Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-18 / 37. szám
Szilice szorgos népe összefogott és a nemzeti bizottság irányításával olyan hajlékot emelnek a kultúrának, amelyre bármelyik városban is büszkék lehetnének. Lesz-e elég ház? Az árvíz sújtotta csallóközi falukba visszatér az élet. Katonák segítenek a házak bontásában és csehországi építőmesterek vezetik az újjáépítést. Mindenütt idegen embereket látni, akik Kassáról, Olomoucból, Plzenből és más cseh városokból jöttek segíteni. Segítőkészségük határtalan A komáromi szövetkezet valamikor elég gyenge lábon állt. Azután új, fiatal emberek kerültek az élre, mint pl. ing. Gluch, akik kivezették a szövetkezetet a zsákutcából. Minden a leg-1 jobb úton haladt, amíg nem jött a víz. A páti gátszakadás .következtében majdnem az egész határ víz alá került. Mindössze néhány hektár lucerna és dohány maradt szárazon. — Nagyon nehéz lett volna’ védnökeink, a prostéjoviak nélkül... — mondja elismeréssel az elnök —, húsz vagon szénát, szárított Jpurgonyát, ekéket, trágyaszórókat, betonkeverő-* két' stb. kaptunk tőlük segítségképpen. Kilenc tagunk maradt fedél nélkül. Ha nincsenek védnökeink, akik felépítik a házakat, nem tudom, hol húzzák meg magukat a télen. A prostéjoviaktől kaptunk gabonát is, úgyhogy kioszthatjuk a tagoknak a fejadagokat. Két lánctalpas traktort is küldtek, amely addig lesz nálunk, ameddig csak szükségünk van r£. Morvaországi barátaink bútorral és ruhaneművel is segítettek bennünket. Azelőtt bizonyára kevés komáromi ember ismerte ezt a kedves morva várost'. Most azonban mindannyian szívükbe vésik nevét és lakóit. Faluból város Nem ünnepelték jövetelüket. Nem Emeltek diadalkapukat, csak egy kétnyelvű transzparensét: — Köszöntjük az első ifjúsági brigádot!! Körülbelül százan jöttek a nyugatszlovákiai, dél-morvaörszági és a közép-szlovákiai kerületből. Ismeretes, hogy Gútán, a 2700 házból több mint ezer rombadőlt, tudták tehát, hogy itt segíteni kell. A fiatalok elhatározták, hogy Gútából modern mezőgazdasági jellegű várost építenek. Nem hiányozhat innét a közszolgáltatások háza, a poliklinika és az alapfokú kilencéves iskola sem diákotthonnal. Az emberek Gút$n is, épp úgy mint a többi községekben érthetőén türelmetlenek. Szeretnék minél hamarabb felépítve látni otthonukat'. Nehéz probléma ez, s megoldásukat sokszor akadályozza a bürokrácia, a hanyagság és a megnemértés is. A védnökségi járások, üzérnek rengetegét’ segítenek, a helyi lakosok is mindent' megtesznek, de először mindennek a „hivatalos“ részét kell elintézni. Különböző papírokat, pecséteket, aláírásokat szerezni. S itt nincs valami rendben ... A napok egyre rövidebbek, néhány hét múlva itt az első fagy, az északi hideg szél. Lesz-é a komáromi járásban akkorra a többézér árvíz sújtotta családnak legalább ideiglenes lakása? Egy falu egy ház t- akszakálasiak védnöke a hyiírai járás. A járás vezetői egy községi gyűlésen kijelentették, hogy szeptember végére felépítik a faluban az első öt házat. Ebben azok a családok lakhatnak majd, akik a legjobban rászorulnak, pl. egy 11-gyermekes özvegyasszony. Hogyan akarják a lakáskérdést megoldani? Ügy, hogy a járás minden községe' felépít egy házat az árvíz sújtotta faluban. Az ember mindenütt csalt dicsérő szavakat hall a védnökségi üzemekre, járásokra. Az ő ségííőkészségük a legjobb gyógyír* a dunaszerdahelyi és a komáromi járás falvait ért sebre. Buda Ferenc (Komárom)' Csokoládérajongó vasutasok § HA AZ EMBER a rendező-pályaudvaron elnézi a szerélvény- és kocsiíolató vasutasok felelősségteljes munkáját', csodálattal adózik nem veszélytelen foglalkozásuknak, ügyességüknek, bátorságuknak. Ki hinné, hogy a kocsik ütközői között' léleknyugalommal sürgölődő helyre legények közt gyermeteg lelkületű, torkoskodők is akadnak! Talán nem került' volna sor a bratislavai Keleti Pályaudvaron lejátszódott eseményekre, ha a tolatás technológiája magasabb színvonalon mozogna. Előfordul ugyanis, hogy a mozdony által megpöckölt kocsi a kelleténél erősebb lendülettel szalad neki a veszteglő vagonnak, amitől annak ajtaja úgy kinyílik, mint a kéknefelejts a tó partján. És ez lett a kocsitolatók veszte. Nem tudtak ellenállni a kínálkozó alkalomnak és torkos kisfiúk módjára rávetették magukat a kocsi belsejében lapuló ínyencségekre. Az is megtörtént, hogy hála műszaki rátermettségüknek maguk nyitották fel az olyan rakoncátlan kocsi ajtaját, amely megmakacsolta magát és nem tárta fel azonnal titkait. Lakosságunk egyre fokozódó igényeit bizonyítja az a kifinomult ízlés, amellyel a vasutasok a sok ínyencség között kényeskedve válogattak. A jónak csak legjavából csipkedtek, kóstolgattak először, amíg ízére jöttek a különféle csemegének. Később aztán már kilószámra csenték el a tejcsokoládét a nápolyi szeletet és déligyümölcsöt. Alaposságukat dicséri viszont, hogy emellett néha egy kis étolaj, cukor vagy a háztartásban szükségelt hajtószíj is „elcsúszott“, vagy valamilyen jobb fajta toka De vétenénk az igazság ellen, ha mind a tizenkét „szarkát" iszákossággal vádolnánk. M.ert akadtak köztük olyan erős jellemek, akik gerincesen ellenálltak az alkohol ördögének amely tudvalevőleg butítja az ag^at. és inkább alkoholmentes má-kás szörpökre szakosították magukat. Ezzel a tarka egyveleggel négy év alatt nagy nehezen sikerült 40 ezer korona értékű kárt ö6szepofozniuk népgazdaságunk terhére. Köztudomású, hogy nemcsak a szerelemmel, de a máséval sem szabad látszani. Az eltulajdonított értékek pedig másé voltak, népgazdaságunk tulajdonát képezték. Ezért a bratislavai járásbíróság büntetőtanácsa Pavel Pastoreket 16 hónapi, Nagy Lajost és Siba M.-et 15, J. Slovákot, A. Pglakovicot, Kertest és Tóthot 14, a többi vádlottat pedig egyenként nyolchavi feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte. (k) rT~avaly tavasszal formás, erős szandáliái lepett meg az asszony. Prágából hozta, csak annyit mondott, nem volt olcsó. Itt, a szlovákiai kirakatokban nem találtam párját. Nyúztam is késő őszig, amíg az idő engedte. Idén július közepe táján ballábamon levált a sarka a talpról. Bár szabadságra készültem, mégis húztam az időt és csak kb. öt-hat nappal utazásom előtt vittem el az Obnovába.- Ez bizony varrott.- No és? Mikor lesz kész?- Két hét múlva.- Az késő, hétfőn szabadságra utazom.- Akkor vigye el a gyorsjavítóba - s megadta a címet. Elzarándokoltam tehát a gyorsjavítóba, ahol ötödiknek kerültem sorra. Megmagyaráztam: néhány nap múlva elutazom s megígérték, hogy négy nap múlva, azaz szombaton eljöhetek érte. Még megjegyezték, hogy aznap délben egykor zárnak. Szombaton negyed egykor ott voltam. Hosszú várakozás után megjelent végre egy gyönyörűen fésült hölgy és leereszkedő hangon kijelentette, hogy majd egy félóra múlva jelentkezhetem. Részemre ez már nehezebb ügy volt, mert ebéd előtt még sok mindent el kellett végeznem. Elrohantam tehát a feleségemhez munkahelyére s azzal adtam át a cédulát, hogy mielőtt ebédre megy, nézzen be az Obnovába, a fél szandálért. Az asszony fél kettőkor jelent meg szikrázó szemekkel. Ajaj. mit vétettem már megint?! Aztán röviden elmondta, hogy az Obnovában a szandál szőrén-szálán eltűnt, ami fölött az a gyönyörűen tupírozott tündér hideg nyugalommal tért napirendre, s mint akit az ügy nem érdekel tovább, távozásra készült a tükör előtt. A feleségem pattogása hidegen hagyta. A szandál A cipő mégis előkerült. Ott feküdt a pénztárosnönél, aki nem tudta mit kezdjen vele. A javítás kb. négy koronába került. Hétfőn azután elutaztunk szabadságra — Közép-Csehországba. Két esős nap után gyönyörűen kiderült s a szandál le sem került a lábamról. Az ötödik vagy hatodik nap estefelé vacsora előtt az iíHülők röplabdázni akartak, de hiányzott egy emberük. Az ott lebzselök közül pont engem szemeltek ki. Hiába szabadkoztam, vén vagyok már ehhez, jó tizenöt éve nem játszottam. Vittek erőszakkal. Hát ami azt illeti, szégyent azért nem vallottam, ezzel szemben azonban egy ugrás után a jobb szandálom egyszerre nagyon bő lett. A változatosság kedvéért ezúttal annak a sarka vált le a talpáról. -Majd Kutná Horán megjavítják — vigasztaltak asztaltársaim vacsora közt ben. Azt elhiszem, de addig kénytelen leszek ebben a melegben c’pot ho-iani. Es ki tudja, meddig? — Holnap lemegyek Kutná Hor'ro kocsin, kicsit bevásáro’-'i; iöíjön velem, vesz majd magának néhánn koronáért valami könnyű lábbelit, e-'.-it" - ajánlotta egy prágai új ismerős Másnao aztán tényleg lékocsiztunk Kutná Horára, a cseh építőművészet - nek ebbe a gyönyörű ékszerdobozába. Minden esetre a szandált is magommal vittem. Bevásároltunk egyet mást aztán kerestünk egy cipöboltot. — Menjünk be ide az Obnovába - figyelmeztetett társam - . megkérdezzük mikorára javíthatnák meg a szandált. Idős cipészmester üdvözölt bennünket. Szakavatott mozdulatokkal megvizsgálta a szandált, miközben utitársam megjegyezte: - Az elvtárs szabadságát tölti itt nálunk ... Az öreg, kezében szandálommal, szó nélkül a szomszédos helyiségbe vonult. Mi ketten kérdő pillantást vetettünk egymásra. Három legfeljebb négy perc múlva újra megjelent és átadta nekem a teljesen rendbehozott szandált. Nagyon együgyű képet vághattam, mert hirtelen mosolyra derült az arca. — Mivel tartozom? — Egy koronával. Meglepetésemben azt hiszem nem is köszöntem el. Kint az utcán azon morfondíroztam félhangosan: vajon Kutná Hóra is Csehszlovákiához tartozik? — sm-Csak ennyit ér egy vezető szava ? Miről is van szó? 1965. szeptember 3-án a késő délutáni órákban Virág bácsi, a pelsőci körzeti felvásárló és Návoj Ludovít, a Rozsnyói Népi Fogyasztási Szövetkezet felvásárlási osztályának vezetője, ellátogattak Lekenye községbe, hogy ott a befőzésre felkínált szilvát megtekintsék. A gyümölcs elnyerte tetszésüket. 120—150 ládányit (egy láda kb. 20 kg) kg-ként 1,80 Kcs árban, azonnal rendeltek is belőle. Ezzel kész is lett volna az alku. A megrendelés értelmében a szilvát kézzel 70—80 Vo-os érett állapotban kellett szedni. Az emberek — egyszerű EFSZ-íágok, munkások, nyugdíjasok — a szedés időpontjában is megegyeztek, és mindjárt másnap nekifogtak, hogy a vállalt kötelezettségüknek eleget tegyenek. Nagy igyekezettel folyt a gyümölcs gyűjtése — pedig nem könnyű munka a fán csimpeszkedve mázsákra menő mennyiséget szedni. A falusi ember azonban az adott szavát mindenkor igyekszik betartani. Meg a pénzre is szüksége van. ök nem olyanok, mint ebben az esetben a fentebb nevezett felvásárló üzem felelős dolgozója, Návoj Ludovít. A körzeti megbízott Virág bácsi ebben csak figura volt — őt a jó szándék és a munka szeretete vezette, amikor a felettese ígérete alapján biztatta az embereket, hogy csak fogjanak hozzá a munkához, mert hétfőn, azaz szeptember 6-án ő is jön az autóval a helyszínre átvenni az árut. A vásár azonban dugába dőlt, „meakulpázva“ mosta kezét és azt magyarázgatta, hogy ő nem tehet semmiről, ő csak megbízott. Hogy is történt? Egynapos késéssel megérkezett az ígért autó (tehát szeptember 7-én). Egy rakomány gyümölccsel elporzott, ígérve, hogy a másik rakományért is jön. Jött is. Az első fuvart el vitte Rozsnyóra a járási raktárba, hogy kéthárom óra múlva ismét visszahozza. Indoklás: a járási raktár nem veszi át az árut, mert már nincs szüksége befőzésre való szilvára, de ha a termelők akarják, akkor a megegyezett egy korona nyolcvanas ár helyett egy koronás árban mint hulladék szilvát átveszik. Hát ez még már mi? Ha nincs rá szükségük, akkor minek rendelték meg? Ki a felelős ezért? A termelő, aki a megrendelésnek eleget tett, vagy az, aki megrendelte? Józan egyszerű parasztésszel mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a megrendelő. Ha pedig a megrendelő a hibás, akkor miért a termelő fizesse a kárt? Azt mondják, nem nagy tételről van szó. A termelők nyakán maradt éretlen szilva mindössze csak 25—26 má-Kirándulás Santovkára A nap délelőn járt és meleg, ragyogó sugarait diadalmasan ontotta a fürdőzokre. Mi, mármint az öregebbje inkább árnyékot kerestünk. Meg a szomjúság is hajtott bennünket a vendéglő tárt ajtaja felé. Barátom ugyan megjegyezte, hogy nem valami dicsőséges cselekedet a párolgó vízzel telt medencéket elkerülni, mert olyan érzéssel megy haza az ember, mint aki Rómában járt és nem látta a pápát, de azért mégis jobbnak látta, ha az út fáradalmait a fürdözőkhöz kísérőül szegődök népes táborában, a borgőzös kiskocsmában pihenjük ki. Őszintén megmondom, bort nem ittunk. Persze nem azért, mert talán nem szívleljük. Megisszúk mi is hébe-hóba, úgy mondjával, hogy jó kedvünk is legyen, de a lábunk ne mondjon csődöt. Ez esetben azonban „motoros" emberek voltunk. A „motoros" ember pedig, mint azt a törvény is előírja — ne szeszt igyon, hanem vizet, vagy a jobbik esetben ásványvizet. Így történt aztán, hogy míg mások borozgattak, mi a szántói vízzel telt poharakkal koccintgattunk. Persze meg kell hagyni, hogy jól esett a hűsítő „vizecske“. De a lelkiismeretem nem hagyott nyugton.- Fürödni jöttél és nem fürödtélj Milyen élményeikről számolsz majd be otthon? - hallom mind erőteljesebben a bensőmből kitörni készülő kérdést. Száz szónak is egy a vége - mondom a „komámnak" - valamit feltétlenül meg kell néznünk! Egyhangúlag a palackozó mellett döntöttünk. Üvegcsörömpölés, gépcsattogás, de ember sehol! Meglepődtünk egy kicsit, mert arra számítottunk, hogy beléptiinkkor a kíváncsi szemek sokasága szegezödik reánk. De nicsak, valaki azért van itt. Egy csinos menyecske siet hozzánk. S mikor megszólít, hangja izgalomról árulkodik. Talán azt gondolta ellenőrizni jöttünk. Nem teketóriáztunk sokat, hanem beváltottuk, hogy bennünket a kíváncsiság hajtott ide. - Megnyugodt.- Itt a vissza kerülő üres üvegeket vizsgáljuk ' - magyaráz pár lépés után. Egy kislány is van itt, aki a hibátlan üvegeket a futószalagra helyezi amejy az önműködő üvegmosógéphez továbbítja. Majd többszöri mosás és öblítés után az üvegek ellenőrzőlencse alá kerülnek és ha megfelelnek a követ^rmnyeknek - erről egy fekete szemű kisleány dönt - akkor az önműködő töltőgép szépen sorban továbbítja az üdítő ásványvízzel telt üvegeket a ragasztógép alá, hogy hirdessék a „Santovka" ásványvíz országhódító diadalat• NYUSTYIN FERENC, Ipolyszakálas A dunamocsi halászcsárda dacolva ellenállt a vén folyó árjának és alig apadt a víz, máris vendégek töltöttek el néhány órát kellemes környezetben. Bár már őszbe hajlik az idő, mégis sokan keresik fel a „csárdát“, mert a szövetkezet megbízottjai sokoldalúan törődnek a szórakozni vágyók ellátásával. A képen látható Jókai Irma és Fülöp Ferencné az éhséget csillapítják ízletes főztjeikkél. Szenei Gábor pedig azzal törődik, hogy jóillatú barackpálinkát és zamatos bort mérjen a szomjazóknak, jókedvűeknek. Alig telt el két év és a dunamocsi halászcsárda igazolja a várakozást, azt, hogy ha a szövetkezet közvetlenül juttat el saját termékeit a fogyasztóhoz, olcsóbb és ízletesebb az. zsa, és az értéke is alig haladja meg a négy és fél ezer koronát. Mi ez önnek, Návoj elvtárs, aki csak nagy tételekben dolgozik? Azoknak viszont, akiket becsapott és felelőtlen szavával felesleges munkavégzésre késztetett, e kevés is sok. Később a termelők ponclústól-pilátusig futkostak, hogy igazukat bizonyítsák, a kárt pedig megfizettessék. A leszedett szilva türelmesen várja a sorsát — de mégsem. Az idő közbe lépett. A gyümöles lassan romlásnak indult és értékét vesztetté. Végül szeptember 8-án a felvásárló üzem autója újból megjelent és a kényszerhelyzetbe jutott termelők kénytelenek voltak" égy koronás áron eladni a szilvát. Takács András
