Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-10 / 27. szám

Fokozott védekezést az uborka

mézgás varasodása ellen

Az uborka betegségei között főként öntözéses területeken különös jelentőségű a Cladosporium cucumerinum gomba által okozott mézgás varasodás. A betegség az utóbbi években egyre súlyosabb kárt okozott, számos gazdaságban a termés 28—30 %-át fogyasztásra alkalmatlanná tette. Évről évre tapasztalható fellépése még hathatósabb védekezésre int bennünket. Az első tünetek az uborka levélzetén többnyire július első felében mutatkoznak, főként szabálytalan alakú, 3—6 mm nagyságú, sokszor vörösesbarna szegélyű, szürkén beszáradó foltok alakjában.

A levélzet fertőzöttségének szabadföldi termesztésben — még öntözéses viszonyok között is — ritkán van nagyobb gazdasági jelentősége, üveg alatti kultúrákban azonban már jóval veszedelmesebb.

Megjelenése

Az uborka termésén július második felében, augusztus elején tapasztalható a varasodás megjelenése és gyors elterjedése. Rendszerint a termés teljes hosszában elszórt, kezdetben néhány milliméter nagyságú, eleinte kissé vizenyős vagy zsírfényű, de csakhamar zöldes-fekete bársonyos penésszel borított, előbb csak a terméshéjba, később a húsba is besüppedő foltok keletkeznek. A foltok felülete legtöbbször berepedezik, majd mélyebb rétegekben többszörös védőpararéteg képződés indul meg, újabb repedésekkel, innen származik a „varasodás“ megjelölése. Gyakran mézgás csepp jelenik meg a folt felületén, ezért „mézgás varasodás“ nevet' kapott a betegség. E fekélyes foltok felismerése a sima felületű fajtákon könnyebb, öntözés esetében a foltok egy hét alatt megnagyobbodnak és mindinkább besüppednek. A vörösesbarna szélű foltokon megjelenő bársonyos zöldes-fekete bevonat a fertőzőképes spórák tömegét jelzi.

A vázolt kórtüneftől eltérőén lehetséges, hogy a mézgás csepp nem jelenik meg, vagy gyors beszáradása révén a fekélyes héjrész rothadása nem indul meg, így a spóraképződés is elmarad. Ez azonban inkább csak átmeneti jelenség, hosszabb raktározás vagy szállítás alatt, (tehát párásabb körülmények között) a mézgás uborkában is megindulhat rothadásos folyamat.

_Á száraz időjárás á zöldes-fekete penészgyép kifejlődését többnyire meggátolja és ez az általános fertőzés kialakulásának is elejét veszi.

Védekezés

Minthogy a következő évi fertőzés legtöbbször a vetőmagból indul ki, arra kell törekednünk, hogy elsősorban a magnak hagyott tábla fertőzését a legkevesebbre csökkentsük. Az ideális természetesén az lenné, ha teljes fertőzésmentességet érhetnénk el, de a gyakorlatban ez keresztülvi-KefétTeri. A vetőmagéi mindén éséiré egészséges termésekből vegyük, és megelőzési célbői csávázzuk 1 %-os formalinoldattal vagy higanytartalmú szerek két ezrelékes oldatával tíz percig. Minthogy az uborkatáblán néhány fertőzési góc kialakulása — különösen öntözött viszonyok között — az egész tábla gyors megfertőzéséi eredményezheti, állandóan figyeljük uborkaállományunkat és mihelyt bársonyos penészgyeppel borított foltokat találunk, azonnal permetezzünk.

A permetezést szükség esetén meg kell ismételnünk. Az általam megfigyelt uborkaállotmányokban a réztartalmú szerekkel (bordóilével) végzett permetezés nem járt kellő eredménynyel abban az esetben, ha már fertőzött termések voltak a táblán. A levélfertőzés elején megkezdett, ismételt bordóileves permetezés után azonban jelentős járvány nem alakult ki. Nagy hiba lenne, ha a permetezéstől 100 százalékos eredményt várnánk, anélkül, hogy a rengeteg fertőző anyagot tartalmazó beteg töveket és terméseket a tábláról letakarítanánk. A beteg növényanyag leszántása sem jár teljes eredménnyel. Ugyanis a Cladosporium cucumerinum, mint a legtöbb cladosporium-féle talajlakó penészfajta, a gazdanövény leszántása után a talajban hosszú ideig életképes marad, még szaporodik is. A gomba spórái a különböző permetezőszerek iránt' meglehetősen nagy ellenállóképességet mutatnak ugyan, a megelőző védekezések mégis eredményesek és feltétlenül kifizetődők.

A helyes vetésforgó bevezetése ugyancsak csökkenti a bajt. Igyekezzünk tehát az uborkára, de a tökfélék családjába tartozó más növényekre is, tágabb növényi sorrendet kialakítani, mert a gomba nemcsak az uborkának, hanem a töknek és dinnyének is veszedelmes alkalmi parazitája.

Dr. Kováts László

Eperszüret Felsőmalántán

Tizennégy hektárnyi a nyitrai Állandó Mezőgazdasági Kiállítás Gazdasága {elsőmalántai részlegének barackosa. Itt, alig fél hektárnyi területen köztesként egret is termesztenek.

Éppen szüret közben leptük meg Balkó Andrást, a szőlészeti csoport vezetőjét, aki nagyon szívesen mutatta meg a többi között az eper-ültetvényt, ahol kolonyiak gyűjtögették kék műanyag edénykékbe, majd innét pedig ládákba a jóízű, zamatos epret. Név szerint is hadd említsünk közülük néhányat az ügyeskezű szüretelök közül: Gyepes Rózsika és Boriska, Holec Júlia, Kondé Marika, Leviczky Teri, Pavlis Ilonka és Patai Zsófia.

Innét az illatos eper a nyitrai fagyasztó üzembe kerül, ahol tartósítják. A gazdaság a kis területen termesztett eperből nem kevesebb, mint 15 — 20 ezer koronát vételez be. A csoportvezető véleménye: a barackos kiterjesztésével milliós haszonra lehetne szert tenni. Kár nem élni ezzel a lehetőséggel'.

(Kép és szöveg: NKI)

Ä fűszerpaprika öntözése

Magyarországon, Szarvason már több év óta termesztenek fűszerpaprikát helyrevetve és öntözve. Ez idő alatt fontos tapasztalatokat szereztek.

Az öntözés hatására 80—90 %-kal növekedett a csöves termés (45—31 mázsa). Viszont, amikor a nyár nagyon csapadékos volt, az idejében és jól végzett öntözés hatására is csak 6—7 % volt a csöves termés gyarapodása. Tehát amíg csapadékos nyarú években nem várhatunk az öntözéstől kimagasló eredményt, szárazabb nyarú években megkétszerezheti a termést.

A paprikát barázdásan öntözik, éspedig először július közepén. Másodszor szükség szerint, de lehetőleg augusztus 10-e előtt. Az egyszerre adott mennyiség a talaj vízfelvevő és vízvezető képességétől függ (50—90 mm); pangó víz ne maradjon a táblán, mert a paprika a vízzel telített', levegőtlen talajban 2—3 nap alatt gyökérrothadást kap és elpusztul.

A műtrágyázási kísérlet eredményé mind a két évben azt mutatja, hogy kataszteri holdanként 300 kg szuperfoszfát és 150 kg pétisó adagolása adja a legjobb eredményt, éspedig mind öntözéssel, mind öntözés nélkül, továbbá istállótrágyázott talajon éppúgy, mint az istállótrágyázást követő harmadik évben (8—10 %). A 300 kg szuperfoszfát és a 300 kg pétisó hatása sem volt jobb. A kálisó-kiegészítés a termést nem gyarapította, s a minőséget sem javította. Tehát a Kőrös mentén elterülő öntéstalajon a holdankénti 300 kg szuperfoszfát és 150 kg pétisó vált be.

SZABAD FÖLDMŰVES 1965. július 10.

A helyrevetett és az ültetett fűszerpaprika összehasonlításakor gyakran fölmerül a kérdés, vajon meiínyi idővel veti vissza a fejlődésben az átültetés a paprikát. Köztudomású, hogy átültetés után a növények föld fölötti része egy Ideig nem fejlődik, mert előbb az új gyökérzet' alakul ki. Az elmaradás mértékének megismerésére kísérletet állítottak be a következő módon;

A hélyrévétetE paprikanövényék közül egyeseket felszedtek és átültettek. Felszedéskor vigyáztak arra, hogy a gyökérzet épen maradjon.

Kiszedés, után azonnal következett az ültetés. A fejlődés alakulásának jellemzésére a következő feljegyezéseket közük:

1. Vetés április 23.

2. Kelés: május 7.

3. Átültetés: június 13 (4—6 leveles korban).

4. Virágzás kezdete átültetés nélkül: július 8.

5. Virágzás kezdete átültetve: július

23.

6. Érés kezdete átültetés nélkül: augusztus 29.

7. Érés kezdete átültetve: szeptember 20.

Ezek az időpontok azt mutatják, hogy az átültetés hatására még a legkedvezőbb körülmények között is 2—3 héttel elmarad a növény fejlődésében. Jelen esetben valóban a kedvezőbb körülményekről beszélhetünk, mert helyrevetve erősebb növény fejlődik és jobban megered, mint a melegágyi. Az időjárás pedig az ültetéskor a lehető legkedvezőbb volt. A felszedést azonnal követte az átültetés. Melegágyi palánták esetében a gyakorlatban ennél csak nagyobb különbségre számíthatunk. Ez az oka annak, hogy á május 20—25 között kiültetett melegágyi paprikával egyszerre érik, pedig annál kb. 3—4 héttel fiatalabb.

A helyrevetett fűszerpaprika nagyüzemi termesztési módjának kialakításában is sikerült előrehaladniuk.

A vetés után a kis barázdákban kisorolt növények első kapálása jelentett nehézséget, mert a barázdaoromról a föld könnyen a növényekre gurult és betemette azokat. Ezért a munka nagy óvatosságot kívánt. Kétféleképpen is javítottak ezen a nehézségen. Előszöris a vetőgépen olyan barázdahúzó kapát kell alkalmazni, amely után a barázdák rézsűje nem meredek. A kézikapálás mellőzésére pedig a tolókapán végeztek némi átalakítást. Egy kerék helyett kettőt szereltek fel. A késeket megfordították, úgyhogy a baloldali jobbra, a jobboldali balra került és a kések között 4—5 cm nyitott rész maradt. A kések nyakára kis terelőlemezt helyeztek, ami a rögök begurulását megakadályozza. A sort a két kerék és a két kés közé veszik, és így a növényektől jobbra-balra kb. 2 cm bolygatatlan sáv marad. Ezután a sorközöket gépi kapálással tisztítják meg. így egy férfi dolgozó 10 és fél óra alatt 1600 négyszögöl paprikát tolókapázott meg. Ezzel a módszerrel, hacsak a terület nem túlságosan gyomos, az első kézikapálást elhagyhatják. A kelés után mintegy 4 hétre kezdik a ritkítást és akkor a sort úgyis kitisztítják. A ritkítás június 10-e körül történik. Ezt a munkát asszonyok, lányok végzik kiskapával. Húsz cm-enként égy csokorban négy növényt hagynak még (öntözve!). Átlagos teljesítményük 10 és fél óra alatt 380—400- négyszögöl volt.

A fűszerpaprika termesztési költségének csökkentésére a szedési költségek leszorítása adja a legnagyobb lehetőséget.

Nincsenek

egyedül...

A napokban Rimaszombattal telefonáltam és a számomra ismeretlen ember a drót másik végén aggódva kérdezte, mi újság Csallóközben, milyen nálunk az időjárás, és megjegyezte, hogy mennyire sajnálják Csallóköz vízárasztotta falvainak népét.

Ebben nem volt semmi különös. Már valahogyan természetessé vált, hogy ezekben a napokban az egész ország népe Csallóköz és Komárom felé figyel, és minden nap aggódva várja az árvíz-frontról érkező híreket. Az emberek nem szeretik tétlenül nézni mások baját. Segíteni, menteni szeretnének, de azt is tudják, hogy a gátakra nem állhat ki az egész ország népe. Ezért mindenki azt kínálja fel az árvízkárosultak megsegítésére, ami erejéből, lehetőségeiből telik. Százával érkeznek a családoktól levelek, amelyekben meleg átmeneti otthont kínálnak fel a károsult családok gyermekeinek. Ezeket a kéréseket az illetékes bizottság köszönettel visszautasítja, mivel több mint 11000 gyermek huzamosabb ideig tartó elszállásolásáról van szó. Őket nyaralótelepeken, egészséges szép környezetben, nevelők felügyelete alatt összpontosítják, ahol teljes felelősséget vállalhatnak értük. Hatalmas hullám módjára terjed a mozgalom. Egyre több járás ipari és mezőgazdasági üzemei kapcsolódnak a segélymozgalomba.

Bluska elvtárs, a Nyugat-szlövákiai Kerületi Nemzeti Bizottság dolgozója garmadával rakja elém a segítséget kínáló leveleket. Alig látok hozzá azok áttanulmányozásához, máris hozzák a friss postaküldeményt.

— Ez még nem minden — magyarázza Bluska elvtárs. — Nemcsak hozzánk érkeznek a felajánlások, hanem a többi kerületi nemzeti bizottságokhoz, sőt az összes kerületi és központi szervekhez is. Ezért nekünk nincsen és nem is lehet országos áttekintésünk.

Cseng a telefon. A Gottwaldovoi Cipőgyár jelentkezik és 70 pár cipőt kínál az árvízkárosultaknak. Brigádmunkával saját költségükre készítik el a dolgozók. A mélníki gyermekkocsi üzem száz gyermekkocsit küldött és ígéri, hogy az árvízsújtotta vidéket elsődlegesen látja el gyermekkocsikkal. A Kassai Mélyépítő Vállalat dolgozói 50 ágyat és ágyneműt, valamint 50 ezer Kcs segítséget ajánlottak fel, az Állami Utak kassai üzeme 10 komplett ágyat, a kassai éttermek 100 széket és 50 asztalt, a Keletszlovákiai Sütőipar dolgozói egy vagon lisztet, a topol'canyi Jednota egy üzemi konyha teljes felszerelését stb. küldi. Ki tudná felsorolni mindazokat, akik a menekülés első napjait valamilyen úton könnyebbé, elviselhetőbbé akarják tenni.

A szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói gondoltak a vízzel elárasztott szövetkezetek állataira is. Ezeknek is enni kell, mert ha az állatállomány kipusztulna, akkor a mezőgazdasági üzemek nehezen tudnának talpra állni. A michalovcei járás szövetkezetei és állami gazdaságai már az első napokban 280 szarvasmarha legeltetését vállalták és ezen kívül 10 vagon abrakot, 22 vagon szénát és 110 vagon szalmát kínáltak fel a károsultaknak. A humennéi és a bardejovi járás 500—500, a poprádi járás 550, a Spisská Nová Ves-i járás 800, a Topofciankyi Állami Erdőgazdaság pedig 100 szarvasmarha legeltetését vállalta. A humennéi járás földművesei ezen kívül 10 vagon szénát és az egynapi tejhozam értékét ajánlották fel a bajbajutottak segítségére. A terebesi járás földművesei 50 vagon szénával, 70 vagon szalmával és 50 vagon cukorgyári répaszelettel, a poprádi járás földművesei 5500 mázsa szénával, 6000 mázsa szalmával, 219 mázsa gabonával és 210 mázsa burgonyával, a Zvoleni Állami Gazdaság pedig 3000 mázsa silótakarmánnyal igyekszik enyhíteni a csapást.

A legnagyobb részvétet mégis a televízió képernyőjén nap mint nap látható összeomlott családi házak keltik. Hány évtized fáradságos, nehéz munkájának gyümölcse válik így a víz martalékává! Mindenki átérzi a tönkrement családi fészek tulajdonosainak kétségbeesését, tehetetlenségét, tanácstalanságát. S éppen ezen a helyzeten akar segíteni az ipari üzemek legnagyobb része. Építőanyagot és szakembereket kínálnak a családi házak újjáépítésére. A bajbajutottaknak talán mégis egy kis lelki vigaszt jelent az az önzetlen segíteni akarás, ami a segítséget kínáló levelekből árad.

A kelet-szlovákiai kerületben megindult a mozgalom „Millió téglát az árvízkárosultaknak“. A közép-szlovákiai kerület dolgozói által felajánlott segítség értéke elérte a 2,5 millió koronát. A Trineci Vasművek dolgozói az építkezéshez szükséges kohászati anyagok és pénzbeni segítség formájában 2 millió korona segítséget küldenek. Ezen kívül egy kotrógépet és egy talajmarót is a gépek kezelőivel együtt, hogy ezzel is elősegítsék az árvízsújtotta vidék újjáépítését. A Gottwaldovói Lakásépítő Vállalat dolgozói a saját erejükkel és a saját gépi eszközeikkel és építőanyagukkal egy árvízsújtotta falu újjáépítését vállalják. A Kassai Lakásépítő Vállalat hat családi ház felépítését és to ■ vábbi 10 lakás épületelemekből való összeállítását vállalja. A Nyitrai Járási Építkezési Vállalat három 50—50 tagú építőcsoportot és építőanyagot kínált fel segítségképpen. A Karlové Vary-i vasutasok 51 szakképzett iparost és egy autódarut akarnak küldeni 14 napra. A ruzomberoki Gyapotfeldolgozó Üzemben is egy 50 tagú munkacsoport vár készenlétben az újjáépítési munkák megkezdésére. A Keletszlovákiai Vasművek lakatosokból, kőművesekből és villanyszerelőkből álló 21 tagú munkacsoportot kínálnak. A, jachimovoi bányászok szükség szerint 20—30 iparosból álló munkacsoportot, talajmarót és tehergépkocsikat küldenek. A jó munkájáról világhírűvé vált bratislavai Hegesztési Kísérleti Intézet is 20 tagú munkacsoporttal készül a dél-szlovákiai falvak segítségére. A prágai Technomat nemzett vállalat egy mozgóműhelyt küld lakatosokkal és gépkocsivezetővel együtt. A plzeni tűzoltók 19 gépkocsit, a gelnyicei Közszolgáltatási Üzem üvegest, a Bratislavai Kohászati Tervezőiroda mérnökökét, a Zilinai Lakásépítő Vállalat épületfát, épületelemeket, 10 darut, 5 betonkeverőgépet, 5 tehergépkocsit, 4 szállítószalagot és egy műszaki dolgozók küld. A Bratislavai Vasútépítő Vállalat 20 lakás és 10 km hosszú védőgáf építését vállalja. A Ziar nad Hronom-i Kilencéves Iskola tanári kara és tanulói egy megrongált iskola címét kérik, amelyet újjá akarnak építeni és fel akarják szerelni a hiányzó felszereléssel. Ezen kívül az iskola tanulói számára fenntartott üdülőhelyeket maradéktalanul az árvízsújtotta családok gyermekeinek engedik át. A Hencövcei Papírgyár 1000 m2 parkéttkockát és 500 impregnált vasúti talpfát, a Kassai Kohászati Építkezési Vállalat útépítésre gyártott betonlapokat, a Hencövcei Habbeton Üzem 1000 m3 idomtéglát, a Cernovi Állami Erdőgazdaság 150 m3 gömbfát, a poprádi járás gyógyszereket, egészségügyi dolgozókat és orvosokat, kórházi ágyakat, a poprádi felvásárló üzem 600 mázsa takarmánynövény-vetőmagot, a Libcice nad Vltavou-i Csavargyártó Üzem 50 tonna betonacélt és 15 tonna szeget, a Levocai Lakásfestő és Mázoló Szövetkezet hattagú munkacsoportot kínál.

Az említett felajánlások csak elenyésző részét képezik a naponta százával érkező, meleghangú, szívhezszóló leveleknek. Nem akad talán egyetlen olyan ember, üzem, vagy szövetkezet sem, amely ne keresne lehetőséget az árvízkárosultak megsegítésére.

A víz levezetése után fel kell újítani a közlekedést, újjá kell építeni a vasútvonalat és az utakat, meg kell javítani a megrongált yillany- és telefonvezetéket, s a posta is ismét megkezdi működését. A növénytermesztést is fel kell újítani és gondoskodni kell arról, hogy az állatállomány minél hamarabb visszatérhessen az elhagyott községekbe. Ez egyrészt munkalehetőséget nyújt a helyi lakosságnak, másrészt az állattenyésztés, illetve a trágyatermelés nélkül az árvíz következtében leromlott talaj termőerejének fokozása elképzelhetetlen.

A rombadőlt vagy megrongált házú falvak újjáépítésének tervén már lázasan dolgoznak. Ma még lehetetlen a károk maradéktalan műszaki felbecsülése, de előzetes becslés szerint több mint 2000 ház vár felépítésre és többszáz megrongált házat kell megjavítani. Erre a munkára összpontosítják már most, a nyári időszakban az összes felszabadítható munkaerőt, korszerű gépeket és építőanyagot.

A műépítészek azt mondják, hogy Dél-Szlovákia szebb és korszerűbb lesz, mint valaha. Hisszük, hogy az újjáépített falvak népe is gyorsan kiheveri az elemi csapást. Ebben az egész társadalom a segítségükre lesz, mivel nálunk egyetlen bajbajutott ember sem n------v’at egyedül.-gir-