljtérkép elkészítésére és a benne foglalt adatok alapján történő tápanyagellátásra. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy jelenleg nagy a tápanyagpazarlás, s országos méretben, bármennyire is javul a mütrágyafélék előállítása, a talajtérkép hiányában nem trágyázhatunk okszerűen. Vegyiparunk aligha lesz képes olyan mennyiség és választék előállítására, amennyi a jelenlegi körülmények mellett, a műtrágyák szakszerűtlen alkalmazása következtében kárbávész. HOKSZA ISTVÁN m,plékenységét ne csökkentsék. Az eredmények elemzésénél itt azt is figyelembe kell venni, hogy a rossz időjárás miatt a nyári takarmányozás sok kívánnivalót hagyott maga után. A megáradt Ipoly akadályozta a növendékállatok és a tehenek legeltetését és a gyakori esőzések miatt a zöldtakarmány-ellátás sem volt folyamatos. így a háromszázharminc fejőstehén napi átlag tejhozama öt liter. A sertés- és szarvasmarhahús termelésben nincs lemaradás, s ha így megy év végéig, túl is teljesítik a tervet. zóan említésre méltó még az a tény, hogy mivel betakarítása közben sok föld, por és egyéb idegen anyag kerül a hagyma közé, az osztályozást megelőzően szintén cséplőgép’segít-Az elkészített hagymaosztályozú-rács ségével az említett nem kívánatos anyagoktól megtisztítják a termést. '• • • A második újdonság szintén a zöldségkertészek munkájának megkönnyítése céljából szülelett. A dolog úgy Azt hinné az ember, hogy a komáromi járás szövetkezetei a nagy árvíz-katasztrófa után csüggedve várják sorsuk jobbrafordulás&t. Ám ennek ellenkezőjét tapasztaltuk a marcellházal EFSZ-ben. Igaz ugyan, hogy a község átvészelte a veszedelmet, azonban határának majdnem fele vjz alá került. A veszély elmúltával a szövetkezet vezetői felmérték a kárt, száhnbavették az ígért segítséget, majd saját lehetőségeiket mérlegelve, nekiláttak az új termés alapjainak lerakásához. Október hatodikán befejezték az ősziek vetését Elsősorban vetőmag . után néztek. Amikor megtudták, hogy a Nyitrai Felvásárló Vállalat munkaerő szűkében nem tudja a vetőmagot idejében biztosítani, négy embert útnak indítottak, segítsenek a magot tisztítani, csávázni. A föld előkészítését vetés alá már augusztus első hetében megkezdték. A munka folyamatosan haladt mindaddig, míg a tervezett területen a magágy elkészült. Két, egyenként hármas gépcsoporttal láttak a vetéshez. Hogy a gépcsoportok munkája minél gazdaságosabb legyen, még egy gépet állítottak be a vetéshez, amely az úgynevezett sarkokon, a kevésbé hozzáférhető klsebb-nagyobb területeken végezte a munkát. Ez az intézkedés tette lehetővé, hogy a két gépcsoport együttes teljesítménye a napi 50—60 hektárt Is elérte. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a marcellháziak október hatodikán befejezték az ősziek vetését, sőt a tervezett 656 hektár helyett 714 hektáron földbe került a vetőmag. Ami hozzásegít a takarmányellátáshoz Mivel az árvíz 220 hektáron tönkretette a szövetkezet lucernáját, a helyzetnek megfelelő intézkedések születtek, amelyek a jövő évi takarmányellátást hivatottak biztosítani. Első-Ä tojástermelés tavaly az állattenyésztés egyik legjövedelmezőbb üzemága volt. Tyúkonként átlagosan százötvennégy tojást termeltek. Minden reményük megvan arra, hogy ezt az eredményt az idény még túl is szárnyalják, hiszen eddig már tyúkonként több mint száztíz tojást termeltek. Annak ellenére, hogy az idei gazdasági év eredményeit lerontotta az Időjárás, a termelés fokozódott. Mindez a szakosításnak köszönhető. kezdődött, hogy Kacala Lajos, aki a gépek karbantartását végzi, véletlenül az uborkamagot mosó asszonyokhoz keveredett. Figyelte munkájukat, elnézegette víztől elázott kékre dagadt kezüket. Bizony, az uborkamag mosása hideg vízben nem leányélom. A magot védő nyálkás buroktól nehéz megtisztítani a termést. Több soron át kell mosni, dörzsölgetni, vizet cserélni, mert nyálkától habzó vízben a mag nem mosható tisztára. Egyszóval; sok a veszödség, kicsi az eredmény. Természetesen, hogy mindez nemcsak a magot tisztító asszonyok erejét vette igénybe, s egészségét kockáztatta, hanem az uborkamag termesztésének önköltségét Is magas szinten tartotta. Ezt mérlegelve Kacala elvtárs elhatározta, ha törik, ha szakad, könnyíteni kell az asszonyok munkáján. Hiszen nem azért dolgozott tizenegy évig a Hliník n/Hronom-i gépgyárban, hogy az ilyen egyszerű munka gépesítését ne tudná megoldani. (öt éve dolgozik a szövetkezetben). Először egy benzines hordóból készíthető felszerelésen törte a fejét, amely tengelyre szerelve, állandó forgás mellett tisztítaná a magot a rátapadó nyálkától, szennyeződéstől. Ezt a gondolatot elvetette, majd egy átlyuggatott acéllemezzel oldotta meg a szóban forgó henger kérdését. A hengeralakú formát, 2,5 — 3 mm lyukakkal ellátott acéllemezt tengelyre szerelték, s villanymotorral hajtatták. Az uborkamag tisztítása ezekután a következőképpen történik; Az aszsorban az őszi takarmánykeverékeit vetőterületének bővítésére került sor, hiszen tudvalevő, hogy ez a növény májusban már takarmányozható. Ennek tudatában az előbbi évektől eltérően megtoldották az őszi keverék vetésterületét is, miután 120 hektárt szántak részére. Sőt, harmincnyolc hektáron bíborherét is vetettek, ,hogy a tavaszi hónapokban necsak zöld, de szálastakarmány is legyen az állatok számára'. Számításuk szerint az ősszel vetett takarmánynövényekből mintegy 60—70 hektár termését etetik majd fel zölden, a többit pedig kazalozzák. f A szövetkezet fenállása óta idén először vetettek 22 hektáron augusztusban tiszta kultúrában lucernát. Ez a lépés Is a jövő takarmányalapjának biztosítását szolgálja. A növény szépen kisorolt, s amennyiben az őszelő a fejlődésnek kedvezett, immár nyolctíz centiméterre növekedett. Véleményünk szerint beválhat a nyár második felében vetett lucerna, hiszen a szomszédos Magyarországon számos mezőgazdasági nagyüzem telepít ebben az időszakban lucernát. A takarmányalap bővítése érdekében további lépést is tett a szövetkezet. Az előbbi tervük szerint húsz hektáron repce, ugyanennyin napraforgó termesztését irányozták elő. Ám amennyiben a víz közbeszólt, változtattak tervükön. A napraforgó rovására negyven hektáron vetettek repcét, mégpedig azért, mert a repce után másodnövény is termeszthető. A repcét a Zsitva folyó mellé vetették, hogy a másodnövény sikeres termesztését öntözéssel biztosíthassák. Nincs megfelelő vetőgép Téglás József, a szövetkezet főágronómusa többek között azt is elmondotta, hogy az aprómagvúak vetéséhez nem tudnak megfelelő vetőgépet beszerezni. Az említett lucerna vetését is a madari EFSZ-ből kölcsönkért géppel végezték, amelyet a gépállomás már rég kiselejtezett. A megbízhatatlan gép munkába állítása nagyon drága mulatság, mert ez esetben is a hektáronként szükséges 18— 20 kg vetőmag helyett 30—35 kg került a földbe. Ha csupán tíz kilogramm lucerna árát számítjuk, akkor is hétszáz koronát dobott ki feleslegesen a szövetkezet egy hektár föld bevetésekor, nem számítva, hogy az idei kritikus esztendőben minden szem lucernamagra nagy szükség mutatkozik. Ez az összeg százezrekre rúghat, hiszen a tavaszon alávetésként több mint kétszáz hektáron telepítenek majd lucernát. A főagronómus panaszát mind a komáromi gépállomás, mind a termelési igazgatóság figyelmébe ajánljuk. Valamiképpen meg kell oldani a vetőgéphiány kérdését. Az elmondottakból hű képet nyerünk arról, hogy a marcellházai szövetkezet vezetősége ésszerű intézkedések sorozatával igyekszik mérsékelni az árvíz okozta kárt, s egyúttal megteremti a jövő évi termés előfeltételét. —S— szonyok a kettévágott uborka magját egy ötszáz literes, úgynevezett érlelő kádba helyezik. A „cefre“ két napig érik, amikoris a nyálka egy része s az egyéb szennyezőanyag a felszínre kerül, s eltávolítható. Ezután kerül sor valójában a mag mosására, illetve az elkészített szerkezet üzembehelyezésére. Az acélhenger egyszerre három kanna anyagot fogad be. A henger, beépített tengelyen, egy négyszáz literes vízzel telt kádon fekszik, s úgy helyezkedik el, hogy körülbelül fele része a kád vizébe ér. A motor percenkénti fordulatszámát egy átviteli kerék segítségével kb. kétszázra csökkentették, míg a lyukakkal telített acélhenger, a vízzel állandóan érintkezve, tizenöt perc alatt megtisztítja az uborkamagot. A kádat csövek segítségével töltik meg vízzel, s kiürítése a kád alsó részén elhelyezett csapon történik. Említésre méltó még, hogy amíg a mag mosását kézi erővel végezték, egy kilogramm mag tisztításához három kád vízre volt szükség, most mindössze egy kád vízben öt killó mag is megtisztítható. Ha meggondoljuk, hogy az ipolyszakálasi kertészetre hat hektár uborka magjának a tisztítása vár, szinte felmérhetetlen az a munkamegtakarítás, amely az ötletes szerkezetnek köszönhető'. Mind a hagymaosztályozó, mind az uborkamagmosó — az ipolyszakálasi szövetkezet szakembereinek ügyességét, tettrekészségét tükrözi. SÁjVDOR GÁBQÜj Szakosított termelés -jobb eredmények PESKŰ LÁSZLÓ, Ipolyszalka Két újdonság az ipolyszakálasi EFSZ-ben
