Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-11 / 36. szám
Az alomanyag szerepe BüVSrléa'éaüiká |Töm különösen fogházakban célszerű. a baromfitartásban Vaíorgács Az alomanyagöl Is ügy kell megválasztani, hogy az a baromfiak számára a legkedvezőbb legyen. Egyes szakemberek a baromfitartásban a takarmány és Ivővlz után az alomanyagnak tulajdonítanak legnagyobb jelentőséget. Hazánkban a padlón való baromfifartás terjedt el. Ez a tartási mód Igen nagy mennyiségű alomanyagot kíván. A baromfitartó gazdaságok könnyen beszerezhető alomanyagot Igényelnek. Világszerte vizsgálatok folynak annak érdekében, hogy a rendelkezésre állő mezőgazdasági és ipar! melléktermékek közül az almozásra alksémas anyagokat kiválasszák. Az alomanyagot a mikroklímát szabályozó és az anyagcserére gyakorolt hatása szempontjából értékeljük. A mikroklímára kedvező hatású alomanyagnak az alábbi képességekkel kell rendelkeznie: a) hőszigetelő, b) nedvszívó, e) gázmegkötő képfsség, d) forgathatóság, ’*) kellemes élettér biztosítása. A baromfiistállók padozata (bbton, 'döngölt anyag, aszfalt) hidegebb az istálló belső hőmérsékleténél. A baromfi kellemes közérzetére, egészségi állapotára, károsan hat, ha a belső tér és a padozat hőmérséklete között 5® C-nál nagyobb a hőmérsékleti különbé ség, ezért szükséges a jó! szigetelő alomanyag. Az alomanyag hőszigetelő képessége nagymértékben függ az alomrészecskék nagyságától, és vlz«zfvó képességétől. Kísérleti megfigyelések szerint az 1,0—1,5 cm nagyságú alomrészecskék a Isgkedvezőbbek. Faforgács almozás esetén a 3—4 cm hosszú faforgácsokkal is jó eredményt értek el. Az alom szükséges vastagságát 5—25 cm között adják meg egyes szerzők. Jól szigetelt padozatú, temperált, jól szellőzött nevelőkben 5—12 cm vastag alom elegendő. Tojőházakban 15—25 cm vastagon szükséges almozni. Az alom hővezető képessége erősen növekszik, ha víztartalma 40 % fölé emelkedik. A baromfi óránkénti élősúly kilogrammonként légzés és ürülék útján 3—5 g vizet ad le. Egy 500 férőhelyes 'tojóházban például óránként 30—50 liter víz keletkezik. Természetes a víztömeget a szellőző berendezésen keresztül kell eltávolítani, de télen csökkentett szellőztetés mellett az alomanyag vizmegkötő ’képességére is szükség van. Az alom .nedvességtartalma az istálló relatív nedvességtartalmával egyensúlyban van. Ha az istálló relatív páratartalma magas, akkor az alom vizet köt meg, ha a relatív páratartalom alacsony, akkor az alom vizet ad le. Az alom nedvességtartalma lehetőleg né emelkedjen 35 % fölé, mert az hátrányos. A nedves alom összetömörült felső rétege elkérgesedlk, az oxigén számára átjárhatatlanná válik, egészséges baktérium élete megszűnik. A nedves tevéketlen alom élősködőknek, (coccidiumnak) táptalaja, parazitás fertőzések legfőbb okozója. A baromfi istállókban a lavegő kémiai szennyeződését az állatok légzése útján termelődő széndioxid, és Urillék útján leadott ammónia okozza. Az alomanyagnak különösen az ammónia képződés megakadályozásában van szerepe. A leadott ürülék 80—85 % víztartalmú. Az ürülék víztartalmának egy része elpárolog, másik részét az alomanyagnak kell megkötnie. Megfigyelések szerint az ammónia képződés már 17—20 % víztartalomnál megindul és 35 %-os alomvlztartalom fölött már erőteljes. Ezért a trágya víztartalmának nem szabad 35 % fölé emelkednie. Az alom forgathatósága, kellemes életteret biztosító képessége a font említett tényezők összességétől függ. A nagy részecskékből álló, továbbá a nedves almon az állatok nem tudnak kaparni, összeáll, kellemetlen életteret biztosit. A baromfi az alomanyagban kaparpálás közben táplálékot keres és azzal alomanyagot is felvesz. Megfigyelések szerint az egyes alomanyagoknak a növekedésben, takarmányhasznostfásban szerepük van. A kedvező hatás az alomban képződő Biz vitamin és eddig Ismeretlen alom faktorának tulajdonítható. Az alomanyagok a baromfi nyersrost hiányát is pótolhatják. Nálunk alkalmazott alomanyagök' használhatóságának értékelése: Szalmaszecska Szecskázva 1—2 cm nagyságban használható. Légszáraz állapotban porzik, lassan telítődik vízzel, vízfelvevő képessége kicsi. Fütetlen istállókban a magas víztartalmú ürülék összeragasztja, az állatok nem tudják forgatni, rajta trágyapáncé! keletkezik. Csirkenevelőkben közepes értékű alom — tojóházakban még kevésbé alkalmas. Kukoricacsutka Csutkadarakéni (1—2 cm nagyság} vagy egészben használható. Légszáraz állapotban sok vizet tud megkötni, vízfelvételi és leadási egyensúlya jő, forgathatóságát, kedvező állapotát sokáig megtartja. Megfigyeléseink szerint az egész kukoricacsutka- alom cslrkenevelésben is használható, de ez esetben az alom forgatását a gondozónak kell elvégezni. A nevelés kezdetén az egész kukoricacsutka alom gátolja a csirkék mozgását, de ez a termelési eredményeket nem befolyásolta, mellsérülést nem okozott. A Közepes nedvszívó, bealmözás után mérsékelten porzik, vizfelvételi és leadási egyensúlya jó, az állatok kitűnően tudják forgatni, az ürülékkel egyenletesen keveredik. A trágyában képződő növekedésserkentő faktorok fejlődésének kedvez. Csirkenevelők almazására igen jő. tojőházakban is alkalmazható. Kukoricaszár szecska Nedvszívó képességé középes, gyorsan telítődik vízzel, ezután nehezen forgatható, összeáll. Fűtött nevelőben jobb alomanyag hiányában használható, tojótyúkok almozására nem alkalmas. Tőzegkorpa Vizmegkötő képessége jő, az ammónia megkötőképességé a legjobb. Egyenletesen keveredik az ürülékkel, könnyen forgatható. A kedvező hatású mikroorganizmusok fejlődését biztosítja. Hátránya, hogy szárazon porzik. Tapasztalataink szerint' ha a csirkénévelésben alkalmazzák, 4 hetes korig nedvesíteni szükséges, hogy a víztartalma 28—30 % között legyen. Később az állatok által leadott víz útján a kedvező víztartalom egyensúly beáll, és ez esetben nem porzik. Hlzóeslrkék alá alomzásra kiválóan alkalmas és tojótyúkok alá más alommal keverve használható. Fűrészpor Középes nedvszívó,. szárazon porzik; gyorsan telítődik vízzel é6 ezután összetapad. Napos csirkék az első héten felszedik és gyorsan bélgyulladásf, bélelzáródást okoz. Csirkenevelésben úgy alkalmazható, ha az állatokat az első hátén papíron tartják, tojóházak almozására kevésbé alkalmas. Csépíési melléktermékek Idéiglenésen, főleg a búza- és rozsiörek. valamint pelyva szükségmeg-' oldásként használhatók. Legtöbb esetben a jő alom tulajdonságaival nem rendelkeznek. Árpa-szalma, -pelyva, törek nem használható. Külföldi kísérletek ipari melléktermékek, műanyag alom alkalmazásáról is beszámolnak, ezek használhatóságát hazai kísérletek még nem erősítették meg. A következő években az alomanyag biztosítása nálunk is komoly problémát okoz, ugyanis a jelenleg használatos alomanyago'k nagy részére az ipar is igényt tart. Az alomanyag iránti nagy kereslet szükségessé teszi újabb melléktermékek alomként való felhasználását. Ezek hiányában a lényegesen drágább beruházási költséget igénylő alomnélküli baromfitartásra kell rátérni. Glppert Tibor mí szükséges a korszerű szarvasmarha-tenyésztéshez? Az olasz mezőgazdaság helyzetéről nálunk bizony kevesen tudnak. Ezért szakembarainket meglepetésszerűen éri a hír, ha meghallják, hogy Olaszországban különös figyelmet fordítanak a szarvasmarha-tenyésztésre. Az ezzel kapcsolatos problémákat tudományos úton oldják meg, miközben nem tévesztik szem elől a gyakorlati tapa**talat-nyűjtotta lehetőséget. Istállók nélkül nem lehet A szarvasmarha-tenyésztés korszerű irányítása — a legtekintélyesebb olasz szakemberek véleménye szerint — mindaddig lehetetlen, amíg meg nem oldják az istállózást. Ezzel a kérdéssel nemrégiben foglalkozott a Római Állattenyésztési Kutatóintézet. Beszerezték ez országos helyzetről szóló ezirányú adatokat és tanulmányozták a külföldről’kapott kikísérletezett istállótípusok hatékonyságát. Ebbe a munkába bevonták az építési szakembereket, közgazdászokat és a znotechnlkusokat. A gyakorlatban már kiprőbált mintaépületekből aztán minden egyes körzet számár* a legmegfelelőbbeket ajánlották. Olaszországban 40 ilyen körzet ismeretes, amelyek teljesen eltérőek egymástól. Ügyeltek erra Is, hogy az épületek megfeleljenek a legkényesebb Igényeknek is, mind az építéstechnika, mind pedig a termelés és a dolgozók egészségi szükségleteinek, akik munkaidejüknek legnagyobb részét az istállóban töltik. Emellett erre törekedtek, hogy az építmények megfeleljenek a znoteehnlkai ép ez állategészségügyi követelményeknek, valamint az illető körzetben uralkodó viszonyoknak, s a lehető legjobb ökonómiai eredményt nyújtsák. A tervezők arra la gondoltak, hogy az istállőkban a takarmányozás \ Qszabad földműves 1985. szeptember 11. korszerű gépekkel történjen. Olaszországban a tenyészet céljának megfelelően létesítik az istállókat, hogy a munka szervezése ne ütközzön nehézségekbe, de arra Is ügyeltek, hogy az állattenyésztő telep közel legyen a piachoz. Egyes épülettípusok széleskörű alkalmazásit csak alapos kipróbálás után javasolják egyes körzetekben. A javaslók nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is felelősek az általuk építésre felkínált istállőtipusok kifogástalan minőségéért és hasznosságáért. Az épületek berendezése Beruházási terveikben az épületek belső berendezését Is meghatározzák. A munkaerőhiány arra kényszeríti az állattenyésztőket és az illetékes szerveket, hogy a szarvasmarha-tenyésztést mindinkább korszerűen gépesítsék. Példa erre a fejőberendezések nagyarányú alkalmazása. Amíg például 1981-ig a mezőgazdasági üzemeknek csupán 2 “/»-a alkalmazta a fejőgépeket, addig 1963-ban egyedül az F.milla-Romegna körzetben 120 800-re emelkedett a fejőgépek alkalmazása, s Olaszországban a 20 tehénnel és azon felül rendelkező gazdaságok mindegyikében szinte elmaradhatatlan a kornak megfelelő gépesített fejési mód. Ma nem ritka az olyan gazdaság, amelynek legalább 1000 szarvasmarhája van. Ezekben az üzemekben az ovális-rendszerű istállók a megszokottak, középen a fejőállással. Egy-egy ilyen istállóban 200—260 tehenet és 740— 800 borjút és üszőt tartanak. Az állatokat csak négy dolgozó gondozza, s emellett minden munkaműveletet gépekkel végeznek. A fizikai munkát • lehető legkisebbre korlátozták. Munkaszervezés és anyagi érdekeltség Minden egyes épület tervezésénél a munkaszervezés korszerű módszereire is gondolnak. Mielőtt egy gondozó elkezdené valamelyik üzemben a munkát (ezekben az istállókban), ezt megelőzően szakoktatáson megy keresztül, ahol tökéletesen elsajátítja a műszaki berendezések kezelésének módját és alapot kap az állatok biológiai és fiziológiai tulajdonságainak megismerésére. Az így felkészített dolgozó aztán képes az állatoknál előforduló fiziológiai-biológiai változások megfigyelésére, s a helyzetismeret alapján a rögtöni intézkedés megtételére, akár megbetegedésről, akár ellésről legyen szó. A gondozók munkájában az üzemek vezetői semmilyen hanyagságot nem néznek el. Tevékenységüket rendszeresen ellenőrzik, nagyrészt személyesen, másrészt pedig a munka közben (a dolgozók által) vezetett írásbeli harmonogram alapján. Ez azért válik lehetővé, mert az állatgondozóknak magas életszínvonalát biztosítanak (premizálással). Sokkal magasabb életszínvonalat, mint más. munkaszakaszon. A haladó módszerek bevezetését csak azokban a gazdaságokban szorgalmazzák, ahol erre már minden előfeltételt megteremtettek, mint például a tenyészet magas hasznossága, kiváló állomány, bő takarmányalap, korszerű istállűzás, jó szervezőképesség, a dolgozók részéről megfeltlő szakmai felkészültség, akik a nyolcórai munkaidő alatt képesek úgy ellátni *r állatokat, hogy azok 1* órán keresztül pihenhessenek. A dolgozók a munkabérrel elégedettek. Mindezek, amikről cikkünkben szó esett, föltétlenül nálunk is segítenének az állattenyésztésben előforduló problémáink megoldásában. Nemcsak a szarvasmarha-tenyésztés, hanem az állattenyésztés más vonatkozásaiban Is. Hiszen mezőgazdaságunknak egyik fontos feladata, hogy olyan színvonalra emelje az állattenyésztést, hogy mielőbb elérjük és túlhaladjuk az e téren legfeljettebb államokat. Érik a szóló Időszerű teendők A szőlőgazdák búját, reméljük, feloldja majd a nyárvégi napsugár. Erre annál is Inkább szükségünk vólna, mivel a nap egész évben eléggé szűkmarkú volt velünk, szőlőtermesztőkkel szemben, pedig kedvelt növényünk, a szőlő: a leghőigényesebb kultúrnövények egyike. S bizony az eléggé hűvös nyár kissé megtépázta szüreti reményeinket. Éppen ezért szeptemberben is tegyünk meg mindent, hogy egészévi munkánk gyümölcsét méltóképpen szüreteljük le. Szeptemberben egyre kevesebb tennivaló akad. Ám mégis, ha még azt nem tettük a hőnap elején, sürgősen végezzük el a szőlőben az utolsó kapálást, azaz a szüret alá való kapálást. Szántsuk fel avagy saraboljuk meg az utak és kerítések mentén a talajt, majd gereblyézzük simára a földet'. így könynyebben ellenőrizhetjük a szőlő esetleges dézsmálok. Ezzel egyidejűleg, s ez állandó teendőnk, vizsgáljuk meg, hogy a szőlőfürtök nem érintkeznek-e a talaj felszínével, hiszen tudvalévő, hogy nedves időben rothadásnak vannak kitéve. Főleg csapadékos időjárás esetén szükséges, a szőlőtőkék alját kitányérozni, így megelőzhetjük a fürtök rothadását. A megkésett tavasz^"majd "az , ezt követő kedvezőtle«'nyár vSsÄfr --elmaradt szőlőkurtltását is ^fejezzük be a hőnap első felében. A szőlőiskolákban végezzük el a kitakarást, távolítsuk el a harmatgyökeret, így ezek hajtásait hozzászoktatjuk a napfényhez és a levegőhöz, amely tényezők nagyban elősegítik e szőíődugványok tökéletes beérését. Az anyatelepeken kötözzünk, hajtást kurtítsunk. Kezdjük meg a korai csemegeszőlő szüretelését, esetleg, ha arra alkalom nyílik, a korai borszőlő fajtákat is szüreteljük le. Szükséges ebben a hónapban elvégezni a szőlő szelektálását is. A szőlő szelektálásának több jelentősége van. Fő küldetése, hogy szőlőtőkéinkből kiválasszuk a továbbszaporltásra legmegfelelőbb, a legtöbb termést és legszebb gyümölcsöt hozó tőkefejeket, valamint kiválasszuk, illetve selejtezzük ki a rossz és a kevés gyümölcsöt hozó tökefejeket. Ezen tőkéket az ősz vagy kora tavasz folyamán cseréljük fel nemesfajta bortermő szőlőkkel. A szőlőiskolákban és az újtelepítésű szőlőkben szeptemberben is kisérjük figyelemmel az egyes gombabetegségek, főleg a peronoszpőra fellépését. A peronoszpőra ugvati ilyenkor már kevés, sőt szinte beszámíthatatlan kárt idézhet elő a termőszőlőkben, azonban a még mindig fiatal, zsenge leveleket hozó szőlőiskolákban és ú.itelepítésekben kedvezőbb időjárás esetén még eléggé súlyos károkat okozhat. Az említett kárveszélyre hajlamop szőlőkben ezért még szükség esetén szeptemberben is védekezzünk a peronoszpőra ellen 0,5—1 %-os réztartalmú védőszerelfkel. A tavasz és a nyár folyamán szinte sáskamődra előforduló szőlókártevőknek és betegségeknek megvannak azonban az őszi ádáz cinkostársaik is. S bizony e kártevők ugyanr»*k negv vámot szednek szőlőinkből. Aki kevésbé figyel! garázdálkodásaikat, annak talán fel sem tűnik, hogv égy-egy szezon Ideján mennyi a veszteség. Többek között egyik ilyen komöly kártevő, amely egyre nagyobb károkat okoz — a darázs. A darazsak több fajtára oszlanak. így pl ismeretes a közönséges darázs, lódarázs, kecskedarázs stb. Az előbbi főleg padlásokon, az utóbbiak pajtákban, korhadt fákban,'kőrakásokban, árokparton lévő darázslyukakban és másut'í élnek. Ha beáll a tél, csak a megtermékenyült anyák telelnek át. Tavasszal az anya előjön, néhány sejtből álló fészket cainál, meiybe petéket rak, májd a lárvákból kikelnek a dolgozók, melyek eleinte kis számban mutatkoznak s rovarokkal táplálkoznak, de gyümölcs és szőlőéréskor számuk megnő és vakmerő ostromlóként jelennek meg. A darázs átrágja a gyümölcs héját, levét, húsát elfogyasztja olyannyira, hogy csak az üres héj marad meg. Immár ez is nagy kár, ha csak megkezdi a gyümölcsöt, mert bizony az ilyen gyümölcs leve kifolyik s a sebeket ellepi a penészgombák (rothadás) megszámlálhatatlan serege. A rothadás esős időjárás esetén még az egészséges bogyókra is átterjed. A darazsak elleni harcot mindig akkor kezdjük, amikor még kevés van belőlük — tehát télen és tavasszal keressük fel fészkeiket, gyűjtsük össze és égessük el. Ezt ugyan megtehetjük ősszel is, amikor a darazsak nagy része fészekben van. Ilyenkor szedjük össze zsákokba és semmisítsük meg őket. Minden esetre ez veszélyes vállalkozás, mert a darázscslpés kellemetlen. Védőálarcot, kesztyűt használjunk. A darázsbarlangokban folyó boldog életnek pedig , petróleum vagy benzin, esetleg kén égetéssel véthetünk véget. Egy másik irtási mód, ha beföttes üvegbe cukrot teszünk s a lekötésre használt pergamentpaplrt egy pár helyén beszakítjuk. Ezeken a lyukakon bekerült darazsak többé nem tudnak visszajönni. Érett szőlőinkben hasonló károkat tesznek a verebek, a seregélyrajok, a fácán, a baromfi, kutyák, rókák és más kártevők. Igaz, a madarak egyrészt pusztítják a kártékony rovarokat, ugyanakkor azonban gyümölcstermésünket és szőlőinket Is. Alkalmazhatunk a kártevők ellen riasztó módszert: madárijesztőket. Hasonló célt szolgálnak a zsinegre kifeszített tükör és üveg-darabok is, melyek változó fénycsillogásávai eredményesen riaszthatunk. Eredményes védekezési módszer a rajtaütés. Használhatunk kereplőt, kolompot, bádogfazekat, sípot stb. Ezeket azonban időközönként változtatni kell, mert az egyhangú zaj eloszlatja a félelmet, sőt mintegy gúnyt űzve éppen ezeken a riasztószereken fogyasztják el vámszedő madaraink zsákmányukat. Számos szőlőkörzetben kürtöket, riasztópisztolyokat, sínharangokat és más egyebekét is használnak riasztásul, esetleg lelőtt kitömött madarakat lábbal fel-' akasztva. A kártevők elleni harc terén bizony támadhat hiányérzetünk, azonban őszintén reméljük, hogy az elkövetkező közeli években korunk tudományos dolgozói ezen a téren is segítségünkre sietnek. Teendők a pincében A borpineftben harmadszor átfejtjük az éves borokat. A berendezési tárgyakat megtisztítjuk, a pincét és a mellékhelyiségeket kimeszeljük, a boroshordőkat, kádakat, puttonyokat és az egyéb «(1- reteléshez, valamint a préseléshez való edényeket alaposan átvizsgáljuk, kitisztítjuk. A bor feldolgozása alatt ügyeljünk állandóan a tisztaságra. ami a jő, egészséges bor fő. feltétele. Szüret előtt főleg a pincét gyakran szellőztessük, hordóinkat és a pincehelyiséget kénezzük és gondoskodjunk a szénsavgáz mielőbbi elvezetéséről. KÁSA MIHÁLY
