Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-10 / 27. szám

A keveset is megosztják a rászorultakkal

Bajban ismered meg barátodat — lartja a bölcs közmondás. Igazságáról ezekben a napokban a galántai járás sok-sok községében meggyőződhettünk. A járás falvainak lakossága készséggel fogadta azokat az embereket, akiknek az árvíz következtében el kellett hagyniuk otthonukat.

A galántai járásban száz és száz család talált új, ideiglenes otthonra a komáromi és a dunaszerdahelyi járásból. Mindenütt érző szívvel, elvtársi megértéssel és együttérzéssel fordulnak feléjük és ahol lehet, segítik, támogatják őket.

Patán Hercegh Ferenc, a helyi vendéglöüzem vezetője mintegy 450 árvízkárosultról gondoskodik nagy körültekintéssel. Hercegh elvtárs és kollektívája nyújtott műszakban dolgozik. Ottjártunkkor arról is meggyőződtünk, hogy nemcsak a vendéglátóüzem, hanem a falu lakosai is támogatják a bajbajutottakat.

Tallóson szintén a megértés és em-' beriesség jó példájával találkoztunk. A falu lakosai közel 800 embert fogadtak be. Az ellátással mindannyian elégedettek. Erre vallanak az egyik árvízkárosult Nagy néni szavai is, akivel véletlenül találkoztam össze:

— Az élelmezés és ellátás kitűnő. Igazán nem lehet okunk panaszra — bizonygatta.

Tőth Józsefet, a Kosűti HNB elnökét, noha kora reggel volt, nagy beszélgetés közben találtam a falu lakosaival. Ondrej Stríőko épp azt erősítgette az elnöknek, hogy az ő háza ajtaja is nyitva áll az árvízkárosultak előtt.

— Légy nyugodt' Jóska, úgy érzik majd magukat nálunk, mint otthon. Örömmel fogadom őket, — mondta.

Ladislav Petrákot, a galántai Jednota elnökét munkahelyén, az irodában kerestem. Rossz helyen, mert Petro elvtárs már harmadik napja „talpon van" — ezúttal ellenőrző körúton. A Jednota sofőrjei és rakodómunkásai megállás nélkül dolgoznak. Közülük főleg Ján Dobrovodsky sofőr érdemel dicséretet, aki mindent elkövet a zavarmentes élelmiszerellátás érdekében. Nagyrészt tehát az ő társai, — Frantisek Kopácik, Ernest Mocko stb. — érdeme, hogy a közellátás zökkenőmentes a járásban.

Az árvízsújtotta terület lakossága jórészt váratlanul, csomagolás nélkül hagyta el otthonát. Ruháinak többsége tehát odaveszett. A galántai Jednota

ennek a hiánynak pótlásáról is gondoskodott. Teherautóik leszállított áru ruhákkal megrakodva már napok óta járják a falvakat.

A járás lakossága összesen 4350 árvízkárosult embert fogadott be és 21 szövetkezetében, illetve állami gazdaságában példás gondozásban részesít 11 285 sertést, 1328 szarvasmarhát és 938 juhot. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a múlt évi takarmányhozam nem volt valami kitűnő. Mégis megosztják azt a keveset is a rászorulókkal.

... Az árvíz elől menekülők sohasem feledkeznek meg a patai, tallósi, alsószeli, galántai, kosúti, vágsellyei és más községek lakóinak emberségéről, jóindulatáról.

Jozef Krátky

Amint a talajfeltételek engedték, a holicei szövetkezet azonnal megkezdte a kukorica vetését zöldtakarmányozásra, az őszi keverékek után, amelyek a hosszú esőzések miatt néhány héttel később kerültek le a talajról. Pongrácz Lajos és Horina Mihály már megkezdték a 15 hektáros tábla vetését

(Foto: V. Balazic)

9 szántóföld Béreimében

Kelet segíti délt

Az élet őszén...

meghálálták, legyintettek egyé? és sorsára bízták a gazdaságot. A szövetkezetben így azok maradtak, akiknek a föld, az ősi rög szívéhez nőtt. Nem voltak sokan. A különböző tisztségek betöltése mellett a kapa nyelét' is meg kellett fogniuk.

Horváth István előbb agronőmus volt. Később az állattenyésztés irányítását vállalta. S bár iskoláit már régen, nagyon régen végezte, sohasem feledkezett meg szakmai ismeretei elmélyítéséről. Napról-napra, rendszeresen mutatott rá a különböző hibákra, fogyatékosságokra, amelyek hátráltatták a termelést.

Aztán a nehéz esztendők is elmúltak. Az ötvenes évek végén Torony szocialista faluvá alakult, jobb idők következtek. Ma szövetkezetük a leg-1 jobbak közé tartozik. S nem kis részé van e szép sikerben a vezetőségnek. Zelmanová elnöknő munkájával kapcsolatban csak. dicsérő szavakat .talál Horváth bácsi. De az egész tagság véleménye egyezik az övével.

... S valamit még nem árultunk el róla. A borászat kiváló szakembere. Burgundi vörösborát az egész környéken ismerik. Tavaly a járási versenyen második díjat is nyert. S erre méltán büszke Horváth bácsi tisztességben, kemény, becsületes munkában leélt élete alkonyán. Sz. L.

Horváth Istvánt szorgos hétköznapjai egyikén leptük meg. Bár már elmúlt hetven éves nem képes meglenni munka nélkül. A szövetkezet pénztárosa, ám azonkívül a ház körül is akad mindig tennivaló.

A legtöbb munkája mégis az ötvenes években volt, amikor Toronyban is megalakult a közös gazdaság. A kezdeti nehézségek elől bizony sokan

A kelet-szlovákiai mezőgazdászok teljes mértékben magukévá tették a nyugat-szlovákiai árvízsújtotta területek gondját-baját. Ahol tudnak, segítenek. Ez a segítség annál értékesebb, mivel a múlt évben, amikor a kelet-szlovákiai kerületben nagy szárazság volt, éppen a komáromi, a dunaszerdahelyi és még néhány déli járás segített elsőként a mi szövetkezeteinknek.

Ezekben a napokban a rozsnyói, poprádi, presovi és Spisská Nová Ves-i járás szövetkezetei 3500 szarvasmarhát vettek át legeltetésre az elöntött területek szövetkezeteitől. Ezenkívül a felvásárló üzemmel karöltve megszervezték a széna és szemestakarmány felvásárlást, hogy minél előbb átadhassanak, legalább 400 vagonnal a rászorulóknak.

Az árvízsújtotta szövetkezetek megsegítésére indult akció a kassai és trebisovi járás állami gazdaságaiban is megértésre talált. A mezőgazdászok az anyagiakon kívül pénzbeli segítséget is ígértek. De nemcsak a mezőgazdászok és az üzemek dolgozói nyújtanak terven felül milliós értékeket segítség gyanánt: Sarisské Michafany-bó! és Presovból már megérkezett az első női és íérfiruha szállítmány. A Kelet-szlovákiai Péküzemek friss kenyeret, péksüteményt küldenek. Bekapcsolódik a segítségbe a kassai Konzervgyár és a baromfitelepek is.

A kelet-szlovákiai kerületben már szervezik a további gyűjtő akciókat is, hogy legalább részben enyhítsék azt a nagy veszteséget, ami a délszlovákiaiakat sújtotta. —ul—

Közismert dolog, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének egyik alapvető feltétele — a földalap észszerű kihasználása. Ismeretes az is, hogy az iparosítással párhuzamosan egyre több mezőgazdasági területet hasítottak ki, ami — különösen az utóbbi években — lényegesen csökkentette a mezőgazdasági földterületet. így például 1959 óta hazánkban a mezőgazdasági földterület 151000 hektárral, ebből a szántóföld 44 ezer hektárral csökkent. Történt ez pedig mindannak ellenére, hogy évente milliókat fordítunk az eddig parlagon heverő területek termővé tételére. Ezek az új termőterületek nem pótolják a beépítésre kihasított területeket. Ezt a következő adat is bizonyítja: 1938-hoz képest — országos viszonylatban — ma kilenc százalékkal kevesebb a szántóterület.

Mint tudjuk, a szántóterületek nagyméretű beépítésére elsősorban azért kerülhetett sor, mert a beruházók olcsón, túlnyomó részt teljesen díjtalanul kapták a parcellákat beépítésre. A beruházók — az ilyen gyakorlat folytán — a saját érdekeiknek megfelelően választották ki a beépítendő területeket, s ez a választás szinte minden esetben a legkiválóbb szántóterületekre esett, innen hasították ki a parcellákat. Nem vették figyelembe a mezőgazdasági üzemek érdekeit, mert hisz a könnyen hozzáférhető talajon sokkal könnyebben, sőt kisebb költségekkel építkezhettek.

Az ilyen helyzetben a mezőgazdasági üzemek hátrányban voltak — persze gyakran a mezőgazdasági építkezéseket is a legjobb termőföldön építették —, mert bár voltak bizonyos előírások a termőföld védelmére — ezek nem voltak hatásosak, és nem is tartották be következetesen. Nem volt rá lehetőség a gyakorlatban, hogy az előírások megsértőivel szemben szigorú szankciókat foganatosítsanak.

Ennek következménye már Ismeretes, azonban még néhány adat ide kívánkozik: Szlovákiában csupán a beruházási építkezések céljaira 1983-ban 5483, 1984-ben pedig már 7472 hektár mczőgazdsági területet hasítottak kL Országos viszonylatban a beruházási építkezések következtében évente mintegy tizenkétezer hektár mezőgazdasági területtel csökken a földalap. Szlovákiában tavaly a lakás- és kommunális építkezés 1162 hektárnyi területet foglalt le. Ha az adatokat összehasonlítjuk a tavalyelőttiekkel, akkor az eredmény azt mutatja, hogy tavaly 34 hektárral több mezőgazdasági területet építettek be lakásokkal és középületekkel. Hasonló a helyzet az ipari, a mezőgazdasági és egyéb építkezések terén is. A beépített területek nagysága gyorsabban növekszik, mint az új termőterületeké. Történt az mindannak ellenére, hogy a Párt Központi Bizottsága határozatot hagyott jóvá, s a kormány 1964. július 15-én rendeletet adott ki a mezőgazdasági földterület védelmére.

E kormányrendelet — 392/64 számú értelmében — a beruházók a beruházási tanulmányok megkezdése előtt az illetékes szervekkel kötelesek megtanácskozni a szóbanforgó beruházás elhelyezésének kérdését, s fel kell mérniök, milyen veszteség keletkezik a termőföld kihasításával a növény és az állattenyésztésben. Ezt a veszteséget a beruházónak bele kell kalkulálnia a beruházási költségekbe. A veszteség nagyságát meg kell tanácskoznia az illetékes mezőgazdasági termelési igazgatóságokkal és a mezőgazdasági osztállyal, melyek dönthetnek a mezőgazdasági terület kihasításának kérdésében. A beruházó az igénylés jóváhagyása után dolgozza ki a részletes dokumentációs tervet.

Az említett kormányrendelet a beruházók számára kötelezővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelésben szenvedett kárt — a termőföld kihasításával — megtérítse. A rendelet szerint ezt a veszteséget a rendes körülmények közöt elért évi hozam megszorzásával számítják ki, éspedig: ha egy hektáron a növénytermelés értéke 1500—10 000 korona között mozog — a megtérítés értéke százszoros. Ha az egy hektáron a teljes termelés értéke meghaladja a tízezer koronát — ez az érték kétszázzal szorzandó, vagyis a megtérítés kétszázszoros. Abban az esetben, ha a teljes termelés évi értéke nem haladja meg az 1509 koronát — a beruházó nem fizet megtérítést. A megtérítés természetesen nem függ össze a földtulajdonnal, vagyis a beruházó a megtérítést az állami költségvetésbe fizeti be. Az így nyert összeget az eddig kihasználatlan területek termővé tételére használják fel.

A rendelet ilymödon lényegesen megjavíthatja a földalappal való gazdálkodást. Természetesen ehhez az szükséges, hogy a rendeletet következetesen betartsák. K. I.

Vasárnapi

brigád

O Bár Dunaradványt nem fenyegette közvetlen az árvíz, az emberek éjjel-nappal segítettek a szomszédos falvaknak. így a kapálással több mint egy hetet megkéstek. Ezért Juhász Béla agronőmus javaslatára szombaton brigádot szerveztek a kukorica kapálására. 75 férfi és 75 nő kapcsolódott be a munkába, köztük a szövetkezet adminisztratív dolgozói, traktorosok, a páti menekültek és még sokan mások. Ugyanezen a napon az igyekvő brigádosok levágtak még 10 000 fej káposztát, felszedtek 2 vagon burgonyát és el is szállították.

(Trenka Tibor, Dunaradvány)

SZABAD FÖLDMŰVES "J

1965. július ».

os év folyamán. Minden ilyen felajánlást az említett szlovákiai bizottságnak kell bejelenteni kellő szervezés, nyilvántartás és begyűjtés céljából.

A szlovákiai bizottság már most örömmel nyugtázza a Közép-Szlovákiai Kerület vadászainak példás kezdeményezését és elvárja, hogy a többi kerületben is kellő megértésre találjon.

A szlovákiai bizottság ugyancsak meggyőződését fejezi ki, hogy vadásztársaink teljes mértékben tudatosítják azoknak a sürgős feladatoknak fontosságát, amelyek elé a rendkívüli helyzet állította mezőgazdaságunkat és vadászatunkat, és már előre köszönetét mond az eddigi önzetlen segítségért.

A CSEHSZLOVÁK vadAszszövetséc SZLOVÁKIAI BIZOTTSÁGA

A Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottsága a következő kérelemmel fordul tagjaihoz Dél-Szlovákia árvíz sújtotta vidékeinek segélyezésére,:

Emberemlékezet óta nem pusztított olyan borzalmas árvíz a dél-szlovákiai járásokban, nevezetesen a Csallóközben, mint az utóbbi hetekben. A felmérhetetlen károk fokozatos felszámolása érdekében valamennyi dolgozónk. egész szocialista társadalmunk összefogására, áldozatkészségére és önzetlen segítségére van szükség. A tomboló elemek nemcsak az ígéretesnek mutatkozó idei termést semmisítették meg, hanem úgyszólván kipusztították kincset érő vadállományunkat mindazokban a körzetekben, amelyek a víz martalékává lettek.

Az arra hivatott kormánybizottság 'ezért már megszervezte a szükséges előkészületeket a keletkezett károk felszámolására, hogy ismét mederbe terelje az életet és a munkafeltételeket. Nyilvánvaló, hogy vadászszervezeteink és azok egyes tagjai sem maradhatnak tétlenek. Minden vadásztársunk becsületbeli kötelessége, hogy erejéhez, tehetségéhez és a lehetőségekhez képest hatékonyan kivegye részét a segélynyújtásból mindazon a szakaszokon, ahol arra szükség mutatkozik. Mindenekelőtt arról van szó, hogy már most megszervezzük a segélynyújtás módozatait, terjedelmét és időpontjait a legégetőbb feladatok elvégzésére, hogy az árvíz sújtotta területeken visszaállíthassuk mezőgazdasági termelésünk színvonalát és azzal egyidejűleg biztosíthassuk lakosságunk élelmiszer-ellátását. Minden vadásznak tudatosítania kell, hogy ezek a feladatok szorosan összefüggnek a vadtenyésztés kívánt feltételeinek helyreállításával és gazdag vadállományunk létszámának felújításával.

A Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottsága tehát felkéri valamennyi szlovákiai tagozatát, hogy szervezetten és tevékenyen kapcsolódjon be az említett segélyakcióba, főleg a következő hozzájárulásokkal:

• a Csehszlovák Vadászszövetség minden egyes tagja kötelezettséget vállal a segélymozgalom keretében, hogy a termés- és takarmánybegyűjtés során legalább 50 kg jó minőségű szénát takarít be az árvíz sújtotta község javára;

• társadalmi munkaközösségben ugyancsak minden egyes tag legalább 1 köbméter épületfát termel ki az elemi csapás által sújtott vidékek javára a károk helyreállítása céljából;

• amennyiben díjazott brigádmunkában dolgoznak a tagok, mindenki adja oda az egy műszakért járó díját az árvízkárosultak segélyalapjába;

4$ a vadászkörzetek és vadászegyesületek felajánlásokat szerveznek tagjaik sorában jó minőségű, egészséges élővad (nyúl, fogoly, fácán és őzvad) ingyenes szállítására az árvíz sújtotta vidékek vadállományának újjátelepítése céljából az idei őszi, valamint a jövő évi tavaszi idényben. Ezt a mozgalmat a Csehszlovák Vadászszövetséc Szlovákiai Bizottsága készíti elő olyképpen, hogy a vállalások fokozatosai megvalósuljanak az 1965-ös és 1966-Igyékezzünk továbbra is gondoskodni a vadvédelemről és a tökéletes csönd megőrzéséről a vadászrevírben. Rendszeresen ellenőrizzük a kártékony vad fogására alkalmas csapdákat és egyéb berendezéseket. Ügyeljünk arra, hogy ezekben az állatok ne kínlódjanak fölöslegesen. Kíméletlenül lőjük a kártékonyokat, a kóborló kutyákat és macskákat.

Folytatjuk a lombgyűjtést', a széna kaszálását s már most igyekszünk biztosítani vadállományunk téli takarmányszükségleteit. Felkérjük a vadásztársaságok tagjait, hogy önkéntes brigádosokként vegyenek részt az aratási és cséplési munkálatokban. Segítségükért az EFSZ-ek és állami gazdaságok vezetőségé bizonyára készségesen ad majd vadeleséget, gabonahulladékot, ocsút, gyommagvat stb. Az erdei réteken és tisztásokon betakarítjuk a termést, és gondoskodunk kellő elraktározásáról.

Az etetőket', szénatartókat s egyéb vadászberendezéseket szükség esetén kijavítjuk, hálózatukat bővítjük. Beszerezzük az őszi vetéshez szükséges vetőmagot, valamint a fa-és cserjedugványokat csenderesek létesítésére. Kitisztítjuk a sőzőkat és feltöltjük a nyalósókészleteket. Környéküket fertőtlenítjük és ugyancsak gondoskodunk a csapdák tisztántartásáról. Állandó figyelemmel kísérjük a vadállomány egészségi állapotát, hogy elejéi vehessük járványok terjedésének.

Szlovákia kerületeiben júliusban lőhető a dúvad anyák és malacok kivételével, továbbá farkas, hiúz, róka, üreginyúl, görény, közönséges és hölgymenyét, héja, hamvas varjú, csóka, szarka, szajkó és nagy kárókatona. Elismert fácánosokban nyestre, egerésző ölyvre, borzra, sündisznőra, vadmacskára stb. vadászhatunk, halastavakon és kavicsgödrökben szürkegémre is.

Özvadat csakis az illetékes járási nemzeti bizottság által jóváhagyott lelövési terv alapján ejthetünk el. A lelövés alkalmával be kell tartanunk a nagyvad lelövésére vonatkozó előírásokat és a tenyészetnek megfelelően válogatjuk a golyóra érett példányokat: a tenyészetre nem alkalmas, testileg gyenge, rövid, szabálytalan vagy visszarakott agancsú, parőkás, beteg vagy súlyosan sebzett özeket. A kilövésnek mindig az állomány minőségi javulását kell szolgálnia. Fiatal, reményteljes őzvadat minden körülmények között kímélni kell a tenyészet érdekében.

Őzekre lesből vadászunk, párzás idején őzhívő síppal is. Tilos a terelés, a hajtővadászat vagy hajtatás kutyával. Ugyancsak tilos őzekre söréttel, vágott ólommal stb. lőni, még a kegyelemlövést sem szabad ily módon megadni. Nem szabad továbbá őzre vadászni éjjel (egy órával napkelte előtt, égy órával napnyugta után), sem 100 méternél közelebb a szomszédos vadászrevlrJöL j

Júliusi vadásznaptár

Felhívás