Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-16 / 41. szám

Világszínvonalú pulóverek az ipolysági Pleiában A volt katonalaktanya majd min- — Igyekszünk, nehogy szégyenben den épületét tatarozzák. De az egyik- maradjunk. ben már kattognak a varrógépek. összesen 285 pulóvert kellene ki- Ügyeskezű asszonyok, akik eddig vasalniuk fejenként, de jóval na­­otthon a háztartásban vagy más gyobb a teljesítményük. Nem csoda munkaszakaszokon dolgoztak, há- , ezek után, ha Janíková Júlia kere­­romtól tizennégy­­éves korú gyere­kek részére készí­tik a pulóvereket. Az ipolysági Piéta bizony még sok nehézséggel küzd. Kevés a szakkép­zett munkaerő. Schubert Vladi­mír a gyárrészleg vezetője' eddig még nem volt elé­gedett a munka ütemével. De vég­re megtört a jég, szeptember utolsó dekádját már 109 százalékra telje­sítették. Naponta mintegy 1630 pu­lóvert készít a ki­lencvenöt munkás. Lassan-lassan az átlagkereset is emelkedik. Most már kilencszáz korona körül mo- Z-g. A kezdők ke­vesebbet, a gya­korlottabbak töb­bet keresnek. Molnár Erzsébet 894 koronát keresett, de Benes Margit már 1049 koronát. A pálmát Janik Júlia és Szabó Mária viszi el. Mind­ketten a pulóverek vasalásával fog­lalkoznak. Vígkedélyü asszonyok. Nevetve mondják: sete az egyik hónapban 1376 koro­na volt. Azt mondhatjuk, az üzem kez­deti nehézségekkel küzd. De lassan feléled a dolgozókban a versengés szelleme. Nagyon sok a tennivaló, különösen a szakképzettség terén. De ehhez is megtalálják az utat. Ha­marosan üzemi iskolát szerveznek. Annak ellenére, hogy a tervtel­jesítéssel eddig nehézségek voltak, a minőség nagyon jó. Ezt támasztja alá Schubert elvtárs is. — A lipcsei vásáron alaposan kö­rülnéztünk, de nem láttunk szebb gyermekpulóvereket a mieinknél. Így van. Mi is elismerjük. Tuhár­­szki Emma, Szabó Mária és Matej­­kin Anna olyan szép gyapjúpulóve­reket mutatott, hogy minden anya szívesen látná gyermekén. Az acél­szürke és bordószínü gyermekpuló­verek minden túlzás nélkül elérik a világszínvonalat. Tetszett, nagyon tetszett az üzemrészleg terméke. De riporteri kíváncsisággal feltettük a kérdést: — Gyermekeinknek mikor vásárol­hatunk ezekből a szép pulóverekből? A részlegvezető már várta ezt a kérdést, nem lepődött meg. — Ja kérem, sok az üzlet, kevés a pulóver. Ipolyság környékére még kevés jut belőle. De vajon miért? Ilyen szép puló­verekben szívesen járnának az Ipolyság környéki gyerekek is. A részlegvezető szerint nyersanyag van elég és munkaerő is. Vajon miért nem gyártunk ilyen keresett cikkből gyorsabban, többet? Talán Ipolyságon létesíthetnének egy olyan üzemet is, ahol több ezren dolgoz­nának. Az új irányítási rendszer célul tűzi, hogy gyárakat ott épít­sünk, ahol van elég munkaerő. Nincs semmi értelme annak, hogy a dol­gozók többszáz kilométerre járja­nak dolgozni. Megszületett az üzem­részleg, nagy az érdeklődés a mun­ka iránt, egyre többen jelentkeznek. Tehát semmi akadálya annak, hogy a termelést többszörösére fokoz­zuk és az ízléses, jó minőségű pulóverekkel ellássuk az ország üz­leteit. BÁLLÁ JÖZSEF BRATISLAVA KÖRNYÉKE hosszú évszázadok óta híres sző­lőtermelő vidék. A Duna menti városban már a múlt század hat­vanas éveiben megalakították a bratislavai szőlőtermelők szövet­ségét, Ebbe az egyesületbe politikai és foglalkozásra való te­kintet nélkül minden szőlőterme­lő beletartozott. Ez az egyesülés biztosította, irányította a szőlő­termelést, a boreladást és keres­kedelmi kapcsolatot teremtett a többletbor értékesítésére. De je­lentős szerepe volt az egyesület­nek a filoxéra elleni védekezés­ben és az újjátelepítésben. Gaz­dasági szempontból nagy jelentő­sége volt annak, hogy a kister­melők saját pincéjükben árulhat­ták a bort. Ez a borértékesítési rendszer lényegében csak az 1940- es évek második felében szűnt meg. A bratislavai szőlők közel ezer hektáron terültek el a múltban. Ez a filoxéra-vész miatt és építkezési okokból majdnem a felére csökkent. Jelenleg a szőlőterület jórésze a szö­vetkezetek és a rusovcei ÁG keze­lésében van. Az állami gazdaság sző­lője a legjobb fekvésű károlyfalusi oldalon fekszik. Amellett, hogy a szőlődomb fekvése valóban ideális, a különböző szőlőfajták kezelésére is igen nagy gondot fordítanak a gazdaságok. Ismeretes például, hogy ebben az évben a rendkívüli idő­járás hatására nagy károkat okozott a peronoszpóra. Amíg sok szőlészet­ben 40—50 °/o-os kár is volt, addig az állami gazdaságban alig 10—15 n/o. Igaz. hatszor permeteztek, s ami a legjelentősebb, időben. Ezt az is le­hetővé teszi, hogy kemény, kavicsos a talaj s így a legnagyobb esők után is lehetett dolgozni. De azt hiszem az is lényeges, hogy a gazdaság irá­nyítói valamennyien szőlészeti szak­emberek és nagyon szorgos dolgo­zóik vannak. Juhász Gizella és Har­­ková Margit pl. egy-egy hektárt gondoz egész éven keresztül. De A LEGJOBBAK PÉNZJUTALMAT KAPNAK A Komáromi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság az őszi mun­kák gyors elvégzése érdekében járási versenyt hirdetett. Ha a szövetkeze­tek október 20-ig befejezik az őszi vetést és november 20-ig az őszi mélyszántást, akkor az elnök három­száz, az agronómus és a mechanizátor pedig kétszáz-kétszáz korona jutal­mat kap. ' Az árvízsújtott szövetkezetek lánc­talpas traktorainak vezetői — ha heti teljesítményük több mint 42 hektár — négyszáz, illetve háromszáz korona jutalmat kapnak. Más körzetek trak­torosainak heti teljesítménye nem lehet kevesebb ötvenkét hektárnál. Szeptember 6-tól november 21-ig a legjobb eredményt elérő csoportokat háromszáz, illetve kétszáz koronával jutalmazzák. Andriskin József, Komárom Halálra ítélt szőlőhegy nemcsak az dicséri őket, hogy egy hektárt munkálnak meg kézi erővel, hanem az is. hogy részlegükön nem ütötte fel a fejét a peronoszpóra. A fejlődő városra tekintgetö szőlő­táblák korban nagyon eltérőek. Van­nak félévszázados telepítések, de mennyiséget, hanem komposzttal is Nem véletlenül telepítettek legújab­ban korszerűen. Ugyanis nemcsak a szőlő megmunkálása könnyebb így, hanem a terméshozam is sokkal magasabb. Két évvel ezelőtt több mint 200 mázsát szüreteltek a ha­todik évre forduló telepítésről. Igaz, a szőlőművelés irányítói nemcsak műtrágyából adagolnak megfelelő mennyiségetű hanem komposzttal is fokozzák a tápanyagellátást. Szlavecky Józseffel, az intéző he­lyettesével járjuk a gazdag termést ígérő szőlőt. • Útközben eleinte az eredményekről beszélt, majd később keserűen kitört: — Higgye el, fáj a szívem, hogy a városunk legjobb szőlőhegyéről már csak ebben az évben szüretelünk és a többinek is meg vannak szám­lálva az évei. — Miért? — Már a jövő évben megkezdik az iskolák, diákszállók építését, csak azt nem tudom megérteni, miért AYAYAYAYAYAYAYi Zálogosi gondok Az idei betakarítási munkák a Zá­logosi Állami Gazdaságban is próbára tették a vezetők szervezőképességét. Az aratás ideje több mint egy hónap­pal eltolódott, ráadásul az előző években szokásos segítség is elma­radt. Így a rendelkezésükre álló két kombájnnal kellett a több mint ötszáz hektárról betakarítani a gabonát. Dolgozóink kitettek magukért. Szabó József SK—3-as kombájnjával több mint háromszáz hektárról takarította be a gabonát. A másik kombájnt Vig­­las István vezette és hektáronként átlag 31,45 mázsa gabonát takarítot­tak be. Az aratás befejeztével sem javult a helyzet, mert az őszi munkák eléggé felhalmozódtak. A gépek kevésnek bizonyultak. Az őszi takarmányfélék betakarítása már sürget, a gabona vetését pedig október közepéig sze­retnék befejezni, s a felszabadult gé­peket a trágyázáshoz beállítani. A si­lózásnál sem igen szabadulnak fel gépek, mert a here, répafej és a nyersszelet silózását is meg kell kez­deni. Rajcsák mérnök, a gazdaság vezetője és Kender elvtárs, az agro­nómus gondterhelten járják a határt. Azon tanácskoznak, hogyan szabadít­hatnának fel traktort a cukorrépa el­szállítására. A bő termést ígérő ku­koricaföldek is erősen sárgulnak. Orsa János csoportvezető a takar­mányrépa hektárhozamát számolja. Nyolcszázharminchét mázsa hektá­ronként — újságolja örömmel. Gubrica József csoportvezető a lá­nyokat dorgálja, hogy jobban egyen­gessék el a talajt a répaprizmák alatt, mert különben az átvevők két száza­lékot fognak le a szennyeződésre. Egyenletes talajon könnyebben dol­gozik a gép és tisztább répát rak a pótkocsira. — Különben nagyon jó munkások a farnadi és csekei asszonyok — mond­ja Józsi bácsi —. Mindegyik igyekszik, hogy az elsők között lehessen. Eddig Bogár Ilonka, Pápes Mária, Leboc Mária, Viglas Mária, Kolárik Terézia és Tóth Etelka járnak az élen. Na­ponta tizenegy-tizenkét áron tisztít­ják meg a cukorrépát. Minden csoport külön figyeli a te­rületéről elszállított cukorrépa súlyát is. Eddig hektáronként 340—385 má­zsát szállítotak el. Ez a leggyengébb tábla. A szomszédos táblán jóval négyszáz mázsán felül számtíják a hektárhozamot. A nap már eltűnt a dombok mögött, de még minden irányból gépek bugása hallatszik. A szövetkezet tagjai és a brigádosok az egyre sűrűsödő esti szürkületben is hangyaszorgalommal fáradoznak a bő termés betakarításán. ÖBERT JÁNOS Ő szi kép ek Földműveseink a kellemes őszi napokat szorgalmas munkával töltik. Bizony sok a tennivaló. Szántunk vetés alá, tavasziak alá, egyúttal vetünk, gyűjtjük a burgonyát, kukoricát, cukorrépát. Közben telnek a silógödrök is. Szükség van tehát minden épkézláb emberre és minde­nekelőtt az emberek és gépek ügyes kihasználására. Az őszi munkákról közlünk néhány képet: A lontói szövet­­kezetesek is elég jól haladnak a ve­téssel, de mivel dombos határuk­ban már érik a kukorica, meg­kezdték begyűjté­sét. Ozsvald De­zső, Magyar Lajos, Babiak József és Pomozi Sándor traktorosok alig győzik szállítani a kukoricacsöveket. Borka Imre cso­portvezető állan­dóan jön-megy a kukoricatáblán a több mint félszáz asszony között, akik a napi tere­­fere mellett is ügyesen dolgoz­nak. A kukorica­­táblán dolgozik a falu apraja-nagy­­ja. Az idősebb Banzi Mari néni­nek is gyorsan jár a keze. Idén az ipolyviskiek gyors ütem­ben gyűjtik a cukorrépát. Melicher Ferencnek ugyancsak sok a gondja­­baja. Egymás után érkeznek a cu­korrépát szállító traktorok. Mudrák László és Kovács István pedig nagy igyekezettel üríti a terhet, hogy mi­nél gyorsabb legyen a forgalom. Nincs pihenés sem hétköznapon, sem ünnepen. Az -egyik vasárnap délután kilenc traktor dolgozott. Tíz vagon répát pakoltak a vonatra és emellett még három vagon répasze­letet is elszállítottak. Melicher bá­csi elégedett a munkával. Eddig csak egy esetben fordult elő, hogy nem kaptak elég vagont. De általában nincsenek komolyabb szállítási prob­lémák. Ezt abból is látni, hogy a vasútállomáson nem magasodik priz­mába túl sok cukorrépa. Amint ké­pünkön is látjuk, szaporán repül a répa a pótkocsiról. Oszter Sándor mázsamester az ipolysági vasútállomáson szintén lót­­fut. Mintegy 900 vagon cukorrépát kell felvásárolniuk, tíz szövetkezet­szombati cukorgyárba is, ami szin­tén problematikussá teszi a szállí­tást. De a mázsamester reméli, hogy idén nem lesz komolyabb probléma, mert amíg a múltban ötnaponként rendelték a vagonokat, most minden negyvennyolc órában, a szükséglet­nek megfelelően, kérik a vasúti ko­csikat. Jó segítséget talál Dekyé Jó­zsef írnokban, aki a múlt évben is jó munkát végzett. Volt olyan nap, hogy nyolcvan vagon cukorrépát is átvettek. ' Lencsénk azt a percet örökítette meg, amikor az alsótúriak futottak rá a mázsára. (~b~) SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. október 16. éppen ezen a területen, ahol ősidők óta a legjobb bor terem. A deresüstökü, zömök férfi már az ötven határán jár, de azért nem restellt beiratkozni a szőlészeti tech­nikumba, mert megkívánja ezt a munka. A jövő évben érettségizik az öreg diák... s most, amikor elmé­letileg is elsajátította a szőlőtermelés csínját-bínját, a kedvenc szőlőhe­gyen durva eke forgatja le a nedűt termő tőkéket. Hiába, a fejlődő nagyvárosnak ter­jeszkedési lehetőségre van szüksége. Ha tetszik, ha nem, azt tudomásul kell venni. Azt azonban nehéz meg­érteni. hogy az állami gazdaság az elmúlt években miért telepített az említett területre 25 hektár szőlőt, amely szintén halálra van ítélve. Egy fél évszázadra állították be a szilárd betonoszlopokat és néhány év múlva kidöntik azt. Pedig isme­retes, hogy egy-egy hektár szőlő, amíg termőre fordul, 60—70 ezer ko­ronába kerül. Ezek szerint fölöslege­sen dobáljuk ki az ezreseket az ab­lakon. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csi­nál a bal. Sajnos, ez az eset is azt igazolja, hogy sokszor filléreskedünk, a koronákat pedig hagyjuk elgurul­ni. —ft— lYAYAYAYAYAYAYA bői es két allami gazdaságból. Nagy részét még a cseh országrészekben dolgozó cukorgyárakba szállítják. De az ipolysági vasútállomáson keresz­tül jut el a cukorrépa a losonci járás nyugati csücskéből a rima­

Next

/
Thumbnails
Contents