Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-10 / 27. szám

A célnak megfelelően

Hozzászólás a Szabad Földműves 11, számának méhészrovatában megjelent „Anyátlanítással történő mézel tetés" című íráshoz.

Kissé furcsán hangzik, de méhészkedésem második évtizedében kapott el a méztermelési vágy. A felbuzdulást a véletlenül kezembe került Ignácz Sándor könyve váltotta ki, amelyben saját elgondolása szerint készített kétanyás kaptárt, s mézeltetési módszerét népszerűsítette. Természetes, az óriási hozamok kilátásba helyezésével felcsigázta az olvasó érdeklődését. Ha jól emlékszem, azt írta, közepes hordási viszonyok közt 40—50 kg érhető el családonként, míg a csúcshozamot 70—90 kg-ban állapította meg. Hát ki ne akarna kaptáronként fél mázsa mézet termelni. Nekirugaszkodtam, s elkészítettem egy Ignácz-féle kaptárt, s még ugyanazon év nyarán betelepítettem méhekkel. A következő évben vérmes reményekkel indultam, bár a szerző leszögezte, elég sok munkával jár módszere.

Az Ignácz-féle kétanyás rendszer ugyancsak az anya (kedvező időben mindkét anya) főhordás előtti eltávolítására épült, akárcsak a Fekete Gizella által javasolt mézeltetési módszer. A 24 keretes, három szakaszra osztott (1 + 1,

10—10 keret, a kaptár végében 4 keret az elvett anya számára) méhállomány mézeltetése a következőképpen történt: tíz nappal a főhordás előtt a kaptár egyik feléből az anyát három kerettel áthelyeztük a részére fenntartott helyre, míg a kaptár második felében trónoló királynőt anyaráccsal helyben három keretre szűkítettük. Ezután, került sor a vékony választófal eltávolítására, miáltal a két család egyesítése megtörtént. Biztató látvány a méhész számára 20 keret tele hemzsegő méhekkel, kecsegtető hordási képességük mérlegelése. Hogyne, mikor hozzávetőlegesen mintegy 60 ezer kijáró méh indulhat az egyesített családból a nektárdús akácerdőbe. Ha kiszámítjuk, hányszor térülfordul terhével a számtalan bogár, 12—15 kg-ra is rúghat a napi nektárgyűjtés. Csakhogy míg a méhész a módszer előírásait betartva, annak rendje és módja szerint előkészíti a családot mézelésre, addig a természet dönt a siker sorsáról. Sajnos, ez így van, s egyelőre nem tehetünk ellene. Több évtizedes tapasztalat igazolja, 4—5 évenként jutnak a méhek érdemlegesen szóhoz az akácméz gyűjtésében. S mi történik az anyátlanítással mézelésre előkészített családokkal abban az esetben, ha nem sikerül a hordás? Erről Is beszélnünk kell, mert amint említettem, jóval több a rossz, hordástalan év, mint a jó. Sajnos, Fekete Gizella cikkében erről egy szót sem olvashatunk. Csupán az 1960- as és 1964-es jónak mondható évek eredményeiről beszél, holott arra is kíváncsiak volnánk, vajon az

1961—62—63-as gyengébb esztendőkben (vagy idén) milyen tapasztalatokat szerzett a vitatott módszerrel.

Az én kísérletemről annyit, hogy hét éven át bajlódtam a kétanyás rendszerű kaptárral, a méhek anyátlanításával, de minden évben közbejött valami (rajzás, rablás, marakodás, elnéptelenedés) előre nem számított körülmény, miáltal egy esetben sem értem el a beharangozott s elképzelt mézözönt.

Nincs szándékomban az Ignáczféle módszer bírálása, de a fentieket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert a vitatott témával szorosan összefügg. Érdekes, annak ellenére, hogy a nagy mézhozam elérése minden méhész legfőbb óhaja, az említett kétanyás rendszerű kaptár nem kapott életteret a gyakorlatban. Hasonló sorsra jut minden olyan módszer, melynek előnye nem mutatkozik állandósult eredményekben.

Igaz ugyan, hogy az új keresése nélkül nincs előrehaladás, viszont a mi esetünkben valóban vita tár-C

A keret és hálózás

(Die Biene — NSZK) — Spethmann, a mayeni méhészeti intézet méhészmestere azt ajánlja, hogy a keret felső és alsó léce kemény fából; bükkfából készüljön. A szeg jobban tart a keményfában, az ilyen keret erősebb. Hálózáskor a huzal végét nyomós iratkapcsolóval lehet rögzíteni. Ráütünk egy kapcsot, a szálat visszahajlítjuk ellenkező irányba, s megint lekapcsoljuk.

gya az anyátlanítással végzett mézeltetés.

A magam részéről azokat a gondolatokat szeretném felvetni, amelyek ellentétben állnak a cikk írójának állításával.

Az anyátlanítással történő mézeltetési módszert vitató cikkek (Fekete Gizella, Nagy Júlia, Svanczer Lajos) egybehangzó véleménye, hogy a családok az akácméz begyűjtése után legyöngülnek, népességük észrevehetően csökken. A vitaindító írás szerzője azt állítja, a legyengülés nem káros, sőt pozitív jelenségként tünteti fel. Ezt a következőképpen indokolja:

„ .. Akác után ritkaság az olyan minőségű mézlegelő, amelynek kihasználására nagy családokra lenne szükségünk."

Ez valóban így van, ám mégis ez ad támpontot a vitára. Előzőleg azonban szögezzük le azt, hogy léteznek egyéni és nagyüzemi méhészetek. A meghatározás döntő a kérdésben, mert más a célja az egyéni méhésznek, más a szövetkezet, illetve állami gazdaság méhészének. Ugyanis, míg a magánméhész minden eszközzel a mézhozamra törekszik, a legkiadósabb méhlegelőre vándorol, addig a nagyüzemi méhészetnek kettős célt kell szolgálnia. Elsősorban és mindenekelőtt a mezőgazdasági növények beporzását, s csak ezután jöhet szóba a méztermelés. Igaz ugyan, hogy akad gazdaság, melynek vezetői ennek fordítottját' vallják, de bizonyított tény, hogy a kipergetett s eladásra kerülő méz árához hasonlítva, két- sőt ötszörösére is rúghat az a többlethozam, amely a méhek által beporzóit aprómagvakból származik. Nem kell hozzá bonyolult számtani művelet, hogy kiszámítsuk, hány mázsa méz szükséges csupán egy mázsa lucernamag árára, különösen ha vásárlásra szorulunk. Márpedig egy nagyobb mezőgazdasági üzemben nem ritkaság, hogy 50 hektáron, sőt ennél nagyobb területen próbálkoznak magfogással. Az 50 hektáros lucernatáblán, méhekkel történő poroztatás esetén, a legrosszabb körülmények közt is 25—50 mázsával növekedik a maghozam. Ha csupán 25 mázsa terméstöbbletet veszünk alapul, a méz ára akkor is eltörpül a lucernamag értéke mellett. Mindebből az következik, hogy akácvirágzás után igenis nagy szükség van az erős méhcsaládokra épp a lucerna, lóhere beporzása szempontjából. Hiszen csupán az említett lucernatábla beporzásához 150 (hektáronként 3—4 családot számítanak) kaptárra van szükség, holott nemcsak az évelő pillangósok, de számos ipari növény is meghálálja a méhek termékenyítő munkáját.

Nem vagyok ellensége az akácra történő vándorlásnak, sőt népgazdasági szempontból nagyonis kívánatos. Dicséretes, hogy az utóbbi években egyre nagyobb a vándorméhészek száma. A virágok kelyhében képződött nektár az igazi rejtett tartalék, amit csupán a méhek menthetnek meg, gyűjthetnek össze, méztermelésünk növelése érdekében. Am a nagyüzemi méhészek a rájukbízott méhcsaládok sorsát, munkáját, nem rendelhetik alá az akácból eredő mézhozamnak.

összegezve, nézetem szerint az anyátlanított családoktól nyert két-három kilogrammos méztöbblet sehogy sem lehet egyenértékű azon méhtömeg munkájával, melyek a módszer áldozataiként akácvirágzás után nem vehetnek részt' kultúrnövényeink beporzásában. Az is bizonyos, hogy több nagyüzemi méhésznek nem egy esztendőben felkopna az álla, ha a szövetkezet vagy állami gazdaság csupán a mézhozam szerint vagy annak árából állapítaná meg bérét.

Nem akarom kedvét szegni a próbálkozóknak, újat keresőknek, de az irányt mindig a főcél szabja meg, a megváltozott körülményekhez igazodva kell cselekednünk, ugyanakkor a biztosat sose szalasszuk el a bizonytalanért. Mert megtörténhetik, hogy az akác nem sikerül, a vándorméhészeknek sokszor a fuvar költsége sem térül meg, ugyanakkor pillangós virágú növényeink sovány terméssel fizetnek, mert nem tudunk biztosítani elegendő számú, erős népességű méhcsaládokat a beporzás elvégzésére. Szeretném ha a vitatott kérdéshez mások is hozzászólnának.

SÁNDOR GÁBOR

r 4

Elemekeinek a juhtenyésztés

fejlesztését célzó határozatok

A gyakorlati élet bebizonyította, hogy a juhtenyésztés fejlesztésének feltételei Szlovákia területén kellőképpen megalapozottak. Ezért a juhtenyésztők szlovákiai konferenciáján, Banskfi Bystrlcában elhangzott felszólalások, amelyek a juhtenyésztés fejlesztését előirányzó kormányhatározat megvalósítását igyekeztek elősegíteni, már a legtöbb mezőgazdasági üzemben visszhangra talál-tak.

A juhtenyésztés iránti érdeklődés jelentősen megélénkült, s az állomány az EFSZ-ekben, valamint az állami gazdaságokban, sőt a kisállattenyésztők körében is szaporodott. Az EFSZ- ekben és állami gazdaságokban további 73 juhnyáj keletkezett, s így juhállományunk 40 637 darabbal szaporodott. Néhány sikertelen év után jelenleg a juhnyájak összetétele is változik, — u. i. minőségbeli javulás állt’ be az összetételben — 9700 darabbal emelkedett az anyajuhok száma. Bátran állítjuk, hogy a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium kollégiumának intézkedései olyannyira hatással voltak a juhtenyésztés iránti érdeklődés felkeltésében, hogy pillanatnyilag ezen a téren növendékállathiányról beszélhetünk. Szükségesnek mutatkozik ezért minden bárány tenyésztésbefogása. A juhállomány növekedése érdekében az eladónak 50— 100 korona felárat fizet a felvásárló üzem, tekintet nélkül az állat fajtájára, vagy nemére, (5. sz. határozat, melynek kelte 1965. II. 27., valamint a 146/64* Sb. számú rendelet szerint). A terv szerint ez évben a juhállományt, további 30 000 darabbal bővítjük. Szeretnénk elérni azt a tenyészkövetelményt, hogy 100 tenyész-anyajuhra 20—25 választott jerkebárány és 30—40 szopósbárány jusson.

Ezeket a kérdéseket, illetőleg a' követelmények biztosításának módozatait minden járás termelési igazgatóságának valamint tenyészállatellenőrző központjának dolgozói megvitatták már. Az eddigi eredmények értékelésekor kitűnt, hogy még mindig számos kérdés vár megoldásra, amelyek a juhtenyésztés további fejlesztésének rendes menetét akadályozzák. Ide sorolható pl. a fiatal juhászok hiánya egész Szlovákia területén. Különös figyelmet érdemelnek az olyan körzetek, amelyekben ez ideig nem volt mód tapasztalatok szerzésére a juhtenyésztés terén mert ezirányban semmilyen hagyománnyal nem rendelkeznek, mint pl. a humennéi, a bártfai járásban, pedig egyébként a természetadta feltételek kiválóak.

Az elmúlt év folyamán a nyugatszlovákiai kerületben hiányosságok mutatkoztak a juhsajt felvásárlása terén. Ezért ugyancsak sürgős megoldásra vár az adásvételi viszonyok rendezése, az élelmiszeripari, valamint a mezőgazdasági üzemek között'. További kérdés a juhásztanyák, juhász-szállások ellátása a szükséges sajtkészítő felszereléssel, mert ez szinte beszerezhetetlen hiánycikk. Várható, hogy 1965-ben, a juhállomány bővülése, valamint’ a juhsajt’

árának emelkedése (146/64 sz. rendelet és az 50/64 sz. határozat) következtében a felvásárlás is megnövekedik.

A juhtenyésztés fejlődésével és az állatállomány növekedésével párhuzamosan megnövekedett a tenyészürü iránti érdeklődés is. Ellenben a vágójuhok eladása az elmúlt év negyedik negyedében körülményes volt. Ennek következtében kb. 2000 db vágó-juh a mezőgazdasági üzemekben maradt. Ez a kérdés is végleges megoldásra vár.

Juhtenyésztés az alkalmi legelőkön továbbra is ajánlatos. Ennek támogatására a vágó-juhok felvásárlási árához, az élősúly kilogrammjáért 4 korona felárat fizetnek. Ha a juhot’ gyapjas állapotban adja el tenyésztője, ez esetben még további felárat kap (0,50—4 korona élősúly kilogrammonként). A felár a gyapjú hosszától függ, s ezt részletesen tárgyalják az illetékes rendelkezések. A múltban előfordult, hogy a felvásárló szervek tekintet nélkül a gyapjú hosszára, önkényesen megszabott „pausál“ árat számítottak felárként, aminek a jövőben nem szabad előfordulnia.

Reméljük, hogy ez évben ilyen rendellenességek nem fordulnak majd elő s a terményfelvásárlő üzem, a húsfeldolgozó ipar, s a vendéglátóipar (a Szlovák Nemzeti Tanács Í965. III.

1-én kelt 42. számú határozata értelmében) a felvásárlási feladatokat összhangba hozza az ú. n. operatív húsfogyasztási mérleg feltöltésével. Meggyőződésünk, hogy a juhhús előállításának az említett kihasználatlan területeken létjogosultsága van, s mivel egy kg élősúlyért 12 korona érhető el, ez a kiegészítő termelési ágazat jövedelmező.

A tárgyalások folyamán szó volt a jühásztanyák, juhász-szállások berendezés-kultúrájáról is. Üj környezet kialakítása szükséges a juhász személyzet elszállásolása és a juhtej feldolgozása céljából egyaránt. A sajtkészítés új technológiája is új környezetet kíván. Ennek érdekében a mezőgazdasági üzemek a hegyi- és hegyaljai körzetekben az elmúlt évben 53, ez évben pedig további 43 GRÜN típusú pásztorkunyhót vásároltak, amelyeket a DREVINA TURANY cég gyártja. Eladási ára 14 300 korona. E típus gyártásával 1966-ban is számolnak még. Az érdeklődők a mezőgazdasági termelési igazgatóságok által igazolt megrendeléseket augusztus végéig nyújthatják be.

A szabad szállásokkal kapcsolatban szükség volt a juhászok jutalmazásának átértékelésé is. Ehhez fűződött a legtöbb felszólalás, mivel a jutalmazási mód egyike azoknak a tényezőknek, amelyek a juhtenyésztés fejlődését és jövedelmezőségét elősegítik. Gyakori eset, hogy télen a juhokat olyan dolgozó kezeli, gondozza, aki a fejés valamint a legeltetés meg a báránynevelé6 idején más beosztásban dolgozik, s a juhokhoz semmi köze sincs.

Ezt a módszert sokhelyütt alkalmazzák, annak ellenére,, hogy ez a mezőgazdasági ’üzem törzsállományának minőségére és termelékenységére kedvezőtlen hatást gyakorolt.

Olykor megfeledkezünk arról, hogy juhok esetében a termelékenység az előkészületektől és a fiziológiai állapottól függ, figyelembe véve az idényszerűséget, vagyis a pároztatást, a vemhességet, a nevelés idejét stb. A nevelésben biztosított jó erőnlét lehetővé teszi az idejében végzett fedeztetést, jó ellenállóképességet biztosít a betegségekkel szemben, életerős utódokat és jó tejelékenységet nyújt. Szükséges és igen fontos, hogy a juhokat egész éven át ugyanaz a juhász gondozza, akinek érdeke az egész évi termelékenység, mégpedig minden téren, s nem csupán a sajtkészítés eredményei érdeklik őt.

Fejés idején sok esetben megfeledkeznek a báránynevelésről. Főképpen az idénymunkások, az ú. n. sajtkészítők igyekeznek a szopósbárányokaf minél hamarább elválasztani, hogy így több sajtra tegyenek szert. Ez helytelen módszer, mert az anyák gyors elhasználódását okozza, csökkenti a termékenyülést, megakadályozza a bárányok rendes felnevelését, fejlődésben ezek lemaradnak, mert az anyatejből nem fogyasztottak eleget'. Mindezek következtében a juhtenyésztés visszafejlődik.

Az ilyen rendszerű jutalmazás megszüntetését minden EFSZ-ben és állami gazdaságban még kell szüntetni. A jutalmazást az EFSZ tagok ézirányú jutalmazását tartalmazó 60511/64 számú rendelkezés szerint szükséges eszközölni, mely szerint az előbb tárgyalt módszer nem engedélyezett. Ha az EFSZ a szövetkezeti tagságon kívüli munkaerőket is alkalmaz, ez esetben az állami gazdaságok illetékes jutalmazási előírásai szerint szükséges eljárni. Ha szakemberről van szó, úgy az Állami Bérbizottság 1959. XII. 7-én kiadott rendelkezése szerint járhatunk el.

Mindén esetben szükséges azonban, hogy a jutalmazás az anyagi érdekeltség valamint a prémiumrendszer alapján álljon, amely figyelemmel kíséri a termelékenység fokozását, minden mutatót beleértve, s így biztosítja a minőségi és mennyiségi értékek javulását.

Janik Járóslav mérnök,

az SZNT Földművelésügyi

Megbízotti Hivatalának dolgozója

Kén a mezőgazdaságban

Franciaország a közelmúltban a délnyugaton (Sud-Oest a Lacq) levő kéndús gázok feltárásával a kéngyártás szempontjából vezérszerepet játszó országok sorába került. A kéngyártás körülbelül 1,4 millió tonna évenkint. Kanadában ugyancsak nagy kéntartalmú gázforrások kerültek feltárásra. A holland nyersgáz-feltárások viszont’ kénmenteseknek bizonyultak. A régi, pirot-behozatallal összefüggő pörkölési gyártási eljárást a modern, közvetlen nyers ként feldolgozó módszer váltotta fel. A mezőgazdaság vonatkozásában a kén szerepét az élő szervezetek, a talaj és a tápanyagutánpótlás szempontjából kell vizsgálnunk.

Hosszú ideig a növény életében elhanyagolható tényezőnek tekintették a kén szerepét. A későbbi kutatások, amelyek kimutatták a növények különböző kéntartalmát, döntően megváltoztatták az addig téves szemléletet. A kén és foszfor viszonya erősen különbözik növényfajtánként, a gabonánál például 0,44/1, a kukoricánál 0,47/1, a lucernánál 1,17/1, a káposztánál pedig 4/1. A növények kénszükséglete azok korával is lényegesen csökken. Hiány esetén a levelek megsárgulnak, a növény elsatnyul. Szerepe van az anion-kation arány fenntartásában, a fotoszintézisben, az oldható nitrogénnek protein-nitrogénné átalakulásában.

Az állatvilágban a többi ásványi anyag mellett látszólag másodszerepet játszik, de nélkülözhetetlennek kell tekintenünk a szervezet működésében.

Kén található jelentős mennyiségben a porcszövetekben, a bőrszármazékokban: ki lehet emelni a gyapjú 18 %-os kéntartalmát, valamint a mi-«

nőség és a kéntartalom közötti összefüggést.

Kéntartalmú aminösavak', mint á cisztin és a methionin a nagy protein molekulák alkatrészei. A cisztinnek nagy szerepe van különböző hormonok működésében (inzulin, vazopressán, oxytocin). Ha hozzávesszük a kén szerepét az izmok mozgatásában és egyéb élettani funkciókban, úgy annak jelentősége nyilvánvalóvá válik.

A föld kéntartalmának vizsgálatánál pozitív korreláció volt megállapítható a kén és a szerves anyagok között. A kén helyzete igen sokban hasonlít a nitrogénéhez. Az ásványi kén, ha nincs esődleges ásványokhoz kötve, az oxidáció legmagasabb fokán, mint szulfát van jelen. A növények részére az S04 ionokra bontott szulfát a legalkalmasabb.

A talaj anaerob állapota, párosulva fölös víztartalommal, a kénhidrogén toxikus hatását idézheti elő.

A mezőgazdaság kén-utánpótlása részben természetes, részben mesterséges úton megy végbe. A földet közvetlenül körülvevő légkör kénnel való telítettsége nagymértékben összefügg az ipari centrumokkal.

Ködös időben a Londont körülvevő légrétegben kéndioxid, kénszuoeroxid, valamint a szénmono- és dioxid olyan mennyiségben van, hogy toxikus a hatása.

A kén mesterséges úton a szervestrágyán és különböző műtrágyákon át jut a földbe. A műtrágyák közül már a XIX. század elején használatba került a gipsz, amelynek a tápanyagutánpótláson túlmenően, mint talajjavító tényezőnek is nagy szerepe van. Lényeges kéntartalmú műtrágyák

ezenkívül az ammonium szül fái, kálisó és a szuperfoszfát. Ha a műtrágyában megadott nitrogén mennyiségét nézzük, úgy azt látjuk, hogy az 1933/34. gazdasági évtől háromszorosára nőtt, viszont ezen belül az ammóniumszulfátban földbe juttatott nitrogén 20 százalékkal csökkent'. A fenti körülmény is arra utal, hogy a kén utánpótlására nagyobb figyelmet kell fordítani, különös tekintettel a terméseredmények fokozására.

A kén utánpótlásával kapcsolatban a következő öt szempontra kell figyelemmel lennünk:

a) Az ipari üzemektől és a lakott’ területtől való távolság.

b) A föld vegyi összetétele és szerkezeti állapota.

c) Időbeni távolság a legutolsó szervestrágyázástól.

d) Klimatikus körülmények.

e) A növénytermelési szerkezet, kénigény szempontjából.

Pulby, J. F.

Sebesség földön, sebesség levegőben

A közeljövő — az 1970—1975-ös évek — autójával óránként 160 kilométeres sebességet lehet elérni, vonattal 500 kilométert, a hangsebességnél gyorsabban repülő utasszállító géppel pedig két és fél óra alatt lehet majd átrepülni az Atlanti-óceánt. Természetesen ez nemcsak az illető közlekedési eszközök tökéletesítését jelenti, — hanem ezzel kapcsolatban — más irányú műszaki tökéletesítéseket is megkövetel. így az elképzelések szerint, elektronikus berendezések szabályozzák majd automatikusan az országúti autóforgalmat. ,(M. Sz.)