Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-18 / 37. szám

A haltenyésztés nemcsak nálunl Szlovákiában, hanem déli szomszé dainknál is eléggé mostohagyere volt. Amíg azonban nálunk manap Ság is egyhelybentopogás észlel hető, addig Magyarországon a utóbbi években a kutatóintézete a haltenyésztő gazdaságokkal kar öltve serényen tevékenykednek haltenyésztés fokozásáért. A Gödöllői Kisállattenyésztéi Kutatóintézet egyik előretolt bás tyáján, Tolnán a holtágak gazdasá gosabb kihasználásával foglalkoz nak. Elsőrangú feladatuk neme halanyag előállítása, a takarmánj keverékek tápérté­kének a megfigye­lése és természete­sen a mesterséges keltetés. Emellett olyan prémes álla­tokat tenyészteni, amelyek elfo­gyasztják az érték­telen halat és tisz­títják a fölösleges növényzetet a holt­ágból. Valóban körsé­tánk során a telep egyik részlegén karcsútestű vidrák sürögtek-forogtak a korszerű ketre­cekben. Táplálékuk szeméthal és se­­lejtcsirke. Ennek az állatnak értékes a szőrméje, egy­­egy téli szőrméért 600—700. forintot fizetnek, A telepen egész sor keltető meden­cét is találtunk. Eddig pontyot, csu­kát, harcsát, keszeget, és balint sikerült mesterséges úton keltetni • és betelepíteni a holtágba. Séta a holtágon A motor vígan bereg és a csónak egyre gyorsabban szeli a dunaág selymes vizét. Alig haladtunk azonban néhány kilométert, egyre szűkült a meder és szorosabban ölelt körül a nádtenger. — Néhány év múlva benövi az egész ágat — jegyzem meg. — Ha tétlenül néznénk, tényleg így volna — válaszol mosolyogva a megnyerő arcú telepvezető. — S mit tehetnek ellene? — .Ráuszítjuk a nütriát. — Nem értem. — Pedig egyszerű. A nutria el­rágja a gyökérzet felett a nád szá­­rát, s így az kipusztul. — És nem szöknek meg? — Ha szabadon engednénk ... csakhogy drótkerítéssel vesszük körül őket, amelyet aztán tovább­­tovább viszünk, ha végeztek a nádpusztítással. Persze, közben felnőnek, megerősödnek és télen értékesítjük nemes prémjüket. — S mi lesz ezzel a vizet elbo­rító zöld növényzettel? — Ne búsuljon. A békalencsének is hadat üzenünk. Lelegeltetjük a halakkal. — Halakkal? ... — Igen, a kínai ponty növény­evő. Azt telepítünk majd ide s ak­kor majd elfogy a lencse és a halak szépen fejlődnek tőle. — Mivel táplálják még a hala­kat? — Takarmánykeverékkei. Csak­hogy nem szórjuk úgy a vízbe, mint eddig, mért akkor sok volna a veszteség — magyarázza a szak­ember. — Először nyerstojás, keve­rékkei gubacsszerűen összefonjuk a táplálékot s aztán alig vész kárba valami. Csobban a víz s egy jókora csu­ka fénylő teste csapódik fel a nap­fényben. — Ebből a dúvadból sok van? Sárji Emil a vezető megtekinti a vidra-telepet. Qár... féllábszárig ér. Vagy még azon felül. Hogy menjek át a major udvarán? Itt gumicsizmában járnak az emberek. Én vékony félcipő­ben vagyok. Keresek valami csapást, valami keréknyomot. De csak tócsa csillog mindenfelé. Pedig be kell men­nem az irodába, az elnökhelyetteshez. Tudni akarom, hol tartanak a vetéssel. Tegnap is erre jártam, beszélni akar­tam a vezetőkkel, de azt mondták, az elnök az iskolán, az elnökhelyettes meg valahol másutt van. Talán a la­kásán, talán valamelyik istállóban. De az is lehet, hogy a határban. A felesé­ge biztosan tudja. A városban volt. A cipőm egyszínű a nadrágom aljá­val. Csupa lucsok. Az irodában moso­lyognak, kajánul nézik a lábam. Nem törődöm velük.- Az elnökhelyettest keresem. Szőke, vékony arcú leány világosít fel.- Ilyenkor nem szokott bejönni.- Otthon ebédel talán?- Igen.- Akkor megnézem otthon. A leányka összehúzza vállát, ráka­csint a barátnőjére. S amikor hátat fordítok az irodának, hallom, hogy kuncoa.- Hihihi... Tudom, hogy csodálatosan fett a cipőm, meg a zoknim, de azért nem kell az embert kinevetni. Nem akarok a lányra gondolni, a kuncogás persze bálttja hiúságomat. Nem sokáig. Megint a sárban vagyok. Kerülgetem a vizet, ugrálok, hiába. Sár közepén nem lehet a sarat kikerülni. Aztán be­nyitok az elnökhelyettes lakásába.- Jónapot. Köszönésemre senki sem válaszol. A kályha ontja a meleget. Szürke macska pislog az asztal alatt. A heve­­rőn pirossal hímzett párna. Kis kerek asztalon levél, meg újság. A rádió hal­kan szól, csak ember nincs a lakásban. Tehát csak itthon vannak... Várok. Hallgatom a zenét, nézem a mennyezetet, majd a padlót, aztán a szunyókáló macskát. Leülnék, de csak várok. Csak bejön valaki. Csapdába estem lebb megyek hozzá, megüt. Visszalé­pek, de azért beszélek. Az ablak előtt suttogást hallok, és hirtelen nyílik az ajtó. Kövér, tokás ember jelenik meg a küszöbön. Sáp- - Én a feleségét nem kája a fejebúbján, pocakját előretolva értse meg. Soha életemben liheg. Arca tűzpiros, majd kicsattan, tam. ismerem, nem lát-Villogó szemeit összehúzza és az ajká­ba harap. Nem tudom, ki tehet ez a hentes.- Az elnökhelyettes elvtársat kere­sem. Leengedi a fejét és bólogat.- Komolyan?...- Igen ... Ugyanis szeretném meg­tudni ...-Hogy itthon vagyok-e? Nem értem, miért beszél így velem, nyilván tréfál.- Először igen. Másodszor ...- Hogy itthon van-e a feleségem. Igaz? A szemöldököm hirtelen felszalad.- A felesége? ... Nem. Én arra va­gyok kíváncsi...- Tudom kérem. Foglaljon helyet, a feleségem rögtön jön. Már látom, hogy valan.i félreértés történt. Az elnökhelyettes képe egyre vörösebb. Néha nagyot lélegzik. Ka­bátja majd szét reped a mellén. Tisz­táznom kell a helyzetet.- Nézze, elvtárs .. . Hangosan rámkiált:- Én magának nem vagyok elvtársa.- Dehát értse meg ... Kezét ökölbe szorítja és egy lépést tesz felém. Fölényes, pöffeszkedik, de a tokája reszket.- Fogja be a száját, maga striciI Elfehéredek. Mi az istent akar ez az ember?- Maga nem ismer engem ...- Nem ... Én nem ismerem... De majd a feleségem.- Semmi közöm a feleségéhez.- Na na, majd rögtön meglátjuk. Látom, hogy az ügy nagyon komoly, önkéntelenül is előbbre lépek, hogy megmagyarázzam neki a dolgot, de akkor felemeli a kezét. Nagy, húsos keze van, a tenyere csillog. Ha köze-Franciaország is atom-nagyhatalom 1 Munkában a tolnai halászok. A legutóbbi megállapítások szerint már Franciaország is felsorakozott az atomenergiát széleskörűen alkalmazó legfejlettebb országok mögé. Erre utal az is, hogy sajátos és teljesen független irányt szabtak az atomerő békés felhasználására. Milyenek az ország legújabb eredményei? A Francia Atomerő-Bizottság beje­lentette, hogy irányt szabtak a — már meghatározott program szerinti — atommagfizikai meghajtású erőművek létesítésére. Az ezirányú beruházások 1964-ben az 1963-as évhez viszonyít­va 3789 millióról 4257 millió frankra növekedtek, ugyanakkor az ezen a szakaszon foglalkoztatott dolgozók száma az 1962-es évhez arányítva, 1964-ben elérte a plusz 17 %-ot. Az 1963-as esztendőben a magfizi­kai üzemelésű G—1, G—2 és a G—3 jelű erőművek a Marcoulei Magfizikai Kísérleti Telep energetikai hálózatába 65 MW-nyi energiát szolgáltattak. Je­lenleg ugyanezek az atomreaktorok 24 óránként 1,5'millió kWó villamos energiát juttatnak a villanyhálózatba. Ezt azért is nagy eredménynek köny­velik el, mert a központ fő feladata a plutónium előállítása. Chinonban grafittal moderált gázzal üzemelt három Electricité de France típusú (EDF) reaktort építenek. Ket­tőt már beindítottak, a harmadikat pedig most szerelik. Az ADF—4 jelű atomreaktor, amely Chinontól észak­keletre működik, 500 MW teljesítő­­képessségü. Az EDF—5 jelű rekator helyét még ebben az esztendőben ki­jelölik. Ennek az erőműnek terveit jelenleg készítik. Az EDF típusú reak­torok jellegzetessége az, hogy ener­gia-gyártási teljesítőképesség s más tényezők szempontjából mindegyik különbözik egymástól. Franciaországban ugyanúgy mint Angliában grafittal moderált atom­reaktorokat alkalmaznak, s nem is számolnak a jelenlegi program meg­változtatásával. Persze a kutatók más típusok megfigyelésével is foglalkoz­nak. A Choozban most épülő 266 MW-os magfizikai üzemelésű energe­tikai művet Belgiummal közösen épí­tik. Továbbá grafit moderátor és ne­hézvíz változatú reaktor létrehozásán is fáradoznak. Északnyugat-Francia­­országban egy EL—4 jelű 73 MW tel­jesítőképességű kísérleti reaktoron is dolgoznak, amelyet jövőre állítanak be teljes üzemelésre. Megterhelése nagyobb lesz az EDF—4-es reaktoré­tól. Az első Rapsodia típusú részecske­­gyorsító reaktort az Euratommal köz­reműködésben Carodachban szerelik. Ez ugyancsak jövőre üzemel majd teljes ütemben. A kísérletezők a meg­jelölt akciókkal egyidőben a részecs­kegyorsító reaktorok problémájának megoldásán is fáradoznak, de a Har­monia és Mazurka jelű reaktorokon fizikai, mechanikai és más kísérlete­ket is folytatnak. Tavaly Carodachban befejezték a Caesar jelű kísérleti reaktor építését, amelyet az uranium-grafitrácsok ta­nulmányozására, továbbá a reakciók láncolatainak megfigyelésére készí­tettek. A Grenobleban a víz alatt, medencében elhelyezett Silone reak­tort az anyagok fizikai tulajdonságai­nak megfigyelésére használják. Caro­dachban üzembe helyeztek egy 30 MW teljesítőképességű reaktort, amelyet a grafit-gáz s a nehézvíz-gáz reakto­rok kísérleteire alkalmaznak. Socley­­ben most építik egy neutron-nyelő nagy reaktort, amelyet az üzemelési­­anyag minták és az energetikai reak­torok megfigyelésére szerkesztenek. Ebben a reaktorban állítják majd elő a radioaktív izotópokat. Az 1964-es évtől kezdve Francia­­országban a Marcoule-ben lévő új üzemben állítják elő a dúsított urá­niumot. Az üzem további részét 1967- ben építik. A másik regenerációs üzem az északnyugati térségben van, amelyet 1962-ben létesítettek azzal a külde­téssel, hogy az EDF típusú reaktorok kiégett Uzemelőforrásait fölújítsa. Az üzem kisebbik része a Rapsodia reak­torból kikerült sugárral telített üze­­melőtestecskéket fogja földolgozni. A legújabb adatok szerint Francia­­országban megkezdték a nehézvíz gyártását is. Ezekből az adatokból is látható, hogy Franciaország saját céljának megfelelő ún. civil atomprogramot hajt végre, ezenkívül persze külön katonai célú atomprogrammal is ren­delkeznek, amely az előbbinél sokkal terjedelmesebb. _vip— 48 000-szeres kicsinyítő fényképzés A kicsinyítő fényképzési eljárások rendkívül fontosak a mikrofilmkönyv­tárak számára. A kicsinyítési arányt egyre fokozzák. Nemrég egy amerikai vállalat olyan eljárást dolgozott ki, amellyel 1:4S700 arányban kicsinyí­tik a természetes nagyságot. Az így készült felvétel arányaira jellemző, hogy az angol nyelvű biblia teljes szövegét egy 5 cm2-es műanyag lapra kicsinyítették le. Megfelelő nagyító­berendezéssel el is lehet olvasni a szöveget. (VDI Nachrichten) Keserű, gúnyos az apca.- Neem? Hát minek néz maga en­gem? Tegnap ki járt itt, nem mon­daná meg?! ■..- Én voltam itt, de magát keres­tem. Magával akartam...- Tuudom ... Velem akart beszélni.- Igen.- És azelőtt?- Mikor ? \- Nézze. Fogja be a száját és hall­gasson. Mindjárt itt lesz az asszony és akkor minden tisztázódik. Reszket a gyomrom. Tegnap voltam ebben a majorban, azelőtt egy éve. Minek néz engem ez a hájgombóc? Ha volna nálam egy dorong, leütném. Hi­szen nekem egy fél óra múlva otthon kell lennem. És meg sem mozdulhatok. A homlokom izzad, az ingem is verej­­tékes és térdemet rángatja az ütőér. Csak jönne már az az asszony. De hátha csak estére jön meg. Megpróbá­lok új/a beszélni.- Tudja mit... Akkor nyílik az ajtó és belép rajta a■ párttitkár. Régi ismerősöm, moso­lyogva nyújtja felém kezét.- Mi járatban, elvtárs? A megkönnyebbüléstől akkorát fújok, hogy a macska hátán végighullámzik a szór.- A vetés után érdeklődöm, de az elnökhelyettes valami szoknyavadász­­nak néz. Már majdnem leütött. A párttitkár először nevet, aztán egyszerre megkomolyodik. Nézi az elnökhelyettest.- Te nem ismered az újságíró elv­­társat? Az elnökhelyettesnek tátva marad a szája és levegő után kapkod.- Újságíró?...- Nem! ... Római pápa ... Kezet fogok a párttitkárral és me­gyek az udvarra. Az elnökhelyettes utánam. Bocsánatot kér. Rá se hallga­tok.- Menjen a fenébe. Belegázolok a pocsolyába. Térdig ér a sár. Csontomig hatol a hideg. A nad­rágom rátapad a bőrömre. Nem törő­döm semmivel. Vissza se nézek a há­jas, vörös képű, féltékeny emberre. A műúton lerázom a cipőmről a sarat, lekaparom a nadrágomat és beülök a Moszkvicsba. Most már jobb kedvem nan. BERNULA MIHÁLY „RADARELHÄRlTÖ“ RÄDIÖK Angliában egyes magánszemé­lyek olyan rádiókészülékeket sze­reltek fel gépkocsijukra, amelyek fogni tudják a rendőrség által használt országúti sebességmérő radarberendezések jeleit. így az­után a gépkocsivezető tudja, hogy mikor jut a rendőri radarokkal ellenőrzött útszakaszra, s akkor — de esetleg csak akkor! — a meg­engedett sebességgel hajt. Az an­gol postaigazgatóság most közölte, hogy a gépkocsik készülékeivel csakis a szórakoztató rádió, vala­mint az adóamatőrök által sugár­zott adásokat szabad venni, más rádióadások — tehát a radarkészü­lékek — jelzéseinek vételére is al­kalmas készülékek csak akkor he­lyezhetők a gépkocsikon üzembe, ha erre a posta külön engedélyt adott. Talán mondani sem kell, hogy az említett radarvevők hasz­nálatára nem adnak engedélyt, s így felszerelésük és üzemben tartásuk büntetendő cselekmény­nek számít. (Britsch Communica­tion & Electronios) VISSZATÉRNEK A VILÁG­ŰRBE JUTTATOTT RÉZTÜK? Az ottawai (Kanada) és Crisí­­church-i (Ojzéland) radar-állomá­sok megfigyelései szerint az utób­bi időben lényegesen megnöveke­dett a „hullócsillagok“ száma. A kozmikus lövedékek száma nem egyenlő — bizonyos hónapokban erős növekedést, másokban csök­kenést mutat. Voltak napok, ame­lyeken több mint 200 hullócsillagot számláltak óránként, míg normális körülmények között ezek száma nem haladja meg a 60-at. Egyes tudósok véleménye szerint Földünk eddig ismeretlen meteo­rit-rajjal találkozott, mások lehet­ségesnek tartják, hogy bizonyos változások a Föld fizikai viszonyai­ban okozzák a meteoritek számá­nak megnövekedését. Mindezeknél valószínűbb az a vélemény, hogy az USA kozmikus kísérletei során néhány évvel ezelőtt a Föld körüli kozmikus térbe juttatott többmillió réztű visszatérése és a légkörben végbemenő felhevülése és elégése okozza a szokatlan égi tűzijátékot. (M. Sz.) Aranybánya a holtágban — Dúvad? — néz rám furcsán Sárfi elvtárs s egyre jobban elbo­rul az arca. Ezt meg honnan veszi? — Olvastam valahol. — Nézze, a nyomdafesték sok mindent elbír. Sajnos, még vannak úgynevezett halászati szakemberek is, akik örökké a csuka ellen ha­dakoznak. — Dehát elpusztítja a többi ha­lat?! — Ha a szeméthalat felfallja, azzal csak jót csinál, mert több táplálék jut a tenyésztett halak­nak. Nem mondom a kannibalizmus által is elpusztul jónéhány. De még így is eraemes, mert a csuka növe­kedése nagyon gyors s húsának meg nem nagyon akad párja. Ezt i külföldi érdeklődés is igazolja. — Azt mondják nagy a szaga. — Mert nem tudják jól elkészí­teni. Különben majd az ebédnél elválik. A csirkehúsnál sokkal finomabb Kiköttöttünk és nemsokára már szürcsöltük a csodálatos zamatú halászlét. A Gödöllői Kisállatte­nyésztők Kísérleti Állomásának igazgatóhelyettese és főkönyvelője nem győzött eleget kanalazni a ..*■■ "rfi-recept“ szerint készült lé­ből. — Ebből ne egyen, mert nagyon szagos —• tett elém a házigazda egy nagy tál kirántott csukát. Illendőségből egy kis darabkát ettem. Megkóstoltam. Olyan volt mint a legfinomabb csirkehús vagy talán még annál is finomabb. — Tényleg rossz? — élcelődött a főkönyvelő. — Ettem én már máskor is csu­kát. Miért nem volt ily finom. — Bizonyára nem a „sárfi­­recept“ szerint készült. Meséld csak él, Emil barátom, hogyan ké­szítik az igazi kirántott csukát! — Ha kiváncsiak rá, elmondha­tom. — Mosolyog Sárfi elégedet­ten. — Egy kilogram csukából ké­szítünk ebédet. Először is felvág­juk vékony szeletekre s azt a hát­részen bevagdaljuk. Aztán alapo­san megsózzuk s legalább egy óra hosszat állni hagyjuk. Közben 3 tojás sárgáját összekeverünk 12 deka liszttel és hozzáöntünk 1,5 deci sört. A tojásfehérjét fel­verjük habnak és ezt is hozzáke­verjük a péphez. Aztán lisztben meghempergetjük a csukahúst majd megforgatjuk az olajban s lassú tűzön megpirítjuk. Ez a titka, hogy nem szagos a csuka húsa. A negyedik szelet bekebelezése után én is csukapárti lettem. TÖTH DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents