Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-18 / 37. szám

Jankovsky Kálmán és Franko János anyapempő gyűjtés közben.

(A szerző felvételé.)

Beszélgetés Jankovszky bácsival

Augusztus folyamán a közép» szlovákiai kerületben jártam. Ottlétem alkalmával lehetőségem nyílott érdeklődni az állami erdőgazdaságok méhészetei iránt. Egyet közülük meg is látogattam. A kékkői körzeti irányító szerv 40 méhészet fenntartásáról gondoskodik, közülük három a sősári, a karikásl és a bástyái részlegen található. E három méhészetben együttesen 332 családot tartanak nyilván. A sősári fürdőhely mögött, kedvező déli fekvésű domboldal lankás részén helyezkedik el az a 117 méhcsalád, amelyet már hat éve Jankovszky Kálmán méhészmester gondoz.

Amikor meglátogattam a telepét. Jankovszky bácsit szorgos munkában találtam. Franko Jánossal éppen anyapempőt gyűjtöttek az egyes méhcsaládoktól. Figyeltem, milyen szakértelemmel — a látogatót szinte észre se vévé — végezték ezt a műveletet. Dolguk végeztével még fontos feljegyzéseket készítettek naplójukba, majd Kálmán bácsi szívélyesen végigkalauzolt méhei birodalmán. Minden kaptárnál a rönyllást szemlélte, s elmagyarázta, milyen a család állapota, melyiknél mutatkozik szükségesnek a közeli napokban valamilyen beavatkozás. Látszott rajta, hogy szinte együtt él méheivei, s igazi mestere hivatásának.

— Mióta foglalkozik méhészkedéssel? — tettem fel a kérdést.

— Édes öcsém — kezdte mosolyogva •— nehéz erre az egyszerű kérdésre válaszolnom. Már zsenge korom óta szeretem a méheket, s bár elsőként az ácsmesterséget sajátítottam el, mindig akadt idő a méhekre is. Később, a háború után, szakítottam előző foglalkozásommal, nem azért, mintha meguntam volna, csupán mert a méhészkedés egyre jobban érdekelt. Mielőtt ide jöttem dolgozni, csaknem tíz évig voltam a Zsélyi Mezőgazdasági Mesteriskola méhésze.

A raktárhelyiség, valamint' a méhészet bejáratánál felépített villaszerű faházikó — melyet szintén ő készített — valóban erről ad tanúbizonyságot. Maga állítja elő a méhészkedéshez szükséges kellékeket is. A raktárban példás rendben sorakoznak az egyénileg készített és kitűnően bevált etetők, a teleltetéshez szükséges melegítők, s mindaz, ami nélkülözhetetlen a méhészetben.

— Milyen eredményeket érnek el

a méztermelésben? — érdeklődöm tovább Jankovszky bácsitól. Kissé elgondolkozik, cigarettára gyújt, és csak aztán adja meg a választ.

— Tudja, a jó hordás sok mindentől függ. A döntő tényező természetesen a jó méhlegelő, de higgye el, azonkívül még sok minden befolyásolhatja az eredményeket. Mikor ide kerültem a legtöbb gondot a családok erőnléti állapota okozta. A jó őszi felerősítés, a tavaszi serkentő etetés alkalmazása ellenére is gyengék voltak a családok, ami természetszerűen kihatott a mézhozamra. Rövidesen rájöttem, hogy a méhészet tájolásában, fekvésében van a legnagyobb hiba. Abban az időben még lent a völgykatlan északi oldalán voltak a méhek. A völgy levegőcseréje nem volt kielégítő. Ez a terület szinte egy fagykatlan, ősszel korán lehűl benne a levegő, ködösek a reggelek, amely állapot késő tavaszig elhúzódik. Nyáron viszont megszorul benne a meleg, s nagy a hőség. Ez annak idején károsan hatott a családok életére. Amióta átköltöztettem őket mostani helyükre, gyökeresen megváltozott a helyzet. A tavalyi eredmények szépek voltak, az állomány nagy részével „málnára és fenyőre vándoroltunk". A tervezett lő kg helyett 22 kg mézet pergettünk családonként. Ez nekünk méhészeknek is kedvező volt, hiszen a terven felüli mézért 20 % prémiumot kaptunk. Az idei hozam a kedvezőtlen időjárás miatt a tervezett mennyiség alatt marad. Kb. 10 kg-ra számíthatunk családonként A karikési részleg, amely elég közel fekszik hozzánk, 15 kg-os eredményt vár. Ott az akác’vírágzás rendszerint jobban sikerül, melegebb helyen fekszik a méhészet és kedvezőbb a talajösszetétel.

— Anyapempő-gyűjtéssel mióta foglalkoznak? Amint láttam, az előbb éppen ezzel dolgoztak.

— Tavalyelőtt kezdtük, s mini másodtermék hasznosnak bizonyult. Két évvel ezelőtt 1 kg méhpempőt adtunk el 36 000 korona értékben a hlohoveci Slovakofarma gyógyszerkészitő nemzeti vállalatnak. Tavaly nem volt' rá szükségük, de az idén bármilyen mennyiséget megvennének. Sajnos, későn kaptuk meg az üvegeket és így csak június 28-án láthattunk munkához. Jobb lett volna már tizediké felé. Azonban Így is megvan a remény, hogy egy kilogrammot értékesítünk 26 000 koronás felvásárlási áron.

— Hogyan járnak el a méhpempő gyűjtésekor? Tudtommal ez nagy munkatöbbletet’ jelent, azonkívül, mivel újra anyásítanak, ez nagy pontosságot is követel.

— Ez igaz. Mi azonban már megszoktuk a munkaütemet. A pempőtermeJés idejére, beleértve a többi méhészeti csúcsmunkákat, Franko János is telepünkön dolgozik, ö hosszabb betegség után mint nyugdíjas segédkezik, Így kettesben nagyobb eredményt érünk el. A munkafolyamatot azzal kezdjük, hogy tíz családtól elvesszük az anyát. Ezt a számot fokozatosan 80-ra bővítjük. Utána 72 Óránként a rendszertelenül kiépített „vad anyabölcsők“ pempőjét elszedjük.

Az anyátlanltás után kilenc napra léckeretekre egy-két napos petéket tartalmazó sejteket erősítünk, — ezekből a méhek szabályos anyabölcsőt húznak. Az eljárást kétszer megismételjük. Az anyapempőt pontos időközökben, átalakított kerékpárpumpa segítségével kiszippantjuk. Először eltávolítjuk az álcát, mert ennek nem szabad szennyeznie a pempőt. A pontos időrend szerinti munka azért fontos, mert többórás késés esetén az álcák sok pempőt fogyasztanak, ami számunkra nagy mennyiségcsökkenést jelentene. A méhek ezután fiatal anyát kapnak, hogy a számbelileg visszaesett családok ismét felerősödjenek. Ez fontos a tavaszi mézhozamok szempontjából is. A munka ugyan bonyolultabb, mint puszta méz- és viasztermeléskor, de ha rendszeres a hordás, nem jelent nagy megterhelést. Ellenkező esetben etetni kell a méheket.

Szó esik a Szabad Földművésről is. Még amikor a méhészeti rovat bővebb és rendszeres volt, Kálmán bácsi is járatta a lapot, ugyanis jól beszél magyarul, örül annak, hogy a folyóirat ismét fokozottabb figyelmet szentel ennek a mezőgazdasági szakágazatnak.

A házikóhoz érve Jankovszky bácsi megmutatja feljegyzéseit, amelyek a pempő elvételének pontos adatait tartalmazzák. Ezekből kitűnik, ismét két család kaptárában esedékes a munka, miértis tovább nem zavarom őket. Elköszönök. Már a méhes kapujában járok, amikor Kálmán bácsi utánam kiált:

— Aztán küldje el nekünk a riportot! El szeretnénk tenni emlékbe a képpel együtt.

—• Ez természetes, Jankovszky bácsi, .iem feledkezem meg magukról. Juhász Árpád

Tenyészállalkiáilíiás Úszoron

Az úszori méntelep melletti lucernáson, ezen a párás reggelen szokatlan zsibongás, nyüzsgés fogadta az első napsugarakat. A kiállítást övező kordonon belül fehérköpenyes állatgondozók és zootechnikusok sorakoztatják fel a szarvasmarha tenyészállományokból válogatott, kiváló egyedeket. A közeli karámban szabadjára engedett lovak legelnek és szilaj csikók ficánkolnak. Nyihogásukra, horkanásaikra a gyülekező látogatók is figyelmesek lesznek, miközben e hangokat a már felsorakoztatott fiatal bikák fúvása egészíti ki.

A dunaszerdahelyf járás tenyésztési tanácsának elnöke, Bohunicky Dominik lép az egymás mellé emelvényként állított pótkocsisoron elhelyezett mikrofonokhoz és a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság nevében is megnyitja az Első Járási Tenyészállat Kiállítást. Hluchy László mérnök, a .Somorjái Állami Tenyészállatnevelő Intézet főmérnöke, valamint Varga László, a járási tenyészállatnyilvántartő igazgatóság zootechnikusa szakavatott előadásából sok érdekes részlettel ismerkedett meg a hallgatóság.

Tervek, eredmények

Az elsőfokú teljesítmény-ellenőrzési csoportba tartozó tehenek átlagos évi tejelékenysége a járásban tervek szerint 1970-ben 3200 kg lesz egyedenként, amely számot a tenyészállományokban 3300 kg-ban, a törzsállományokban 4200 kg-ban, a másodfokú teljesítmény-ellenőrzési csoportokra vonatkozón pedig 2600 kg-ban állapl-A párosítást az egyedek szerinti termelékenység figyelembevételével irányítják mindkét partnerre vonatkozóan. A tejelékenység a következőképpen alakult: 1963-ban 3726 liter, 1964-ben 3437 liter, 1965-ben pedig előreláthatólag darabonkénti évi átlagban 3740 iíter várható, mert augusztus végén 2506 liter volt az átlag. A tejelékenység az egyes vérvonalakon belül pl. így alakul: A Cedrontól származó tehenek esetében a II. lak’» táció idején 3785 liter, a Svájcból behozott teheneknél 3907 liter, átlagban pedig 3884 liter a teljesítmény.

Tenyészcélok, intézkedések

Az intézel célkitűzései közötl szerepel 1970-ig elérni az állomány egyöntetűségét, megjavítani a tőgy tejleadási és formatulajdonságait, tekintettel a gépi fejésre, Biztosítani a tervezett tenyészbikák számát, s ezzel a környékbeli állományok feljavítását biztosítani inszemináciő útján.

Dalimír sziméntáll tenyészbika

Hansli MM-3873 vonalú, 4070 kg tejhozamű fejőstehén.

tolták meg. A tehyészállómányt előállító három Jelenlegi gazdaság számát eddig az ideig öttel szaporítják. Különös figyelmet szentelnek majd az évi 4000 kg-os tejtermelést meghaladó tehenekre, s ezek állami törzskönyvbe iktatását kívánják szorgalmazni. Ezektől az állatoktól származó bikákat használják majd fel a saját állomány vérvonal-nemesítésére.

A termelési igazgatóság szervezési és egyéb intézkedéseinek köszönhető, hogy már 1964-ben is jelentékenyen emelkedett a járás tehénállományának termelékenysége, mert fejősönként az évi átlagos tejelékenység 2468 litert ért el. Szabad legyen itt közbevétőleg megjegyeznünk, hogy ezzel a teljesítménnyel a dunaszerdahelyi járás az ország három legjobb járása közé került, s az elmúlt napokban vették át' az erre vonatkozó központi elismeréseket.

Az említeti szép eredményt úgy érte el a járás, hogy mezőgazdasági üzemei figyelmüket főként a szükséges jóminőségű takarmány beszerzésére irányították, törődtek a növendékállomány feljavításával és nem utolsó sorban igyekeztek jő tenyészmunkát végezni.

Nem kerülheti él figyelmünket, hogy a járásba különböző tenyészállatvásárokról az utolsó három évben Összesen 1088 tenyészüsző került. Ebből az anyagból alakultak ki a Jó tenyészetek, melyek közé tartozik a Somorjái Állami Tenyészállatnevelő Intézet' úszori gazdasági egysége is, melynek állatait a kiállításon bemutatják.

Az úszori gazdaságban nem beszélhetünk tradícióról a szarvasmarha tenyészállat nevelést illetően, mert ezt' csupán 1963-ban kezdték a volt állami ménes hivatásának és munkairányának változása után.

Lótenyésztés terén feladata az intézetnek a tény észállatállomány fenntartása, kiegészítése, külön feladat az angol telivér tenyésztése és teljesítményvizsgálata, továbbá a növendékállatok betanítása és exportra történő előkészítése, valamint az ügető és vágtázó típusú versenylovak nemzetközi, főleg gátugró versenyekre történő előkészítése.

A szarvasmarha tenyészanyag — melynek segítségével a jelenlegi állományt létrehozták — 80 %-ban a komáromi, a trnavai és a dunaszerdahelyi járásokban végzett üszővásárlás, 20 %-ban pedig a Svájcból történt behozatal eredményé. Vásárláskor abból az elvből indultak ki, hogy lehetőleg bizonyos bikától származó üszőket csoportosan kell megvenni, s így képviseletet kapott a Cedron, az Omar, s a Jojo vérvonal, melyet a szimmentáliból eredő szlovák tarka szarvasmarha fajtán belül a Dalimír, a Lord I és a Fabjan bikával párosítanák.

teljesítményű egyedek lesznek, A vérvonalak továbbvezető! javaslat szerint a Lord LD 19 és a Fabian 15/64 nevű és Jelaésü tenyészbikák lesznek.

Lord LD 19 és a többiek

Robusztus léptekkel, komótosan sétált be a nézőktől övezett felvezetőporondra a Svájcból behozott Dalimír, a négyéves apaállat. A bika a szimmentáli, jelenleg már svájci tarkának nevezett fajta tipikus képviseltje. Erős csontozató, tömeges testű, mély és széles törzsű. Kombinált haszonirányú, hús—tej típus, miközben szü- . lelnek teljesítőképessége 5832—7036 kg. Nálunk 89 tehenet és üszőt osztottak be hozzá;

A Lord LD-8 nevű Tenyészbika Szenckirályfáról származik. Anyja 1 aranyérmet nyert 1961-ben és 1962- i ben a Szlovákiai Tenyészállatkiállítá- 1 son. Teljesítőképessége szülej szerint 1 5204—3440 kg. Elsősorban a Svájcból i behozott tehenekkel pároztatják. 1

Oszoron 64 tenyészállathoz osztot- 1 Iák b*.

ló nevű ménesben alakult ki. A ménes alapanyaga az 1580-as években, andalúziai, spanyol, nápolyi és dán 16 volt. E fajta képviseletében az 56 Siglavy törzs Capriolá III nevű lovát láthattuk. Egyenetlen hegyi talajon is biztos lépésű. Nagyon jóindulatú, tanulékony, mutatványosán magasjárású, magas faroktűzésű. Cirkuszokban előszeretettel idomítanak lipicai lovakat. A Siglavy Szíriából behozott arab' mén 1816-ban kezdte meg az új törzs kialakítását.

Az arab telivéreket az 568 Shagya Kill képviselte. A világ második legjelentősebb lófajtája a durva egyedek fedeztetésére csaknem minden fedeztető állomáson ma is rendelkezésre áll (pepinier).

Az igénytelen hucul és fjord fajták keresztezéséből keletkezett új hegyi fajtánk, amelyet Birlad-91 érzékeltetett, s a sort Melánek póniló zárta le. Ritmus nevű lován Gregor Pál mutatott be néhány gátugrást. Kár, hogy a rasznos bemutatón a vártnál kevesebben vettek részt.

KUCSERA SZILÁRD

e célkitűzés elérésé érdekében állandóan figyelemmel kell kísérni az állatok teljesítőképességét, az első és a második laktáció alapján negatív kiválasztást szükséges végezni. Ki kell selejtezni a 2500 literen aluli teljesítményű állatokat az első, a 3200 literi el nem érő teheneket pedig a második laktáció végén. Alkalmazni fogják a tenyészállatok csoportos pároztatásál, mégpedig a törzsállományban természetes módon, a tenyészállományban meg inszemináció útján. A szelekció alapkritériuma az egyöntetű haszon- és tenyésztípus valamint a lejelékenység lesz. Az egyes csoportok 30 tehénből állanak majd. A csoportok vagy családok alapítói mindig átlagon felüli

A Fabian 15/64 megjelölést viselő bika a helyi tenyészet szülötte, behozott tehén fia. Anyjának teljesítménye 1 a második laktációban 4693 liter tej volt. Elit Rekord minősítést kapott. Apja Fábián-21, teljesítőképessége 4776 kg volt. Melléje 41 tehenet osztottak be.

Mindhárom bika örökölt tejzslrképző képessége 4 %-on felüli.

Omar és Cedron

A bemutató az Omar vérvonal teheneivel folytatódott. Pl. a sorrendben hetediknek bemutatott OR—1 megjelölésű négyéves tehén tejelékenysége 4440 kg, 3,71 % zsírtartalommal.

A Cedron vérvonal egyik képviselője, amely CE—19 jelzést kapott, negyedik évében 4256 kg, 4,52 % zsírtartalmú tejet adott.

A Svájcból behozott Hansli MM- 3873 vérvonal megjelölésű tehén, már a második laktáció idején 4079 kg, 4,09 százalék tejzsírtartalmú tejet állított elő. Ezt az Elit Rekord minősítésű tehenet sorrendben a 16-ként mutatták be. Soron következtek a Magyarországról behozott állatok.

Ezt követően a családok csoportos bemutatását láttuk, majd a Fabian-21 vérvonalából származó üszőket vezették fel, végül pedig a Dalimír vérvonalbó! eredő állatokat mutatták be. A bírálatot Malovec mérnök végezte. Különös érdeklődést keltett a kevésbé ismert fajták bikáinak bemutatása, mint amilyen az abergen-angus, a herefordi és a keletíríz fajta.

Lovasbemuíató

A kecsesen lépkedő Liberáí angol telivér nyitotta meg a lovasbemutatót. Ismert tény, hogy a világ leggyorsabb lovai az angol telivérek közül kerültek ki, azonban csak kevesen tudják, hogy ebben származásán és idomításán’kívül nagy szerepet játszik testalkata, nevezetesen a hátsó láb kulcscsontjától az ülőcsontig mért távolság, Ugyanis ha ez a távolság nagyobb, úgy nagyobb izomtömeg fejlődhet ki a farrészen, főképpen a felcombon, amiben az angol telivér kitűnik. Az is fontos, hogy a far ne legyen magasabb a marmagasságnál.

Másodikként a Szovjetunióból nemrégiben behozott Marsel telivért, harmadiknak pedig a Magyarországról két évre kölcsönvett Rubintot mutatták be,,_

A híres törzs képviselője Füriosö XIV mint nagy teljesítményű félvér már 14 éves, de 1955-ben a nagy nemzetközi konkurrencia közepette, a telivéreket is megelőzte és a Nagy Pardubicei gátugróverseny győzteseként került ki.

A melegvérű hámostlpusokat a 105 Nonius XXX-19 képviselte a bemutatón. Ennek ősét az angolnormann törzsalapító mént 1815-ben a Franciaországi Rosiéresben zsákmányolta az osztrák katonaság, ahonnan Mezőhegyesre került.

A lipicai ló a Trieszt melletti hason-