Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-10 / 27. szám
Amikor még híres vizahalászat folyt a Kis-Dunán Már Mátyás király idejében az esztergomi érsekségnek híres ha-’ lászó helyei voltak Gután és Naszvadon. Mindkét falu halászai viza-1 fogó vejszéket (elrekesztett halászóhely) állítottak fel a Kis-Dunán, illetve a Nyitra folyón és egy régi írásbeli emlék bizonysága szerint a gútaiak 105 dukátért 21 vizát szállítottak az ezernégyszázas években Beatrix királyné udvari konyhájának. Abban az időben a tok-félék ezen óriása elég gyakori volt folyóvizeinkben. Erről Oláh Miklós, esztergomi érsek feljegyzéseiből vehetünk tudomást. 1536- ban mint szemtanú így számol be egy gutái halászélményről: ... A vizák a folyó mély örvényeiben tartózkodnak. Novemberben, mielőtt még jég borítaná a folyó tükrét — a Vág—Duna medrében keresztben karókat vernek, a meder közepén pedig a varsa számára nyílást hagynak. A karók közt a ladikból a halászok hálót vetnek. A parton eközben ágyúznak, azok hangja pedig kicsalja a vizákat a rejtekhelyükről. Ilyenkor a hálóba keverednek és könnyűszerrel partra húzzák őket. Néha, — nem számítva a kisebb halakat — ezret is fognak egy halászat alkalmával, némelyike 12 lábnál is hosszabb... Az érsek állítása a mennyiségről feltételezhetően kissé túlzott, mert alig negyedszázad múlva (1555 — 59- ben) összesen 33 kifogott vizáról számolnak be, igaz tíz évvel később egy szerencsés napon 45 viza került a halászok hálójába. Miksa király, aki nagy kedvelője volt ennek a jóízű halnak, egy rendeletével tudomásul adja Gúta halászó népének, hogy ezentúl az érsekségnek járó köteles halat pénzben fizessék ki, helyette a vejszékben kifogott halak egyharmadát Németh János -komáromi vár provizorjánák segítségével juttassák el a bécsi udvarnak. A császári' rendelkezés nem könnyített egy cseppet sem a halászok helyzetén. Eleinte a bécsi fuvarozás költségeit az érsekség fizette, de később „megfeledkeztek“ róla, s ez is a szegény halászok gondjait szaporította. Ebben az időben a komáromi halfogó céhek már nagy halászhajókkal — ahogy ók hívták, naszádokkal — rendelkeztek, s a gútaiakat egyre feljebb szorították a Kis-Dunán. Volt olyan eset is, hogy megtámad-ták az amúgy is kis vízre szorított; halászokat és erőszakkal elvették tőlük a kifogott halakat. Az érsek-ség úgyszintén emelte a pénzbeli részesedés összegét. Ezek az álla-' potok nagy nyomorba kergették az amúgy szívós, kitartó halászokat és sokan elhagyták falujukat. 1591-ben a császári összeíró jelentésből kitűnik, hogy a gútaiak a török pusztítások óta csak halászatból élnek. Ezt saját módjuk szerint közköltségen űzik. Olyan nagy a nyomor, — írja tovább —, hogy a lakosok nagyobb része nem lakik házban födél alatt, hanem putriban és odúkban. Néhány év előtt még 156 családja volt, most minden pusztulóban és az itt maradt 95 családból 31 olyan szegény, hogy csak a rajtavalója az övé. Mindezek ellenére a többiek ki-“ tartottak, bár nyúzta őket az érsekség, a várkapitányok, rabolta a német zsoldos. Sokszor próbáltak ellenszegülni, de a karhatalom kegyetlenül megtorolta ezeket a zendüléseket. Igazságuk védelmében azonban mindent megpróbáltak panaszaikkal a vármegyétől kezdve egész az esztergomi hercegprímáshoz is elmentek. Azok igazságtalan döntései ellen a kamarához, sőt a császári udvarhoz fellebbeztek. Ha kellett — bármilyen panaszos ügyben — egyenest a császári kancelláriát keresték fel, de itt már anynyira ismerték a gútaiakat, hogy sokszor be sem engedték őket. Néha ugyan kaptak ígéretet áldatlan helyzetük orvoslására, de ez csupán ígéret maradt. Szemig Máté egykori bíró egy ilyen ígéret hallatára csak a kezével legyintett: „Az urak igírettyit még a kutya is ugattya!“ Végül hosszú századok múltán Mária Terézia — bizonyára sokallta már a sok panaszt — felmentette őket mind az érseki, mind a császári udvar iránti kötelezettségeik alól, és szabaddá nyilvánította, tehermentesítette a falu halászait. Egy levelében pedig, amit a falunak irat deák nyelven, megköszöni az utolsó udvari szállítmányt és dicséri a jóízű halakat. Mikor a halászokkal ismertették a királynő levelét „jóságán“ még könnyet is hullattak. Kimondhatatlan örömükben azonnal levelet menesztettek a királynőhöz és hálájuk jeléül évente 10 mázsányi halat ajánlottak fel ingyenes szállításra. a császári konyha számára. ,'A: fele tokféle, főleg viza lesz" — Tűzték még hozzá a' levélhez. Csak. a későbbi évek folyamán derült ki, mennyire nehéz betartani adott szavukat. ■ A viza egyre fogyott a folyókban és 1772 felé már az egész évi zsákmány sem volt elég a felkínált mennyiséghez. Minden ősszel nagy utánjárásra’ a naszvadi, pathi, izsai és komáromi halászoktól vásárolták fel a hiányzó vizamennyiséget. Amikor 1780-ban híre jött a királyné halálának, nagy kő esett le a halászok szívéről, hiszen a 19 évvel azelőtt’ tett ígéretüket végre semmisnek nyilváníthatták. Egyszer egy szomszéd faluból való gúnyosan szólt a halászok előtt a királynőnek tett elhamarkodott ígéretükről. Bezzeg megj járta, mert ruhástól bemártották a Kis-Duna hűvös habjaiba. Amikor a csuromvizes fürdőzőt kihúzták a folyóból, Keresztös Péter, az akkori halászgazda így szólt a megszeppent emberhez: „Jegyezd meg öcsém, amit a gútai szegény ember egyszer megígér, arra még a király is mérget vehet." Juhász Árpád (Gútaj Esöáztatta, szélszántotta hálók lógnak a Duna-ág vize fölött — jobb haljáratra várva. (Zd. Kruzinsky felvétele) LJa az elmúlt evek statisztikáit ** nézegetjük, azt látjuk, hogy a nyár érkezését az erdei tüzek egész sora jelzi, amely ennek az időszaknak a jellemzője. Az elmúlt év statisztikai adatai szerint hazánkban az 550 erdei tűzeset 5221 ezer koronával tette szegényebbé nemzetgazdaságunkat. Megemlítem még az 1962. év áprilisát, amikor egy hónap alatt a 977 tűzesetből keletkezett kárösszeg 10 millió koronára rúgott. Ezekután felmerül a kérdés, mi okozza ezeket a nagymérvű tűzkárokat? A legfőbb ok az emberi nemtörődömség és gondatlanság: az avarégetés, az erdei tűzrakások, gyermekek, akik a felnőttek hanyagságát következetesen utánozzák, a dohányosok és a gőzmozdonyok szikrái. A sok, leginkább meggyökeresedett rossz közül a legsúlyosabb tűzveszedelmet és a legnagyobb károkat a tavaszi avarégetés okozza. A sajtóban már .jónéhány figyelmeztető cikk jelent meg, a rádió is sok felvilágosító előadást sugárzott arról, hogy az avarégetés sem a földnek, sem a növényzetnek nem használ, hanem árt. A tűz elpusztítja erdőinket, növényeinket, állatainkat és mindenütt nagy károkat okoz. Ennek dacára még mindig elegen vannak, akiknek a szépszó, a tanács nem használ, inkább vállalják a törvény megtorlását. Ugyanis a 23/1962. Gy. számú vadászati törvény 22. §-a megtiltja a vadászterületeken az avarégetést egész éven át. Tiltja az élősövények, bokrok és sás kivágását is, mert ezek a madarak és az erdei vadak búvóhelyéül szolgálnak. Az avarégetés veszedelmes és káros voltára még ma is keserűen emlékeznek a pribrami járásban levő Trhovy Dusnik lakosai, ahol a felgyújtott helyekről a tűz gyorsan terjedt és az állami gazdaság 3 kazal szalmáját is elpusztítva, 62 ezer korona kárt okozott. Még sok száz esetet lehetne felsorolni, 'amikor a felgyújtott szárazfű égése gyorsan terjedt tova és elpusztította az útjába eső erdőt, menházakat, széna- vagy szalmakazlakat s egyéb építményeket. Sőt, előfordultak olyan esetek is, hogy az avarégetés emberáldozatokat is követelt. Felnőttek, gyermekek, Óvjuk ; erdeinket a tűz tői öregek a gyorsan terjedő tűz elől nem tudtak menekülni, s a tűzben pusztultak. A kertben történő fű elégetéséről szóló ellenérvek szintén nem helytállók. Könnyen megcáfolhatok nemcsak a károkra való hivatkozással, hanem azzal a közvetlen veszéllyel is, hogy a felgyújtott területekről a tűz könnyen átterjedhet a távolabbi helyekre. Kolínban a kerti szárazfü égetésének egy polgár, az Uh. Hradiste-i járásban pedig a kerti házzal együtt egy nő esett áldozatául. A tragikus esetek ott történtek, ahol a megelőző tűzrendészet! előírásokat nem tartották be. Az avarégetés elleni küzdelmünket körömszakadtáig kell folytatnunk. Előadások, lapjainkban közölt cikkek, a helyi rádió útján történő figyelmeztetések. ahol pedig a felvilágosító szó, a jóakaratű figyelmeztetésnek nincs foganatja, ott a törvény teljes szigorát alkalmazva kel! az ellenszegülőket megokosífani, helyes gondolkodásra nevelni. Azt sem szabad eltűrnünk, hogy az avarégetések rossz példájával a gyerekek pirománikus hajlamainak tápot adjunk. Szároz időben a vasúti mozdonyok szikrazápora az erdőtüzek leggyakoribb okozója. Az elmúlt évben a vasúti mozdonyok szikrái 103 tűzesetetokoztak. A tűzkár 800 000 korona volt. Az olomouci járásban lévő Kráfove községhez tartozó 40 ha kiterjedésű erdőséget hamvasztott el a mozdonyból kirepülő szikra, 150 ezer korona kárt okozva. Nagy és különösen veszedelmes tűz keletkezett a décíni járásban lévő Dőlni Sieb község határában vezető vasútvonal mentén lévő Certové Vödé erdőrészlet égésekor, ahol 160 ha-nyi erdő lett a mozdony kéményéből kipattant szikra áldozata. Ha az erdő tűzveszélyes részeit meg akarjuk óvni a tűztől, a vasúti sínek mentén porhanyós védősávot létesítsünk a vasúti töltéstől 60 m-re 1—1,5 méter szélességben. A veszedelmesebb helyeken az első védőövezettől, azzal párhuzamosan 12—15 m távolságra készítsük a második védőövezetet. A vasúti sínek mentén 60 m távolságban fát raktározni, száraz levelet, fenyőgallyat felhalmozni tilos. A védőövezetben csak lomblevelű fa ültethető. Természetesen, amikor a tűzveszély a legnagyobb az erősen veszélyeztetett részeket az erdészeti üzemek a JNB-vel karöltve, az ifjúság soraiból megszervezett tűzvédelmi járőrökkel őriztessék. Az erdőtüzek nagy részét, különösen a kiránduló és üdülőhelyeken, az erdőt felkereső kirándulók, a dohányzók és az erdei tűzrakók okozzák. A 166/1960. Gy. törvény tiltja a tűzrakást az erdő szélétől számított 50 m-es körzetben. Ezekre a tilalmakra az erdő bejáratánál elhelyezett táblák is figyelmeztetik a kirándulókat. Fokozott a veszély a tőzeges helyeken, ahol a keletkezett tűz csak nehezen oltható. Mit csináljunk, ha az erdőben tüzet veszünk észre? A legfontosabb teendőnk a keletkezett tűz továbbterjedésének megakadályozása. A tüzet letört zöld gallyakkal, eltaposással, földszórássai és ha lehet vízzel oltjuk. Természetkedvelő polgártársaink segítségével szeretnénk megvédeni erdeinket, szeretnénk csökkenteni a tavalyi tűzesetek számát. Ezt úgy érhetjük el, ha mindenki lelkiismeretesen betartja a tűzrendészeti előírásokat és másokat is figyelmeztet az erdészeti tűzvédelmi törvény betartására. K—s Hogyan és mikor alkalmazzuk a méhpémpőt? A méhpémpőt leggyakrabban a gyomron keresztül alkalmazzuk, s csupán elvétve külsőleg, pl. a bőrfelületen. A méhpempő természetes formában, esetleg mézben végzett szervezetbe juttatása előnytelen, mivel a gyomorsav hatására értéke csökken, s csupán az adag bizonyos százaléka érvényesül, amit kísérleteiben már Ardry is megállapított. Ezért az illetékesek keresték azt a módot, amely a legjobb hatást biztosítja. Az alkalmazás módja Az orvostudományban a méhpempő alkalmazásának különböző, főként gyógyszerészeti formái terjedtek el. A készítményeket leggyakrabban a szájon keresztül mint ampullákban tároltx folyadékot’, esetleg mint drazsét adagolják, amelyekben a méhpempő védett a gyomorsav ellen, s a védőréteg csupán a vékonybélben oldódik fel. Számos kísérletben, főként’ szovjeí Tapasztalatok szerint bebizonyosodott, hogy igen előnyös a nyelv alatti alkalmazási mód, amely közben a hatóanyagok legnagyobb része már a szájüregben szívódik fel, ezért jó eredmény érhető el aránylag kisebb adagokkal is (10—60 mg naponta). Bár a szovjet kísérletezők a tablettás méhpempőt szőlőcukorral keverten használták, ez a mód ugyancsak előnyösen alkalmazható a méhpempő mézes- keveréke esetén. Az ilyen formában Történő alkalmazáskor a méhpempő adag napi 10—200 mg közötti, ami a készítménytől, a betegségtől, s a kortól függ. A gyerekek napi adagja pl. a felnőttekével szemben jelentősen, olykor 50 °/o-kal kisebb. A méhpémpőt injekciós alkalmazási forma esetén izomba adagolják, ami különösen akkor előnyös, ha kis adaggal áthatóbb eredményt kívánunk elérni, mivel az ilymódon testbejuttatott méhpempő közvetlenül a vérkeringésbe kerül. Ilyen módszerű alkalmazáskor a napi adag 2—10 mg, esetleg 10 mg kétnaponként. A méhpempő alkalmazásának további módja — ha azt akarjuk, hogy hatása bizonyos testrészben, vagy szervrészben összpontosuljon — az iontoforetikus módszer. Az iontoforézis segítségével általában 1—2 ccm méhpémpőt alkalmazunk víz, vagy más folyadék oldatában, 10—15 mA közben, 5—10 percig. Artnernek ez az alkalmazási formája nagyon jól bevált ideggyulladásos-, csuklóbetegségek és más megbetegedések gyógykezelése folyamán. A különböző módszerek közül szükséges még megemlíteni a végbélkúp formájában végzett adagolást. Ez kü. lönösen gyerekek esetében előnyös. További ilyen alkalmazási mód a méhpempő aerosolozása, a felső légzőszervek megbetegedésekor, esetleg bőrbetegségek előadód ása alkalmával. Leggyakoribb helyi jellegű felhasználása méhpempő-kenőcs alakjában történik. Rendszerint 0,5—1 g kenőcsöt masszíroznak szét a beteg testrészén. Az alkalmazás időtartama A nagyarányú kísérletek bebizonyították, hogy a méhpempő adagolását legmegfelelőbb megszakított időközökben 10/10 napi időtartamban alkalmazni, amikor a szervezet működésére serkentőleg hat. Hosszantartó időtartamú adagoláskor sok esetben a vártnál más, ellenkező hatás mutatkozik. Mikor igen, mikor nem Eleinte a méhpémpőt leginkább az idősebb egyének öregséggel járó megbetegedései (elsősorban a szklerózis) gyógyítására használták. A méhpempőt ilyen esetekben az idős egyének élet-időtartamának meghosszabbítására is igénybe vették. Bebizonyosodott azonban, hogy ami a méhekre érvényes, nem alkalmazható az emberekre. Beigazolódott, hogy a méhpempőnek a szervezetre sokféle hasznos hatása érvényesíthető (súlygyarapodást elősegítő, idegműködést és mirigyrendszerműködést serkentő hatás, anyagcsere irányító hatás stb.), ami alkalmazásának bővülését jelentette más megbetegedésekkel kapcsolatban is. ■ v < •- • • A méhpémpőt ez. ideig már jó eredménnyel alkalmazták a gyermekgyógyászatban, különösen az emésztési zavarok előfordulásakor (fertőzés, sérülés következtében), a belgyógyászatban főként az arterioszklerózis vagyis az érelmeszesedés valamint más érfalbetegségek fellépésekor, a hörghurutos elfulladás, a vérszegénység elöadódása esetén. Alkalmazták továbbá az ideggyógyászatban, a lelkibetegségek gyógyításában, a fogászatban, egyes szájgyulladásos megbetegedések elhárításában, valamint a bőrgyógyászatban és a kozmetikában. Bár a méhpempő gyakorlatilag nem mérgező hatású (komolyabb zavarok kb. 100 mg/kg-os adagok esetén keletkeznek, halálos adagnak vehető a 12 g/kg-os adag), megállapították, hogy alkalmazása nem minden megbetegedés vagy fiziológiai elváltozás gyógyítására megfelelő. Teljes visszahatása ez ideig ugyan nincs, de sokféle olyan állapot fordul elő, amelyek komplikációra adnak okot, ami fiziológiai hatására vezethető vissza. A következő állapotokról van szó: súlyos ragályos betegség kisérő gyógykezelés nélkül, dekompenzációs szívbaj, digitális és adrenalin alkalmazása esetén, valamint daganatos megbetegedések előfordulásakor (nem ajánlatos az injekciós forma). Ugyancsak nem ajánlatos a méhpempő adagolása este 20 óra után, mivel rendszerint megakadályozza az alvást. A visszahatás különböző lehet, a preparátum összetétele és az orvosság formája szerint, s valószínű, hogy idővel ezek a kérdések megoldódnak, mert klinikai alkalmazásuk további tapasztalatokat nyújt majd. Dr. Vittek József Mi is az abutdngdz? A butángáz színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb gáz. Molekulaként 4 atom szenet és 10 atom hidrogént tartalmaz. A levegőn sárgás, kormozó lánggal ég el széndioxiddá és vízzé. Ha azonban elég levegőt juttatunk a lángba, a tökéletes égés folytán a láng elszigetelődik, illetőleg kissé kékessé és igen forróvá lesz. Hasonló tulajdonságú gáz a protán is, amelynek molekulája 3 szénatomból és 8 hidrogénatomból áll. Az acélpalackokban forgalomba hozott „butángáz“ tulajdonképpen bután és protán keveréke. A keverék a palackban nagy nyomás alatt áll és ezért nem gázalakú hanem cseppfolyós. Mivel a butángáz kitűnő tüzelőanyag és könnyen kezelhető, használata nálunk is rohamosan terjed. Egyetlen hátránya — mint minden éghető gáznak —, hogy levegővel keveredve robbanó keveréket alkot, tehát óvatosan kell vele bánni. A gázpalackból kiáramló butángáz jellegzetes szagát a szándékosan benne hagyott vagy hozzákevert idegen anyagok okozzák. Ez a jellegzetes szag figyelmeztet bennünket arra, hogy butángáz keveredett a levegőhöz. M. Sz.
