Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-18 / 37. szám
GARANTÁLJAK a tervezett súlygyarapodást A nyugat-szlovákiai kerületben nyolc szövetkezet kapcsolódott be a most folyó kísérletbe, amely szerint a felvásárló vállalat felelősséget vállal a sertéshizlalásban a tervezett súlygyarapodás eléréséért. Ez a kísérlet azon alapul, hogy az említett szövetkezetekben a sertéseket kizárólag takarmánykeverékekkel hizlalják, s erre vonatkozólag a szövetkezetek, valamint a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat között mind a két fél számára előnyös szerződés jött létre. Mi a véleménye a szövetkezeti dolgozóknak az új kísérletről? Turoh mérnök, az ifjúságfalvi szövetkezet elnöke beszámolt arról, hogy idén a szerződés megkötése után a sertéshizlaldában 0,48 kg-os állatonként! súlygyarapodást érnek el naponta a tavalyi 0,42 kg-mal szemben. Ugyanakkor egy kilogrammal kevesebb takarmányt használnak fel 1 kg sertéshús előállítására. Mivel a jelenlegi időszakban az árvíz sújtotta körzetek szövetkezetei küszködnek a legnagyobb takarmányellátási nehézségekkel, a felvásárló vállalat itt is igyekszik elősegíteni az állattenyésztési termelés felújítását. Megkértük Markó elvtársat, a Bratislavai Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vál-> lalat dolgozóját, hogy részletesebben tájékoztasson minket a kísérletről. — Gyakorlatilag hogyan oldják meg a szövetkezetek takarmányellátását? — A komáromi és a dunaszerdahelyi járások földműveseitől felvásároljuk az összes gabonaféléket, beleértve a kukoricát is.- Ezen kívül megvásárol-' juk a takarmánycirkot és más abrak-' takarmány-féléket. Ennek ellenében a földműveseknek teljesértékú takar-» mánykeverékeket adunk a gazdasági állatok összes fajtája számára, és tel-' jes mértékben ellátjuk mindazokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek az árvíz következtében ellenértékkéní nem tudnak szemestakarmányokat' adni. — Milyen biztosítékot tudnak nyújtani arra, hogy a szövetkezetek elérik a tervezett súlygyarapodást? — A szövetkezettel gazdaság! szer-1 ződést kötünk a sertéshizlalásban elérendő súlygyarapodásra vonatkozóan. Ebben a szerződésben feltüntetjük a garancia összes feltételéi, s ‘ezeket a mezőgazdasági üzemek kötelesek betartani. Globálisan kötelezzük magunkat arra, hogy a komáromi járásban a sertések súlygyarapodása a malacok elválasztásától egészen a 105 kg-os vágősúly eléréséig 0,44 kg lesz naponta és állatonként, tehát 0,08 kgma! nagyobb, mint tavaly. Ugyanilyen szerződésünk lesz a dunaszerdahelyi járással is, ahol az említettnél 0,02 kg-mal nagyobb súlygyarapodást garantálunk. A komáromi járásban a szerződés 55 ezer hízósertésre, a dunaszerdahelyi járásban pedig 43 ezer hízósertésre vonatkozik. Ezeket az állatokat 11 hónap alatt' kell felhizlalni az előirt vágósúlyra. A jövő évi termés betakarítása után ismét a régi mederbe terelődik a mezőgazdasági üzemek és vállalatunk együttműködése. — Tehát csak abban az esetben vállalhatnak felelősséget a tervezett súlygyarapodás eléréséért, ha a mezőgazdasági üzem a szerződésbe foglalt feltételeket betartja? — Igen. Elsősorban csakis szlovák nemes fehér, Cornwall, landrasse sertésfajtákat és azok keresztezettjeif hizlalhatják. Más sertésfajtákért kezességet nem vállalunk. Továbbá a földművesek kötelesek betartani az egyes súlykategóriák számára előirt takarmányadagokat és ezeket megfelelő takarmányfélékkel pl. zöldlucernával, burgonyával, fölözött tejjel stb. kiegészíteni. Az állatokat súlykategóriák szerint kell elszállásolni, mivel csak így lehet biztosítani azok megfelelő takarmánykeverékekkel történő etetését. A takarmányt nem szabad fülleszteni, csak közvetlenül az etetés előtt lehet nedvesíteni. A sertéshizlaldát nem szabad túlzsúfolni, és az állatokat — főként a száraz takarmányokkal történő hizlalás esetén — elegendő ivóvízzel kell ellátni. Föltétlenül megkívánjuk a zootechniküsok és a sertésetetők anyagi érdekeltségének érvényesítését. — Mi történik akkor, ha a szövetkezet betartja a szerződésbe foglalt összes feltételt, de a sertéshizlalásban mégsem érik el a tervezett súlygyarapodást? — Abban az esetben a mi vállalatunk 10 koronát ad minden kilogramm húsért, ami a mi hibánkból a garantált súlygyarapodásig hiányzik. Ezzel szemben, ha a szövetkezet nagyobb súlygyarapodást ér el a tervezettnél, akkor a terven felüli bevételt velünk megosztja. Minden terven felül előállított kiló húsért 5 korona prémiumot fizetnek nekünk. Ez az összeg azonban nem befolyásolja vállalatunk gazdasági eredményeit és külön számlázzuk. Ebből az összegből fedezzük a garantált súlygyarapodás el nem érése esetén a vállalat kiadásait, ebből járulunk hozzá a mezőgazdasági üzemek állattenyésztési Holgozóinak, valamint vállalatunk takarmányszállítással megbízott dolgozóinak anyagi érdekeltségéhez. Ezen kívül ezekből a pénzeszközökből építünk takarmánytartályokat és más berendezéseket. — Említette, hogy a takarmánykeverékeket az önök vállalata fogja szállítani a mezőgazdasági üzemekbe. Milyen feltételek alapján? — A szövetkezet minden 100 kg leszállított takarmányért fuvarozási díjként 2 koronát fizet és 1,50 koronát akkor, amikor a nyersanyagot a szövetkezetből a felvásárló üzembe szállítják. A takarmánykeverékek leszállításakor a szövetkezetek átadják nekünk megrendeléseiket a következő hétre, s a megrendelés alapján módosítjuk takarmánykeverő üzemeink termelési tervét. — Ha jól értettem, akkor nemcsak á sertések számára gyártott takarmánykeverékekről van 6zó. — Ogy van. A dunaszerdahelyi járásba összesen több mint 56 000 tonna takarmánykeveréket szállítunk, s a komáromi járásba csaknem ugyanannyit. Különféle takarmánykeverékekről van szó a gazdasági állatok különféle fajtái és különböző súly- és haszonkategóriái számára. Például egy fejőstehénre naponta 1,75 kg takarmánykeveréket számítunk, "egy hfzómarhára 1,5 kg-ot, egy kocára 2 kg-ot, egy 50 kg-on felüli súlyú sertésre 2,30 kg-ot stb. — Jó lenne, ha pontosabban meghatározná az árvíz sújtotta körzetek állattenyésztésének felújítására irányuló szerződések megkötésének módját. — Mindén mezőgazdasági üzemmel mefállapodunk arra vonatkozóan, hogy az egyes hónapokban mikor, mennyi és milyen minőségű takarmányt szállítunk lé. Kötelezzük magunkat arra, hogy a takarmányt saját tehergépkocsikkal szállítjuk a mezőgazdasági üzembe, kezességet vállalunk az állatok termelékenységéért és átvesszük a szövetkezetektől az öszszes felkínált nyersanyagot még akkor is. ha nem felel meg a Csehszlovák Szabványnak. A szövetkezet a szerződés alapján köteles átadni nekünk minden abraktakarmány-tartalékát, amely a terméshozam kiszámlázása alapján a takarmányalapban marad. A szerződésben feltüntetjük a szövetkezet által leszállítandó nyersanyag átadásának időpontját is. A szerződés egyik legfontosabb feltétele, hogy a szövetkezet nem tart a tervezettnél nagyobb sertésállományt'. Az állomány növelése helyett meg kell gyorsítani az állományforgót. Ha a szövetkezet a nyersanyagokat nem szállítja el az élőre meghatározott időpontban, akkor ennek megfelelően csökkentjük a takarmánykeverékek mennyiségét. További fontos előfeltétel az állatok havonkénti mázsálá6a. Ha a szövetkezet a saját hibájából két hónapon keresztül nem éri el a tervezett súlygyarapodást, akkor leállít-, juk a takarmánykeverékek szállítását és a szövetkezet csupán szemestakarmányt kap. Ugyanis ha a szövetkezet nem éri el a tervezett súlygyarapodást, akkor ez annak a következménye, hogy a szövetkezet a takarmánykeverékeket nem tudja gazdaságosan kihasználni. — Milyen előnyt jelent mindez a mezőgazdasági dolgozók számára? — A termelési igazgatóságok és a felvásárló vállalat számításai szerint ez az akció nagyon nagy előnyökkel jár a mezőgazdasági üzemek szempontjából. Elsősorban az árvízzel legnagyobb mértékben sújtott körzetekben a termelés gyors ütemben fel-> újul, amit pénzben nem is lehet kifejezni. A sertéshústermelés fokozása a komáromi járásban 18 millió koronát, a dunaszerdahelyi járásban pedig 10 millió koronát jelent terven felül. Ezen kívül az abraktakarmány-megtakarítás a komáromi járásban 8 millió korona, mivel minden kilogramm súlygyarapodáson 0,8 kg abrakot takarítunk meg. A dunaszerdahelyi járásban ez a megtakarítás 7 millió Kcs. Ezen felül meggyorsul a hizlalási folyamat. A komáromi járásban a hizlalás időtartama 190 napra csökken, tehát 50 nappal kevesebb lesz, mint' tavaly, a dunaszerdahelyi járásban pedig 60 nappal. A sertésállomány 5—6 ezer állattal csökken. A megtakarítás tehát a komáromi járás szövetkezetei számira 27 300 000 korona, a dunaszerdahelyi járás számára pedig 18 800 000 korona jövedelemtöbbletet jelent. A beszélgetést lejegyezte: G. Penkovsky Ki a fe«, lős ? Egy éve készült el a hosszúréti szövetkezet sildgödre, melyet a Kassai Építkezési Vállalat dolgozói építettek. Ám nem sokáig szerzett örömet a szövetkezeti tagoknak, mert már az első silótakarmányt is alig tudták kiszedni belőle. A düledező betonlapok csaknem egy gondozó halálát okozták. Jelenleg összedőlve, tűvel benőve áll a silógödör. Ez évben már szó sem lehetett a felhasználásáról. De hát ki a felelős ezért? ... A szövetkezet kifizette az építkezési költséget. Cserébe jó munkát várt. Sajnos, ezt nem kapta meg. Miért? Erre a kérdésre ‘"’ín a Kassai Építkezési Vállalat tudna feleletet adni. ‘ (H. Zsebík- Sarolta felv.) Ésszerűbben kell gazdálkodnunk Süllyedő városok Aki felfigyelt azokra az újsághírekre, amelyek arról tudósítottak, hogy Japán fővárosában korlátozták a napi vízfogyasztást, talán nem is sejti: a Tokióra nézve oly tragikus tény, a tudósok azon megállapításával van kapcsolatban, miszerint a város talaja az utóbbi években három méterrel süllyedt. Hasonló jelenséget figyeltek meg a Japántól több ezer kilométer távolságra lévő Mexikóban is. Mint a közelmúltban végzett mérések mutatták, a mexikói főváros egyes körzetei. ma hét méterrel mélyebben fekszenek, mint hetven évvel ezelőtt. Különös aggodalomra ad okot az a körülmény, hogy ebből a hét méterből hat méternyi süllyedés az utóbbi harminc évben következett be. A szakértők sokáig kutatták a rejtély okát. Bármily különösen is hangzik, kiderült, hogy az ok: a város lakosságának növekedése. Természetesen nem arról van szó, hogy a lakosság súlya lett nagyobb, mint fél évszázaddal ezelőtt. A roppant iramban növekvő városok szükségleteik fedezésére hatalmas mennyiségű talajvizet szivattyúznak ki a földből. Ezért a város alatt levő víztartalmú rétegek kimerülnek és a föld fokozatosan süllyedni kezd. A tokiói városi hatóságok azt remélik, hogy amikor a föld alatti vízkészletek végleg kimerülnek és a város kénytelen lesz más, a területén kívül lévő forrásokat igénybe venni, a talaj süllyedése természetesen meg fog szűnni. Kiderült azonban, hogy a vízkészletek jelentősebbek, mint vélték, arról nem is szólva, hogy még gondolni sem mer senki azokra a katasztrofális következményekre, amelyeket a vízkészletek teljes kimerülése idézhet elő. Eddig senki sem vállalkozott rá, hogy hatékony eljárást javasoljon az elemi csapás leküzdésére. Szlovákiában az elmúlt években a műszaki fejlődés abban nyilvánult meg, hogy fokozódott a mezőgazdaság gépesítésére fordított befektetés öszszege. Amig 1960-ban Szlovákiában egy állandó szövetkezeti dolgozóra 9432 Kcs értékű műszaki felszerelés jutott, addig 1964-ben az egy állandó szövetkezeti dolgozóra eső műszaki felszerelés értéke 32 986 Kcs-re emelkedett. A műszaki fejlődés következtében a szövetkezetek mezőgazdasági földjének egy hektárjára eső műszaki eszközök értéke is 58,3 % -kai emelkedett az 1960-as évvel összehasonlítva és elérte az 1666 Kcs-t. A mezőgazdasági üzemek gépekbe fektetett, eddigi kiadásai elsősorban a földművesek munkáját könnyítették és helyettesítették a falvainkon állandóan csökkenő munkaerőket. A jelenlegi Időszakban, amikor egész nemzetgazdaságunk az irányítás új rendszerére való áttérésre készül, a tulajdonképpeni hatékonyságnak a termelés fokozásában és a termelési költségek egyidejű csökkenésében kell megnyilvánulnia az átlagos jövedelmezőség elérése mellett. A mezőgazdaságunkban tapasztalható fejlődés nem ad lehetőséget arra, hogy a gépesítést ebből a szempontból is előnyösen értékeljük. Ugyanis az egy hektár mezőgazdasági területre eső gépi eszközök értékének 58,3 °/o-os növekedése mellett a teljes mezőgazdasági termelés csupán 3 Vokal emelkedett. Lényegesen fokozódtak a gépesítésre fordított költségek, amelyek 1964-ben több mint kétszerte meghaladták az 1960-ban elért költségeket. Ennek több oka is van. Amikor 1859-ben a gépállomások gépeit a mezőgazdasági üzemek között áruba bocsátottuk, a mezőgazdasági üzemekbe olyan gépek is kerültek, amelyeket az egyes mezőgazdasági termékek vetésterületének kicsisége miatt nem használhattak ki kellőképpen. A gépeket azért vásárolták meg, mivel a gépek eladásával kapcsolatban nem teremtettünk a mezőgazdasági üzemek számára olyan lehetőségeket, hogy a mezőgazdasági üzemek esetenként más szervezetek gépeit is kihasználhassák bérmunkában. Minden földművesszövetkezet igyekezett az összes mezőgazdasági termény termesztését komplexen gépesíteni. Ez az igyekezet, főképp a kicsi és középnagy szövetkezetek esetében, helytelen volt. Ugyanis ezekben a mezőgazdasági üzemekben a mezőgazuasági termelés elaprózottsága miatt a gépsorok nincsenek kihasználva (mivel azok idényteljesítménye magasan fölülmúlja a szövetkezetben termesztett gazdasági növények vetésterületének nagyságát) és ezzel magas költségekkel terhelik a szövetkezet ökonómikáját. Hasonló helyzetet találunk néhány állami gazdaságban is. A gépek és gépi berendezések gazdasági hatékonysága csak akkor nyilvánulhat meg, ha teljesen kihasználjuk őket. Ezért már az állóeszközök tervezésekor alaposan fontolóra kell venni, hogy a tervezett gépeket a jövőben valóban kihasználhatják-e. A kihasználatlan gép vagy gépi berendezés minden esetben csak a termelés drágításához és tulajdonosai tény-» leges bevételének csökkenéséhez vezet. Ez annál is nagyobb jelentőségű, mivel a gépek és gépi berendezések az állóalapnak azt a részét képezi, amely a műszaki fejlődés hordozója, de amely éppen ezekből az okokból műszakilag igen gyorsan elavul, erkölcsileg elhasználódik és elveszti hatékonyságát. A nagyteljesítményű gépi eszközöket csakis akkor használhatjuk ki teljes mértékben, ha erre a mezőgazdasági üzemekben valóban feltételek vannak. A jelenlegi, elaprózódott mezőgazdasági termelés feltételei között ezt nem érhetjük el teljes mértékben, mivel még nem sikerült megvalósítani a gazdasági termények termesztésének szakosítását. Jelenlegi amikor a szakosítás még csak a kezdet kezdetén áll a gépesítés csak akkor válhat hatékonnyá, ha a mezőgazdasági üzemek műszaki ellátását céltudatosan, tervszerűen, gazdasági számítások alapján végezzük el, a mezőgazdasági üzemek között megfelelően kombinált együttműködést építünk ki és kihasználjuk a gépi eszközöket bérmunkába adó szervezetek szolgálatait is. Ezen az úton, amikor az összes üzemet, tekintet nélkül azok gazdasági erejére, csaknem egyforma technikával láttuk el, s minden gazdasági növény termesztését és betakarítását gépesítettük azzal a jelszóval, hogy mindent végezzenek el egyedül, tovább nem haladhatunk. Meg kell szüntetni a gépek elosztásánál* eddigi módját és a mezőgazdasági üzemeket az ésszerű munkamegosztásra, a kooperáció és a szolgáltatások kihasználására kell tanítanunk, hogy így a beruházási eszközök tékozlását a lehető legkisebbre csökkentsük. A további gépi eszközök vásárlására benyújtott kérelmek kidolgozásánál döntő szerep jut a járási termelési igazgatóságoknak és a gépállomásoknak. Rájuk vár az a feladat, hogy szakdolgozóik segítségével felülvizsgálják, szüksége van-e a mezőgazdasági üzemnek a gépre, amelyet vásárolni kíván, gazdasági szempontból megítéljék, mennyiben fizetődik ki annak megvásárlása és javaslatot tegyenek a leghatékonyabb megoldásra. A termelési igazgatóságok és a gépállomások csakis olyan gépek vásárlását javasolják majd, amelyeket a mezőgazdasági üzem az adott termelési feltételek között maximálisan kihasználhat. Abban az esetben, ha a gazdasági elemzések szerint a beruházás nem bizonyul hatékonynak, szükségessé válik a mezőgazdasági üzem meggyőzése arról, hogy a gépi eszközök vásárlása helytelen és előnyösebb, ha a munkát a gépállomás gépelve), végezteti eL Különösén a gazdaságilag elmaradottabb szövetkezetekben kell nagy figyelmet fordítani a beruházásokra. Tudjuk, hogy ezeket a szövetkezeteket az állam eddig támogatta és a gépi eszközök vásárlásakor esetenként a költségek 70 %-át is fedezte. A gépeket ugyanakkor nem használták ki, viszont a gépleírásokat teljes mértékben le kellett fizetniük. Egyes esetekben, természetesen konkrét feltételek szerint és a szövetkezet beleegyezésével szükségessé válik a beruházási eszközök átruházása a gépállomásra azzal a céllal, hogy a gépállomás megvásárolja az adott mezőgazdasági üzemnek nyújtandó szolgáltatások elvégzéséhez szükséges gépeket. Ez a beruházások hatékony kihasználásának egyik formája. Ezzel egyidejűleg szükségessé válik a gépállomások kiépítése, hogy ezek az eddiginél sokkal nagyobb mértékben tudják elvégezni az összes mezőgazdasági üzem által megrendelt gépesített mezőgazdasági munkákat. A fejlett mezőgazdasági termeléssel bíró államokra a szolgáltatások fejlődése jellemző. A mezőgazdasági üzem ezekben az országodban kiválaszthatja a leggazdaságosabb megoldást a termelés és a beruházási eszközök maximális hatékonyságának elérésére. Nézeteink szerint nálunk is ezen az úton kell haladni. A, beruházási eszközöket a jövőben úgy kell elosztani, hogy a lehető leghatékonyabban kihasználjuk őket. A gépállomások felszerelésekor ügyelni kell arra, hogy olyan gépeket kapjanak, amelyeket a mezőgazdasági üzemek, sem jelenleg, sem pedig a jövőben nem tudnak a saját területükön kihasználni. A gépállomásokon kellene összpontosítani elsősorban a nehéz gépezeteket, valamint a kezelésre igényes. speciális gépeket (pl. a növényvédelem gépeit). Ugyanúgy a gépállomásokon kell összpontosítani a komplexen gépesített munkavonalakat, például a cukorrépa, a burgonya, a gabonafélék termesztésének és betakarításának gépsorait, az istállótrágyarakodókat és teregetőket stb. Annyi gépet kell a gépállomásokon tartani, hogy azok teljes mértékben eleget tudjanak tenni a mezőgazdasági üzemek megrendeléseinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni akarom, hogy a gépállomásokat nem akarjuk ugyanolyan mértékben kiépíteni, mint 1959- ben. Ügy gondoljuk, hogy a gépállomások 1970‘végéig a gépesített mezőgazdasági munkák 15—20*%-át vállalják. Természetesen termelési körzetenként ez a részarány különböző lesz. A. OKOSl mérnök, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. szeptember 18.
