Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-11 / 36. szám
A nyolcadik összpontosítás Gondolatban mindig visszatérek ahhoz a feledhetetlen élményhez, amelyet az idei koméromi Jókai-napokon a Csehszlovákiai Magyar Tanitök Központi Énekkara els6 nyilvános hangversenyével szerzett. Akkor a hosszú percekig tapsoló s a meghatottságtól könnyezd közönség között a bizonyosság ereje nyűgözött le; az a hatalmas hangorkán, amely szétvetette a kételkedés és a közömbösség falát. Akkor és ott a valóság bizonyító ereje volt a fontos s nem az előzmények. S nem is az, amit ezután kell még elvégezni. Az ünneplésből és a dicséretből Komáromban egyformán jutott az énekkar minden tagjának. Az idő azonban nem áll meg, új események, új feladatok növelik a távolságot, az akkori ünnepi percek és a munkás hétköznapok között. Az alábbiakban ezekről a munkás hétköznapokról kérdeztük a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának karnagyait a pelsőcl összpontosítás alkalmából. — Milyennek látják az énekkar helyzetét, melyek azok a problémák, amelyek a leggyakrabban felmerülnek az énekkarral kapcsolatban? ÁGH TIBOR: Itt valami tévedés van, én ugyanis egyszerű énekes vagyok az énekkarban. Ettől függetlenül szívesen segítek és néha vezényelek is. De elsősorban énekelAi járok az összpontosításokra. Szerintem az énekkar legnagyobb pozitívuma az emberek határtalan lelkesedése. Lehet egy énekkart anyagilag kifogástalanul támogatni, ám az még nem biztos, hogy eredményes munkát is végez. A lelkesedés azonban átsegít bennünket az anyagi nehézségeken, dsszpontosításról-összpontosításra látom, hogyan fejlődik az énekkar minden tagja szakmailag és emberileg egyaránt. Az utóbbit, az énekkar, pontosabban a közös éneklés emberformáló erejét külön hangsúlyozni kell. Ez a jelenlegi helyzet. Nagy feladatok előtt áll az énekkar. Hogy mennyit képes belőle megvalósítani, az ma már nem az énekkartól függ. VASS LAJOS, Erkel-díjas zeneszerzö: — Megerósödött az énekkar s az a benyomásom, hogy ma már száz egyforma tagja van a kórusnak. Repertoárja az elmúlt idő alatt gazdaggá vált. Ennek alapján a jövőben aránylag kevesebb művet kell gyakorolni az összpontosítás alkalmával, tehát alaposabb munkát végezhetünk, s kitérhetünk az árnyalatokra is, amelyektől ez ideig több esetben kénytelenek voltunk eltekinteni. Természetesen a már meglévő repertoárt Is minden alkalommal gyakorolni kell. Az összpontosítások alkalmából a szervezőknek nem szabad megfeledkezniük néhány aprónak tűnő. mégis fontos részletkérdésről. Előfordul például, hogy kevés a hangszer. Minden esetben biztosítani kell néhány zongorát, hogy a munkát kifogástalanul végezhessük. SCHLEICHER LÄSZLÖ: Az énekkar neiú tartozik sehová. Ez a bizonytalanság egyre aggasztóbb méreteket ölt. A levegőben lógunk. Ennek éllé-2 nére bámulatos az emberek határtalan lelkesedése és áldozatkészsége. Nem a munkára gondolok itt, hanem az anyagi áldozatra, amely minden összpontosítás alkalmából újra és újra megnyilvánul. Csupán az a kérdés, hogy a kórus tagjai meddig képesek ezt maradéktalanul vállalni. Hogy a jövőben mi lesz, azt a jelen pillanatban nehéz lenne megmondani. Probléma az utánpótlás is. Jó volna valamiképpen erről Is gondoskodni. Elsősorban a Nyitrai Pedagógiai Intézet hallg|tói jöhetnének számításba. Egy2 előre azonban Nyitrán nem mutatkozik különösebb érdeklődés az énekkar iránt. JANDA IVÁN: A kórus szakmai téren bámulatosan fejlődik. Az összpontosítások alkalmával napi nyolc órát gyakorolunk. A jelenlegi színvonal elsősorban ennek az eredménye. Azonban a megterhelő munka bizonyos szempontból káros. Egyelőre más megoldást sajnos, nem tudunk találni. Minden esetre az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy az összpontosítások alkalmával rendezett hangversenyeket az összpontosítás második napjára ütemezzük be. Későbbre nem szabad halasztani, mert az emberek nem bírják az ilyen arányú megerőltetést. E négy válasz több oldalról világít rá a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának jelenlegi helyzetére, s a vele összefüggő problémákra. Vitathatatlanul hatalmas munkát végeztek az énekkar tagjai és a karnagyok. S az anyagi áldozat, amelyet tanítóink minden egyes összpontosítás alkalmával hoznak, sokkal jelentősebb, mint amilyennek az az első pillanatban tűnik. Tudomásom szerint sok iskola szülői munkaközössége bizonyos mértékben fedezi ezeket a kiadásokat, viszont vannak olyan iskolák is, ahol ezt nem tartják fontosnak. Olyan véleményeket is hallani, hogy az énnekkar tagjai kirándulni járnak az összpontosításokra s hogy az iskolában kollégáikra hárul ez alatt a munka. Alkalmam volt néhány összpontosításon látni azt, amit a kórus tagjai végeznek. S csak annyit mondhatok azok számára, akik kirándulásnak minősítik az összpontosítást, hogy próbálják meg, csak úgy kíváncsiságból, huszonnyolc fokos melegben, mit jelent napi nyolc órát énekelni a leghátsó sorban egy széken állva... S a kórusban vannak Ötvenévesek, akik ezt szó nélkül végigcsinálják... Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de az énekkar hovatartozása olyan probléma, amelyről beszélni kell. Nemcsak beszélni, hanem változtatni is. A CSEMADOK KB-a vagy a Népművelési Intézet, esetleg a kettő közös költségvetésével, ha van erre egyáltalán valami lehetőség, biztosítani kell legalább a minimális anyagi feltételeket. Véleményem szerint ez elsősorban erkölcsi, s csak másodsorban lehet anyagi kérdés. — gs— A világ legrégibb szőnyege Hoí, mikör és kik készítétíék először csomózott szőnyeget? Ki tudja?!) Ez éppen úgy örök titok marad, mint a szövés feltalálása. Annyi bizonyos: valamikor a történelem előtti Időkben kísérelte meg először egyik ősünk, hogy mesterséges prémet, azaz csomózott szőnyeget készítsen védelmül a 6zél, a hideg s a nedvesség ellen. Néhány évvel ezelőtt S. J. Rugyenko szovjet régész az Altaj hegység Pazirik nevű völgyében, a dél-szibériai Bijszk közelében öt szkíta sírt ásott ki. Ezekből égy majdnem ép szkíta szőnyeg és egy-két fragmentum (szőnyegtöredék) került napvilágra. Tudományos feldolgozásuk most van folyamatban, de az máris biztosra vehető, hogy körülbelül az 1. e. IV.—III. századból származnak. Nem lesz érdektelen, ha — mielőtt é ,.szkíta szőnyegéről véleményünket elmondanék — egyet-mást a szkíták szokásairól is elmondunk, legalábbis - néhány olyan dolgot, amely kapcsolatos lehet e nagy becsű lelettel. Ebben a kérdésben egy hitelt érdemlő görög tudóshoz „a történetírás atyjáéhoz, Hérodotoszhoz, a nagy világutazóhoz fordulunk, ő IV. könyvének 71—72. fejezetében a maga mesteri előadásmódján beszámol a szkíta előkelőségek temetési szertartásáról. A lzkíták temetkezési szokásai — valljuk meg — mai szemmel nézve kezetlennek, barbárnak, borzalmasnak tűnnek fel. Hérodotosz szerint, ha valamelyik előkelő szkíta meghalt, hasát felvágva belső részeitől megtisztították, sáfránnyal, Illatos fűszerekkel kitömték, és az egész tetemet méhviasszal bevonták. (A hátramaradottak — gyászuknak kifejezést adva — hajukat lenyírták, bal karjukat nyíllal átdöfték, s testüket egyebütt is megsebezték, megcsonkították.) A holttestet kocsira tették, és törzstől törzsig lovasoktól kísérve a temetkezési helyre vitték. Ott lándzsákkal, gerendákkal kitámasztott slrkamrét építettek, s ezt később fonott tetővel látták el. Megöltök és az elhúnyttal együtt' temették él egyik feleségét, továbbá pohárnokát, szakácsát, küldönceit s lovait Is. A halott köré rakták arany edényeit, drágaságait s különféle használati tárgyait. A rákövetkező évben — ha a halott fejedelmi személy volt — ötven szolgáját megfojtották, ötven szép lovát megölték, s ezek hasüregét is kitömték. A halott szolgákat karóra húzva, kezükben lándzsával az alátámasztott és felkantározotí lovakra ültették és a sírdomb körül helyezték el, hogy a benne fekvő „nagy urat" őrizék. Ilyen szkíta sírokat, úgynevezett kurgánokat bontott fel a szovjet régész, s bennük találta meg azokat a szőnyegmaradványokat, amelyeknek szépsége, technikai kidolgozása a legmagasabb fokon áll. Ogyannyra, hogy ezek a hihetőleg 2000 évnél is régebbi textíliák elbírják a másfél ezer évvél később készült remekmívű perzsa klasszikus szőnyegekkel való összehasonlítást is! Persze, a kitömött lovasok és lovak már rég eltűntek a sírok mellől. De eltűnt más is. A sírvermeket kirabolták. Aranyat, ezüstöt, drágakövet és mindazt, amit értéknek tartottak, elvitték a halottrablók, akik a gondosan megépített kurgánok szellőző nyílásain hatoltak be a verembe. A kitágított nyílásokon aztán a víz befolyt, ott megfagyott, és szerencsésen konzerválta a sírverémben rejlő temetkezési kocsit, ételmaradékokat, ruházati holmikat, bútorokat, lószerszámot, kerámiát, ezüst- és bronzholmit, szőrmét, a rendkívül díszes takarókat, hajfonatokat, fésűt, tükröt, szőnyeget stb. A halott „nagyúrinak, a feleségnek és a szolgáknak a csontvázai évszázadok óta jégbe fagyva, nagyjából alig összetúrva hevertek a kurgánokban. Az utoljára feltárt — ötödik — kriptában találták az egykor lóra terített, majdnem ép (183X200 cm méretű) pazar csomózott szőnyeget. A kurgánban Rugyenko még egy több részre hasadt szőnyeget is talált. Ezen áldozatot bemutató fejedelmi koronás, fátyolos női alakok láthatók. Találtak egy ennél kisebb, nagyrészt elenyészett szőnyegdarabot is, amelyen még felismerhetjük az oroszlánokat ábrázoló keretdlszt. A nyerget helyettesítő lófakaró középső részén, vagyis a szőnyeg tükrén az eget ábrázolta a szőnyeg tervezője oly módon, hogy négyzetekbe sugaras csillagokat helyezett (stilizilt sasnak vagy valami különös Mrágnak is gondolhatjuk őket). A csillagos ég körül a szőnyeg kereszt sávjában griffeket, majd az ezután következőben az óramutató irányában lépdelő hímszarvasokat figyelhetünk meg. Majd ismét Az Altaj-hegység Parizik völgyében (Szovjetunió) egy szkíta sírban talált csomózott szőnyeg egy részlete.. csillagok sora következik. Az ezt követő legszélesebb keretsávban lovakat s lovasokat — lóháton vagy lovakat vezetve — a szarvasokkal ellentétes irányban haladva ábrázolt a szőnyegcsomózó mester. A legszélső keretsáv ismét a hátratekintő, ijesztő szárnyas griffek sora. Kíséreljük meg röviden a szőnyeg díszének szimbolikus értelmezését. Az ókori népek életében fontos szerepet töltöttek be az égitestek. A régiek mindig hittek abban, hogy a csillagok járása hatással van az embe. rek sorsára, sőt minden, ami a világon történik, az égitestekkel függ össze. Utat mutatnak egy más, boldogabb világba. A több ’állat testrészeiből összetett mitológiai griffnek — való-A TOKETEREBES1 JÁRÁSBAN az utóbbi évek során egyre gazdagabbá válik a kulturális élet. A CSEMADOK és a járási népművelési intézet a nyári napokban sem feledkezik meg a dolgozók szórakoztatásáról. A közelmúltban Szirénfalván, a Latorca partján rendeztek egy jól sikerült CSEMADOK-napot. Felvételünkön a tőketerebesi művelődési otthon tánccsoportja látható, amely szintén részt vett a nevezett ünnepségen. (Kertész Pál, Töketerebes - Foto: Brovár) Nyáron sem pihennek A CSEMADOK szinai szervezete egész éven keresztül eredményes kulturális tevékenységet folytat. Részt vett a somodi, nagyidai és a gombaszögi rendezvényeken. Az esztrád-csoport külön műsort adott, amelynek bevételét — 1400 koronát — a szervezet átutalta az árvízkárosultak számára. Az esztrádműsorban kitűnt a két tánccsoport, továbbá Gulyás Mária, Erős Ildikó, Pazsák Ilona és Berta István szólóénekesek, A tánccsoport szerepelt a füleki békeünnepélyen, jelenleg pedig a járási és kerületi aratási ünnepélyekre készül. Erőss Pálné„az együttes vezetője, fáradtságot nem ismerve, szorgalmasan és ’rendszeresen készül a jövő feladataira is. Dvorcsák János, Kassa színüleg a babiloniak ábrázolták először — az volt a szerepe, hogy védelmet nyújtson az embernek, s a rossz szellemeket távoltartsa tőle. (A görögök templomaik timpanonjának széleire és felső csúcsára azért tettek griffszobrot, hogy a gonosz szellemet elijesszék.) A szarvas legelőről legelőre megy, mindig új világot keres. A szkíta szőnyegen fehér foltok tarkítják: szemét, gerincét, szívét, legnemesebb szerveit jelölték meg. A szarvasok sora itt az enyhülést ígérő, új hazára való törekvésre emlékeztet. A lovak és a lovasok nem titokzatos, jelképes értelmű szereplők a szkíta szőnyegen. Hadra kelt seregnek tűnhetnének föl. De nem, most más a szerepük! Temetik a nagyurat, talán fejedelmet.. S valóban, a menetben az egyik 16 kocsit húz. Hogy is mondja Hérodotosz? „Utolsó útján törzsről törzsre viszik a halottat.“ A későbbi korban készült szőnyegeken (mi — szorosan véve <— csak a XIII. századtól kezdve ismerjük a csomózó eljárással készülteket) sok hasonló jelképpel találkozunk. így a csillag az iszlám (perzsa, kaukázusi, kisázsiai) szőnyegen legtöbbször nyolcágú, a szarvas nem rénszarvas (noha felépítése a szkíta szőnyegen is elő-ázsiai jellegű), griffet pedig a későbbi keleti szőnyegeken sohasem ábrázoltak. Ez utóbbiak legfontosabb eleme, a növényi disz viszont a szkíta Szőnyegről hiányzik, hacsak a tollbokrétás lovak takaróin levő „életfát" nem tekintjük annak. Az „életfa" a Kelet és a Nyugat mitológiájában egyaránt szereplő jelkép, „amelynek gyümölcséből — a néphit szerint — ha valaki eszik, örök életet nyer." Ez a szimbólum valóban illik a „szkíta szőnyeg“-re, hiszen temetést ábrázolt rajta készítője. Olyan ez a szkíta sírban talált szőnyeg, mint egy alvadt vérszínű bokhara, amelyen éppúgy, mint a turkomán szőnyegeken, egy kevés kék, sárga, zöld és elefántcsontszín is fölfedezhető. Alacsony sörtéjű. Két felvető szálra csomózott; ma azt mondanók, „török" (jordesz) csomós. Az egész szőnyeg csomóinak száma 1 200 000. A gondos megmunkálást figyelembe véve egy csomózó évekig készíthette. (A műtörténet ily példátlanul nagy számú „török" csomózást nem ismer.) Éppen a nagyön 6űrű csomózás némely művésztörténész szemében gyanússá is tette ezt a temetési mehíreké + A velencei filmfesztivál közönségének és kritikusainak bemutatták Fábri Zoltán Húsz óra című filmjét. A versenyen kívül bemutatott film nagy sikert aratott. ^ Ünnepélyesen megnyílt Bécsbén a XII. nemzetközi történészkongreszszus,. amelynek hivatalos megnyitóján Franz Jonas osztrák köztársasági el-1 nők és Bruno Marek bécsi polgármester mondott beszédet. + Gustav Fröhlich, az ismert né- , met színművész Majna-Frankfurtban Molnár Ferenc Egy, kettő három című vígjátékának premierjén szívrohamot kapott, és összeesett. A 63 éves művészt azonnal kórházba szállították. + Elzárják az autóforgalom elől Firenze belvárosát, hogy a turisták zavartalanul gyönyörködhessenek a történelmi épületekben. Szeptember közepétől már csak az itteni szállodák autói és a városnéző autóbuszok közlekedhetnek- a belvárosban. ^ Vasso Katrakl görög grafikusművész munkáiból kiállítás nyílik a Kulturális Kapcsolatok Intézetében Budapesten. ^ A Csesztvel Madách Múzeumot bővítik. A kúria egyik épületszárnyában újabb három helyiséget rendeznek be a költő hagyatékából. ♦ Lenin apjának, Hja Uljanovnak, egyik beadványára bukkantak az uljanovszki levéltárban. A beadvány javaslat arra, hogy nyissanak anyanyelvű iskolákat a baskírok, a kirgizek és a tatárok számára. ♦ Luchino Visconti ólasz rendező Camus A közöny című regénye filmváltozatának forgatását készíti elő. A felvételek színhelye Algír lesz. A film főszerepének eljátszására Alain Delon francia színészt kérték fel. ♦ Az 1966-1 Nemzetközi Liszt— Bartók Zongoraversenyre szeptember 15-ig fogad el jelentkezéseket a zenei versenyek irodája. ♦ Lenin-renddel tüntették ki Szófia Giacintova szovjet színésznőt 70. születésnapján. hetet ábrázoló szőnyeget, s szőnyeg voltát kétségbe vonva, bársonynak vélték. Igen ám. de Rugyenko óvatos volt, és a csomózás sémáját már az első beszámolójában is* feltüntette. Így hát senkinek sincs joga állítását kétségbe vonni. Vajon hol készült a „szkíta szőnyeg"? Hol élt a kitűnő tervező, kivitelező, aki ilyen remekművet tudott alkotni? A lovak nyírott sörénye, ívben meghajlított nyaka a nyerget helyettesítő szőnyegen asszír eredetre utal, A csomóba kötött lófarok viszont azt árulná el, hogy Perzsiában készült. És valóban: a 2000 évesnél régebbi szőnyegen a barbár pompa, a határozott udvari jelleg, a keretben megnyilvánuló görög és egyéb hatás közvetlenül a Nagy Sándor előtti idők perzsa művészetét sejteti. Igen, éz a szkíta sírban talált szőnyeg a világ—eddig ismert — legrégibb, egyik legszebb és egyúttal legsűrűbben csomózott szőnyege. (É. T.) SZABAD FÖLDMŰVES 13 1965. szeptember 11, j*’ Schleicher László Janda Iván Vass Lajos
