Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-10 / 27. szám

Miként a szőlőben s a pincében A szőlő vegetációja júliusban már előrehaladott. Az új telepíté­sekben, s a termő szőlőben a talaj lazítása és gyommentesítése szük­séges. A sarabolást műtrágyázás­sal kombinálhatjuk, miközben könnyen oldódó tápanyagokat al­kalmazunk. Folytatjuk a kacsozást (hónaljhajtások visszacsipését) és a kötözést. A .magasvezetékü sző­lőkben kacsozást valamint kötözést nem végzünk. Ebben az esetben az egyes hajtásokat a tartóhuzalok közé fűzzük, a többit szabadon függeni hagyjuk, hogy a bokrokba bejuthasson a napfény. Szárazság esetén a szőlőtelepef lehetőleg öntözzük. Tanulságul szolgálhat a tavalyi száraz év. Ez ideig azonban a termő szőlőtele­pítések öntözése nálunk csak kis mértékben terjedt el. Egyes kül* földi országokban az öntözés se* gitségével állandóan szabálysze* rűen gazdag szőlőtermést biztosi* tanak. Júliusban folytatjuk a betegsé* gek és kártevők elleni védelmet. A peronoszpóra veszélye továbbra is tart, a lisztharmat előfordulása szintén várható. A szölőmolyok (nyerges szőlőmoly, keresztes sző* lőmoly és a szőlőilonca) második nemzedéke ekkor már megjelenik. A permetezést kombinált szerekkel végezzük. Július első felében ajánlható a kombinált védőanyagok alkalmazása: 1,25—1,50 % bordódé (vagy Kuprikol), 0,50—0,75% Su­­likollai. Nagyobb atkaelőfordulás esetén szükséges még a keverékhez 0,3— 0,4 % Fosfotiont, vagy 0,1—0,2 % Arafosfotiont adni. Július közepén ezt a permet* kombinációt ismételten alkalmaz­zuk, 6 a szőlőmolyok második nemzedéke ellen 0,4 % Dykol hoz* zadásával védekezünk. Tartós esőzés előadódásakor a szőlő Niroxidos vagy Kupritexes porozása ajánlatos, hektáronkénti 30 kg-os. adagolásban, ami a pe* *. ronoszpóra eil&n, nyújt védelmet. 'A liszthSr'fnat" 'Slleft kénezés (Sfrinx), vagy Thiovitös kezelés ajánlható hektáronkénti 20 kg-os adagolásban. A szőlőiskolában a talajt szin­tén lazítjuk és gyomtalanítjuk. A sorközöket szabályos időközök­ben, 14 naponként saraboljuk, eső után megvárjuk a talaj felszikka­­dását. Az oltványok lassú növeke­dése esetén kisebb nitrogéntrágya adagot alkalmazhatunk, de au­gusztusban ezt foszforral és ká­liummal egészítjük ki. Ha a har­matgyökerek eltávolítását június végéig nem végeztük el teljesen, legkésőbb július közepéig el kell végeznünk ezt a munkát. A szőlőiskolában nagyon kelle­metlenül hat a szárazság, különö­sen júniusban és júliusban, mivel ebben az időszakban a leggyorsabb a hajtások és a gyökerek fejlődése. A vízhiány jelentősen csökkentheti az oltványmennyiséget. Ezért szá­razság előadőrásakor a szőlőisko­lát okvetlenül öntöznünk szüksé­ges. Legmegfelelőbb az árasztásos öntözési mód. mégpedig hektáron­kénti 400 m3-es vízmennyiséggel. Ehhez állott vizet használunk, és az öntözést kora reggel végezzük, amikor a talaj a legkisebb hőmér­sékletű. Hideg vízzel nem ajánl­ható az öntözés, különösen a forró napokon, öntözés előtt elvégezzük a peronoszpóra elleni permetezést. A peronoszpóra és a lisztharmat elleni védő permetezést hetente megismételjük. A szálvesszőnevelő szőlőben a talajt szabályosan saraboljuk és gyomtalan állapotban tartjuk. Szükség szerint műtrágyázzuk. Legnagyobb figyelmet a hónalj­hajtások csonkázásának szente­lünk, s ezen kívül még a hajtások huzaltámaszhoz történő erősítésé­nek. A hajtásokat a huzalokhoz, vagy oszlopokhoz úgy erősítjük, hogy a kötözőanyagot nyolcas for­májában áthúzzuk, nehogy erősebb meghúzáskor a hajtások törékeny végeiben kárt tegyünk. Ezt a mun* kát idejében kell végeznünk és szabályos időközökben megismé­telnünk. TEENDŐK A PINCÉBEN Júliusban a borospincében már nem sok a tennivaló. Amennyiben van borunk, gondoskodunk szabá­lyos időközökben a hordók feltöl­téséről, s a bor egészségi állapo­tának fenntartásáról. Az üres hor­dókat kénezzük és tisztán tartjuk. A pincében rendet tartunk, s gon­doskodunk á tisztaságról. Hűvö­­_sebb időjárás alkalmával, vagya reggeli órákban szellőztetünk, ne­hogy a pince felmelegedjék, mert ilyen esetben a bor, a fennmaradó cukorral könnyen megsavanyodik. Júliusban már feltételezhető mi­lyen termés várható, s felmérhető a hordószükséglet a bor tárolá­sára. Az üres hordókat és kádakat ellenőrizni szükséges, s javításáról intézkedni. Az új hordók boros szagának biztosítását már el kell kezdenünk. G a v o r n í k A., mérnök Az Olaszrizling a legjobban elterjedt fehér borszőlő-fajtánk. Bora jel­legzetes zamatú, kiváló minőségű. Terméshozam és minőség tekinteté­ben egyik legmegbízhatóbb fajtánk. Kiváló tulajdonságai miatt a magyar­­országi nagyüzemi mezőgazdaságokban is legtöbbet ebből a fajtából te­lepítenek. A Balaton északi oldalán lévő Csopakon és környékén is főleg ezt a fajtát termesztik s abból préselik a nemes borokat. Ott is, mint másutt hagyományosan bakműveléssel művelik a szőlőt. A legújabb telepítéseket azonban már széles sorközben telepítik s azt is tervbe vették, hogy a hagyományos telepítést egy-egy sor kivételével kordonossá telepítik át. A szőlészeti kutatóintézetek szerint a minőség hasonló maradt, mint ed­dig, viszont a hektárhozam emelkedik, s ami a lényeges, a gépekkel kényelmesen dolgozhatnak. A talaj tömődöttségének hatása a kukorica gyöke rainek növekedésére A Szovjetunióban, a Szaratoví Mező­­gazdasági Intézet tangazdaságában kisparcellás szántóföldi kisérleteket végeztek azzal a céllal, hogy kimutas­sák a különböző talajrétegek tömő­­döttségi fokénak hatását a kukorica gyökereinek növekedésére és a kuko­rica termésmennyiségére. Mindegyik parcella 11,8 mz-es volt. A fészkekbe három azonos nagyságú kukoricasze­met helyeztek a VIR—42-es hibrid elsőfokú szaporulatából (a tenyész­­terület 70X70 cm). A talaj gyökerek­kel behálózottságának fokát úgy ha­tározták meg, hogy kimosták a gyö­kereket a 25X25 cm-es kockákból, amelyeket a 0—10, 10—20, 20—30, 30—40 cm-es talajszelvényből készí­tettek. A talaj nedvességtartalma a kuko­rica vágásakor a különféle kísérleti változatok esetében csak jelentékte­len mértékben tért el, ezért a gyöke­rek fejlettségében és a zöldtömeg \ Qszabad földműves 1965. Július 10. mennyiségében mutatkozó különbsé­gek csak a talaj tömődöttségének tud­hatok be. A kísérlet kimutatta, hogy a talaj térfogatsúlyának 0,83—1,21-ig való növekedésével (amellyel a tömődött­­séget jellemzik) a 40 cm-ig terjedő rétegben levő gyökerek súlya a felénél kisebbre csökkent. Tehát a kukorica gyökérrendszere nagyon érzékeny a talaj tömődöttségére. A zöld tömeg abszolút szárazanyagának súlya pedig nagymértékben függ a gyökerek ki­terjedésétől. Megállapították, hogy a sötét gesz­tenyebarna talajon a kukorica növe­kedését elősegítő tényezők akkor vannak meg, amikor a talaj térfogat­súlya 1,12-nél kisebb. Ha eléri az 1,2-et, akkor a gyökerek növekedése hátrányt szenved, ha pedig a súly 1,3 vagy nagyobb, hirtelen meglassul nö­vekedésük. Ha a gyökerek olyan ta­lajrétegbe ütköznek, amelyeknek a térfogatsúlya 1,42 vagy még ennél is több, vízszintes irányú növekedéshez kezdenek, és az ilyen rétegeknek csak azokon a helyein tudnak átha­tolni, ahol repedés, vagy egyéb ter­mészetes eredetű köz van. Azokon a parcellákon fejlődtek a növények gyökerei legjobban, ame­lyeken 40 cm mélyen porhanyítottak, és utána nem tömítettek. Ezeken a parcellákon volt a legnagyobb a ku­korica termése is. A gyökerek leg­gyengébb fejlődését azokon a parcel­lákon észlelték, ahol nem végeztek porhanyítást. Ezeken kapták a legki­sebb termést is. Megfigyelések szerint a Volgán túli sötét gesztenyebarna talajokon cél­szerű a tömődött réteket 30 cm-es mélységben porhanyítani. A 40 cm-ig terjedő porhanyítás csak akkor ered­ményes, ha az erősen tömődött réteg 30 cm alatt van. Az elmondottak összegezéseként megállapítható, hogy a kukorica föld feletti részeinek fejlődése közvetlen kapcsolatban van a gyökérrendszer növekedésével. A gyökérrendszer fej­lődésére pedig jelentős hatással van a talajnak a gyökerek tömeges elter­jedési zónájában mutatkozó tömő­­döttsége. —MVI— A munka biztonságot jelent Anya és lánya munka közben. helyzet. A munka biztonságot jelent számukra. — Bármilyen munkát vállalunk — mondja Kulcsár Gizella, s még hozzá­teszi — ha kellünk. A csoportvezető kissé elérzéké­­nyülten felel a szavakra. — Maguk számára, amíg haza nem mehetnek, találunk foglalkozást. Fekete Mária így nyilatkozott: — Érezzük az ország népének se* gítségét, s ez kimondhatatlanul jól esik nekünk. Többen újra és újra átélik maguk­ban a történteket. Zsibrita Margit meggyőzően érvel. Bizonyítja, hogy az emberek és mindenki, aki szerszá­mot tudott fogni, a gátat erősítette, sajnos, azonban nem sikerült. Ahogyan elnézem, Tóth Irénnek oly fürgén mozog a keze, mintha mindig szőlészetben dolgozott volna. — Ezt a munkát is meg lehet szok­ni— mondta. — Odahaza kiegyeltük a répát, be* kapáltuk a krumplit és a kukoricát, s munkánknak nem lesz semmi értel­me. Itt azonban van értelme, mert amit teszünk, megmarad. Ügy, s olyan szívesen dolgozunk itt, mint amilyen szívesen fogadtak bennünket. — Különben is dolgoznánk — vág közbe Presztok Ilona — mert ez kö­veteli a becsület. Dolgos gútai asszonyokat ismertem meg a kiállítási gazdaság felsőmalán­­tai részlegén, akik gondjaikban, ba* jaikban is megállják helyüket a mun­kában, mert a munka biztonságot, jelent számukra. HOKSZA ISTVÁN' Az árvízsűjíotta csallóközi embere­ket mindenütt szívesen fogadták, s a járási és a helyi szervek mindent el­követnek. hogy ideiglenes otthonuk­ban jól érezzék magukat. Több kitelepített szájából hallot­tam, amint egymás közt arról beszél­tek, hogy jólesik nekik a gondoskodás, s nagyon kellemes abban a tudatban élniük, hogy nehéz sorsukban gond­jaikban nincsenek magukra hagyatva, hanem az ország népe velük érez, segíti őket. Aki ismeri a falusi embert, az azt is tudja, hogy számára a munka és az élet egyet jelentenek. Azzal a szán­dékkal mentem a többezer menekültet befogadó Nyitrára, hogy megtudjam, hogy s mint élnek és hol dolgoznak a gútaiak. A helyzetről Vajda elvtárs, a mező­­gazdasági termelési igazgatóság egyik vezetője tájékoztatott. Elmondta, hogy a gútaiak közül többen jelent­keztek muakára. — Gyertek, fiaim — szólított ma­gához két gútai kisfiút — vigyetek édesanyáitoknak egy kis epret. A két gyerek örömmel ragadta meg az eperrel teli ládát, s szaporán vitte övéinek. Magam is velük tartottam. Fürgén mozgott az asszonyok keze, mintha mindig szőlészetben dolgoztak volna. A munkában máskor megszo­kott, vidám beszélgetés érthetően el­maradt, saját sorsukat, gondjaikat élik át, ki tudja hányadszor, amióta kiűzte őket otthonukból az ár. Ha va­lamelyikük beszédre nyitja száját, minden szónak megvan a súlya, je­lentése. Tömör, szűkszavú a beszéd. Látszik, hogy aki kiejti a szót, való­ban úgy is gondolkozik. — Borzasztó volt a négy fal közt a szálláson munka nélkül — jegyzi meg Csontos Júlia. Igen, a munkához szokott' falusi ember tétlenségre kárhoztatva, még A lélegzetvételnyi pihenőben elfo­gyasztják az epret, ízlik az édes gyü­mölcs, de keserű az emlékezés. (N. K. I. felvételei) A munka életet, biztonságot jelent. • Lám, alig telepedtek lé a városban máris dolgoznak, tevékenykednek, hogy1 legalább ött teremjen bőven, ^ahol ezt nem gátolják az elemek. Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás gazdaságának igazgatóságán Va­­lechrach és Mihina elvtársak a gaz­daság vezetői arról tájékoztattak, hogy náluk tíz férfit és 41 nőt alkal­maznak. A férfiakat az építő csoport* nál, a nőket pedig a növényápolási, kertészeti, szőlészeti teendőknél fog­lalkoztatják. így kerültem Felsőmalántára, a gaz­daság szőlészeti részlegére, ahol Bal­­kó András, az ottani munkacsoport vezetője szívesen vállalta a kalauz szerepét. — Magam tanítottam be őket — mondta. — Bár még nem dolgoztak szőlészetben, de már az egyszeri meg­figyelés után is felfogták az itteni munka lényegét, s az amerikai vad­alany kötözésénél hasznos munkát végeznek. Ez a másfél hektáros terület évente kb. millió koronás hasznot hoz a gaz­daságnak. A csoportvezető védenceinek tekinti a gútaiakat. Mindent elkövet, hogy ideiglenes munkahelyükön otthonosan érezzék magukat. a legnagyobb gondoskodás mellett is úgy érzi magát, mint a kalitkába zárt árva madár. Most, ahogyan már dől- ‘ goznak, nem* olyan kilátástalan a

Next

/
Thumbnails
Contents