Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-18 / 37. szám

Korszerű istállóban eredményezői a tojástermelés A szövetkezetek látogatása alkal­mával több helyen találkoztam kor­szerűen berendezett baromfifarmmal. Legutóbb a fegyverneki szövetkezet eredményes nagyüzemi tojástermeié-' 6ére hívták fel a figyelmemet. Az út mentén, a községtől kissé távolabb építették a 6000 baromfit befogadó mélyalmos telepet. Milyen hasznot hozott a közösnek és milye­­nek voltak előző esztendei eredmé-1 nyeik? Ezek a kérdések foglalkoztat­tak, amíg eljutottam az EFSZ irodá­jáig, ahol Csömör Sándor zootechni­­kussal és a szövetkezet könyvelőjével folytatott beszélgetés közben megis­mertem a helyzetet. Három esztendei tapasztalat birto­kában már megtudják ítélni az új telep hasznosságát, mert nem mind­egy ám, hogy milyen körülmények között termelik a tojást. Ez ugyanis a tojófajtán és a takarmányozáson kívül az istállózástól is függ. Ezt a három tényezőt tartották szem előtt a fegyverneki szövetkezetben. Az első esztendőben olyan állo­mányt tartottak az újonnan felépített istállóban, amilyen volt. Tehát ha­szonállománnyal (U-tenyészet, amely fogyasztási tojásokat és húst termel, csoportosan ellenőrzik a tojáshoza­mot. Ebben a tenyészetben indokolat­lan a kakastartás, mert a megtermé­kenyített tojások hamar elromlaná­nak. Az U-tenyészet a D-tenyészeten kívül az A-tenyészetekhez kapcsoló­dik, mert az A-tenyészetek adják a keltetési tojást a D-tenyészeteknek és azok a naposcsirkét az U-tenyé­­szeteknek)' kezdték, majd 1964-től fogva rátértek az A-tenyészeíre. A jelzett esztendőben termelt 795 720 tojásból 176 ezret keltetőbe adtak. Ezen kívül értékesítettek 117 mázsa baromfihúst. Mindezekért 793 212 ko­ronát vételeztek be, amely összegből a keltetőbe juttatott tojásokért 254 ezer 637 korona nyersbevételt köny­velhettek el. Ez is bizonyítja az A-tenyészet igen magas hasznosságát Ezek után természetes, hogy idén is az A-tenvészet mellett döntöttek. Ez évi tervük 920 000 tojás és 120 mázsa baromfihús kitermelését tűzte ki célul, s 936 150 koronás nyersbevé­tellel számolnak. Az esztendő első felében piacra adtak 483 440 tojást és 15 mázsa baromfihúst 467 953 korona értékben. A célkitűzésbe tehát hiba csúszott. Nem számoltak ugyanis az­­?al, hogy ebben az évben szekszálí anyagot vásárolnak, miszerint az állo­mányban nagyon kevés lesz a kakas, amelyeket pár héten belül értékesít­hetnének, másrészt a múlt évben bé­­helyezett tojóállományban — a jelzés szerint’túlzsúfoltság következtében — Coccidiosis jelentkezett (spórás vég­lény, főleg a hámszövetbe fészkeli be magát és ott élősködik. A spórák a talajon képződnek és az eleséggel, valamint az Ivóvízzel jutnak az állat' szervezetébe, ahol ivartalan úton sza­porodnak. A higiéniai eljárások szi­gorú betartásával védekezhetünk el­lene, amely lényeges kiesést okozott. Például a keltetőbe nem adhattak csak 26 000 tojást. Egyébként a fegyverneki szövetke­zét baromfitenyészetében már a leg­korszerűbb módszert alkalmazzák, figyelembe Vive a termelés ökonómia’ hatékonyságát. Ezt a célt szolgálja például az is, hogy a tojókat évente lecserélik. A lecserélést mindig au­gusztus utolján végzik, amikor az egész állományt átadják a feldolgozó üzemnek. Az állomány értékesítése után kö­vetkező hónapban — szeptemberben — a tojóházban tisztogatást végeznek, ami a mélyaiom kicseréléséből, az épület fertőtlenítéséből és más ehhez hasonló munkálatokból, valamint a karbantartási tevékenységből áll. Év közben a nevelőházban fölkészí­tik az új állományt, s a tisztogatás eredményes befejezése után október elején áthelyezik a tojóházba, ahol tovább folytatják az állatok fölkészí­tését a lehető legnagyobb termelésre. Ekkor már a tyúkok számottevő része tojik. Ez a folyamat évente hasonló módon ismétlődik. A tojóházban elhelyezett tyúkok takarmányozására a keverőüzem által készített baromfitápot alkalmazzák. Ezenkívül adnak a tyúkoknak búza­­ocsut, zöldlucernát (nyáron), élesztőt a szokott mennyiségben. Télen hydro­­zolt is kapnak a tyúkok a kifogásta­lan egészségi állapot megőrzésére. Visszatérve még a szekszált anyag vásárlására, meg kell jegyeznem, hogy a fegyverneki szövetkezet szer­ződést kötött a csibéket szállító kel­tető üzemekkel. Azok arra kötelezték magukat, hogy az átadott állatoknak 80 %-áből tojó származik. A szövet­­kezetesek nem is nagyon csalatkoztak, mert a valóságban elérték a 75%-ot'. Ilyen kis eltéréssel mindig számolni kell. Persze a keltetőüzemek megté­rítették az 5 % különbséget. Most a szövetkezet dolgozói javá­­ban tisztogatják a farmot. Milyenek a jövő esztendei kilátásaik? Nagyon biztatóak,, mert gondosan fölkészített, fejlett tojókkal állnak majd rajthoz, ami biztosítéka lesz a jó tojásterme­lés elérésének. KOKSZA ISTVÁN Egyetemes talajvizsgálattal a belterjes termelés felé A mezőgazdasági termelés növelé­sének alapja a talaj. A növényter­mesztés sikere nagymértékben függ az egyes talajnemek jó vagy rossz tulajdonságaitól. A talaj jó vagy rossz tulajdonságait ennek „kolloid“-tartai­­ma (legkisebb szabadszemmel nem látható szemcsézettsége 0,0001—0,001 milliméter), vízfelfogó, -kötő, -átnem­­eresztő, - víztároló képessége, táp­anyagkötöttsége, vegyi- és kémhatása határozza meg. A helytelen gazdálkodás oka he­lyenként annak, hogy sok az olyan elpusztult talajunk, amely egészen vagy részben „kiesik“ a termelésből. Talajaink mozaikszerűsége, a talaj­nemek sokfélesége, már az 1909. évi kataszteri alapmunkálatok osztályba sorolási adataiból is világosan kitűnik. A szakember előtt látható volt ennek alapján is, hogy a talajszakértői tudo­mány eredményeik gyakorlati meg­valósítását célzó technikai,óvintézke­déseket a megfelelő „röntgenlelet“ szerinti taiajtérképezés elvégzése nélkül véghezvinni bajosan lehet. A Csehszlovák Mezőgazdaságtudo­mányi Akadémia dolgozóinak javas­lata alapján a kormány 1961-ben jó­váhagyta az egyetemes talajvizsgála­tok végzését. A munkálatokat a ja­vaslat az 1961-től 1965-ig terjedő időre ütemezte be, 845 szakemberrel 7,5 millió hektárnyi mezőgazdasági területen, 600 000 talajszelvény vételt (szondát) számítva, s a 2,8 millió talajanalízis költségét (7—16 hektá­ronként egy szonda) 120 millió koro­nára becsülték. Hrassko Juraj mérnök a Bratislava! , Talajkutató Laborató­rium igazgatója idén júliusban rámu­tatott arra, hogy a munkálatok pót­lása, kiegészítése nélkül azok ered­ményeit a gyakorlatban hatásosan hasznosítani nehezen lehet. Meg kellett keresni tehát a módot: egyrészt ezeknek a hiányos munkáia-Közismert tény, hogy az idei esős időjárás az egyes növényvédelmi munkák és a vegyszeres gyomirtás elvégzését is hátráltatta és gátolta. Sok esetben megtörtént, hogy bár a növényvédelemhez szükséges vegy­szereket szövetkezeteink, állami gaz­daságaink és más gazdasági üzemeink időben és kellő mennyiségben besze­rezték. de a folytonos esőzések vagy a talaj;, felázottsága miatt azok nem kerülhettek felhasználásra. Számtalan helyütt maradtak tehát nagyobb mennyiségű, egészségre káros, sőt mérgező hatású vegyszerek raktáron. Mivel e vegyszerkészletek ' pontos ismerete a jövő évi növényvédelmi \ 0SZABAD FÖLDMŰVES 1965. szeptember 18. toknak gazdaságos pótlására, másrészt a már kiadott költségek megmenté­sére. valamint a jövőben végzésre kerülő munkák tökéletesítésére, s a Célnak megfelelő gyakorlati kihasz­nálására. A dunaivánkai Baromfite­nyésztési N. V. 2900 hektáros gazda­ságában talajvizsgáló feladatomat úgy végezteti, hogy az megfeleljen nem­csak a fenti szempontoknak, de azzal segítséget is nyújtsak azoknak, kik­nek kötelességük a már kész talaj­szakértői munkálatok eredményeit a gyakorlatban megvalósítani. Munkám eredményeit ez idő szerint a következőkben foglalhatom össze. Az egyetemes talajvizsgálat munká­latai alapján, a hiányosságok pótlása után olyan talajvizsgálatt kartoték­lapokat (talajkartotékokat) volt szük­séges fölfektetni, amelyek mint rönt­genlelet mutatják a tényleges állapo­tot. Ezek alapján az egyetemes talaj­­vizsgálat eredményeit haladéktalanul, nehézségek és újabb költségek nélkül a gyakorlatban hasznosítani lehet. Szükséges ehhez megállapítani, hogy az 1909. évi kataszteri adatok és az egységes talajnyilvántartás alapján a kérdéses terület parcellaszámát, ki­terjedését, művelési ágát, usztáiyba­­sorolási adatait összehasonlítás után összhangba kellett hozni a gazdasági üzem ide vonatkozó adataival. A ka­taszteri ún. színes térképek alapján meg kellett állapítani az egyetemes talajvizsgálat szondáinak tényleges helyét, s a vizsgálat adatainak ered­ményét, továbbá az üzemi adatok alap­ián a területen termesztett növény nemét és ennek évét, valamint az elő­­vetemény, annak istálló- és műtrá­gyázás! adatait, s végül a talaj neme szerint a vetésforgó helyességét vagy helytelenségét. Ezeket azonban nem­csak a kérdéses tábla egész terüle­tére, de annak egyes részeire is, (hi­szen 50—60 hektárnyi, sőt nagyobb terv, illetve vegyszerszükséglet meg­állapításának egyik fontos alapköve, összeírásával a körzeti növényvédelmi technikusokat bízták meg. Feladatuk a vegyszerkészletek pontos összeírá­sán kívül azok minőségének, haté­konyságának és a tárolás módjának ellenőrzése. A tárolással kapcsolato­sán feladatuk a szakszerűség' mellet? ellenőrizni, hogy a tárolás módja megfelel-e az éivénves egészségügyi biztonsági és más előírásoknak. Reméljük, hogy szövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink és más gazdasági üzemeink már saját érdekükben is a körzeti növényvédelmi technikusoknak a leltározásnál hatékonyan segítsé­gükre lesznek, s így az egyes üzemek, valamint járások növényvédelmi vegy­szerkészletének leltározása mielőbb elkészülhet. Renczés Vilmos területről van szó). Az egyetemes 'ta­lajvizsgálat alapján figyelemmel kel­lett kísérni a talaj kémhatása szerint megfelelő növény kiválasztásának he­lyességét, a kémhatás alapján előirt' mészszükségletet (annak nemét és mennyiségét) a fenti területekre. Meg kell állapítani a talaj nemét, tekin­tettel az egész és a részleges terület­egységekre, valamint az agrokémiai adatok alapján a foszfor és K2O.szük­ségletet, majd a megfelelő műtrágya­­mennyiséget, a műtrágyára fordított költségeket az 1964. évi előírás sze­rinti korona értékben. A talajvizsgá­latok alapján kívánkozó műtrágyázás költségeit összehasonlítottam a pausál módon végzett trágyázás adataival. Ahogy a talajvizsgálati kartotéklapok adatai mutatják, alkalmazásuk nehéz ezrek megtakarítására vezetett. Az Ivánkái mezőgazdasági üzemben ez az üzemi tartalék 2000 hektáron 154 000 korona tiszta hasznot jelent. Rá kell mutatnom végül arra, hogy a műtrágyázás helyes alkalmazásának kérdése a különféle új módszerek ellenére (Kolerik, Bayer) még ma Is megoldatlan kérdés. A talajvizsgálati kartotéklapok alkalmazásával szerin­tem nagyot lendíthetünk ezen a té­ren is. KMOSKÖ LASZLÖ, mérnök Újabb módszer a szénaliszt készítésére Litván tudósok új módszert dolgoz­tak ki a vitamindús szénakoncentrá­­tum készítésére. Egy traktor oldalára akasztott fűkaszálógéppel levágják a füvet, felaprítják és szállítószalagon a traktor által vontatott tárolóba jut­tatják. (A berendezés sebessége órán­ként 30 kilométer.) A felaprított füvet az önműködő forgó szárítódobokhoz viszik, s azok gyorsan megszárítják. Az így gyorsan megszárított zöldtö­meg megtartja a zöldtakarmány ösz­­szes olyan tulajdonságait, amely lassú szárítás esetén veszendőbe menne (vitaminok, fehérjék, ásványi sók egy része stb.). Ezzel a berendezéssel óránként négy mázsa szállításra kész, zsákokba csomagolt illatos szénalisztet lehet termelni. Az egész folyamat a kaszá­lástól a csomagolásig csak 6 órát vesz igénybe. Az így készített szénaliszt előnye, hogy hosszú ideig raktározható zárt helyiségben, s a helyszükséglet csak egy ötödé a szénáénak. A kaszáló­aprító és szárítóberendezést egy-egy ember kezeli. A szénallsztet a takar­mánnyal vagy az itatóvízzel vegyítve etetik. Az állatok a lisztet szemcsés alakban — mint szénadarát — önma­gában is szívesen fogyasztják. Leltározzuk növényvédelmi vegyszer-készletünket A csábi pincékben még mindig sok „háromemberest’' lehet találni. Szerencsére, az utóbbi években már ók is áttértek az oltványtelepítésrt. A „háromemberes“ Az utóbbi évékben a szőlészeti szakembereknek elsőrangú felada­tává vált a dfrekttermő szőlő likvi­dálása. Az 1949-ben kiadott 288-as számú hivatalos rendelkezés szigo­rúan megtiltja az egyes szőlőfajták további telepítését és egyben elő­írja a már meglévők fokozatos lik­vidálását. Rendelkezést hoztak,- de semmi nem akadályozta meg bün­tetőszankciókkal és más eljárások­kal a további telepítést és így 3370 hektár? közéi 8000-re emelték az elmúl? tizenöt' évben. Ezért kormá­nyunk tavalv újabb rendelkezés? hozo?? (323/64 számút) a jelentős kérdés megoldására. A direkttermő térhódítása A százfordulői filoxéra vész után kezdték nálunk telepíteni a Novát, Othellót', Delevárit, Izabellát, Száz­szorost'. Később a 30-as évek ele­jén, a nagy gazdasági válság idején ültettek a kistermelők nagyobb méretben Novát és Delavárit. Ez főleg abból ered, hogy azokban az években drágán árulták az oltvá­nyokat és a peremtező szereket, viszont' a bor ára egészen alacsony volt. Hazánkban a legnagyobb ará­­nvű dfrekttermő telepítések Dél- Szlovákiában vannak és főleg a !eg­­lgénytelenebb Nova fajié? ültették a legnagyobb mértékben. Akkori­ban csak néhánvan, akik tudták', milyen káros hatású a sárga színű lé az emberi szervezetre, tiltakoz­tak a Nova telepítése éllen. A har­mincas év végén több ; országban hoztak rendelkezést a Nova telepí­tésének megakadályozására. A No­va azonban dacolva ellenállt az „okoskodőknak“. Hazánkban sem sikerült útját állni telepítésének, és manaoság nemcsak a napos domboldalakon zöldell, hanem a falusi házak falaira kúszva adja évi aazdag termését, mélynek „róka­ízű" borát issza boldog, boldoqta­­tan, gyermek, felnőtt egyaránt. Erre azt mondhatnánk: azért van a bor, hogy igyák. S ha valakinek jobban ízlik a nova-bor, mint a zöldszilváni vagy a rizíing, hát igya! Elvégre, ízlés dolga! Ki­nek mi közé hozzál? Ez igaz lehetne, ha az Ilyen bor élvezete csak ízlés dolga lenne, Dé nem az, hanem társadalmi ügy a fogyasztása. Miért? Ismeretes, hogy a nova faszeszí és még más kisebb hatású mérgező anyagot tartalmaz, amely különö­sen káros a májra, az idegrend­szerre és általában az emberi szer­vezetre. Ezért nem lehet közömbös az élvezete és álljt kell parancsolni a további telepítésnek. , Vannak vidékek (a losonci járás déli része stb.), ahol nemcsak á felnőttek, hanem a gyerekek teáját is nöya-borral ízesítik, s bizony gyakran előfordul, hogy a fiatal­korú is felhajt néhány pohárkával Úgy szomjúság vagy éppen köhö­gés, torokfájás ellen. Ügy növek­szik az új generáció is, mint apáik. Életük egyik fő tényezője a nova! A szombatestéket', a vasárnapokat' a vén pincében töltik és nyakalják a torkot kaparó savaoyú lőrét, s másnap újból azzal gyógyítják be­teg gyomrukat, kőválygó fejüket. Őszidőben, amikor forr a bor, sok faluban megáll az élet. nem érdekli az embereket a mozi, televízió, mű­velődési élet, csak a sárga méreg. A törvény kötelez Másfél évtizeddé! ezelőtt tör­vényt hoztak a direkttermő szőlők terjeszkedésének megállítására. Az eredmény: megkétszereződött az. Ki lehet a hibás? Azt hiszem, elsősorban a nemzeti bizottságokat terheli a felelősség, mert nem érvényesítették tör­vényadta jogaikat azokkal szem­ben, akik visszaéltek a rendelke­zéssel. Dé fetróhatjuk a népműve­lési szerveknek is azt, hogy isme­retterjesztő előadásaikon keresztül nem világosították fel a lakossá­got a direkttermő, főleg a hova bor káros hatásáról. Meg kell emlí­teni azt is, hogy a sajtó szintén keveset tett e fontos ügy érdeké­ben. Miért telepítenek Novát? Több helyütt néhány évvél ez­előtt azt vetették fel mentségül, hogy az ő határukban csak a nova terem meg. A házak környékén a szőlőbetegségekre hivatkozva léte­sítik a nova-lugasokat. Furcsa in­dok az akkor, amikor a permetező anyag olcsó és kézügyben van a szőlő, amelyet tényleg időben meg­védhetnek a peronoszpóra vagy más betegség ellen. Beigazolódott az is, hogy azokban a községekben, ahol a „nem terem meg más sző­lőt“ emlegették, a közös többhek­táros nemes szőlőtelepei gazdag termést hoztak. Az említett példák Is igazolják, hogy a legtöbb helyen van mód oltványtel építésre. Csak azok nem akarják ezt beismerni, akiknél a kényelem a fő szempont és meg­feledkeznek vagy nem akarnak tudni arról, hogy nemcsak ember­társaik, hanem saját gyermekeik szervezetét is mérgezik a nova nedvével. S még egyszer az illetékesekhez: ha már törvényt hozott kormá­nyunk, nem kellene-e annak végre­hajtásáért síkraszáilni? Vagy talán elegendő lesz továbbra is, ha a nemzeti bizottságok egyes funk­cionáriusai nyakalás közben el­mondják, hogy miért „háromembe­res" a nova-bor? (Kettő tartja és a harmadik önti azt az áldozatba.) Nem, nem lesz elegendő! Vala­mennyiünk feladata lesz, hogy sok­oldalú propagációt fejtsünk ki a direkttermők és főleg á nova ellen s maradék nélkül végre kell haj­tani azokat az intézkedéseket, mely hadüzenet a sárga méregnek. Tóth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents