Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-18 / 37. szám

Vitát indítunk Szövetkezetek és a művelődési alap S A szövetkezet művelődési alapot létesít s ennek eszközeiből téríti meg a kulturális szükségletek kiadásait, mint amilyenek a tagok szak- 2 mai és politikai nevelésének, a szövetkezeti munkaiskola fenntartásá­nak, a szövetkezeti dolgozók és fiatalok szaktanintézetekbe, szakisko­lákba és tanfolyamokra való kiküldésének-kiadásai, valamint az iskolába küldött szövetkezeti dolgozók és családtagjaik segélyezésére fordított 5 költségek, továbbá tanulmányutak, a szakirodalom beszerzésének költ­ségei. Erre a célra a szövetkezet évente megfelelő összeget juttat a jg 18. és a 20. cikkely rendelkezésének értelmében. B (Az EFSZ-ek mintaalapszabályzatáből)' Lehetnek tisztázatlan és megoldaí- Igp kérdések a szövetkezeti alapok felhasználása körül, de kizártnak tart­juk, hogy méreteikben hasonlítanának a kulturális alap — az új alapsza­bályzat szerint művelődési alap — körül fennálló, erősen eltérő és vitat­ható nézetekhez. Mert míg az osztha­tatlan alap és a takarmányalap eleve meghatározza az oszthatatlanság, il­letve a felhasználás egyetlen és kizá­rólagos módját, addig a művelődési alao sok részre tagolódik aszerint, ahogy a szövetkezetek helyzete és a szükség megkívánja. S ezt sok eset­ben — ahelyett hogy a dolgozók to­vábbképzését, kulturális színvonaluk emelését, a klubok és könyvtárak stb. anyagi szükségleteit fedezné — olyan célokra kell felhasználni, amelyek egyáltalán nem, vagy csak részben sorolhatók a művelődés s a kulturális rendezvények kategóriájába. Mindez természetesen szorosan ösz­­szefügg a termeléssel, s nem utolsó sorban a szakmai irányítás színvona­lával is, Már közhelyként hat az a tétel is, hogy a fizikai munkát végző dolgozók számára milyen jelentőség­gel bír a különböző kulturális jellegű szórakozási lehetőség, legyen az könyv, színdarab, film, vagy akár esztrádmű^or. Felesleges újra ismé­telni a szakmai továbbképzés jelen­tőségét is, hisz e téren szintén köz­ismert tényekkel találjuk magunkat szemben. A mai, korszerű technoló­giai termelési folyamatok s a gépesí­tés eleve kényszerítik az embereket a tanulásra. Ezeket tudva világossá vá­lik, hogy a szövetkezetek művelődési alapjának nagyobbik felét erre a célra kellene felhasználni. S itt kezdődnek a problémák. Nincs szándékunkban ezt a kérdést általánosítani, csupán a tapasztalatok alapján néhány példán megmutatni, hogy mire használják fel a művelődési alapot a szövetkezetek. A Berzétei EFSZ (rozsnyó! járás) 1963-ban 26 775 koronát merített ki a művelődési alapból. Ebből 12 570 koronát adtak kirándulásra, 3950-et az évzáró közgyűlésre, 2885-öt kultu­rális rendezvényekre, 1677-et köny­vekre és újságokra, s iskoláztatásra 1725 koronát. Az 1964-es kimutatás 18 737 koro­nát tüntet fel, amely a következőkép­pen oszlik meg: 575 korona iskoláz­tatásra, 6033 korona kulturális ren­dezvényekre, újságokra, 2466 korona (ebből ezer korona a helyi könyvtár számára) könyvekre, 2500 korona pio­nírok táborozására, s 4800 korona az évzáró taggyűlésre. Az idei terv 31 000 korona. Ez ideig 17 051 koronát merítettek ki belőle újságokra, könyvekre, üdülésre; a nemzetközi nőnap alkalmából ajándé­kokra stb. Röviden ez a berzétei szö­vetkezet mérlege a művelődési alap felhasználása terén. Mielőtt következtetéseket vonnánk ie ezekből a tényekből, nézzük meg, hogy az ugyancsak rozsnyói járásban lévő hárskúti szövetkezetben hogyan gazdálkodtak. 1963- ban a kulturális alapra 20 000 koronát terveztek. Ebből mindössze 6071 koronát merítette ki. Újságok­ra 1951-et, kulturális rendezvényekre 1050-et, iskoláztatásra Í8i-et, üdülés­re 300-ot és az évzáró taggyűlésre 1279-et. 1964- ben a terv 24 ezer korona, amelyből 16 333-at merítettek ki. Új­ságokra 1557 koronát, üdülésre 900-at, kulturális rendezvényekre 806-ot, év­záró taggyűlésre 1480-at (az 1964-es év tételei közül csupán a jelentőseb­beket jelöltük sűrítés végett). A folyó évben a tervek szerint 23 ezer koronát fordítanak a művelődési alapra, amelyből ez ideig 7465 koronát' merítettek ki, mégpedig az alábbi célokra: újságokra 847 koronát, kul­turális rendezvényekre 1610-et, az évzáró taggyűlésre 2935-öt és isko­láztatásra 1750-et. Nem összehasonlítás kedvéért ké­szítettük ezt a statisztikai jellegű kimutatást, s nem is azért, hogy a két szövetkezet gazdálkodását érté­keljük. Mindez csupán szemléltető bizonyítékul szolgál arra, hogy fel­vessünk néhány olyan vitatható kér­dést, amely ezek alapján nyilvánvaló. A két szövetkezet művelődési alap­jából a legnagyobb és rendszeresen kimerített tételek az évzáró taggyű­lések kiadásait fedezik. (Berzéte: 1963-ban 3950 korona. Hárskút 1279 korona. 1964: Berzéte 4800 korona, Hárskút 1480 korona, 1965: Berzéte nincs feltüntetve. Hárskút 2935 koro­na.) Ezenkívül Berzétén az elmúlt három évben a művelődési alapból a legnagyobb összeget, 12 570 koronát' kirándulásokra fordították. Ezzel szemben feltűnően alacsony mindkét esetben az az összeg, amelyet a szö­vetkezeti tagok iskoláztatására költöt­tek. A többi tétel arányaiban a meg­felelő célt szolgálja. Az újságok, könyvek, kulturális rendezvények fe­dezése a szövetkezeti mintaalapsza­bályzat szerint Is helyes. Vitatható azonban az üdülések és a pionír tábo­rokra fordított összeg fedezése ebből az alapból. Ezek szériní a művelődési alap ki­merítése három csoportra osztható. Az első csoportba tartoznak az év­záró taggyűlésekre fordított kiadások, a másikba az iskoláztatásokra, folyó­iratokra, valamint a kulturális ren­dezvényedre szánt; összegek, s végül a harmadik csoportba az üdülésre, kirándulásokra és pionír táborozások­ra kiadott összegek. A nevezett három csoportból konk­rétan csak egy szolgálja a mintaalap­szabályzat szerint azt a célt. amire hivatott. A másik két csoport már vitatható. De nem olyan értelemben, vajon helyes-e vagy helytelen, hogy ezeket az akciókat támogatják a szö­vetkezetek. Szerintünk is helyes, ha a szövetkezet legszorgalmasabb dol­gozóit üdülni küldi vagy kirándulást szervez részükre. Az aratási ünnepé­lyek és az évzáró taggyűlések meg­rendezése is fontos társadalmi és po­litikai ' szempontból. Azonban, ha a kirándulások, évzáró taggyűlések, ara­tási ünnepségek stb. költségeit a mű­velődési alan terhére írják, akkor az közvetlenül vagy. közvetve minden­képpen a szövetkezeti tagság szakmai és kultúrál s fejlődését hátráltatja. S ha ez így van — márpedig az em­lített két szövetkezet adatai ezt mu­tatják — akkor keresni kell azt a mego'dásy amelv valamilyen módon kiegyensúlyozza ezeket az egyenlőt­lenségeket. Nézetünk szerint szövetkezeteink­ben a művelődési alap költségvetését az egészévi termelési tervek készíté­sekor két részre lehetne osztani. Az egyik rész kizárólag művelődési és kulturális célokat szolgálna, míg a másik részből fedezni lehetné az év­záró közgyűlések, kirándulások, üdü­lések stb. költségeit. Az így felosz­tott művelődési alap biztosítaná a ter­vezett összegek célszerű és maximá­lis kihasználását, s nem fordulhatna elő olyan egyenetlenség a művelődési alap keretein belül, ahogy ez idáig volt. Röviden: a művelődésre, kultu­rális rendezvényekre, iskoláztatásra és könyvekre szánt összegeket csak erre a célra használnák fel és for­dítva. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez így nagyon egyszerűnek látszik, a gyakorlatban azonban mindez az egyes szövetkezetek gazdasági helyzetétől függ. Ennek ellenére az a célunk, hogy megtaláljuk azokat a lehetősé­geket, amelyekkel ezt a problémái minden szövetkezetben a gazdaságii helyzetet figyelembe véve megoldják. Ahhoz azonban, hogy ez megvaló­suljon, nélkülözhetetlen a gyakorlati szakemberek véleménye, tapasztalata, elképzelése. Szerkesztőségünk ezért határozta el, hogy a lap hasábjain helyet ad a fenti kérdésekkel foglal­kozó írásoknak. Cikkünkben nem tér­hetünk ki a problémák apró, árnyal­tabb részleteire, igyekeztünk inkább nagyobb vonalakban vázolni a helyze­tet. Szeretnénk remélni, hogy az itt felvetett, s szerintünk fontos kérdés­ről a szövetkezetek vezetői elmondják véleményüket, kicserélik tapasztala­taikat s végül közösen megtaláljuk a gazdaságos, ésszerű és elfogadható megoldást. Illyés Gyula nemzetközi nagydíjat nyert Knokke belga fürdőhely kaszinó­jában hétfőn Ítélték oda a költé-' szeti biennale díjait. A nemzetközi nagydíjat Illyés Gyula kapta, iro­dalmi munkássága egészéért. A nagydijat — százezer belga frankot — a jövő évben adják át ünnepélyesen a díjnyertesnek Monsban. A közelmúltban nyílt meg Bratislavában „Picasso és a párizsi iskola" című plakát­kiállítás. Felvételünkön egy Picasso kiállítást propagáló plakát látható. YT asárnapra virradó * éjszaka 90 éves korában elhúnyt Albert Schweitzer, a nagy hu­manista, az 1952. évi Nobel-békedíj kitünte­tettje. Aznap délután a lambarene-i kórház kertjében sok ezer gyá­szoló afrikai, valamint a gabonl és a francia kormány képviselőjének jelenlétében helyezték örök nyugalomra. • * * Szeptember 1. óta járta a világot a távoli Gabonból, az afrikai ős­erdők mélyéről indult leverő hír Schweitzer súlyosan, aggasztóan beteg. Az aggodalom jo­gos volt — Schweitzer nincs már Afrika mé­lyén, nincs a világon, elment az emberek kö­zül a halhatatlanok kö­zé. De hiszen az emberi kor végső határát kö­zelítette meg dr. Albert Schweitzer miért hát a világszerte megnyil­vánuló őszinte gyász? Örüljünk, hogy köztünk élt, és tiszteljük levert gyász nélkül nagyszerű emlékét. Nem, nem megy így — az életének kilenc­­venegyedlk évében meg­halt orvos-filozófust könnyezve, megrendül­tén gyászolja Afrika, Európa, Amerika, Ázsia, Vusztráiia — az embe-Meghalt Dr. Albert Schweitzer riség. Az orvost? A fi­lozófust? Sem az egyi­ket, sem a másikat. Az embert gyászolják az emberek. Lehetett volna világ­hírű orgonaművész, gondolkodó vagy kuta­tóorvos — sokféle zse­nialitással áldotta meg a sorsa. De ő már több mint fél évszázaddal ezelőtt hátat fordított ezeknek a lehetőségek­nek. Ügy vélte: a leg­teljesebb, a legértéke­sebb élet az, ha meg­próbál segíteni azokon az embereken, akiket a lepra, a malária, a sú­lyos trópusi betegségek sújtanak. Hihetetlen akaraterővel, követke­zetességgel és tudással kórházat hozott létre a .Syógyításukra — és ne­kik szentelte az életét. Nobel-díjából tetőt épít­tetett Lamberenei lep­­rakórházára s vad és korlátolt támadások kö­zepette megmaradt a béke egyik legnagyobb és Ieghátrabb harcosá­nak az atom fenyegette földkerekségen. Müvei tömegében, évei és te­vékenysége láncolatá­ban tettek és szavak nemes egysége valósult meg: „Csak az erkölcsi magatartás mentheti meg művelődésünket a pusztulástól." Barátai a világ legki­válóbb emberei voltak, s írástudatlan négerek, évekig levelezett egy zombori faesztergá­­lyossal, de váltott leve­let a dunaújvárosi út­törőkkel, s azzal a ma­gyar nénivel is, aki azt hitte, ű hogy az „a Schweitzer“ tud ma­gyarul. Mert egész hosszú életében az emberi tisz­tesség, tisztaság, az „erkölcsi magatartás" mindenütt érthető nyel­vét beszélte, amely igenis megmenti majd az emberiséget. VÁLJON A ZENEKAROK ©»© ..................................................... FESZTIVÁLJÁVÁ Ahol szeretik a cigánymuzsikát, az elmúlt évben mindenütt megemlé­keztek Bihari János születésének 200. évfordulójáról. Mivel a verbunkos atyja Csallóköz szülötte, a CSEMADOK járási bizottsága a népművelési szer­vekkel karöltve úgy döntött, hogy az évfordulón évröl-évre megrendezik a zenekarok és a népi együttesek fesztiválját. Szeptember 5-én a dunaszerdahelyi művelődési otthonban léptek fel az együttesek és szólisták. Vasárnap délután a zeneköltö szülőhelyén, a nagy­­abonyi művelődési otthon kertjében gyűlt össze a szépszámú közönség, hogy megtekintse a műsort. Habár lényegében ott is ugyanazzal a műsorral szerepeltek, amivel a járás székhelyén, mégis a szabadtéri fellépés sokkal színvonalasabb, meghittebb volt az előző esténél s bizony a közönség több­ször vastapssal jutalmazta a cigányzenekarok, szólisták, táncegyüttesek szá­mait. \ A Vendégek is voltak az ünnepélyen. A magyarországi Abonyból a Rozmaring nevű népi együttes szereplése tette színe-, sebbé, gazdagabbá a műsort. A zenekarok különösen Nagy­­abonyban arattak osztatlan si­kert. Ehhez nagyban hozzájárult a kiváló budapesti klarinétos, Fátyol József vendégszereplése. ► De nagy sikert aratott a cigány­dalok előadásával Csuti Béláné is, akit a közönség lelkes tapsa többször visszahívott az emel­vényre. A Á hazai cigányzenekar Banyák József vezetésével szerepelt. Bár kü­lönböző munkahelyeken dolgozókból tevődik össze a zenekar, lelkes játékuk­kal elnyerték a közönség tetszését. ► Banyák István cigányprímás a du­naszerdahelyi zene­kar élén mutatko­zott be. Ez a főleg fiatalokból álló ci­gányzenekar kísérte fénykorában a jó­nevű pozsonypüs­­pöki táncegyüttest. Ezt a feladatot most is ellátták az­zal a különbséggel, hogy a püspökieken kívül a többi tánc­csoportot is kísér­ték. A zenekar jó szereplése mellett külön élményt je­lentett még a prí­másuk és klariné­tosuk szólója. Bár a műsor időtartalmára esett a Magyarország és Ausztria közötti lab­darúgó-mérkőzés, a rendezők jó szer­vező készsége során szép számú kö­zönség volt kiváncsi az együttesek, szólisták fellépésére. De nemcsak a látottak nyújtottak felejthetetlen él­ményt, hanem a népi fogyasztási szö­vetkezetek gondos, sokoldalú ellátása is hozájárult ahhoz, hogy kellemes délutánt töltöttek el Csallóköz szorgos dolgozói a Bihari-emléknapon. Azt hiszem a pozitívumok mellett valamit mégsem lehet elhallgatni. Nemcsak az én véleményem, hanem másoké is, hogy a Bihari-napokat a népi- és a cigányzenekarok vetélke­dőjévé kellene tenni. Sok jeles zene­karunk van Dél-Szlovákiában, ame­lyeknek nincs lehetőségük összemérni tudásukat, művészetüket, holott az minden bizonnyal serkentően halna további fejlődésükre. Ezért helyes lenne, ha a Bihari-napok a CSEMA­­DOK-központ'rendezvényeivé válnának és a világhírű cigányprímás szülőfalu­jában évenként találkozhatnának a legjobb cigány-. és népi zenekarok: TÓTH DEZSŐ SZABAD FÖLDMŰVES f 3 1965. szeptember 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents